Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A román történelem hiányzó ezer éve
Kitalált történelem
A román történelem hiányzó ezer éve
2013. február 11. 16:16
Erdélyi Napló
A hazugságokkal vagy féligazságokkal manipuláló román történetírás nem újdonság számunkra, egy jeles román történész, Lucian Boia azonban igencsak kikezdte mûveiben az évszázados történelemhamisító praktikákat. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem adjunktusa, Lupescu Radu szerint a lényegi változásra várni kell még.
undefined
Lucian Boia (fotó: adevarul.ro)
Lucian Boia bukaresti történészprofesszornak a román történetírás mítoszairól szóló legújabb könyvét olvasva az erdélyi magyar középiskolások helyébe képzelem magam, akik tudathasadásos helyzetben próbálnak tájékozódni Románia történelmérõl. Az olyan magyar családokból induló gyerekek, akik odahaza szüleiktõl hallottak már egyet s mást Erdély történelmérõl, elképedve szembesülhetnek a Románia történelmét oktató iskolai történelemkönyvek és az otthoni útravaló között tátongó óriási szakadékkal. Ilyenkor az erdélyi magyar történelemtanár felelõssége, hogy mind a hivatalos román, mind a magyar történetírás dolgairól érdemben tájékoztassa diákjait. Dr. Lupescu Radu magyar történész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Jogtudományi és Európai Tanulmányok Tanszékének vezetõje szerint történelemtanáraink többsége mindkét álláspontot igyekszik érdemben bemutatni.
Mítoszok országa
A rendszerváltás után jó ideig elképzelhetetlen volt, hogy elismert román történész olyan könyvet írjon, amely alapjaiban kérdõjelezi meg az eddigi román történetírást. Elsõként Lucian Boia, a Bukaresti Egyetem Történelem Fakultásának professzora törte meg a csendet az 1997-ben megjelent Történelem és mitológia a román közgondolkodásban mûvével. Az azóta öt kiadást megért könyvet hasonló hangnemû és jól dokumentált kötetek követték, idén pedig Románia miért más? (De ce este România altfel?) címû elmélkedéskötete jutott el az olvasóhoz. A szerzõnek sikerült alaposan felkavarni a román történetírás állóvizét. Könyvei a történelemhamisítás béklyójában vergõdõ román olvasó számára újabb és újabb kérdéseket, tisztázatlan korszakokat tárgyalnak egyszerû, közérthetõ, tudománynépszerûsítõ stílusban.
Kissé kényszeredetten, de a román sajtó is felfedezte Boiát: legutóbb az Adevãrul közölt vele interjút arról, hogy lát-e valamilyen kapcsolatot a hazugságokra, féligazságokra épülõ román történelemszemlélet és közélet, valamint a között, hogy Románia immár az Európai Unió tagjaként is minden szempontból az utolsó helyen szerepel. Boia szerint a „román területeknek” a mindenkori Európától való, a 14. századtól napjainkig tartó mérhetetlen elmaradása, leszakadása nem tekinthetõ véletlennek. A szerzõ elismeri, hogy a mitológián alapuló román történetírás olyan mélyen beágyazódott a román közgondolkodásba, hogy súlyosan befolyásolja az egész nép tisztánlátását, józan ítélõképességét. Ezzel hozható összefüggésbe a kommunizmus bukása után újult erõvel feltörõ kisebbségellenesség, a másság elutasítása, ami állandó kerékkötõje az ország fejlõdésének.
Legutóbbi könyvében Boia tág teret szentel Erdély elrománosításának. Egyetlen olyan erdélyi város sem volt Nagy-Románia létrejötte után, amelyben a román lakosság meghaladta volna az összlakosság 50 százalékát, fogalmaz a szerzõ, aki szerint a modern kori Románia megteremtésében nagy szerepet játszó „idegen elemek” eltávolítása, elüldözése a mítoszokra alapozó román közgondolkodás kényszerítõ eszközévé vált.
(Ajánlott olvasmányok a Történelemportálon
„A magyarok mostanában telepedtek le Erdélyben”
Szent László föltámad – De mi lesz a kun származású havasalföldi uralkodók sorsa?
Ajánlott könyvek
Kocsis István: Történészek a kereszten – avagy az áldozatok bosszúja. Regény a román történelemhamisításról (Püski, 1991)
Raffay Ernõ: Balkáni birodalom. Nagy-Románia megteremtése 1866–1920 (Kárpátia Stúdió, 2010)
Elfogadhatatlan kontinuitáselmélet)
A Boia-jelenség szemlátomást tömegigénynek próbál megfelelni. Lupescu Radu szerint a történelem iránt érdeklõdõ román lakosság körében egyre több kérdés vetõdik fel a kommunizmusban megfogalmazott, eleve vitatható történelmi eseményekkel, „tudományos” állásponttal kapcsolatban.
A magyar történészek által teljes egészében megkérdõjelezett, összességében a legvitatottabb román történelemszemlélet a dák–római (dákoromán) kontinuitás elmélete, amely ma is változatlanul szerepel az iskolai történelemkönyvekben. Lupescu szerint a kontinuitás kérdését különféleképpen értelmezi a román történészszakma. A kommunizmus elõtt a történészek egy része tényként fogadta el, hogy a Dunától délre is létezett neolatin népesség. Tisztában voltak azzal, hogy a korai középkorban a románság jelenléte legalább annyira jól dokumentált a Dunától délre, mint amennyire hiányos a Dunától északra. A kommunista történetírásban a hangsúlyt Erdélyre, illetve Románia területére összpontosították, és régészeti érvekkel próbálták alátámasztani. A történész szerint azonban a kerámiatöredékek nem beszélnek, nem tudjuk megállapítani belõlük, hogy a leletek szláv vagy valamilyen neolatin lakossághoz köthetõk.
„A régészet csak akkor segít, ha ebbe az uniformizált történelmi kultúrába becsöppen egy idegen közösség, mint a honfoglaló magyarok. Nekik sajátos kultúrájuk, sajátos temetõik, régészeti leleteik vannak. Ebben a környezetben a magyarokat nagyon könnyen lehet azonosítani” – fogalmaz Lupescu. Szerinte a kontinuitás elméletével az a legnagyobb baj, hogy a rómaiak visszavonulása után, a 3-4. századtól a 14. századig – az elsõ román vajdaság megjelenéséig – ezer év alatt a feltételezett neolatin nép sem államszervezetileg, sem építészetileg nem produkált értékelhetõ emléket. Ezt az ûrt próbálják megmagyarázni olyan tévhitekkel, miszerint a románok felhúzódtak a hegyekbe.
undefined
Románia a 9-13. században egy Erdély történetével foglalkozó 1984-es román könyv melléklete szerint. „De la Nistru pan’ la Tissa…”
„A román történelemírás erõsen alávetett a modern Románia születésének. Értelmezésük szerint vannak bizonyos stációk, amelyek nyomán szinte fátumszerûen létre kellett jönnie Nagy-Romániának. Ezek jól megfigyelhetõk az Erdély történetét értelmezõ leírásokban, amelyek Gelu Vlad Menumoruttal kezdõdnek, de történészeiket nem érdekli, hogy mi történt utána. Ugranak négyszáz évet, a következõ állomásuk a román származásúként elkönyvelt Hunyadi János, utána Mihai Viteazul kora következik. A közöttük levõ több száz évrõl a román történetírás nagyvonalúan megfeledkezik” – összegzi a legkirívóbb eseteket Lupescu. A keményvonalas román történészek általában azt hangsúlyozzák, hogy Erdély különálló terület volt, nem tartozott a Magyar Királysághoz, s hogy a királyság nagyon nehezen tudta megõrizni. Mindez egyféle hivatalos felvezetõ a „dicsõ végkifejlethez”, amely szerint elkerülhetetlen volt Erdély egyesülése Romániával.
Minden marad a régiben?
A kolozsvári történész szerint hiba lenne Lucian Boia könyveit a román történetírás gyökeres megújításának jeleként értelmezni. Úgy véli, a hivatalos román történetírást továbbra is a keményvonalas tábor képviseli, a kulcsfontosságú pozíciókat õk töltik be, az „alternatív” szemlélettel próbálkozó román történészek egyelõre a szakma perifériáján foglalnak helyet. Jó jel azonban, hogy az új történésznemzedékekben is felbukkannak tehetséges „másként gondolkodók”, akik Boiához hasonlóan mítoszromboló igénnyel közelítenek a történelmi tényekhez. A kolozsvári szakember Adrian Rusut említi, aki a közelmúltban jelentetett meg átfogó munkát az erdélyi középkori várépítészetrõl az eddigi román történelemszemlélettõl merõben eltérõ új megvilágításban. Rusu nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a középkori Erdélyben semmiféle román államiság nem létezett. A román történészek által a földvárakat „román erõdítményekként” beállító tévhitrõl Rusu azt írja: azok egyértelmûen a magyar vármegyerendszer kiépítésének a tárgyi emlékei.
Tény, hogy az erdélyi magyar és román történészek ma már külön malomban õrölnek. Sok erdélyi magyar régész, történész, mûvészettörténész tevékenykedik egyetemeken, közintézményekben, õskortól a jelenkorig a teljes spektrummal foglalkozva. Lupescu szerint az erdélyi történészek a román és a magyarországi szakemberközösségnek egyaránt méltó tárgyalópartnerei. A rendszerváltás óta sorozatban jelennek meg a hiányzó erdélyi magyar forrásmunkák. Egyetlen nagy probléma, hogy az erdélyi múltat feltáró forrásmunkák csak magyar nyelven látnak napvilágot, így nem hozzáférhetõk a román nyelvû szakma számára. A Sapientia tanára azonban ezt átmeneti állapotnak tartja, a magyar forrásmunkák megjelenését követõen rövidesen eljön az az idõszak is, amikor az erdélyi múlt hangsúlyosan szerepel majd angol nyelvû szakirodalomként, és román nyelven is hozzáférhetõ lesz.
Az ördögi körbõl az erdélyi magyar történészek közremûködésével lehetne továbblépni, ha a szakma komolyan veszi a román és a magyar történetírás közötti híd szerepét. Lucian Boia sikernek örvendõ könyvei elõkészíthetik a terepet a nyitásra. Más út nincs, mert – ahogy Boia fogalmaz – hazugságokra épített társadalmaknak nincs jövõje.
Makkay József, Erdélyi Napló
A román történelem hiányzó ezer éve
2013. február 11. 16:16
Erdélyi Napló
A hazugságokkal vagy féligazságokkal manipuláló román történetírás nem újdonság számunkra, egy jeles román történész, Lucian Boia azonban igencsak kikezdte mûveiben az évszázados történelemhamisító praktikákat. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem adjunktusa, Lupescu Radu szerint a lényegi változásra várni kell még.
undefined
Lucian Boia (fotó: adevarul.ro)
Lucian Boia bukaresti történészprofesszornak a román történetírás mítoszairól szóló legújabb könyvét olvasva az erdélyi magyar középiskolások helyébe képzelem magam, akik tudathasadásos helyzetben próbálnak tájékozódni Románia történelmérõl. Az olyan magyar családokból induló gyerekek, akik odahaza szüleiktõl hallottak már egyet s mást Erdély történelmérõl, elképedve szembesülhetnek a Románia történelmét oktató iskolai történelemkönyvek és az otthoni útravaló között tátongó óriási szakadékkal. Ilyenkor az erdélyi magyar történelemtanár felelõssége, hogy mind a hivatalos román, mind a magyar történetírás dolgairól érdemben tájékoztassa diákjait. Dr. Lupescu Radu magyar történész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Jogtudományi és Európai Tanulmányok Tanszékének vezetõje szerint történelemtanáraink többsége mindkét álláspontot igyekszik érdemben bemutatni.
Mítoszok országa
A rendszerváltás után jó ideig elképzelhetetlen volt, hogy elismert román történész olyan könyvet írjon, amely alapjaiban kérdõjelezi meg az eddigi román történetírást. Elsõként Lucian Boia, a Bukaresti Egyetem Történelem Fakultásának professzora törte meg a csendet az 1997-ben megjelent Történelem és mitológia a román közgondolkodásban mûvével. Az azóta öt kiadást megért könyvet hasonló hangnemû és jól dokumentált kötetek követték, idén pedig Románia miért más? (De ce este România altfel?) címû elmélkedéskötete jutott el az olvasóhoz. A szerzõnek sikerült alaposan felkavarni a román történetírás állóvizét. Könyvei a történelemhamisítás béklyójában vergõdõ román olvasó számára újabb és újabb kérdéseket, tisztázatlan korszakokat tárgyalnak egyszerû, közérthetõ, tudománynépszerûsítõ stílusban.
Kissé kényszeredetten, de a román sajtó is felfedezte Boiát: legutóbb az Adevãrul közölt vele interjút arról, hogy lát-e valamilyen kapcsolatot a hazugságokra, féligazságokra épülõ román történelemszemlélet és közélet, valamint a között, hogy Románia immár az Európai Unió tagjaként is minden szempontból az utolsó helyen szerepel. Boia szerint a „román területeknek” a mindenkori Európától való, a 14. századtól napjainkig tartó mérhetetlen elmaradása, leszakadása nem tekinthetõ véletlennek. A szerzõ elismeri, hogy a mitológián alapuló román történetírás olyan mélyen beágyazódott a román közgondolkodásba, hogy súlyosan befolyásolja az egész nép tisztánlátását, józan ítélõképességét. Ezzel hozható összefüggésbe a kommunizmus bukása után újult erõvel feltörõ kisebbségellenesség, a másság elutasítása, ami állandó kerékkötõje az ország fejlõdésének.
Legutóbbi könyvében Boia tág teret szentel Erdély elrománosításának. Egyetlen olyan erdélyi város sem volt Nagy-Románia létrejötte után, amelyben a román lakosság meghaladta volna az összlakosság 50 százalékát, fogalmaz a szerzõ, aki szerint a modern kori Románia megteremtésében nagy szerepet játszó „idegen elemek” eltávolítása, elüldözése a mítoszokra alapozó román közgondolkodás kényszerítõ eszközévé vált.
(Ajánlott olvasmányok a Történelemportálon
„A magyarok mostanában telepedtek le Erdélyben”
Szent László föltámad – De mi lesz a kun származású havasalföldi uralkodók sorsa?
Ajánlott könyvek
Kocsis István: Történészek a kereszten – avagy az áldozatok bosszúja. Regény a román történelemhamisításról (Püski, 1991)
Raffay Ernõ: Balkáni birodalom. Nagy-Románia megteremtése 1866–1920 (Kárpátia Stúdió, 2010)
Elfogadhatatlan kontinuitáselmélet)
A Boia-jelenség szemlátomást tömegigénynek próbál megfelelni. Lupescu Radu szerint a történelem iránt érdeklõdõ román lakosság körében egyre több kérdés vetõdik fel a kommunizmusban megfogalmazott, eleve vitatható történelmi eseményekkel, „tudományos” állásponttal kapcsolatban.
A magyar történészek által teljes egészében megkérdõjelezett, összességében a legvitatottabb román történelemszemlélet a dák–római (dákoromán) kontinuitás elmélete, amely ma is változatlanul szerepel az iskolai történelemkönyvekben. Lupescu szerint a kontinuitás kérdését különféleképpen értelmezi a román történészszakma. A kommunizmus elõtt a történészek egy része tényként fogadta el, hogy a Dunától délre is létezett neolatin népesség. Tisztában voltak azzal, hogy a korai középkorban a románság jelenléte legalább annyira jól dokumentált a Dunától délre, mint amennyire hiányos a Dunától északra. A kommunista történetírásban a hangsúlyt Erdélyre, illetve Románia területére összpontosították, és régészeti érvekkel próbálták alátámasztani. A történész szerint azonban a kerámiatöredékek nem beszélnek, nem tudjuk megállapítani belõlük, hogy a leletek szláv vagy valamilyen neolatin lakossághoz köthetõk.
„A régészet csak akkor segít, ha ebbe az uniformizált történelmi kultúrába becsöppen egy idegen közösség, mint a honfoglaló magyarok. Nekik sajátos kultúrájuk, sajátos temetõik, régészeti leleteik vannak. Ebben a környezetben a magyarokat nagyon könnyen lehet azonosítani” – fogalmaz Lupescu. Szerinte a kontinuitás elméletével az a legnagyobb baj, hogy a rómaiak visszavonulása után, a 3-4. századtól a 14. századig – az elsõ román vajdaság megjelenéséig – ezer év alatt a feltételezett neolatin nép sem államszervezetileg, sem építészetileg nem produkált értékelhetõ emléket. Ezt az ûrt próbálják megmagyarázni olyan tévhitekkel, miszerint a románok felhúzódtak a hegyekbe.
undefined
Románia a 9-13. században egy Erdély történetével foglalkozó 1984-es román könyv melléklete szerint. „De la Nistru pan’ la Tissa…”
„A román történelemírás erõsen alávetett a modern Románia születésének. Értelmezésük szerint vannak bizonyos stációk, amelyek nyomán szinte fátumszerûen létre kellett jönnie Nagy-Romániának. Ezek jól megfigyelhetõk az Erdély történetét értelmezõ leírásokban, amelyek Gelu Vlad Menumoruttal kezdõdnek, de történészeiket nem érdekli, hogy mi történt utána. Ugranak négyszáz évet, a következõ állomásuk a román származásúként elkönyvelt Hunyadi János, utána Mihai Viteazul kora következik. A közöttük levõ több száz évrõl a román történetírás nagyvonalúan megfeledkezik” – összegzi a legkirívóbb eseteket Lupescu. A keményvonalas román történészek általában azt hangsúlyozzák, hogy Erdély különálló terület volt, nem tartozott a Magyar Királysághoz, s hogy a királyság nagyon nehezen tudta megõrizni. Mindez egyféle hivatalos felvezetõ a „dicsõ végkifejlethez”, amely szerint elkerülhetetlen volt Erdély egyesülése Romániával.
Minden marad a régiben?
A kolozsvári történész szerint hiba lenne Lucian Boia könyveit a román történetírás gyökeres megújításának jeleként értelmezni. Úgy véli, a hivatalos román történetírást továbbra is a keményvonalas tábor képviseli, a kulcsfontosságú pozíciókat õk töltik be, az „alternatív” szemlélettel próbálkozó román történészek egyelõre a szakma perifériáján foglalnak helyet. Jó jel azonban, hogy az új történésznemzedékekben is felbukkannak tehetséges „másként gondolkodók”, akik Boiához hasonlóan mítoszromboló igénnyel közelítenek a történelmi tényekhez. A kolozsvári szakember Adrian Rusut említi, aki a közelmúltban jelentetett meg átfogó munkát az erdélyi középkori várépítészetrõl az eddigi román történelemszemlélettõl merõben eltérõ új megvilágításban. Rusu nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a középkori Erdélyben semmiféle román államiság nem létezett. A román történészek által a földvárakat „román erõdítményekként” beállító tévhitrõl Rusu azt írja: azok egyértelmûen a magyar vármegyerendszer kiépítésének a tárgyi emlékei.
Tény, hogy az erdélyi magyar és román történészek ma már külön malomban õrölnek. Sok erdélyi magyar régész, történész, mûvészettörténész tevékenykedik egyetemeken, közintézményekben, õskortól a jelenkorig a teljes spektrummal foglalkozva. Lupescu szerint az erdélyi történészek a román és a magyarországi szakemberközösségnek egyaránt méltó tárgyalópartnerei. A rendszerváltás óta sorozatban jelennek meg a hiányzó erdélyi magyar forrásmunkák. Egyetlen nagy probléma, hogy az erdélyi múltat feltáró forrásmunkák csak magyar nyelven látnak napvilágot, így nem hozzáférhetõk a román nyelvû szakma számára. A Sapientia tanára azonban ezt átmeneti állapotnak tartja, a magyar forrásmunkák megjelenését követõen rövidesen eljön az az idõszak is, amikor az erdélyi múlt hangsúlyosan szerepel majd angol nyelvû szakirodalomként, és román nyelven is hozzáférhetõ lesz.
Az ördögi körbõl az erdélyi magyar történészek közremûködésével lehetne továbblépni, ha a szakma komolyan veszi a román és a magyar történetírás közötti híd szerepét. Lucian Boia sikernek örvendõ könyvei elõkészíthetik a terepet a nyitásra. Más út nincs, mert – ahogy Boia fogalmaz – hazugságokra épített társadalmaknak nincs jövõje.
Makkay József, Erdélyi Napló
Hozzaszolasok
#1 |
Entheo Mitiok
- 2013. February 14. 00:01:49
#2 |
szabir
- 2013. February 14. 05:46:41
#3 |
exit
- 2013. February 14. 09:42:13
#4 |
Gutai Zub
- 2013. February 14. 16:03:27
#5 |
SZM
- 2013. February 15. 00:28:35
#6 |
GERRY
- 2013. February 15. 06:44:42
#7 |
ghost
- 2013. February 15. 20:01:19
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.