Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Száguldunk a szép új világ felé?
Az óriások választásait tartották 2012-ben, hiszen a világ legnépesebb, a leggazdagabb és a legnagyobb állama is voksolt. A szuperhatalmak belügyei ugyanakkor kihatnak a glóbusz utolsó szegletére is, s nagyban meghatározzák mindennapjainkat kicsiny hazánkban is.
Kezdjük is mindjárt a kommunista KÃnával, ahol a közmegegyezés szerint a fent emlÃtett szuperhatalmak közül a legnagyobb a demokráciadeficit. Az ázsiai országban mindössze egy 82 milliós párt döntött, hogy egy széldzsekis embert emel trónra. A „diktátum” nem okozott igazi meglepetést, hiszen Hszi Csin-pinget, a KÃnai Kommunista Párt novemberben megválasztott új fõtitkárárát Obama februárban már mint KÃna leendõ vezetõjét fogadta.
Egy kép, amelyik bejárta a világsajtót, a ház már nem áll
Egy kép, amelyik bejárta a világsajtót; a „megautópályásÃtott” ház már nem áll
A „választás” ugyanakkor soha nem látott eseményeket is hozott, a megszokott csend és rend helyett valóságos médiahiszti alakult ki. A The New York Times Ven Csia-pao leköszönõ miniszterelnök családjának 2,7 milliárd dolláros vagyonáról cikkezett, de Po Hszi-laj lebukását már a kÃnai sajtó is cÃmlapon kÃsérte végig, felesége „kémgyilkosságáról” nem is beszélve, ugyanakkor Hszi Csin-ping rejtélyes eltûnése mintha meg sem történt volna, még egyes szavak is eltûntek a kÃnai kibertérbõl.
A vezetõ személye abból a szempontból mellékes volt, hogy milyen kérdésekre kell választ találnia az ázsiai óriásnak. KÃnát mindenki a világ élére várja az elkövetkezõ évtizedekben, elõzetes becslések szerint a vörös hadiflotta 2030-ra már a legfejlettebb lesz. A nagyhatalmi törekvések mellett azonban az sem mindegy, hogy mi lesz az irdatlan embertömegek sorsa, ugyanis az egyenlõséget zászlajára tûzõ egypártrendszerben egyre nyÃlik a szociális olló, amit a német luxusautó-márkák eladásai is alátámasztanak. Ugyanakkor senkinek sem mindegy, hogy el lehet-e szórni még néhány milliót a kisebb csodákból is. Az új vezetõ Ãgéretei szerint egyre nagyobb lesz az igény a középkategóriás autók iránt, de lassan szembe kell nézniük a legégetõbb kérdéssel is: hogyan tartson el néhány százmillió ember 1,3 milliárdot? Hszi Csin-ping mindenesetre a sajtó és a nép szemében is a remény megtestesÃtõje, elég annyi, hogy még az internetcenzúra is elnézõbb lett hivatalba lépésével.
Liaoning, az elsõ kÃnai anyahajó, amelyik ukrán
Liaoning, az elsõ kÃnai anyahajó, amelyik ukrán. Már készülnek a saját fejlesztések
Fotó: Europress/AFP
A remény szó jogbirtokosa ugyanakkor nem is lehetne más, mint Barack Obama, aki második elnöki ciklusát töltheti ki. A demokrácia hazájában sincsen ugyanakkor kolbászból a kerÃtés, szavazásügyileg pedig pláne nincs. Elõször is (higgyünk saját demokratáinknak), nincs is igazi demokrácia, hiszen dübörög a választási regisztráció. Azt már csak halkan jegyezzük meg, hogy a kusza elektori rendszernek köszönhetõen nem feltétlenül az nyer, aki a legtöbb szavazatot söpri be. Emellett olyan választási visszaélések garmadájáról jelentek meg hÃrek, melyek közül akár egybe is belepirulna a legvadabb afrikai diktátor is (a fõnöki fenyegetésekrõl szóló hÃrek Ãgy már nem is igazi hÃrek). De tegyük hozzá, hogy Mitt Romney démonizálását nagyban segÃttette a demokraták médiatúlsúlya (Obamát a közelmúltban az év emberének is megválasztotta a Time magazin).
A kampányt a fenti hangulat kÃsérte végig, de mivel az USA-ban a látszat az elsõ, az igazán mély ütéseket nem a hivatalos stábok, hanem a Super PAC-ek, azaz a politikusokat támogató, de papÃron tõlük elválasztott kampányszervezetek vitték be. A háborús helyzetet jól jellemzi, hogy egy nõ még férjét is elgázolta, miután kiderült, hogy nem ment el voksolni a republikánus jelöltre. A kijózanÃtó másnapon Romney is kénytelen volt támogatói elé állni, s megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. A szent sajtó pedig nyugtázta a demokrácia szárnyalását, mely a sokszÃnûség gyõzelmét hozta, ami a megdermedt társadalmi mobilitás élénkülését hivatott hozni, és a katonai kiadásokat csökkenteni. (Az amerikai képviselõház azért december végén arról döntött, hogy 2013-ban a védelmi kiadásokra 633,3 milliárd dollárt fordÃtanak.)
A SIPRI 2012-es évkönyvének adatai alapján
A három óriás hadászati kiadásai a SIPRI 2012-es évkönyvének adatai alapján
Fotó: MNO
Oroszországban az USA-val ellentétben bevallják, hogy szeretik a fegyvereket, legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy Putyin „újraválasztása” elõtti kampány közepén dobták be: 2013-ra kifejlesztik új szupertankjukat. Dimitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes pedig egyenesen Kalasnyikovot adna minden gyerek kezébe, de a birodalmi idõk iránti nosztalgiát mi sem szimbolizálja jobban, mint a gyõzelem napján tartott felvonulás, az meg már szimpla formalitás, hogy Putyint is harminc ágyúlövés köszöntötte harmadik „megkoronázásakor”, mikor néhány könnycseppet is elmorzsolt a macho. De ne ugorjunk ennyire elõre, lássuk elõször is a választási Ãgéreteket: növekvõ fizetések, csökkenõ árak, több gyermek, emellett korszerû hadsereg. A kampány során pedig volt egy meghiúsÃtott merényletkÃsérlet, szeretõvel lencsevégre kapott ellenzéki, de még Arsavint is csatasorba állÃtották, Ãgy nem volt meglepõ, hogy ki seperte be a legtöbb szavazatot. Ami azonban utána következett, nem volt jellemzõ a demokratikus Oroszországra, habár a parlamenti választások után, majd a kampány kezdetével is látszottak jelei (még a liberális és a kommunista is összeborult a nacionalistával). Putyin gyõzelme után ugyanis megteltek a nagyvárosok utcái tüntetõkkel, ami igazán demokratikus motÃvum két évtizeddel a Szovjetunió bukása után.
Nem mindenki volt elragadtatva Putyin gyõzelmétõl
Nem mindenki volt elragadtatva Putyin gyõzelmétõl
Putyin nagyhatalmi vezetõhöz méltóan megválogatta barátait: civilben beugrott Merkelhez, Szentpéterváron látta vendégül az EU-t, elsõ hivatalos kiruccanása során Pekingbe utazott, majd júniusban már Obamával társalgott a világ dolgairól a G20-ak találkozóján, ahol szóba került az európai rakétavédelmi pajzs is (az oroszok decemberben csodarakétát Ãgértek válaszul). Mexikóban nem meglepõ módon a szÃriai válság volt napirenden, mely során ismét kiderült, a nagyok nagyon nem értenek egyet, ami érthetõ is, hiszen ahol egyikük nagyobb befolyásra tesz szert, ott a másik kettõt érdeksérelem éri.
Szép új világ
Ugyanakkor mintha, legalábbis kommunikációs fronton, a vezetõk tettek volna néhány további lépést az emberek felé. KÃna elkezdett a fröccsöntött gagyitól a high-tech és a környezetvédelem irányába fordulni, s a belsõ piac fellendÃtésével foglalkozni, nem mellesleg Hszi Csin-ping Ãgéretet tett, hogy felszámolja a politikát és a politikusokat övezõ, idejétmúlt misztériumot. Az orosz monolit is mintha töredezne, természetesen Putyin felügyelete mellett, a „liberális” nagyvárosi ellenzék szabadabban tüntetgethet, de megjelenhettek kritikus hangok a vezér közvetlen tanácsadói között is.
Obama egyenlõre mint a világ vitathatatlan ura, kifele smúzol a vetélytársakkal, mÃg diktálja az irányt, gazdasági hatalmát is bevetve, de eközben az USA szakadék felé rohan. Amerika legfõbb feladata, hogy a szent GDP-növekedést fenntartsa, amit jelen állás szerint részben a gazdagok megadóztatásával, magyarán a középosztály békén hagyásával képzel el. ValószÃnûleg a hatalom elvesztésének lehetõsége is közrejátszott abban, hogy a nagyok az általános jólét felé való elmozdulást tûzték zászlajukra, de reméljük, hogy legalább Ãgéreteik felét be tudják tartani, melynek köszönhetõen a világ végleg ki tud lábalni a sokadik w-t leÃró válságból.
Link
Kezdjük is mindjárt a kommunista KÃnával, ahol a közmegegyezés szerint a fent emlÃtett szuperhatalmak közül a legnagyobb a demokráciadeficit. Az ázsiai országban mindössze egy 82 milliós párt döntött, hogy egy széldzsekis embert emel trónra. A „diktátum” nem okozott igazi meglepetést, hiszen Hszi Csin-pinget, a KÃnai Kommunista Párt novemberben megválasztott új fõtitkárárát Obama februárban már mint KÃna leendõ vezetõjét fogadta.
Egy kép, amelyik bejárta a világsajtót, a ház már nem áll
Egy kép, amelyik bejárta a világsajtót; a „megautópályásÃtott” ház már nem áll
A „választás” ugyanakkor soha nem látott eseményeket is hozott, a megszokott csend és rend helyett valóságos médiahiszti alakult ki. A The New York Times Ven Csia-pao leköszönõ miniszterelnök családjának 2,7 milliárd dolláros vagyonáról cikkezett, de Po Hszi-laj lebukását már a kÃnai sajtó is cÃmlapon kÃsérte végig, felesége „kémgyilkosságáról” nem is beszélve, ugyanakkor Hszi Csin-ping rejtélyes eltûnése mintha meg sem történt volna, még egyes szavak is eltûntek a kÃnai kibertérbõl.
A vezetõ személye abból a szempontból mellékes volt, hogy milyen kérdésekre kell választ találnia az ázsiai óriásnak. KÃnát mindenki a világ élére várja az elkövetkezõ évtizedekben, elõzetes becslések szerint a vörös hadiflotta 2030-ra már a legfejlettebb lesz. A nagyhatalmi törekvések mellett azonban az sem mindegy, hogy mi lesz az irdatlan embertömegek sorsa, ugyanis az egyenlõséget zászlajára tûzõ egypártrendszerben egyre nyÃlik a szociális olló, amit a német luxusautó-márkák eladásai is alátámasztanak. Ugyanakkor senkinek sem mindegy, hogy el lehet-e szórni még néhány milliót a kisebb csodákból is. Az új vezetõ Ãgéretei szerint egyre nagyobb lesz az igény a középkategóriás autók iránt, de lassan szembe kell nézniük a legégetõbb kérdéssel is: hogyan tartson el néhány százmillió ember 1,3 milliárdot? Hszi Csin-ping mindenesetre a sajtó és a nép szemében is a remény megtestesÃtõje, elég annyi, hogy még az internetcenzúra is elnézõbb lett hivatalba lépésével.
Liaoning, az elsõ kÃnai anyahajó, amelyik ukrán
Liaoning, az elsõ kÃnai anyahajó, amelyik ukrán. Már készülnek a saját fejlesztések
Fotó: Europress/AFP
A remény szó jogbirtokosa ugyanakkor nem is lehetne más, mint Barack Obama, aki második elnöki ciklusát töltheti ki. A demokrácia hazájában sincsen ugyanakkor kolbászból a kerÃtés, szavazásügyileg pedig pláne nincs. Elõször is (higgyünk saját demokratáinknak), nincs is igazi demokrácia, hiszen dübörög a választási regisztráció. Azt már csak halkan jegyezzük meg, hogy a kusza elektori rendszernek köszönhetõen nem feltétlenül az nyer, aki a legtöbb szavazatot söpri be. Emellett olyan választási visszaélések garmadájáról jelentek meg hÃrek, melyek közül akár egybe is belepirulna a legvadabb afrikai diktátor is (a fõnöki fenyegetésekrõl szóló hÃrek Ãgy már nem is igazi hÃrek). De tegyük hozzá, hogy Mitt Romney démonizálását nagyban segÃttette a demokraták médiatúlsúlya (Obamát a közelmúltban az év emberének is megválasztotta a Time magazin).
A kampányt a fenti hangulat kÃsérte végig, de mivel az USA-ban a látszat az elsõ, az igazán mély ütéseket nem a hivatalos stábok, hanem a Super PAC-ek, azaz a politikusokat támogató, de papÃron tõlük elválasztott kampányszervezetek vitték be. A háborús helyzetet jól jellemzi, hogy egy nõ még férjét is elgázolta, miután kiderült, hogy nem ment el voksolni a republikánus jelöltre. A kijózanÃtó másnapon Romney is kénytelen volt támogatói elé állni, s megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. A szent sajtó pedig nyugtázta a demokrácia szárnyalását, mely a sokszÃnûség gyõzelmét hozta, ami a megdermedt társadalmi mobilitás élénkülését hivatott hozni, és a katonai kiadásokat csökkenteni. (Az amerikai képviselõház azért december végén arról döntött, hogy 2013-ban a védelmi kiadásokra 633,3 milliárd dollárt fordÃtanak.)
A SIPRI 2012-es évkönyvének adatai alapján
A három óriás hadászati kiadásai a SIPRI 2012-es évkönyvének adatai alapján
Fotó: MNO
Oroszországban az USA-val ellentétben bevallják, hogy szeretik a fegyvereket, legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy Putyin „újraválasztása” elõtti kampány közepén dobták be: 2013-ra kifejlesztik új szupertankjukat. Dimitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes pedig egyenesen Kalasnyikovot adna minden gyerek kezébe, de a birodalmi idõk iránti nosztalgiát mi sem szimbolizálja jobban, mint a gyõzelem napján tartott felvonulás, az meg már szimpla formalitás, hogy Putyint is harminc ágyúlövés köszöntötte harmadik „megkoronázásakor”, mikor néhány könnycseppet is elmorzsolt a macho. De ne ugorjunk ennyire elõre, lássuk elõször is a választási Ãgéreteket: növekvõ fizetések, csökkenõ árak, több gyermek, emellett korszerû hadsereg. A kampány során pedig volt egy meghiúsÃtott merényletkÃsérlet, szeretõvel lencsevégre kapott ellenzéki, de még Arsavint is csatasorba állÃtották, Ãgy nem volt meglepõ, hogy ki seperte be a legtöbb szavazatot. Ami azonban utána következett, nem volt jellemzõ a demokratikus Oroszországra, habár a parlamenti választások után, majd a kampány kezdetével is látszottak jelei (még a liberális és a kommunista is összeborult a nacionalistával). Putyin gyõzelme után ugyanis megteltek a nagyvárosok utcái tüntetõkkel, ami igazán demokratikus motÃvum két évtizeddel a Szovjetunió bukása után.
Nem mindenki volt elragadtatva Putyin gyõzelmétõl
Nem mindenki volt elragadtatva Putyin gyõzelmétõl
Putyin nagyhatalmi vezetõhöz méltóan megválogatta barátait: civilben beugrott Merkelhez, Szentpéterváron látta vendégül az EU-t, elsõ hivatalos kiruccanása során Pekingbe utazott, majd júniusban már Obamával társalgott a világ dolgairól a G20-ak találkozóján, ahol szóba került az európai rakétavédelmi pajzs is (az oroszok decemberben csodarakétát Ãgértek válaszul). Mexikóban nem meglepõ módon a szÃriai válság volt napirenden, mely során ismét kiderült, a nagyok nagyon nem értenek egyet, ami érthetõ is, hiszen ahol egyikük nagyobb befolyásra tesz szert, ott a másik kettõt érdeksérelem éri.
Szép új világ
Ugyanakkor mintha, legalábbis kommunikációs fronton, a vezetõk tettek volna néhány további lépést az emberek felé. KÃna elkezdett a fröccsöntött gagyitól a high-tech és a környezetvédelem irányába fordulni, s a belsõ piac fellendÃtésével foglalkozni, nem mellesleg Hszi Csin-ping Ãgéretet tett, hogy felszámolja a politikát és a politikusokat övezõ, idejétmúlt misztériumot. Az orosz monolit is mintha töredezne, természetesen Putyin felügyelete mellett, a „liberális” nagyvárosi ellenzék szabadabban tüntetgethet, de megjelenhettek kritikus hangok a vezér közvetlen tanácsadói között is.
Obama egyenlõre mint a világ vitathatatlan ura, kifele smúzol a vetélytársakkal, mÃg diktálja az irányt, gazdasági hatalmát is bevetve, de eközben az USA szakadék felé rohan. Amerika legfõbb feladata, hogy a szent GDP-növekedést fenntartsa, amit jelen állás szerint részben a gazdagok megadóztatásával, magyarán a középosztály békén hagyásával képzel el. ValószÃnûleg a hatalom elvesztésének lehetõsége is közrejátszott abban, hogy a nagyok az általános jólét felé való elmozdulást tûzték zászlajukra, de reméljük, hogy legalább Ãgéreteik felét be tudják tartani, melynek köszönhetõen a világ végleg ki tud lábalni a sokadik w-t leÃró válságból.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
kukackac
- 2012. December 26. 18:46:47
#2 |
VaLa
- 2012. December 27. 01:08:10
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték