Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Amiért hajlandóak vagyunk felrobbantani magunkat
Sajnos tény, hogy van az a lelki állapot, ahol az ilyesmi nm csak megrthetõ, hanem igazolható is, bár kétségkívül nem hatékony módszere gonosz elleni küzdelemnek. Az elmúlt években nem kevés egzotikus mámorral vájkáltunk az öngyilkos merénylõk életének utolsó nagy döntésében, utolsó perceik lélekmozgásában. Azok, akiket mi öngyilkos merénylõknek hívunk, magukat mártírnak, hõsnek és harcosnak tekintik. Mégis mi a különbség az õ tettük és az európai áldozatkészség között?
Ahogy ez a Közel-Keleten mûködik ma
Kattintson és nézegessen képeket is!
Komoly hierarchia mûködik az öngyilkos merényletek megszervezése mögött. Mint egy kisebb titkosszolgálat, hasonlóan osztják el a feladatokat: egyesek becserkészik a leendõ merénylõket, teáznak velük majd végül meghívják õket a felkészülésre. Utóbbi idõ alatt már nem tarthatnak a külvilággal kapcsolatot, kiemelik õket a társadalomból és családjukból, hogy teljes befolyást nyerjenek felettük. Mindez tehát egy tudatos manipulációs folyamat része. Eközben mások a finanszírozással, pénzmozgatással és természetesen a fegyverkereskedelemmel foglalkoznak a szervezet részére. Az elkövetõ egy apró láncszem ebben a gépezetben, amely a jelenlegi közel-keleti konfliktus gócpontokban mindig képes lesz szüretelni öngyilkos-jelölteket. Nem õrültek, nem fanatikusok a leendõ elkövetõk, hétköznapi pszcihológia magyarázza meg viselkedésüket. A téma Anat Berko izraeli kriminológus, az IDF egykori alezredesének magyarországi látogatása kapcsán került elõ újfent a médiában. Berko, aki többek közt Ahmed Iszmail Hasszán Jaszin sejkkel, a Hamász alapítójával is készített izraeli börtönévei alatt interjút, a merénylõk és fõnökeik lelki folyamatainak elemzésével foglalkozik.
Megállapítása szerint két jól ismert pszichológiai rugó mûködik a merénylet két oldalán: az elkövetõt - sahid-ot - a (társadalmi) elismerés utáni vágy hajtja. Ez a tradicionális muszlim társadalomban lehet akár egy félrelépés utáni menekülés, lehet a családi név tisztára mosásának szándéka is. Férfiaknál a merénylõt vonzhatja az is, hogy egy percre az élet-halál urává válik, a robbantás pillanatait megelõzõen.
A merénylõ kiképzõje - magyarosan tartótisztje - a parancsra-tettem Nürnbergbõl is jól ismert kifogásával mentegeti magát. Allah akarata és a várva-várt paradicsom is sokat nyomhatnak a latban: Berko szerint a merénylõk egy része tényleg elhiszi, hogy szûz lányok várják odafent. A kiképzõk saját gyermekeiket persze nem nagyon küldik izraeli buszokra felrobbanni.
A kiképzõk kulcsfeladata az is, hogy emberi mivoltuktól megfosszák a merénylõ szemében az áldozatokat, dehumanizálják azokat. Sokkal könnyebb megnyomni úgy a gombot, ha nem tekinti embereknek ellenségeit; így erkölcsi dilemma sem keletkezhet. A gond is ott szokott lenni, ha például a merénylõ szülei - akikhez megmarad emberi viszonya - valahogy kapcsolatot teremtenek vele, mivel képesek lehetnek lebeszélni az elkövetõt, más esetben arra is volt példa, hogy feljelentették a hatóságoknál saját fiukat. Szintén megtörtént eset, hogy gyermekére hasonlító fiatal tûnt fel a merénylet pillantaiban, ami eltántorította az elkövetõt a robbantástól - ahogy arról Berko számolt be munkáiban.
Dar es-Salaam, 1998.
Az amerikai nagykövetség ellen elkövetett öngyilkos merénylet nyomai.
Nõi emancipáció a robbantásban
A muszlim társadalomban önmagában egy férfival való találkozás is halálos bûne lehet a nõnek. A kiképzõtiszttel való találkozását sem merte apjának bevallani Berko egy nõi interjúalanya. Máshol éppen a nõi egyenjogúság ritka megnyilvánulásának próbálják eladni a muszlimok közt azt, hogy nõket is "harcba engednek". A nõk nemcsak az arab-izraeli konfliktusban kedvelt célpontjai a beszervezõknek, sokszor elõnyben részesítik õket: a terhes nõnél ártatlanabbnak tetszõ merénylõ aligha létezik, miközben a pocak helyén ketyeg a bomba. A nõket néha el is csábíthatja egy-egy sármos beszervezõ, vagy éppen megzsarolhatja azzal, hogy tud a nõ titkos viszonyáról.
Az eddigi legsúlyosabb esztendõ 2002 volt, amikor 55 öngyilkos merénylõ összesen 220 áldozatot szedett Izraelben. Ez azt jelenti, hogy hetente egyszer felrobbant valami - a pszcihológiai hatása könnyen elképzelhetõ ennek a gyakoriságnak. Az egyik legrettegettebb öngyilkos merénylõcsoport viszont nem is a Közel-Keleten volt aktív, hanem Sri Lankán. A Tamil Tigrisek köreihez tartozó egy kör kifejezetten az öngyilkos merényletekre specializálódott, 1987 és 2000 között 168 támadást hajtottak végre, amelynek két államfõ is áldozatul esett. 1991-ben egy nõi merénylõ ölte meg az indiai miniszterelnököt kampánykörútján. A késõbb Thenmozhi Rajaratnam néven azonosított elkövetõ az üdvözlés jeleként hajolt le Rajiv Gandhi elõtt, amikor mûködésbe hozta a ruhája alá rejtett detonátort. 1991-ben tehát még nem készültek hasonló merényletekre, odaléphetett testközelbe a kormányfõhöz bárki. A tragédia különös médianyilvánosságot kaphatott, mert egy - szintén áldozatul esett - újságíró kamerája rögzítette a halálos pillanatot. A tigrisek1993-ban Sri Lanka elnökével is hasonlóan végeztek. Becslések szerint a hosszú évek alatt merénylõik közel fele nõ lehetett.
Egy 2009-ben befejezett ausztrál kutatás (Suicide Terrorism Database, Flinders University) szerint az 1981-et követõ 25 év során 1200 öngyilkos merényletet követtek el, amely 14.599 emberrel végzett. Ez éppen az egyharmadát teszi ki az azonos idõszakban a terrorizmus által szedett áldozatoknak.
Felszerelés, amely végül nem került bevetésre (IDF fotó, CC licensz, 2003)
Ahogy ez nálunk is mûködött - Áldozatkészség
Vértanú - mártír
Olyan személy, akit vallási, politikai, világnézeti elveinek megvallása és vállalása miatt öltek meg.
Az öngyilkos akció, vértanú vagy mártír szavak egyáltalán nem állnak messze az európai történelmétõl. Az életet eldobó áldozatkészségrõl többször tettek itthon is tanúbizonyságot. Ezek az esetek azonban harcban történtek, és nem civil áldozatokra koncentráltak. Bár számos mártírt ünneplünk évrõl évre, március 15-én és október 23-án, a pesti srácok azonban sosem akartak ártatlan embereket meglepetésszerûen megölni.
Az öngyilkos merénylõk kapcsán nem kis visszaélés történik: valakit olyan elvekre képeznek ki, amelynek végén hajlandó magát és másokat is megölni. Az áldozatkészség tulajdonképpen kiüresedik, a kiképzõ tudatosan kihasználja áldozatát - aki egy lesz a halottak közül. Eszköz lesz egy szervezet kezében a merénylõ, egy olyan szervezetnél, amely egyébként racionálisan és hidegen kalkulál, messze a értékelvûségtõl. Vértanúnak maguk közt csak azért tekinthetik, mert a robbantás többi áldozatát fejben már rég dehumanizálták, ez egy sajnálatosan mindig mûködõ politikai kommunikációs megoldás.
Egyén és közösség viszonya
Az élet eldobása egyfajta felajánlássá válik a közösség jóléte érdekében. Az áldozatkészség e fokának eléréshez viszont elengedhetetlen a társadalmi nyomás, csoportösszetartás, más formában a társadalmi elismerés. Ahhoz, hogy egy muszlim fiút vagy lányt kiemeljenek és merénylõvé neveljenek, a családi kontextus és az iszlám társadalom elõírásainak konzervatív értelmezése szükséges. Nyugaton ez a családi kontextus már nem létezik, az individualista szemlélet a családi hírnevet vagy más csoportértéket hajlamos hátrébb sorolni az egyéni érdeknél. Hogy ez jó vagy rossz, arról épp eleget vitatkozunk, viszont azt megmutatja, hogy a diskurzus és a környezet mennyit számít mindannyiunk életében. Az emberi élet értékét abszolút értékké alakító nyugat-európai kultúrában a terrorizmus nem dolgozik öngyilkos merénylõkkel.
Altruizmusként is definiálhatjuk az öngyilkos támadást: a merénylõ, ultima ratio, saját (élete) kárán véli segíteni a közösséget. Az állatvilágban is egyes fejlett csoportok közt megtalálható a jelenség: méhek, delfinek és elefántok szoktak példaként szerepelni. Amíg az állatoknál genetikailag és evoluciós szempontból is magyarázható a jelenség, addig az embereknél a csoportérdek elsõbbsége és ennek társadalmi elismertsége az egyik mozgatórugó.
Egyén és közösség viszonyától tehát akár az öngyilkos merényletek kivitelezhetõsége is függhet: a mi történelmünk is akkor volt tele vértanúkkal, amikor a közösségi értékek ideológiája volt erõsebb. A gyermekekbõl toborzott kereszteshadjárat, a huszárroham a géppuskákkal szemben, de az egész elsõ világháborús lövészárokharc parancsra elkövetett öngyilkosságként is értelmezhetõ. A doni öngyilkos akciót is hõsi harcnak mutatta be a kortárs közbeszéd.
Verdun, 1916. Német katonák a Halott ember dombja irányába intézett támadása.
Memento mori
A legijesztõbb és mindenütt érvényes tanulság az öngyilkos merénylõkkel kapcsolatban az, hogy emlékeztetnek minket: ha elégszer elismétlik a fülünkbe, hogy 2x2 az öt, akkor el fogjuk hinni. Sok ilyen fülbe suttogott propaganda vezetett milliók halálához Európában is. Azokhoz is szükség volt a társadalom cinkosságára és kiszolgáltatottságára. Most sincs ez máshogy a Közel-Keleten.
Link
Ahogy ez a Közel-Keleten mûködik ma
Kattintson és nézegessen képeket is!
Komoly hierarchia mûködik az öngyilkos merényletek megszervezése mögött. Mint egy kisebb titkosszolgálat, hasonlóan osztják el a feladatokat: egyesek becserkészik a leendõ merénylõket, teáznak velük majd végül meghívják õket a felkészülésre. Utóbbi idõ alatt már nem tarthatnak a külvilággal kapcsolatot, kiemelik õket a társadalomból és családjukból, hogy teljes befolyást nyerjenek felettük. Mindez tehát egy tudatos manipulációs folyamat része. Eközben mások a finanszírozással, pénzmozgatással és természetesen a fegyverkereskedelemmel foglalkoznak a szervezet részére. Az elkövetõ egy apró láncszem ebben a gépezetben, amely a jelenlegi közel-keleti konfliktus gócpontokban mindig képes lesz szüretelni öngyilkos-jelölteket. Nem õrültek, nem fanatikusok a leendõ elkövetõk, hétköznapi pszcihológia magyarázza meg viselkedésüket. A téma Anat Berko izraeli kriminológus, az IDF egykori alezredesének magyarországi látogatása kapcsán került elõ újfent a médiában. Berko, aki többek közt Ahmed Iszmail Hasszán Jaszin sejkkel, a Hamász alapítójával is készített izraeli börtönévei alatt interjút, a merénylõk és fõnökeik lelki folyamatainak elemzésével foglalkozik.
Megállapítása szerint két jól ismert pszichológiai rugó mûködik a merénylet két oldalán: az elkövetõt - sahid-ot - a (társadalmi) elismerés utáni vágy hajtja. Ez a tradicionális muszlim társadalomban lehet akár egy félrelépés utáni menekülés, lehet a családi név tisztára mosásának szándéka is. Férfiaknál a merénylõt vonzhatja az is, hogy egy percre az élet-halál urává válik, a robbantás pillanatait megelõzõen.
A merénylõ kiképzõje - magyarosan tartótisztje - a parancsra-tettem Nürnbergbõl is jól ismert kifogásával mentegeti magát. Allah akarata és a várva-várt paradicsom is sokat nyomhatnak a latban: Berko szerint a merénylõk egy része tényleg elhiszi, hogy szûz lányok várják odafent. A kiképzõk saját gyermekeiket persze nem nagyon küldik izraeli buszokra felrobbanni.
A kiképzõk kulcsfeladata az is, hogy emberi mivoltuktól megfosszák a merénylõ szemében az áldozatokat, dehumanizálják azokat. Sokkal könnyebb megnyomni úgy a gombot, ha nem tekinti embereknek ellenségeit; így erkölcsi dilemma sem keletkezhet. A gond is ott szokott lenni, ha például a merénylõ szülei - akikhez megmarad emberi viszonya - valahogy kapcsolatot teremtenek vele, mivel képesek lehetnek lebeszélni az elkövetõt, más esetben arra is volt példa, hogy feljelentették a hatóságoknál saját fiukat. Szintén megtörtént eset, hogy gyermekére hasonlító fiatal tûnt fel a merénylet pillantaiban, ami eltántorította az elkövetõt a robbantástól - ahogy arról Berko számolt be munkáiban.
Dar es-Salaam, 1998.
Az amerikai nagykövetség ellen elkövetett öngyilkos merénylet nyomai.
Nõi emancipáció a robbantásban
A muszlim társadalomban önmagában egy férfival való találkozás is halálos bûne lehet a nõnek. A kiképzõtiszttel való találkozását sem merte apjának bevallani Berko egy nõi interjúalanya. Máshol éppen a nõi egyenjogúság ritka megnyilvánulásának próbálják eladni a muszlimok közt azt, hogy nõket is "harcba engednek". A nõk nemcsak az arab-izraeli konfliktusban kedvelt célpontjai a beszervezõknek, sokszor elõnyben részesítik õket: a terhes nõnél ártatlanabbnak tetszõ merénylõ aligha létezik, miközben a pocak helyén ketyeg a bomba. A nõket néha el is csábíthatja egy-egy sármos beszervezõ, vagy éppen megzsarolhatja azzal, hogy tud a nõ titkos viszonyáról.
Az eddigi legsúlyosabb esztendõ 2002 volt, amikor 55 öngyilkos merénylõ összesen 220 áldozatot szedett Izraelben. Ez azt jelenti, hogy hetente egyszer felrobbant valami - a pszcihológiai hatása könnyen elképzelhetõ ennek a gyakoriságnak. Az egyik legrettegettebb öngyilkos merénylõcsoport viszont nem is a Közel-Keleten volt aktív, hanem Sri Lankán. A Tamil Tigrisek köreihez tartozó egy kör kifejezetten az öngyilkos merényletekre specializálódott, 1987 és 2000 között 168 támadást hajtottak végre, amelynek két államfõ is áldozatul esett. 1991-ben egy nõi merénylõ ölte meg az indiai miniszterelnököt kampánykörútján. A késõbb Thenmozhi Rajaratnam néven azonosított elkövetõ az üdvözlés jeleként hajolt le Rajiv Gandhi elõtt, amikor mûködésbe hozta a ruhája alá rejtett detonátort. 1991-ben tehát még nem készültek hasonló merényletekre, odaléphetett testközelbe a kormányfõhöz bárki. A tragédia különös médianyilvánosságot kaphatott, mert egy - szintén áldozatul esett - újságíró kamerája rögzítette a halálos pillanatot. A tigrisek1993-ban Sri Lanka elnökével is hasonlóan végeztek. Becslések szerint a hosszú évek alatt merénylõik közel fele nõ lehetett.
Egy 2009-ben befejezett ausztrál kutatás (Suicide Terrorism Database, Flinders University) szerint az 1981-et követõ 25 év során 1200 öngyilkos merényletet követtek el, amely 14.599 emberrel végzett. Ez éppen az egyharmadát teszi ki az azonos idõszakban a terrorizmus által szedett áldozatoknak.
Felszerelés, amely végül nem került bevetésre (IDF fotó, CC licensz, 2003)
Ahogy ez nálunk is mûködött - Áldozatkészség
Vértanú - mártír
Olyan személy, akit vallási, politikai, világnézeti elveinek megvallása és vállalása miatt öltek meg.
Az öngyilkos akció, vértanú vagy mártír szavak egyáltalán nem állnak messze az európai történelmétõl. Az életet eldobó áldozatkészségrõl többször tettek itthon is tanúbizonyságot. Ezek az esetek azonban harcban történtek, és nem civil áldozatokra koncentráltak. Bár számos mártírt ünneplünk évrõl évre, március 15-én és október 23-án, a pesti srácok azonban sosem akartak ártatlan embereket meglepetésszerûen megölni.
Az öngyilkos merénylõk kapcsán nem kis visszaélés történik: valakit olyan elvekre képeznek ki, amelynek végén hajlandó magát és másokat is megölni. Az áldozatkészség tulajdonképpen kiüresedik, a kiképzõ tudatosan kihasználja áldozatát - aki egy lesz a halottak közül. Eszköz lesz egy szervezet kezében a merénylõ, egy olyan szervezetnél, amely egyébként racionálisan és hidegen kalkulál, messze a értékelvûségtõl. Vértanúnak maguk közt csak azért tekinthetik, mert a robbantás többi áldozatát fejben már rég dehumanizálták, ez egy sajnálatosan mindig mûködõ politikai kommunikációs megoldás.
Egyén és közösség viszonya
Az élet eldobása egyfajta felajánlássá válik a közösség jóléte érdekében. Az áldozatkészség e fokának eléréshez viszont elengedhetetlen a társadalmi nyomás, csoportösszetartás, más formában a társadalmi elismerés. Ahhoz, hogy egy muszlim fiút vagy lányt kiemeljenek és merénylõvé neveljenek, a családi kontextus és az iszlám társadalom elõírásainak konzervatív értelmezése szükséges. Nyugaton ez a családi kontextus már nem létezik, az individualista szemlélet a családi hírnevet vagy más csoportértéket hajlamos hátrébb sorolni az egyéni érdeknél. Hogy ez jó vagy rossz, arról épp eleget vitatkozunk, viszont azt megmutatja, hogy a diskurzus és a környezet mennyit számít mindannyiunk életében. Az emberi élet értékét abszolút értékké alakító nyugat-európai kultúrában a terrorizmus nem dolgozik öngyilkos merénylõkkel.
Altruizmusként is definiálhatjuk az öngyilkos támadást: a merénylõ, ultima ratio, saját (élete) kárán véli segíteni a közösséget. Az állatvilágban is egyes fejlett csoportok közt megtalálható a jelenség: méhek, delfinek és elefántok szoktak példaként szerepelni. Amíg az állatoknál genetikailag és evoluciós szempontból is magyarázható a jelenség, addig az embereknél a csoportérdek elsõbbsége és ennek társadalmi elismertsége az egyik mozgatórugó.
Egyén és közösség viszonyától tehát akár az öngyilkos merényletek kivitelezhetõsége is függhet: a mi történelmünk is akkor volt tele vértanúkkal, amikor a közösségi értékek ideológiája volt erõsebb. A gyermekekbõl toborzott kereszteshadjárat, a huszárroham a géppuskákkal szemben, de az egész elsõ világháborús lövészárokharc parancsra elkövetett öngyilkosságként is értelmezhetõ. A doni öngyilkos akciót is hõsi harcnak mutatta be a kortárs közbeszéd.
Verdun, 1916. Német katonák a Halott ember dombja irányába intézett támadása.
Memento mori
A legijesztõbb és mindenütt érvényes tanulság az öngyilkos merénylõkkel kapcsolatban az, hogy emlékeztetnek minket: ha elégszer elismétlik a fülünkbe, hogy 2x2 az öt, akkor el fogjuk hinni. Sok ilyen fülbe suttogott propaganda vezetett milliók halálához Európában is. Azokhoz is szükség volt a társadalom cinkosságára és kiszolgáltatottságára. Most sincs ez máshogy a Közel-Keleten.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Perje
- 2013. March 12. 09:54:52
#2 |
Geza
- 2013. March 12. 21:00:44
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.