Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Jogászszemmel: Tábornokper
A 17-ek perére nyilvános tárgyaláson került sor. 13 vádlottat halálra ítéltek. A fél évvel késõbbi »tábornokper« már a nyilvánosság kizárásával zajlott. A nyolc magas rangú katonai vezetõ elleni koholt vád a trockizmus bûne mellett a németek javára végzett kémkedés és katonai összeesküvés volt. Az ítélet golyó általi halál. Mindez Moszkvában történt 1936–1937-ben.
Szerencsére Magyarországon nincs halálbüntetés. Szerencsére Magyarországon a bírák jelentõs része megõrizte szakmai tisztességét. Szerencsére még nem sikerült kiirtani a büntetõeljárási törvénybõl a tisztességes bizonyítás kötelezettségét. Ezek a szerencsés körülmények kellettek ahhoz, hogy a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa felmentse az úgynevezett tábornokper vádlottjait, köztük a korábbi honvédelmi államtitkárt. Mint ismeretes, a Budapesti Katonai Ügyészség 17 honvédségi vezetõt és alkalmazottat vádolt meg többszörösen súlyosabban minõsülõ vesztegetéssel és más bûncselekményekkel. A közel egy éven át tartó tárgyalássorozatot, értelemszerûen végigülte a Központi Nyomozó Fõügyészség képviselõje. Az eljárás végén elmondott vádbeszédében azonban ennek a leghalványabb nyomát sem lehetett érzékelni. Az ügyész ugyanis nem tett többet, mint azt, hogy megismételte a vádiratot. Azt, amelynek az egy éven át tartó bizonyítási eljárás minden tételét cáfolta.
Ifkovics Béla bíró az ítélet indokolásában a vádiratot hiányosnak, a bizonyítékokat ellentmondásosnak és feltételezéseken alapulónak nevezte. És akkor még nagyon úri módon fogalmazott. A védõk nem voltak ilyen szemérmesek, õk koncepciós eljárást emlegettek.
A vád lényege az volt, hogy a Honvédelmi Minisztérium intézményeinek vezetõi és beosztottjai 2002 és 2010 között összesen több mint kétszázmillió forintot kaptak több, a tárcának beszállító vagy arra pályázó cégektõl. Az ügyészség egyetlen vádlott, egy dandártábornok terhelõ vallomására alapozta a vádakat. A tárgyalás során megállapították, hogy ez a vádlott személyiségzavarban szenved, mindemellett, vagy tán éppen ezért, az ügyészek törvényellenes vádalkuval félrevezették, illetve másokat terhelõ vallomásának fejében – szintén törvényellenesen – büntetlenséget ígértek neki. Más gyanúsítottakat – akiket védõik távollétében hallgattak ki – azzal kecsegtettek, hogy cserében hasonló tartalmú vallomásukért kiengedik õket az elõzetes letartóztatásból. Ezeken a törvénysértõ módon beszerzett „bizonyítékokon” kívül a nyomozás során az ügyészség más bizonyítékot nem szerezett be, és egyetlen terhelõ vallomást sem ellenõrzött. Mondhatnánk erre, példátlan, de nem az. Nem, ezúttal nem a harmincas évek Moszkvájára gondolok. A tudósítások szerint „az ügyészség a BKV-per iratai közül egy vallomást visszatartott, egyet pedig megváltoztatott. A védelem számára kiderült, hogy az eredetinek nevezett jegyzõkönyv nem egyezik annak állítólagos fénymásolatával”.
Büntetõ igazságszolgáltatási pályám negyven éve alatt ilyesmi elképzelhetetlen volt. Talán ezért kellett megszabadulni azoktól az ügyészektõl, akiket nem lehetett ilyen gyalázatra utasítani. Akik még emlékeznek a tisztességes eljárás követelményére.
Link
Szerencsére Magyarországon nincs halálbüntetés. Szerencsére Magyarországon a bírák jelentõs része megõrizte szakmai tisztességét. Szerencsére még nem sikerült kiirtani a büntetõeljárási törvénybõl a tisztességes bizonyítás kötelezettségét. Ezek a szerencsés körülmények kellettek ahhoz, hogy a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa felmentse az úgynevezett tábornokper vádlottjait, köztük a korábbi honvédelmi államtitkárt. Mint ismeretes, a Budapesti Katonai Ügyészség 17 honvédségi vezetõt és alkalmazottat vádolt meg többszörösen súlyosabban minõsülõ vesztegetéssel és más bûncselekményekkel. A közel egy éven át tartó tárgyalássorozatot, értelemszerûen végigülte a Központi Nyomozó Fõügyészség képviselõje. Az eljárás végén elmondott vádbeszédében azonban ennek a leghalványabb nyomát sem lehetett érzékelni. Az ügyész ugyanis nem tett többet, mint azt, hogy megismételte a vádiratot. Azt, amelynek az egy éven át tartó bizonyítási eljárás minden tételét cáfolta.
Ifkovics Béla bíró az ítélet indokolásában a vádiratot hiányosnak, a bizonyítékokat ellentmondásosnak és feltételezéseken alapulónak nevezte. És akkor még nagyon úri módon fogalmazott. A védõk nem voltak ilyen szemérmesek, õk koncepciós eljárást emlegettek.
A vád lényege az volt, hogy a Honvédelmi Minisztérium intézményeinek vezetõi és beosztottjai 2002 és 2010 között összesen több mint kétszázmillió forintot kaptak több, a tárcának beszállító vagy arra pályázó cégektõl. Az ügyészség egyetlen vádlott, egy dandártábornok terhelõ vallomására alapozta a vádakat. A tárgyalás során megállapították, hogy ez a vádlott személyiségzavarban szenved, mindemellett, vagy tán éppen ezért, az ügyészek törvényellenes vádalkuval félrevezették, illetve másokat terhelõ vallomásának fejében – szintén törvényellenesen – büntetlenséget ígértek neki. Más gyanúsítottakat – akiket védõik távollétében hallgattak ki – azzal kecsegtettek, hogy cserében hasonló tartalmú vallomásukért kiengedik õket az elõzetes letartóztatásból. Ezeken a törvénysértõ módon beszerzett „bizonyítékokon” kívül a nyomozás során az ügyészség más bizonyítékot nem szerezett be, és egyetlen terhelõ vallomást sem ellenõrzött. Mondhatnánk erre, példátlan, de nem az. Nem, ezúttal nem a harmincas évek Moszkvájára gondolok. A tudósítások szerint „az ügyészség a BKV-per iratai közül egy vallomást visszatartott, egyet pedig megváltoztatott. A védelem számára kiderült, hogy az eredetinek nevezett jegyzõkönyv nem egyezik annak állítólagos fénymásolatával”.
Büntetõ igazságszolgáltatási pályám negyven éve alatt ilyesmi elképzelhetetlen volt. Talán ezért kellett megszabadulni azoktól az ügyészektõl, akiket nem lehetett ilyen gyalázatra utasítani. Akik még emlékeznek a tisztességes eljárás követelményére.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Balu
- 2013. March 06. 07:00:42
#2 |
talpi
- 2013. March 07. 07:39:12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.