Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Putyin bevásárlólistája
Oroszország 2014 és 2020 között 770 milliárd dollárt költ a hadsereg fejlesztésére. A pénz elsõsorban a jól menõ olaj és gázkereskedelem hasznából jön össze, és az oroszoknak nem kell sokat nézelõdniük, ha igazán ütõképes fegyvereket akarnak venni. Az ország hadiipara szakadatlanul ontja magából az életképes konstrukciókat, és nincs olyan terület, ahol ne lenne legalább egy csattanós válaszuk a nyugati fejlesztésekre. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy 88 ország vesz orosz fegyvereket. A kínálat egy részét válogattuk össze.
Orosz katonák állnak a Topol-M típusú, interkontinentális ballisztikus rakéták mellett a Gyõzelem napján megrendezett parádén. A 21,5 méter hosszú, 1,9 méter átmérõjû rakéta 47 200 kilogramm súlyú, sebessége eléri a 26 ezer kilométert óránként, 11 000 kilométeres hatótávolságban 200 méteres pontossággal találja el a célt. A három fokozatú, szilárd hajtóanyagú rakéta akár hosszú idõn keresztül is készenlétben tartható. Indítása történhet közvetlen atomtalálatok ellen is biztosított silóból, vagy egy, a terepakadályokat könnyedén leküzdõ mobil platformról is. Az orosz források szerint a rakéta képes kicselezni az összes, ma fejlesztés alatt álló amerikai rakétavédelmi rendszert, állítólag nemcsak csalitöltetek vetésére képes, de kitérõ manõvereket is tehet. A rakéta ügyesen rejtõzködik: már a fellövést is nehéz kiszúrni, és az akár atomtöltettel felszerelt csapásmérõ fejek azt követõen is irány tudnak váltani, hogy elhagyták a hordozófokozatot. 78 van belõle rendszerben, újat már évek óta nem állítottak csatasorba, váltótípusa az RSZ-24.
MiG-35-ös repül a 2007-es Aero India légi parádé közönsége elõtt, Bangalore-ban. A 35-ös a MiG-29-es továbbfejlesztett változata, a hivatalos besorolás szerint a 4++-os generációs vadászgépek közé tartozik. A típusból eddig mindössze tíz darab készült, a tesztek mellett demonstrációs célra is ezeket használják. A továbbfejlesztett fegyverrendszerek közül leginkább azt a felderítõ berendezést érdemes kiemelni, ami a földi felderítõktõl függetlenül is képes célpontok azonosítására. A fejlesztések során az általános élettartam, így a géptest és a hajtómûvek megbízhatóságának növelése is fontos feladat volt. A 2007-es bangalore-i bemutatkozás célja egyértelmûen az volt, hogy az oroszok rábírják Indiát a típus megvásárlására. A légi parádéra érkezõ gép 3 óra alatt ért oda Moszkvából, az út alatt légi utántöltésre, és szuperszonikus repülésre is sort kerítettek. A hangsebesség 2,35-szörösére képes gép ezer kilométeres körben vethetõ be.
A 152 milliméteres ágyúval felszerelt, 2SZ19 Mszta-SZ nevû önjáró tarack 1989-ben állt szolgálatba. Percenként 6-8 alkalommal képes tüzelni, a megfelelõ töltetet akár 36 kilométer messzire is eljuttatja, csúcssebessége 60 kilométer óránként. A 42 tonnás eszköz azonban nem emiatt érdekes, hanem mert hat különbözõ üzemanyaggal is képes mûködni: gázolajjal, különbözõ oktánszámú benzinekkel, kerozinnal, de akár alkoholon is elköhög, ha kell. A szokványos lövedékek mellett, lézervezérelt, nukleáris és az kommunikációs eszközöket megzavaró töltetet is képes kilõni. Ez utóbbi 22 kilométer távolságig lõhetõ el, és a becsapódás 700 méteres körzetében zavarja a 1,5 és a 120 megahertz közötti frekvenciasávon mûködõ híradástechnikai eszközöket.
A Sztereguscsij korvett az orosz haditengerészet egyik legújabb fejlesztése. A furcsán szögletes forma az alacsony észlelhetõséget szolgálja, a hajót a mérete alapján a NATO ráadásul nem korvettként, hanem fregattként kategorizálja. A Grisa hajóosztály leváltására tervezett, 104,5 méter hosszú, 48 kilométeres óránkénti sebességre képes, rakétákkal, torpedókkal és gépágyúkkal felszerelt korvett fõleg tengeralattjárók és felszíni hajók elleni bevetésre alkalmas, de korlátozott támogatást nyújthat a partközelben harcoló szárazföldi egységek számára is. Az elsõ, négy hajóból álló adagot a szentpétervári Szevernaja Verf hajógyár gyártja le, az elsõ Sztereguscsij nevû hajó 2007 novemberében, a második, a Szobrazityelnij 2011 októberében kezdte meg szolgálatát a Balti-tengeri flottában.
Az oroszok válasza az Apache-ra 2009-re készült el, bár már 1972-ben elkezdték a fejlesztését. A Havoc oroszosan túlméretezett, 30 milliméteres, 2,5 kilométeres hatótávolságú ágyúja mellett akár 66 rakétát is fel lehet rá szerelni. A Mi-24 utódjaként, ahhoz hasonlóan korlátozottan szállításra is alkalmas, kis utasterében a személyzet mellett hárman utazhatnak. A helikopter maga 15-16 millió dollárba kerülhet, de a kiegészítõ szolgáltatások nagyon megdobhatják az árát. Irak 2012 októberében 4,2-5 milliárd értékû fegyverbeszerzésrõl tárgyalt Oroszországgal. A csomagban SA-22-es légvédelmi rendszereket és 30 Mi-28-ast kínáltak az oroszok.
A 4 500 tonna vízkiszorítású Gorskov-osztályú fregattok a világ óceánjain képviselik majd Oroszország érdekeit. A 130 méter hosszú, 16 méter széles hajókból 2015-ig húszat terveznek szolgálatba állítani. Fõ fegyverzete a 300 kilométeres hatótávolságú P-800-as robotrepülõgép lesz, de emellett lövegek és torpedóvetõ csövek is helyet kaptak a hajón. Az elsõ fregattot 2010-benbocsátották vízre, rendszerbe állítása valamikor 2013-ban esedékes.
Az Udmurtföldön gyártott 9M72 Iszkander rövid hatótávolságú, harcászati kvázi-ballisztikus rakétarendszer fõ feladata a hadszintéren belüli ellenséges célok, rakétaindító állások, repülõtéren álló repülõgépek, parancsnoki állások és kommunikációs csomópontok, polgári infrastrukturális célpontok megsemmisítése. Két változata van, az orosz hadsereg a 415 kilométeres hatótávval, 800 kilogramm hasznos teherbírással rendelkezõ rakétákat használják, míg az exportra gyártott típus csak 280 kilométer messze jut el, és csak 415 kilogrammnyi terhet bír el. Az Iszkander a teljes röppályáján irányítható marad, még a repülés végsõ szakaszában is képes radikális pályamódosításra, illetve ál-robbanófejek vetésére.A repesz-robbanófej mellett páncéltörõ és bunker ellen bevethetõ változata is van, az orosz hadsereg pedig 10-50 kilotonnás nukleáris töltetet is tart hozzá.
A Szu-35-ös nehéz vadászbombázó 1988-ban szállt fel elõször, de az eredeti konstrukciót végül nem állították rendszerbe. A tervezési hibák sújtotta repülõre nem sikerült megrendelést beszerezni, így a típusból összesen 17 darab épült. Öt gép a Russzkije Vityazi mûrepülõcsoporthoz került, ezek bemutatókon, reklámcélból még repültek egy darabig, de a nagy géptömeg és az ülés furcsa állása miatt a mûrepülõk sem szerették a típust. Idõközben a típus továbbra sem tudott megrendelést szerezni, így az orosz hadvezetés szükségtelennek tartotta, hogy az ország légi erejét olyan repülõ népszerûsítse, ami sehol sincs hadrendben. A fennmaradó példányok fõleg tesztekben vesznek részt, a típus továbbfejlesztett, alapjaiban újratervezett Szu-35S jellel ellátott változatából 2009-ben 48 darabot rendelt az orosz hadsereg, az elsõ hatot 2012 decemberében szállította le a gyár.
A Pancir-SZ1 jelû légvédelmi komplexum az egyik legjobb a saját kategóriájában. A közepes hatótávolságú föld-levegõ rakétákkal, légelhárító ütegekkel, illetve érzékeny radarrendszerrel felszerelt fegyver szinte minden típusú repülõ cél leküzdésére képes. Repülõ, helikopter, drón vagy cirkálórakéta, a tengeri és légi alkalmazásra is képes rendszernek nagyjából mindegy. A Pancir tizenkét rakétával kezd, ezek mindegyike húsz kilométeres hatótávval rendelkezik, de nem ez a legerõsebb oldala. A lényeg ugyanis az a fázisvezérelt antenna, ami 360 fokos körben, 32 kilométeres távolságban akár húsz célpont követését is lehetõvé teszi.
A Jaszeny osztályú atommeghajtású tengeralattjáró az amerikai hírszerzés szerint a leghalkabb olyan tengeralattjáró, ami nem az USA hadseregében szolgál. A hírek szerint csak 2015-ben áll majd rendszerbe, de ha ez megtörténik, komoly veszélyt jelent majd mindenkire, aki nem úgy gondolkodik, ahogy az orosz hadvezetés. A szuperhalk tengeralattjárón 32 darab cirkálórakéta fér majd el, és bár egy példány 1,2 milliárd dollárba kerül, ez bõven belefér majd a mostanában meghirdetett, 770 milliárd dolláros fegyverkezési programba.
Az orosz hadsereg 16 An-70-est rendelt az ukrán gyártótól, valamikor 2015 és 2016 közötti szállítással. A két, már elkészült prototípus 200 sebesült, illetve 300 harcképes katona szállítására képes. A négymotoros, légcsavaros gépet egyszer már megrendelték az oroszok, de 2006-ban kitáncoltak az egyezségbõl, aztán 2010-ben, az új évtizedben aktuálissá vált fegyverkezési program keretein belül újra nekilendültek. Az 1994-ben bemutatott típus darabja 60-70 millió dollárba kerül, 40,7 méter hosszú, 16,4 méter magas, szárnyfesztávolsága 44 méter. Teherbírása 47 tonna, csúcssebessége 780, utazósebessége 750 kilométer óránként. Hatótávolsága a terheléstõl függõen 5 és 6,5 ezer kilométer között alakul.
T-90-es tankok vonulnak fel a Gyõzelem napján rendezett parádén, a Vörös téren, Moszkvában. A T-72-es továbbfejlesztésébõl született harckocsi pillanatnyilag a legfejlettebb páncélos, amit az orosz hadsereg használ, 125 milliméteres löveggel, hõkamerával, reaktív páncélzattal. A tankhoz elektromágneses impulzussal mûködõ fegyvert is fejlesztettek, de ezt egyelõre nem állították aktív szolgálatba.
Az SZ-400 Triumf légelhárító rendszer hatótávolsága majdnem kétszerese az amerikai MIM-104 Patriotnak, érzékeny radarjának köszönhetõen még a legfejlettebb támadó gépek sincsenek teljes biztonságban. 2004-es rendszerbeállítási próbák során a Triumf probléma nélkül leszedett egy ballisztikus rakétát, bár egy évvel korábban akadtak gondok: az akkor célba vett lopakodók kifogtak a rendszeren. Az S-400-as radarja akár 100 cél követésére is alkalmas, három különbözõ rakétájával pedig mindenféle légi cél leküzdésére képes.
Vlagymir Putyin orosz miniszterelnök sétál egy Szuhoj T-50-es elõtt. A T-50-es, vagy hivatalos nevén a PAK FA egy ötödik generációs, szuperszonikus vadászbombázó, az orosz válasz az amerikai F-22 Raptor és az F-35 Lightning típusokra (ráadásul sokkal olcsóbb, alig tízmilliárdos fejlesztési költségû válasz). A rendszerbeállítás 2015 környékén várható, jelenleg három példány van gyártás alatt, elõször 2010 januárjában repült. Az elsõ tíz gép után az orosz hadsereg további hatvan megvásárlását tervezi. A típus becsült szolgálati ideje három évtized.
http://index.hu/n...lolistaja/
Orosz katonák állnak a Topol-M típusú, interkontinentális ballisztikus rakéták mellett a Gyõzelem napján megrendezett parádén. A 21,5 méter hosszú, 1,9 méter átmérõjû rakéta 47 200 kilogramm súlyú, sebessége eléri a 26 ezer kilométert óránként, 11 000 kilométeres hatótávolságban 200 méteres pontossággal találja el a célt. A három fokozatú, szilárd hajtóanyagú rakéta akár hosszú idõn keresztül is készenlétben tartható. Indítása történhet közvetlen atomtalálatok ellen is biztosított silóból, vagy egy, a terepakadályokat könnyedén leküzdõ mobil platformról is. Az orosz források szerint a rakéta képes kicselezni az összes, ma fejlesztés alatt álló amerikai rakétavédelmi rendszert, állítólag nemcsak csalitöltetek vetésére képes, de kitérõ manõvereket is tehet. A rakéta ügyesen rejtõzködik: már a fellövést is nehéz kiszúrni, és az akár atomtöltettel felszerelt csapásmérõ fejek azt követõen is irány tudnak váltani, hogy elhagyták a hordozófokozatot. 78 van belõle rendszerben, újat már évek óta nem állítottak csatasorba, váltótípusa az RSZ-24.
MiG-35-ös repül a 2007-es Aero India légi parádé közönsége elõtt, Bangalore-ban. A 35-ös a MiG-29-es továbbfejlesztett változata, a hivatalos besorolás szerint a 4++-os generációs vadászgépek közé tartozik. A típusból eddig mindössze tíz darab készült, a tesztek mellett demonstrációs célra is ezeket használják. A továbbfejlesztett fegyverrendszerek közül leginkább azt a felderítõ berendezést érdemes kiemelni, ami a földi felderítõktõl függetlenül is képes célpontok azonosítására. A fejlesztések során az általános élettartam, így a géptest és a hajtómûvek megbízhatóságának növelése is fontos feladat volt. A 2007-es bangalore-i bemutatkozás célja egyértelmûen az volt, hogy az oroszok rábírják Indiát a típus megvásárlására. A légi parádéra érkezõ gép 3 óra alatt ért oda Moszkvából, az út alatt légi utántöltésre, és szuperszonikus repülésre is sort kerítettek. A hangsebesség 2,35-szörösére képes gép ezer kilométeres körben vethetõ be.
A 152 milliméteres ágyúval felszerelt, 2SZ19 Mszta-SZ nevû önjáró tarack 1989-ben állt szolgálatba. Percenként 6-8 alkalommal képes tüzelni, a megfelelõ töltetet akár 36 kilométer messzire is eljuttatja, csúcssebessége 60 kilométer óránként. A 42 tonnás eszköz azonban nem emiatt érdekes, hanem mert hat különbözõ üzemanyaggal is képes mûködni: gázolajjal, különbözõ oktánszámú benzinekkel, kerozinnal, de akár alkoholon is elköhög, ha kell. A szokványos lövedékek mellett, lézervezérelt, nukleáris és az kommunikációs eszközöket megzavaró töltetet is képes kilõni. Ez utóbbi 22 kilométer távolságig lõhetõ el, és a becsapódás 700 méteres körzetében zavarja a 1,5 és a 120 megahertz közötti frekvenciasávon mûködõ híradástechnikai eszközöket.
A Sztereguscsij korvett az orosz haditengerészet egyik legújabb fejlesztése. A furcsán szögletes forma az alacsony észlelhetõséget szolgálja, a hajót a mérete alapján a NATO ráadásul nem korvettként, hanem fregattként kategorizálja. A Grisa hajóosztály leváltására tervezett, 104,5 méter hosszú, 48 kilométeres óránkénti sebességre képes, rakétákkal, torpedókkal és gépágyúkkal felszerelt korvett fõleg tengeralattjárók és felszíni hajók elleni bevetésre alkalmas, de korlátozott támogatást nyújthat a partközelben harcoló szárazföldi egységek számára is. Az elsõ, négy hajóból álló adagot a szentpétervári Szevernaja Verf hajógyár gyártja le, az elsõ Sztereguscsij nevû hajó 2007 novemberében, a második, a Szobrazityelnij 2011 októberében kezdte meg szolgálatát a Balti-tengeri flottában.
Az oroszok válasza az Apache-ra 2009-re készült el, bár már 1972-ben elkezdték a fejlesztését. A Havoc oroszosan túlméretezett, 30 milliméteres, 2,5 kilométeres hatótávolságú ágyúja mellett akár 66 rakétát is fel lehet rá szerelni. A Mi-24 utódjaként, ahhoz hasonlóan korlátozottan szállításra is alkalmas, kis utasterében a személyzet mellett hárman utazhatnak. A helikopter maga 15-16 millió dollárba kerülhet, de a kiegészítõ szolgáltatások nagyon megdobhatják az árát. Irak 2012 októberében 4,2-5 milliárd értékû fegyverbeszerzésrõl tárgyalt Oroszországgal. A csomagban SA-22-es légvédelmi rendszereket és 30 Mi-28-ast kínáltak az oroszok.
A 4 500 tonna vízkiszorítású Gorskov-osztályú fregattok a világ óceánjain képviselik majd Oroszország érdekeit. A 130 méter hosszú, 16 méter széles hajókból 2015-ig húszat terveznek szolgálatba állítani. Fõ fegyverzete a 300 kilométeres hatótávolságú P-800-as robotrepülõgép lesz, de emellett lövegek és torpedóvetõ csövek is helyet kaptak a hajón. Az elsõ fregattot 2010-benbocsátották vízre, rendszerbe állítása valamikor 2013-ban esedékes.
Az Udmurtföldön gyártott 9M72 Iszkander rövid hatótávolságú, harcászati kvázi-ballisztikus rakétarendszer fõ feladata a hadszintéren belüli ellenséges célok, rakétaindító állások, repülõtéren álló repülõgépek, parancsnoki állások és kommunikációs csomópontok, polgári infrastrukturális célpontok megsemmisítése. Két változata van, az orosz hadsereg a 415 kilométeres hatótávval, 800 kilogramm hasznos teherbírással rendelkezõ rakétákat használják, míg az exportra gyártott típus csak 280 kilométer messze jut el, és csak 415 kilogrammnyi terhet bír el. Az Iszkander a teljes röppályáján irányítható marad, még a repülés végsõ szakaszában is képes radikális pályamódosításra, illetve ál-robbanófejek vetésére.A repesz-robbanófej mellett páncéltörõ és bunker ellen bevethetõ változata is van, az orosz hadsereg pedig 10-50 kilotonnás nukleáris töltetet is tart hozzá.
A Szu-35-ös nehéz vadászbombázó 1988-ban szállt fel elõször, de az eredeti konstrukciót végül nem állították rendszerbe. A tervezési hibák sújtotta repülõre nem sikerült megrendelést beszerezni, így a típusból összesen 17 darab épült. Öt gép a Russzkije Vityazi mûrepülõcsoporthoz került, ezek bemutatókon, reklámcélból még repültek egy darabig, de a nagy géptömeg és az ülés furcsa állása miatt a mûrepülõk sem szerették a típust. Idõközben a típus továbbra sem tudott megrendelést szerezni, így az orosz hadvezetés szükségtelennek tartotta, hogy az ország légi erejét olyan repülõ népszerûsítse, ami sehol sincs hadrendben. A fennmaradó példányok fõleg tesztekben vesznek részt, a típus továbbfejlesztett, alapjaiban újratervezett Szu-35S jellel ellátott változatából 2009-ben 48 darabot rendelt az orosz hadsereg, az elsõ hatot 2012 decemberében szállította le a gyár.
A Pancir-SZ1 jelû légvédelmi komplexum az egyik legjobb a saját kategóriájában. A közepes hatótávolságú föld-levegõ rakétákkal, légelhárító ütegekkel, illetve érzékeny radarrendszerrel felszerelt fegyver szinte minden típusú repülõ cél leküzdésére képes. Repülõ, helikopter, drón vagy cirkálórakéta, a tengeri és légi alkalmazásra is képes rendszernek nagyjából mindegy. A Pancir tizenkét rakétával kezd, ezek mindegyike húsz kilométeres hatótávval rendelkezik, de nem ez a legerõsebb oldala. A lényeg ugyanis az a fázisvezérelt antenna, ami 360 fokos körben, 32 kilométeres távolságban akár húsz célpont követését is lehetõvé teszi.
A Jaszeny osztályú atommeghajtású tengeralattjáró az amerikai hírszerzés szerint a leghalkabb olyan tengeralattjáró, ami nem az USA hadseregében szolgál. A hírek szerint csak 2015-ben áll majd rendszerbe, de ha ez megtörténik, komoly veszélyt jelent majd mindenkire, aki nem úgy gondolkodik, ahogy az orosz hadvezetés. A szuperhalk tengeralattjárón 32 darab cirkálórakéta fér majd el, és bár egy példány 1,2 milliárd dollárba kerül, ez bõven belefér majd a mostanában meghirdetett, 770 milliárd dolláros fegyverkezési programba.
Az orosz hadsereg 16 An-70-est rendelt az ukrán gyártótól, valamikor 2015 és 2016 közötti szállítással. A két, már elkészült prototípus 200 sebesült, illetve 300 harcképes katona szállítására képes. A négymotoros, légcsavaros gépet egyszer már megrendelték az oroszok, de 2006-ban kitáncoltak az egyezségbõl, aztán 2010-ben, az új évtizedben aktuálissá vált fegyverkezési program keretein belül újra nekilendültek. Az 1994-ben bemutatott típus darabja 60-70 millió dollárba kerül, 40,7 méter hosszú, 16,4 méter magas, szárnyfesztávolsága 44 méter. Teherbírása 47 tonna, csúcssebessége 780, utazósebessége 750 kilométer óránként. Hatótávolsága a terheléstõl függõen 5 és 6,5 ezer kilométer között alakul.
T-90-es tankok vonulnak fel a Gyõzelem napján rendezett parádén, a Vörös téren, Moszkvában. A T-72-es továbbfejlesztésébõl született harckocsi pillanatnyilag a legfejlettebb páncélos, amit az orosz hadsereg használ, 125 milliméteres löveggel, hõkamerával, reaktív páncélzattal. A tankhoz elektromágneses impulzussal mûködõ fegyvert is fejlesztettek, de ezt egyelõre nem állították aktív szolgálatba.
Az SZ-400 Triumf légelhárító rendszer hatótávolsága majdnem kétszerese az amerikai MIM-104 Patriotnak, érzékeny radarjának köszönhetõen még a legfejlettebb támadó gépek sincsenek teljes biztonságban. 2004-es rendszerbeállítási próbák során a Triumf probléma nélkül leszedett egy ballisztikus rakétát, bár egy évvel korábban akadtak gondok: az akkor célba vett lopakodók kifogtak a rendszeren. Az S-400-as radarja akár 100 cél követésére is alkalmas, három különbözõ rakétájával pedig mindenféle légi cél leküzdésére képes.
Vlagymir Putyin orosz miniszterelnök sétál egy Szuhoj T-50-es elõtt. A T-50-es, vagy hivatalos nevén a PAK FA egy ötödik generációs, szuperszonikus vadászbombázó, az orosz válasz az amerikai F-22 Raptor és az F-35 Lightning típusokra (ráadásul sokkal olcsóbb, alig tízmilliárdos fejlesztési költségû válasz). A rendszerbeállítás 2015 környékén várható, jelenleg három példány van gyártás alatt, elõször 2010 januárjában repült. Az elsõ tíz gép után az orosz hadsereg további hatvan megvásárlását tervezi. A típus becsült szolgálati ideje három évtized.
http://index.hu/n...lolistaja/
Hozzaszolasok
#1 |
lalapapa
- 2013. February 18. 11:53:44
#2 |
bugajakab
- 2013. February 18. 13:11:58
#3 |
lalapapa
- 2013. February 18. 13:22:23
#4 |
Kedvesi
- 2013. February 18. 13:24:56
#5 |
Alexandros
- 2013. February 18. 17:04:20
#6 |
mormota1968
- 2013. February 18. 22:14:44
#7 |
mormota1968
- 2013. February 18. 22:20:11
#8 |
Perje
- 2013. February 19. 18:53:32
#9 |
kukackac
- 2013. February 20. 07:47:41
#10 |
Perje
- 2013. February 20. 14:36:31
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.