Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
'Magyarországon jobban tudok érvényesülni, mint bárhol máshol'
No, akkor itt érvényesül a zsidó, a magyar meg mehet, de közben antiszemiták a magyarok? A riporter gábor zsazsáról, jászi oszkárról beszélget ezzel a jordánpartival? Miért csak zsidókról? Valami nincs itt rendjén, jól gondolom? David Young kisebb-nagyobb megszakításokkal huszonöt-harminc éve él Magyarországon. Már szülõhazájában, az Egyesült Államokban diákként is érdekelte Kelet-Európa, így a nyolcvanas évek elején nagy várakozással telve látogatott ide, aztán egy brit kitérõ után itt is maradt. Beszélgetés a berlini falról, Gábor Zsazsáról, nemzeti retorikáról, gazdaságról és sakkról. Interjú egy budapesti amerikai üzletemberrel. Elsõ rész.
Mikor járt elõször Magyarországon?
A kapcsolatom Magyarországgal régre nyúlik vissza, elõször 1982-ben jöttem ide a jövendõbeli feleségemmel és három évet töltöttem itt 82-85-ig.Ez idõ alatt nagyon sok mindent csináltam: angolt tanítottam, hirdetéseket írtam olyan magyar cégeknek, akik nyugaton akartak reklámozni, és még egy csomó más dologgal is foglalkoztam. Mint a legtöbb magyarnak, nekem is sokféle munkám volt.
Mikor döntött, hogy itt marad?
Sokat tanultam a kommunista-szocialista gazdaságról. Így diploma elõtt és után is ezzel foglalkoztam.Igazából idejönni végre egy kíváló lehetõség volt. Mielõtt megérkeztünk, eldöntöttem, hogy maradok egy kicsit.
De aztán a feleségemmel úgy láttuk a 80-as években, hogy itt nem jutunk egyrõl a kettõre: nem lehetett elég pénzt keresni, nem lehetett olyan karriert csinálni, mint nyugaton.Így egy idõ után úgy döntöttünk, hogy elköltözünk Nagy-Britanniába. Akkor a született lányunk, így hármasban felkerekedtünk. Laktunk egy ideig Londonban, Birminghamben és Oxfordban is. Ott kezdõdött a karrierem.
Nagy-Britanniában elõször szabadúszó újságíró lettem, a kelet-európai gazdaságról írtam. Aztán kaptam egy munkát az Economist Intelligence Unitnál, mint kelet-európai szerkesztõ. Remek volt ezt csinálni: a 80-as évek második felében Gorbacsov hatalomra került, nemcsak a Szovjetunióban, de egész Kelet-Európában nagy változások történtek, aztán jöttek a pletykák a berlini fal ledöntésérõl. Én pedig ez idõ alatt tudósítottam minderrõl: írtam, kommentáltam, interjúztam – nagyon jó volt ebben az egészben részt venni. És mi tényleg részt akartunk venni, így amikor a berlini falat valóban ledöntötték, a feleségemmel úgy döntöttünk, visszajövünk Magyarországra. 1991-ben költöztünk vissza.
Mennyit változott azóta az ország?
A felszínen nyilván sokat. Ha végigsétál Budapesten, teljesen másnak tûnik. Manapság tele van remek helyekkel, éttermekkel és bárokkal. És persze külföldi cégek is nagyobb számban telepedtek le. Az 1980-as években nem volt túl sok külföldi márka a boltokban. Ma ennek épp a fordítottja igaz: a boltok tele vannak külföldi termékekkel és épp a magyar márkák küzdenek a megélhetésért. Ebben az értelemben sok minden változott.
Abban nem vagyok biztos, hogy az emberek is változtak. Abból a szempontból igen, hogy ma már sokkal több a lehetõségük. A 80-as években például, ha nem is volt lehetetlen utazni, azért egyszerûnek sem mondanám… Ma már azonban mindenki oda megy, ahova akar: Magyarország tagja az Uniónak, így a magyarok nem csak utazhatnak, de dolgozhatnak is más országban és ezt sokan ki is használják.
"Ez nem arról szól, mit kínál nekik a nyugat, hanem arról, mit kínál nekik Magyarország."
Az üzleti életben hatalmas változás történt. Ha megnézzük az országot a berlini fal leomlása után, azt látjuk, hogy nagyon kevés olyan menedzser volt akkoriban, aki felvehette volna a versenyt a nyugaton élõ menedzserekkel. Hogy is tehették volna? Aligha volt esélyük nyugati multinacionális cégeknél elhelyezkedni. Volt viszont egy halvány elõnye Magyarországnak a többi kelet-európai országgal szemben, mégpedig az, hogy a gazdasága nagyon nyitott volt a 80-as években. A magyarok utazhattak és vállalkozhattak. 1982, az ideérkezésem éve volt az elsõ olyan év, amikor saját vállalkozást alapíthattak – GMK-k jöttek létre, én is az egyik elsõ ilyen cégnél, egy nyelviskolánál kezdtem dolgozni. Delfin nyelvstúdiónak hívták, még ma is mûködik Babilon néven. Azt hiszem idõvel a magyar menedzser fogalma sokat fejlõdött. Ma már nem ritka, hogy a multik külföldre viszik a magyar menedzsereket egy-egy leányvállalatukhoz. Õk késõbb visszajönnek és hozzák magukkal a megszerzett tapasztalatot és képességeket.
Ha visszajönnek…
Igen, ha visszajönnek. Szerintem sokan visszajönnek, vagy vissza akarnak jönni. Ez nem arról szól, mit kínál nekik a nyugat, hanem arról, mit kínál nekik Magyarország. Napjainkban a gazdasági válság és a politikában bekövetkezett változások miatt az ország kevésbé vonzó. Ez látszik abból is, mennyien elköltöznek, sok orvos például… Az egyik barátomnak megszûnt a munkahelye és elment németet tanulni egy olyan csoportba, ahol 12 emberbõl õ volt az egyetlen, aki nem azért tanult, hogy utána elmehessen Magyarországról. Ez egy szerencsétlen helyzet, sokat segítene, ha vége lenne a válságnak és elindulna a növekedés. Az is jót tenne, ha a kormány jobban teret engedne a külföldi befektetõknek és a multinacionális kultúrának.
Sosem jutott eszébe visszaköltözni Amerikába vagy esetleg Angliába?
Gondoltam rá. Csakúgy, mint a legtöbb magyar. A lehetõség máig megvan. De most már sok minden ideköt: beszélek magyarul, itt dolgozom 20 éve, ismer az üzleti világ, én vagyok az elsõ elnökhelyettese az Amerikai Gazdasági Kamarának. Magyarországon – a válság ellenére is – jobban tudok érvényesülni, mint bárhol máshol tudnék. Talán az én koromban már túl nagy lépés lenne külföldre költözni, és mindent újrakezdeni egy másik országban. De semmi nincs kizárva.
Interjúnk második részében a magyar mentalitásról, a sakkról, Gábor Zsazsáról, Jászi Oszkárról és Budapestrõl beszélgetünk.
Link
Mikor járt elõször Magyarországon?
A kapcsolatom Magyarországgal régre nyúlik vissza, elõször 1982-ben jöttem ide a jövendõbeli feleségemmel és három évet töltöttem itt 82-85-ig.Ez idõ alatt nagyon sok mindent csináltam: angolt tanítottam, hirdetéseket írtam olyan magyar cégeknek, akik nyugaton akartak reklámozni, és még egy csomó más dologgal is foglalkoztam. Mint a legtöbb magyarnak, nekem is sokféle munkám volt.
Mikor döntött, hogy itt marad?
Sokat tanultam a kommunista-szocialista gazdaságról. Így diploma elõtt és után is ezzel foglalkoztam.Igazából idejönni végre egy kíváló lehetõség volt. Mielõtt megérkeztünk, eldöntöttem, hogy maradok egy kicsit.
De aztán a feleségemmel úgy láttuk a 80-as években, hogy itt nem jutunk egyrõl a kettõre: nem lehetett elég pénzt keresni, nem lehetett olyan karriert csinálni, mint nyugaton.Így egy idõ után úgy döntöttünk, hogy elköltözünk Nagy-Britanniába. Akkor a született lányunk, így hármasban felkerekedtünk. Laktunk egy ideig Londonban, Birminghamben és Oxfordban is. Ott kezdõdött a karrierem.
Nagy-Britanniában elõször szabadúszó újságíró lettem, a kelet-európai gazdaságról írtam. Aztán kaptam egy munkát az Economist Intelligence Unitnál, mint kelet-európai szerkesztõ. Remek volt ezt csinálni: a 80-as évek második felében Gorbacsov hatalomra került, nemcsak a Szovjetunióban, de egész Kelet-Európában nagy változások történtek, aztán jöttek a pletykák a berlini fal ledöntésérõl. Én pedig ez idõ alatt tudósítottam minderrõl: írtam, kommentáltam, interjúztam – nagyon jó volt ebben az egészben részt venni. És mi tényleg részt akartunk venni, így amikor a berlini falat valóban ledöntötték, a feleségemmel úgy döntöttünk, visszajövünk Magyarországra. 1991-ben költöztünk vissza.
Mennyit változott azóta az ország?
A felszínen nyilván sokat. Ha végigsétál Budapesten, teljesen másnak tûnik. Manapság tele van remek helyekkel, éttermekkel és bárokkal. És persze külföldi cégek is nagyobb számban telepedtek le. Az 1980-as években nem volt túl sok külföldi márka a boltokban. Ma ennek épp a fordítottja igaz: a boltok tele vannak külföldi termékekkel és épp a magyar márkák küzdenek a megélhetésért. Ebben az értelemben sok minden változott.
Abban nem vagyok biztos, hogy az emberek is változtak. Abból a szempontból igen, hogy ma már sokkal több a lehetõségük. A 80-as években például, ha nem is volt lehetetlen utazni, azért egyszerûnek sem mondanám… Ma már azonban mindenki oda megy, ahova akar: Magyarország tagja az Uniónak, így a magyarok nem csak utazhatnak, de dolgozhatnak is más országban és ezt sokan ki is használják.
"Ez nem arról szól, mit kínál nekik a nyugat, hanem arról, mit kínál nekik Magyarország."
Az üzleti életben hatalmas változás történt. Ha megnézzük az országot a berlini fal leomlása után, azt látjuk, hogy nagyon kevés olyan menedzser volt akkoriban, aki felvehette volna a versenyt a nyugaton élõ menedzserekkel. Hogy is tehették volna? Aligha volt esélyük nyugati multinacionális cégeknél elhelyezkedni. Volt viszont egy halvány elõnye Magyarországnak a többi kelet-európai országgal szemben, mégpedig az, hogy a gazdasága nagyon nyitott volt a 80-as években. A magyarok utazhattak és vállalkozhattak. 1982, az ideérkezésem éve volt az elsõ olyan év, amikor saját vállalkozást alapíthattak – GMK-k jöttek létre, én is az egyik elsõ ilyen cégnél, egy nyelviskolánál kezdtem dolgozni. Delfin nyelvstúdiónak hívták, még ma is mûködik Babilon néven. Azt hiszem idõvel a magyar menedzser fogalma sokat fejlõdött. Ma már nem ritka, hogy a multik külföldre viszik a magyar menedzsereket egy-egy leányvállalatukhoz. Õk késõbb visszajönnek és hozzák magukkal a megszerzett tapasztalatot és képességeket.
Ha visszajönnek…
Igen, ha visszajönnek. Szerintem sokan visszajönnek, vagy vissza akarnak jönni. Ez nem arról szól, mit kínál nekik a nyugat, hanem arról, mit kínál nekik Magyarország. Napjainkban a gazdasági válság és a politikában bekövetkezett változások miatt az ország kevésbé vonzó. Ez látszik abból is, mennyien elköltöznek, sok orvos például… Az egyik barátomnak megszûnt a munkahelye és elment németet tanulni egy olyan csoportba, ahol 12 emberbõl õ volt az egyetlen, aki nem azért tanult, hogy utána elmehessen Magyarországról. Ez egy szerencsétlen helyzet, sokat segítene, ha vége lenne a válságnak és elindulna a növekedés. Az is jót tenne, ha a kormány jobban teret engedne a külföldi befektetõknek és a multinacionális kultúrának.
Sosem jutott eszébe visszaköltözni Amerikába vagy esetleg Angliába?
Gondoltam rá. Csakúgy, mint a legtöbb magyar. A lehetõség máig megvan. De most már sok minden ideköt: beszélek magyarul, itt dolgozom 20 éve, ismer az üzleti világ, én vagyok az elsõ elnökhelyettese az Amerikai Gazdasági Kamarának. Magyarországon – a válság ellenére is – jobban tudok érvényesülni, mint bárhol máshol tudnék. Talán az én koromban már túl nagy lépés lenne külföldre költözni, és mindent újrakezdeni egy másik országban. De semmi nincs kizárva.
Interjúnk második részében a magyar mentalitásról, a sakkról, Gábor Zsazsáról, Jászi Oszkárról és Budapestrõl beszélgetünk.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Perje
- 2013. February 05. 18:14:39
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.