Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Miért éppen Izrael?
Miért éppen Izraeltõl kell félteni a magyar függetlenséget? Jó pénz, az izraeli pénz? És, ha igen, kinek és mire? Miért jelent nemzetbiztonsági kockázatot, ha egy politikusnak izraeli útlevele is van? Peresz csak viccelt, vagy tényleg gyarmatosítanak minket? Antifasiszta hiszti és összeesküvés-elméletek helyett íme, csak a tények!Az elmúlt két hét vezetõ közéleti híre kétségtelenül Gyöngyösi Márton képviselõ „zsidólistázó" mondata. A pontosság kedvéért szögezzük le, a „listázás" kifejezést a jobbikos politikus nem használta, kétségtelen viszont, hogy – miként maga is elismerte - védhetetlenül rosszul és pontatlanul fogalmazott, habár a szövegkörnyezetbõl egyértelmûen kitûnik, hogy a közéletben szerepet vállaló esetleges magyar-izraeli kettõs állampolgárokban lát nemzetbiztonsági kockázatot. Hogy okkal-joggal vagy sem, arról lehet vitatkozni. Mi több, kell is – érvek ellen érveket, tények ellen tényeket felsorakoztatva, nem pedig megbélyegzõ jelzõkkel dobálózva. A botrányban éppen ez, vagyis a lényeg sikkadt el, bár a fülsiketítõ nácizással együtt itt-ott felszínre bukott egy fontos kérdés: miért éppen Izrael, miért éppen a közéletben esetlegesen tevékenykedõ izraeli-magyar kettõs állampolgárok jelentenének nemzetbiztonsági kockázatot?
Aki erre zsigerbõl rávágja, hogy azért, mert az ezen elmélkedõk antiszemiták és nácik, az akár be is fejezheti e cikk olvasását. A világ ennél jóval sokszínûbb, az emberek, a vélemények, a kételyek és a kérdések árnyaltabbak, hogysem ilyen-olyan ideológiai bélyegekkel felcímkézett skatulyákba volnának szoríthatók. Többre jutnánk, ha a kibékíthetetlen vitában álló felek legalább hozzávetõleges nyíltsággal, higgadt tárgyszerûséggel ütköztetnék álláspontjaikat.
Nem tisztünk eldönteni – pláne nem holmi ledorongoló jelzõvel irányba állított magabiztos tõmondattal -, hogy valóban létezik-e ilyen nemzetbiztonsági kockázat. Vélelmekre, feltételezésekre épülõ kombinálásba is fölösleges belebonyolódni. Mindössze annyit tehetünk, hogy alább felsorakoztatunk néhány olyan dokumentálható, igazolható tényt és jelenséget, melyeket érdemes megrágni és mérlegelni.
Jó pénz, csak...
Hogy szó ne érhesse a ház elejét, kezdjük mindjárt Bajnai Gordon kormányának külügyminiszterével, Balázs Péterrel, aki 2009 június 27-28-án Korfun a NATO-Oroszország Tanács külügyminiszteri szintû ülésén, illetve az EBESZ külügyminiszteri értekezletén ezt mondta orosz kollégájának, Szergej Lavrovnak: „Az orosz pénz jó pénz, csak szeretjük tudni, hogy mik a szándékai." Hozzátette, Magyarország akkor tudja „jól fogadni" az orosz tulajdonszerzést Magyarországon, ha az „arányos, átlátható és kiszámítható." És azt is mondta még az orosz tõkérõl: „...bizonyos nagyságrenden felül a kormányzatnak tudnia kell róla, számolnia kell vele, s az is elképzelhetõ, hogy hatást gyakorol rá."
Nos, Balázs Péter fontos dolgot mondott. Igen, minden esetbe tudni kell, hogy a külföldi tõke milyen céllal jönne Magyarországra. Az világos, hogy a tõke célja alapvetõen a befektetett pénz megsokszorozása, vagyis a haszon létrehozása, aminek azonban minden egészséges állam határt szab, éspedig ott, ahol a piaci szabadság végzõdik, és a nemzetstratégiai érdek kezdõdik. Balázs Péternek tehát igaza volt. Olyannyira, hogy ezen alapelvet – mármint hogy bizonyos nagyságrenden felül a kormánynak tudnia kell az idegen tõke jelenlétének mikéntjérõl és céljairól – minden külföldi tõkére ki kell terjeszteni. Természetesen az izraelire is.
Hogy miért? Fõképp azért, mert Simon Peresz, Izrael államelnöke nyíltan meghirdette Magyarország felvásárlását: „Izraeli üzletemberek befektetnek az egész világon. Izraelnek precedens nélküli gazdasági sikerei vannak, mostanra kivívtuk gazdasági függetlenségünket, fölvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot. (...) Manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani. Nézzék meg, mekkora birodalmat épített ki magának rendõrség és katonaság nélkül Bill Gates, s azt is láthatják, hogy micsoda ereje van neki. A kormányok ezzel szemben nem képesek realizálni az erejüket, van költségvetésük, de nincs pénzük. A kormányok tehát képtelenek az eredményes mûködésre, de a cégeket nem kötik gúzsba a korlátozások." (Simon Peresz, Izrael államelnöke hazája legfontosabb gazdasági összejövetelén, a Kereskedelmi Irodák Szervezetének éves rendes közgyûlésén 2007. október 10-én Tel-Avivban)
E megnyilvánuláshoz valamilyen módon viszonyulni kell(ene) a magyar közélet minden szereplõjének. A jellemzõ csönd beszédes. Pedig a felvásárlás víziója nem új keletû. Ezelõtt harminc évvel már ezt olvashattuk: „Kizárhatjuk megfontolásainkból azt a lehetõséget, hogy a közép- és nagyvállalatoknál belföldi magántõkés gyakorolja a tulajdonosi funkciókat. (...) A nagytõke felszámolása harminc év után már olyan irreverzibilis folyamat, amelyen
csak külsõ kolonializáció változtathatna." (Bauer Tamás: A második gazdasági reform és a tulajdonviszonyok, Mozgó Világ, 1982. november. Igen, ez az a Bauer Tamás. A hírhedt ex-SZDSZ-es magyargyûlölõ, Gyurcsány egyik jobbkeze.)
Mit is jelent magyarul a kolonializáció? Gyarmatosítást. A túlzott külföldi tulajdonszerzés - avagy a baueri kifejezéssel élve kolonializáció - pedig nemzetbiztonsági kérdéseket is fölvethet. A tulajdonviszonyok és a tõkekoncentráció ugyanis döntõen meghatározhatja egy társadalom lélektani állapotát és így a belsõ stabilitást. A közel 90 százalékban közvetlenül külföldi kézben lévõ bankrendszer például a devizahitelezésnek hazudott machinációkkal az érintetteket családtagokkal együtt számítva közel négymillió embert ejtett túszul, kiforgatva
õket tulajdonukból, otthonukból. (A modell száz évvel ezelõtti archetípusát érzékletesen dokumentálta Kazárföldön címû szociográfiájában Bartha Miklós.) Tehát nem árt a külföldi tõke szándékait ismerni.
4.000.000.000 dolláros érdeklõdés
No de ismerjük vajon az izraeli tõke céljait? Ha nem, forduljunk autentikus forrásokhoz! „Izrael az egyik legnagyobb befektetõ Magyarországon, a kapcsolatokat fejleszteni szándékozunk. A közeljövõben mezõgazdasági szakemberek érkeznek Magyarországra, hogy a lehetséges befektetésekrõl tárgyaljanak itteni kollégáikkal. A hangsúlyos témák közül mindenképpen meg kell említeni az alternatív energiahordozók kiaknázását, vagy éppen a Kapuváron is meglévõ gyógyvizek hasznosítását. (...) A legfontosabb feladatom felmérni azokat a lehetõségeket, amelyekben a magyarok partnerei lehetnek az izraeli befektetõknek." Ezt nem más nyilatkozta a Kisalföldnek 2008 áprilisában, mint Aliza Bin-Noun akkori izraeli nagykövet.
Mármost kétségtelen tény, hogy a mezõgazdaság, illetve a vízkincs Magyarország stratégiai ágazatai, ezért nem mindegy, kik, milyen formában és milyen céllal fektetnek be ezen területekbe.
Az izraeli nagytõke az 1990-es évek közepén körül kezdett jelentõsebben érdeklõdni a magyarországi befektetési lehetõségek iránt. Akkoriban - tevékenységüket finanszírozandó - megvetette lábát hazánkban a Leumi Bank is, melynek számos botrány után be kellett zárnia budapesti fiókját. Az 1990-es évek közepe óta nem szûnik az izraeli lelkesedés, évente átlagosan mintegy 300 millió dollárt ruháznak be Magyarországon a zsidó államból érkezett vállalkozók. A jelenleg hazánkban „dolgozó" izraeli tõke nagyjából 4 milliárd dollár. Ezzel Izrael a Magyarországon befektetett külföldi pénzmennyiség tekintetében a nem európai befektetõk sorában az Egyesült Államok mögött a második hazánkban, de a legnagyobb európai államokat - Németország, Franciaország, Nagy- Britannia - tekintetbe véve is az élvonalban van.
Persze erre bárki mondhatja, hogy ezzel semmi gond, a külföldi tõke keresi a hasznot. Nyilván így is van - de emlékezzünk vissza, mit is mondott Balázs Péter, Bajnai külügyminiszter az orosz tõkével kapcsolatban! Tény pedig, hogy az izraeli tõke kifejezetten stratégiai ágazatok iránt érdeklõdik. Legfõképpen az ingatlanpiac iránt, olyannyira, hogy az összes hazánkban forgó izraeli befektetés több mint hatvan százaléka e területet érinti.
Kartellek, trükkök, kutatások
Számos bevásárlóközpont született a zsidó államból jött vállalkozók tõkéjébõl, a Duna Pláza és a nyomában országszerte kialakult plázahálózat például teljes egészében izraeli érdekeltség. Amellett, hogy ezek átalakították a városképi környezetet, ellehetetlenítették a magyar mezõgazdasági kis és közepes méretû termelõket, és nem mellesleg fénysebességgel alakították ki a „plázázó" ember típusát. De nem csak bevásárlóközpontokban utaznak az izraeliek, hanem lakó- és egyéb ingatlanokban is. A fõváros tizenharmadik kerületének meghatározó arculatformálója ma már az izraeli-amerikai közös tulajdonban lévõ Autóker-Holding, mely számos lakóparkot jegyez. A budapesti „ingatlanfejlesztések" gyakorlatilag izraeli monopóliummá váltak, hiszen több mint 70 százalékban a zsidó államból érkezett vállalkozók érdekeltek bennük. Egyes szakemberek szerint az ingatlanpiacon megtermelt minden második forint izraeli haszon. Igazán pontos adatok sajnos nincsenek, mert több olyan offshore-cég is tevékenykedik Budapesten, melyrõl csak sejteni lehet, hogy izraeli érdekeltség.
Ami a lakóparképítést illeti, ez pénzigényes mûfaj. A szükséges pénz elõteremtésének számtalan módja van. A leggyakoribb az, hogy a részvénytársaság-szerûen mûködõ befektetõ cég bankgaranciával pénzt köt le Izraelben, majd ezt transzferálják a magyarországi bankvilágba, hogy itt kedvezményes hitelt tudjanak fölvenni. Ettõl fogva máris a magyar adófizetõk által a bankokba helyezett pénzzel sáfárkodnak, arról nem beszélve, hogy míg Izraelben két százalék körül kamatozik a pénz, addig hazánkban jóval magasabb a kamatláb. Budapest tehát az izraeli „ingatlanfejlesztõk" hídfõállása, de az elmúlt években egyre erõteljesebben érdeklõdnek a vidék iránt is.
Ennek oka egyebek mellett az, hogy a Közel-Keleten állandósult bizonytalanság, a háborús helyzet miatt az izraeli tõke elõszeretettel keres magának biztonságos, stabil üzleti környezetet. S Magyarországot, úgy tûnik, valamiért ilyennek találják a zsidó állam vállalkozói. Köztük az izraeli illetékes hatóságok szerint is szép számmal akadnak olyanok, akik itteni tranzakcióikkal ügyesen kibújnak az izraeli adótörvények alól.
De nem csak „ingatlanfejlesztõk", hanem vásárlók is szép számmal érkeznek Magyarországra. Az Ingatlanbróker magazin 2008 nyarán hosszabb írásban elemezte az izraeliek budapesti ingatlanbizniszeit. A szakmai orgánum a Jediot Ahronot címû izraeli napilapra hivatkozva azt állította, hogy a zsidó állam befektetõi körében Toronto után Budapest a második legnépszerûbb város. Az Ingatlanbróker közölte azt az információt is, hogy több tízezer ingatlan van izraeli tulajdonban, melyek értékesítése gyakorta egyes izraeli cégek közti kartellezések nyomán kialakult árak szerint történik. Az „ingatlanfejlesztõk" tehát alapvetõen meghatározzák az ingatlanpiaci viszonyokat. Ez pedig döntõen befolyásolja az építõipart, amit mindig húzóágazatnak szoktak tekinteni.
Csakhogy a hazai építõipari cégek jelentõs része bedõlt, mások napról napra próbálnak életben maradni. Ennek oka az az általános tapasztalat, hogy izraeli beruházók gyakran megtévesztik a kivitelezõket, vagy olyan körülményeket teremtenek, hogy a kivitelezõ garantáltan ne tudja teljesíteni a szerzõdésben aprólékosan rögzített feltételeket. Ily módon gyakran töredékét fizetik ki a magyar vállalkozók járandóságának.
Az izraeli tõke emellett kedveli a vegyipart és a gyógyszergyártást is. Ma Magyarország legerõsebb gyógyszergyártó mamutcége az izraeli tulajdonú Teva, melynek debreceni üzeme olyannyira jelentõs, hogy a cég néhány éve bezárta angliai telephelyét, s a brit piacot is a Magyarországon gyártott készítményekkel látja el. A gyógyszeripar pedig ilyen meglódult idõkben, amikor egymást éri a kergemarhakór, a madárinfluenza vagy a sertésinfluenza, stratégiai szerepet kap, és igencsak jó üzlet
Akárcsak az információ-technológia és a telekommunikáció. E területekre vonatkozóan 2009 elején írt alá Eli Yishay akkori izraeli kereskedelmi, munkaügyi és ipari miniszter és Molnár Károly akkori magyar kutatás-fejlesztési miniszter Jeruzsálemben kutatás-fejlesztési megállapodást. Az egyezmény deklarált célja, hogy együttmûködésre serkentse a két ország vállalkozásait az információtechnológia és a telekommunikáció terén. Az esetleges közös projektek a tervek szerint állami támogatásban is részesülhetnek.
Háború és béke izraeli kézben
Mint látható, a Magyarországon jelentõs mennyiségben jelen lévõ izraeli tõke tehát az ingatlanpiacon, a gyógyszer- és vegyiparban, a mezõgazdaságban és a távközlésben van jelen, s érdeklõdik a vízvagyon és az alternatív energiahordozók iránt is. Ezek stratégiai ágazatok. A magyar államnak tehát indokolt lenne illõ tisztelettel fölvetni az orosz pénzzel kapcsolatban megfogalmazott kérdést izraeli vonatkozásban is, a választópolgároknak pedig minden fülsiketítõ és figyelemelterelõ vértolulás ellenére is igenis joguk van tudni, kik azok a magyar közéletben, akik ezen állam útlevelét is birtokolják. Annál inkább, mert más országok történései intõ példaként szolgálnak.
„Két izraeli kabinetminiszterünk van, az egyik háborúval foglalkozik (David Kezerasvili honvédelmi miniszter), a másik pedig tárgyalásokkal (Timur Jakobasvili területi egységért felelõs államminiszter), és itt az izraeli részvétel: háború és béke egyaránt izraeli zsidók kezében van."
A szöveg nem antiszemita összeesküvés- elmélet szüleménye, az eredeti, angol nyelvû változat így szól: „We have two Israeli cabinet ministers, one deals with war (Defense Minister David Kezerashvili), and the other with negotiations (State Minister for Territorial Integration Temur Yakobashvili), and that is the Israeli involvement here: Both war and peace are in the hands of Israeli Jews." A forrás pedig nem más, mint a Haaretz címû izraeli lap.
Ha tehát errõl, mármint döntõ befolyással rendelkezõ személyek kettõs, jelesül grúz és izraeli állampolgárságáról Grúzia vonatkozásában egy izraeli lapban nyíltan beszélhet a nemrég megbukott (egyébként amerikai állampolgársággal is rendelkezõ) grúz elnök, Miheil Szaakasvili, akkor Magyarországon sem lehet tabu e téma. A magyar embereknek joguk van tudni, milyen céllal favorizálja látványos súllyal hazánkat a stratégiai ágazatok iránt érdeklõdõ izraeli tõke, és voltak-e, vannak-e a közéleti szereplõk között olyanok, akik e célok elérését a közélet fontos pozícióiban a felvásárlást hirdetõ államfõ országának útlevelét is magukénak tudva igyekeznek elõmozdítani.(A Magyar Nemzeti Bank devizagazdálkodási fõosztályát - 1950-tõl 1953-ig tartó pénzügyminisztériumi kitérõjétõl eltekintve - 1948-tól 1988-ig vezetõ, majd a Jegybank elsõ elnökhelyettesi tisztségét betöltõ, eközben 1982 és 1988 között a Nemzetközi Valutaalap magyarországi kormányzójaként is ténykedett, majd 1990-tõl 1994-ig az izraeli-magyar vegyes cég, a Leumi-Hitelbank Rt. alelnökeként, késõbb igazgatótanácsi elnökeként szerepet vitt, történelmi léptékben a magyar állam eladósodásáért felelõsséget viselõ, 2006- ban a Gyurcsány-kormány által kitüntetett, 2009-ben elhalálozott Fekete Jánoson kívül.)
Azt pedig ki-ki eldöntheti, hogy mindezt nemzetbiztonsági kockázatként értékeli-e vagy sem. Egy örök liberális toposzt idézve érdemes felnõttként kezelni a társadalmat e téren is.
Ágoston Balázs
Link
Hozzaszolasok
#1 |
kincses
- 2012. December 19. 12:52:15
#2 |
jano
- 2012. December 19. 13:15:03
#3 |
jano
- 2012. December 19. 13:25:13
#4 |
jano
- 2012. December 19. 13:42:07
#5 |
Advaita
- 2012. December 19. 14:46:45
#6 |
Alexandros
- 2012. December 19. 17:07:00
#7 |
jano
- 2012. December 19. 18:23:21
#8 |
gyulavitez
- 2012. December 20. 07:12:30
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.