Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

Zsidók judapesten, de tényleg...nincsenek!


A judapesti képek Árnyék kezemunkái!





A kódot Gerry megfejtette és ezt rejtette! Tessék nyugodtan hanyattdõlni!



De ez a kedvencem!



Ez meg ráadásnak, hogy legyen benne cigánykodás is!


Hozzaszolasok


#21 | Perje - 2013. March 15. 16:11:05
Tanmese a tananyagba!:@ 
Rosenberg Dani balladája tananyag lehet, bekerülhet a nemzeti alaptantervben. Az alaptörténet: egy keresztény kisfiú feláldozza magát egy zsidó gyerekért.

De kik is mûködtek közre a mû létrehozásában?
http://jewbox.hu/index.php/jnews/18-n...ideoklipet
#22 | Kedvesi - 2013. March 15. 16:30:01
jewbox.hu/images/banners/birthright.jpg

Találó jelképek.
#23 | nyilasfergeteg - 2013. March 15. 18:13:06
Jaj Perje!

Étlen-szomjan ottragadni a buszon, egy fasiszta, rasszista, trappista, náci, új-nyilas fenevadakkal túlzsúfolt ország kellõs közepén, hát nem semmi.
Meglátod ebbül kárpótlás lesz, még az egykoron vacogók unokáinak is! :) 
#24 | Perje - 2013. March 15. 19:03:42
Nyilas, azóta már perlik a közútkezelõket, és váltják vissza az sztrádamatricát.
#25 | lalapapa - 2013. March 15. 19:37:20
GONDOLOM BELEFER A MENÖBE
MI NEM NAGYON FOG IZLENI !!!


ubject: Erröl tudni kell!


Az alább leírtak szerint a FELSZABADÍTÓK sem maradnak ANGYALOK, idövel
kiderül, hogy ugyanolyan BÜNÖSÖK voltak mint a TETTESEK!!!!!!
Idén letelik az 50 év Kennedy gyilkosságát követöen. Akkor azt
ígérték, hogy 50 év után közzéteszik a gyilkosság történetét!!!
Ha a zsidók keze is benne volt, soha sem teszik közzé!!

Ma erre emlékezünk, hogy soha, senki ne felejtse: Bombenholocaust - Drezda, a krematórium-város


Az Európa sok országából Drezdába menekült polgári lakosság ellen 1945 február 13-án és
február 14-én végrehajtott angol és amerikai kétnapos szõnyegbombázás volt az
emberiség történelmének egyik legnagyobb háborús bûncselekménye és egyben ez
volt a legrövidebb idõ alatt elkövetett legkegyetlenebb és legtöbb áldozatot
követelõ tömeggyilkosság is, amiben emberek százezrei szenvedtek borzalmas
tûzhalált. A német holokausztról nem illik beszélni a világ polkorrekt köreiben
és páholyaiban, nem egy cionista történész úgy magyarázza a brutális
emberirtást, hogy a németek is elfogadták megbüntetésüket amiatt, hogy annyi
szenvedést okoztak a zsidóknak. Az emberiség történelmének egyik legnagyobb
gonosztette nem éri el a cionista uralom alatt lévõ világmédia ingerküszöbét,
nincsenek világra szóló konferenciák, szeánszok, menetek, hallgat a nagy
kozmopolita felszín, de a mélyben már a világ országai döntõ többségében, így
Németországban is érezhetõ a forrongás. Ha egyszer kitör a tûzhányó, a
szembenállás a "csak nekünk van fájdalmunk, kötelezõen siránkozzatok és
valljátok magatokat bûnösnek miattunk" ellen, akkor nem lesz olyan erõ a
földgolyón, amely vissza tudná zárni a szellemet a palackba.
1945. február 13-án este fél 10-kor az angol királyi légierõ összesen 1049 Avro
Lancester és De Havilland Mosquitos típusú bombázója két, egymás utáni
hullámban berepült Drezda fölé, és kevesebb mint öt perc alatt több mint 3460
tonna hagyományos és gyújtóbombát dobott a légvédelem nélkül maradt városra. A
három óra múlva bekövetkezett második hullámban újabb 529 Lancester támadt a
már fáklyaként égõ városra és az angol gépek ezúttal kizárólag 1950 tonna
gyújtóbombákat szórtak le.
Az elsõ légitámadást követõ két napban az amerikai légierõ B-17-es bombázókkal
további négy támadást intézett az égõ, füstölgõ, már régóta csak egy óriási
menekülttáborként mûködõ Drezda ellen, aminek során az amerikaiak 3900 tonna
hagyományos és gyújtóanyaggal töltött bombákat dobtak le a belvárosra. Drezdát
ez idõ alatt a nagy, sok száz géppel végrehajtott támadásokon kívül több,
kisebb arányú bombázás is érte. A városra két nap alatt a hagyományos
összetételû bombákon kívül 7560 tonna nagy hatásfokú, napalm, magnézium,
termit, klorin-triflurid és fehér foszfor tartalmú gyújtóbombát dobtak le.
A 3-4 emelet magasságú romhalmaz miatt az utcákon közlekedni nem lehetett, és a
pokolként lángoló városból az egyetlen kifelé gyalog járható utat az Elba
partja jelentette. Ezt az életbe vezetõ kis ösvényt az alacsonyan szálló angol
és amerikai gépek a nagy két napos bombázás után is napokon át többször
bombázták, és a menekülõ öregeket, nõket és gyerekeket a fedélzeti
gépfegyvereikkel ezrével lõtték bele a folyóba.
Volt angol és amerikai kormánytisztviselõk, nyugalmazott tábornokok és
történészek a háború után évtizedekig arra hivatkoztak, hogy a támadások nem a
német polgári lakosság ellen irányultak, hanem a még épségben maradt drezdai
vasúti csomópontot és a környékére telepített ideiglenes kommunikációs
központokat akarták megsemmisíteni. Ennek az állításnak sok más mellett az is
ellentmond, hogy a szövetségesek az 1945. február 13-14-i drezdai bombázás
elõtt és után kétszer, összesen négy alkalommal (1944. október 7-én, 1945.
január 16-án, 1945. március 2-án és 1945 április 17-én) bombázták a drezdai
teher- és személyszállító pályaudvarokat és a mellettük katonai sátrakban
felállított telefonközpontokat.

A britek korábban azzal is magyarázták a kegyetlen drezdai bombázást, hogy az
angol városok, pl. Coventry 1940 november 14.-i német bombázását akarták ilyen
módon "egyensúlyozni." Coventryt azon a napon 449 német bombázó támadta meg,
4330 ház részben vagy teljesen összedõlt és 554 ember vesztette életét. Az
arányokat a drezdai pusztítással még összehasonlítani sem lehet, a németek
angol földre gyújtóbombát nem dobtak, és a londoni levéltárakban ma
megtalálhatók és már tanulmányozhatók azok a titkosítás alól feloldott iratok,
amelyek bizonyítják, hogy a Churchill vezette angol kabinet már jóval a
Luftwaffe nagy-brittaniai légitámadásai elõtt eltervezte a bombázásokat a német
városok ellen.

Az angolok nem csak tervezték, de a Coventry elleni német bombázás elõtt 14
hónappal már bombáztak is német városokat. Négy nappal a II. világháború
kitörése, és két nappal azután, hogy az angol kormány háborút üzent a náci
Németországnak, 1939 szeptember 5.-én az angol bombázók berepültek Wilhelmshaven
és Cuxhaven fölé, ahol a katonai létesítményektõl mentes, sûrûn lakott belsõ
városrészeket bombázták. Ezt az elsõ angol légitámadást követték az 1940 január
12.-i és az 1940 március 20.-i légitámadások más német városok ellen, és csak
ezután fél évvel bombázták a németek elõször Coventryt és a többi angol várost.

A háború során Drezda elõtt az alábbi német városokat bombázták többé-kevésbé
porig a brit és az amerikai légierõ gépei Kiel, Neumünster, Stralsund, Bremerhaven, Emden, Wilhelmshaven, Hamburg,
Neubrandenburg, Neustrelitz, Prenzlau, Bremen, Hannover, Rheine, Osnabrück,
Hildesheim, Braunschweig, Berlin, Potsdam, Odera melletti Frankfurt, Bocholt,
Münster, Kleve, Wesel, Dortmund, Hamm, Soest, Krefeld, Mönchengladbach,
Düsseldorf, Aachen, Düren, Bonn, Köln, Siegen, Koblenz, Trier, Bingen, Bad
Kreuznach, Mainz, Worms, Kaiserslautern, Pirmasens, Karlsruhe, Pforzheim,
Stuttgart, Freiburg, Friedrichshafen, Ulm, München, Augsburg, Straubing,
Heilbronn, Nürnberg, Ingolstadt, Bayreuth, Mannheim, Ludwigshafen, Darmstadt,
Offenbach, Hanau, Majna melletti Frankfurt, Schweinfurt, Würzburg, Gießen,
Kassel, Nordhausen, Merseburg, Lipcse, Chemnitz, Eilenburg, Halberstadt,
Magdeburg, Gelsenkirchen, Oberhausen, Witten, Duisburg, Hagen, Wuppertal,
Solingen, Neuß, Remscheid, Brilon és Aschaffenburg.

Amerikai adatok szerint Berlinre 68,285 tonna, Kölnre 48,014, Hamburgra 38,319,
Essenre 36,825, Duisburgra 30,535, Kielre 29,946, a Majna folyó melletti
Frankfurtra 29,209, Brémára 25,513, Mannheimre 25,181, Stuttgartra 24,919,
Dortmundra 24,783, Hannoverre 23,051, Gelsenkirchenre 22,885, Nürnbergre
20,401, Münchenre 18,851, Düsseldorfra 18,652, Lipcsére 11,427, Bochumra
11,177, Karlsruhéra 10,598, és Magdeburgra 9,914 tonna, zömmel hagyományos
robbanóanyaggal töltött bombát dobtak a szövetségesek.

A német városok elleni szovjet légitámadások ebben nincsenek benne, a szovjetek
nagyrészt a Vörös Hadsereg harckocsis alakulatai elõtti hadszínteret, kisebb
falvakat, német katonai egységeket, laktanyákat, raktárakat, stb. támadták az
angol vagy az amerikai repülõgépeknél rosszabbul felszerelt, kisebb
hatótávolságú és teherbírású, gyengébben felfegyverzett gépeikkel.

A német nagyvárosok közül a támadás napjáig egyedül Drezda úszta meg a civil
lakosság elleni tervszerû szövetséges légitámadásokat. A háború elõtt
(1939-ben) 642 ezer lakosú nagyváros 1945 februárjában már 1,2-1,5 millió
embernek adott menedéket, és a nagy, több emeletes bérházak szobáiban 30-50 fõs
csoportokba zsúfolódva éltek az emberek. Sok volt köztük a Breslauból, (mai
neve Wroclaw, Lengyelországhoz tartozik) és a kelet felõl közeledõ szovjet
Vörös Hadsereg kegyetlenkedései elõl tömegesen menekülõ idõs ember, nõ és
gyerek, és a kórházakban ezrével feküdtek a hátrahagyott, ápolásra szoruló
sebesült és többnyire mozgásképtelen német katonák. A támadás napján Drezdában
sok száz Magyarországról, Lengyelországból, Fehéroroszországból, Ausztriából,
Ukrajnából, Csehországból, Szlovákiából és Baltikumból menekült család is volt.

Drezdában 1945 februárjában a szervezett német államot már csak egyedül a
polgári védelem képviselte, nem volt légvédelem sem, mert a legyõzött Wehrmacht
a náci párt tagjaival és a köztisztviselõi karral együtt, eleget téve a
nemzetközi Vöröskereszt követelésének, 1944 karácsonyára kivonult a városból.
Drezda a felgyújtásának napján már hetek óta a Vöröskereszt oltalma alá
helyezett város volt, a háztetõkre hatalmas vörös kereszteket festettek, és az
épületek ablakaiban kinn voltak a nagy, lepedõkbõl készített vöröskeresztes
fehér zászlók.

A legnagyobb, és a mai napig tartó heves vitát a halottak száma jelenti. A
bombázások következtében Drezdában elhunytak becsült száma meglehetõsen széles
skálán mozog, a még mindig erõs politikai nyomás alatt tartott történészek
40-50 ezer és 600 ezer közé teszik az elégett, porrá, hamuvá vagy füstté vált
emberek számát.

Az elsõ, valószínûtlenül alacsonynak tûnõ szám a bûntudattól sem mentes angol
történészektõl, egy másik, 300 ezer halottról beszámoló jelentés a Joseph
Göbbels vezette Reichsministerium für Volksaufklärung und Propaganda nevû
minisztérium egyik, 1945 áprilisának végén Berlinbe küldött jelentésébõl
származik. Göbbels a halottak magas számát arra használta fel, hogy további
harcra, bosszúra és kitartásra hívja fel a már elvérzett és minden reményt
feladott német népet. A hidegháborútól vezérelt, ideológiailag megzavart
szovjet politikusok, történészek azért hangoztatták a 4-500 ezer halottat, hogy
a Vörös Hadsereg megszállása alá került Kelet-Németországban és a területén
alakult Német Demokratikus Köztársaságban fenntartsák a bombázás okozta angol
és amerikaellenes hangulatot. 600 ezer, vagy több halottról elsõsorban a
németek beszélnek, fennmaradt iratok, személyes beszámolók és visszaemlékezések
alapján.

A legtöbb becslés 2-300 ezer halottat említ, Konrad Adenauer, a háború utáni
demokratikus német állam, a CDU (német kereszténydemokrata párt) megalapítója,
a Német Szövetségi Köztársaság elsõ kancellárja egy 1955-ös interjújában
kereken 250 ezer halottról beszélt, a Vöröskereszt 275 ezer elhunytat tüntetett
fel egy belsõ használatra kiadott jelentésében, és a német polgári védelem
egyik volt vezetõje az 50-es években 202,400 megtalált és a gyûjtõhelyekre
összehordott halottról írt az emlékirataiban.

Egy másik, a polgári védelem kötelékében szolgált és késõbb a Bundeswehrtõl
1950-es évek végén nyugdíjba ment német katonatiszt a feljegyzéseire hivatkozva
253 ezer megtalált halottról ír: õ az embereivel akkor 35 ezer halottat tudott
azonosítani, ennyinek állított ki halotti bizonyítványt, 50 ezerrõl a
hozzátartozók valószínûsítették, hogy a rokonaikat találták meg és 168 ezer
emberrel nem tudtak mit csinálni, mert a hullák felismerhetetlenségig
összeroncsolódtak. Ennyi az általa megtalált halottak száma, de a Drezdában
látottak alapján a véleménye szerint két nap alatt eltûntek és elhunytak száma
több mint fél millió ember volt, elsõsorban az idegen, ismeretlen és senki
által nem keresett menekültek nagy száma miatt, akik a városlakókkal együtt
nyomtalanul égtek porrá, tûntek el vagy váltak hamuvá a mindent elemésztõ
tûzben.

A várost késõbb megszálló Vörös Hadsereg adatai szerint az 1946-os drezdai
romeltakarítások idején a Németország minden részébõl dolgozni érkezõ
emberekkel együtt a helyi lakosság száma nem érte el a 180 ezret. Még 1947-ben
is találtak 2-300 egymásra borult halottat rejtõ beomlott légoltalmi pincéket.
Az áldozatok pontos száma valószínûleg soha nem fog kiderülni.

Az 1945 augusztusi amerikai atombomba támadások és az azt követõ években a
radioaktív betegségek Japánban összesen 214 ezer (Hirosimában 140 ezer,
Nagaszakiban 74 ezer) fõként polgári áldozatot követeltek. Ezek amerikai
forrásból származó becslések, a japán jelentések több, a két városban összesen
kb. 300 ezer halottról számolnak be. A japán áldozatok pontos száma a drezdaihoz
hasonló okokból szintén megállapíthatatlan, itt is elsõsorban a nyomtalanul
elégett emberek nagy száma miatt.

A bombázások következtében Drezdában a földfelszín fölött órákon át tartó
1700-1900 C fokos pokoli hõmérséklet alakult ki, a városban sok
négyzetkilométeres,
elõbb egymástól független, majd az összeérõ körzetekben az együtt égõ tûz miatt
az oxigén 3-4 méter magasságig eltûnt a levegõbõl, akik nem haltak meg az
összeomló házak alatt, azok elpusztultak a tûzben, megfulladtak a füsttõl vagy
az oxigénhiánytól, és futó, menekülõ emberek tízezreit kapta fel az utcán nagy
erõvel lobogó tûz következtében kialakult légörvények sorozata: õk széttárt
karokkal, lábakkal, csomagostól, kisgyerekestõl a földrõl felrepülve pillanatok
alatt nyomtalanul elégtek és egyszerûen hamuvá váltak a levegõben. 1945
februárjában az angol és az amerikai légierõ Drezda városát a szó legszorosabb
értelmében egy hatalmas krematóriummá változtatta.

A holokauszt szó a görög holokauston szóból származik, jelentése emberek
elégetését, tûzben való megsemmisítését jelenti.
Itt van már az ideje, hogy a Drezda elpusztítását jelképezõ, az angol és
amerikai bombázók okozta 1900 Celsius fokos iszonyú tûzrengetegben szörnyethalt
sok százezer ember halálára emlékeztetõ Bombenholocaust szót is megismerje a
világ.

Jack Corn


A fiatalság egy olyan betegség, mely napról napra múlik...

A VEGEN NEHOGY MAR FELEDESBE ESSÜNK !!
#26 | talpi - 2013. March 16. 06:58:50
lalapapa! nagyon köszönöm a cikket, amiben ezt a szörnyû"purim" ünnepét a zsidóságnak leírtad, összeollüztad. Igen! a Világ, eddigi legnagyobb"tûzvihara" tetteörök mementóvá Drezda városát. Talaán sosem derül ki az áldozatok valós száma, egy viszont biztos. Sosem tapasztalt aljasságát mutatta ki a Világ zsidósága, ezzel a kegyetlen tettével, mert senkinek ne legyenek kéttségei, egyetlen háború, mely elkezdõdött és szint Világméretûre emelkedett, egyetlen nem volt, melyben a zsidóság ne lett volna, minimum a felbujtói kategória része. Majd, ölbe tett kézzel szemlélte az esményeket, s mikor már közüllük is kerültek ki áldozatok, akkor azonnal átfordították a "hollokamu" dologra. Manapság, ugyan ez tapasztalható, hol ""békésebb" a gyógyszeripar és gyógyítás területén, hol a valós háborúk és ún, terrorizmus elleni küzdelem területén is. egyszerûen játszanak a sorssal, de az a drezdai tûz, egyre közelebb kerül mocskos ujjaikhoz.
#27 | Perje - 2013. March 16. 13:02:22
A "hagyomámtisztelés":

http://rabbi.zsinagoga.net/files/2012/12/orokjaradek_mazsihisz_emih-300x225.jpg

rabbi.zsinagoga.net/files/2012/12/orokjaradek_mazsihisz_emih-300x225.jpg

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték