Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Lesz Európai Egyesült Államok?
Figyeljetek csak! Pár hszt-t még alápakolok, hogy érthetõbb legyen. Az EU még szorosabb összefonódásáról szóló csúcson megállapodtak a tagállamok vezetõi, hogy létrehozzák a közös európai bankfelügyeletet, és jövõ év elején a bankszanálási rendszerrõl és a közös betétgaranciáról is döntenek. Ezzel 2014 elejére létrejöhet a bankunió, legalábbis az eurózónában. Magyarország is csatlakozhat, és ha így tesz, akkor a magyar bankok közül az OTP-re vonatkozik majd a frankfurti közös felügyelet.
Csütörtökrõl péntekre virradóra az EU tagállamainak vezetõi letudták a kötelezõ kört. Megállapodtak, hogy létrehozzák a bankuniót, és az ehhez szükséges közös európai bankfelügyelet felállításának legfontosabb részleteiben is kompromisszumot kötöttek. A teljes bankunióhoz szükséges bankszanálás és betétbiztosítás részleteit a kövektezõ fél évben dolgozzák ki, és ha minden összejön, akkor 2014 januárjától élesedhet a rendszer. Az EU integrációja szempontjából ez mérföldkõ lesz. A belépés csak az eurót használóknak lesz kötelezõ, de a zónán kívüliek is csatlakozhatnak. Az esetleges magyar csatlakozásról még nincs döntés.
Az ördögi kör szétvágása
A mostani európai gazdasági válság egyik fontos tanulsága, hogy a bankok és az államok egymás helyzetét nagyon gyorsan képesek aláásni. Ha egy tagállamban a bankok (vagy akár egyetlen nagy bank) bajba kerül, akkor az államnak kell kisegítenie, amitõl az állam eladósodik. A bajban lévõ bankok visszafogják a hitelezést, és ez rontja a növekedés lehetõségét. Az állam közben eladósodása miatt megszorításokra kényszerül, és ez szintén akadályozza a növekedést. Ha az állam eladósodása az elsõ probléma, akkor a megszorítások fékezik a gazdaságot, ami a bankok helyzetét rontja. Különösen rossz ilyenkor a helyzet, ha sok pénzt fektettek a bankok állampapírokba.
000 DV1368343
José Manuel Barros és Herman van RompuyFotó: Georges Gobet
Az ír válság például azzal kezdõdött, hogy az ír bankok túl sok be nem hajtható jelzáloghitelt adtak. Az ír bankrendszer megmentésére elképesztõen nagy összeget költött az addig racionálisan költekezõ állam, amitõl Írország iszonyatosan eladósodott. Spanyolországban is a bankok helyzete roppant meg elõször, szintén az ingatlanbuborék miatt. Görögországban viszont az állam adósodott el brutálisan, és az ebbõl következõ megszorítások évek óta recesszióban tartják a gazdaságot. Ráadásul a görög állampapírok elértéktelenedtek, a bankoknak el kellett engedniük az athéni kormánnyal szembeni követeléseik nagyobbik részét.
h i r d e t é s
A bankunió az ilyen típusú ördögi köröket hivatott szétvágni. A megoldás azért is égetõen fontos, mert a tagállamok, és az egyes bankok válságai fertõzõek: a szorosan összefüggõ európai gazdaságok egymást rántják maguk alá, ahogy a több országban mûködõ bankok baja sem marad az országhatárokon belül.
Megelõzés és tûzoltás
A bankunió két eszközzel jelenthet megoldást. Egyrészt az ír és a spanyol példák azt mutatták, hogy a nemzeti felügyeletek nem feltétlenül hatékonyak. Túl elnézõek voltak, és a a helyi politikai-pénzügyi érdekektõl független, távolabbi, közös felügyelet hatékonyabb lehet. Vagyis az ingatlanbuborékok talán nem nõhettek volna ekkorára, ha egy nemzetközi stáb elfogulatlanul figyeli õket.
A másik nagyon fontos eszköz a közös mentõcsomag lehetõsége lehet. Vagyis ha baj van, akkor nem az állami költségvetésbõl kell szanálni a bankokat, hanem valamilyen közös alapból, és így a bankok nem tudják magukkal rántani az államokat. Éppen ezért volt áttörés, hogy a júniusi EU-csúcson elvi beleegyezését adta a tanács abba, hogy a spanyol bankok közvetlenül kaphassanak támogatást az ESM-bõl (az EU mentõcsomagokra létrehozott alapjából), és ne csak a spanyol államon keresztül. Utóbbi esetben ugyanis a spanyol államadósság tovább növekedett volna.
Mi legyen elõbb: tyúk vagy tojás?
A kását azonban nem eszik ennyire forrón. A déli államok ugyanis erre a közös mentõcsomagra koncentrálva tárgyaltak a bankunióról, a stabil északiak (különösen Németország) viszont a közös felügyeletre figyeltek.
Ahogy az összes föderációs terv vitája végsõ soron oda vezethetõ vissza, hogy elõbb a szolidaritás erõsödjön, vagy a szuverenitás csökkenjen. A német álláspont itt is világos, ugyanúgy, mint az eurókötvények esetében: szó sem lehet addig az adósság szétterítésérõl, amíg nincsenek kõkemény közös felügyelet alatt a költségvetések. És ez a bankunió esetében azt jelenti, hogy a közös bankszanálási tervrõl addig nem akarnak a németek egyeztetni, amíg a közös bankfelügyeletrõl nincs megállapodás. A közös bankmentõ csomagra áhítozó tagállamoknak pedig az lenne a fontos, hogy a két lépést legalább egyszerre hozza meg az EU. Mivel a pénzre sóvárgók helyzete kiszolgáltatottabb, ezért a német igények szerint haladnak inkább a folyamatok.
Csütörtökrõl péntekre virradó éjjel a felügyelet létrehozásában állapodtak meg. A bankok közös szanálási rendszerérõl és a bankbetétekre szóló közös garanciáról csak 2013 március végéig kell döntenie a tanácsnak. A teljes jogszabályalkotás pedig június végéig húzódhat.
Abban is megegyeztek most, hogy ha elkészül a közös felügyelet részletes terve, azt is szabályozzák, hogy a bankok hogyan férhetnek hozzá az ESM-hez, vagyis ahhoz a pénzügyi alaphoz, ami elsõ körben lehetõvé tenné a bankmentéseket, amíg a szanálást biztosító rendszer nem áll fel. Ilyen értelemben a déliek elérték azt, hogy a felügyelet és a mentési lehetõség egyszerre élesedjen.
Ördög a részletekben
A tagállamok pénzügyminiszterei (az úgynevezett Ecofin) már a csütörtöki csúcs elõtt megállapodtak a bankfelügyeleti rendszer alapvetéseiben. Hosszúra nyúlt, szerda estétõl csütörtök reggelig tartott az a vita is.
Az egyik nagy kérdés az volt, hogy mely bankokat felügyelje a közös hatóság. Az világos volt, hogy az EU mind a nyolcezer (vagy akár az eurózóna mind a hatezer) bankját képtelenség lesz felügyelni. Ám a mikortól elég nagy egy bank ahhoz, hogy a közös ellenõrzés alá tereljék, az nagy vitákat okozott. Ráadásul a két nagy tagállam, Franciaország és Németország képviselte a két szélsõséget. A németek azt akarták, hogy a landesbankoknak nevezett német takarékszövetkezetek ne legyenek benne a merítésben, ezért õk a nagyon nagy méretnél akarták meghúzni a határt.
000 DV1368325
Fotó: John Thys
Franciaországban viszont nincsenek ilyen kisebb bankok, ott a nagyok uralják a piacot, ezért õk jó alacsonyan húzták volna meg a határt, nehogy az legyen, hogy másoknak maradjon kibúvójuk, nekik meg nem. A németek 50 milliárd euró mérlegfõösszegnél, a franciák 2,5 milliárdnál akarták a határt. Végül kompromisszumos megoldás született: 30 milliárd euró, vagy az anyaország GDP-jének 20 százalékának megfelelõ mérlegfõösszeg lett a határ.
Az OTP kerülhetne közös felügyelet alá
Ezzel a magyar bankok közül egyedül az OTP lett olyan, amire vonatkozna a közös felügyelet, amennyiben Magyarország csatlakozna a rendszerhez. A magyar csatlakozásról még nincs döntés, ezt Orbán Viktor már a csúcs elõtt is csak késõbbre ígérte. A csatlakozás csak az eurózóna tagjaira nézve lesz kötelezõ. A csatlakozás hátránya, hogy Magyarországnak újabb darabot kellene átadnia szuverenitásából. A kimaradás veszélye viszont az lehet, hogy ronthat az érintett magyar bankok (illetve mostani állás szerint az OTP) versenyképességén, ha nincs mögötte egy olyan védõháló, amit a közös felügyelet mögött felállítandó mentõcsomag jelenthet majd egyszer.
A közös felügyelet nem jelenti majd a nemzeti hatóságok megszüntetését. Azonban a közös felügyelet alá vont bankok esetében a végsõ szót a közös felügyeleti szerv mondhatja majd ki.
Az EKB alatt, de inkább mellett lesz a felügyelet
További nagy vita volt arról, hogy milyen szervezet végezze el ezt a közös felügyeletet. Hamar világossá vált, hogy a lisszaboni szerzõdés módosítása nélkül ezt csak a frankfurti központú Európai Központi Bankra (EKB) lehet rábízni. A lisszaboni szerzõdést módosítani csak többéves küzdelemmel lehet, és fel sem merült, hogy a 2014-es EP-választások elõtt errõl akár gondolkodni is elkezdjenek. Maradt tehát az EKB. Azzal viszont két baj is van.
Az egyik, hogy a monetáris politika meghatározása és a felügyeleti tevékenység nem lehet egy hatóságnál, hiszen ez káros összefonódásra adhat lehetõséget. (Éppen azért berzenkedett az EU amiatt, hogy Magyarországon összevonják PSZÁF és az MNB feladatait, mert nem bíztak eléggé a két tevékenység intézményen belüli szétválasztásának sikerében.)
Dönteni kellett tehát arról, hogy az EKB felügyeleti részének nem lesz köze a monetáris politikát meghatározó részéhez, ezt EU-s szlengben el is nevezték „kínai nagyfalnak”.
A másik nagy probléma az volt, hogy az EKB-ban csak az eurót használó országok képviseltetik magukat, viszont a közös bankfelügyeletet ki akarták nyitni a zónán kívüliek elõtt is. Magyarországnak is alapvetõ érdeke volt, hogy világos döntés szülessen arról, hogy a zónán kívüli csatlakozók is egyenlõ befolyást kaphassanak a felügyeletben a zónatagokkal.
Ezt úgy oldották meg, hogy a döntésekhez nemcsak sima többség, hanem a zónán belüli, és a zónán kívüli országok képviselõinek is külön-külön minõsített többségi álláspontra kell majd jutniuk egy-egy döntés kikényszerítéséhez.
Hárman biztos kimaradnak
A csúcs elõtt annyi volt biztos, hogy a felügyelethez Nagy-Britannia, Svédország és Csehország nem akar csatlakozni, de vétózni sem akarnak. A britek igyekeznek kívül maradni minden közös pénzügyi szabályozásból, mindig és mindenáron. A svédek azért aggódnak, mert a zónához tartozó Finnországban és Észtországban fontos szerepe van bankjaiknak, de õk maguk nincsenek benne a zónában, és így látják megoldhatónak, hogy elegendõ kontrolljuk maradjon saját bankjaik felett. A csehek aggodalma éppen fordított: ott a zóna bankjai adják a pénzügyi szektor 95 százalékát, és e kiszolgáltatottság miatt akarnak minél több felügyeleti jogot nemzeti hatáskörben tartani.
Tovább az egyesülési úton?
A csúcs hivatalosan nem csupán a bankunió részleteinek megvitatásáról szólt, hanem a nagy föderációs terv megtárgyalásáról is. Még a nyáron bízták meg a négy elnököt, hogy dolgozzon ki menetrendet, hogyan fokozódjék az európai integráció, aminek akár egy föderatív szervezõdés is lehetne a vége. A munkával megbízott négy elnök Herman Van Rompuy (tanácsi elnök), José Manuel Barroso (bizottsági elnök), Mario Draghi (EKB-elnök) és Jean-Claude Juncker (Eurogroup elnök) voltak. Õk jutottak arra, hogy a politikai unióban végzõdõ folyamat elsõ lépése a bankunió legyen.
Úgy tûnik, hogy a nagy föderációs terv többi lépését idõben erõsen kitolták. Már a bankunió megvalósítása is csúszásban van a kora õsszel tervezett menetrendhez képest. Az egész folyamat nehézkessége pedig különösen szembetûnõ, ha figyelembe vesszük, hogy a bizottság saját integrációfokozó terve (EU-s nyelven a blueprint) olyan dolgokat ír, mint a nemzeti költségvetésekkel szembeni brüsszeli vétójog, vagy az eurókötvények bevezetése. Ilyenekrõl egyelõre szó sincs. Másrészt viszont Herman Van Rompuy péntek hajnalban azzal dicsekedett, hogy a bankfelügyeletrõl szóló megállapodás elképesztõen hamar, alig néhány hónap alatt megvolt, és már ez is fantasztikus eredmény.
A most tárgyalt távlati tervben szó van valamiféle költségvetési alapról, ami kifejezetten az eurózónára vonatkozna, illetve egy ezzel összefüggõ szerzõdéses rendszerrõl. Ez azt jelentené, hogy ha Brüsszel egy országnál veszélyes eladósodási kockázatot jelezne, akkor az adott tagállamnak szerzõdést kellene kötnie a bizottsággal, hogy megoldja a problémát, ám ehhez valamennyi pénzt is kaphatna egy közös keretbõl. Például ha az EU Málta nyugdíjrendszerétõl féltené az euró stabilitását, akkor a brüsszeli tanácsok szerint a vallettai kormánynak meg kellene reformálnia a rendszert, de ehhez valamennyi pénzt is kaphatna a közösbõl. E terv részleteinek kidolgozását most eltolták, a konkrétabb terveket csak nyár közepén veszi majd újra elõ a tanács.
Ez se piskóta
A mostani csúcs nagy lépést tett a bankunió megteremtése felé, ami azt jelenti, hogy egy konkrét ügyben sikerült modellezni a nagy föderációs tervet is: a szuverenitás csökkentése és a cserébe nyújtott szolidaritás növelése elvét egy konkrét, és sok pénzt kockáztató rendszerben elkezdik alkalmazni. Hogy innen tovább akar és tud-e majd menni az EU (vagy legalábbis az eurózóna) a még erõsebb integráció felé, az csak hónapok, de inkább évek múlva derülhet ki. Ám ha csak a bankunió esetében sikerül belátható idõn belül megerõsíteni az integrációt, már az is jelentõsen átalakítja az eurózóna belsõ rendszerét.
Link
Csütörtökrõl péntekre virradóra az EU tagállamainak vezetõi letudták a kötelezõ kört. Megállapodtak, hogy létrehozzák a bankuniót, és az ehhez szükséges közös európai bankfelügyelet felállításának legfontosabb részleteiben is kompromisszumot kötöttek. A teljes bankunióhoz szükséges bankszanálás és betétbiztosítás részleteit a kövektezõ fél évben dolgozzák ki, és ha minden összejön, akkor 2014 januárjától élesedhet a rendszer. Az EU integrációja szempontjából ez mérföldkõ lesz. A belépés csak az eurót használóknak lesz kötelezõ, de a zónán kívüliek is csatlakozhatnak. Az esetleges magyar csatlakozásról még nincs döntés.
Az ördögi kör szétvágása
A mostani európai gazdasági válság egyik fontos tanulsága, hogy a bankok és az államok egymás helyzetét nagyon gyorsan képesek aláásni. Ha egy tagállamban a bankok (vagy akár egyetlen nagy bank) bajba kerül, akkor az államnak kell kisegítenie, amitõl az állam eladósodik. A bajban lévõ bankok visszafogják a hitelezést, és ez rontja a növekedés lehetõségét. Az állam közben eladósodása miatt megszorításokra kényszerül, és ez szintén akadályozza a növekedést. Ha az állam eladósodása az elsõ probléma, akkor a megszorítások fékezik a gazdaságot, ami a bankok helyzetét rontja. Különösen rossz ilyenkor a helyzet, ha sok pénzt fektettek a bankok állampapírokba.
000 DV1368343
José Manuel Barros és Herman van RompuyFotó: Georges Gobet
Az ír válság például azzal kezdõdött, hogy az ír bankok túl sok be nem hajtható jelzáloghitelt adtak. Az ír bankrendszer megmentésére elképesztõen nagy összeget költött az addig racionálisan költekezõ állam, amitõl Írország iszonyatosan eladósodott. Spanyolországban is a bankok helyzete roppant meg elõször, szintén az ingatlanbuborék miatt. Görögországban viszont az állam adósodott el brutálisan, és az ebbõl következõ megszorítások évek óta recesszióban tartják a gazdaságot. Ráadásul a görög állampapírok elértéktelenedtek, a bankoknak el kellett engedniük az athéni kormánnyal szembeni követeléseik nagyobbik részét.
h i r d e t é s
A bankunió az ilyen típusú ördögi köröket hivatott szétvágni. A megoldás azért is égetõen fontos, mert a tagállamok, és az egyes bankok válságai fertõzõek: a szorosan összefüggõ európai gazdaságok egymást rántják maguk alá, ahogy a több országban mûködõ bankok baja sem marad az országhatárokon belül.
Megelõzés és tûzoltás
A bankunió két eszközzel jelenthet megoldást. Egyrészt az ír és a spanyol példák azt mutatták, hogy a nemzeti felügyeletek nem feltétlenül hatékonyak. Túl elnézõek voltak, és a a helyi politikai-pénzügyi érdekektõl független, távolabbi, közös felügyelet hatékonyabb lehet. Vagyis az ingatlanbuborékok talán nem nõhettek volna ekkorára, ha egy nemzetközi stáb elfogulatlanul figyeli õket.
A másik nagyon fontos eszköz a közös mentõcsomag lehetõsége lehet. Vagyis ha baj van, akkor nem az állami költségvetésbõl kell szanálni a bankokat, hanem valamilyen közös alapból, és így a bankok nem tudják magukkal rántani az államokat. Éppen ezért volt áttörés, hogy a júniusi EU-csúcson elvi beleegyezését adta a tanács abba, hogy a spanyol bankok közvetlenül kaphassanak támogatást az ESM-bõl (az EU mentõcsomagokra létrehozott alapjából), és ne csak a spanyol államon keresztül. Utóbbi esetben ugyanis a spanyol államadósság tovább növekedett volna.
Mi legyen elõbb: tyúk vagy tojás?
A kását azonban nem eszik ennyire forrón. A déli államok ugyanis erre a közös mentõcsomagra koncentrálva tárgyaltak a bankunióról, a stabil északiak (különösen Németország) viszont a közös felügyeletre figyeltek.
Ahogy az összes föderációs terv vitája végsõ soron oda vezethetõ vissza, hogy elõbb a szolidaritás erõsödjön, vagy a szuverenitás csökkenjen. A német álláspont itt is világos, ugyanúgy, mint az eurókötvények esetében: szó sem lehet addig az adósság szétterítésérõl, amíg nincsenek kõkemény közös felügyelet alatt a költségvetések. És ez a bankunió esetében azt jelenti, hogy a közös bankszanálási tervrõl addig nem akarnak a németek egyeztetni, amíg a közös bankfelügyeletrõl nincs megállapodás. A közös bankmentõ csomagra áhítozó tagállamoknak pedig az lenne a fontos, hogy a két lépést legalább egyszerre hozza meg az EU. Mivel a pénzre sóvárgók helyzete kiszolgáltatottabb, ezért a német igények szerint haladnak inkább a folyamatok.
Csütörtökrõl péntekre virradó éjjel a felügyelet létrehozásában állapodtak meg. A bankok közös szanálási rendszerérõl és a bankbetétekre szóló közös garanciáról csak 2013 március végéig kell döntenie a tanácsnak. A teljes jogszabályalkotás pedig június végéig húzódhat.
Abban is megegyeztek most, hogy ha elkészül a közös felügyelet részletes terve, azt is szabályozzák, hogy a bankok hogyan férhetnek hozzá az ESM-hez, vagyis ahhoz a pénzügyi alaphoz, ami elsõ körben lehetõvé tenné a bankmentéseket, amíg a szanálást biztosító rendszer nem áll fel. Ilyen értelemben a déliek elérték azt, hogy a felügyelet és a mentési lehetõség egyszerre élesedjen.
Ördög a részletekben
A tagállamok pénzügyminiszterei (az úgynevezett Ecofin) már a csütörtöki csúcs elõtt megállapodtak a bankfelügyeleti rendszer alapvetéseiben. Hosszúra nyúlt, szerda estétõl csütörtök reggelig tartott az a vita is.
Az egyik nagy kérdés az volt, hogy mely bankokat felügyelje a közös hatóság. Az világos volt, hogy az EU mind a nyolcezer (vagy akár az eurózóna mind a hatezer) bankját képtelenség lesz felügyelni. Ám a mikortól elég nagy egy bank ahhoz, hogy a közös ellenõrzés alá tereljék, az nagy vitákat okozott. Ráadásul a két nagy tagállam, Franciaország és Németország képviselte a két szélsõséget. A németek azt akarták, hogy a landesbankoknak nevezett német takarékszövetkezetek ne legyenek benne a merítésben, ezért õk a nagyon nagy méretnél akarták meghúzni a határt.
000 DV1368325
Fotó: John Thys
Franciaországban viszont nincsenek ilyen kisebb bankok, ott a nagyok uralják a piacot, ezért õk jó alacsonyan húzták volna meg a határt, nehogy az legyen, hogy másoknak maradjon kibúvójuk, nekik meg nem. A németek 50 milliárd euró mérlegfõösszegnél, a franciák 2,5 milliárdnál akarták a határt. Végül kompromisszumos megoldás született: 30 milliárd euró, vagy az anyaország GDP-jének 20 százalékának megfelelõ mérlegfõösszeg lett a határ.
Az OTP kerülhetne közös felügyelet alá
Ezzel a magyar bankok közül egyedül az OTP lett olyan, amire vonatkozna a közös felügyelet, amennyiben Magyarország csatlakozna a rendszerhez. A magyar csatlakozásról még nincs döntés, ezt Orbán Viktor már a csúcs elõtt is csak késõbbre ígérte. A csatlakozás csak az eurózóna tagjaira nézve lesz kötelezõ. A csatlakozás hátránya, hogy Magyarországnak újabb darabot kellene átadnia szuverenitásából. A kimaradás veszélye viszont az lehet, hogy ronthat az érintett magyar bankok (illetve mostani állás szerint az OTP) versenyképességén, ha nincs mögötte egy olyan védõháló, amit a közös felügyelet mögött felállítandó mentõcsomag jelenthet majd egyszer.
A közös felügyelet nem jelenti majd a nemzeti hatóságok megszüntetését. Azonban a közös felügyelet alá vont bankok esetében a végsõ szót a közös felügyeleti szerv mondhatja majd ki.
Az EKB alatt, de inkább mellett lesz a felügyelet
További nagy vita volt arról, hogy milyen szervezet végezze el ezt a közös felügyeletet. Hamar világossá vált, hogy a lisszaboni szerzõdés módosítása nélkül ezt csak a frankfurti központú Európai Központi Bankra (EKB) lehet rábízni. A lisszaboni szerzõdést módosítani csak többéves küzdelemmel lehet, és fel sem merült, hogy a 2014-es EP-választások elõtt errõl akár gondolkodni is elkezdjenek. Maradt tehát az EKB. Azzal viszont két baj is van.
Az egyik, hogy a monetáris politika meghatározása és a felügyeleti tevékenység nem lehet egy hatóságnál, hiszen ez káros összefonódásra adhat lehetõséget. (Éppen azért berzenkedett az EU amiatt, hogy Magyarországon összevonják PSZÁF és az MNB feladatait, mert nem bíztak eléggé a két tevékenység intézményen belüli szétválasztásának sikerében.)
Dönteni kellett tehát arról, hogy az EKB felügyeleti részének nem lesz köze a monetáris politikát meghatározó részéhez, ezt EU-s szlengben el is nevezték „kínai nagyfalnak”.
A másik nagy probléma az volt, hogy az EKB-ban csak az eurót használó országok képviseltetik magukat, viszont a közös bankfelügyeletet ki akarták nyitni a zónán kívüliek elõtt is. Magyarországnak is alapvetõ érdeke volt, hogy világos döntés szülessen arról, hogy a zónán kívüli csatlakozók is egyenlõ befolyást kaphassanak a felügyeletben a zónatagokkal.
Ezt úgy oldották meg, hogy a döntésekhez nemcsak sima többség, hanem a zónán belüli, és a zónán kívüli országok képviselõinek is külön-külön minõsített többségi álláspontra kell majd jutniuk egy-egy döntés kikényszerítéséhez.
Hárman biztos kimaradnak
A csúcs elõtt annyi volt biztos, hogy a felügyelethez Nagy-Britannia, Svédország és Csehország nem akar csatlakozni, de vétózni sem akarnak. A britek igyekeznek kívül maradni minden közös pénzügyi szabályozásból, mindig és mindenáron. A svédek azért aggódnak, mert a zónához tartozó Finnországban és Észtországban fontos szerepe van bankjaiknak, de õk maguk nincsenek benne a zónában, és így látják megoldhatónak, hogy elegendõ kontrolljuk maradjon saját bankjaik felett. A csehek aggodalma éppen fordított: ott a zóna bankjai adják a pénzügyi szektor 95 százalékát, és e kiszolgáltatottság miatt akarnak minél több felügyeleti jogot nemzeti hatáskörben tartani.
Tovább az egyesülési úton?
A csúcs hivatalosan nem csupán a bankunió részleteinek megvitatásáról szólt, hanem a nagy föderációs terv megtárgyalásáról is. Még a nyáron bízták meg a négy elnököt, hogy dolgozzon ki menetrendet, hogyan fokozódjék az európai integráció, aminek akár egy föderatív szervezõdés is lehetne a vége. A munkával megbízott négy elnök Herman Van Rompuy (tanácsi elnök), José Manuel Barroso (bizottsági elnök), Mario Draghi (EKB-elnök) és Jean-Claude Juncker (Eurogroup elnök) voltak. Õk jutottak arra, hogy a politikai unióban végzõdõ folyamat elsõ lépése a bankunió legyen.
Úgy tûnik, hogy a nagy föderációs terv többi lépését idõben erõsen kitolták. Már a bankunió megvalósítása is csúszásban van a kora õsszel tervezett menetrendhez képest. Az egész folyamat nehézkessége pedig különösen szembetûnõ, ha figyelembe vesszük, hogy a bizottság saját integrációfokozó terve (EU-s nyelven a blueprint) olyan dolgokat ír, mint a nemzeti költségvetésekkel szembeni brüsszeli vétójog, vagy az eurókötvények bevezetése. Ilyenekrõl egyelõre szó sincs. Másrészt viszont Herman Van Rompuy péntek hajnalban azzal dicsekedett, hogy a bankfelügyeletrõl szóló megállapodás elképesztõen hamar, alig néhány hónap alatt megvolt, és már ez is fantasztikus eredmény.
A most tárgyalt távlati tervben szó van valamiféle költségvetési alapról, ami kifejezetten az eurózónára vonatkozna, illetve egy ezzel összefüggõ szerzõdéses rendszerrõl. Ez azt jelentené, hogy ha Brüsszel egy országnál veszélyes eladósodási kockázatot jelezne, akkor az adott tagállamnak szerzõdést kellene kötnie a bizottsággal, hogy megoldja a problémát, ám ehhez valamennyi pénzt is kaphatna egy közös keretbõl. Például ha az EU Málta nyugdíjrendszerétõl féltené az euró stabilitását, akkor a brüsszeli tanácsok szerint a vallettai kormánynak meg kellene reformálnia a rendszert, de ehhez valamennyi pénzt is kaphatna a közösbõl. E terv részleteinek kidolgozását most eltolták, a konkrétabb terveket csak nyár közepén veszi majd újra elõ a tanács.
Ez se piskóta
A mostani csúcs nagy lépést tett a bankunió megteremtése felé, ami azt jelenti, hogy egy konkrét ügyben sikerült modellezni a nagy föderációs tervet is: a szuverenitás csökkentése és a cserébe nyújtott szolidaritás növelése elvét egy konkrét, és sok pénzt kockáztató rendszerben elkezdik alkalmazni. Hogy innen tovább akar és tud-e majd menni az EU (vagy legalábbis az eurózóna) a még erõsebb integráció felé, az csak hónapok, de inkább évek múlva derülhet ki. Ám ha csak a bankunió esetében sikerül belátható idõn belül megerõsíteni az integrációt, már az is jelentõsen átalakítja az eurózóna belsõ rendszerét.
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
kukackac
- 2012. December 15. 07:24:40
#12 |
gabi
- 2012. December 15. 09:03:07
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.