Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Meztelen nõt ölõ zsidókat festett Munkácsy Mihály?
A kis hun-cut, elkapta ezt a sok gyilkos zsidó férget? Hol a többi kép? Jön az is? Doksi, fotó, vallomás? Tánczos dosszié...
Kalandregénybe illõ történet bomlott ki elõttünk, amikor utánajártunk egy amerikai forrásból érkezõ hírnek: Munkácsy Mihály, a festõ, akinek legalább egy képét minden magyar ismeri, készített egy botrányos mûvet is. A monumentális méretû, és amúgy mesteri munka az európai kultúra egyik legsötétebb babonáját idézi teljes komolysággal: zsidók ölnek ártatlan lányt rituális okból. A festmény tulajdonosa mindent megtesz, hogy homályban maradjon, de nekünk elõször sikerült fotót szerezni a mûrõl, és beszéltünk a festmény eredetét kutató szakértõkkel is.
Ha igazak egy rejtélyes mûgyûjtõ állításai, akkor át kell értékelni az egyik kikezdhetetlennek ismert magyar kulturális idol, Munkácsy Mihály életmûvét. A monumentális vallási festményeirõl, magyar történelmi tablóiról, vagy édesbús népi életképeirõl ismert mûvész az Indexhez eljuttatott dokumentumok szerint ugyanis festett egy eddig nem ismert, felkavaró képet is. A festmény nem is burkoltan antiszemita kiáltvány, amely témájában és megjelenítési módjában a legalávalóbb babonákat és sötét eszméket idézi meg. Olyasmiket, amelyeknek egyébként reneszánsza volt Munkácsy fénykorában, nemcsak Magyarországon, de Európában is.
A festmény üzenetének értelmezéséhez sem esztétikai, sem mûvészettörténeti, sem történelmi háttérismeret nem szükséges. Élveteg, vagy gonosz tekintetû zsidók feszítenek ki egy védtelen, ruhátlan lányt. Az áldozat hasán, kezein folyik a vér, egy szenvtelen zsidó edényt tart, vélhetõen a vér összegyûjtéséhez, miközben a háttérben egymás fülébe suttognak a szertartás további résztvevõi. Az alélt lány kiszolgáltatottan hever, a zsidók orra kampós, az egyik szája véres, két öregember kigúvadt szemmel mered a lány ágyékára, miközben a fõzsidó késsel közelít. Mindez akár karikatúra is lehetne, a babona paródiája, ám egyetlen dolog mégis a rémisztõ mezsgyében tartja a festményt: hogy látványosan jó képrõl van szó.
blood
Fotó: Index
A festmény kifejezõ, drámai, bravúrosan alkalmazza az akadémizmus minden stílusjegyét. Éppen azokat az erényeket mutatja fel, amelyek révén Munkácsy a hírnevét köszönheti. A hatást szintén egy Munkácsyra jellemzõ elem fokozza, a méret: a felzaklató jelenet négy méterszer két és fél méteren sokkolja a nézõt.
Kétségek és bizonyítékok
A Golgota vagy a Siralomház címû képek áhítatos rajongóinak helyzetét nehezíti, hogy a képet olyan titkok övezik, mintha egy Dan Brown-regényben szerepelne. Az alkotáson nincs egyértelmû szignó, a vélhetõen külföldön élõ tulajdonos nem áll a nyilvánosság elé, a kép eredete bizonytalan, nyomát pedig az életmûben sem találni.
A képpel két éve foglalkozó amerikai és magyar szakemberek azonban állítják, hogy a közvetett bizonyítékok egyértelmûvé teszik az alkotó kilétét.
Dr. Jeffrey Taylor mûvészettörténész és Végvári Zsófia, a Komplex Festményvizsgálati Labor vezetõje így érvelnek: a stílusjegyek megfeleltethetõk Munkácsy fõ korszakának festményeirõl ismerteknek. A mûszeres vizsgálatok a festmény keletkezését 1882 és 1887 közé teszik, arra az idõre, amelyben az Európát felkavaró és megosztó két antiszemita per zajlott: a tiszaeszlári vérvád (1882-1883), és kicsit késõbb a franciaországi Dreyfus-per (1894-1906). Az 1914-es nemzetközi sajtóban nyoma van egy Munkácsynak tulajdonított, Vérvád (Crime rituel) címû képnek, igaz, a festõ özvegye tagadta a kép létezését.
Megszólaltattuk volna a tulajdonost is, aki azonban olyannyira védte inkognitóját, hogy még szakértõivel is csak közvetítõkön keresztül tartja a kapcsolatot. Annyit tudtunk meg, hogy a közvetítõ amerikai, a tulaj pedig vélhetõen nem magyar származású. Forrásaink a képet 2012-ben egy londoni mûtárgyszállító cég udvarán vizsgálhatták meg. A festményt rossz minõségû keretre feszítve találták, a vásznon a szakszerûtlen tárolás jeleivel. A Vérvád ennek ellenére olyan erõs hatást tett rájuk, hogy mindketten állítják, eredeti Munkácsy került elõ.
De nézzük meg sorban a bizonyítékokat, és a kétkedésre okot adó vélekedéseket.
A tiszaeszlári vérvád és a titkos festmény
A kutatók vaskos dokumentumokat állítottak össze a kép keletkezésének körülményeirõl, ami meglepõ lehet annak fényében, hogy az utókornak egyetlen direkt bizonyíték sem áll a rendelkezésére. Rengeteg olyan adat létezik ugyanakkor, amelyek alapján könnyen elképzelhetõ, hogy a kép alkotója lehet akár Munkácsy Mihály is.
A Vérvád témája, a nyílt antiszemitizmus, a zsidók által elkövetett állítólagos bûnök a napi közbeszéd részét képezték abban az idõben, amely Munkácsy fõ korszakának számít. „A kép témája és a feltételezett keletkezési idõ egybe esik a tiszaeszlári vérvád 1883-as dátumával. A korabeli világsajtó is tudósított a Tiszaeszláron történtekrõl, így feltehetõ, hogy Munkácsy a korabeli újságokból értesült a faluban történtekrõl. Munkácsyt mélyen érintették a társadalmi események, különös érzékenységgel reagált a társadalom bizonyos rétegeinek helyzetére.” – írta lapunk kérdésére a mûvel foglalkozó szakértõ, Végvári Zsófia.
IMG 6882
Fotó: Index
Felvetettük, hogy miként készülhetett el egy ilyen monumentális kép úgy, hogy a mûnek és keletkezésének sincsenek nyomai a szakirodalomban és a leírásokban. Végvári elmondta, hogy a festékbe ragadva textilszálakat találtak, amelybõl arra következtettek, a mûvész titokban dolgozott a felkavarónak számító témán, a készülõ festményt pedig munka után letakarhatta.
Az orosz kapcsolat
Bár Munkácsy élete jól dokumentáltnak számít, még az utóbbi években is kerültek elõ ismeretlen munkái. A festõnek tömegével voltak külföldi megrendelõi is, és mûkereskedõje, Charles Sedelmeyer a mai sztármenedzserek módszereivel dolgozva képeit gyakran már a festõállványról eladta.
Jeff Taylor mûvészettörténész szerint a Vérvád megrendelõje a jelek alapján orosz volt. A titokzatos tulajdonostól származik az információ, hogy a kép Oroszországon át került Finnországba, majd 1917-ben Amerikába.
Az orosz szál, Munkácsy neve és a Vérvád címû kép együtt is megjelenik a szakirodalomban, igaz, negatív elõjellel. Mégis ez a Munkácsyhoz köthetõ legerõsebb bizonyíték: Az American Jewish Year Book 1913-1914-es évek zsidókat érintõ eseményei közt említ egy cikket, amelyben Munkácsy özvegye azt állítja, nem igaz a Novoje Vremja címû lap állítása, hogy korábban Munkácsy Mihály festett egy Vérvád címû képet. A Kijevszkaja Miszl pedig arról ír, hogy a képet egy gyenge festõ készítette azért, hogy a megrendelõ gazdag zsidókat zsarolhasson meg.
Munkácsy és a Vérvád feltûnik egy francia újság, a Le Croix 1914-es számában is, igaz, itt is csak úgy, hogy Munkácsyné cáfolja, hogy azt férje festette volna.
A kutatók vélhetõen a nem zörög a haraszt elve alapján gyanakodnak orosz megrendelõre, aki szerintük akár a cár is lehetett. Bár direkt bizonyíték erre sincs, de ismert, hogy III. Sándor udvari festõje Zichy Mihály volt, aki személyes kapcsolatban állt Munkácsyval, és az elmélet szerint õ továbbíthatta a megbízást kollégájának. Az egyszerre túlfûtötten erotikus és felzaklatóan erõszakos kép valóban nem lett volna idegen a cár ízlésétõl, Zichy maga is készített számára pornográf rajzokat, miközben az antiszemitizmus is igen kedvelt nézet volt az országban.
Végvári Zsófia számunkra regényesnek tûnõ elmélete szerint a kép lehetett a szakítás oka Munkácsy és sikeres mûkereskedõje közt. A zsidó származású a Sedelmeyer a feltételezés szerint tudomást szerezhetett a számára felháborító képrõl, és ezért rúgta fel a gyümölcsözõ üzleti kapcsolatot.
Pilátus és a zsidók
Végvári Zsófia esztétikai, stilisztikai alapon is megfeleltetéseket talált a kor Munkácsy-képei és a Vérvád közt. „Munkácsy az 1880-as évek közepén – amikorra a festmény keletkezési ideje tehetõ stíluskritikai alapon – már túl volt a Krisztus Pilátus elõtt és a Golgota címû kompozíción. A festmény kimondhatatlan sikert hozott Munkácsynak, festménye elé zarándokolt Európa, és pár évvel késõbb az Amerikai Egyesült Államok. Festõi stílusa ekkorra kiforrott, alakjai kifejezõ ereje és a festményeinek kompozíciója rembrandti párhuzamokat ér el. A Vérvád címû festmény figurái ismerõsek a Krisztus Pilátus elõtt címû festményrõl. Kompozíciója tökéletesen szerkesztett, a horizontális elrendezés balladaszerûen meséli el az eseményeket. A Krisztus-kép alakjai új történetben élednek újjá, az öreg és a fiatal zsidó arca vagy a tömegben szereplõ alakok jól illettek a Vérvád témájának megjelenítéséhez.”
PILÁTUS-ELÕTT-blood libel
Fotó: Index
Végvári az adott képen konkrét párhuzamokat is húz a Krisztus Pilátus elõtt címû kép és a Vérvád egyes szereplõi közt. Ezzel magyarázza azt is, hogy nem kerültek elõ a Vérvádat megelõlegezõ vázlatok. A szakértõ úgy véli, ezek elkészültek a korábbi nagy képekhez, és az alakokat innen már csak át kellett emelni.
Bár a színpadias kompozíció, a drámai fények és beállítások valóban döbbenetes hasonlóságot mutatnak Munkácsyval, Molnos Péter mûvészettörténész szerint ezek olyan jegyek, amelyek inkább az akadémista stílusra jellemzõek, nem csak Munkácsyra. „Klasszikus historizáló kompozícióval van dolgunk” – mondta. Molnos szerint a képet láthatóan tanult, jó technikai tudással rendelkezõ festõ készítette. A stílusjegyekre térve úgy folytatta: „A kezek kialakításánál felfedezhetõk olyan megoldások, amelyek analógok Munkácsyval. Valószínûbb azonban, hogy akkoriban ez volt a divat. Ez a fajta kvázi hiperrealista megközelítés, a megfestés blikkfangjaival összességében nem jellemzõ Munkácsyra.” Molnos meglátása szerint nem is Zichy Mihály-képrõl van szó.
Megkérdõjelezi a magyar szálat a képen kibomló történet is, amelyen nem a tiszaeszlári eset jellemzõ motívumai tûnnek fel. Míg a vérvádnál az áldozat, akinek haláláért a zsidókat vádolták, 14 éves volt, a festmény nõalakja érett nõ. Gömbölyû hasa miatt a fõszereplõ talán várandós is. A vérvád esetében nem kerültek elõ olyan motívumok, amelyek a képen hangsúlyosak: a kézbe szúrt szögek inkább Jézus megfeszítését idézik. (Igaz, mûvészettörténészek szerint ez a momentum a téma elemelt, szimbolikus megközelítésébõl is eredhet.) Molnos úgy vélte, a festmény talán egy Európában kevéssé ismert, jó kezû orosz festõ munkája.
Horgony és M
A képet tudományos vizsgálatoknak is alávetették. Végvári elmondta, hogy a kutatók szerencséjére ebben az idõben intenzíven fejlõdtek a kémiai kutatások, és ennek eredményeképpen néhány évenként jelentek meg új festékek. Az összetevõk beazonosításával könnyen megmondható, hogy melyik évben készült az adott festmény. Festékanalízisük szerint a kép 1882 és 1887 közt készült.
A kép infravörös vizsgálatánál felfedeztek egy M betût a vászon jobb alsó sarkában, amely a sötétedõ festékek és a felület szennyezõdése miatt halványodott el. A szignó mellett egy horgonyformát is találtak, amelyet a cár jelképeként magyaráztak.
A titokzatos tulajdonos
A történet összességében meggyõzõ, de a kritikusan közelítve hozzá az is nyilvánvaló: nehezen eldönthetõ, hogy a bizonyítékok támasztják alá a Munkácsy-teóriát, vagy a tények gravitálnak a nagy vonzóerõvel bíró névhez. Annyit le kell szögezni, hogy a legjobb mûbírálat is csak valószínûsít: tévedések a nagy múzeumoknál, elismert szakértõknél és jól dokumentált életmûveknél is elõfordulnak.
A nyomozásban segítene, ha végigkövethetnénk a festmény útját, ennek azonban akadálya, hogy a tulajdonos nem kíván elõlépni a homályból. A szakértõk annyit mondtak el, hogy a célja egyértelmûen a kép értékesítése. Vélekedésük szerint nem magyar, vagy magyar származású emberrõl van szó, mivel olyan alapvetõ információkat is kért tõlük, amivel egy magyar rendelkezne.
Jól értesültségre vall ugyanakkor, hogy a titokzatos tulaj éppen akkor döntött az eladásról, amikor Magyarországon a parlamenttõl a közbeszédig ismét elõkerült az antiszemitizmus. Ilyen körülmények közt pedig talán már nem habozna egy, a témával szimpatizáló, tõkeerõs vásárlójelölt. Bár az ár akár 3-400 millió forint is lehet, a vonzerõ jelentõs, hiszen olyan antiszemita képrõl van szó, amit feltehetõen az egyik legnagyobbra tartott magyar festõ készített. A kedves érdeklõdõk informálása végett annyit hozzá kell tennünk: a kép jelentõs restaurálásra szorul.
Link
Kalandregénybe illõ történet bomlott ki elõttünk, amikor utánajártunk egy amerikai forrásból érkezõ hírnek: Munkácsy Mihály, a festõ, akinek legalább egy képét minden magyar ismeri, készített egy botrányos mûvet is. A monumentális méretû, és amúgy mesteri munka az európai kultúra egyik legsötétebb babonáját idézi teljes komolysággal: zsidók ölnek ártatlan lányt rituális okból. A festmény tulajdonosa mindent megtesz, hogy homályban maradjon, de nekünk elõször sikerült fotót szerezni a mûrõl, és beszéltünk a festmény eredetét kutató szakértõkkel is.
Ha igazak egy rejtélyes mûgyûjtõ állításai, akkor át kell értékelni az egyik kikezdhetetlennek ismert magyar kulturális idol, Munkácsy Mihály életmûvét. A monumentális vallási festményeirõl, magyar történelmi tablóiról, vagy édesbús népi életképeirõl ismert mûvész az Indexhez eljuttatott dokumentumok szerint ugyanis festett egy eddig nem ismert, felkavaró képet is. A festmény nem is burkoltan antiszemita kiáltvány, amely témájában és megjelenítési módjában a legalávalóbb babonákat és sötét eszméket idézi meg. Olyasmiket, amelyeknek egyébként reneszánsza volt Munkácsy fénykorában, nemcsak Magyarországon, de Európában is.
A festmény üzenetének értelmezéséhez sem esztétikai, sem mûvészettörténeti, sem történelmi háttérismeret nem szükséges. Élveteg, vagy gonosz tekintetû zsidók feszítenek ki egy védtelen, ruhátlan lányt. Az áldozat hasán, kezein folyik a vér, egy szenvtelen zsidó edényt tart, vélhetõen a vér összegyûjtéséhez, miközben a háttérben egymás fülébe suttognak a szertartás további résztvevõi. Az alélt lány kiszolgáltatottan hever, a zsidók orra kampós, az egyik szája véres, két öregember kigúvadt szemmel mered a lány ágyékára, miközben a fõzsidó késsel közelít. Mindez akár karikatúra is lehetne, a babona paródiája, ám egyetlen dolog mégis a rémisztõ mezsgyében tartja a festményt: hogy látványosan jó képrõl van szó.
blood
Fotó: Index
A festmény kifejezõ, drámai, bravúrosan alkalmazza az akadémizmus minden stílusjegyét. Éppen azokat az erényeket mutatja fel, amelyek révén Munkácsy a hírnevét köszönheti. A hatást szintén egy Munkácsyra jellemzõ elem fokozza, a méret: a felzaklató jelenet négy méterszer két és fél méteren sokkolja a nézõt.
Kétségek és bizonyítékok
A Golgota vagy a Siralomház címû képek áhítatos rajongóinak helyzetét nehezíti, hogy a képet olyan titkok övezik, mintha egy Dan Brown-regényben szerepelne. Az alkotáson nincs egyértelmû szignó, a vélhetõen külföldön élõ tulajdonos nem áll a nyilvánosság elé, a kép eredete bizonytalan, nyomát pedig az életmûben sem találni.
A képpel két éve foglalkozó amerikai és magyar szakemberek azonban állítják, hogy a közvetett bizonyítékok egyértelmûvé teszik az alkotó kilétét.
Dr. Jeffrey Taylor mûvészettörténész és Végvári Zsófia, a Komplex Festményvizsgálati Labor vezetõje így érvelnek: a stílusjegyek megfeleltethetõk Munkácsy fõ korszakának festményeirõl ismerteknek. A mûszeres vizsgálatok a festmény keletkezését 1882 és 1887 közé teszik, arra az idõre, amelyben az Európát felkavaró és megosztó két antiszemita per zajlott: a tiszaeszlári vérvád (1882-1883), és kicsit késõbb a franciaországi Dreyfus-per (1894-1906). Az 1914-es nemzetközi sajtóban nyoma van egy Munkácsynak tulajdonított, Vérvád (Crime rituel) címû képnek, igaz, a festõ özvegye tagadta a kép létezését.
Megszólaltattuk volna a tulajdonost is, aki azonban olyannyira védte inkognitóját, hogy még szakértõivel is csak közvetítõkön keresztül tartja a kapcsolatot. Annyit tudtunk meg, hogy a közvetítõ amerikai, a tulaj pedig vélhetõen nem magyar származású. Forrásaink a képet 2012-ben egy londoni mûtárgyszállító cég udvarán vizsgálhatták meg. A festményt rossz minõségû keretre feszítve találták, a vásznon a szakszerûtlen tárolás jeleivel. A Vérvád ennek ellenére olyan erõs hatást tett rájuk, hogy mindketten állítják, eredeti Munkácsy került elõ.
De nézzük meg sorban a bizonyítékokat, és a kétkedésre okot adó vélekedéseket.
A tiszaeszlári vérvád és a titkos festmény
A kutatók vaskos dokumentumokat állítottak össze a kép keletkezésének körülményeirõl, ami meglepõ lehet annak fényében, hogy az utókornak egyetlen direkt bizonyíték sem áll a rendelkezésére. Rengeteg olyan adat létezik ugyanakkor, amelyek alapján könnyen elképzelhetõ, hogy a kép alkotója lehet akár Munkácsy Mihály is.
A Vérvád témája, a nyílt antiszemitizmus, a zsidók által elkövetett állítólagos bûnök a napi közbeszéd részét képezték abban az idõben, amely Munkácsy fõ korszakának számít. „A kép témája és a feltételezett keletkezési idõ egybe esik a tiszaeszlári vérvád 1883-as dátumával. A korabeli világsajtó is tudósított a Tiszaeszláron történtekrõl, így feltehetõ, hogy Munkácsy a korabeli újságokból értesült a faluban történtekrõl. Munkácsyt mélyen érintették a társadalmi események, különös érzékenységgel reagált a társadalom bizonyos rétegeinek helyzetére.” – írta lapunk kérdésére a mûvel foglalkozó szakértõ, Végvári Zsófia.
IMG 6882
Fotó: Index
Felvetettük, hogy miként készülhetett el egy ilyen monumentális kép úgy, hogy a mûnek és keletkezésének sincsenek nyomai a szakirodalomban és a leírásokban. Végvári elmondta, hogy a festékbe ragadva textilszálakat találtak, amelybõl arra következtettek, a mûvész titokban dolgozott a felkavarónak számító témán, a készülõ festményt pedig munka után letakarhatta.
Az orosz kapcsolat
Bár Munkácsy élete jól dokumentáltnak számít, még az utóbbi években is kerültek elõ ismeretlen munkái. A festõnek tömegével voltak külföldi megrendelõi is, és mûkereskedõje, Charles Sedelmeyer a mai sztármenedzserek módszereivel dolgozva képeit gyakran már a festõállványról eladta.
Jeff Taylor mûvészettörténész szerint a Vérvád megrendelõje a jelek alapján orosz volt. A titokzatos tulajdonostól származik az információ, hogy a kép Oroszországon át került Finnországba, majd 1917-ben Amerikába.
Az orosz szál, Munkácsy neve és a Vérvád címû kép együtt is megjelenik a szakirodalomban, igaz, negatív elõjellel. Mégis ez a Munkácsyhoz köthetõ legerõsebb bizonyíték: Az American Jewish Year Book 1913-1914-es évek zsidókat érintõ eseményei közt említ egy cikket, amelyben Munkácsy özvegye azt állítja, nem igaz a Novoje Vremja címû lap állítása, hogy korábban Munkácsy Mihály festett egy Vérvád címû képet. A Kijevszkaja Miszl pedig arról ír, hogy a képet egy gyenge festõ készítette azért, hogy a megrendelõ gazdag zsidókat zsarolhasson meg.
Munkácsy és a Vérvád feltûnik egy francia újság, a Le Croix 1914-es számában is, igaz, itt is csak úgy, hogy Munkácsyné cáfolja, hogy azt férje festette volna.
A kutatók vélhetõen a nem zörög a haraszt elve alapján gyanakodnak orosz megrendelõre, aki szerintük akár a cár is lehetett. Bár direkt bizonyíték erre sincs, de ismert, hogy III. Sándor udvari festõje Zichy Mihály volt, aki személyes kapcsolatban állt Munkácsyval, és az elmélet szerint õ továbbíthatta a megbízást kollégájának. Az egyszerre túlfûtötten erotikus és felzaklatóan erõszakos kép valóban nem lett volna idegen a cár ízlésétõl, Zichy maga is készített számára pornográf rajzokat, miközben az antiszemitizmus is igen kedvelt nézet volt az országban.
Végvári Zsófia számunkra regényesnek tûnõ elmélete szerint a kép lehetett a szakítás oka Munkácsy és sikeres mûkereskedõje közt. A zsidó származású a Sedelmeyer a feltételezés szerint tudomást szerezhetett a számára felháborító képrõl, és ezért rúgta fel a gyümölcsözõ üzleti kapcsolatot.
Pilátus és a zsidók
Végvári Zsófia esztétikai, stilisztikai alapon is megfeleltetéseket talált a kor Munkácsy-képei és a Vérvád közt. „Munkácsy az 1880-as évek közepén – amikorra a festmény keletkezési ideje tehetõ stíluskritikai alapon – már túl volt a Krisztus Pilátus elõtt és a Golgota címû kompozíción. A festmény kimondhatatlan sikert hozott Munkácsynak, festménye elé zarándokolt Európa, és pár évvel késõbb az Amerikai Egyesült Államok. Festõi stílusa ekkorra kiforrott, alakjai kifejezõ ereje és a festményeinek kompozíciója rembrandti párhuzamokat ér el. A Vérvád címû festmény figurái ismerõsek a Krisztus Pilátus elõtt címû festményrõl. Kompozíciója tökéletesen szerkesztett, a horizontális elrendezés balladaszerûen meséli el az eseményeket. A Krisztus-kép alakjai új történetben élednek újjá, az öreg és a fiatal zsidó arca vagy a tömegben szereplõ alakok jól illettek a Vérvád témájának megjelenítéséhez.”
PILÁTUS-ELÕTT-blood libel
Fotó: Index
Végvári az adott képen konkrét párhuzamokat is húz a Krisztus Pilátus elõtt címû kép és a Vérvád egyes szereplõi közt. Ezzel magyarázza azt is, hogy nem kerültek elõ a Vérvádat megelõlegezõ vázlatok. A szakértõ úgy véli, ezek elkészültek a korábbi nagy képekhez, és az alakokat innen már csak át kellett emelni.
Bár a színpadias kompozíció, a drámai fények és beállítások valóban döbbenetes hasonlóságot mutatnak Munkácsyval, Molnos Péter mûvészettörténész szerint ezek olyan jegyek, amelyek inkább az akadémista stílusra jellemzõek, nem csak Munkácsyra. „Klasszikus historizáló kompozícióval van dolgunk” – mondta. Molnos szerint a képet láthatóan tanult, jó technikai tudással rendelkezõ festõ készítette. A stílusjegyekre térve úgy folytatta: „A kezek kialakításánál felfedezhetõk olyan megoldások, amelyek analógok Munkácsyval. Valószínûbb azonban, hogy akkoriban ez volt a divat. Ez a fajta kvázi hiperrealista megközelítés, a megfestés blikkfangjaival összességében nem jellemzõ Munkácsyra.” Molnos meglátása szerint nem is Zichy Mihály-képrõl van szó.
Megkérdõjelezi a magyar szálat a képen kibomló történet is, amelyen nem a tiszaeszlári eset jellemzõ motívumai tûnnek fel. Míg a vérvádnál az áldozat, akinek haláláért a zsidókat vádolták, 14 éves volt, a festmény nõalakja érett nõ. Gömbölyû hasa miatt a fõszereplõ talán várandós is. A vérvád esetében nem kerültek elõ olyan motívumok, amelyek a képen hangsúlyosak: a kézbe szúrt szögek inkább Jézus megfeszítését idézik. (Igaz, mûvészettörténészek szerint ez a momentum a téma elemelt, szimbolikus megközelítésébõl is eredhet.) Molnos úgy vélte, a festmény talán egy Európában kevéssé ismert, jó kezû orosz festõ munkája.
Horgony és M
A képet tudományos vizsgálatoknak is alávetették. Végvári elmondta, hogy a kutatók szerencséjére ebben az idõben intenzíven fejlõdtek a kémiai kutatások, és ennek eredményeképpen néhány évenként jelentek meg új festékek. Az összetevõk beazonosításával könnyen megmondható, hogy melyik évben készült az adott festmény. Festékanalízisük szerint a kép 1882 és 1887 közt készült.
A kép infravörös vizsgálatánál felfedeztek egy M betût a vászon jobb alsó sarkában, amely a sötétedõ festékek és a felület szennyezõdése miatt halványodott el. A szignó mellett egy horgonyformát is találtak, amelyet a cár jelképeként magyaráztak.
A titokzatos tulajdonos
A történet összességében meggyõzõ, de a kritikusan közelítve hozzá az is nyilvánvaló: nehezen eldönthetõ, hogy a bizonyítékok támasztják alá a Munkácsy-teóriát, vagy a tények gravitálnak a nagy vonzóerõvel bíró névhez. Annyit le kell szögezni, hogy a legjobb mûbírálat is csak valószínûsít: tévedések a nagy múzeumoknál, elismert szakértõknél és jól dokumentált életmûveknél is elõfordulnak.
A nyomozásban segítene, ha végigkövethetnénk a festmény útját, ennek azonban akadálya, hogy a tulajdonos nem kíván elõlépni a homályból. A szakértõk annyit mondtak el, hogy a célja egyértelmûen a kép értékesítése. Vélekedésük szerint nem magyar, vagy magyar származású emberrõl van szó, mivel olyan alapvetõ információkat is kért tõlük, amivel egy magyar rendelkezne.
Jól értesültségre vall ugyanakkor, hogy a titokzatos tulaj éppen akkor döntött az eladásról, amikor Magyarországon a parlamenttõl a közbeszédig ismét elõkerült az antiszemitizmus. Ilyen körülmények közt pedig talán már nem habozna egy, a témával szimpatizáló, tõkeerõs vásárlójelölt. Bár az ár akár 3-400 millió forint is lehet, a vonzerõ jelentõs, hiszen olyan antiszemita képrõl van szó, amit feltehetõen az egyik legnagyobbra tartott magyar festõ készített. A kedves érdeklõdõk informálása végett annyit hozzá kell tennünk: a kép jelentõs restaurálásra szorul.
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 3 / 3: 123
#21 |
gladiator07
- 2013. March 04. 18:49:33
#22 |
Szofi
- 2013. March 04. 23:23:55
#23 |
enid
- 2013. March 05. 08:06:39
#24 |
von Dorlatosch
- 2013. March 05. 16:29:33
#25 |
istok bela
- 2013. March 05. 17:53:01
#26 |
gladiator07
- 2013. March 05. 18:35:06
Oldal: 3 / 3: 123
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.