Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Csurka István utolsó cikke 14 február 2013
... A Moszad nem a Kádár-Aczél- rendszert akarja visszaállítani. Semmit sem akar visszaállítani, hanem meg akarja teremteni a feltételeit a Kárpát-medence bizonyos részében, Csonka-Magyarországon (de esetleg csak a Dunántúlon) egy új, egy másik ország megalapításának. A feltételek meg kell, hogy feleljenek Izrael stratégiai és nemzetpolitikai igényeinek. Ezek az igények Izrael mai állapotából, az arab szaporodásából és a zsidó nép túlterheltségébõl származó kifáradásából keletkeznek.
Ma, amikor a válság dübörög és a legkülönbözõbb szinteken és minõségekben érzékelõ emberek és csoportok is egyöntetûen állapítják meg, hogy nagy baj van a világgal és talán még nagyobb baj van szegény hazánkkal, amelynek hajója hánykolódik és az elsüllyedés fenyegeti, most aztán volna égetõ szükség a pontos jelentésû, s mindenki számára ugyanazt üzenõ szavakra. De ilyenek már szinte nincsenek is. Szavainkra rátette a piszkos kezét a válságcsináló pénzügyi nagyhatalom, a megnevezhetetlen elkülönülés, a nem - Thomas Mann-i Varázshegy fent Davosban vagy lent a tenger szintjén, éppen a New York-i Szabadság-szobor tövében, ahol locsog az örökös hullámzás. A világuralomhoz és a mai háborúkkal teli irányításhoz mindenképpen kibelezett, üres szavakra van szükség. A rablóháború legyen "demokrácia-terjesztés", a nyomorgó tömeget nevezzük leszakadóknak, amelyben benne foglaltatik az önhiba és az elmaradottság, sõt még a népiség is. Aki sok pénzt összeharácsolt, összeprivatizált, öss zeközvet ített, fel- és leminõsített, az sohasem leszakadó, legfeljebb néha séta közben leszakad egy kicsit a többitõl a börtönudvaron. De akinek még ennél is több összejött, azt még ez a veszély sem fenyegeti, mert azt megvédi off-shore-ja és õkelme már a nemzetköziek csapatába tartozik, akit hivatalból megvédenek.
Velejéig hazug világban élünk, amelyben még az igaz állítás is csak félénken és magyarázkodva mer elõtörni, mert mégiscsak azokat a szavakat kell használnia, amelyeket elõzõleg már kibeleztek. Kijegecesedett szokássá vált, hogy egyes közírók, Népszabadság-tollnokok az elõzõ hazugságaikra építés módszerét választják. Beigazolt állításnak veszik, amit elõzõleg hazudtak, és ezekbõl az elemekbõl hoznak létre már szilárd igazságnak látszó állításokat. Ha egyszer egy Révész Sándor leírta már, hogy a Föld lapos, mint a pászka, és a magyar bûnös nép, benne én pedig antiszemita vagyok többmilliomod magammal - igaz vezérürüként -, akkor õ már ezeket a hazugságokat tényként kezeli. És nincs egyedül. A módszer arat, mint a halál.
Díszlik az egészben valami marxizmusból visszamaradt, azt is mondhatnók, leszakadt. A nagy marxista tévedéseket, amelyekben már az öreg sem hitt és csak Engels rendszerezõ munkája következtében maradtak fenn, majd késõbb Sztalin ordas hazugságait az állandó ismétlés tartotta életben. Göbbels is próbálkozott ezzel a módszerrel, de neki nem volt kifutása.
Most Orbán Viktor és Magyarország van soron. Miután az Országgyûlés alkotmányozott és szabályszerû kétharmados többséggel el is fogadta, kiderült, hogy a miniszterelnöknek mennie kell - mert tönkreteszi a gazdaságot. Elõzõleg ugyanis az lett hazudva. Akkor még csak a gazdaság érdekelte a nemzetközieket. Világszerte. A bankadó, a magánnyugdíj pénztárak és a Szurgut Nyeftegaz. A marxizmust különben is mindig a gazdaság hozta lázba, meg a proletariátus, amelyrõl az atyának halvány fogalma sem volt. Orbánnak tehát néhány hónappal ezelõtt még csak gazdasági ballépései miatt kellett volna mennie, sõt, eleinte csak Matolcsy tetemén keresztül, de aztán a lelépést kiterjesztették mindkettejükre. Mert volt egy bökkenõ: az alkotmányt nem tûzhették horogra, mint valami legyet. A készülõ szöveget munka közben, s az elfogadás módját, házszabályszerûségét szóvá tehették, de azt el kellett hallgatniuk és most is el kell hallgassák, hogy az alkotmányban a kereszténység, az Isten áldd meg a magyar t és a magyar alapállás a bajuk. Nekik és nemzetközi tartozékaiknak. Ezt egyszerûen nem lehetett kimondani.
Most már azonban megváltozott a helyzet. A nemzetközi támadások olyan nagyzenekari erõvel szólnak, bombardon, üstdob, cintányér, s távolról még a lánctalp-csörgés is - mint modern effekt - be van vetve, hogy most már az alkotmány életbe léptetésének igényével is elõ mertek állni, noha magát az Istent és a hazát még talán nem hozták szóba. Óvatosan hazudnak, erõteljesen szervezkednek. A szervezés ereje, nagyságrendje akkora, hogy nevetséges dolog mögötte csupán a hazai ellenzéki pártokat vagy a liberalizmus berlini, New York-i Konrád Görgyeit vagy Kertész Ákosait megtalálni. Õk ott feszítenek természetesen, de csak segédcsapatként, sokszor elõretolt egységként. Kiteszik a seggüket az ablakba, hogy az arra járó rácsaphasson. Nem, ehhez a szervezéshez, amit itt mûködésben látunk, õk édeskevesek. Itt a Moszad dolgozik.
A cél világos. A magyar gazdaság rendben van és senkit sem érdekel, mert nem tétel. Akinek a magyar munkaerõ olcsó, az idejön és befektet, dolgoztat. Az Orbán-kormány a tisztességesnek tisztességes hasznot szavatol. Az alkotmány életbe lépésével és más magyar intézkedésekkel megindulhat az az évtizedes, nemzedékek munkáját igénylõ folyamat, amelyben a magyarság újra magyar, keresztény anyanemzetté válik, és a családpolitikának köszönhetõen lelassul a népességfogyás. Magyarországon így beköszönthet a magyarság senkit sem bántó uralomra kerülése, együtt a hozzá húzó, beilleszkedett, esetleg asszimilálódott magyar zsidósággal, de nem következhet be az a képtelenség, hogy egy törpe kisebbség uralkodjék egy történelmi nemzet felett. Amit a Moszad, Izrael és New York akar. Ilyen helyzet - a Kádár-Aczél-rendszerben csak részben állt fenn, mert Moszkva soha nem engedte és - csak az 1982-es IMF-be lépés után indult meg hódító útján. A nyolcvanas évek végtelenül zavaros korszak vol t. Egysz erre indultak meg a nemzeti, össznemzeti, Erdélyt járó törekvések, Lakitelek és a demokratikus ellenzéknek az a liberális és kifejezetten zsidó és szabadkõmûves munkája is, amely Kis János tevékenységében összegzõdött.
A Moszad mindennek a történelmi tudásnak a birtokában van. Már akkor is itt kujtorgott hazánkban. A Moszad nem a Kádár-Aczél- rendszert akarja visszaállítani. Semmit sem akar visszaállítani, hanem meg akarja teremteni a feltételeit a Kárpát-medence bizonyos részében, Csonka-Magyarországon (de esetleg csak a Dunántúlon) egy új, egy másik ország megalapításának. A feltételek meg kell, hogy feleljenek Izrael stratégiai és nemzetpolitikai igényeinek. Ezek az igények Izrael mai állapotából, az arab szaporodásából és a zsidó nép túlterheltségébõl származó kifáradásából keletkeznek.
Izrael évtizedek óta folyamatosan háborúzik. Eleinte sorra-rendre nyert, amerikai fegyverekkel és támogatással, most már egy-két alkalommal a vereség ízét is meg kellett éreznie. Amerikát is sorozatos kudarcok érik arrafelé. Az amerikai vezetés egyes részeibõl is sugalmazhatják és pártolhatják egy nyugalmasabb sziget megszerzését.
Ez a körülmény vezet engem arra a következtetésre, hogy a Magyarország és Orbán elleni világméretû, összehangolt fellépés mögött egy nagyobb méretû, ezerszer hatékonyabb szervezõerõnek kell állnia, és az csak a Moszad lehet. (Persze a CIA-val karöltve.) Ide nem elég egy Charles Gati vagy egy Dallos György Berlinbõl, és még egy német szociáldemokrata miniszter vagy maga a francia külügyminiszter is kevés. Ebben az esetben most egy hatalmas hálózat mûködik, amelynek kiterjedése a különbözõ befektetési alapoktól a különbözõ csoportokig - Bilderberg, Foreign Affairs, stb. - terjed és amelynek a középpontjában a Moszad van. Már az egész világsajtót megmozgatták. A világ minden részébõl meg-megszólalnak sose hallott személyek. Az ilyen sok-sok helyrõl szóló támadó kórus, a sajtó, a tévék és a kisembernek látszó hozzászólók megszervezéséhez olyan erõ kell, amellyel csak az említett szervezet rendelkezik. Amellett a megrendelõ is erre mutat.
Mi az esélye a magyarságnak és kormányának ebben az egyenlõtlen harcban? Nem sok, de több, mint a felsorolásból kitetszik. Talán sokkal több is. Az európai társadalmak közvéleményének többsége velünk érez. Keveset tud a dologról, s a fenti erõs megvilágításból még kevesebbet, de igazsága terjed. Nagy szolidaritási kiállásokra nem számíthatunk, s azt magunknak kell élesztgetnünk a saját kiállásainkkal. A Wall Street elõtt állandóan tüntetés jön össze. Fiatalok el akarják foglalni a bankárközpontot. Ilyen még nem volt. Nem hoz-e borús idõt a világkapitalizmusra Magyarország ilyen módon való leigázása, nem lázítja-e fel a már félig leigázott és rejtélyes megbízottak kezére adott országok, Görög- és Olaszország népét a magyar bukás és a magyarországi mesterséges mannaesõ? Ezek világpolitikai kérdések. Meddig lehet elmenni egy ártatlan ország, egy csonkolt ország és egy többször tönkretett nép további tönkretételében?
Ezek most nem erkölcsi mentõkérdések, ezek most a leggyakorlatibb felvetések. De van más is. A magyarság, a kormány, Orbán és az egész java-nép elõtt nincs másik lehetõség, csak az ellenállás. A szembeszállás. Ez természetesen nem jelenthet visszapofázást, heccelést és frázisokat. Hanem józan végiggondolást. Ha nem állunk ellen, gyorsan bevonulnak - már a spájzban vannak -, nyélbe ütik és a világ észre sem veszi, hogy már nem vagyunk. Ha okosan, esetleg valamilyen fél-csárdás koreográfiával ellenállunk és idõre játszunk, talpon maradhatunk. Az idõ most nem az USA-nak és kapcsolt részeinek dolgozik.
Éppen azért, mert egy ekkora világerõvel állunk szemben, amellyel nem tudunk sem gazdasági, sem katonai, sem hatékony pusztán politikai erõt szembeállítani, csak a belsõ lelki, erkölcsi és kulturális összefogás, azaz egy belsõ magyar keresztény megmozdulás-sorozat, egy igazunk tudatából fakadó, kitartó ellenállási mozgalom szegezhetõ szembe. Mindenkit meg kell szólítani. Nincs kisember és nagyember. A sekrestyésre éppen úgy szükség van, mint a papra. A harangozók pedig harangozzanak.
A magyarságon 1956 óta nem futott végig semmilyen szent láz. Most fusson, mert a veszély végsõbb, mint akkor volt. A húzódozókat meg kell gyõzni, a trombitásoknak meg kell fújniuk a harsonákat, az értelmiségnek szép szóval, hittel kell megszólítania a társadalmat, félre a sehová nem vezetõ vitákkal, aki fél, inkább hallgasson. A máris átállókat arcul kell legyinteni. Ez a vagy-vagy korszaka: vagy megmaradunk vagy nem.
Az országmentõ mozgalomnak szépnek kell lennie. Mindenki megérezheti ezt a felemelõ új tartalmat, a végsõ magyar összefogás szépségét, aki besorakozik és végigkanyarog, hullámzik vele és benne a kicsi országon: A miénken.
Ma, amikor a válság dübörög és a legkülönbözõbb szinteken és minõségekben érzékelõ emberek és csoportok is egyöntetûen állapítják meg, hogy nagy baj van a világgal és talán még nagyobb baj van szegény hazánkkal, amelynek hajója hánykolódik és az elsüllyedés fenyegeti, most aztán volna égetõ szükség a pontos jelentésû, s mindenki számára ugyanazt üzenõ szavakra. De ilyenek már szinte nincsenek is. Szavainkra rátette a piszkos kezét a válságcsináló pénzügyi nagyhatalom, a megnevezhetetlen elkülönülés, a nem - Thomas Mann-i Varázshegy fent Davosban vagy lent a tenger szintjén, éppen a New York-i Szabadság-szobor tövében, ahol locsog az örökös hullámzás. A világuralomhoz és a mai háborúkkal teli irányításhoz mindenképpen kibelezett, üres szavakra van szükség. A rablóháború legyen "demokrácia-terjesztés", a nyomorgó tömeget nevezzük leszakadóknak, amelyben benne foglaltatik az önhiba és az elmaradottság, sõt még a népiség is. Aki sok pénzt összeharácsolt, összeprivatizált, öss zeközvet ített, fel- és leminõsített, az sohasem leszakadó, legfeljebb néha séta közben leszakad egy kicsit a többitõl a börtönudvaron. De akinek még ennél is több összejött, azt még ez a veszély sem fenyegeti, mert azt megvédi off-shore-ja és õkelme már a nemzetköziek csapatába tartozik, akit hivatalból megvédenek.
Velejéig hazug világban élünk, amelyben még az igaz állítás is csak félénken és magyarázkodva mer elõtörni, mert mégiscsak azokat a szavakat kell használnia, amelyeket elõzõleg már kibeleztek. Kijegecesedett szokássá vált, hogy egyes közírók, Népszabadság-tollnokok az elõzõ hazugságaikra építés módszerét választják. Beigazolt állításnak veszik, amit elõzõleg hazudtak, és ezekbõl az elemekbõl hoznak létre már szilárd igazságnak látszó állításokat. Ha egyszer egy Révész Sándor leírta már, hogy a Föld lapos, mint a pászka, és a magyar bûnös nép, benne én pedig antiszemita vagyok többmilliomod magammal - igaz vezérürüként -, akkor õ már ezeket a hazugságokat tényként kezeli. És nincs egyedül. A módszer arat, mint a halál.
Díszlik az egészben valami marxizmusból visszamaradt, azt is mondhatnók, leszakadt. A nagy marxista tévedéseket, amelyekben már az öreg sem hitt és csak Engels rendszerezõ munkája következtében maradtak fenn, majd késõbb Sztalin ordas hazugságait az állandó ismétlés tartotta életben. Göbbels is próbálkozott ezzel a módszerrel, de neki nem volt kifutása.
Most Orbán Viktor és Magyarország van soron. Miután az Országgyûlés alkotmányozott és szabályszerû kétharmados többséggel el is fogadta, kiderült, hogy a miniszterelnöknek mennie kell - mert tönkreteszi a gazdaságot. Elõzõleg ugyanis az lett hazudva. Akkor még csak a gazdaság érdekelte a nemzetközieket. Világszerte. A bankadó, a magánnyugdíj pénztárak és a Szurgut Nyeftegaz. A marxizmust különben is mindig a gazdaság hozta lázba, meg a proletariátus, amelyrõl az atyának halvány fogalma sem volt. Orbánnak tehát néhány hónappal ezelõtt még csak gazdasági ballépései miatt kellett volna mennie, sõt, eleinte csak Matolcsy tetemén keresztül, de aztán a lelépést kiterjesztették mindkettejükre. Mert volt egy bökkenõ: az alkotmányt nem tûzhették horogra, mint valami legyet. A készülõ szöveget munka közben, s az elfogadás módját, házszabályszerûségét szóvá tehették, de azt el kellett hallgatniuk és most is el kell hallgassák, hogy az alkotmányban a kereszténység, az Isten áldd meg a magyar t és a magyar alapállás a bajuk. Nekik és nemzetközi tartozékaiknak. Ezt egyszerûen nem lehetett kimondani.
Most már azonban megváltozott a helyzet. A nemzetközi támadások olyan nagyzenekari erõvel szólnak, bombardon, üstdob, cintányér, s távolról még a lánctalp-csörgés is - mint modern effekt - be van vetve, hogy most már az alkotmány életbe léptetésének igényével is elõ mertek állni, noha magát az Istent és a hazát még talán nem hozták szóba. Óvatosan hazudnak, erõteljesen szervezkednek. A szervezés ereje, nagyságrendje akkora, hogy nevetséges dolog mögötte csupán a hazai ellenzéki pártokat vagy a liberalizmus berlini, New York-i Konrád Görgyeit vagy Kertész Ákosait megtalálni. Õk ott feszítenek természetesen, de csak segédcsapatként, sokszor elõretolt egységként. Kiteszik a seggüket az ablakba, hogy az arra járó rácsaphasson. Nem, ehhez a szervezéshez, amit itt mûködésben látunk, õk édeskevesek. Itt a Moszad dolgozik.
A cél világos. A magyar gazdaság rendben van és senkit sem érdekel, mert nem tétel. Akinek a magyar munkaerõ olcsó, az idejön és befektet, dolgoztat. Az Orbán-kormány a tisztességesnek tisztességes hasznot szavatol. Az alkotmány életbe lépésével és más magyar intézkedésekkel megindulhat az az évtizedes, nemzedékek munkáját igénylõ folyamat, amelyben a magyarság újra magyar, keresztény anyanemzetté válik, és a családpolitikának köszönhetõen lelassul a népességfogyás. Magyarországon így beköszönthet a magyarság senkit sem bántó uralomra kerülése, együtt a hozzá húzó, beilleszkedett, esetleg asszimilálódott magyar zsidósággal, de nem következhet be az a képtelenség, hogy egy törpe kisebbség uralkodjék egy történelmi nemzet felett. Amit a Moszad, Izrael és New York akar. Ilyen helyzet - a Kádár-Aczél-rendszerben csak részben állt fenn, mert Moszkva soha nem engedte és - csak az 1982-es IMF-be lépés után indult meg hódító útján. A nyolcvanas évek végtelenül zavaros korszak vol t. Egysz erre indultak meg a nemzeti, össznemzeti, Erdélyt járó törekvések, Lakitelek és a demokratikus ellenzéknek az a liberális és kifejezetten zsidó és szabadkõmûves munkája is, amely Kis János tevékenységében összegzõdött.
A Moszad mindennek a történelmi tudásnak a birtokában van. Már akkor is itt kujtorgott hazánkban. A Moszad nem a Kádár-Aczél- rendszert akarja visszaállítani. Semmit sem akar visszaállítani, hanem meg akarja teremteni a feltételeit a Kárpát-medence bizonyos részében, Csonka-Magyarországon (de esetleg csak a Dunántúlon) egy új, egy másik ország megalapításának. A feltételek meg kell, hogy feleljenek Izrael stratégiai és nemzetpolitikai igényeinek. Ezek az igények Izrael mai állapotából, az arab szaporodásából és a zsidó nép túlterheltségébõl származó kifáradásából keletkeznek.
Izrael évtizedek óta folyamatosan háborúzik. Eleinte sorra-rendre nyert, amerikai fegyverekkel és támogatással, most már egy-két alkalommal a vereség ízét is meg kellett éreznie. Amerikát is sorozatos kudarcok érik arrafelé. Az amerikai vezetés egyes részeibõl is sugalmazhatják és pártolhatják egy nyugalmasabb sziget megszerzését.
Ez a körülmény vezet engem arra a következtetésre, hogy a Magyarország és Orbán elleni világméretû, összehangolt fellépés mögött egy nagyobb méretû, ezerszer hatékonyabb szervezõerõnek kell állnia, és az csak a Moszad lehet. (Persze a CIA-val karöltve.) Ide nem elég egy Charles Gati vagy egy Dallos György Berlinbõl, és még egy német szociáldemokrata miniszter vagy maga a francia külügyminiszter is kevés. Ebben az esetben most egy hatalmas hálózat mûködik, amelynek kiterjedése a különbözõ befektetési alapoktól a különbözõ csoportokig - Bilderberg, Foreign Affairs, stb. - terjed és amelynek a középpontjában a Moszad van. Már az egész világsajtót megmozgatták. A világ minden részébõl meg-megszólalnak sose hallott személyek. Az ilyen sok-sok helyrõl szóló támadó kórus, a sajtó, a tévék és a kisembernek látszó hozzászólók megszervezéséhez olyan erõ kell, amellyel csak az említett szervezet rendelkezik. Amellett a megrendelõ is erre mutat.
Mi az esélye a magyarságnak és kormányának ebben az egyenlõtlen harcban? Nem sok, de több, mint a felsorolásból kitetszik. Talán sokkal több is. Az európai társadalmak közvéleményének többsége velünk érez. Keveset tud a dologról, s a fenti erõs megvilágításból még kevesebbet, de igazsága terjed. Nagy szolidaritási kiállásokra nem számíthatunk, s azt magunknak kell élesztgetnünk a saját kiállásainkkal. A Wall Street elõtt állandóan tüntetés jön össze. Fiatalok el akarják foglalni a bankárközpontot. Ilyen még nem volt. Nem hoz-e borús idõt a világkapitalizmusra Magyarország ilyen módon való leigázása, nem lázítja-e fel a már félig leigázott és rejtélyes megbízottak kezére adott országok, Görög- és Olaszország népét a magyar bukás és a magyarországi mesterséges mannaesõ? Ezek világpolitikai kérdések. Meddig lehet elmenni egy ártatlan ország, egy csonkolt ország és egy többször tönkretett nép további tönkretételében?
Ezek most nem erkölcsi mentõkérdések, ezek most a leggyakorlatibb felvetések. De van más is. A magyarság, a kormány, Orbán és az egész java-nép elõtt nincs másik lehetõség, csak az ellenállás. A szembeszállás. Ez természetesen nem jelenthet visszapofázást, heccelést és frázisokat. Hanem józan végiggondolást. Ha nem állunk ellen, gyorsan bevonulnak - már a spájzban vannak -, nyélbe ütik és a világ észre sem veszi, hogy már nem vagyunk. Ha okosan, esetleg valamilyen fél-csárdás koreográfiával ellenállunk és idõre játszunk, talpon maradhatunk. Az idõ most nem az USA-nak és kapcsolt részeinek dolgozik.
Éppen azért, mert egy ekkora világerõvel állunk szemben, amellyel nem tudunk sem gazdasági, sem katonai, sem hatékony pusztán politikai erõt szembeállítani, csak a belsõ lelki, erkölcsi és kulturális összefogás, azaz egy belsõ magyar keresztény megmozdulás-sorozat, egy igazunk tudatából fakadó, kitartó ellenállási mozgalom szegezhetõ szembe. Mindenkit meg kell szólítani. Nincs kisember és nagyember. A sekrestyésre éppen úgy szükség van, mint a papra. A harangozók pedig harangozzanak.
A magyarságon 1956 óta nem futott végig semmilyen szent láz. Most fusson, mert a veszély végsõbb, mint akkor volt. A húzódozókat meg kell gyõzni, a trombitásoknak meg kell fújniuk a harsonákat, az értelmiségnek szép szóval, hittel kell megszólítania a társadalmat, félre a sehová nem vezetõ vitákkal, aki fél, inkább hallgasson. A máris átállókat arcul kell legyinteni. Ez a vagy-vagy korszaka: vagy megmaradunk vagy nem.
Az országmentõ mozgalomnak szépnek kell lennie. Mindenki megérezheti ezt a felemelõ új tartalmat, a végsõ magyar összefogás szépségét, aki besorakozik és végigkanyarog, hullámzik vele és benne a kicsi országon: A miénken.
Hozzaszolasok
#1 |
pozor124
- 2013. February 25. 20:52:10
#2 |
Klotild
- 2013. February 26. 06:05:50
#3 |
Gutai Zub
- 2013. February 26. 09:02:12
#4 |
mattila
- 2013. February 26. 10:04:28
#5 |
Klotild
- 2013. February 26. 14:06:10
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.