Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Kínaiaktól tanulhatunk küzdeni
Sok mindent ki lehet olvasni ebbõl is, bár terelésnek nem rossz, mert nem a zsidó-harcmûvészekrõl, cahalról, megszállókról szól...a többit meg értiTEK már, remélem! Elõzõ cikkünkben bemutattuk Han Kui Yuan mestert, aki a Chen stílusú tajcsit képviseli hazánkban. Nem õ az egyetlen azonban, aki kínai harcmûvészetet oktat Magyarországon. Egyes irányzatokkal már a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején lehetett találkozni itthon, majd a rendszerváltás óta gomba módra szaporodnak a különbözõ egyesületek. Igaz, az máig viszonylag ritkának számít, hogy hosszútávon itt élõ kínai mesterektõl tanulhassanak a magyar érdeklõdõk, de Han mester mégsem az egyetlen kínai, aki hazánkban valamelyik kínai stílust képviseli.
Az elsõ igazi tajcsi egyesületek – tudtuk meg Tömösi Örstõl, Han mester tanítványától – az 1990-es évek elején jöttek létre Magyarországon. Õ Vadas Mihály – aki kínai mestertõl tanult tajcsit külföldön – iskoláját emelte ki, mint az elsõ komolyabb egyesületet hazánkban. Azt hozzátette, hogy már elõtte is lehetett itthon tajcsit tanulni, de ezek sokszor nem voltak autentikusak. Olykor olyanok oktatták, akik éppen csak futólag találkoztak vele egy-egy szemináriumon, vagy könyvben. Szerinte ezek az iskolák nagy problémát jelentenek a hiteles tanításban máig. Az is elõfordult ugyan, hogy ezek a kezdetben nem autentikus iskolák edzõi végül kapcsolatba léptek egy-egy külföldi szövetséggel, továbbképezték magukat, de máig oktatnak olyanok is, akik mindössze 1-2 évig ismerkedtek a tajcsival valahol, ezért még nem taníthatnak hitelesen.
Ritkán áll hazai egyesület kínai mester irányítása alatt
A kezdetek óta jellemzõ maradt azonban, hogy magyar mesterek vezetik az edzéseket és idõnként hazánkba hívnak egy-egy kínai tajcsi mestert, szemináriumokat tartani. Az viszont, hogy egy magyar tajcsi egyesület egy itt élõ kínai mester irányítása alatt álljon – ahogy a Magyarországi Chen Stílusú Xinyi Hunyuan Taijiquan Egyesület esetében – nagyon ritkának számít. Sokkal gyakoribb, hogy felkérnek egy kínai mestert, aki hosszabb-rövidebb ideig ide látogat oktatni. A legáltalánosabb viszont, hogy magyar tanítványok járnak Kínába gyakorolni.
Han mester 2001-ben alapította meg saját
tajcsi egyesületét Magyarországon, ahol
azóta is tanít.
A nagy távolság hátránya, hogy csak évi egy-két alkalommal jutnak ki, összesen körülbelül egy hónapra a magyar tanítványok Kínába, így pedig tíz év alatt ismerhetnek meg egy mestert annyira, mintha tíz hónapig edzhetnének az iránymutatása alatt. Emiatt viszont lassan alakulhat csak ki a tajcsi elsajátításához szükséges szorosabb kötelék. Egy mélyebb kapcsolat ugyanis biztosíték arra, hogy többet tanulhat a tanítvány a mesterétõl. Ez nem csak Magyarországon probléma, egész Európában és az Egyesült Államokban az a jellemzõbb, hogy idõnként látogatnak csak el a mesterükhöz Kínába a tajcsi mûvelõi, egyébként az egyéni gyakorlást részesítik elõnyben.
Kungfut is tanulhatunk kínaiaktól
A saolin kungfu ma már szinte bárhol
gyakorolható a világon.
Forrás: Wikimedia Commons
Ugyan ritka, de nem egyedülálló, hogy Magyarországon kínai mestertõl tanulhatunk tajcsit, például a Konfuciusz Intézet is rendszeresen szervez edzéseket kínai tanárok vezetésével, kultúrájuk megismertetése érdekében. Mindemellett nem is a tajcsi az egyetlen kínai harcmûvészet, amelyet hazánkban is gyakorolni lehet. Számos kungfu iskola létezik itthon is, amelyekben többnyire magyar oktatóktól lehet elsajátítani a különbözõ stílusokat. Többek között a korábban már bemutatott Kínai Mûvészeti Központ alá tartozó Ébredõ Sárkány Autentikus Kungfu Iskolában Cserkész Gábor irányítása alatt tanulhatják meg az érdeklõdõk a Rou Gong Men, azaz a Hajlékony Munka Stílusát. Létezik Magyar Kung-Fu és Wushu Szakszövetség is, amelynek elõd szervezete már 1983-ban alakult meg és jelenleg 39 egyesület foglal magába. Többek között tagja a Magyar Taiji Kulturális Központ is, amely alá a Duan Zhichao, a 2002. óta Magyarországon élõ wushu és a taijiquan mester oktatási rendszerében mûködõ iskolák tartoznak. Ebbõl is látszik, hogy nem Han mester az egyetlen kínai Magyarországon, aki harcmûvészetet tanít.
A Magyar Kung-fu Egyetem is részben kínai együttmûködéssel nyílt meg: 2001-ben alapította Nagy Károly és Liu Shi Hai és azóta folyamatosan kínai szakmai irányítás alatt áll. 2012 januárjától az iskolát Yu Li mester vezeti, részben õ tartja az edzéseket, így rajta keresztül az érdeklõdõk közvetlenül egy kínai mestertõl tanulhatják a kungfut, egész pontosan a Xing Yi Quant, a tajcsit, a Chang Quan, vagyis Hosszú Ököl stílust, illetve a sandát.
A „lágy” és a „kemény” stílusok
A tajcsinak különbözõ fegyveres formái is
vannak, ezek egyike a kard.
Ezen a ponton meg is kell állni egy kicsit, hogy végre tisztázzuk az eltéréseket a különbözõ kínai küzdõsportok között. A kínai harcmûvészeteket összefoglalóan wushu-nak szokás hívni, de elterjedté vált a kungfu megnevezés is. Elsõként különbséget kell tenni a külsõ, azaz kemény és belsõ, vagyis lágy stílusok közt. Elõbbiek az izmok erejét használják, ide tartoznak az eltérõ formákat öltõ saolin kungfu irányzatok. A korábban a Kung-fu Egyetem kapcsán említett Chang Quan (Hosszú Ököl), ami hosszú rúgásokat és ütéseket használ például a wushu kemény ágához kötõdik. A belsõ stílusok az ellazulást, a szellem éberségét és a helyes légzést hangsúlyozzák. Ide sorolhatók többek között a különbözõ tajcsi irányzatok, így az öt hagyományos iskola: a – Han mester által is oktatott – Chen, a Yang, a Wu(Hao) , a Wu és a Sun, amelyek egy-egy családhoz vezethetõek vissza. A szintén említett Xing Yi Quan is a lágy irányzatokhoz tartozik, azon belül viszont a legkeményebb, rövid mozdulatokat használ és agresszívebb stílus, mint a tajcsi. Az Ébredõ Sárkány Autentikus Kungfu Iskolában oktatott Hajlékony Munka Stílusa valahol a lágy és a kemény irányzat között helyezkedik el és hazai tanítását Zhang ErYu Nagymester kezdte el.
A Hosszú Ököl stílus egyik mozdulata.
Forrás: Wikipedi Commons
A másik gyakori felosztása a kínai harcmûvészeteknek az északi és déli stílusokra bontás. Az utóbbi irányzatokra inkább mély állások jellemzõek és gyors körkörös kéztechnikák, közéjük tartozik a Hajlékony Munka Stílusa. Az itthon nagyon népszerûnek számító Wing Chun szintén egy déli, kemény stílus. A Hosszú Ököl (Chang Quan) vele szemben egy északi irányzat, amelyek általában jobban koncentrálnak a rúgásokra.
Han mester kapcsán szóba került még a csikung (qigong), amely a belsõ erõt fejlesztõ légzésgyakorlatokat tanít és azok összehangolását a különbözõ mozdulatokkal. Elõsegíti a nyugalmat, a gyógyulást és a meditációt. Emellett a csikung egyaránt fontos a külsõ és belsõ harcmûvészetek esetében is: a lágy irányzatoknál célja az egészség megõrzése, a belsõ erõ fejlesztése, amelynek lassú mozdulatai felkészítenek a tajcsi tanulására.
A csikung gyakorlása valamennyi kínai
harcmûvészethez köthetõ.
Forrás: Wikimedia Commons
Szintén említésre került még a sanda, ami a tradicionális kínai harcmûvészetekkel szemben már egy pusztakezes küzdõsport, amelyet a kínai hadsereg fejlesztett ki a hagyományos kungfu és modern küzdõsport technikák kombinálásából. Ötvözi a kick-box rúgásait és ütéseit a birkózás, a dobások, lábsöprések, bizonyos versenyeken még a könyök és térd használatával is.
Több ezer éves harcmûvészet
Az új jelenségnek tekinthetõ sandával szemben a legendák szerint a kínai harcmûvészet több mint 4 ezer éves és már a legendás Sárga Császár, Huang-ti is gyakorlója volt, aki a hagyományok szerint az idõszámításunk elõtti 2700- 2600-as években élhetett. Az elsõ írásos említése a harcmûvészeteknek viszont az idõszámítás elõtti 5. századra tehetõ Tavaszok és õszök krónikájában (Chunqiu) található, ahol már megneveznek kemény és puha technikákat. A wushu modern formája azonban csak a Ming- és Csing (Qing)-dinasztia idején jelent meg, vagyis a 14. századtól kezdve.
Saolin mesterek kungfu bemutatója.
Forrás: Wikimedia Commons
A saolin kungfu az egyike a legkorábban intézményesült kínai harcmûvészeteknek és már az idõszámítás szerinti 7-8. századból maradtak fenn bizonyítékok saolin mesterek gyakorlásáról, de az 1600-as évektõl már biztosan a mindennapi élet részévé vált kolostoraikban, a testük edzése érdekében, illetve azért, hogy megvédhessék magukat a fosztogatóktól. Míg a saolin szerzetesek a buddhizmushoz tartoznak, addig a kínai lágy harcmûvészeteket összefoglaló wudang kungfut a legendák a taoista Zhang Sanfenghez kötik, aki Szong-dinasztia idején élt a Wudang hegységben a 12. században. A külsõ és belsõ stílusok tényleges elkülönítése azonban már az utolsó kínai dinasztia, a Csingek idejére tehetõ. A tajcsi például csak a 19. század közepére kapott önálló elnevezést.
Cikkünk ugyan meg sem kísérli felsorolni a kínai harcmûvészet valamennyi irányzatát, de már az eddigiekbõl is jól látható milyen szerteágazó és olykor jelentõsen eltérõ stílust foglal magába. Közülük pedig egyre többel ismerkedhetünk meg Magyarországon is, sokszor akár kínai mesterektõl, vagy tõlük közvetlenül tanult, nemzetközi versenyeken is bizonyított magyar edzõktõl.
Készült az Európai Unió Integrációs Alapjának támogatásával.
Cikkünk a „Bevándorlók – közöttünk” címû, Európai Integrációs Alap által támogatott kampányunk keretében született azzal a céllal, hogy tájékoztatást nyújtson a öt kiemelt Magyarországon élõ bevándorló csoportról. 2010. december 31-én 14 345 kínai, 5489 orosz, 3469 amerikai, 1900 török és 1293 izraeli állampolgár tartózkodott legálisan Magyarországon. A többezres lélekszámú bevándorló közösség figyelmet érdemel, ezért célunk, hogy a vitaindítóként szolgáló írásokkal hozzászólásra ösztönözzük a Kitekintõ olvasóit, hozzájárulva ezzel a migrációval és integrációval kapcsolatos társadalmi tudatosság növeléséhez.
Link
Az elsõ igazi tajcsi egyesületek – tudtuk meg Tömösi Örstõl, Han mester tanítványától – az 1990-es évek elején jöttek létre Magyarországon. Õ Vadas Mihály – aki kínai mestertõl tanult tajcsit külföldön – iskoláját emelte ki, mint az elsõ komolyabb egyesületet hazánkban. Azt hozzátette, hogy már elõtte is lehetett itthon tajcsit tanulni, de ezek sokszor nem voltak autentikusak. Olykor olyanok oktatták, akik éppen csak futólag találkoztak vele egy-egy szemináriumon, vagy könyvben. Szerinte ezek az iskolák nagy problémát jelentenek a hiteles tanításban máig. Az is elõfordult ugyan, hogy ezek a kezdetben nem autentikus iskolák edzõi végül kapcsolatba léptek egy-egy külföldi szövetséggel, továbbképezték magukat, de máig oktatnak olyanok is, akik mindössze 1-2 évig ismerkedtek a tajcsival valahol, ezért még nem taníthatnak hitelesen.
Ritkán áll hazai egyesület kínai mester irányítása alatt
A kezdetek óta jellemzõ maradt azonban, hogy magyar mesterek vezetik az edzéseket és idõnként hazánkba hívnak egy-egy kínai tajcsi mestert, szemináriumokat tartani. Az viszont, hogy egy magyar tajcsi egyesület egy itt élõ kínai mester irányítása alatt álljon – ahogy a Magyarországi Chen Stílusú Xinyi Hunyuan Taijiquan Egyesület esetében – nagyon ritkának számít. Sokkal gyakoribb, hogy felkérnek egy kínai mestert, aki hosszabb-rövidebb ideig ide látogat oktatni. A legáltalánosabb viszont, hogy magyar tanítványok járnak Kínába gyakorolni.
Han mester 2001-ben alapította meg saját
tajcsi egyesületét Magyarországon, ahol
azóta is tanít.
A nagy távolság hátránya, hogy csak évi egy-két alkalommal jutnak ki, összesen körülbelül egy hónapra a magyar tanítványok Kínába, így pedig tíz év alatt ismerhetnek meg egy mestert annyira, mintha tíz hónapig edzhetnének az iránymutatása alatt. Emiatt viszont lassan alakulhat csak ki a tajcsi elsajátításához szükséges szorosabb kötelék. Egy mélyebb kapcsolat ugyanis biztosíték arra, hogy többet tanulhat a tanítvány a mesterétõl. Ez nem csak Magyarországon probléma, egész Európában és az Egyesült Államokban az a jellemzõbb, hogy idõnként látogatnak csak el a mesterükhöz Kínába a tajcsi mûvelõi, egyébként az egyéni gyakorlást részesítik elõnyben.
Kungfut is tanulhatunk kínaiaktól
A saolin kungfu ma már szinte bárhol
gyakorolható a világon.
Forrás: Wikimedia Commons
Ugyan ritka, de nem egyedülálló, hogy Magyarországon kínai mestertõl tanulhatunk tajcsit, például a Konfuciusz Intézet is rendszeresen szervez edzéseket kínai tanárok vezetésével, kultúrájuk megismertetése érdekében. Mindemellett nem is a tajcsi az egyetlen kínai harcmûvészet, amelyet hazánkban is gyakorolni lehet. Számos kungfu iskola létezik itthon is, amelyekben többnyire magyar oktatóktól lehet elsajátítani a különbözõ stílusokat. Többek között a korábban már bemutatott Kínai Mûvészeti Központ alá tartozó Ébredõ Sárkány Autentikus Kungfu Iskolában Cserkész Gábor irányítása alatt tanulhatják meg az érdeklõdõk a Rou Gong Men, azaz a Hajlékony Munka Stílusát. Létezik Magyar Kung-Fu és Wushu Szakszövetség is, amelynek elõd szervezete már 1983-ban alakult meg és jelenleg 39 egyesület foglal magába. Többek között tagja a Magyar Taiji Kulturális Központ is, amely alá a Duan Zhichao, a 2002. óta Magyarországon élõ wushu és a taijiquan mester oktatási rendszerében mûködõ iskolák tartoznak. Ebbõl is látszik, hogy nem Han mester az egyetlen kínai Magyarországon, aki harcmûvészetet tanít.
A Magyar Kung-fu Egyetem is részben kínai együttmûködéssel nyílt meg: 2001-ben alapította Nagy Károly és Liu Shi Hai és azóta folyamatosan kínai szakmai irányítás alatt áll. 2012 januárjától az iskolát Yu Li mester vezeti, részben õ tartja az edzéseket, így rajta keresztül az érdeklõdõk közvetlenül egy kínai mestertõl tanulhatják a kungfut, egész pontosan a Xing Yi Quant, a tajcsit, a Chang Quan, vagyis Hosszú Ököl stílust, illetve a sandát.
A „lágy” és a „kemény” stílusok
A tajcsinak különbözõ fegyveres formái is
vannak, ezek egyike a kard.
Ezen a ponton meg is kell állni egy kicsit, hogy végre tisztázzuk az eltéréseket a különbözõ kínai küzdõsportok között. A kínai harcmûvészeteket összefoglalóan wushu-nak szokás hívni, de elterjedté vált a kungfu megnevezés is. Elsõként különbséget kell tenni a külsõ, azaz kemény és belsõ, vagyis lágy stílusok közt. Elõbbiek az izmok erejét használják, ide tartoznak az eltérõ formákat öltõ saolin kungfu irányzatok. A korábban a Kung-fu Egyetem kapcsán említett Chang Quan (Hosszú Ököl), ami hosszú rúgásokat és ütéseket használ például a wushu kemény ágához kötõdik. A belsõ stílusok az ellazulást, a szellem éberségét és a helyes légzést hangsúlyozzák. Ide sorolhatók többek között a különbözõ tajcsi irányzatok, így az öt hagyományos iskola: a – Han mester által is oktatott – Chen, a Yang, a Wu(Hao) , a Wu és a Sun, amelyek egy-egy családhoz vezethetõek vissza. A szintén említett Xing Yi Quan is a lágy irányzatokhoz tartozik, azon belül viszont a legkeményebb, rövid mozdulatokat használ és agresszívebb stílus, mint a tajcsi. Az Ébredõ Sárkány Autentikus Kungfu Iskolában oktatott Hajlékony Munka Stílusa valahol a lágy és a kemény irányzat között helyezkedik el és hazai tanítását Zhang ErYu Nagymester kezdte el.
A Hosszú Ököl stílus egyik mozdulata.
Forrás: Wikipedi Commons
A másik gyakori felosztása a kínai harcmûvészeteknek az északi és déli stílusokra bontás. Az utóbbi irányzatokra inkább mély állások jellemzõek és gyors körkörös kéztechnikák, közéjük tartozik a Hajlékony Munka Stílusa. Az itthon nagyon népszerûnek számító Wing Chun szintén egy déli, kemény stílus. A Hosszú Ököl (Chang Quan) vele szemben egy északi irányzat, amelyek általában jobban koncentrálnak a rúgásokra.
Han mester kapcsán szóba került még a csikung (qigong), amely a belsõ erõt fejlesztõ légzésgyakorlatokat tanít és azok összehangolását a különbözõ mozdulatokkal. Elõsegíti a nyugalmat, a gyógyulást és a meditációt. Emellett a csikung egyaránt fontos a külsõ és belsõ harcmûvészetek esetében is: a lágy irányzatoknál célja az egészség megõrzése, a belsõ erõ fejlesztése, amelynek lassú mozdulatai felkészítenek a tajcsi tanulására.
A csikung gyakorlása valamennyi kínai
harcmûvészethez köthetõ.
Forrás: Wikimedia Commons
Szintén említésre került még a sanda, ami a tradicionális kínai harcmûvészetekkel szemben már egy pusztakezes küzdõsport, amelyet a kínai hadsereg fejlesztett ki a hagyományos kungfu és modern küzdõsport technikák kombinálásából. Ötvözi a kick-box rúgásait és ütéseit a birkózás, a dobások, lábsöprések, bizonyos versenyeken még a könyök és térd használatával is.
Több ezer éves harcmûvészet
Az új jelenségnek tekinthetõ sandával szemben a legendák szerint a kínai harcmûvészet több mint 4 ezer éves és már a legendás Sárga Császár, Huang-ti is gyakorlója volt, aki a hagyományok szerint az idõszámításunk elõtti 2700- 2600-as években élhetett. Az elsõ írásos említése a harcmûvészeteknek viszont az idõszámítás elõtti 5. századra tehetõ Tavaszok és õszök krónikájában (Chunqiu) található, ahol már megneveznek kemény és puha technikákat. A wushu modern formája azonban csak a Ming- és Csing (Qing)-dinasztia idején jelent meg, vagyis a 14. századtól kezdve.
Saolin mesterek kungfu bemutatója.
Forrás: Wikimedia Commons
A saolin kungfu az egyike a legkorábban intézményesült kínai harcmûvészeteknek és már az idõszámítás szerinti 7-8. századból maradtak fenn bizonyítékok saolin mesterek gyakorlásáról, de az 1600-as évektõl már biztosan a mindennapi élet részévé vált kolostoraikban, a testük edzése érdekében, illetve azért, hogy megvédhessék magukat a fosztogatóktól. Míg a saolin szerzetesek a buddhizmushoz tartoznak, addig a kínai lágy harcmûvészeteket összefoglaló wudang kungfut a legendák a taoista Zhang Sanfenghez kötik, aki Szong-dinasztia idején élt a Wudang hegységben a 12. században. A külsõ és belsõ stílusok tényleges elkülönítése azonban már az utolsó kínai dinasztia, a Csingek idejére tehetõ. A tajcsi például csak a 19. század közepére kapott önálló elnevezést.
Cikkünk ugyan meg sem kísérli felsorolni a kínai harcmûvészet valamennyi irányzatát, de már az eddigiekbõl is jól látható milyen szerteágazó és olykor jelentõsen eltérõ stílust foglal magába. Közülük pedig egyre többel ismerkedhetünk meg Magyarországon is, sokszor akár kínai mesterektõl, vagy tõlük közvetlenül tanult, nemzetközi versenyeken is bizonyított magyar edzõktõl.
Készült az Európai Unió Integrációs Alapjának támogatásával.
Cikkünk a „Bevándorlók – közöttünk” címû, Európai Integrációs Alap által támogatott kampányunk keretében született azzal a céllal, hogy tájékoztatást nyújtson a öt kiemelt Magyarországon élõ bevándorló csoportról. 2010. december 31-én 14 345 kínai, 5489 orosz, 3469 amerikai, 1900 török és 1293 izraeli állampolgár tartózkodott legálisan Magyarországon. A többezres lélekszámú bevándorló közösség figyelmet érdemel, ezért célunk, hogy a vitaindítóként szolgáló írásokkal hozzászólásra ösztönözzük a Kitekintõ olvasóit, hozzájárulva ezzel a migrációval és integrációval kapcsolatos társadalmi tudatosság növeléséhez.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Kata52
- 2012. December 15. 12:09:58
#2 |
Kata52
- 2012. December 15. 12:21:39
#3 |
Kata52
- 2012. December 15. 12:24:19
#4 |
ijfeszito
- 2012. December 15. 18:32:45
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.