Elég morbid, de amíg a magyar kitámolyog, addig a cigány-zsidó meg be és ide rottyantja a pereputtyát a sok holotúlnemélõ és integrálódni vágyó, szeretetéhes hullajelölt. Valóban félmillió magyar hagyta el az országot, hogy máshol dolgozzon? Mi történt az elmúlt években a kivándorlás terén? Ezekre a kérdésekre keressük a választ alábbi cikkünkben. Az adatok azt mutatják, a fõ célpontok irányába valóban megemelkedett a kivándorlás, de a félmilliós szám soknak tûnik. A kivándorlás megugrásával nem vagyunk egyedül, egyes országokból arányaiban is jóval magasabb kivándorlás indult meg, s néhol tényleg igazi "exodus"-ról beszélhetünk. Csalóka azonban önmagában a kivándorlást nézni.

A Nokia Siemens-szel kötött stratégiai megállapodás aláírásakor mondta azt Matolcsy György: a kormány 2020-ig legalább egymillió új munkahelyet szeretne teremteni, valamint visszatérésre kívánja ösztönözni a jelenleg külföldön dolgozó "félmillió kitûnõ magyar munkavállalót".

Késõbb a Portfolio.hu kérdésére a Nemzetgazdasági Minisztérium bõvebben is kifejtette ezt, és ebbõl megtudtuk: "Matolcsy György nagykövetségektõl kapott becsült adatokra hivatkozott. A nagykövetségektõl kapott adatok alapján körülbelül 300 ezer magyar dolgozik Nagy-Britanniában (nagyrészt Londonban), mintegy 100 ezer munkavállaló Németországban (jellemzõen Berlinben, Bajorországban és Baden-Würtenbergben), körülbelül 50 ezren Ausztriában és 50 ezren az unió többi országában."

Önmagában a félmilliós szám is sokakat megdöbbentett, a minisztérium által megadott számok azonban nem kevésbé megdöbbentõek: 300 ezren Angliában? Másrészt: háromszor annyian, mint Németországban?

Az egyik legnépszerûbb célpont

Anglia - Németország mellett - a magyarok egyik legkedveltebb célpontja külföldi munkavállalásra. Ez adódik abból is, hogy legtöbben ezt a két idegen nyelvet beszélik Magyarországon. Nehéz azonban egyértelmû adatokat szerezni, ha arra vagyunk kíváncsiak, mennyi magyar dolgozik külföldön. Az Európai Unión belül a munkaerõ szabad áramlása lehetõvé tette, hogy a tagállamok állampolgárai mindenféle regisztráció nélkül utazzanak és vállaljanak munkát másik tagállamban. Támpontot az jelent, hogy pont az uniós tagság miatt az illegális külföldi munkavállalás háttérbe szorult, a külföldön dolgozók munkavállalási engedély nélkül szerezhetnek adószámot és vállalhatnak munkát, illetve másik támpont, hogy több tagállamban kötelezõ egy bizonyos idõ (általában 3 hónap) után a népesség nyilvántartónál regisztrálni.

Az Angliába érkezõk elsõ dolga is az adószám megszerzése általában, enélkül ma gyakorlatilag nem lehet munkát vállalni az Egyesült Királyságban. Az Egyesült Királyság Munka- és Nyugdíjügyi Minisztériuma szerint 2011-ben közel 18 ezer adószámot adtak ki magyaroknak, 3,5 ezerrel többet, mint egy évvel korábban. Ha az adószám igényléseket nézzük, tíz éve - mióta az adatok rendelkezésre állnak - nem ment ki ennyi magyar az Egyesült Királyságba. Annak eldöntésére, hogy mennyire számít ez soknak vagy kevésnek, érdemes megnézni, mi történik régiós társainknál.

26 ezer adószámot adtak ki 2011-ben román állampolgároknak, 14,5 ezret bolgároknak, 84 ezret lengyeleknek, 7,7 ezret cseheknek, 10,4 ezret szlovákoknak. Hogy a számokat ne csak önmagukban, hanem népességarányosan is lássuk: Románia lakossága nagyjából 21 millió fõ, Bulgáriáé 7,7 millió fõ, Lengyelországé 38 millió fõ, Csehországé 10,3 millió fõ, Szlovákiáé 5,4 millió fõ. A lengyelek migrációja azonban még így is kilóg a sorból. Népessége közel négyszerese Magyarországénak, de az Angliába történõ kivándorlás nem négyszeres, hanem nagyjából tízszeres. Ezzel együtt a lengyel népességi adatok szerint mindez szinte meg se kottyant Lengyelországnak.

Nem így a balti államokban. Lettországban és Litvániában igazi exodus zajlik. A 3,3 millió lakosú Litvániából kétszer annyian mentek Angliába 2011-ben, mint magyarok. A válság során Litvánia és Lettország is 10%-ot vesztett népességébõl (2007 és 2012 között). Csak hogy elképzeljük: ugyanez Magyarországon azt jelentené, hogy öt év alatt 10 millióról 9 millióra csökken a népesség.

300 ezer magyar az Egyesült Királyságban?

Az adószámok alapján arról is képünk lehet, maximum mennyi magyar dolgozhat az Egyesült Királyságban. A brit minisztérium adatai szerint 2002-tõl 2012 elsõ negyedévéig kevesebb mint 100 ezer adószámot adtak ki magyaroknak. Ez persze nem jelenti azt, hogy aki egyszer adószámot kapott (akár tíz éve), az még mindig ott él. És hozzá kell gondolnunk, hogy valamennyien lehetnek illegális ott dolgozók is. Mégis furcsának tûnik, hogy 300 ezren dolgoznak ott, miközben 100 ezer adószámot igényeltek.

A brit statisztikai hivatal is sokkal kevesebb magyart tart számon, sõt a 2011-es népszámlálás után a magyarok nem kerültek bele a tíz legnagyobb számban ott élõ bevándorló nép közé. A tizedik a nagyjából 140 ezer fõs ott élõ jamaicai populáció. A brit hivatal 2011-es adatai szerint 48 ezer magyar élt az Egyesült Királyságban.

Tehát a brit népességi adatok szerint van egy 48 ezres számunk a 300 ezerhez képest, miközben azt láthattuk, hogy tíz év alatt kevesebb mint 100 ezer adószám ment ki magyaroknak. Hogy feloldjuk az ellentmondást, nézzük meg, hogy van mindez például a lengyeleknél! A lengyelek 2002 óta több mint egymillióan igényeltek adószámot az Egyesült Királyságban, a népességi adatok szerint pedig 640 ezren élnek ott. Ezek az arányok már jóval közelebb állnak a magyar 100 ezerhez és 48 ezerhez. Ellenben a 100 ezer adószám vs 300 ezer kint élõ magyar a lengyeleknél azt jelentené, hogy az egymillió adószám mellett 3 millió lengyel élne az Egyesült Királyságban, ami azért hihetetlennek tûnik.

Csak a kivándorlást nézni megtévesztõ

Németország hasonlóan népszerû célpont a migránsok számára, de nem csak a magyaroknak. Németország lakossága 2012-ben 200 ezerrel bõvült a bevándorlás következtében. Magyarországról (az utolsó adatok szerint ) 2011-ben 41 ezren mentek Németországba, ugyanakkor 24 ezren eljöttek onnan. Azaz nem elég önmagában a kivándorlást nézni, az is fontos, mennyien jönnek vissza onnan. A kettõ egyenlege azonban így is 17 ezer fõ, közel duplája az egy évvel korábbinak. Ráadásul a német statisztikai hivatal (Destatis) közlése szerint 2012 elsõ felében Magyarország felõl ugrott meg leginkább a bevándorlás a régiónkból, 46%-kal, ami azt jelentheti, hogy 2012 elsõ felében már 30 ezren érkezhettek Németországba. A német statisztikai hivatal a népességi statisztikáiban összesen 82 ezer magyar jelent meg 2011-ben.

A legnagyobb bevándorlás itt is Lengyelország felõl érkezik Németországba, de miután a német és osztrák munkaerõpiac megnyitotta kapuit a bolgár és román munkavállalók elõtt, az onnan érkezõk száma is jelentõsen megemelkedett, két év alatt megduplázódott. Eközben a cseh és a szlovák migráció jóformán alig változott.

Migráció is, meg nem is: ingázás

Még nehezebb talán azt megbecsülni, mennyien ingáznak a határ közelében külföldi munkavállalás érdekében. Az osztrák társadalombiztosítás adatai itt alátámasztják a nemzetgazdasági tárca értesüléseit, eszerint 2012 átlagában közel 48 ezer magyar dolgozott Ausztriában.

Egyre népszerûbb jóléti országok

Az unió más országai már kevésbé népszerûek. Spanyolországban például nagyjából 10 ezer magyar él, ami elenyészõ amellett, hogy Romániából 850 ezren dolgoznak ott. A magas munkanélküliség ellenére a több millió fõ Spanyolországban élõ migráns visszaáramlása még nem indult meg.

A válságot egyelõre jobban álló északi jóléti országokba sem áramlanak tömegek, 2011-ben 415 magyar érkezett Norvégiába, ez azonban már csaknem a kétszerese annak, amennyi magyar 2007-ben ment oda.

Exodus, vagy mi folyik itt?

Összességében azt láthatjuk tehát, hogy az utóbbi években egyre többen választják a magyarok közül is a külföldi munkavállalást, miközben a korábbi években a többi régiós országból jóval nagyobb áramlás volt jellemzõ. Emellett a félmilliós szám még ugyan soknak tûnik, de a migráció megindulása figyelmeztetõ lehet.

Két tényezõ állhat a mögött, hogy a magyarok egyre nagyobb számban próbálnak külföldön munkát vállalni. Egyrészt a 2004-es uniós csatlakozás nálunk nem indított el rohamot. Ez látható a fenti ábrákon, például a szlovákok kiáramlása az Egyesült Királyságba jócskán túlszárnyalta a magyarokét a 2000-es évek második felében (lásd elsõ ábra).

Így a mostani számokat felfoghatjuk az uniós csatlakozás utóhatásaként; másrészt a válság kényszerûen mobilisabbá tette az embereket, az általában kimondottan kevésbé mobilis magyarokat is. Az elhúzódó válság minden tekintetben kimeríti a háztartásokat, a devizahitelek elszállása, a magas munkanélküliség, a reálbérek csökkenése, miközben az életszínvonal esését leginkább az mutatja, hogy a kiskereskedelmi forgalom 10%-kal alulmúlja a 2005-ös szintet. Mindez miatt egyre többen ragadhatják meg a külföldi munkalehetõségeket. A migráció szerkezete már csak emiatt is átalakulhatott, az egyre növekvõ nemzetközi migráció mellett a szakképzettséget nem igénylõ munkakörökben egyre kisebb lehet a kereslet, de a kivándorlók köre is a magasabban képzett, nyelveket beszélõk felé tolódhat el.

Kérdés, hogy az egyes országok miként reagálnak a továbbra sem apadó, sõt meglóduló migrációra. Az Egyesült Királyság például már többször jelezte, hogy szeretnék korlátozni a munkaerõ beáramlását, és amennyire lehet a bolgárokat és a románokat megpróbálnák lebeszélni az odautazásról, Svájc pedig (amely nem uniós tagállam) már be is vezette a kvótás korlátozást. 2011-ben a spanyol miniszterelnök beszélt arról, hogy szeretnék elérni, hogy a román munkavállalók maradjanak otthon, hiszen a 850 ezer ott élõ 30 százaléka így is munkanélküli.

Forrás: Link