Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Meg kellene érteni: az államadósság örök rabszolgaságba taszít
Mint tudjátok, nagyon nem "érdekel" a téma, de felhívták figyelmem, hogy "akár én is írhattam volna" az alábbi orosházi nyílt levelet. Korrekt anyag, ahogy látom. Mivel nem akarom a tábort" ostorozni, ezért javaslom, hogy értsétek jól. Szint a szinttel áll szóba. Kérdés? Melyik szint állt szóba, kivel, mirõl és miért?
Orosházi Ferenc Február 16-án összegyûltek a “devizahitelesek”, illetve azok a lelkileg és anyagilag megnyomorított emberek, akiknek azzal kell szembe nézniük, hogy pár hét múlva rájuk kerül a sor. Vagyis hamarosan mindazokra, akik a hamis devizahitelek áldozatai lettek. Annak az agyafúrt módszernek az áldozatai, mely a jövõjüket a munkájukra építõ emberek tömegeit azzal hitegette, hogy otthont, családot, egy boldog életet tudnak majd építeni a bankok segítségével, kedvezõ hitelfeltételek mellett. Mert bizony ezt kínálták.
Ezt kínálták, mert lehetõvé tették nekik a kormányok. Úgy az elsõ Orbán-kormány, mint az azt követõ többi. A jelenlegi Orbán-kormány meg szépít, illetve kommunikál. De milyen szépen! És hamarosan emberek százezrei kerülnek az utcára, lesznek öngyilkosok, családok mennek tönkre, gyermekek élete, már nem a jövõje, hanem az élete kerül közvetlen veszélybe.
De mindez semmi a kormányzat kommunikációjához képest, mely olyan pozitív képet fest a gazdaság állapotáról, hogy az osztán pestiesen szólva nem semmi. De ez majd itt a NIF oldalain egy másik alkalommal kerül terítékre. Most maradjunk csak a szombati eseményeknél.
Levelet kaptunk Orosházi Ferenctõl, aki igazságszólásaiért bizony az utóbbi hónapokban a hatalom kedvenc arcképe lett annak céltábláján. Pedig Orosházi Ferenc pusztán realista, semmi más, no és szókimondó. Az igaz szavak kimondója. Most is, emberi és érthetõ nyelven realizál. A tapasztalatokból indul ki és igyekszik megrajzolni a jövõt, amely a realitások fényében nagyon is valószerû.
NIF
Íme a levél:
Kásler Árpi
Idõpont: 2013. február 16.
Helyszín: Budapest, Kossuth tér.
Esemény: „devizahiteles” gyûlés.
Ezt a szombati napot megelõzõ nem éppen barátságos, sõt kifejezetten zord idõjárást, csodálatos verõfényes napsütéses idõ követte. Kellemes érzésekkel teli, jó jel ez. Úgy gondoltuk, az Égiek velünk vannak.
Érkezett a közönség szép számmal, halkan beszélgetve, csendben, reménnyel telve, bizakodva. Zászlók sokasága. Az elõzetes kérésnek megfelelõen csupa trikolór, sehol egy párt, vagy szervezet hovatartozásról árulkodó jelkép, lobogó. Sehol egy vörös-ezüst csíkos zászló. (ezt azért nagymértékben hiányoltam, az okát nem fejtegetem. Tudjuk, hogy az Árpád-sávos zászló magyarabb a magyarnál.)
11 óra körül a mikrofonhoz lép Kásler Árpi, és beszélni kezd. Okosan, értelmesen, szimpatikusan. Üde, megnyerõ jelenség, alig észrevehetõ tájszólása még közelebb hozta õt szívemhez. Igazi tiszta tekintetû, õszinte lelkû, megtörhetetlen „paraszt legény” a szó legnemesebb értelmében. Olyan közülünk való.
Az elmúlt évek alatt a devizahitelezés bûncselekményeinek felderítése kapcsán elvégzett szívós munkája, lesöpörhetetlen kitartása eredményeképpen, jogosan szólított meg bennünket. Sokan tettünk eleget hívó szavának, legalábbis az utóbbi idõkben megszokott, nemzeti oldal megmozdulásaihoz képest.
Világos, érthetõ szavakkal magyarázta el azt, hogy a devizahitelezés, mint fogalom sem létezik, tehát mindegyik hitelnek nevezett szerzõdés, érvénytelen, semmis. Megnyerõ módon kezelte Doubrovszky György pénzügyi biztos, „kötelezõen kincstári”, semmit mondó megnyilatkozásait. Jó volt az egész, de valami még hiányzott, ami nyomta a bögyömet.
Amikor éppen László Andrea – magyar szívekhez szóló – dalai színesítették a rendezvény különbözõ bekezdései közötti idõt, felhasználtam azt az alkalmat, hogy Árpi nincs éppen a pulpituson. Megkértem õt, hogy egy pár perc erejéig adjon lehetõséget – mikrofont –, hogy kiegészítsem saját gondolataimmal, észrevételeimmel az elhangzottakat. Ezt csupán azért volt arcom kérni tõle, mert ezt a bevezetõjében – bárki számára –, lehetõségként megemlítette, és elõttem más már élt vele.
- Mirõl akarsz beszélni? – kérdezett vissza felvetésemre.
- Természetesen a témához kapcsolódóan – válaszoltam.
- Nem fogsz zsidózni?
- Nem – hebegtem megdöbbenve.
- Nem fog zsidózni? – tette fel újra, a kérdést technikai sátorban tevékenykedõ László Misinek – Andrea párjának – mint a legilletékesebbnek(?) szegezve.
Háttal álltam Misinek, nem láttam a reakcióját. De az eszem már nem is ott járt.
A mögöttünk hagyott hét során, majd minden nap kint voltam a rendezvény helyszínén. Minden alkalommal váltottunk néhány szót, beszélgettünk Árpival. Nem sokat. Ennyi idõ alatt szûrte volna le személyiségemrõl azt, hogy ha megszólalok, akkor csak zsidózni fogok? Vagy a korábbi múltamból, írásaimból állapította meg ez irányú képességeimet, hogy csak erre lennék alkalmas?
Eddig jutottam gondolataimban, mikor elhaladva mellettem, igyekezett vissza a lépcsõ tetejére. A szavamat adom! – tettem még egy kísérletet, de már láttam rajta, hogy nem is hallja.
Akkor most leírom, mit szerettem volna ott elmondani. Mi az, amit pontosítani akartam segítõ szándékkal és mi az, amit hiányoltam.
Kedves Árpi!
A devizahitelezés visszásságaira nagyon bölcsen rámutattál. Megértettük, hogy ebben a kölcsönügyletnek nevezett lehúzásban az országunk lakosságának jó része érintett, és ez a jelenleg is érvényben lévõ jogszabályok szerint, bûncselekmény megalapozott gyanújára ad okot. Amennyiben ez így van, akkor szólítsuk meg a társadalmat, hogy aki utolsó erõfeszítéseivel még mindig fizeti ezt az államilag – a nemzetközi tõke útmutatásai alapján – szervezett uzsorát, az ne tegye. Ne tegye, mert a bankok felettünk gyakorolt hatalmát, a mi könnyeink, verítékünk árán megdolgozott jövedelmünk, és az abból származó befizetéseink tartják életben.
A hozzászólások során több ízben elhangzott, hogy a kormányzati kommunikáció –híven kiszolgálva a háttér hatalom igényeit – megpróbálja szembe fordítani a hitelcsapdában vergõdõket azokkal, akiknek nincs hitelük. Ezt könnyedén megtehetik kedves Árpi barátom – remélem, nem veszed zokon a megszólítást –, mert mondandódban a legnagyobb devizaadósról megfeledkeztél. A legnagyobb devizaadós pedig maga az ország. Maga a Nemzet!
Éppen úgy, gusztustalanul, gátlástalanul elbántak Hazánkkal, mintahogyan kovácsjózsival, nagypistivel, káslerárpival, vagy éppen orosháziferivel.
Addig, amíg ezt nem vesszük tudomásul, vagy nem beszélünk róla – fel sem merül bennem, hogy szándékosan hallgatunk felõle –, addig bizony a devizahiteles káslerárpival és orosháziferivel, könnyedén szembe állíthatják a hitel nélkülieket.
Abban a pillanatban viszont, hogy tudatosítjuk a magyarokkal, MINDENKIVEL(!), hogy az államadósságunk egy fõre vetítve, NAPONTA(!) több Forinttal növekszik, mint amit aznap megkerestünk – és ezt megértik az emberek –, már nem tudják megtenni hogy szembe állítsák a magyarok különbözõ érdekcsoportjait.
Abban a pillanatban, hogy mindez tudatosul, érintetté válik a hitel nélküli tanár, és a diák, IS! A hitelnélküli busz-, troli-, és villamosvezetõ, IS! A hitel nélküli orvos, az ápoló, és a betegszállító, IS! A hitel nélküli köztisztviselõ és a földet megmûvelni szándékozó paraszt, IS! A hitel nélküli építõiparos, a mozdonyvezetõ-, váltóállító-, és az utaskísérõ vasutas, IS! A hitel nélküli rendõr, a katona és a vadakat terelõ juhász…., IS! MINDENKI!
Bizony, ez a közös nevezõ kedves Árpi, a mindig növekvõ, soha vissza nem fizethetõ, a nemzetet, az unokáink unokáit is örök rabszolgaságba taszító és tartó államadósság. A jelenség ugyanaz nagyban, mint kicsiben! Az át nem adott, a nemzet asztalára soha le nem tett, annak boldogulására soha fel nem használt pénzösszegek, melyek után közösen fizetjük a visszafizethetetlen uzsorát – jelen állás szerint az idõk végezetéig.
Ez pedig az elmúlt 22 év árulása! A mindenkori kormányzat bûne, színre, szagra való tekintet nélkül! Ez a mindnyájunkat érintõ devizahiteles csalás, a mindennapjainkat megkeserítõ valóság! Ez a soha el nem évülõ haza és nemzet árulás, mert emiatt vonják el jövedelmünk 95%-át! (nincs tévedés, legalább a 95%-át!)
Ja, hogy az államadósságról nem hajlandók az „urak” tárgyalni velünk, és megígérni, hogy õszre talán lesz – vagy nem – megoldás?
Ja, hogy nem kellene tudomásul venni, hogy e tárgykör boncolgathatóságára nincs „törvényes” jogszabály? Ezért aztán inkább ne is feszegessük a kérdést, mert a regnáló hatalom érdekei ezt kívánják?
Ja, hogy ki kellett volna ez estben állni – és legalább egy mondattal támogatni – az engedéllyel rendelkezõ és március elsejétõl esedékes félpályás út lezárásról szóló kezdeményezés mellett, és nem gyorsan elhatárolódni tõle, abban a pillanatban, amint az a melletted álló szájából az elhangzott?
Árpi! Amit tettél, az jó, és a tisztánlátás végett szükséges, de a tovább lépéshez nem elégséges. Az idõ eljárt, nincs tovább. A tárgyalások, és a vele járó sehová nem vezetõ kényszerû kompromisszumok elfogadásának idejének vége. Eddig sem volt a végrehajtó hiénáknak semmilyen erkölcsi gátjuk a kilakoltatások terén, március elsejétõl még az álságos törvények sem állnak a várható visszataszító események elébe.
Az elmúlt hét közben a helyszínre kilátogató Doubrovszky úr azt találta mondani, hogyha elég hangosan dörömbölünk, akkor azt meghallják „odafenn”, akkor oda figyelnek ránk. Fogadjunk szót neki! Dörömböljünk hát, jó hangosan! Erre viszont nem alkalmas a – borítékolhatóan hosszadalmas, véget nem érõ meddõ vitákat eredményezõ – tárgyaló termek helyszíne, csendes kávézgatások mellett.
Árpi! Az az õ területük! Ott lehúznak maguk mellé, ha akarod, ha nem és a posványban, a dagonyában, a mocsokban õk a jobbak.
Ha mégsem, majd hülyének nyilvánítanak, „oszt jó napot.” Ismerõs? Emlékezz Borbély Jóska esetére!
Emlékezz, mit mondott (már annyiszor emlegettük, hogy lassan-lassan a legújabb politikai celebbé válik) Doubrovszky úr, a hét közepe táján.
Azt találta mondani, hogy a „kormány keze meg van kötve”…. nocsak, akkor mégiscsak gyarmat vagyunk? Ha gyarmat vagyunk – amit persze eddig is tudtunk, csak a kormányzati kommunikációból nem derült ki eddig – akkor szerinted van esély arra, a legcsekélyebb is, hogy bármilyen jogtudós a bankok kárára döntsön, akárcsak egy kicsikét is?
Megígértem neked, hogy nem zsidózok, de azért az elõzetes feltételezésednek még sem akarok csalódást okozni. Felteszek neked egy ártatlan kérdést:
Szerinted az új politikai celebünk szájából kicsúszott elszólás, mi szerint „a kormány keze kötve van”, kik által kötettett meg? A bankárkaszt képviselõiként szerinted a szittya magyarok állnak a színfalak mögött, a „háttér hatalom” uraiként vagy egy másik nációra adnád a voksodat?
A választ, majd egyszer személyesen várom Tõled….
Persze kerülgethetjük ezt a kérdést, de akkor pont az igazságot takargatjuk. Pont azt nem tárjuk a széles nyilvánosság elé, ami az egész világ bajainak legfõbb forrása, a parazita, másokon élõsködõ, pazarlóan tékozló, mindent felélõ, háborúkat szító, nemzeteket kifosztó Rothschild-ok, Rockefeller-ek, Goldmann-ok… Schwarz (Soros) Györgyök (tiszta õsi magyar nevek…. ugye?) A sor hosszan folytatható, a helyi bankigazgatókig bezárólag, de még inkább azon is túl.
Az õseink erkölcse és morálja tiltja a kamatra való pénzkölcsönzést… Vajon miért? Mert tudták, hogy igazságtalan, és ellenkezik az alapvetõ emberi magatartás normáival. Nem is lenne baj semmi az egész világgal, ha a pénzt megtartották volna az eredeti – érték mérõ és érték közvetítõ – szerepében, és nem ruházták volna fel „tudományukkal”, a pénz pénzt teremtõ képességével.
A gyülekezõn a valódi áttörés elmaradt. Sajnos. Nem ragyogott fel „A” Csillag a Magyarság egén. Pedig az esély meg volt rá. Tehetséged, eszed, tisztaságod, erõd, kitartásod meg van hozzá.
Csak az árnyékodon kellett volna keresztül lépned.
Árpi! A meghatalmazást megkaptad, ahogy akartad. A Vezér te vagy. A téren összegyûlt devizahitelesek többségének mindenképpen….
Kiskunlacháza, 2013. február 17.
Orosházi Ferenc
a Zászlós
a Magyar Nemzeti Hadsereg tisztje
Nemzeti InternetFigyelõ
Link
Orosházi Ferenc Február 16-án összegyûltek a “devizahitelesek”, illetve azok a lelkileg és anyagilag megnyomorított emberek, akiknek azzal kell szembe nézniük, hogy pár hét múlva rájuk kerül a sor. Vagyis hamarosan mindazokra, akik a hamis devizahitelek áldozatai lettek. Annak az agyafúrt módszernek az áldozatai, mely a jövõjüket a munkájukra építõ emberek tömegeit azzal hitegette, hogy otthont, családot, egy boldog életet tudnak majd építeni a bankok segítségével, kedvezõ hitelfeltételek mellett. Mert bizony ezt kínálták.
Ezt kínálták, mert lehetõvé tették nekik a kormányok. Úgy az elsõ Orbán-kormány, mint az azt követõ többi. A jelenlegi Orbán-kormány meg szépít, illetve kommunikál. De milyen szépen! És hamarosan emberek százezrei kerülnek az utcára, lesznek öngyilkosok, családok mennek tönkre, gyermekek élete, már nem a jövõje, hanem az élete kerül közvetlen veszélybe.
De mindez semmi a kormányzat kommunikációjához képest, mely olyan pozitív képet fest a gazdaság állapotáról, hogy az osztán pestiesen szólva nem semmi. De ez majd itt a NIF oldalain egy másik alkalommal kerül terítékre. Most maradjunk csak a szombati eseményeknél.
Levelet kaptunk Orosházi Ferenctõl, aki igazságszólásaiért bizony az utóbbi hónapokban a hatalom kedvenc arcképe lett annak céltábláján. Pedig Orosházi Ferenc pusztán realista, semmi más, no és szókimondó. Az igaz szavak kimondója. Most is, emberi és érthetõ nyelven realizál. A tapasztalatokból indul ki és igyekszik megrajzolni a jövõt, amely a realitások fényében nagyon is valószerû.
NIF
Íme a levél:
Kásler Árpi
Idõpont: 2013. február 16.
Helyszín: Budapest, Kossuth tér.
Esemény: „devizahiteles” gyûlés.
Ezt a szombati napot megelõzõ nem éppen barátságos, sõt kifejezetten zord idõjárást, csodálatos verõfényes napsütéses idõ követte. Kellemes érzésekkel teli, jó jel ez. Úgy gondoltuk, az Égiek velünk vannak.
Érkezett a közönség szép számmal, halkan beszélgetve, csendben, reménnyel telve, bizakodva. Zászlók sokasága. Az elõzetes kérésnek megfelelõen csupa trikolór, sehol egy párt, vagy szervezet hovatartozásról árulkodó jelkép, lobogó. Sehol egy vörös-ezüst csíkos zászló. (ezt azért nagymértékben hiányoltam, az okát nem fejtegetem. Tudjuk, hogy az Árpád-sávos zászló magyarabb a magyarnál.)
11 óra körül a mikrofonhoz lép Kásler Árpi, és beszélni kezd. Okosan, értelmesen, szimpatikusan. Üde, megnyerõ jelenség, alig észrevehetõ tájszólása még közelebb hozta õt szívemhez. Igazi tiszta tekintetû, õszinte lelkû, megtörhetetlen „paraszt legény” a szó legnemesebb értelmében. Olyan közülünk való.
Az elmúlt évek alatt a devizahitelezés bûncselekményeinek felderítése kapcsán elvégzett szívós munkája, lesöpörhetetlen kitartása eredményeképpen, jogosan szólított meg bennünket. Sokan tettünk eleget hívó szavának, legalábbis az utóbbi idõkben megszokott, nemzeti oldal megmozdulásaihoz képest.
Világos, érthetõ szavakkal magyarázta el azt, hogy a devizahitelezés, mint fogalom sem létezik, tehát mindegyik hitelnek nevezett szerzõdés, érvénytelen, semmis. Megnyerõ módon kezelte Doubrovszky György pénzügyi biztos, „kötelezõen kincstári”, semmit mondó megnyilatkozásait. Jó volt az egész, de valami még hiányzott, ami nyomta a bögyömet.
Amikor éppen László Andrea – magyar szívekhez szóló – dalai színesítették a rendezvény különbözõ bekezdései közötti idõt, felhasználtam azt az alkalmat, hogy Árpi nincs éppen a pulpituson. Megkértem õt, hogy egy pár perc erejéig adjon lehetõséget – mikrofont –, hogy kiegészítsem saját gondolataimmal, észrevételeimmel az elhangzottakat. Ezt csupán azért volt arcom kérni tõle, mert ezt a bevezetõjében – bárki számára –, lehetõségként megemlítette, és elõttem más már élt vele.
- Mirõl akarsz beszélni? – kérdezett vissza felvetésemre.
- Természetesen a témához kapcsolódóan – válaszoltam.
- Nem fogsz zsidózni?
- Nem – hebegtem megdöbbenve.
- Nem fog zsidózni? – tette fel újra, a kérdést technikai sátorban tevékenykedõ László Misinek – Andrea párjának – mint a legilletékesebbnek(?) szegezve.
Háttal álltam Misinek, nem láttam a reakcióját. De az eszem már nem is ott járt.
A mögöttünk hagyott hét során, majd minden nap kint voltam a rendezvény helyszínén. Minden alkalommal váltottunk néhány szót, beszélgettünk Árpival. Nem sokat. Ennyi idõ alatt szûrte volna le személyiségemrõl azt, hogy ha megszólalok, akkor csak zsidózni fogok? Vagy a korábbi múltamból, írásaimból állapította meg ez irányú képességeimet, hogy csak erre lennék alkalmas?
Eddig jutottam gondolataimban, mikor elhaladva mellettem, igyekezett vissza a lépcsõ tetejére. A szavamat adom! – tettem még egy kísérletet, de már láttam rajta, hogy nem is hallja.
Akkor most leírom, mit szerettem volna ott elmondani. Mi az, amit pontosítani akartam segítõ szándékkal és mi az, amit hiányoltam.
Kedves Árpi!
A devizahitelezés visszásságaira nagyon bölcsen rámutattál. Megértettük, hogy ebben a kölcsönügyletnek nevezett lehúzásban az országunk lakosságának jó része érintett, és ez a jelenleg is érvényben lévõ jogszabályok szerint, bûncselekmény megalapozott gyanújára ad okot. Amennyiben ez így van, akkor szólítsuk meg a társadalmat, hogy aki utolsó erõfeszítéseivel még mindig fizeti ezt az államilag – a nemzetközi tõke útmutatásai alapján – szervezett uzsorát, az ne tegye. Ne tegye, mert a bankok felettünk gyakorolt hatalmát, a mi könnyeink, verítékünk árán megdolgozott jövedelmünk, és az abból származó befizetéseink tartják életben.
A hozzászólások során több ízben elhangzott, hogy a kormányzati kommunikáció –híven kiszolgálva a háttér hatalom igényeit – megpróbálja szembe fordítani a hitelcsapdában vergõdõket azokkal, akiknek nincs hitelük. Ezt könnyedén megtehetik kedves Árpi barátom – remélem, nem veszed zokon a megszólítást –, mert mondandódban a legnagyobb devizaadósról megfeledkeztél. A legnagyobb devizaadós pedig maga az ország. Maga a Nemzet!
Éppen úgy, gusztustalanul, gátlástalanul elbántak Hazánkkal, mintahogyan kovácsjózsival, nagypistivel, káslerárpival, vagy éppen orosháziferivel.
Addig, amíg ezt nem vesszük tudomásul, vagy nem beszélünk róla – fel sem merül bennem, hogy szándékosan hallgatunk felõle –, addig bizony a devizahiteles káslerárpival és orosháziferivel, könnyedén szembe állíthatják a hitel nélkülieket.
Abban a pillanatban viszont, hogy tudatosítjuk a magyarokkal, MINDENKIVEL(!), hogy az államadósságunk egy fõre vetítve, NAPONTA(!) több Forinttal növekszik, mint amit aznap megkerestünk – és ezt megértik az emberek –, már nem tudják megtenni hogy szembe állítsák a magyarok különbözõ érdekcsoportjait.
Abban a pillanatban, hogy mindez tudatosul, érintetté válik a hitel nélküli tanár, és a diák, IS! A hitelnélküli busz-, troli-, és villamosvezetõ, IS! A hitel nélküli orvos, az ápoló, és a betegszállító, IS! A hitel nélküli köztisztviselõ és a földet megmûvelni szándékozó paraszt, IS! A hitel nélküli építõiparos, a mozdonyvezetõ-, váltóállító-, és az utaskísérõ vasutas, IS! A hitel nélküli rendõr, a katona és a vadakat terelõ juhász…., IS! MINDENKI!
Bizony, ez a közös nevezõ kedves Árpi, a mindig növekvõ, soha vissza nem fizethetõ, a nemzetet, az unokáink unokáit is örök rabszolgaságba taszító és tartó államadósság. A jelenség ugyanaz nagyban, mint kicsiben! Az át nem adott, a nemzet asztalára soha le nem tett, annak boldogulására soha fel nem használt pénzösszegek, melyek után közösen fizetjük a visszafizethetetlen uzsorát – jelen állás szerint az idõk végezetéig.
Ez pedig az elmúlt 22 év árulása! A mindenkori kormányzat bûne, színre, szagra való tekintet nélkül! Ez a mindnyájunkat érintõ devizahiteles csalás, a mindennapjainkat megkeserítõ valóság! Ez a soha el nem évülõ haza és nemzet árulás, mert emiatt vonják el jövedelmünk 95%-át! (nincs tévedés, legalább a 95%-át!)
Ja, hogy az államadósságról nem hajlandók az „urak” tárgyalni velünk, és megígérni, hogy õszre talán lesz – vagy nem – megoldás?
Ja, hogy nem kellene tudomásul venni, hogy e tárgykör boncolgathatóságára nincs „törvényes” jogszabály? Ezért aztán inkább ne is feszegessük a kérdést, mert a regnáló hatalom érdekei ezt kívánják?
Ja, hogy ki kellett volna ez estben állni – és legalább egy mondattal támogatni – az engedéllyel rendelkezõ és március elsejétõl esedékes félpályás út lezárásról szóló kezdeményezés mellett, és nem gyorsan elhatárolódni tõle, abban a pillanatban, amint az a melletted álló szájából az elhangzott?
Árpi! Amit tettél, az jó, és a tisztánlátás végett szükséges, de a tovább lépéshez nem elégséges. Az idõ eljárt, nincs tovább. A tárgyalások, és a vele járó sehová nem vezetõ kényszerû kompromisszumok elfogadásának idejének vége. Eddig sem volt a végrehajtó hiénáknak semmilyen erkölcsi gátjuk a kilakoltatások terén, március elsejétõl még az álságos törvények sem állnak a várható visszataszító események elébe.
Az elmúlt hét közben a helyszínre kilátogató Doubrovszky úr azt találta mondani, hogyha elég hangosan dörömbölünk, akkor azt meghallják „odafenn”, akkor oda figyelnek ránk. Fogadjunk szót neki! Dörömböljünk hát, jó hangosan! Erre viszont nem alkalmas a – borítékolhatóan hosszadalmas, véget nem érõ meddõ vitákat eredményezõ – tárgyaló termek helyszíne, csendes kávézgatások mellett.
Árpi! Az az õ területük! Ott lehúznak maguk mellé, ha akarod, ha nem és a posványban, a dagonyában, a mocsokban õk a jobbak.
Ha mégsem, majd hülyének nyilvánítanak, „oszt jó napot.” Ismerõs? Emlékezz Borbély Jóska esetére!
Emlékezz, mit mondott (már annyiszor emlegettük, hogy lassan-lassan a legújabb politikai celebbé válik) Doubrovszky úr, a hét közepe táján.
Azt találta mondani, hogy a „kormány keze meg van kötve”…. nocsak, akkor mégiscsak gyarmat vagyunk? Ha gyarmat vagyunk – amit persze eddig is tudtunk, csak a kormányzati kommunikációból nem derült ki eddig – akkor szerinted van esély arra, a legcsekélyebb is, hogy bármilyen jogtudós a bankok kárára döntsön, akárcsak egy kicsikét is?
Megígértem neked, hogy nem zsidózok, de azért az elõzetes feltételezésednek még sem akarok csalódást okozni. Felteszek neked egy ártatlan kérdést:
Szerinted az új politikai celebünk szájából kicsúszott elszólás, mi szerint „a kormány keze kötve van”, kik által kötettett meg? A bankárkaszt képviselõiként szerinted a szittya magyarok állnak a színfalak mögött, a „háttér hatalom” uraiként vagy egy másik nációra adnád a voksodat?
A választ, majd egyszer személyesen várom Tõled….
Persze kerülgethetjük ezt a kérdést, de akkor pont az igazságot takargatjuk. Pont azt nem tárjuk a széles nyilvánosság elé, ami az egész világ bajainak legfõbb forrása, a parazita, másokon élõsködõ, pazarlóan tékozló, mindent felélõ, háborúkat szító, nemzeteket kifosztó Rothschild-ok, Rockefeller-ek, Goldmann-ok… Schwarz (Soros) Györgyök (tiszta õsi magyar nevek…. ugye?) A sor hosszan folytatható, a helyi bankigazgatókig bezárólag, de még inkább azon is túl.
Az õseink erkölcse és morálja tiltja a kamatra való pénzkölcsönzést… Vajon miért? Mert tudták, hogy igazságtalan, és ellenkezik az alapvetõ emberi magatartás normáival. Nem is lenne baj semmi az egész világgal, ha a pénzt megtartották volna az eredeti – érték mérõ és érték közvetítõ – szerepében, és nem ruházták volna fel „tudományukkal”, a pénz pénzt teremtõ képességével.
A gyülekezõn a valódi áttörés elmaradt. Sajnos. Nem ragyogott fel „A” Csillag a Magyarság egén. Pedig az esély meg volt rá. Tehetséged, eszed, tisztaságod, erõd, kitartásod meg van hozzá.
Csak az árnyékodon kellett volna keresztül lépned.
Árpi! A meghatalmazást megkaptad, ahogy akartad. A Vezér te vagy. A téren összegyûlt devizahitelesek többségének mindenképpen….
Kiskunlacháza, 2013. február 17.
Orosházi Ferenc
a Zászlós
a Magyar Nemzeti Hadsereg tisztje
Nemzeti InternetFigyelõ
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
vidia
- 2013. February 19. 21:08:33
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.