Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Viták kereszttüzében a Közös Európai Menekültügyi Rendszer
Egyszerû a megoldás. A ciánzsidót likvidálni és a többiek már képesek lesznek megegyezhni, hogy mindenki húzzon vissza, ahonnan jött! Ennek feltétele a kormányokból is kiiertani a nem nemzeti érdekeket képviselõket, zsidó-lobbyt.
Az Európai Parlament sajtóirodája az EU 27 tagállamából érkezett újságíróknak szervezett szemináriumot január végén Brüsszelben az Európai Unió menekültügyi jogalkotásáról. Az eseményen a résztvevõk a döntéshozókkal és a téma szakértõivel vitathatták meg a felmerülõ kérdéseket.
Úgy tûnik, hogy 2013 tavaszán végre tényleg közös menekültügyi rendszere lehet az Európai Uniónak. Az átfogó szabályozás megalkotására nem pusztán az elõírások egyszerûsítése, a gördülékenyebb ügyintézés, az eddig elfogadott irányelvek eredményesebb végrehajtása és a visszaélések hatékonyabb kezelése miatt van szükség: a közös menekültügyi politika a nemzetközi védelmet kérõk érdekeit is szolgálja majd.
Változó világ
Az Európai Unió tagállamai 1999-ben döntöttek arról, hogy közös európai menekültügyi rendszert hoznak létre az egyre kritikusabbá váló menekültügyi problémák kezelésére. Számos szabályozást fogadtak el az elkövetkezendõ években, amelyek célja irányelvek megalkotása, minimum sztenderdek felállítása, illetve az egyes tagállamok egymástól igen nagymértékben eltérõ menekültügyi rendszereinek harmonizációja volt.
Kattintson és nézegessen képeket is!
Az egyes jogszabályok folyamatos felülvizsgálata és aktualizálása azonban egy idõ után már nem bizonyult elégségesnek és elengedhetetlenné vált a közös migrációs politika megalkotása. Az egyes tagországokban azonban a harmonizációs törekvések ellenére is hatalmas különbségek vannak a menekültügyi eljárások, a megadott menekültstátuszok száma, vagy például a menekülteknek nyújtott alapellátások tekintetében. A jelenleg hatályos jogszabályokat ugyan több alkalommal is módosították, de alapjaikat még az 1990-es évek elsõ felében fektették le, így mára már korszerûtlenné váltak. Már nem csak közvetlenül az unió határain túlról érkeznek menedékkérõk, a schengeni határok kiterjesztésével pedig ha egyszer az Európai Unió területén belülre kerülnek, a menekültek további mozgása gyakorlatilag ellenõrizhetetlenné válik.
A világ egyik legösszetettebb nemzetközi menekültügyi együttmûködése az Európai Unió tagállamaié, a közös politika megalkotása így mindenképpen nehéz, de annál szükségszerûbb feladat. A bevándorlás kérdése ugyanis gazdaság- és biztonságpolitikai kihívásokat is jelent, így az összes tagállam érdeke az, hogy közös migrációpolitikai együttmûködés jöjjön létre.
A „menekültügyi csomag” célja, hogy a meglévõ törvények átdolgozása és újak megalkotása segítségével létrehozzon egy Közös Európai Menekültügyi Rendszert (Common European Asylum System - CEAS), amely minimum sztenderdek felállításával és az eljárások harmonizációjával teszi majd lehetõvé a tagállamok együttmûködését.
Jogszabályi evolúció
A Közös Európai Menekültügyi Rendszer megalkotása már régóta kiemelt cél. 1999 és 2005 között zajlott le az úgynevezett „elsõ fázis”, amely során már a gyakorlatban is alkalmazták a legfõbb rendelkezéseket. A hatéves idõszak lezárultát követõen sor került az addig elért eredmények értékelésére, a döntéshozók pedig meghatározták a fejlesztések további irányát.
Ez a fejlesztési folyamat három fõ pilléren nyugodott. Az egyik célkitûzés az uniós tagállamok menekültügyi rendszereinek további harmonizációja volt. Második pillérként a hatékony gyakorlati együttmûködés fontosságát határozták meg, harmadikként pedig a tagállamok, valamint a nem uniós országok közötti szolidaritás és együttmûködés megerõsítésére fektettek nagy hangsúlyt. A rendszer „második fázisa” az elsõ szakaszban tapasztalt problémák megoldását foglalja magában új irányelvek és új eszközök igénybevételével.
Illegális bevándorlók érkeznek Lampedusa szigetére
A 2003-ban megalkotott, Dublin II rendeletként ismert szabályozás azt kívánja világosan rendezni, hogy melyik tagállam felelõs egy menedékkérelem elbírálásért. Fõszabály szerint ez az az ország, ahol a nemzetközi védelmet kérõ személy elõször az EU területére lépett. Az átdolgozási javaslat még hatékonyabbá kívánja tenni a rendszert. A legfõbb cél, hogy a jövõben megelõzzék az olyan krízishelyzeteket, mint ami jelenleg Görögországban tapasztalható. Ez egyfajta krízismenedzsmentet jelent, amely megpróbálja kezelni az egyes tagállamok menekültügyi rendszereinek alapvetõ hibái vagy a különösen nagy terhelés miatt kialakult válsághelyzeteket azáltal, hogy megakadályozza a menekültek olyan országba történõ visszaszállítását – még akkor is, ha a szabályozás ezt írná elõ –, ahol rendszerszintû hibák tapasztalhatóak a menekültügyi ellátásban. Az új rendelkezés szerint a tagországok kötelesek lennének ingyenes jogi segítséget nyújtani a menedékkérõknek, valamint minden lehetséges eszközzel törekedniük kell a családegyesítésre: arra, hogy a kiskorú, kísérõ nélküli menekültek szüleikkel, nagyszüleikkel, illetve más közeli rokonukkal együtt kapjanak menedékjogot az Európai Unióban.
Az Eurodac rendszer – ami a Dublin II rendelet alkalmazását segíti elõ – megalkotása már a kezdetekben igen kényes kérdés volt a közös menekültügyi rendszer felé vezetõ úton. Az Eurodac eredetileg egy, a menekültek ujjlenyomatait tartalmazó adatbázis, amely azt segített meghatározni, hogy melyik tagállamnak kell foglalkoznia az adott menedékjog-kérelemmel. A változtatásra vonatkozó legutóbbi javaslat szerint azonban a hatóságok is hozzáférhetnének az adatbázishoz bûnmegelõzés, például terroristagyanús személyek felkutatása, illetve egyéb súlyos bûncselekmények megakadályozása céljából. A javaslatról még nincs megállapodás az Európai Parlament és a Tanács között, ráadásul emberi jogi szervezetek is élesen támadják a módosításokat és azt szeretnék, ha a lehetõ legkorlátozottabb lenne a külsõ hatóságok adatbázishoz való hozzáférése.
A befogadási feltételekrõl szóló irányelv szabályozza a menedékjog-kérõk alapvetõ jogosultságait: a szabad mozgáshoz való jogukat, egészségügyi ellátásukat, szállást, a gyermekek iskoláztatását és a munkaerõpiacon való megjelenésük feltételeit. Külön rendelkezik a kísérõ nélküli kiskorúak, a kínzás áldozatai, a terhes anyák vagy a mozgássérültek jogairól. A szabályozás 2003 óta van érvényben. Az átdolgozott javaslat arra tesz kísérletet, hogy még nagyobb védelmet garantáljon a menekülteknek: az új szabályozás világosan rendelkezik a fogva tartás feltételeirõl, ami korábban nem szerepelt az irányelvben, hanem az adott ország saját belátására bízta azt. Az új elõírás kimondja, hogy kizárólag speciális létesítményekben, nem pedig börtönökben tarthatják fogva az illegálisan érkezõ menekülteket. A nemzetközi védelmet kérõket tájékoztatni kell jogaikról, kiskorúak fogva tartása pedig kizárólag speciális esetben lehetséges. A javaslat a menekültkérelem benyújtását követõen a munkaerõpiacra való belépés idejét 12 hónapról 9 hónapra csökkentené.
A menekültügyi eljárásról szóló irányelv 2005-ben megalkotott változata minimum sztenderdeket állít fel a menekültstátusz megadásával és annak visszavonásával kapcsolatban. Az Európai Parlament emberi jogi bizottsága módosításokat javasolt a szabályozásban azért, hogy a kiskorúak és a kiszolgáltatott személyek még több védelmet kapjanak. A javaslat szerint a tagországoknak kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy a menekülteket nem küldik vissza abba az országba, ahol életük veszélyben forog illetve kínzásnak lehetnek kitéve. Az EP és a Tanács jelenleg még tárgyal az irányelvrõl.
Célegyenesben a közös menekültügyi rendszer
Az úgynevezett minõsítési irányelv változtatásairól már döntöttek. Az eredetileg 2004-ben elfogadott rendelkezés még többfajta menekültstátuszt ismert, amelyekhez különféle menekültjogok is tartoztak. A 2011-ben elfogadott módosítások szerint azonban már nincs különbség a menekültstátusz-kérelmek között annak tekintetében, hogy milyen okból igényel nemzetközi védelmet a menekült személy.
A korábbi jogszabályok frissítése, bõvítése mellett új eszközökkel kívánja még hatékonyabbá tenni az EU a menekültügyi rendszert. A Közös Uniós Letelepítési Program alapelveit 2012 márciusában fogadta el az EP. A program fõ célja, hogy bátorítsa az EU-tagállamait arra, hogy menekülteket fogadjanak be, ezt pedig anyagi eszközökkel is támogatja az Európai Menekültügyi Alap. Fõleg a veszélyeztetett csoportok tagjait szeretnék ilyen módon még nagyobb biztonságban tudni. A 2010 májusa óta mûködõ Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal pedig kulcsszerepet játszik a közösségi menekültpolitika megalkotásában.
„Személyes” problémák
Bizonyos tagállamokat természetesen sokkal jobban érint a menekültügy kérdése, mint másokat. Az 1990-es évek menekülthullámának fõ célországai elsõsorban Németország és Svédország voltak, a közelmúlt eseményei, például az „arab tavasz” következtében megindult menekültáradt pedig elsõsorban Görögországot és Olaszországot érinti kiemelten.
Különösen Görögország van nehéz helyzetben. A mediterrán ország számos saját belsõ problémája mellett azzal is kénytelen szembenézni, hogy ellátórendszere képtelen kezelni az országba érkezõ menekültek tömegét. A Dublin-szabályozást a görögök számos kritikával illetik. Szerintük hatékonytalan és rendkívül költséges az elõírás, az ország helyzetét pedig még inkább nehezíti az, hogy a menekülteket adott esetben abba az uniós tagállamba toloncolják vissza, ahol elõször az EU területére léptek – Görögország pedig az utóbbi idõben Afrikából és Ázsiából érkezõ menekültek egyik fõ belépõországává vált.
Görög menekülttábor - Forrás: Európai Bizottság
A számok azonban nem tükrözik mindezt. Görögországban adják be szinte a legkevesebb menedékjogi kérelmet a 27 tagállam közül. Az egész rendszer túlszabályozottsága mellett az adott ország belsõ viszonyai is hatással vannak arra, hogy a menekültek kérelmezik-e a legális tartózkodást, avagy sem. Az országos támogatottsággal rendelkezõ görög Arany Hajnal radikális szervezet mûködése is nagy szerepet játszhat abban, hogy ilyen alacsony a nemzetközi védelmet kérõk aránya a Görögországba érkezõ menekültek körében.
A jogszabályi harmonizációt azonban számos egyéb tényezõ nehezíti. Jogvédõ szervezetek szerint az Eurodac adatbázis túlságosan is sok információt tárolna az emberekrõl, ez pedig személyiségi jogi aggályokat vet fel; a menekültek így még kevésbé lesznek hajlandóak megadni adataikat, mivel félnek attól, hogy anyaországukba juthatnak a róluk tárolt még részletesebb információk.
Alig néhány héttel a végsõ döntést megelõzõen még mindig vannak nyitott kérdések. Ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak sikerül megegyeznie a Eurodac-szabályozás és a menedékkérelemmel kapcsolatos eljárások részleteirõl, márciusban vagy áprilisban már közös menekültügyi rendszere lehet az Európai Uniónak.
Link
Az Európai Parlament sajtóirodája az EU 27 tagállamából érkezett újságíróknak szervezett szemináriumot január végén Brüsszelben az Európai Unió menekültügyi jogalkotásáról. Az eseményen a résztvevõk a döntéshozókkal és a téma szakértõivel vitathatták meg a felmerülõ kérdéseket.
Úgy tûnik, hogy 2013 tavaszán végre tényleg közös menekültügyi rendszere lehet az Európai Uniónak. Az átfogó szabályozás megalkotására nem pusztán az elõírások egyszerûsítése, a gördülékenyebb ügyintézés, az eddig elfogadott irányelvek eredményesebb végrehajtása és a visszaélések hatékonyabb kezelése miatt van szükség: a közös menekültügyi politika a nemzetközi védelmet kérõk érdekeit is szolgálja majd.
Változó világ
Az Európai Unió tagállamai 1999-ben döntöttek arról, hogy közös európai menekültügyi rendszert hoznak létre az egyre kritikusabbá váló menekültügyi problémák kezelésére. Számos szabályozást fogadtak el az elkövetkezendõ években, amelyek célja irányelvek megalkotása, minimum sztenderdek felállítása, illetve az egyes tagállamok egymástól igen nagymértékben eltérõ menekültügyi rendszereinek harmonizációja volt.
Kattintson és nézegessen képeket is!
Az egyes jogszabályok folyamatos felülvizsgálata és aktualizálása azonban egy idõ után már nem bizonyult elégségesnek és elengedhetetlenné vált a közös migrációs politika megalkotása. Az egyes tagországokban azonban a harmonizációs törekvések ellenére is hatalmas különbségek vannak a menekültügyi eljárások, a megadott menekültstátuszok száma, vagy például a menekülteknek nyújtott alapellátások tekintetében. A jelenleg hatályos jogszabályokat ugyan több alkalommal is módosították, de alapjaikat még az 1990-es évek elsõ felében fektették le, így mára már korszerûtlenné váltak. Már nem csak közvetlenül az unió határain túlról érkeznek menedékkérõk, a schengeni határok kiterjesztésével pedig ha egyszer az Európai Unió területén belülre kerülnek, a menekültek további mozgása gyakorlatilag ellenõrizhetetlenné válik.
A világ egyik legösszetettebb nemzetközi menekültügyi együttmûködése az Európai Unió tagállamaié, a közös politika megalkotása így mindenképpen nehéz, de annál szükségszerûbb feladat. A bevándorlás kérdése ugyanis gazdaság- és biztonságpolitikai kihívásokat is jelent, így az összes tagállam érdeke az, hogy közös migrációpolitikai együttmûködés jöjjön létre.
A „menekültügyi csomag” célja, hogy a meglévõ törvények átdolgozása és újak megalkotása segítségével létrehozzon egy Közös Európai Menekültügyi Rendszert (Common European Asylum System - CEAS), amely minimum sztenderdek felállításával és az eljárások harmonizációjával teszi majd lehetõvé a tagállamok együttmûködését.
Jogszabályi evolúció
A Közös Európai Menekültügyi Rendszer megalkotása már régóta kiemelt cél. 1999 és 2005 között zajlott le az úgynevezett „elsõ fázis”, amely során már a gyakorlatban is alkalmazták a legfõbb rendelkezéseket. A hatéves idõszak lezárultát követõen sor került az addig elért eredmények értékelésére, a döntéshozók pedig meghatározták a fejlesztések további irányát.
Ez a fejlesztési folyamat három fõ pilléren nyugodott. Az egyik célkitûzés az uniós tagállamok menekültügyi rendszereinek további harmonizációja volt. Második pillérként a hatékony gyakorlati együttmûködés fontosságát határozták meg, harmadikként pedig a tagállamok, valamint a nem uniós országok közötti szolidaritás és együttmûködés megerõsítésére fektettek nagy hangsúlyt. A rendszer „második fázisa” az elsõ szakaszban tapasztalt problémák megoldását foglalja magában új irányelvek és új eszközök igénybevételével.
Illegális bevándorlók érkeznek Lampedusa szigetére
A 2003-ban megalkotott, Dublin II rendeletként ismert szabályozás azt kívánja világosan rendezni, hogy melyik tagállam felelõs egy menedékkérelem elbírálásért. Fõszabály szerint ez az az ország, ahol a nemzetközi védelmet kérõ személy elõször az EU területére lépett. Az átdolgozási javaslat még hatékonyabbá kívánja tenni a rendszert. A legfõbb cél, hogy a jövõben megelõzzék az olyan krízishelyzeteket, mint ami jelenleg Görögországban tapasztalható. Ez egyfajta krízismenedzsmentet jelent, amely megpróbálja kezelni az egyes tagállamok menekültügyi rendszereinek alapvetõ hibái vagy a különösen nagy terhelés miatt kialakult válsághelyzeteket azáltal, hogy megakadályozza a menekültek olyan országba történõ visszaszállítását – még akkor is, ha a szabályozás ezt írná elõ –, ahol rendszerszintû hibák tapasztalhatóak a menekültügyi ellátásban. Az új rendelkezés szerint a tagországok kötelesek lennének ingyenes jogi segítséget nyújtani a menedékkérõknek, valamint minden lehetséges eszközzel törekedniük kell a családegyesítésre: arra, hogy a kiskorú, kísérõ nélküli menekültek szüleikkel, nagyszüleikkel, illetve más közeli rokonukkal együtt kapjanak menedékjogot az Európai Unióban.
Az Eurodac rendszer – ami a Dublin II rendelet alkalmazását segíti elõ – megalkotása már a kezdetekben igen kényes kérdés volt a közös menekültügyi rendszer felé vezetõ úton. Az Eurodac eredetileg egy, a menekültek ujjlenyomatait tartalmazó adatbázis, amely azt segített meghatározni, hogy melyik tagállamnak kell foglalkoznia az adott menedékjog-kérelemmel. A változtatásra vonatkozó legutóbbi javaslat szerint azonban a hatóságok is hozzáférhetnének az adatbázishoz bûnmegelõzés, például terroristagyanús személyek felkutatása, illetve egyéb súlyos bûncselekmények megakadályozása céljából. A javaslatról még nincs megállapodás az Európai Parlament és a Tanács között, ráadásul emberi jogi szervezetek is élesen támadják a módosításokat és azt szeretnék, ha a lehetõ legkorlátozottabb lenne a külsõ hatóságok adatbázishoz való hozzáférése.
A befogadási feltételekrõl szóló irányelv szabályozza a menedékjog-kérõk alapvetõ jogosultságait: a szabad mozgáshoz való jogukat, egészségügyi ellátásukat, szállást, a gyermekek iskoláztatását és a munkaerõpiacon való megjelenésük feltételeit. Külön rendelkezik a kísérõ nélküli kiskorúak, a kínzás áldozatai, a terhes anyák vagy a mozgássérültek jogairól. A szabályozás 2003 óta van érvényben. Az átdolgozott javaslat arra tesz kísérletet, hogy még nagyobb védelmet garantáljon a menekülteknek: az új szabályozás világosan rendelkezik a fogva tartás feltételeirõl, ami korábban nem szerepelt az irányelvben, hanem az adott ország saját belátására bízta azt. Az új elõírás kimondja, hogy kizárólag speciális létesítményekben, nem pedig börtönökben tarthatják fogva az illegálisan érkezõ menekülteket. A nemzetközi védelmet kérõket tájékoztatni kell jogaikról, kiskorúak fogva tartása pedig kizárólag speciális esetben lehetséges. A javaslat a menekültkérelem benyújtását követõen a munkaerõpiacra való belépés idejét 12 hónapról 9 hónapra csökkentené.
A menekültügyi eljárásról szóló irányelv 2005-ben megalkotott változata minimum sztenderdeket állít fel a menekültstátusz megadásával és annak visszavonásával kapcsolatban. Az Európai Parlament emberi jogi bizottsága módosításokat javasolt a szabályozásban azért, hogy a kiskorúak és a kiszolgáltatott személyek még több védelmet kapjanak. A javaslat szerint a tagországoknak kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy a menekülteket nem küldik vissza abba az országba, ahol életük veszélyben forog illetve kínzásnak lehetnek kitéve. Az EP és a Tanács jelenleg még tárgyal az irányelvrõl.
Célegyenesben a közös menekültügyi rendszer
Az úgynevezett minõsítési irányelv változtatásairól már döntöttek. Az eredetileg 2004-ben elfogadott rendelkezés még többfajta menekültstátuszt ismert, amelyekhez különféle menekültjogok is tartoztak. A 2011-ben elfogadott módosítások szerint azonban már nincs különbség a menekültstátusz-kérelmek között annak tekintetében, hogy milyen okból igényel nemzetközi védelmet a menekült személy.
A korábbi jogszabályok frissítése, bõvítése mellett új eszközökkel kívánja még hatékonyabbá tenni az EU a menekültügyi rendszert. A Közös Uniós Letelepítési Program alapelveit 2012 márciusában fogadta el az EP. A program fõ célja, hogy bátorítsa az EU-tagállamait arra, hogy menekülteket fogadjanak be, ezt pedig anyagi eszközökkel is támogatja az Európai Menekültügyi Alap. Fõleg a veszélyeztetett csoportok tagjait szeretnék ilyen módon még nagyobb biztonságban tudni. A 2010 májusa óta mûködõ Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal pedig kulcsszerepet játszik a közösségi menekültpolitika megalkotásában.
„Személyes” problémák
Bizonyos tagállamokat természetesen sokkal jobban érint a menekültügy kérdése, mint másokat. Az 1990-es évek menekülthullámának fõ célországai elsõsorban Németország és Svédország voltak, a közelmúlt eseményei, például az „arab tavasz” következtében megindult menekültáradt pedig elsõsorban Görögországot és Olaszországot érinti kiemelten.
Különösen Görögország van nehéz helyzetben. A mediterrán ország számos saját belsõ problémája mellett azzal is kénytelen szembenézni, hogy ellátórendszere képtelen kezelni az országba érkezõ menekültek tömegét. A Dublin-szabályozást a görögök számos kritikával illetik. Szerintük hatékonytalan és rendkívül költséges az elõírás, az ország helyzetét pedig még inkább nehezíti az, hogy a menekülteket adott esetben abba az uniós tagállamba toloncolják vissza, ahol elõször az EU területére léptek – Görögország pedig az utóbbi idõben Afrikából és Ázsiából érkezõ menekültek egyik fõ belépõországává vált.
Görög menekülttábor - Forrás: Európai Bizottság
A számok azonban nem tükrözik mindezt. Görögországban adják be szinte a legkevesebb menedékjogi kérelmet a 27 tagállam közül. Az egész rendszer túlszabályozottsága mellett az adott ország belsõ viszonyai is hatással vannak arra, hogy a menekültek kérelmezik-e a legális tartózkodást, avagy sem. Az országos támogatottsággal rendelkezõ görög Arany Hajnal radikális szervezet mûködése is nagy szerepet játszhat abban, hogy ilyen alacsony a nemzetközi védelmet kérõk aránya a Görögországba érkezõ menekültek körében.
A jogszabályi harmonizációt azonban számos egyéb tényezõ nehezíti. Jogvédõ szervezetek szerint az Eurodac adatbázis túlságosan is sok információt tárolna az emberekrõl, ez pedig személyiségi jogi aggályokat vet fel; a menekültek így még kevésbé lesznek hajlandóak megadni adataikat, mivel félnek attól, hogy anyaországukba juthatnak a róluk tárolt még részletesebb információk.
Alig néhány héttel a végsõ döntést megelõzõen még mindig vannak nyitott kérdések. Ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak sikerül megegyeznie a Eurodac-szabályozás és a menedékkérelemmel kapcsolatos eljárások részleteirõl, márciusban vagy áprilisban már közös menekültügyi rendszere lehet az Európai Uniónak.
Link
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.