Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Petõfi orosz unokái
Szenzációként robbanhat a magyar sajtóban most elõször nyilvánosságra hozott hÃr: Petõfi Sándor állÃtólagos barguzini raboskodása során összekötötte életét a postamester lányával, aki fiúgyermeket szült neki. Amikor a költõ feltételezett testereklyéi 1989 nyarán elõkerültek, nem sokkal utána jelentkeztek az ükunokák is.
Iván Nyikolajevics Kuznyecov a barguzini házuk elõtt
De hiszen itt rólunk van szó! – csaptak a homlokukra a Kuznyecov testvérek, amikor elolvasták a burjátiai Ulan-Udéban megjelenõ Bajkál cÃmû folyóiratban közölt cikkeket a szibériai Petrovics/Petõfi-legendáról és a Morvai Ferenc által szponzorált, 1989-es barguzini ásatásokról. (Emlékeztetõül: a helyiek által „rabok temetõjének” nevezett parcellából elõkerült egy európai csontváz, melyrõl egyes antropológusok azt állapÃtották meg, hogy semmi sem zárja ki a Petõfi Sándorral való azonosságát.) A Kuznyecovok azonnal levelet küldtek az újság szerkesztõségébe, ahol tudták, hogy kikrõl van szó. Ugyanis a fogolyként 1851-ben Barguzinba szállÃtott Petrovicsot (Petõfit) Anna Ivanovna Kuznyecovánál szállásolták el. Aztán a „titokzatos idegennek” nevezett politikai számûzött és Annuska között szerelem szövõdött. Gyermekük is született. Nos, az õ ma élõ utódaik, vagyis Petrovics/Petõfi ükunokái jelentkeztek az emlÃtett folyóiratnál.
Barguzini temetõrajz
Irkutszkban még a barguzini ásatások elõtt, 1989 tavaszán elõkerült Petrovics/Petõfi leszármazottainak ükunokatestvére is. A. F. Kuznyecov és L. V. Klinkovszkaja házasságából két lány, LÃdia és Ludmilla, illetve egy fiú, Anton született. LÃdia Alekszandrovna Kuznyecova nyugdÃjas kémiaprofesszort, egyetemi docenst személyesen is felkeresték az elõexpedÃció tagjai (Kéri Edit, Zahemszky László, Szirti László, Búzás Mónika), aki elmesélte, hogyan élt nagyapja és dédapja, illetve fényképeket is mutatott a családjáról. Sokáig lakott Barguzinban, lerajzolta a temetõt, szüleitõl hallott politikai foglyok sÃrjairól is.
De hogyan sikerült a nyomukra bukkanni? Néhai Nehéz Mihály újságÃró, mûfordÃtó, a barguzini expedÃció tolmácsa 1991 tavaszán Csank Csaba tanárral együtt levéltári kutatásokat végzett Csitában, Irkutszkban és Ulan-Udéban. Nehéz Csitában találkozott egy Szekirev (Szekeres) nevû egyetemi professzorral, az Urali Munkás korábbi fõszerkesztõjével, aki elmesélte neki, hogy nagyapját és apját többször is kényszermunkára Ãtélte a szovjet hatalom, ám az üldöztetés valódi okára sosem derült fény. Apja halála elõtt annyit árult el, hogy õk magyarok, de ezt titkolniuk kell. Szekirev tudott Petõfi ma élõ orosz leszármazottairól is, akik idõnként visszajárnak Barguzinba rokonlátogatóba és a temetõbe.
Nehéz Mihály akkor lepõdött meg igazán, amikor kutatókollégája, A. V. Tyivanyenko egy vacsora alkalmával beszélt neki a Kuznyecov testvérekrõl. A szálak itt összefutottak. Ha sikerülne megtalálni õket, az nagy szenzáció lenne, ezért nemzetközi újságÃró-igazolványát felmutatva kérte a folyóirat moszkvai illetékességû munkatársának segÃtségét a rokonok felkutatásában. Meghagyta az elérhetõségeit. És budapesti otthonában nemsokára megcsörrent a telefon: az egyik Petrovics/Petõfi ükunoka, Szvetlána Kuznyecova Vasziljeva hÃvta.
– Szvetlána levélben és táviratban Ãrta le származását, és fényképeket is küldött a családjáról – ezt már Nehézné Szilvássy Irén mondja, aki féltve õrzi férje hagyatékát. Petõfi feltételezett orosz leszármazottainak eredeti fotográfiáit a Szabad Földnek mutatja meg elõször. – Amikor a hölgy telefonon jelentkezett, teljesen elérzékenyült, hogy végre megismerheti a gyökereit, hiszen semmit sem tudtak az õseikrõl. Készültek elutazni Barguzinba is. Aztán hirtelen megszakadt a kapcsolat, a férjem válaszlevelét nem kapta meg a cÃmzett, és tõle sem jött több küldemény.
Szvetlána édesapja, Iván Nyikolajevics Kuznyecov erdõmérnökként és faipari gépészként dolgozott Barguzinban és környékén, ott is ment nyugdÃjba. A róla küldött fénykép a házuk elõtt készült, még ma is áll, volt szerencsém látni a barguzini expedÃció tagjaként. Itt laktak elõdei is, köztük dédanyja, Anna Ivanovna Kuznyecova és dédapja, Petrovics/Petõfi. A családfa szerinti dédunoka tehát Szvetlána édesapja. Két lányt és egy fiút nemzett. A legidõsebb Maja, akinek bal felsõ szemfoga agyarszerûen nõtt (mint ismeretes, Petõfinek is kiállt ugyanez a foga, ez volt az egyik kulcsfontosságú jellegzetesség az azonosÃtáskor!), a középsõ Szvetlána, a legfiatalabb pedig a daliás Szláva. Nagyapjukat Nyikolaj Dimitrievics Kuznyecovnak hÃvták, akinek apja, az õ dédapjuk, volt Petrovics/Petõfi és Annuska közös gyermeke. Róla néprajzi gyûjtés során azt rögzÃtették, hogy apja halála után két hónappal, 1856 júliusában született, és Alekszandrnak nevezték. Nehéz Mihály viszont az ükunokáktól azt tudta meg, hogy az 1852-ben világra jött csecsemõ törvényen kÃvüliként nem kaphatta meg az apa családi nevét, ezért Annuska pap nagybátyja Dimitrij Kuznyecov néven anyakönyvezte.
Egyébként a helyiek visszaemlékezései és az ükunokák által közölt adatok mozaikként egészÃtik ki egymást, összeállÃtható a Kuznyecov-családfa. Az pedig a levéltári adatokból már kiderült, hogy létezõ famÃliáról beszélünk, az anyai ágon kapott Kuznyecov név szabad polgárokká tette a leszármazottakat.
A Burját Központi Levéltárban megvannak a barguzini pravoszláv templom 1850–55 között vezetett „gyónási jegyzõkönyvei”, melyekbe feljegyezték az évi gyónáson részt vevõ barguzini családtagok neveit. Anna Kuznyecova 1851–52 között nemcsak a családi névsorból tûnt el, hanem 1853-ban a barguzini pravoszláv õslakosok közül is. Ha az 1851-ben odaszállÃtott, „feltámadottnak” is elbeszélt Petrovics élettársa lett, az egyház minden bizonnyal kitagadta a „bukott lányt”. Arról is szólnak legendák, hogy a közeli Iliszunszkban telepedtek le, ahol végül Petrovics 1856 májusában meghalt, de buddhista település lévén helyben nem temethették el, ezért vitték vissza a barguzini temetõbe. De ez már egy másik történet…
Link
Iván Nyikolajevics Kuznyecov a barguzini házuk elõtt
De hiszen itt rólunk van szó! – csaptak a homlokukra a Kuznyecov testvérek, amikor elolvasták a burjátiai Ulan-Udéban megjelenõ Bajkál cÃmû folyóiratban közölt cikkeket a szibériai Petrovics/Petõfi-legendáról és a Morvai Ferenc által szponzorált, 1989-es barguzini ásatásokról. (Emlékeztetõül: a helyiek által „rabok temetõjének” nevezett parcellából elõkerült egy európai csontváz, melyrõl egyes antropológusok azt állapÃtották meg, hogy semmi sem zárja ki a Petõfi Sándorral való azonosságát.) A Kuznyecovok azonnal levelet küldtek az újság szerkesztõségébe, ahol tudták, hogy kikrõl van szó. Ugyanis a fogolyként 1851-ben Barguzinba szállÃtott Petrovicsot (Petõfit) Anna Ivanovna Kuznyecovánál szállásolták el. Aztán a „titokzatos idegennek” nevezett politikai számûzött és Annuska között szerelem szövõdött. Gyermekük is született. Nos, az õ ma élõ utódaik, vagyis Petrovics/Petõfi ükunokái jelentkeztek az emlÃtett folyóiratnál.
Barguzini temetõrajz
Irkutszkban még a barguzini ásatások elõtt, 1989 tavaszán elõkerült Petrovics/Petõfi leszármazottainak ükunokatestvére is. A. F. Kuznyecov és L. V. Klinkovszkaja házasságából két lány, LÃdia és Ludmilla, illetve egy fiú, Anton született. LÃdia Alekszandrovna Kuznyecova nyugdÃjas kémiaprofesszort, egyetemi docenst személyesen is felkeresték az elõexpedÃció tagjai (Kéri Edit, Zahemszky László, Szirti László, Búzás Mónika), aki elmesélte, hogyan élt nagyapja és dédapja, illetve fényképeket is mutatott a családjáról. Sokáig lakott Barguzinban, lerajzolta a temetõt, szüleitõl hallott politikai foglyok sÃrjairól is.
De hogyan sikerült a nyomukra bukkanni? Néhai Nehéz Mihály újságÃró, mûfordÃtó, a barguzini expedÃció tolmácsa 1991 tavaszán Csank Csaba tanárral együtt levéltári kutatásokat végzett Csitában, Irkutszkban és Ulan-Udéban. Nehéz Csitában találkozott egy Szekirev (Szekeres) nevû egyetemi professzorral, az Urali Munkás korábbi fõszerkesztõjével, aki elmesélte neki, hogy nagyapját és apját többször is kényszermunkára Ãtélte a szovjet hatalom, ám az üldöztetés valódi okára sosem derült fény. Apja halála elõtt annyit árult el, hogy õk magyarok, de ezt titkolniuk kell. Szekirev tudott Petõfi ma élõ orosz leszármazottairól is, akik idõnként visszajárnak Barguzinba rokonlátogatóba és a temetõbe.
Nehéz Mihály akkor lepõdött meg igazán, amikor kutatókollégája, A. V. Tyivanyenko egy vacsora alkalmával beszélt neki a Kuznyecov testvérekrõl. A szálak itt összefutottak. Ha sikerülne megtalálni õket, az nagy szenzáció lenne, ezért nemzetközi újságÃró-igazolványát felmutatva kérte a folyóirat moszkvai illetékességû munkatársának segÃtségét a rokonok felkutatásában. Meghagyta az elérhetõségeit. És budapesti otthonában nemsokára megcsörrent a telefon: az egyik Petrovics/Petõfi ükunoka, Szvetlána Kuznyecova Vasziljeva hÃvta.
– Szvetlána levélben és táviratban Ãrta le származását, és fényképeket is küldött a családjáról – ezt már Nehézné Szilvássy Irén mondja, aki féltve õrzi férje hagyatékát. Petõfi feltételezett orosz leszármazottainak eredeti fotográfiáit a Szabad Földnek mutatja meg elõször. – Amikor a hölgy telefonon jelentkezett, teljesen elérzékenyült, hogy végre megismerheti a gyökereit, hiszen semmit sem tudtak az õseikrõl. Készültek elutazni Barguzinba is. Aztán hirtelen megszakadt a kapcsolat, a férjem válaszlevelét nem kapta meg a cÃmzett, és tõle sem jött több küldemény.
Szvetlána édesapja, Iván Nyikolajevics Kuznyecov erdõmérnökként és faipari gépészként dolgozott Barguzinban és környékén, ott is ment nyugdÃjba. A róla küldött fénykép a házuk elõtt készült, még ma is áll, volt szerencsém látni a barguzini expedÃció tagjaként. Itt laktak elõdei is, köztük dédanyja, Anna Ivanovna Kuznyecova és dédapja, Petrovics/Petõfi. A családfa szerinti dédunoka tehát Szvetlána édesapja. Két lányt és egy fiút nemzett. A legidõsebb Maja, akinek bal felsõ szemfoga agyarszerûen nõtt (mint ismeretes, Petõfinek is kiállt ugyanez a foga, ez volt az egyik kulcsfontosságú jellegzetesség az azonosÃtáskor!), a középsõ Szvetlána, a legfiatalabb pedig a daliás Szláva. Nagyapjukat Nyikolaj Dimitrievics Kuznyecovnak hÃvták, akinek apja, az õ dédapjuk, volt Petrovics/Petõfi és Annuska közös gyermeke. Róla néprajzi gyûjtés során azt rögzÃtették, hogy apja halála után két hónappal, 1856 júliusában született, és Alekszandrnak nevezték. Nehéz Mihály viszont az ükunokáktól azt tudta meg, hogy az 1852-ben világra jött csecsemõ törvényen kÃvüliként nem kaphatta meg az apa családi nevét, ezért Annuska pap nagybátyja Dimitrij Kuznyecov néven anyakönyvezte.
Egyébként a helyiek visszaemlékezései és az ükunokák által közölt adatok mozaikként egészÃtik ki egymást, összeállÃtható a Kuznyecov-családfa. Az pedig a levéltári adatokból már kiderült, hogy létezõ famÃliáról beszélünk, az anyai ágon kapott Kuznyecov név szabad polgárokká tette a leszármazottakat.
A Burját Központi Levéltárban megvannak a barguzini pravoszláv templom 1850–55 között vezetett „gyónási jegyzõkönyvei”, melyekbe feljegyezték az évi gyónáson részt vevõ barguzini családtagok neveit. Anna Kuznyecova 1851–52 között nemcsak a családi névsorból tûnt el, hanem 1853-ban a barguzini pravoszláv õslakosok közül is. Ha az 1851-ben odaszállÃtott, „feltámadottnak” is elbeszélt Petrovics élettársa lett, az egyház minden bizonnyal kitagadta a „bukott lányt”. Arról is szólnak legendák, hogy a közeli Iliszunszkban telepedtek le, ahol végül Petrovics 1856 májusában meghalt, de buddhista település lévén helyben nem temethették el, ezért vitték vissza a barguzini temetõbe. De ez már egy másik történet…
Link
Hozzaszolasok
#1 |
tillati
- 2013. March 15. 16:51:57
#2 |
postaimre
- 2013. March 15. 16:59:49
#3 |
Kameleon
- 2013. March 15. 17:02:45
#4 |
Alexandros
- 2013. March 15. 18:52:48
#5 |
mattila
- 2013. March 15. 21:00:06
#6 |
szabir
- 2013. March 16. 09:48:34
#7 |
Kameleon
- 2013. March 16. 12:36:52
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték