Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Sokszor megfoghatatlan az ellenség
Ez a korom nem is annyira sötét! Az utolsó kérdésre adott válasz nem semmi ÖSSZEESKÜVÉSELMÉLET ám. "Csak arra céloztam, hogy ha én térdre akarnék kényszeríteni egy országot, eleinte biztos, hogy nem hagyományos katonai erõvel próbálkoznék, hanem megkísérelném megbénítani a bankrendszerét, pénzügyi technikákkal megbillenteni a gazdasági egyensúlyát, igyekeznék destabilizálni a politikai rendszerét, meghekkelném a szervereit, zavarokat generálnék a közmûszolgáltatások, a kommunikáció területén. És akkor még nem beszéltünk a nemzetbiztonságot érintõ olyan veszélyekrõl, amelyek nem is valamilyen más országhoz kötõdnek, hanem a klímaváltozáshoz, az ivóvízkészletek csökkenéséhez, az ezekbõl következõ éhínséghez és migrációhoz. Ezek nagyobb valószínûséggel lesznek háborút kiváltó okok, mint az, hogy katonailag megtámadjon minket valamelyik szomszédunk."
Korom Ferenc az a vezérkari tábornok, aki a Hadmûveleti Csoportfõnökség élén Magyarország védelmi tervének a kidolgozását irányította, egyben részese volt az önkéntes tartalékos rendszer kialakításának is. Ennek jelentõségérõl és Magyarország védelmi képességérõl faggattuk.
– Köztudott, hogy az amerikai haderõ tartalékának gerincét a Nemzeti Gárda adja, amely gyakorlatilag önálló tartalékhadseregként létezik, szárazföldi és légi alakulatokkal, saját fegyverzettel. Emellett minden haderõnemnek (szárazföldi erõk, légierõ, haditengerészet, tengerészgyalogság) megvannak a maguk tartalékai is. Ehhez a tartalékos rendszerhez hasonlót próbálnak kiépíteni Önök is?
– Minden hadseregnek, így a mienknek is kell rendelkeznie tartalékerõkkel. Tartalékok hiányában gyakorlatilag lehetetlenség, de mindenesetre felelõtlenség volna komolyabb hadmûveletet végrehajtani, de még a békeidõben történõ feladatellátás is igencsak megnehezül. Mi azonban nagyságrendileg más dimenziókban gondolkodunk, mint az amerikaiak. Az USA fegyveres ereje 1,4 millió aktív és majdnem ugyanennyi, több mint 1,2 millió tartalékos katonával számol. A Magyar Honvédség aktív állománya 25 ezer fõ, és az önkéntes tartalékosok létszáma az állomány feltöltését követõen sem lesz egyelõre több 8 ezer fõnél. A Magyar Honvédség számára meghatározott feladatkör is teljesen más.
– Engem az összehasonlítást illetõen csak az érdekelne, hogy önálló erõt képviselnek-e majd a tartalékosok, mint a Nemzeti Gárda, vagy az aktív állomány gyors kiegészítésére, pótlására alkalmas katonákat kell alattuk érteni?
– Ez utóbbit. Akár békeidõszakban, akár fegyveres konfliktus esetén meghatározott feladatuk, hogy támogassák a honvédséget. A tartalékosok létszáma és feladatköre a Magyarország fegyveres védelmi tervében lett meghatározva. E tavaly február 21-én, a miniszterelnök és a köztársasági elnök által jóváhagyott tervet a Honvéd Vezérkar általam irányított Hadmûveleti Csoportfõnöksége dolgozta ki. Itt határoztuk meg, hogy mekkora békeállományra és tartalékra van szükség ahhoz, hogy Magyarország szuverenitását biztosítani lehessen. E tervezésre az ország kül- és biztonságpolitikája, veszélyeztetettsége, a politika ambíciószintje, és egy sor egyéb tényezõ elemzése után került sor. Így alakult ki, hogy 2000 önkéntes védelmi és 6000 önkéntes mûveleti tartalékos katonáról beszélhetünk a mintegy 25 ezer, aktív szolgálatot teljesítõ mellett.
Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet
– Ennyi elég Magyarország védelméhez? Ezek szerint háború esetén sincs szükség immár kényszersorozottakra?
– Jóllehet, papíron számolunk azzal a 45 év alatti egészséges férfinépességgel, akik – mi úgy mondjuk – különleges jogrend esetén elvileg behívhatók, de valójában nem hiszem, hogy mozgósításukra a továbbiakban sor kerülhet. A hadviselés mára gyökeresen megváltozott. Ezért nem látnám annak sem értelmét, hogy idõnként „berángassunk” bárkit is azért, hogy felmérjük a hadrafoghatóságát.
– De azért a katonalétszámmal mégiscsak gondok lehetnek, ha egyszer nyolcezerre növelik az önkéntes tartalékosok számát!
– Vannak feladatok, amelyek ellátását nem célszerû hivatásos állományra bízni sem béke, sem háború esetén. A 2000 önkéntes védelmi tartalékos tehát jelenleg is folyamatosan dolgozik a Honvédelmi Minisztérium háttérintézménye, a HMEI Zrt.-vel kötött szerzõdés alapján. Az õ dolguk a laktanyák õrzése és védelme, de szerzõdésük értelmében a tartalékosok közül a legrövidebb idõn belül õket tudjuk mozgósítani, például árvíz, vagy más természeti csapás esetén. Ez 500 azonnal mozgósítható embert jelent. Emellett katonai jellegû kiképzést kapnak, ami alkalmassá teszi õket arra is, hogy akár háborús konfliktus esetén a képesítésüknek megfelelõ beosztásban szerepet kapjanak.
– Ez azt jelenti, hogy velük lehet az elesetteket pótolni?
– Személye válogatja, ki mire alkalmas, de alapvetõen nem ez lenne a dolguk. Õk a háború esetén is a honvédelem számára kritikus infrastruktúra védelménél kapnának szerepet. Ezenkívül mivel NATO-tagállamként a Magyar Honvédség feladata a szövetséges csapatok fogadása is az ország területén, a tartalékosokra ebben igen nagy feladat hárulna.
– Ezek voltak tehát a védelmi tartalékosok, akik alapvetõen õrködnek, fizetést kapnak érte és szerzõdéssel nyugdíjkorhatárig dolgozhatnak. De kikbõl áll majd a további 6000 fõs mûveleti tartalék, és õket mire lehet felhasználni?
– Õk azok, akik civilként élik az életüket, dolgoznak valahol, de vállalják, hogy különleges jogrend kihirdetése estén azonnal mozgósíthatjuk õket. Vállalják továbbá, hogy évente legfeljebb két hónapra behívjuk õket, hogy katonai szakképzettségüknek, illetve civil foglalkozásuknak megfelelõ kiképzésben vegyenek részt, hogy a hadrend struktúrájában bármilyen feladatot ellássanak. Elsõsorban tehát õk azok, akik háború esetén pótolni tudják az elesett, vagy sebesült katonákat. Az, hogy mozgósítás esetén milyen posztra kerülnek, már békeidõben eldõl.
Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet
– Számukra mi a „biznisz” abban, hogy idõnként bevonuljanak kiképzésre? Kapnak érte fizetést?
– Mi nem tekintjük „biznisznek” a haza szolgálatát. Ezek az emberek elsõsorban azért önkéntesek, mert el vannak kötelezve a honvédelem ügye iránt. Sokan közülük olyan hivatásos katonák, akik valamiért elhagyták ugyan a sereget, de visszavágyódnak. Többen olyanok, akik még csak sorkatonák sem voltak, egyszerûen vonzza õket a mundér és a katonáskodás élménye. Akik közülük teljesítik a magasabb következményeket, és vállalják, akár bevethetõk külszolgálatban, így Afganisztánban is. A kiképzés és a tényleges szolgálatteljesítés idejére a rendfokozatuk szerint járó illetmény jár az önkéntes mûveleti tartalékosoknak, akik pedig szolgálati járandóságot kaptak, az új törvények értelmében mentesülnek az arra esõ személyi jövedelemadó megfizetése alól.
– Évente két hónap kalandtúra a seregben. Végtére is, jó mulatság: férfimunka!
– A kiképzés azért kicsit komolyabb dolog, mint a kalandtúra, de az adrenalint kétségkívül tudja növelni néhány kihívás!
– Szép, de hogyan tolerálja mindezt az illetõ munkáltatója?
– A munkáltatót kárpótolja a honvédség az ágazatra jellemzõ piaci átlagbér szerint napra kiszámolva. A mûveleti önkéntes csak arra az idõszakra kap illetményt, amit a kiképzésen vagy szolgálatteljesítéssel tölt, ezért mondom, hogy ez anyagilag nem üzlet, más a motiváció.
– Mi van akkor, ha egy tartalékos magasabb rendfokozattal rendelkezik, mint a hivatásos katona? Ki parancsol kinek?
– A Magyar Honvédségben egy rendfokozati rendszer van, és külsõre sem látszik senkin, hogy tartalékos. Az önkéntes védelmi tartalékosoknak is csak békeidõben különbözik a rangjelzésük a hivatásos állományétól, de ennek csak az az oka, hogy õk nem a honvédséggel, hanem a HM EI-vel szerzõdtek. Különleges jogrend esetén õket ugyanúgy, mint a többi tartalékost, beintegráljuk a honvédségbe.
Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet
– Ön mint a védelmi terv kidolgozásáért felelõs dandártábornok ki tudja jelenteni teljes meggyõzõdéssel, hogy az ismert haditechnikai hiányosságok mellett is alkalmas a honvédség a haza megvédésére?
– Ezt ki merem jelenteni, és ez nem „kincstári optimizmus” a részemrõl. Kétségkívül szenvedõ alanyai vagyunk mi is a gazdasági válságnak, és senki ne gondolja a vezérkarról, hogy ne akarna több és jobb fegyvert. Jelenleg a védelmi képesség fenntartása a cél, ami megvalósul. Háború esetén merõben más lenne a helyzet, olyankor minden átáll hadigazdálkodásra.
– Azt akarja mondani, hogy amikor kitör a háború, mi akkor kezdünk el modern harceszközöket beszerezni és kezelésükre katonákat kiképezni?
– Nyugodt lehet, senki sem olyan felelõtlen a vezérkarban, hogy arra bazírozzon, hogy hátha nem támadnak meg, hátha idõben megtudjuk, hátha fel tudunk készülni a válasszal. Nekünk mindig a legrosszabbra kell készülni. Az ország fegyveres védelmi terve ennek megfelelõen meghatározott feladatok és képességek sokaságát foglalja magába. Ezeknek a képességeknek csak egy része kapcsolódik a hagyományos fegyverrendszerekhez. Tudniillik elhúzódó, konvencionális háborúra már nem kell készülni, mert megváltozott a hadviselés természete. Az ellenséget már nem minden esetben ezredekben, dandárokban és hadosztályokban mérjük, sokkal inkább informatikusokban, hekkerekben, kommunikációs szakemberekben. Sokszor megfoghatatlan az ellenség, hiszen civil ruhát visel, barátságosan integet, majd a közelünkbe érve felrobbantja magát. Új dimenziók nyíltak a hadviselésben. A 21. században már kizárható, hogy egy ország a másik ellen egyik napról a másikra háborút indítson, a mai háborúk kitörését elõjelek sokasága elõzi meg.
– Ezzel mintha azt mondaná, hogy nem is baj, hogy kikoptak például a földi célok ellen bevethetõ harci helikoptereink, mert úgyse páncélosok mérik ránk a fõ csapást.
– Elõször is vannak harci helikoptereink, másodszor nem mondom, hogy nincsen modern fegyverekre szükségünk. Csak arra céloztam, hogy ha én térdre akarnék kényszeríteni egy országot, eleinte biztos, hogy nem hagyományos katonai erõvel próbálkoznék, hanem megkísérelném megbénítani a bankrendszerét, pénzügyi technikákkal megbillenteni a gazdasági egyensúlyát, igyekeznék destabilizálni a politikai rendszerét, meghekkelném a szervereit, zavarokat generálnék a közmûszolgáltatások, a kommunikáció területén. És akkor még nem beszéltünk a nemzetbiztonságot érintõ olyan veszélyekrõl, amelyek nem is valamilyen más országhoz kötõdnek, hanem a klímaváltozáshoz, az ivóvízkészletek csökkenéséhez, az ezekbõl következõ éhínséghez és migrációhoz. Ezek nagyobb valószínûséggel lesznek háborút kiváltó okok, mint az, hogy katonailag megtámadjon minket valamelyik szomszédunk. Ez a politikai doktrína már a múlté.
Link
Korom Ferenc az a vezérkari tábornok, aki a Hadmûveleti Csoportfõnökség élén Magyarország védelmi tervének a kidolgozását irányította, egyben részese volt az önkéntes tartalékos rendszer kialakításának is. Ennek jelentõségérõl és Magyarország védelmi képességérõl faggattuk.
– Köztudott, hogy az amerikai haderõ tartalékának gerincét a Nemzeti Gárda adja, amely gyakorlatilag önálló tartalékhadseregként létezik, szárazföldi és légi alakulatokkal, saját fegyverzettel. Emellett minden haderõnemnek (szárazföldi erõk, légierõ, haditengerészet, tengerészgyalogság) megvannak a maguk tartalékai is. Ehhez a tartalékos rendszerhez hasonlót próbálnak kiépíteni Önök is?
– Minden hadseregnek, így a mienknek is kell rendelkeznie tartalékerõkkel. Tartalékok hiányában gyakorlatilag lehetetlenség, de mindenesetre felelõtlenség volna komolyabb hadmûveletet végrehajtani, de még a békeidõben történõ feladatellátás is igencsak megnehezül. Mi azonban nagyságrendileg más dimenziókban gondolkodunk, mint az amerikaiak. Az USA fegyveres ereje 1,4 millió aktív és majdnem ugyanennyi, több mint 1,2 millió tartalékos katonával számol. A Magyar Honvédség aktív állománya 25 ezer fõ, és az önkéntes tartalékosok létszáma az állomány feltöltését követõen sem lesz egyelõre több 8 ezer fõnél. A Magyar Honvédség számára meghatározott feladatkör is teljesen más.
– Engem az összehasonlítást illetõen csak az érdekelne, hogy önálló erõt képviselnek-e majd a tartalékosok, mint a Nemzeti Gárda, vagy az aktív állomány gyors kiegészítésére, pótlására alkalmas katonákat kell alattuk érteni?
– Ez utóbbit. Akár békeidõszakban, akár fegyveres konfliktus esetén meghatározott feladatuk, hogy támogassák a honvédséget. A tartalékosok létszáma és feladatköre a Magyarország fegyveres védelmi tervében lett meghatározva. E tavaly február 21-én, a miniszterelnök és a köztársasági elnök által jóváhagyott tervet a Honvéd Vezérkar általam irányított Hadmûveleti Csoportfõnöksége dolgozta ki. Itt határoztuk meg, hogy mekkora békeállományra és tartalékra van szükség ahhoz, hogy Magyarország szuverenitását biztosítani lehessen. E tervezésre az ország kül- és biztonságpolitikája, veszélyeztetettsége, a politika ambíciószintje, és egy sor egyéb tényezõ elemzése után került sor. Így alakult ki, hogy 2000 önkéntes védelmi és 6000 önkéntes mûveleti tartalékos katonáról beszélhetünk a mintegy 25 ezer, aktív szolgálatot teljesítõ mellett.
Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet
– Ennyi elég Magyarország védelméhez? Ezek szerint háború esetén sincs szükség immár kényszersorozottakra?
– Jóllehet, papíron számolunk azzal a 45 év alatti egészséges férfinépességgel, akik – mi úgy mondjuk – különleges jogrend esetén elvileg behívhatók, de valójában nem hiszem, hogy mozgósításukra a továbbiakban sor kerülhet. A hadviselés mára gyökeresen megváltozott. Ezért nem látnám annak sem értelmét, hogy idõnként „berángassunk” bárkit is azért, hogy felmérjük a hadrafoghatóságát.
– De azért a katonalétszámmal mégiscsak gondok lehetnek, ha egyszer nyolcezerre növelik az önkéntes tartalékosok számát!
– Vannak feladatok, amelyek ellátását nem célszerû hivatásos állományra bízni sem béke, sem háború esetén. A 2000 önkéntes védelmi tartalékos tehát jelenleg is folyamatosan dolgozik a Honvédelmi Minisztérium háttérintézménye, a HMEI Zrt.-vel kötött szerzõdés alapján. Az õ dolguk a laktanyák õrzése és védelme, de szerzõdésük értelmében a tartalékosok közül a legrövidebb idõn belül õket tudjuk mozgósítani, például árvíz, vagy más természeti csapás esetén. Ez 500 azonnal mozgósítható embert jelent. Emellett katonai jellegû kiképzést kapnak, ami alkalmassá teszi õket arra is, hogy akár háborús konfliktus esetén a képesítésüknek megfelelõ beosztásban szerepet kapjanak.
– Ez azt jelenti, hogy velük lehet az elesetteket pótolni?
– Személye válogatja, ki mire alkalmas, de alapvetõen nem ez lenne a dolguk. Õk a háború esetén is a honvédelem számára kritikus infrastruktúra védelménél kapnának szerepet. Ezenkívül mivel NATO-tagállamként a Magyar Honvédség feladata a szövetséges csapatok fogadása is az ország területén, a tartalékosokra ebben igen nagy feladat hárulna.
– Ezek voltak tehát a védelmi tartalékosok, akik alapvetõen õrködnek, fizetést kapnak érte és szerzõdéssel nyugdíjkorhatárig dolgozhatnak. De kikbõl áll majd a további 6000 fõs mûveleti tartalék, és õket mire lehet felhasználni?
– Õk azok, akik civilként élik az életüket, dolgoznak valahol, de vállalják, hogy különleges jogrend kihirdetése estén azonnal mozgósíthatjuk õket. Vállalják továbbá, hogy évente legfeljebb két hónapra behívjuk õket, hogy katonai szakképzettségüknek, illetve civil foglalkozásuknak megfelelõ kiképzésben vegyenek részt, hogy a hadrend struktúrájában bármilyen feladatot ellássanak. Elsõsorban tehát õk azok, akik háború esetén pótolni tudják az elesett, vagy sebesült katonákat. Az, hogy mozgósítás esetén milyen posztra kerülnek, már békeidõben eldõl.
Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet
– Számukra mi a „biznisz” abban, hogy idõnként bevonuljanak kiképzésre? Kapnak érte fizetést?
– Mi nem tekintjük „biznisznek” a haza szolgálatát. Ezek az emberek elsõsorban azért önkéntesek, mert el vannak kötelezve a honvédelem ügye iránt. Sokan közülük olyan hivatásos katonák, akik valamiért elhagyták ugyan a sereget, de visszavágyódnak. Többen olyanok, akik még csak sorkatonák sem voltak, egyszerûen vonzza õket a mundér és a katonáskodás élménye. Akik közülük teljesítik a magasabb következményeket, és vállalják, akár bevethetõk külszolgálatban, így Afganisztánban is. A kiképzés és a tényleges szolgálatteljesítés idejére a rendfokozatuk szerint járó illetmény jár az önkéntes mûveleti tartalékosoknak, akik pedig szolgálati járandóságot kaptak, az új törvények értelmében mentesülnek az arra esõ személyi jövedelemadó megfizetése alól.
– Évente két hónap kalandtúra a seregben. Végtére is, jó mulatság: férfimunka!
– A kiképzés azért kicsit komolyabb dolog, mint a kalandtúra, de az adrenalint kétségkívül tudja növelni néhány kihívás!
– Szép, de hogyan tolerálja mindezt az illetõ munkáltatója?
– A munkáltatót kárpótolja a honvédség az ágazatra jellemzõ piaci átlagbér szerint napra kiszámolva. A mûveleti önkéntes csak arra az idõszakra kap illetményt, amit a kiképzésen vagy szolgálatteljesítéssel tölt, ezért mondom, hogy ez anyagilag nem üzlet, más a motiváció.
– Mi van akkor, ha egy tartalékos magasabb rendfokozattal rendelkezik, mint a hivatásos katona? Ki parancsol kinek?
– A Magyar Honvédségben egy rendfokozati rendszer van, és külsõre sem látszik senkin, hogy tartalékos. Az önkéntes védelmi tartalékosoknak is csak békeidõben különbözik a rangjelzésük a hivatásos állományétól, de ennek csak az az oka, hogy õk nem a honvédséggel, hanem a HM EI-vel szerzõdtek. Különleges jogrend esetén õket ugyanúgy, mint a többi tartalékost, beintegráljuk a honvédségbe.
Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet
– Ön mint a védelmi terv kidolgozásáért felelõs dandártábornok ki tudja jelenteni teljes meggyõzõdéssel, hogy az ismert haditechnikai hiányosságok mellett is alkalmas a honvédség a haza megvédésére?
– Ezt ki merem jelenteni, és ez nem „kincstári optimizmus” a részemrõl. Kétségkívül szenvedõ alanyai vagyunk mi is a gazdasági válságnak, és senki ne gondolja a vezérkarról, hogy ne akarna több és jobb fegyvert. Jelenleg a védelmi képesség fenntartása a cél, ami megvalósul. Háború esetén merõben más lenne a helyzet, olyankor minden átáll hadigazdálkodásra.
– Azt akarja mondani, hogy amikor kitör a háború, mi akkor kezdünk el modern harceszközöket beszerezni és kezelésükre katonákat kiképezni?
– Nyugodt lehet, senki sem olyan felelõtlen a vezérkarban, hogy arra bazírozzon, hogy hátha nem támadnak meg, hátha idõben megtudjuk, hátha fel tudunk készülni a válasszal. Nekünk mindig a legrosszabbra kell készülni. Az ország fegyveres védelmi terve ennek megfelelõen meghatározott feladatok és képességek sokaságát foglalja magába. Ezeknek a képességeknek csak egy része kapcsolódik a hagyományos fegyverrendszerekhez. Tudniillik elhúzódó, konvencionális háborúra már nem kell készülni, mert megváltozott a hadviselés természete. Az ellenséget már nem minden esetben ezredekben, dandárokban és hadosztályokban mérjük, sokkal inkább informatikusokban, hekkerekben, kommunikációs szakemberekben. Sokszor megfoghatatlan az ellenség, hiszen civil ruhát visel, barátságosan integet, majd a közelünkbe érve felrobbantja magát. Új dimenziók nyíltak a hadviselésben. A 21. században már kizárható, hogy egy ország a másik ellen egyik napról a másikra háborút indítson, a mai háborúk kitörését elõjelek sokasága elõzi meg.
– Ezzel mintha azt mondaná, hogy nem is baj, hogy kikoptak például a földi célok ellen bevethetõ harci helikoptereink, mert úgyse páncélosok mérik ránk a fõ csapást.
– Elõször is vannak harci helikoptereink, másodszor nem mondom, hogy nincsen modern fegyverekre szükségünk. Csak arra céloztam, hogy ha én térdre akarnék kényszeríteni egy országot, eleinte biztos, hogy nem hagyományos katonai erõvel próbálkoznék, hanem megkísérelném megbénítani a bankrendszerét, pénzügyi technikákkal megbillenteni a gazdasági egyensúlyát, igyekeznék destabilizálni a politikai rendszerét, meghekkelném a szervereit, zavarokat generálnék a közmûszolgáltatások, a kommunikáció területén. És akkor még nem beszéltünk a nemzetbiztonságot érintõ olyan veszélyekrõl, amelyek nem is valamilyen más országhoz kötõdnek, hanem a klímaváltozáshoz, az ivóvízkészletek csökkenéséhez, az ezekbõl következõ éhínséghez és migrációhoz. Ezek nagyobb valószínûséggel lesznek háborút kiváltó okok, mint az, hogy katonailag megtámadjon minket valamelyik szomszédunk. Ez a politikai doktrína már a múlté.
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
Perje
- 2012. May 14. 09:50:03
#12 |
Perje
- 2012. May 15. 08:38:20
#13 |
Perje
- 2012. May 15. 20:30:26
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.