Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

Megvannak Petõfi hamvai



A Magyarok Világszövetsége Petõfi Sándor Bizottsága meghívásos értekezletének részvevõi számos kérdésben éles, olykor szenvedélyektõl sem mentes vitát folytattak, egyben azonban kivétel nélkül egyetértettek: MOSTANTÓL KEZDVE AZ MTA A SOROS. Ahhoz ugyanis, hogy 1989-ben a burjátföldi BARGUZINBAN Petõfi Sándor hamvait találta meg a Morvai Ferenc vezette expedíció, semmilyen kétség nem fér. Ennek ellenkezõjét immár a Magyar Tudományos Akadémiának kell bebizonyítania.

Megvannak Petõfi Sándor hamvai
Bizonyítás tizenkét pontban

1. Petõfi Sándort, a legnagyobb magyar költõt 1849. július 31-én látták utoljára a Segesvár közelében fekvõ Fehéregyháza határában zajló csatában, amelyben a Bem tábornok vezette magyar seregeket az intervenciós cári orosz csapatok legyõzték. A csata másnapján a gyõztesek osztrák segédlettel végigkutatták a több száz holttesttel borított csatateret, halálra keresvén a bécsi udvar egyik az Akasszátok föl a királyokat! címû vers szerzõjét, de nem találták. A csatatéren elesetteket tömegsírba temették. Évszázaddal késõbb, 1956-ban magyar-román történészi-régészi vegyesbizottság feltárta a fehéregyházi tömegsírt, végigvizsgálva a holttesteket. De Petõfi Sándor földi maradványit nem találták. Megállapítható, hogy Petõfi Sándort Fehéregyházán elesni nem látták, holttestét sem akkor, sem késõbb ott meg nem találták. Nem lehet tehát kizárni azt, hogy Petõfi a csatában fogságba esett és elhurcolták.
2. Mára, 2013-ra hitelt érdemlõen bizonyítottnak kell tekinteni azt, hogy 1849-ben az orosz cári csapatok igenis vittek magukkal magyar honvédeket hadifogságba. Ezt a tényt nem csak a bécsi császári kormány 1849-es, Ferencz József császár által is sajátkezûleg ellenjegyzett jegyzõkönyve helyezi kilátásba, de bizonyítják Oroszországból hazakerült elsõ világháborús hadifoglyok vallomásai, akik Szibériában agg magyar honvédekkel, illetve leszármazottaikkal találkoztak. Ugyanezt állítják magyar hadtörténészek is, mint a már elhunyt Józsa Antal, akinek e tárgyban Glatz Ferenchez, az MTA egykori elnökéhez, 2001. január 21-én írt levelét a mostani értekezleten hozták nyilvánosságra.
3. 1866-ban, Felix Wiszniewski, Szibériából hazatérõ lengyel számûzött hírt hoz Petõfi Sándorról: közli, hogy ott szerzett információi szerint Szibériában él, hadifogolyként. Levele nyomán Jókai Mór a Vasárnapi Újságban teszi szóvá Petõfi Sándor felkutatásának erkölcsi imperatívuszát.
4. A tévedés kockázata nélkül lehet állítani, hogy Szibériában, a Bajkál-tó partján fekvõ, többségében mongol burjátok lakta Barguzinba, a cári Oroszország veszélyesnek ítélt politikai foglyokat internált. Közöttük volt a dekabrista forradalmár, M.K. Küchelbecker és egy távoli, európai országból érkezõ, Alexander Sztyepanovics Petrovics nevû õrnagy, aki költõ is volt.
5. Fontos tudnunk, hogy az 1823. január 1-én született Petõfi Sándort Kiskõrösön Alexander Stephanus Petrovics néven anyakönyvezték. Ez ma is bárki által ellenõrizhetõ tény.
6. Az elsõ világháború során számos magyar hadifogoly került Szibériába. Köztük Svigel Ferenc, aki egy fényképet hozott magával, amely a barguzini temetõben készült. A kereszten Alexander Sztyepanovics Petrovics neve szerepel, õrnagy és költõ megjelöléssel. A halál dátuma 1856. Svigel joggal remélhette, hogy megdicsõül hazájában, ennek ellenére megszégyenült. A boszorkányperrel is felérõ lejáratás ma is folytatódik– majdnem száz év után. Ez a kitüntetõ figyelem annak köszönhetõ, hogy õ nem elégedett meg azzal, hogy hírét hozza a barguzini Petrovics-Petõfi sírnak, hanem fényképet készíttetett róla és a bakancs talpában hazahozta. Nem kegyelmeztek, és ma sem kegyelmeznek neki azok, akik abban érdekeltek, hogy az egyik legnagyobb magyar az örök ködben maradjon. De nincs szerencséjük, mert két egymástól független orosz, Eliaszov majd Vinokur igazolta õt.
7. Jozef Hallon a Pozsony melletti Malackáról rukkolt be a k.u.k. hadseregbe és került orosz fogságba. Hazatérte után elmesélte, hogy Vengerskaja nevû faluból, ahol a fogolytársaival tartózkodott, gyakran átmentek egy közeli faluba, ahol Petõfi sírja volt. A helyiek elmondták, hogy a költõ ott élt, és annyi év elmúltával is tisztelettel beszéltek róla. Malacka – Malacky ma Szlovákiához tartozik.
8. L. Eliaszov, szovjet néprajzkutató, egyetemi tanár 1937-ben Barguzinban folytatott gyûjtõmunkája során találkozott a Barguzinban eltemetett idegen õrnagy és költõ, Alexander Sztyepanovics Petrovics emlékével. Adatközlõi, akik még életében találkoztak a titokzatos idegennel, beszámoltak arról a vallomásáról, amit a hozzá közel állók hétpecsétes titokként kezelték, és csak halála után közöltek: Petrovics egy távoli európai országból érkezett, ahol egy Franc nevû királlyal háborúzott. Eliaszov 1970-ben tájékoztatta Lõrincz L. László magyarországi Kelet-kutatót és átadott neki egy dossziét a barguzini Petrovics-legendákról.
9. Burjátországban, (Barguzinban) elevenen él az idegenbõl érkezett, titokzatos hadifogoly õrnagy és költõ emléke. Féltve õrzik orosz nyelvû verseit. E verseket két évtizeddel ezelõtt eljuttatták a verstan egyik legnagyobb magyar tudósához, a debreceni egyetem professzorához, az MTA doktorához, Szuromi Lajoshoz, aki tudott oroszul, és akinek a felesége orosz nyelv és irodalom tanár volt. A Petõfi teljes költészetét átfogóan ismerõ verstan-professzor elmélyült az anyagban és a neki átadott – Álmok – címû orosz versnek megtalálta a párját Petõfi magyar költészetében. Címe: Véres napokról álmodom. A két vers üzenete azonos, azonos ritmusuk, és Petõfi teljes költészetében egyedülálló, azonos stílusjegyekkel bírnak. Szuromi Lajos szerint nincs az a hamisító, aki ezt a nagyfokú azonosságot produkálni tudta volna. Tehát az orosz nyelvû vers szerzõje nem lehet más, mint maga Petõfi Sándor, aki örök hallgatásra ítélten kilétét nem fedhette fel, de aki ezzel a verssel üzenhetett a távolba, az otthon maradt, értõ barátoknak, Jókainak, Aranynak, akik azonnal fel kellett e versben ismerjék õt. Szuromi Lajos ma már nem él. Petõfi-tanulmánya lett a veszte. Sorsa igazi magyar sorstragédia. Mindazonáltal tanulmánya két évtizede nyilvános, és mindmáig nem akadt egyetlen magyar irodalmár, aki annak állításait, következtetését cáfolta volna. Olyanok viszont, akik megerõsítették Szuromi Lajos következtetését, vannak, mint például dr. Kún Ferenc.
10. 1989-ben, egy Moszkvában élõ, de gyermekkorát Barguzinban töltõ idõs férfi, J.D. Vinokur, a Morvai Ferenc vezette expedíció tagjainak megjelöli a barguzini temetõben azt a helyet, ahol õ még gyermekkorában látta Alexander Sztyepanovics Petrovics sírját. Az expedíció vezetõi máshol kezdik az ásatásokat. 192 négyzetmétert feltárnak, benne 28 sírt. A kiásott tetemek döntõ többségükben mongoloid embereké. De elõkerül a dekabrista forradalmár, M.K. Küchelbecker és kislányának koporsója is. Végül – másfél méterre a Vinokur bácsi által megjelölt helytõl –, 170 cm-rel a föld alatt, koporsó nélkül eltemetve, egy 30-35 éves korában, vélhetõen 1850-1870 között elhunyt európai, kétségtelenül férfi tetemére bukkannak. Mindenki tudja: Alexander Sztyepanovics Petrovics hamvai kerültek elõ.
11. A feltárást végzõ négy antropológus – Dr. Kiszely István, az amerikai Bruce Latimer és Clyde Simpson, valamint a szovjet Alekszij Burajev – a legaprólékosabb embertani vizsgálatnak vetik alá a leletet. Megállapítják, hogy annak valamennyi testmérete megegyezik Petõfi Sándor azon méreteivel, amelyeket a Budapesten végzett elõtanulmányaik során gyûjtöttek be. Ezek után 1989. július 23-án jegyzõkönyvbe foglalják: szakemberekként teljes meggyõzõdéssel állítják, hogy a barguzini 7-es sírból 1989. július 17-én Petõfi Sándor hamvai kerültek elõ!
12. A feltárt csontvázon fellelhetõk voltak mindazon sajátosságok, amelyek Petõfi Sándor közismert embertani jegyei voltak – baloldali kiugró szemfog, enyhén bicegõ járást okozó sérülés, stb. A kriminalisztikában, öt jellegzetes embertani jegy egyezése alapján kétséget kizáróan bizonyítottnak tekintik az azonosságot. Petõfi Sándornak és a Barguzinban megtalált Alexander Sztyepanovics Petrovicsnak huszonegy jellegzetes embertani jegye egyezik. Annak a valószínûsége, hogy ne a Petõfi Sándor hamvait találták volna meg, gyakorlatilag nulla.

Mindent összevetve:

Ha Barguzinban, a 7-es sírból nem Petõfi Sándor hamvai kerültek volna elõ, hanem egy zsidó nõ csontváza, a Magyar Tudományos Akadémia akkor is köszönetet kellett volna mondjon a Morvai Ferenc vezette expedíció minden tagjának, és kötelessége lett volna nagy erõkkel folytatni a kutatást. Hiszen az ismert elõzmények után ahhoz nem férhetett kétség, hogy a Barguzinban élt titokzatos idegen õrnagy és költõ, Alexander Sztyepanovics Petrovics nem más, mint a fehéregyházi csatában eltûnt és azóta sehonnan elõ nem került Petõfi Sándor, a legnagyobb magyar költõ.
***
Nehéz Mihály irodalomkutató özvegye az értekezleten bejelentette, hogy élõ kapcsolatban van a Barguzinban hadifogolyként 1856-ban elhunyt Alexander Sztyepanovics Petrovics, azaz Petõfi Sándor ma is élõ leszármazottaival.
***
A Magyar Tudományos Akadémia elnökét mai értekezletünkre meghívtuk, és megkértük, hogy továbbítsa meghívásunkat az MTA érintett szaktudósainak is. Az Akadémiát ma sem képviselte senki. Ez óhatatlanul lépéshátrányt jelent az MTA számára, hiszen a fenti, tizenkét pontban sorolt érvek ismeretében bizonyítottnak kell tekinteni, hogy a Barguzinban 1856-ban eltemetett, majd 1989-ben megtalált Alexander Sztyepanovics Petrovics azonos Petõfi Sándorral. Tehát megvannak Petõfi hamvai. Ha ebben kételkedik, ma már az MTA-nak kell bizonyítania, hogy Barguzinban NEM Petõfi Sándor hamvai kerültek elõ.

A huszonkét éves tétlenségnek Petõfi Sándor, a legnagyobb magyar költõ földi maradványainak felkutatása ügyében véget kell vetni. A rendelkezésre álló bizonyítás és az a sokmilliárd forint, amelyet évente a magyar adófizetõk pénzébõl tudományos kutatásra költenek, kiemelik Petõfi Sándor hamvai felkutatásának ügyét az irodalmi, a történeti, a politikai kérdések sorából, és számon kérhetõ közjogi üggyé teszik azt. Hacsak Petõfi nem került tiltólistára. De az idõ fogy. Vészesen fogy.

Budapest, 2013. február 16-17.

Hozzaszolasok


#11 | Tuzroka - 2013. February 19. 11:52:58
Valakinek el kell indítani a véres KARDOT!!!

MERT:PETÕFI ÉLT!
PETÕFI ÉL!
PETÕFI ÉLNI FOG !
#12 | Gutai Zub - 2013. February 19. 11:53:35
Petõfi és a "Világforradalom"?

Weishaupt 1830-ban meghalt, hátrahagyva akkor még titkos tervét a világforradalomról, egy globális hatalomátvételrõl. Érdekes módon ennek veszélyeirõl, és ebben a zsidók egyre nagyobb számú részvételérõl, éppen a zsidó származású angol miniszter elnõk Disraeli mondja el figyelmeztetéseit elõször.
Minden esetre Weishaupt halála után 50 évig még nem volt biztos, hogy ki vezetéséveli és milyen formában folytatódnak a forradalmi szervezkedések.
(Alta Vendita Olaszországban, vagy a Tugenbund Németországban például ilyen folytatódások voltak)
Akkor még voltak olyanok is a vezetõségben, akik nem voltak zsidók és komolyan gondolták a zsarnokság elleni küzdelmet.
Ilyen volt a ma már ritkán emlegetett, Michel Bakunin.
Mert bizony másként alakult volna a kommunizmus, és a világ történelme, ha az 1848-as forradalmak élére Bakunin, és nem Marx Károly állt volna. (a végén kettõjük között dölt el a vezetés Marx javára)
Bakunin mniden izében igazi, orosz nemesi származású forradalmár volt. Jól látta, (Marx-szal szemben) hogy végül is a kapitalizmussal és az azt szolgáló zsarnoki, adóztató állammal, egy soha nem látott szolgaságba, rabszolgaságba kerülnek a nemzetek, népek, és Marx kommunizmusa erre csak egy szilárd alap.
A mai globalizmus a végeredmény....
#13 | gladiator07 - 2013. February 19. 12:11:38
És' ... körülbelül ezer éve tart! ...István királyunk idejében is volt már zsidó kérdés, ha csak nem elõtte, már! Sajnos volt - közöttünk - kollaboráns elég, a mocskos pénz és hatalom, érdekében gyilkolták, szép.., magyar fajtáimat. Na' már megint helyben vagyunk...!

A 48. as forradalom, szép aprólékos akna" munka eredménye, s vég kifejlete, nem volt kétséges. Hisz a labanc - zsidó, hüllõ vérvonal, rokoni kapcsolatban állt, s áll, a Romanov helytartókkal. Ma sincs más - képp.
#14 | S Jani - 2013. February 19. 19:44:56
1848 március 15. = Zsidó honfoglalás.

http://www.youtube.com/watch?v=hgA-G-...gA-G-MA40A
#15 | janipapa - 2013. February 20. 05:04:49
Eszem megáll, még hogy ezek a patkányok részt vettek az oldalunkon a 48-as szabadságharcban.
Egyet megtanultam a zsidókról, amit mondanak annak az ellenkezõje igaz!
Tehát nem volt egyetlen tetves zsidó nemzetõr sem, az tuti!!!!

Egy kis részlet az ördög bibliájából a talmudból.

Ha háborúba mégy, ne menj elsõnek, hanem utolsónak, hogy elsõként térhess haza.

Ezek vagytok ti mocskos tetves zsidók!!!

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték