Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Koalíciós feszültséget okozott Írországban a Magdolna-mosodák miatt elmaradt állami bocsánatkérés
A kisebbik ír kormánypárt közleményben bírálta szerdán Enda Kenny miniszterelnököt, amiért még mindig nem kért bocsánatot az állam nevében az egykori hírhedt Magdolna-mosodák áldozataitól.
A Fine Gael (FG) párthoz tartozó kormányfõ egy most nyilvánosságra került terjedelmes jelentésre reagálva ugyan sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy mintegy 30 ezer nõ a 20. században éveken át egyházi mosodákban dolgozott fizetés nélkül, rossz körülmények és bántalmazások közepette, többen bele is haltak. A kisebbik koalíciós erõ, a Munkáspárt azonban nem elégedett meg ezzel, a miniszterelnök szemére vetette, hogy nem volt bátorsága az állam nevében hivatalosan is bocsánatot kérni.
A magdolnás nõk ügye 1993-ban kapott nyilvánosságot, amikor az egyik mosodában meghalt 155 nõ holttestét jeltelen sírokban megtalálták és exhumálták, a média pedig felkapta a témát. Peter Mullan 2002-es filmje, A Magdolna nõvérek a nemzetközi figyelem középpontjába helyezte az ügyet.
A mosodák nyereségért dolgozó vállalkozások voltak, amelyeket négy vallási közösség mûködtetett. Kezdeti feladatuk az volt, hogy segítsenek a prostituáltaknak változtatni életmódjukon. Az 1940-es évekre azonban a házak lakóinak a többsége házasságon kívüli szexuális kapcsolatba keveredett fiatal nõ (több esetben nemi erõszak áldozata) és lányanya lett, illetve laza erkölcsûnek minõsített vagy szellemi fogyatékos nõ.
A gyermekek elleni visszaéléseket vizsgáló, Sean Ryan ügyész vezette állami bizottság tíz éven át vizsgálta a szóban forgó intézmények múltját, és 2009-ben nyilvánosságra hozott jelentésük szörnyû visszaélésekre derített fényt.
A házak lakói rendszerint hetente hét napot dolgoztak fizetés nélkül, zord körülmények között éltek, beszámolók szerint mentális és fizikai bántalmazásnak is ki voltak kitéve. A legkínosabb azonban esetek a szexuális kizsákmányolás fogalomkörébe tartoznak. A bizottság megállapította, hogy az élet különösen két szerzetesrend: az egyházi iskolák többségét mûködtetõ Keresztény Testvérek nevû férfitársaság, illetve az irgalmas nõvérek intézményeiben ért fel sokak számára máig ható rémálommal. Az utóbbi évtizedekben ugyanis a két közösség tagjai közé több pedofil, illetve perverz hajlamú ember férkõzött - vagy idõközben vált azzá -, akik közül sokan évekig, évtizedekig háborítatlanul zaklathatták a fiúkat és lányokat. Több ezres nagyságrendben váltak bizonyítottá azok az esetek, amikor a szerzetesek, illetve az intézmény világi munkatársai, látogatói megerõszakolták, alkalmi vagy rendszeres szexuális szolgáltatásokra kényszerítették a rájuk bízottakat.
Jobbára olyan intézményekrõl van szó, melyeket a társadalom perifériáján élõ fiatalok - szétesett családok gyermekei, megesett gyereklányok, munkakerülõk, bûnözõi háttérrel érkezõk - nevelésére, illetve munkára szoktatására hoztak létre még a XIX. században. Ezek, az egyes esetekben afféle dologházként mûködõ, a társadalom látó- és érdeklõdési körén kívül esõ iskolák sokszor egy Isten háta mögötti településen voltak, ahol semmiféle külsõ ellenõrzésnek nem volt nyoma. Ez a fõ oka annak, hogy az elsõ hallásra hihetetlennek tûnõ esetek éveken keresztül különösebb következmények nélkül megtörténhettek.
A vizsgálatok szerint minden tizedik nõ belehalt a mostoha bánásmódba. Az utolsó mosodát 1996-ban zárták be; ma az egykori magdolnások a hetvenes és nyolcvanas éveikben járnak.
Az ír kormány már 2001-ben elismerte, hogy a magdolnás nõk bántalmazásnak voltak kitéve, de visszautasította a hivatalos vizsgálatra vonatkozó számos felszólítást. Idõközben azonban bizonyítékokat találtak arra, hogy az ír bíróságok a jelentéktelen bûncselekményekért felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt nõket rutinszerûen a mosodákba küldték, amelyek így párhuzamos büntetés-végrehajtási rendszerként mûködtek.
Link
A Fine Gael (FG) párthoz tartozó kormányfõ egy most nyilvánosságra került terjedelmes jelentésre reagálva ugyan sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy mintegy 30 ezer nõ a 20. században éveken át egyházi mosodákban dolgozott fizetés nélkül, rossz körülmények és bántalmazások közepette, többen bele is haltak. A kisebbik koalíciós erõ, a Munkáspárt azonban nem elégedett meg ezzel, a miniszterelnök szemére vetette, hogy nem volt bátorsága az állam nevében hivatalosan is bocsánatot kérni.
A magdolnás nõk ügye 1993-ban kapott nyilvánosságot, amikor az egyik mosodában meghalt 155 nõ holttestét jeltelen sírokban megtalálták és exhumálták, a média pedig felkapta a témát. Peter Mullan 2002-es filmje, A Magdolna nõvérek a nemzetközi figyelem középpontjába helyezte az ügyet.
A mosodák nyereségért dolgozó vállalkozások voltak, amelyeket négy vallási közösség mûködtetett. Kezdeti feladatuk az volt, hogy segítsenek a prostituáltaknak változtatni életmódjukon. Az 1940-es évekre azonban a házak lakóinak a többsége házasságon kívüli szexuális kapcsolatba keveredett fiatal nõ (több esetben nemi erõszak áldozata) és lányanya lett, illetve laza erkölcsûnek minõsített vagy szellemi fogyatékos nõ.
A gyermekek elleni visszaéléseket vizsgáló, Sean Ryan ügyész vezette állami bizottság tíz éven át vizsgálta a szóban forgó intézmények múltját, és 2009-ben nyilvánosságra hozott jelentésük szörnyû visszaélésekre derített fényt.
A házak lakói rendszerint hetente hét napot dolgoztak fizetés nélkül, zord körülmények között éltek, beszámolók szerint mentális és fizikai bántalmazásnak is ki voltak kitéve. A legkínosabb azonban esetek a szexuális kizsákmányolás fogalomkörébe tartoznak. A bizottság megállapította, hogy az élet különösen két szerzetesrend: az egyházi iskolák többségét mûködtetõ Keresztény Testvérek nevû férfitársaság, illetve az irgalmas nõvérek intézményeiben ért fel sokak számára máig ható rémálommal. Az utóbbi évtizedekben ugyanis a két közösség tagjai közé több pedofil, illetve perverz hajlamú ember férkõzött - vagy idõközben vált azzá -, akik közül sokan évekig, évtizedekig háborítatlanul zaklathatták a fiúkat és lányokat. Több ezres nagyságrendben váltak bizonyítottá azok az esetek, amikor a szerzetesek, illetve az intézmény világi munkatársai, látogatói megerõszakolták, alkalmi vagy rendszeres szexuális szolgáltatásokra kényszerítették a rájuk bízottakat.
Jobbára olyan intézményekrõl van szó, melyeket a társadalom perifériáján élõ fiatalok - szétesett családok gyermekei, megesett gyereklányok, munkakerülõk, bûnözõi háttérrel érkezõk - nevelésére, illetve munkára szoktatására hoztak létre még a XIX. században. Ezek, az egyes esetekben afféle dologházként mûködõ, a társadalom látó- és érdeklõdési körén kívül esõ iskolák sokszor egy Isten háta mögötti településen voltak, ahol semmiféle külsõ ellenõrzésnek nem volt nyoma. Ez a fõ oka annak, hogy az elsõ hallásra hihetetlennek tûnõ esetek éveken keresztül különösebb következmények nélkül megtörténhettek.
A vizsgálatok szerint minden tizedik nõ belehalt a mostoha bánásmódba. Az utolsó mosodát 1996-ban zárták be; ma az egykori magdolnások a hetvenes és nyolcvanas éveikben járnak.
Az ír kormány már 2001-ben elismerte, hogy a magdolnás nõk bántalmazásnak voltak kitéve, de visszautasította a hivatalos vizsgálatra vonatkozó számos felszólítást. Idõközben azonban bizonyítékokat találtak arra, hogy az ír bíróságok a jelentéktelen bûncselekményekért felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt nõket rutinszerûen a mosodákba küldték, amelyek így párhuzamos büntetés-végrehajtási rendszerként mûködtek.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
mormota1968
- 2013. February 11. 21:55:00
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.