Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
'Agyonlõni az egész ezredet' Caricin 1918
1918-ban, az oroszországi polgárháború idején került sor az elsõ tömeges kivégzésre, amit Sztálin utasítására hajtottak végre. 1927-ben az események egyik résztvevõje, Ja. V. Tyersukov, aki akkor a novgorodi rendõrség vezetõje volt – segítséget kérve az akkor már a hatalom csúcsaira emelkedett Sztálintól – emlékeztette Sztálint a történtekrõl, a caricini (késõbb Sztálingrád, ma Volgográd) eseményekrõl. Tyersukov leváltása és letartóztatása miatt Sztálinhoz intézett panaszos levele – melyben a levélíró arról is beszámol, hogy 1919-ben sajátkezûleg lõtte agyon a szovjethatalom ellen forduló rokonait - (már amennyiben hitelt lehet neki adni) új információkkal gazdagítja Caricin 1918-as védelmének történetét.
1918. május 23-án a Dél-Oroszországban tevékenykedõ Szergo Ordzsonikidze táviratot küldött Moszkvába, Leninnek és Sztálinnak, miszerint Caricinban a helyzet válságos, a helyi pártszervek nem engedelmeskednek a központ utasításának, nem küldik el Moszkvába és Pertográdba a már bevagonírozott élelmiszerszállítmányokat, s a kritikussá vált helyzet megoldására a legerélyesebb beavatkozásra lenne szükség.
Május 29-én válaszolt Sztálin Ordzsonikidzének, tudatta, hogy a párt határozata alapján a jövõben õ fog felelni a Dél ügyeiért, s ebben a minõségében korlátlan hatalmat élvez.
Sztálin június 6-án érkezett a Volga-menti városba 450 kipróbált harcos társaságában. A következõ napon már jelentést küldött Leninnek, melyben arról számolt be, Caricinban és környékén felfordulás van, tombol a spekuláció, de a rendteremtés lehetséges. Sztálin intézkedett, hogy az árakat fagyasszák be. Az akadozó vasúti közlekedés helyreállítása céljából külön komisszárokat rendelt ki, s hamarosan megindulhatnak a szállítmányok Moszkva felé.
Június 15-én azt jelentette Moszkvába, hogy félmillió pud kenyeret indít útnak a fõváros felé. A sikereket – mint errõl szemtanúk beszámoltak - a terror kiterjesztésével lehetett megvalósítani. Hamarosan ismét élelmiszerhiány lépett fel Moszkvában és Petrográdban, s július elején Lenin ismét Sztálinhoz fordult, hogy szerezzen élelmiszert. A fehérek támadása miatt azonban a vasúti közlekedés nem volt biztonságos, ezért Sztálin nem tudta teljesíteni ezt a kérést. Ehelyett nagy elánnal megkezdte Caricin védelmének elõkészítését, személycseréket hajtott végre, lényegében minden hatalmat a kezében összpontosítva.
Augusztusban Sztálin tisztogatásokba kezdett a vörös vezérkarban. A katonai vezetõk többségét „ellenforradalmi tevékenység” vádjával letartóztatták. Ezután egy fehérgárdista összeesküvést lepleztek le, melynek tagjait kivégezték. Miután a fehérek 1919 nyarán ideiglenesen elfoglalták Caricint, egy tömegsírt találtak, ahol a nevezett összeesküvés tagjait végezték ki: az áldozatok összekötözött kézzel, lábbal feküdtek a sírban, orvosi szakértõi jelentés szerint némelyiküket élve temették el (annak az esetnek a hitelességére vonatkozóan viszont eltérõ információk olvashatók, miszerint Sztálin elsüllyesztett egy hajót a Volgán, amelyben letartóztatott katonák voltak).
Õsszel már némelyik vörös alakulat is fellázadt Sztálin és kollégája, Kliment Vorosilov azonban a lehetõ legkeményebben elfojtottak mindenféle lázongást. Az egyik legjelentõsebb 1918. szeptember 7-én a „Gruzolesz”-ezred lázadása volt, melyet éppen Tyersukov közremûködésével sikerült leverni.
Még nagyobb problémát jelentett, hogy októberben a felkészületlenül csatába dobott 1. Paraszt ezred lényegében elfutott a csatatérrõl, méghozzá sokan közülük meg sem álltak a fehérek táboráig.
Sztálin október 15-én egy kiáltványt adott ki, amelyben elítélte az 1. Paraszt ezred tettét, a gyáván elfutókat teljes vagyonelkobzásra ítélve. Tyersukov levelébõl viszont úgy tûnik, más intézkedések is születtek, legalábbis a levélíró arra emlékezteti Sztálint, hogy hogy õ hajtotta végre az ezred teljes legénységének likvidálását: „Emlékszik arra, hogy a Forradalmi Katonai Tanács milyen felelõsségteljes feladatait kellett végrehajtanom Caricin (ma: Sztálingrád) védelmében, mint például az áruló Paraszt ezred ellen hozott ítélet végrehajtását (agyonlõni az egész ezredet), mely feladatot a Forradalmi Katonai Tanács rám és Jakimovics elvtársra bízta.”
Trockij kezdeményezésére Sztálint október második felében visszahívták Caricinból, ahonnan gyõztesként térhetett haza, hiszen megvédte a várost, megoldotta a kenyérkérdést, leverte a belsõ megmozdulásokat. Sztálin caricini intézkedései (padlássöprés, repressziók a „belsõ ellenség”, a hadsereg vezérkara ellen, a terror eszközként való alkalmazása) némileg elõrevetítik azt, amit majd a ’30-as években országos szinten fog megvalósítani.
(Jevgenyij Zsirov: Rassztreljaty vesz polk, Kommerszant-Vlaszty)
Link
1918. május 23-án a Dél-Oroszországban tevékenykedõ Szergo Ordzsonikidze táviratot küldött Moszkvába, Leninnek és Sztálinnak, miszerint Caricinban a helyzet válságos, a helyi pártszervek nem engedelmeskednek a központ utasításának, nem küldik el Moszkvába és Pertográdba a már bevagonírozott élelmiszerszállítmányokat, s a kritikussá vált helyzet megoldására a legerélyesebb beavatkozásra lenne szükség.
Május 29-én válaszolt Sztálin Ordzsonikidzének, tudatta, hogy a párt határozata alapján a jövõben õ fog felelni a Dél ügyeiért, s ebben a minõségében korlátlan hatalmat élvez.
Sztálin június 6-án érkezett a Volga-menti városba 450 kipróbált harcos társaságában. A következõ napon már jelentést küldött Leninnek, melyben arról számolt be, Caricinban és környékén felfordulás van, tombol a spekuláció, de a rendteremtés lehetséges. Sztálin intézkedett, hogy az árakat fagyasszák be. Az akadozó vasúti közlekedés helyreállítása céljából külön komisszárokat rendelt ki, s hamarosan megindulhatnak a szállítmányok Moszkva felé.
Június 15-én azt jelentette Moszkvába, hogy félmillió pud kenyeret indít útnak a fõváros felé. A sikereket – mint errõl szemtanúk beszámoltak - a terror kiterjesztésével lehetett megvalósítani. Hamarosan ismét élelmiszerhiány lépett fel Moszkvában és Petrográdban, s július elején Lenin ismét Sztálinhoz fordult, hogy szerezzen élelmiszert. A fehérek támadása miatt azonban a vasúti közlekedés nem volt biztonságos, ezért Sztálin nem tudta teljesíteni ezt a kérést. Ehelyett nagy elánnal megkezdte Caricin védelmének elõkészítését, személycseréket hajtott végre, lényegében minden hatalmat a kezében összpontosítva.
Augusztusban Sztálin tisztogatásokba kezdett a vörös vezérkarban. A katonai vezetõk többségét „ellenforradalmi tevékenység” vádjával letartóztatták. Ezután egy fehérgárdista összeesküvést lepleztek le, melynek tagjait kivégezték. Miután a fehérek 1919 nyarán ideiglenesen elfoglalták Caricint, egy tömegsírt találtak, ahol a nevezett összeesküvés tagjait végezték ki: az áldozatok összekötözött kézzel, lábbal feküdtek a sírban, orvosi szakértõi jelentés szerint némelyiküket élve temették el (annak az esetnek a hitelességére vonatkozóan viszont eltérõ információk olvashatók, miszerint Sztálin elsüllyesztett egy hajót a Volgán, amelyben letartóztatott katonák voltak).
Õsszel már némelyik vörös alakulat is fellázadt Sztálin és kollégája, Kliment Vorosilov azonban a lehetõ legkeményebben elfojtottak mindenféle lázongást. Az egyik legjelentõsebb 1918. szeptember 7-én a „Gruzolesz”-ezred lázadása volt, melyet éppen Tyersukov közremûködésével sikerült leverni.
Még nagyobb problémát jelentett, hogy októberben a felkészületlenül csatába dobott 1. Paraszt ezred lényegében elfutott a csatatérrõl, méghozzá sokan közülük meg sem álltak a fehérek táboráig.
Sztálin október 15-én egy kiáltványt adott ki, amelyben elítélte az 1. Paraszt ezred tettét, a gyáván elfutókat teljes vagyonelkobzásra ítélve. Tyersukov levelébõl viszont úgy tûnik, más intézkedések is születtek, legalábbis a levélíró arra emlékezteti Sztálint, hogy hogy õ hajtotta végre az ezred teljes legénységének likvidálását: „Emlékszik arra, hogy a Forradalmi Katonai Tanács milyen felelõsségteljes feladatait kellett végrehajtanom Caricin (ma: Sztálingrád) védelmében, mint például az áruló Paraszt ezred ellen hozott ítélet végrehajtását (agyonlõni az egész ezredet), mely feladatot a Forradalmi Katonai Tanács rám és Jakimovics elvtársra bízta.”
Trockij kezdeményezésére Sztálint október második felében visszahívták Caricinból, ahonnan gyõztesként térhetett haza, hiszen megvédte a várost, megoldotta a kenyérkérdést, leverte a belsõ megmozdulásokat. Sztálin caricini intézkedései (padlássöprés, repressziók a „belsõ ellenség”, a hadsereg vezérkara ellen, a terror eszközként való alkalmazása) némileg elõrevetítik azt, amit majd a ’30-as években országos szinten fog megvalósítani.
(Jevgenyij Zsirov: Rassztreljaty vesz polk, Kommerszant-Vlaszty)
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Gutai Zub
- 2012. May 15. 16:02:13
#2 |
Perje
- 2012. May 15. 19:58:34
#3 |
Gutai Zub
- 2012. May 16. 07:11:29
#4 |
Perje
- 2012. May 16. 09:36:07
#5 |
Gutai Zub
- 2012. May 16. 10:19:11
#6 |
Perje
- 2012. May 16. 10:20:45
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.