Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Most akkor hozzák vagy viszik a pénzt a külföldi bankok?
Csaknem 3800 milliárd forintnyi forrást vontak ki a külföldiek az elmúlt két évben a magyar bankszektorból. Eközben több mint 600 milliárd forint összegben tõkét emeltek az anyabankok - szintén a magyar bankszektorban. Hogy lehet egyszerre igaz mindkét állÃtás, és mi lehet a jelenség hátterében? Elemzésünkben e sokszor félreértelmezett kettõséget mutatjuk be röviden. Szem elõtt kell tartanunk: a fenti két adat nem vonható ki egymásból, az almát a körtével nem érdemes összehasonlÃtanunk.
Tõke és forrás: nem ugyanaz
A magyarországi bankok és a külföld kapcsolatának tisztázásához elõször is érdemes megemlÃteni, hogy néhány bank (OTP, FHB, MFB, Exim, DRB, Gránit, Kinizsi, Magnet, Széchenyi bankok, Mohácsi és Pannon Takarékbankok, illetve Takarékbank) kivételével bankjaink külföldi többségi tulajdonossal rendelkeznek. Ezek a külföldi anyabankok általában nemcsak tulajdonosai, de finanszÃrozói is itteni leánybankjaiknak. Vagyis amellett, hogy tulajdonosi tõkével látják el õket, külsõ forrást is biztosÃtanak számukra. A kettõ nem ugyanaz: a tõke a mûködés stabilitásának fenntartására és a keletkezõ veszteségek elnyelésére szolgál ("örökre" adják), a többi forrás viszont a hazai betéteket kiegészÃtve közvetlenül a hitelezés forrását jelenti (bizonyos lejáratra adják). A betéteseiktõl, az anyabankoktól és kis részben másoktól kapott összeget tehát (források - a mérleg jobb oldala) jellemzõen a vállalatok és a lakosság hitelezésére (eszközök - a mérleg bal oldala) fordÃtják a bankok. A források és az eszközök lejárat, összeg és devizanem szerinti szerkezete jelentõsen eltér, a transzformáció feladatát azonban a bankok ellátják - épp ez a gazdaságban betöltött szerepük lényege.
Most akkor hozzák vagy viszik a pénzt a külföldi bankok?
Forráskivonás zajlik
Amikor tehát külföldi forráskivonásról beszélünk, jellemzõen az anyabanki, nem tõke jellegû források (bankközi betét, felvett hitel stb.) csökkenésére kell gondolnunk. Nem "vagyonkimentés" ez, egyszerûen a szükségtelenné váló forráselemek meg nem újÃtása. Ettõl többé-kevésbé független folyamat a szintén anyabankoktól származó saját tõke változása, ami viszont pozitÃvan alakult az elmúlt években. Alábbi ábránkon elõször is a külföldi források állományának jelentõs csökkenését mutatjuk be. Az MNB adatai szerint 2010 õszéig nagyjából stabil maradt a külföldi források állománya, a bankadó bevezetését követõen azonban komoly csökkenés indult el. Ezt felgyorsÃtotta a bankok számára ezermilliárd forintnyi eszközoldali sokkot jelentõ végtörlesztés, ami a hitelezés forrásszükségletét csökkentette. Az augusztus végi adatok szerint Ãgy a külföldi források állománya két év alatt (2010 szeptemberéhez képest) 37%-kal, vagyis 13,3 milliárd euróval csökkent a magyar bankrendszerben. Hasonlóan nagy mértékû csökkenésre csak a jelentõs görög banki háttérrel rendelkezõbolgár bankrendszerben volt példa. MÃg azonban náluk a bankbetétek növekedése kompenzálta ezt a negatÃv folyamatot, nálunk nem.
Most akkor hozzák vagy viszik a pénzt a külföldi bankok?
Tõkeemelések történnek
Miközben az anyabankok finanszÃrozói szerepvállalása jelentõsen csökkent, tulajdonosi szerepvállalása stabil maradt, sõt erõsödött a magyar bankrendszerben az elmúlt években. Mindez azt mutatja, hogy nem kivonulásra, hanem maradásra "rendezkedtek be", visszahúzódásuk csak részleges. Sokatmondóak az MNB adatai e téren is: 1998 óta 1148 milliárd forint összegben emeltek tõkét a külföldi anyabankok itteni (jelenleg is mûködõ) leánybankjaiknál, ebbõl 620 milliárd forintnyi befektetés 2009 után érkezett. Ezzel szemben osztalékfizetés cÃmen csak 516 milliárd forint távozott a magyar bankrendszerbõl e csaknem másfél évtized során. A külföldi anyabankok itteni tõkebefektetése tehát összességében messze nem térült még meg.
Most akkor hozzák vagy viszik a pénzt a külföldi bankok?
Mi a magyarázat?
A két, ellentétes irányú folyamat okai egyszerre eltérõek és hasonlóak. Kezdjük a tõkeemelésekkel! Az elmúlt évek jelentõs veszteségtételei (bankadó, végtörlesztés, hitelezési veszteségek) komoly, sorozatosnak mondható tõkeemelést tettek szükségessé a leánybankok egy részénél. Enélkül a szabályozói minimum alá esett volna tõkemegfelelésük, amivel veszélybe került volna mûködésük. Amennyiben a kritikus pillanatokban nem álltak volna az anyabankok leánybankjaik mögött, a csõd elkerülése és a betétesek védelme érdekében az államnak kellett volna közbeavatkoznia (ahogy ez Nyugat-Európában számos alkalommal megtörtént 2008-2009-ben). A külföldi tulajdonosi jelenlét tehát komoly stabilizáló erõ volt a magyar bankrendszerben a válság éveiben is. A válság elõtti évekkel ellentétben azonban mostanában már nem a növekedés, hanem a mûködés fenntartása érdekében van szükség a tõkeemelésekre.
A külsõ forráskivonás okai között elsõ helyen a hitelezés visszaesése emlÃtendõ. A külföldi finanszÃrozás lényegében "maradékváltozó" a bankok forrásoldalán: nagyságát elsõsorban az határozza meg, mennyi hitelt képesek elfogadható kockázat mellett kihelyezni (megtartani) a bankok, és ebbõl mekkora részt fedeznek belföldi bankbetéteik. Minél kisebb a kihelyezett hitelmennyiség, illetve minél nagyobb az e mögött álló bankbetét, annál kisebb a külsõ forrásokra való rászorultság. Ezért lényeges tényezõ a bankok hitel/betét aránya. Minél magasabb a mutató, annál nagyobb szüksége van külsõ (általában anyabanki) forrásokra egy banknak.
Most akkor hozzák vagy viszik a pénzt a külföldi bankok?
Amint a fenti ábrán is látható, a nagybankok hitel/betét mutatója eltérõ mértékben ugyan, de csökkent az elmúlt három évben. Ennek oka szinte kivétel nélkül a hitelállomány visszaesése, és nem a betétállomány növekedése volt. Akármelyik is állna a háttérben, a külföldi forrásokra egyre kisebb szükség lenne. A külföldi forráskivonás tehát nem oka, hanem következménye a hitelezés visszaesésének, magyarázatát pedig a hitelezés visszaesésének okai között kell keresni.
Most akkor hozzák vagy viszik a pénzt a külföldi bankok?
A magyarországi banki hitelállomány folyamatos csökkenésének keresleti és kÃnálati okai széles körben ismertek, cikkünkben pusztán egy kÃnálati tényezõt emlÃtenénk: Magyarországon a régiós országhoz képest sokkal nagyobb mértékben visszaesett a bankok tõkearányos megtérülése (tavaly -3,9%, szemben például a cseh +18,7%-kal). Az alacsony megtérülés is hozzájárul ahhoz, hogy alacsony a bankok aktivitása, és egyelõre nem várható a hitelezés fellendülése. Magyarország régiós összehasonlÃtásban tapasztalt leszakadása különösen a vállalati hitelezésben okoz nagy károkat.
Most akkor hozzák vagy viszik a pénzt a külföldi bankok?
Most akkor hozzák vagy viszik a pénzt a külföldi bankok?
Nem kell ennek Ãgy lennie
Ãœdvözölhetõ és egyáltalán nem káros folyamat egy bankszektor külföldi forrásokkal szembeni függõségének csökkenése, ha ennek oka nem a hitelállomány indokolatlanul nagy leépülése, hanem a belsõ megtakarÃtások (különösen a lakossági betétek) emelkedése. Jelenleg azonban nem ez a helyzet, a bankok betétállománya gyakorlatilag évek óta stagnál. Ennek ellenére (a hitelek visszaesése miatt) mára a bankok hitel/betét mutatója a korábbi bõven 150% fölötti szintrõl 120% alá esett. Európában ez már egyáltalán nem kirÃvóan magas érték, vagyis a külsõ források mostani aránya mellett már elképzelhetõ volna a hitelezés fokozatos beindulása.
Most akkor hozzák vagy viszik a pénzt a külföldi bankok?
Stabil és hitelezhetõ gazdasági környezetben ennek egyáltalán nem volna gátja az anyabankok forráskivonása, épp ellenkezõleg: friss források áramolnának a magyar bankrendszerbe. A források beáramlása (csakúgy, mint a mostani kiáramlás) ez esetben is következmény, és nem ok lenne. Ha Ãgy alakulna, idõvel az anyabankok is biztató növekedési tervekhez adnák oda leánybankjaiknak azt a tõkét, amit - mint láttuk - még a mostani nehéz idõkben is bõkezûen, a minél jobb megtérülés reményében adnak nekik.
Link
Tõke és forrás: nem ugyanaz
A magyarországi bankok és a külföld kapcsolatának tisztázásához elõször is érdemes megemlÃteni, hogy néhány bank (OTP, FHB, MFB, Exim, DRB, Gránit, Kinizsi, Magnet, Széchenyi bankok, Mohácsi és Pannon Takarékbankok, illetve Takarékbank) kivételével bankjaink külföldi többségi tulajdonossal rendelkeznek. Ezek a külföldi anyabankok általában nemcsak tulajdonosai, de finanszÃrozói is itteni leánybankjaiknak. Vagyis amellett, hogy tulajdonosi tõkével látják el õket, külsõ forrást is biztosÃtanak számukra. A kettõ nem ugyanaz: a tõke a mûködés stabilitásának fenntartására és a keletkezõ veszteségek elnyelésére szolgál ("örökre" adják), a többi forrás viszont a hazai betéteket kiegészÃtve közvetlenül a hitelezés forrását jelenti (bizonyos lejáratra adják). A betéteseiktõl, az anyabankoktól és kis részben másoktól kapott összeget tehát (források - a mérleg jobb oldala) jellemzõen a vállalatok és a lakosság hitelezésére (eszközök - a mérleg bal oldala) fordÃtják a bankok. A források és az eszközök lejárat, összeg és devizanem szerinti szerkezete jelentõsen eltér, a transzformáció feladatát azonban a bankok ellátják - épp ez a gazdaságban betöltött szerepük lényege.
Most akkor hozzák vagy viszik a pénzt a külföldi bankok?
Forráskivonás zajlik
Amikor tehát külföldi forráskivonásról beszélünk, jellemzõen az anyabanki, nem tõke jellegû források (bankközi betét, felvett hitel stb.) csökkenésére kell gondolnunk. Nem "vagyonkimentés" ez, egyszerûen a szükségtelenné váló forráselemek meg nem újÃtása. Ettõl többé-kevésbé független folyamat a szintén anyabankoktól származó saját tõke változása, ami viszont pozitÃvan alakult az elmúlt években. Alábbi ábránkon elõször is a külföldi források állományának jelentõs csökkenését mutatjuk be. Az MNB adatai szerint 2010 õszéig nagyjából stabil maradt a külföldi források állománya, a bankadó bevezetését követõen azonban komoly csökkenés indult el. Ezt felgyorsÃtotta a bankok számára ezermilliárd forintnyi eszközoldali sokkot jelentõ végtörlesztés, ami a hitelezés forrásszükségletét csökkentette. Az augusztus végi adatok szerint Ãgy a külföldi források állománya két év alatt (2010 szeptemberéhez képest) 37%-kal, vagyis 13,3 milliárd euróval csökkent a magyar bankrendszerben. Hasonlóan nagy mértékû csökkenésre csak a jelentõs görög banki háttérrel rendelkezõbolgár bankrendszerben volt példa. MÃg azonban náluk a bankbetétek növekedése kompenzálta ezt a negatÃv folyamatot, nálunk nem.
Most akkor hozzák vagy viszik a pénzt a külföldi bankok?
Tõkeemelések történnek
Miközben az anyabankok finanszÃrozói szerepvállalása jelentõsen csökkent, tulajdonosi szerepvállalása stabil maradt, sõt erõsödött a magyar bankrendszerben az elmúlt években. Mindez azt mutatja, hogy nem kivonulásra, hanem maradásra "rendezkedtek be", visszahúzódásuk csak részleges. Sokatmondóak az MNB adatai e téren is: 1998 óta 1148 milliárd forint összegben emeltek tõkét a külföldi anyabankok itteni (jelenleg is mûködõ) leánybankjaiknál, ebbõl 620 milliárd forintnyi befektetés 2009 után érkezett. Ezzel szemben osztalékfizetés cÃmen csak 516 milliárd forint távozott a magyar bankrendszerbõl e csaknem másfél évtized során. A külföldi anyabankok itteni tõkebefektetése tehát összességében messze nem térült még meg.
Most akkor hozzák vagy viszik a pénzt a külföldi bankok?
Mi a magyarázat?
A két, ellentétes irányú folyamat okai egyszerre eltérõek és hasonlóak. Kezdjük a tõkeemelésekkel! Az elmúlt évek jelentõs veszteségtételei (bankadó, végtörlesztés, hitelezési veszteségek) komoly, sorozatosnak mondható tõkeemelést tettek szükségessé a leánybankok egy részénél. Enélkül a szabályozói minimum alá esett volna tõkemegfelelésük, amivel veszélybe került volna mûködésük. Amennyiben a kritikus pillanatokban nem álltak volna az anyabankok leánybankjaik mögött, a csõd elkerülése és a betétesek védelme érdekében az államnak kellett volna közbeavatkoznia (ahogy ez Nyugat-Európában számos alkalommal megtörtént 2008-2009-ben). A külföldi tulajdonosi jelenlét tehát komoly stabilizáló erõ volt a magyar bankrendszerben a válság éveiben is. A válság elõtti évekkel ellentétben azonban mostanában már nem a növekedés, hanem a mûködés fenntartása érdekében van szükség a tõkeemelésekre.
A külsõ forráskivonás okai között elsõ helyen a hitelezés visszaesése emlÃtendõ. A külföldi finanszÃrozás lényegében "maradékváltozó" a bankok forrásoldalán: nagyságát elsõsorban az határozza meg, mennyi hitelt képesek elfogadható kockázat mellett kihelyezni (megtartani) a bankok, és ebbõl mekkora részt fedeznek belföldi bankbetéteik. Minél kisebb a kihelyezett hitelmennyiség, illetve minél nagyobb az e mögött álló bankbetét, annál kisebb a külsõ forrásokra való rászorultság. Ezért lényeges tényezõ a bankok hitel/betét aránya. Minél magasabb a mutató, annál nagyobb szüksége van külsõ (általában anyabanki) forrásokra egy banknak.
Most akkor hozzák vagy viszik a pénzt a külföldi bankok?
Amint a fenti ábrán is látható, a nagybankok hitel/betét mutatója eltérõ mértékben ugyan, de csökkent az elmúlt három évben. Ennek oka szinte kivétel nélkül a hitelállomány visszaesése, és nem a betétállomány növekedése volt. Akármelyik is állna a háttérben, a külföldi forrásokra egyre kisebb szükség lenne. A külföldi forráskivonás tehát nem oka, hanem következménye a hitelezés visszaesésének, magyarázatát pedig a hitelezés visszaesésének okai között kell keresni.
Most akkor hozzák vagy viszik a pénzt a külföldi bankok?
A magyarországi banki hitelállomány folyamatos csökkenésének keresleti és kÃnálati okai széles körben ismertek, cikkünkben pusztán egy kÃnálati tényezõt emlÃtenénk: Magyarországon a régiós országhoz képest sokkal nagyobb mértékben visszaesett a bankok tõkearányos megtérülése (tavaly -3,9%, szemben például a cseh +18,7%-kal). Az alacsony megtérülés is hozzájárul ahhoz, hogy alacsony a bankok aktivitása, és egyelõre nem várható a hitelezés fellendülése. Magyarország régiós összehasonlÃtásban tapasztalt leszakadása különösen a vállalati hitelezésben okoz nagy károkat.
Most akkor hozzák vagy viszik a pénzt a külföldi bankok?
Most akkor hozzák vagy viszik a pénzt a külföldi bankok?
Nem kell ennek Ãgy lennie
Ãœdvözölhetõ és egyáltalán nem káros folyamat egy bankszektor külföldi forrásokkal szembeni függõségének csökkenése, ha ennek oka nem a hitelállomány indokolatlanul nagy leépülése, hanem a belsõ megtakarÃtások (különösen a lakossági betétek) emelkedése. Jelenleg azonban nem ez a helyzet, a bankok betétállománya gyakorlatilag évek óta stagnál. Ennek ellenére (a hitelek visszaesése miatt) mára a bankok hitel/betét mutatója a korábbi bõven 150% fölötti szintrõl 120% alá esett. Európában ez már egyáltalán nem kirÃvóan magas érték, vagyis a külsõ források mostani aránya mellett már elképzelhetõ volna a hitelezés fokozatos beindulása.
Most akkor hozzák vagy viszik a pénzt a külföldi bankok?
Stabil és hitelezhetõ gazdasági környezetben ennek egyáltalán nem volna gátja az anyabankok forráskivonása, épp ellenkezõleg: friss források áramolnának a magyar bankrendszerbe. A források beáramlása (csakúgy, mint a mostani kiáramlás) ez esetben is következmény, és nem ok lenne. Ha Ãgy alakulna, idõvel az anyabankok is biztató növekedési tervekhez adnák oda leánybankjaiknak azt a tõkét, amit - mint láttuk - még a mostani nehéz idõkben is bõkezûen, a minél jobb megtérülés reményében adnak nekik.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Vizilo
- 2012. December 19. 09:05:30
#2 |
Entheo Mitiok
- 2012. December 19. 12:03:29
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték