Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

Nemzetbiztonsággal kockázgatók



1988 - A kuvik esztendeje
Húszéves a rendszer
Több évtizednyi látszólagos nyugalom és mozdulatlanság után hirtelen megmozdultak az addig megingathatatlannak hitt hatalmi/politikai szerkezetek 1988 Magyarországán. Az állampolgár több változást élhetett át ebben az évben, mint 1956 óta bármikor. E változások egymással némileg kapcsolatban lévõ, egymást erõsítõ mozzanatokban fejezõdtek ki: a hatalmi szféra gyors széthullásának kezdetében, az akkoriban alternatívnak mondott mozgalmak gyors és hatékony talpra állásában és az eddig apatikusnak vélt átlagemberek váratlan mértékû aktivitásában.








Mindenekelõtt az addig egyeduralkodó pártállami szerkezet produkált páratlan cseresorozatot. Maga a struktúra ugyan alig változott valamit, ám a személyzeti jövés-menés hihetetlen arányokat öltött. Kádár Jánost - 32 év után - leváltották az MSZMP elsõ titkári funkciójából. Az év végén miniszterelnököt is cseréltek, közben pedig a parlament elnökének, illetve az államfõi szerepkört megjelenítõ Elnöki Tanács elnökének személye is változott. Az országot valójában irányító Politikai Bizottságból kikerült az a nyolc tag, akiknek mindegyike az évtizedekig tartó Kádár kor megszokott arca volt.

A felszínen úgy tûnt, hogy a májusi pártértekezlet váltásai nyomán Grósz Károly vált az ország vitathatatlan vezetõjévé, ám egy-két hét elteltével világossá vált, hogy e cserével az MSZMP-n belül korántsem ért véget a hatalmi harc. Igazából csak ekkor kezdõdött el, s vált a nyilvánosság számára is kitapinthatóvá a konzervatív erõk és a reformszocialisták közötti küzdelem. Az állampárt vezetõ egyéniségei az év hátralevõ részében le is kötötték egymást ezzel. Olyannyira, hogy alig-alig vették észre a körülöttük rohamosan változó realitásokat.

Pedig lett volna mit. Még a májusi pártértekezlet elõtt, március 3o-án megalakult a Fidesz mint az elsõ, nyíltan párt jellegû és magát a rendszer keretein kívül meghatározó politikai szervezet. Majd sorra politikai szervezetté, tulajdonképpen versengõ pártokká alakultak át az MDF-tõl az SZDSZ-ig az addigi lazább, mozgalmi jellegû kezdeményezések. A lázas szervezetalapítási hullámban õsszel újra megjelentek az egykori történelmi pártok is - a szociáldemokratáktól a kisgazdákig. Decemberre már a késõbbi, a 2oo8-as állapotokra is jellemzõ parlamenti pártpaletta valamennyi szereplõje fel- és megmutatta magát, bár azt ekkoriban senki nem tudta, hogy milyen mértékû lehet a valós társadalmi támogatottságuk.


Grósz Károly november 29-én a Sportcsarnokban. "Ennyi marad majd a szocializmusból"
Fotó: Szabó Barnabás Szinte a semmibõl jött létre a versengõ többpártrendszer anélkül, hogy ennek a jogi/alkotmányos/gazdasági és médiafeltételeit elõzetesen megteremtették volna; azaz nem várták meg a gyengülõ hatalom áldásosztását és jótékony segédkezését. Többek közt azért, mert a hatalmat gyakorlók el voltak foglalva egymással, a folyamatok irányítása hónapról hónapra csúszott ki kezükbõl, s képtelenek voltak a rendkívüli sebességgel változó viszonyok lényegének megértésére.

Holott a jelek és jelzések egyértelmûek voltak. Például, hogy az új szervezetek a társadalom kisebb-nagyobb csoportjainak legkülönfélébb feszültségére, konfliktusára, elégedetlenségére sokkal elõbb tudtak adekvát módon reagálni, mint a hatalmat gyakorló MSZMP. Az új szervezetek szinte mindegyike - a legtöbbször kezdeményezõként, szervezõként - ott volt az év nagy demonstrációinak, tüntetéseinek, tömeges megmozdulásainak hátterében.

1988 nagy-nagy újdonsága az utcai politizálás megjelenése volt. Több mint harminc év elteltével ezrek, tízezres tömegek kezdték a lehetõ legszélesebb nyilvánosság jegyében képviselni ellenvéleményüket, panaszaikat, tiltakoznivalóikat. Sztrájkok, tüntetetések, felvonulások váltak mindennapos élményekké olyanok számára, akiknek addig legfeljebb a kötelezõ május elsejei felvonulás unalmas lufieregetése volt az egyetlen közvetlen részvételt kínáló tapasztalatuk. Különösen az 1956 után született generációknak - amúgy az ország lakói mintegy felének - nyújtott páratlan eufóriát az utcai, szabad véleménynyilvánítás és a kollektív félelmek gyors szertefoszlása.

1988 úgy ért véget, hogy a társadalom politizálni akaró része roppant nagy reményekkel élte meg az esztendõ nagy eseményeit, a hatalmat gyakorló és birtokló kaszt viszont állandó fáziskésésben, mi több, zavarban volt, mert õszinte és mind gyakrabban hangoztatott változási szándékait a magához tért társadalom egyre kevésbé hitte el, vette tudomásul. Patthelyzet és várakozás volt a levegõben az év utolsó napjaiban.
Karcsikám, ez már a ti dolgotok! Azt ígértétek, hogy mindenre gondoltatok! / Kádár János és Grósz Károly az értekezlet szünetében KÉPGALÉRIA
Karcsikám, ez már a ti dolgotok! Azt ígértétek, hogy mindenre gondoltatok! / Kádár János és Grósz Károly az értekezlet szünetében KÉPGALÉRIA
Népszabadság - Szabó Barnabás Top 10 - adalékok 1988 értelmezéséhez

1. Rések a Rendszeren

A Fidesz után szeptember 3-án az MDF is politikai szervezetté alakul.
Május 14-én megalakul a TDSZSZ, megtörvén a hagyományos szakszervezeti monopóliumot.
Október 12–én meg- és újjáalakul a Magyar Cserkészszövetség.
Október 29-én hosszas szellemi és szakmai elõkészületek után megalakul a Nyilvánosság Klub, a hatalom médiamonopóliumának megtörése igényével.
November 13-án átalakul a Hálózat politikai párttá: Szabad Demokraták Szövetsége névvel.
November 12–november 18.: újjáalakul az FKGP.
November 28-án újra mûködik az SZDP.
December 8-án megalakul a Márton Áron Társaság (a késõbbi KDNP szervezeti elõdje).

2. Tüntetések, sztrájkok, demonstrációk

Március 15-én 15-2o ezernyi ember a nem hivatalos, alternatív megemlékezéseken.
Május 27.: az elsõ nagyobb vízlépcsõtüntetés, legalább ötezer résztvevõvel.
Június 7.: Kiskõrösön kétezer helyi gazda vonul fel gépekkel és zárja el az utat, így tiltakozván az alacsony borfelvásárlási árak ellen.
Június 16.: belvárosi utcai csata a Nagy Imre kivégzésére emlékezõ ezrek és a rendõrök között.
Június 27.: százezernyi tüntetõ a Hõsök terén, az erdélyi falurombolás ellen, ezúttal – békében.
Augusztus 23.: bányászsztrájk Pécsett, 3o év után elõször, a következõ hetekben országszerte számos kisebb–nagyobb munkabeszüntetésre kerül még sor.
Szeptember 12.: vízlépcsõellenes tüntetés a Parlament környékén, 5o ezer résztvevõvel; õsszel még hatszor kerül sor kisebb-nagyobb gátellenes demonstrációra.
November 7.: a Fidesz a Belügyminisztérium elõtti járdákon seprûvel, utcai takarítással tiltakozik eme nap ünneplése ellen. Õk majd március 15-én ünnepelnének… (Bármilyen hihetetlen is ma már, de ekkor még március 15. nem volt munkaszüneti nap, november 7. viszont – igen.)

Fidesz-KISZ- találkozó decemberben. Többen még ma is fontos szerepben: balra Deutsch Tamás, Fodor Gábor, Rockenbauer Zoltán, jobbra a második Szilvásy György
MTI - Cser István 3. Március 3o.

Harminchét fiatal Budapesten, az ELTE Bibó István Szakkollégiumában megalapítja a Fideszt, ezzel nyilvánosan is megtörve a politikai rendszer szervezeti monopóliumát. A következõ hetekben rendõrségi és ügyészségi eljárások keretében igyekeznek az alapítókat szándékuktól eltéríteni, nem nagy sikerrel.

4. Május 2o-22.

Leváltják Kádár Jánost, eltávolítják a hatalomból évtizedekig uralkodó hálózatát. Békében, majdhogynem "parlamentáris" eszközökkel teszik - ritka kivételként a kelet-európai/kommunista rendszerek megszokott kamarillaváltozásaihoz képest. Ezrek és ezrek ünneplik otthon pezsgõbontással e szimbolikus gesztus tényét, a többség érzi és érti, hogy véget ért egy nagyon hosszú történelmi kor. Csak azt nem tudni, mi jön helyette...

5. Augusztus 28.

Grósz Károly Aradon találkozik Nicolae Ceausescuval, majd a magyar televízióban kifejti, hogy fölöslegesen aggódunk az erdélyi kisebbség sorsáért. E naptól kezdve a pártfõtitkár/miniszterelnök politikai tetszhalottnak számít.

6. Szeptember 17.

Megnyílik a szöuli olimpia, 12 év után az elsõ normális, politikai bojkottal nem megzavart ötkarikás játékok. Magyarország - 11 aranyérmével, 6 ezüst és 6 bronzával - nem várt sikereket ér el, a nemzetek rangsorában a hatodik helyet foglalja el.

7. November 7-i hosszú hétvége - Bécsben...

A hosszú hétvégét, a világútlevelet, a liberalizált valutaszabályokat kihasználva százezernyi honfitársunk kel útra, vásárol tartós fogyasztási cikkeket Ausztriában, otthagyván az osztrák kereskedõknek egymilliárd schillinget - egy rendszer gazdasági mûködése abszurditásainak ékes bizonyítékaként.

8. November 24.

Megalakul Németh Miklós kormánya.

A megelõzõ hetekben különféle találgatások nyomán legalább féltucatnyi jelölt közül kikerülve végül is a kevéssé ismert, 4o éves fiatalemberre vár a rendszerváltás valamennyi olyan kormányzati feladata, amelyrõl ekkor még keveseknek lehetett fogalmuk.

9. November 29.

A Sportcsarnokban a pártfõtitkár Grósz Károly a káderek tömege számára tartott beszédében fehérterrort vizionál arra az esetre, ha a társadalom nem hagyja a reformokat a párt által elképzelt módon végrehajtani, s ha az országban esetleg valódi politikai versengés venné kezdetét. Általános megdöbbenés a visszhang, sokan hiszik, hogy ezzel vége a változásoknak.

Ugyanezen a napon Szegeden megalakul az elsõ Reformkör, amit száz és száz újabb követ majd. Új játszma kereteit kezdik kijelölni.

1o. December 7.

Gorbacsov szovjet pártfõtitkár az ENSZ-ben tartott beszédében lényegében deklarálja Kelet-Európa népeinek teljes szabadságát a maguknak kívánatos politikai rendszer megválasztását illetõen. Lehet, hogy véget ért a jaltai alkuk kora? Vége lenne az 1945 utáni megosztottságnak?

Az írás egy olyan sorozat elsõ része, amely mától kéthetente jelentkezik, s minden darabja az 1988-tól 2008-ig terjedõ két évtized egy-egy esztendejének jellegzetes történéseit és különleges helyzeteit idézi fel, illetve elemzi.


Forrás: Link

Hozzaszolasok


#1 | postaimre - 2013. March 18. 10:29:34
Levélben kaptam, ez a szöveg volt mellékelve az mszm-s képhez, a többi képet már én kanyarítottam hozzá...bár sokan nincsenek rajta így sem.

"Micsoda régi-új arcok? Mert most is összetartás van, ugye elvtársak?

Tudjátok-e, hogy a Fenyõ-gyilkosság után a Vico-lapok és -ingatlanok
értékesítésével megbízott CA-IB Értékpapír Rt.-nek ki volt akkor (1999-ben)
az ügyvezetõ igazgatója, majd vezérigazgató-helyettese?
Nos, egy akkor 31 éves fiatalember, akit Bajnai Gordonnak hívtak (aki ezzel
egy idõben a Danubius Rádió igazgatósági tagja is volt).
És ki volt a vezérigazgató? Hát egy Simor András nevû."
#2 | Holdas - 2013. March 18. 10:36:52
#3 | Holdas - 2013. March 18. 10:39:38
Itt még lehet csemegézni,48 zsidó hõsök ? I-világháborús ? De hol vannak a II-világháborúsok vagy az csak magyar ügy volt ?http://www.agt.bme.hu/varga/foto/izra...elita.html
#4 | postaimre - 2013. March 18. 11:20:57
Csillagosok, adomák

Egy hónapja hunyt el Fock Jenõ, a Kádár-korszak miniszterelnöke. Halálhíre rövid közleményként jelent meg, temetésének helyét és idõpontját pedig közeli elvtársai is nehezen tudták kideríteni. A pártállam számos olyan vezetõje él közöttünk, aki a rendszerváltozás után visszavonult a politikától. Írásunk elsõ részében arra kerestük a választ, hogyan élnek és halnak, milyen juttatásban részesülnek, õrizhetnek-e fontos dokumentumokat az egykor mindenható politikusok.

A "nagy idõk nagy tanúi" többnyire elzárkóznak a nyilvánosságtól, s csak kevesen vesznek részt "társasági alkalmakon". Utóbbiak közé tartozik a Kádár János Baráti Társaság, a Május 1. Társaság, a Marx Károly Társaság, az Óbudai Baloldali Baráti Kör, illetve a Szövetség a Baloldal Megújulásáért Elméleti-Politikai Mûhely. A legközelebbi, több tízezer embert összegyûjtõ esemény a Kádár János halálának évfordulóját követõ nap: e hét szombatján a Fiumei úti temetõben gyûlnek össze a néhai politikus tisztelõi. Van, aki a Munkáspárt egyéb rendezvényeit látogatja - közéjük tartozik Bányász Rezsõ egykori diplomata, 1986 és 1988 között kormányszóvivõ. Mások a ma is létezõ Magyar Szocialista Munkáspártban tevékenykednek (a párt az 1998-as választásokon egyetlen egyéni jelöltet indított Csaba Elemér, a rákospalotai önkormányzat képviselõje személyében). Az is elõfordul, hogy egy házaspár tagjai más-más párt környezetében politizálnak. Hárs István (sokáig a Magyar Rádió elnöke) például az MSZP, felesége, Varró Rózsa pedig gyakran a Munkáspárt környezetében bukkan fel.

Fehér foltok az életrajzban

A Kádár-korszak meghatározó közjogi méltóságai közül megkeresésünkre Losonczi Pál elhárította az érdeklõdést. Az Elnöki Tanács egykori (1967-1987 közötti) elnöke ma - az õt 1985-ben díszpolgárrá avató - Barcson él, és a helybeliek körében nagy népszerûségnek örvend. Az ismerõi által csak Pali bácsiként emlegetett volt politikus egy közvetítõn keresztül lapunknak azt üzente: bár sorban állnak nála az újságírók, nem kíván nyilatkozni - ha pedig meggondolná magát, akkor azt az egykori szocialista napilap kedvéért tenné.

Lázár György (1975-1987 között Magyarország miniszterelnöke) évtizedek óta a XII. kerületben él, egy könnyen megközelíthetõ kétemeletes ház földszinti lakásában (többek között egy akadémikus, egy ügyvéd, egy kántor és egy nyugdíjas mérnök szomszédjaként). A volt politikust személyesen kerestük fel, ám - mivel magánemberként kíván élni - õ sem adott interjút lapunknak. A környék közéleti személyiségek kedvelt lakóhelye: az egykori kormányfõ által lakott háztömb másik felében ismert színészek nevére bukkantunk, a szomszéd utcában pedig a Hazafias Népfront egykori elnöke él. Az 1990 elõtti korszak miniszterelnökei közül néhány éve hunyt el Hegedûs András: õ 1955-ben, mindössze 33 évesen lett (alig másfél évre) kormányfõ. Az idõs politikus a rendszerváltozás után is aktív volt: ekkor a Munkásakadémia Alapítványt vezette. (Szervezetét - mint "a demokrácia alapsejtjét" - az Európai Unió Phare-programja négy éve közel kétmillió forintos támogatásra méltónak ítélte.)

Az ellenzéki kerekasztal-tárgyalásokon az MSZMP küldöttségét Fejti György vezette. Az egykori politikus lapunk megkeresésére azt mondta: a kilencvenes évek elején több interjúban is kifejtette véleményét, ám mára lezárt egy korszakot; mivel titkai nincsenek, elhárította érdeklõdésünket. A villamosmérnök végzettségû Fejti ma a Balatoni Regionális Fejlesztési Rt. igazgatósági tagja, valamint ügyvezetõi tisztséget tölt be az Alsys-2000 Vagyonvédelmi Kft.-ben és a Buda Ipartechnika Kft.-ben. A rendszerváltozás után sokan új életet kívántak kezdeni. Az 1990-es Ki kicsodában például Kemenes Ernõ életrajza 1987-tel kezdõdik - sõt az Országos Tervhivatal egykori elnöke születésének ideje és helye sincs feltüntetve. Kemenes ma a B. I. L. Invest Ingatlanforgalmazó Kft. és a Gyõr-Sopron-Ebenfurt Vasút Rt. felügyelõbizottsági tagja, nyugdíjba pedig a Deloitte & Touche könyvvizsgáló cég elnökeként vonult.

"Nem vagyok kijárója külföldi multiknak, nincs vállalatbirodalmam; tudomásul veszem a megváltozott viszonyokat, nem érzek önsajnálatot, de nosztalgia sincs bennem" - jelezte lapunknak egy volt politikus, miként vélekedik néhány más utat választó egykori MSZMP-tagról. Egy korábbi vezetõ fia pedig így fogalmazta meg, közismert vezetékneve elõny vagy hátrány-e számára: "Annyi elõnyét látom, mint amennyi hátrányát. Az állami pályázatokon a nevem miatt elutasítanak, a szakmában azonban elismernek." Egyes hiedelmekkel ellentétben a rendszerváltozáskor a pártelit körében nem volt tömeges külföldre áramlás. A "legillusztrisabb emigránsnak" Rajnai Sándor egykori moszkvai nagykövetet lehet nevezni: õ 1990 után Izraelben halt meg. (Az itthon maradottak közül pedig sokan egymás közelében laknak; a XII. kerületi Ráth György utca egy szakaszát például számos "egyívású" lakója után "ÁVO-s" utcának is nevezik.)

Ötágú csillag a sírokon

"Az MSZMP Központi Bizottságának volt titkárát, aki egykor széles mellel kiállt az egyházellenesség mellett, késõbb három pappal temették el!" - fakadt ki egy munkáspárti vezetõ, amikor a régi elvtársakról érdeklõdtünk nála. (A valláshoz fûzõdõ kapcsolat megváltozását jelzi az a tény is, hogy az Elnöki Tanács egykori elnökének feleségét néhány éve a helyi katolikus plébános temette el.) A régi káderek családja ritkán hívja meg a Munkáspártot a temetésre. Többek között emiatt mondja Thürmer Gyula pártjának egyik vezetõje, hogy rossz a véleményük korábbi elvtársaik hozzátartozóiról: "Amikor hasznot lehetett húzni az eszmébõl, velünk voltak, mára azonban elfelejtettek bennünket."

A Fiumei úti temetõ 1959-ben elkészült munkásmozgalmi panteonjában 364 hely van, ám ebbõl mindössze száz foglalt. Az emlékmû több helyen beázik, a falak burkolata leomlóban. Bár az épület urnáinak, illetve a síremlék körül munkásmozgalmi parcella néven ismert (aranyszínû ötágú csillaggal jelzett) sírok némelyikének gondozására a Magyar Honvédség, valamint a Fõvárosi Önkormányzat megbízást ad, az együttes fenntartása jócskán meghaladja az intézmény lehetõségeit. A rendszerváltozás óta (1999-ben) mindössze három, kevéssé ismert ember hamvai kerültek a panteonba, Korvin Ottó, Fürst Sándor, Hámán Kató, Ságvári Endre, Révai József, Münnich Ferenc, Dobi István és a többiek földi maradványai mellé. "Nagy temetést" utoljára 1988-ban tartottak, amikor is a Vasas Szakszervezet elnöke, Herczeg Károly földi maradványait helyezték el a pécsi Zsolnay-kerámiagyárban készült urnában. "Bárki bejelentheti az igényét, hogy a panteonban kíván nyugodni - csupán ki kell fizetnie a költségeket, amelyek nem magasabbak a szokásos temetõi áraknál" - tudtuk meg Harsányi Józsefné temetõigazgatótól.


Fotó: Lenyó László

Grósz Károly temetése 1996-ban

Az egykori pártvezetõk mégsem élnek a lehetõséggel - az 1996-ban meghalt Grósz Károly sírja Farkasréten található, Havasi Ferencet (1975-1978 között miniszterelnök-helyettes, sokáig KB-titkár) pedig Tatabányán temették el. Az idén május 22-én, nyolcvanöt éves korában elhunyt Fock Jenõ (1967-1975 között miniszterelnök) temetésének helyét és idõpontját még azok az egykori - a Heti Válasz által megkeresett -, bizalmas tisztséget betöltõ pártvezetõk is nehezen tudták kideríteni, akik jelen szeretnének lenni az eseményen. (A néhai kormányfõt az Új köztemetõben hamvasztották el, földi maradványait a jövõ héten az Óbudai temetõben szórják szét.)

Miként minden rendszer, a Kádár-rezsim is kedvezményeket biztosított híveinek. Így kaptak sokan lakást, kedvezményes üdülést, külföldi utat, autót, vízparti telket, bizonyos kitüntetések kiérdemlõinek gyermekei pedig egyetemi felvételt nyertek. A rendszerváltozás után azonban nem volt számottevõ törekvés a politikai érdemek alapján kapott javaktól való megfosztásra. A kilencvenes évek elején csupán az állam számára folyamatos megterhelést jelentõ juttatásokat vonták meg. Ezek közé tartozott a Kádár-korszakban adományozott bizonyos érdemérmek után járó havi - 2-3 ezer forintos - illetmény. Azok a kohászok, bányászok azonban, akik úgy érezték, a kitüntetést szakmai munkájuk miatt kapták, ezt méltánytalannak tartották. A kormány ezért úgy döntött, hogy a nem politikai érdemek alapján elismertek (ide tartoznak a mûvészek és tudósok is) közül például az egyedül élõk megtarthatják az összeg egészét vagy egy részét.

Bár a nyolcvanas évek végén az a döntés született, hogy bizonyos béren kívüli juttatásokat be lehetett számítani a nyugdíjba, s ezáltal egyesek nyugdíja magasabb lett, a közhiedelemmel ellentétben a pártállami vezetõk nem kaptak a beosztásukból adódó törvényes összegnél magasabb juttatást. (Akadt példa arra is, hogy magas állami vezetõ után munkahelye nem fizetett nyugdíjjárulékot, így ezt az idõszakot szolgálati idõként nem vették figyelembe, s a vártnál kevesebb pénzzel csengetett a postás.) Az MSZMP-alkalmazottak fizetése pedig tíz százalékkal alacsonyabb volt, mint az államapparátusban dolgozóké - Kádár így akarta megvédeni a pártot a karrieristáktól.


Fotó: Lenyó László

Csak a szépre emlékeznek

A történelmi vonatkozású intézmények közül az 1956-os Intézet mellett mûködõ - az elmúlt rendszer szereplõinek nyilatkozataiból összeállított - Oral History Archívumban található a legtöbb, 1989 után készült visszaemlékezés. A több száz életútinterjú között olvasható (és kutatható) az 1991-ben elhunyt Aczél György 1989-1991 között készült nyilatkozata, Gáspár Sándor egykori (ma is élõ) SZOT-fõtitkár 1989-1990-ben felvett interjúja, Huszár István (a Hazafias Népfront egykori fõtitkára) 1990-es anyaga. A zárt iratok között szerepel Biszku Béla 1990-ben készített interjúja és annak az Ausztráliában élõ Vajda Tibornak az 1995-ös visszaemlékezése, aki egykori ÁVH-s tisztként - egy ellene indított perben - 1997-ben olyan, közfelháborodást kiváltó igazolást kapott a magyar Belügyminisztériumtól, hogy annak idején az ÁVH senkivel szemben nem alkalmazott kínzást.

Nyugdíjasemlékek

A múlt feldolgozását, a döntések személyes hátterének megértését segíti az a közelmúltban indult felmérés is, amelyrõl M. Kiss Sándor történész számolt be lapunknak. A kutatás során - levéltári dokumentumok alapján - az 1945 és 1990 közötti idõszak nómenklatúrájának kialakulását, belsõ mozgásait vizsgálják. Már most megállapítható: 1956 nagymértékben átrendezte a sorokat, és számos pártkarrier a forradalom után, a Kádárhoz való elvi és személyes hûség jegyében indult. A "régiek" közül ugyanakkor nem sokan öntik írásos formába visszaemlékezéseiket. Tudomásunk szerint az egyik kivétel Puja Frigyes. Az egykori külügyminiszter emlékiratain dolgozik, és beszéltünk a Kádár-kor olyan szereplõjével is, aki bár nem akarja, hogy információi a sírba szálljanak vele, mûvét csak posztumusz kiadásra szánja. Miként pedig Kádár János egykori bizalmasától megtudtuk, magát a fõtitkárt is sokan próbálták arra bírni, írja meg visszaemlékezéseit. Az "Öreg" azonban ezt visszautasította: ha mindent elmond, emberi, mozgalmi érdekeket sért, ha nem, akkor féligazságokat ír.

"Ellopott forradalom"
"Nem a hatalom átadásáról, hanem megosztásáról folytattam tárgyalásokat; állandó nyomás alatt álltam egyrészt azok részérõl, akik szerint túl sok engedményt tettünk a tárgyalások során, másrészt azon neofita, túlbuzgó reformkörösök részérõl, akik a teljes önfeladást és a naponta megismételt »bûnbánatot« kérték számon rajtunk" - így emlékezett vissza az 1989-es kerekasztal-tárgyalásokra 1999-ben Kárpáti Sándor Miért adtuk föl? címû interjúkötetében Fejti György. Az MSZMP-küldöttség vezetõje szerint több társa azt gondolta, a párt a struktúraváltás után is megõrizheti vezetõ szerepét, de legalábbis egyenrangú lehet a rendszerváltozás új erõivel. A szocializmus bukását mint történelmi lehetõséget pedig elõször maga Lukács György vázolta fel 1968 táján - emlékeztet ugyanitt a ma az MSZP-ben politizáló Krausz Tamás. A szocialisták Baloldali Tömörülésének vezetõ személyisége a reformkommunistákat két csoportra osztja: az egyik õszintén hitt a demokratikus, szociális piacgazdaság utópiájában, a másik csoport számára a rendszerváltozás a hatalomátmentésrõl szólt. "A Kádár-korszak az MSZMP 1988. május 20-22-én ülésezõ országos értekezletén ért véget" - véli Balogh Sándor, a Párttörténeti Intézet utódjaként létrejött Politikatörténeti Intézet 1988-1991 közötti igazgatója. Ezen az eseményen mentették fel 32 év után Kádár Jánost a fõtitkári tisztségbõl, s helyette Grósz Károlyt választották meg. Ekkor került ki a politikai bizottságból többek között Gáspár Sándor, Lázár György, Németh Károly és Óvári Miklós. Az új, reformer vezetés pedig - hogy elkerülje a reformkörösök által kilátásba helyezett pártszakadást - késõbb összehívta az MSZMP XIV. kongresszusát. Az 1989. október 6-10. között tartott eseményen Grósz Károly bejelentette azt, amit februárban még nem tartott idõszerûnek: számít a pártszakadásra. Beszéde végén elhagyta az emelvényt, és a padsorok között foglalt helyet. Ekkor mindenki tudta: az MSZMP szétszakadása eldöntött tény. A küldöttek közül 1002-en szavaztak a Magyar Szocialista Párt megalakulására - az MSZP elsõ elnöke Nyers Rezsõ lett -, 159-en ellene, 38-an tartózkodtak. Bõ két hónappal késõbb folytatódott az MSZMP XIV. kongresszusa. Elõször Marosán György kért szót (18 perces beszédét háromszor szakította félbe vastaps), majd Grósz Károly fejtette ki, hogy az MSZMP szellemi alapja a marxizmus. A résztvevõk végül a párt elnökévé Thürmer Gyulát választották. A 800 ezer párttag országában az 1989 márciusa elõtti másfél évben több mint százezren léptek ki az MSZMP-bõl, de a taglétszám még szeptemberben is 730 ezer volt. Októberben 42 ezer taggal alakult meg az MSZP (ma 30 ezren vannak). Grósz késõbb úgy vélte: egészen más lett volna a helyzet, ha Kádár tíz évvel hamarabb köszön le. Ez esetben utódja - a nyolcvanas évek végén Gáspár Sándort, Havasi Ferencet, Grósz Károlyt, Berecz Jánost és Maróthy Lászlót emlegették - az idõs, beteg Kádárnál jobban fel tudott volna készülni az átmenetre, s jobban kezében tarthatta volna az eseményeket. A hatalom erõszakos megtartására akadt néhány próbálkozás: 1989 szeptemberében például a Békés megyei munkásõrök fegyveres megtorlással fenyegetõztek, ha nem fejezõdik be az "ellenforradalmi zendülésre való uszítás". Grósz Károly pedig az ellenzéki tüntetések feloszlatásáról szólva utóbb megerõsítette: "Volt annyira erõs a régi rendszer, ha ezt az ellenzéket fel akarta volna számolni adminisztratíve, akkor nem elégszik meg ezekkel a kis tornagyakorlatokkal." Végül azonban a békés átmenet forgatókönyve valósult meg - ezzel máig szóló érvet szolgáltatva azoknak, akik szerint a tárgyalásos hatalommegosztással "ellopták a néptõl a forradalom élményét".

"Az MSZMP-iratok 1991 után a Magyar Országos Levéltárba kerültek, magánkézben esetleg néhány egyedi példány lehet" - nyilatkozta lapunknak Gecsényi Lajos. A levéltár fõigazgatójától megtudtuk: intézménye a kormányzati szervek iratait folyamatosan kapja meg, s mivel 15 éves átvételi határidõt kell követniük, tavaly még a Miniszterelnöki Hivataltól Lázár György és Marjai József (korábbi diplomata, 1978 és 1988 között miniszterelnök-helyettes) iratai érkeztek hozzájuk. Az esetleg magánkézben lévõ dokumentumok kérdésében nem értek el eredményt; nem tudják ugyanis, az egykori vezetõk milyen papírokat õrizhetnek - ám ennek firtatása sem áll jogukban.

A köziratok állami tulajdonnak minõsülnek, s ha valakinek tudomására jut, hogy ilyen dokumentumot birtokol, azt be kell szolgáltatnia. E kötelezettség megszegéséért (illetve a Kádár-iratok publikálásáért) marasztalták el 1991-ben Grósz Károlyt, aki a felszólításra végül átadta iratait a kultusztárcának. A levéltárakban õrzött kormányzati iratgyûjtemény mindezek ellenére sem teljes; olykor egyszerû ügyekben is hiányoznak a dokumentumok. Ha pedig egy irat sokadik másodpéldányáról van szó, akkor az legfeljebb a politikusok széljegyzetei miatt lehet érdekes.

Politikai vihart kavart, hogy Pozsgay Imre 1997-ben a stanfordi Hoover Intézetnek adományozta számos személyes dokumentumát, s azokhoz iratokat is mellékelt. Az adatvédelmi biztos szerint azonban nem sérült a törvény, hiszen valamennyi irat eredeti példánya itthon maradt. (Az egykori államminiszter politikai támadásnak nevezte az ügyet, melyet annak tulajdonított, hogy nem sokkal korábban jelentette be: az MDF jelöltjeként indul az 1998-as választásokon.) Pozsgay kérésére az iratok csak 2006 után kutathatók.

(folytatás a következõ számunkban)
http://hetivalasz.hu/itthon/csillagos...omak-5610/

Azért itt az is elhangzik, hogy Lázár György fia Lázár János..., és akkor már a Szakasits- Schiffer és a Marosán-Vona-zazri vonal is mehet, ugye?


Lázár György fia megteheti, visszaadja a szolgálati AS8-t
2011.02.11. 22:18

Nagy port kavart Hódmezõvásárhely polgármesterének luxus szolgálai Audi (S)8 jármûve. Jogosan! Mert még Orbán sem vette igénybe ezt a fajta luxust. De ami még felháborítóbb az a cinikusság ahogy bejelenti, "családi háttere megengedheti".. , hogy lemondjon a szolgálati luxus audi jogos használatáról.

Hozzátette, a jövõben nem kívánja senkinek a szolgálati gépjármûvét igénybe venni.

Lázár János kedden még azt mondta, hogy a választók dönthetik el, megéri-e nekik, hogy egy 450 lóerõs luxusautóval jár. A politikus szerint a tízhengeres Audi S8-as kiválasztásánál a márka nem, csak a biztonság számított. Naponta ingázik Hódmezõvásárhely és Budapest között, havi hétezer kilométert tesz meg, ehhez pedig biztonságos autó kell neki, mondta.

Az autó bérleti díját felerészben a hódmezõvásárhelyi önkormányzat, felerészben pedig a Fidesz-frakció fizette, így állták a havi 600 ezer forintos bérleti díjat és a havi 300 ezres üzemanyagköltséget.

Az Egyenlítõ blogon [1] közzétett fotó szerint az Audin lézerblokkoló is volt, ami arra szolgál, hogy semlegesítse a trafipaxot. A rendõrség tájékoztatása szerint egy 1993-as kormányrendelet sorolta fel korábban a közbiztonságra különösen veszélyes tárgyakat, a listán szerepelt a lézerblokkoló is, mint "gépjármû sebességmérõ készüléket jelzõ vagy zavaró eszköz". Ez a kormányrendelet azonban 2003. október 27-ig volt hatályos, azóta az ilyen eszközök behozatalát, gyártását, kereskedelmét, birtoklását nem tiltja hatályos jogszabály.- index.hu

[bcolor=#cc0000]Lázár János apja, Lázár György /a fenti képen/ (Isaszeg, 1924. szeptember 15.) tervezõ technikus, politikus (MKP, MDP majd MSZMP), a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke 1975 és 1987 között, az MSZMP fõtitkárhelyettese 1987-1988-ban.[/bcolor] Megjegyzés: sok-sok Lázár György képet töröltek az internetrõl
http://nemzethir.gportal.hu/gindex.ph...id=5861426
#5 | Holdas - 2013. March 18. 11:34:18
Ez rendben is van de hol van József Attila csontjai mert eredetileg Balatonszárszón temetik el ?? És a többieké ? Kölcsey ?Vagy Vályi Péter aki Diósgyõrben egyszerûen "be eset vagy lökték " öntõ formák közé ?http://www.szabadfold.hu/mozaik/krimi...gy_loktek_
#6 | postaimre - 2013. March 18. 11:42:47
[bcolor=#990000]Rogán Antal KISZ vezetõ volt[/bcolor] – „Szoros együttmûködésben a pártalapszervezettel”

Nyugat.hu2007.09.17.23:59


Szovjetunió vetélkedõ, politikai oktatás - olvassa el, milyen célokat tûzött ki maga elé a jelenleg fideszes polgármester 1989-ben.

Diákmozgalom a gimiben
A szentgotthárdi Móra Ferenc Könyvtár helytörténeti gyûjteményét lapozgattuk a napokban egy politológia szakdolgozatra való felkészülés jegyében, amikor kezünkbe kerültek az egykori Szentgotthárd c. városi újság 1989-es évfolyamának bekötött példányai.

A lap tartalmára jellemzõ, hogy még ebben az évben is az MSZMP, a Hazafias Népfront megújulásáról írtak, bemutatkozott a munkásõrség, interjú volt a párt városi elsõ titkárával.

A 2. évfolyam 3. számában bukkantunk a „Diákmozgalom a gimiben” c. cikkre. Az írás a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnázium diákmozgalmi helyzetét értékeli, gondolatmenete valóban elõremutató, hiszen a jogállam kialakítását, a „demokratizmusra nevelést” említi a bevezetõben.

Késõbb megfogalmazza, hogy miközben a KISZ válságba került, az iskolai KISZ szervezet jelentõsége nem csökkent. Beszámol az 1988. novemberi Országos KISZ Értekezleten (OKÉ) történtekrõl, ahol szigorították a belépés feltételeit. Üdvözli, hogy az OKÉ nagyobb szabadságot ad a helyi alapszervezeteknek, és bemutatja az Iskolai KISZ Bizottság programját. Ez utóbbi alapvetõen a középiskolás fiatalok igényeire épül a diákszínpadtól a iskolarádióig, de megemlíti a „Ki tud többet a Szovjetunióról” vetélkedõt, az érdekképviselet eredményessége érdekében a tantestülettel és a gimnázum (MSZMP) pártalapszervezetével való együttmûködést is.

A cikket Rogán Antal, az Iskolai KISZ titkár írta alá. (Rogán Körmenden született, majd a szintén Vas megyei Szakonyfaluban nõtt fel és a szentgotthárdi gimnáziumban járt. )

Ma már belvárosi polgármester
Azt eddig is tudtuk, hogy Rogán Antal a Szentgotthárdhoz közeli Szakonyfaluban nõtt fel és a Vörösmarty gimnáziumban érettségizett. Internetes oldalán található önéletrajzában ezeket az éveket nem részletezi, még középiskolájának nevét sem említi meg.

Egy a 2002-es választásokra készült önéletrajzában pedig ezt írja: „…1995-ben szereztem diplomát a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügy szakán. Itt nyertem el életem elsõ "politikai" tisztségét is. 1994-ben a Széchenyi István Szakkollégiumának diákbizottság titkára majd seniora és nevelõtanára lettem. „
Vagyis a gimnáziumban való KISZ titkárságot vagy nem tekintette „politikai” tisztségnek, vagy elfeledkezett róla…
(A teljes életrajz itt olvasható)

Mint közismert, Rogán ma már Budapest belvárosának, az V. kerületnek fideszes polgármestere, ebben a pozícióban kétségkívül eredményesen, sokszor a pártpolitikát háttérbe szorítva dolgozik. Nem véletlen, hogy a Fidesz népszerûbb politikusai közé tartozik. Korábban azonban a parlamenti frakció helyettes vezetõjeként éppúgy kommunistázott, KISZ-fiúzott, mint teszik most a Fidesz megmondóemberei.

Ha a szombathelyi politikát nézzük, 2001-ben indulatokat és kilépéseket generáló megmozdulása volt a párt városi szervezetének tisztújításánál. Állítólag tétovázó párttársai helyett õ ikszelte be a megfelelõ nevet.

Emlékezetünk ne legyen szelektív
Félreértés ne essék, nem akarjuk kritizálni Rogán középiskolai közösségi tevékenységét. Aki maga is megélte azt a korszakot, tudja, egy agilis, tettrekész, tehetséges fiatalnak szinte csak a KISZ volt az egyetlen lehetõsége, hogy részt vegyen a közéletben. Ráadásul a cikkbõl kiolvasható, hogy az egykori iskolai KISZ-titkár valóban az alakulófélben lévõ demokráciában hitt, az alulról szervezõdést tartotta fontosnak, fõ feladatnak az érdekképviseletet és a fiatalok aktuális problémáinak megoldását tartotta. Számunkra külön öröm, hogy megemlítette a képesség szerinti tanulást, amely még ma is csak terv, de kétségtelenül a jövõ útja.

De. Emlékezetünk ne legyen szelektív. Ne tegyünk úgy, mintha elõélet nélkül, tiszta lappal kezdtük volna a rendszerváltás utáni idõszakot. Ne tagadjuk meg múltunkat csak azért, mert politikai céljainkkal nem tudjuk összeegyeztetni korábbi tetteinkkel.

Ne ítéljük el politikai ellenfeleinket olyan dolgokért, amelyeknek magunk is részesei vagyunk, csak éppen nem beszélünk róla. Fõként akkor ne, ha pártunk legfõbb kritikája az ellenfelekkel szemben, hogy valamikor az MSZMP vagy a KISZ tagjai voltak.

Szóval, ezt ne! Egyébként is: mit szólnának a gimis osztálytársak?


Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem@nyugat.hu
http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/29...antal_kisz

Így építkezett Orbán felfedezettje - Rogán Antal pályájának titkos története I.
http://www.origo.hu/itthon/20120726-r...yfalu.html
#7 | GERRY - 2013. March 18. 14:16:50
Az összeset felekasztani és haláluk után megkegyelmezni.

Ezek a magyar történelem legsötétebb lapjai lesznek...

Micsoda banda - azért az látszik, hogy volt összetartás... mára viszont összeforrt az összes egy nagy kupaccá.

Huh, ha nekem annak idején a Csata utcában ilyen osztálytásraim lettek volna. s_| 

Vajon hol tartanánk ma? s_c 

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték