Errõl majd írok még, bár nem biztos, hogy benneteket érdekel.
Kína átvette a délnyugat-pakisztáni Gvadar kikötõ üzemeltetését. A lépéssel stratégiai fontosságú kijárathoz jut a Hormuzi-szoros felé, biztonságosabbá teheti tengeri olajszállítmányainak útvonalát, egyben logisztikai alternatívához is jutott.

Kína importolaj-szállítmányainak 80 százaléka az Indiai-óceán és a Csendes-óceán közötti Malaka-szoroson keresztül halad át, és Peking számára megnyugtató egy új lehetõség.

Szakértõk szerint az Afrikából és a Közel-Keletrõl származó olaj és gáz Kínába szállításának útja Gvadar jóvoltából ezer kilométerekkel rövidülhet le.

A kikötõ építésének 250 millió dolláros költségeihez Kína 75 százalékban járult hozzá, de 2007-ben a szingapúri Port of Singapore Authority (PSA) kapta meg 40 évre a kikötõt. Feltételezések szerint Pervez Musarraf akkori pakisztáni elnök nem akarta Washington neheztelését kiváltani azzal, hogy a kínaiaknak adja a kezelési jogot.

A PSA és partnerei azonban a sajtóban nem részletezett okokból nem tudták teljesíteni szerzõdésben vállalt kötelezettségeiket, köztük további több százmillió dolláros beruházásra tett vállalásukat. A kikötõ mûködtetéséhez, illetve szolgáltatásainak biztosításához még jelentõs infrastrukturális fejlesztésekre van szükség. Jelentések szerint lényegében nincs is használatban, állítólag tavaly november óta nem látogatta hajó.

Az üzemeltetésre korábban szerzõdött PSA és a Chinese Overseas Port Holdings Ltd. közötti megállapodás ünnepélyes szentesítésén hétfõn jelen volt Aszif Ali Zardari pakisztáni elnök is.

A kínai külügyminisztérium szóvivõje kedden kérdésre válaszolva annyit jegyzett meg, hogy Kína és Pakisztán együttmûködése elõsegíti a térségi stabilitást és fejlõdést.

A szerzõdés szerint a kínai vállalat teljes felelõsséggel tartozik a kikötõ mûködtetéséért, de az Pakisztán tulajdona marad. A hasznon osztoznak. Kína a most folyó 12. ötéves programjában már arra készült, hogy felgyorsítja a vasúti- és az autópálya összeköttetés megépítését Gvadar és az északnyugat-kínai Hszincsiang Kasi (Kasgár) városa között.

A vasútvonal építésének ötlete még Pervez Musarraf elnöksége idején vetõdött fel 2008-ban egy olajvezeték kiépítésével együtt. Úgy tudni, a beruházások elõkészületei már megkezdõdtek.

A kikötõ átvételérõl szóló bejelentésre különbözõképpen reagáltak Pakisztán szomszédjai, míg például Újdelhi aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Peking úgymond "az Arab-tengeren potenciális haditengerészeti bázishoz jutott", Teherán kommentálás helyett bejelentette, a kikötõtõl harminc kilométerre nyugatra, a maga területén, új tengerészeti bázist épít.

Liu Csien Kína iszlámábádi nagykövete igyekezett megnyugtatni a nemzetközi közvéleményt, és azt hangoztatta, hogy egyetlen országnak sem kell fenntartásokkal kezelnie a kikötõ átvételét, egyben alaptalannak nevezte a feltételezést, miszerint Kína katonai célokra szeretné használni a Gvadart.

Megfigyelõk mindazonáltal arra hívják fel a figyelmet, valószínû, hogy Kína a pakisztáni haditengerészet számára fejleszti majd a kikötõt, és hosszabb távon - potenciálisan - maga is számol vele. Pakisztán és Kína között olyan fokú a politikai bizalom, hogy erre reális lehetõség mutatkozik.
Link