Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Hungarikumok az üzleti életben
Összeszedegettük azokat a hungarikumokat, amelyektõl ortodox módon pörög a privát szféra. Lássuk mire lehetünk a legbüszkébbek, ha szétnézünk a magyar mesterek és kisvállalkozók világában?
1. Az írásbeliség teljes hiányának õsi törvényei. Ha bárki várt már mondjuk két hetet egy árajánlatra, hogy aztán egy exceltáblában az A4-A5-A6 cellában az legyen, hogy konyhabútor, az A7-ben pedig az ára, minden részletezés nélkül, akkor tudja mirõl beszélünk. Tisztelet a kivételnek, de a magyar vállalkozók gyakorlatilag nem tudnak írni, nem képesek logikusan levezetni és részletezni egy ajánlatot, sem kézzel, sem nyomtatva. Telefonon szívesen handabandáznak, utólag pedig megsértõdnek bármilyen félreértésen, és eközben borzasztóan büszkék „az adott szó” mindenhatóságára, amit persze csak magukra nézve tekintenek kötelezõnek. Ha sikerül is kiverni belõlük írásos ajánlatot és szerzõdést, akkor is tökéletesen tisztában vannak vele, hogy mivel nem számlásan lesz, ezért pont annyit ér, mintha korommal lett volna a kéménybe írva.
2. Informatikai analfabetizmus bálványimádása. Bár annyi eurónk lenne, ahányszor azt hallottuk, hogy „jaj, hát én az ilyen modern dolgokkal balul állok!”, vagy „dobjon rám egy SMS-t, ha küld levelet, mert akkor megkérem a fiamat, hogy nézzen rá a számítógépére”. Húsz évvel a Szomszédok ominózus „Vágási Feri beszáll az internetbe” epizódja óta gyakorlatilag alig van kézzelfogható változás egyes iparágakban. Ha van is e-mail, akkor biztosan tibcsike@freemail.hu, de amúgy sem fog válaszolni, csak ha rácsörgünk telefonon. A céges honlapok jelentõs részétõl kifordulunk a szobából. A fõoldalon a mûbõr fotelben ül a cégvezetõ-tulajdonos, a fotó alatt az alá, hogy „Üdvözöljük! 24 éve vagyunk meghatározó szereplõk a ponthegesztés piacán” A jó céges portálokat hiányolóknak a vállalkozók pénzhiányra panaszkodnak, de ha az ember megemlíti az ingyen tárhelyet, ingyen honlapkészítõt, ingyen-webshopokat, és minden egyéb ingyen-internetes megoldást, akkor életbe lép az 1-es számú Hungarikum, és jön a handabandázás, hogy „aki akar, így is megtalál, nem kell nekem honlap”.
3. Az utólagos alku népszokása. Az egyik legszebb tulajdonság, amelyet az új keletû „bepróbálkozás”: fogalom takar. A korábban kialkudott ár a leszállításkor kicsit megemelkedik, mert „ja, hát a dûznit azt mindenképpen cserélni kellett, az magától értetõdõ, az plusz 12ezer, nem mondtam?” Azt gondolnánk, hogy ez ellen véd az írásbeliség, de nem. A legjobb érv mindig az, hogy „több munkánk volt vele, nehezebb volt, mint gondoltam, azért kerül többe.” Lakásfelújítók, autószerelõk, asztalosok, fuvarosok, sok-sok szakma képviselõi választják ezt a módszert, fõleg azok, akik valamilyen szinten birtokolják még az árut leszállítás elõtt, és módjuk van abban kárt tenni olyan mértékben, ahogy azt õk kompenzációnak elképzelik. Magyarországon mindenki teljesen jogosnak érzi, hogy egy megállapodást bármikor felrúgjon menet közben, vagy a végéhez közeledve, és újratárgyalja a feltételeket, persze önkényesen. Karmikusan adjuk tovább a frusztrációt és a csalódottságot egymásnak: ha engem valaki átvert, átverek én is valakit. Önigazolás is levezethetõ ebbõl az elméletbõl: ha átverek valakit, nem kell, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen, biztos vert már õ is át mást. Ja, hogy eddig nem tette? Ekkora lúzert, hol él ez?!
4. A visszatérõ ügyfél legendája. Mivel a fenti pontoknak megfelelõen dolgoznak a mesterek hazánkban, ezért nagyon ritka az, amelyiknek módjában áll arról beszámolni, hogy visszatérõ vevõi vannak. Olyan, hogy törzsvásárló, csak a legendákban él, kár is vele kalkulálni, elsõre kell kihozni mindenkibõl amit lehet. Ezért elég éppen csak a minimumot teljesíteni, ezért engedhetõ meg, hogy mindig pont csak annyit végezzünk el, amennyi már éppen a körmünkre égne, és elég csak azt a munkát elõrevenni, ahol már nem sunnyoghatunk tovább, mert már kétszer elsütöttük a „meghalt a nagymamám, a héten nem tudunk kimenni, de jövõ héten feltétlen” szöveget.
5. A kiskakas szemétdombja. Aki Magyarországon bármekkora kis szemétdombbal rendelkezik, azonnal uralkodni fog rajta. Elég, ha az ember építõanyag-telepen portás, cégvezetõ titkárnõje, vállalati rendszergazda, vízvezeték-szerelõ, akkor az már egyfajta hatalom. Hatalmat adhat bármilyen plusz információ, legyen akármilyen kicsi is, mert ha az adott pillanatban senki másnak sem áll rendelkezésére, akkor azzal már vissza lehet élni. Mi a nyitva tartás? Melyik kapu üzemel hétvégén a logisztikai telephelyen? Melyik nap elérhetõ a fõnök jövõ héten? Melyik fájlformátumot támogatja a MediaPlayer? Sok kis jelentéktelen információ, de van az az élethelyzet, mikor ennek tudása különleges képességekkel vértezi fel birtoklóját, és ezt kegyetlenül bizonyíthatja alattvalóinak. „A sok tudatlan idejön anélkül, hogy tudná! Hát ki írja nekem elõ, hogy megmondjam???” Miközben a világ már rég felismerte, hogy a megosztott tudás szinergikus hatása mennyire elõremozdító tud lenni, addig a magyarok még mindig azt gondolják, hogy az a jó üzleti viszony, ha porig alázod tárgyalópartneredet, bebizonyítva hogy semmit sem ért a szakmájához. A magyarok képesek szellemi javakként tekinteni olyan dolgokra, amik valójában csak sima inputok ahhoz, hogy haladjanak a dolgok.
Talán hiányol az olvasó néhány sokkal triviálisabbnak gondolt hungarikumot: például, hogy nem adunk számlát, hogy nem fizetjük ki a másikat, hogy mutyizunk, korrumpálunk, és egyebek. Bár ezek is jellemzõi a magyar üzleti életnek, azonban valahol visszavezethetõk a pénztelenségre, a politika és a gazdaság összefonódására, ami miatt az is egyfajta kényszerpályán mozog, akinek ez nem jön be. Mi viszont igyekeztünk olyanokat választani, ami úgy jellemzi a magyarokat, hogy nincs valódi oka, és semmi sem kötelez minket arra, hogy ilyenek legyünk. Listánk önkényes, sok tekintetben irónikus, és ismét hangsúlyozzuk: tisztelet a kivételnek!
Forrás: Link
1. Az írásbeliség teljes hiányának õsi törvényei. Ha bárki várt már mondjuk két hetet egy árajánlatra, hogy aztán egy exceltáblában az A4-A5-A6 cellában az legyen, hogy konyhabútor, az A7-ben pedig az ára, minden részletezés nélkül, akkor tudja mirõl beszélünk. Tisztelet a kivételnek, de a magyar vállalkozók gyakorlatilag nem tudnak írni, nem képesek logikusan levezetni és részletezni egy ajánlatot, sem kézzel, sem nyomtatva. Telefonon szívesen handabandáznak, utólag pedig megsértõdnek bármilyen félreértésen, és eközben borzasztóan büszkék „az adott szó” mindenhatóságára, amit persze csak magukra nézve tekintenek kötelezõnek. Ha sikerül is kiverni belõlük írásos ajánlatot és szerzõdést, akkor is tökéletesen tisztában vannak vele, hogy mivel nem számlásan lesz, ezért pont annyit ér, mintha korommal lett volna a kéménybe írva.2. Informatikai analfabetizmus bálványimádása. Bár annyi eurónk lenne, ahányszor azt hallottuk, hogy „jaj, hát én az ilyen modern dolgokkal balul állok!”, vagy „dobjon rám egy SMS-t, ha küld levelet, mert akkor megkérem a fiamat, hogy nézzen rá a számítógépére”. Húsz évvel a Szomszédok ominózus „Vágási Feri beszáll az internetbe” epizódja óta gyakorlatilag alig van kézzelfogható változás egyes iparágakban. Ha van is e-mail, akkor biztosan tibcsike@freemail.hu, de amúgy sem fog válaszolni, csak ha rácsörgünk telefonon. A céges honlapok jelentõs részétõl kifordulunk a szobából. A fõoldalon a mûbõr fotelben ül a cégvezetõ-tulajdonos, a fotó alatt az alá, hogy „Üdvözöljük! 24 éve vagyunk meghatározó szereplõk a ponthegesztés piacán” A jó céges portálokat hiányolóknak a vállalkozók pénzhiányra panaszkodnak, de ha az ember megemlíti az ingyen tárhelyet, ingyen honlapkészítõt, ingyen-webshopokat, és minden egyéb ingyen-internetes megoldást, akkor életbe lép az 1-es számú Hungarikum, és jön a handabandázás, hogy „aki akar, így is megtalál, nem kell nekem honlap”.
3. Az utólagos alku népszokása. Az egyik legszebb tulajdonság, amelyet az új keletû „bepróbálkozás”: fogalom takar. A korábban kialkudott ár a leszállításkor kicsit megemelkedik, mert „ja, hát a dûznit azt mindenképpen cserélni kellett, az magától értetõdõ, az plusz 12ezer, nem mondtam?” Azt gondolnánk, hogy ez ellen véd az írásbeliség, de nem. A legjobb érv mindig az, hogy „több munkánk volt vele, nehezebb volt, mint gondoltam, azért kerül többe.” Lakásfelújítók, autószerelõk, asztalosok, fuvarosok, sok-sok szakma képviselõi választják ezt a módszert, fõleg azok, akik valamilyen szinten birtokolják még az árut leszállítás elõtt, és módjuk van abban kárt tenni olyan mértékben, ahogy azt õk kompenzációnak elképzelik. Magyarországon mindenki teljesen jogosnak érzi, hogy egy megállapodást bármikor felrúgjon menet közben, vagy a végéhez közeledve, és újratárgyalja a feltételeket, persze önkényesen. Karmikusan adjuk tovább a frusztrációt és a csalódottságot egymásnak: ha engem valaki átvert, átverek én is valakit. Önigazolás is levezethetõ ebbõl az elméletbõl: ha átverek valakit, nem kell, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen, biztos vert már õ is át mást. Ja, hogy eddig nem tette? Ekkora lúzert, hol él ez?!
4. A visszatérõ ügyfél legendája. Mivel a fenti pontoknak megfelelõen dolgoznak a mesterek hazánkban, ezért nagyon ritka az, amelyiknek módjában áll arról beszámolni, hogy visszatérõ vevõi vannak. Olyan, hogy törzsvásárló, csak a legendákban él, kár is vele kalkulálni, elsõre kell kihozni mindenkibõl amit lehet. Ezért elég éppen csak a minimumot teljesíteni, ezért engedhetõ meg, hogy mindig pont csak annyit végezzünk el, amennyi már éppen a körmünkre égne, és elég csak azt a munkát elõrevenni, ahol már nem sunnyoghatunk tovább, mert már kétszer elsütöttük a „meghalt a nagymamám, a héten nem tudunk kimenni, de jövõ héten feltétlen” szöveget.
5. A kiskakas szemétdombja. Aki Magyarországon bármekkora kis szemétdombbal rendelkezik, azonnal uralkodni fog rajta. Elég, ha az ember építõanyag-telepen portás, cégvezetõ titkárnõje, vállalati rendszergazda, vízvezeték-szerelõ, akkor az már egyfajta hatalom. Hatalmat adhat bármilyen plusz információ, legyen akármilyen kicsi is, mert ha az adott pillanatban senki másnak sem áll rendelkezésére, akkor azzal már vissza lehet élni. Mi a nyitva tartás? Melyik kapu üzemel hétvégén a logisztikai telephelyen? Melyik nap elérhetõ a fõnök jövõ héten? Melyik fájlformátumot támogatja a MediaPlayer? Sok kis jelentéktelen információ, de van az az élethelyzet, mikor ennek tudása különleges képességekkel vértezi fel birtoklóját, és ezt kegyetlenül bizonyíthatja alattvalóinak. „A sok tudatlan idejön anélkül, hogy tudná! Hát ki írja nekem elõ, hogy megmondjam???” Miközben a világ már rég felismerte, hogy a megosztott tudás szinergikus hatása mennyire elõremozdító tud lenni, addig a magyarok még mindig azt gondolják, hogy az a jó üzleti viszony, ha porig alázod tárgyalópartneredet, bebizonyítva hogy semmit sem ért a szakmájához. A magyarok képesek szellemi javakként tekinteni olyan dolgokra, amik valójában csak sima inputok ahhoz, hogy haladjanak a dolgok.
Talán hiányol az olvasó néhány sokkal triviálisabbnak gondolt hungarikumot: például, hogy nem adunk számlát, hogy nem fizetjük ki a másikat, hogy mutyizunk, korrumpálunk, és egyebek. Bár ezek is jellemzõi a magyar üzleti életnek, azonban valahol visszavezethetõk a pénztelenségre, a politika és a gazdaság összefonódására, ami miatt az is egyfajta kényszerpályán mozog, akinek ez nem jön be. Mi viszont igyekeztünk olyanokat választani, ami úgy jellemzi a magyarokat, hogy nincs valódi oka, és semmi sem kötelez minket arra, hogy ilyenek legyünk. Listánk önkényes, sok tekintetben irónikus, és ismét hangsúlyozzuk: tisztelet a kivételnek!
Forrás: Link
Hozzaszolasok
#1 |
Miki
- 2013. February 08. 19:48:21
#2 |
Entheo Mitiok
- 2013. February 09. 10:21:27
#3 |
GERRY
- 2013. February 09. 11:54:58
#4 |
Entheo Mitiok
- 2013. February 09. 14:07:04
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.