Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Nemzet, nemzeti, tehát nem zsidó
Olvassatok csak utána, hogy "változik" a definíció és megértitek mire is gondoltam, mikor a zsidó-cigány puccsról, alkotmnyozási taknyolásról értekezek. A nemzet faji alapon szervezõdött "törzsközösség", nem az a sz@rkupac, amire most hivatkozni akar a zsidaj
Nemzet
A nemzet szó eredete a középkorra tekint vissza, amikor a – többnyire a latin natio, nationes – kifejezéssel körülbelül az egy uralkodó alá tartozó, földbirtokkal rendelkezõ, fegyverfogásra jogosult, kollektív jogokkal rendelkezõ nemesemberek összességét jelentette. A szó azonban jelentett céhet és egyetemi közösséget is! Sajátos összetartozás-tudattal, többnyire közös eredetmítosszal stb. is rendelkeztek, egy etnikumhoz tartoztak, és azonos nyelvet beszéltek. Mindez alapvetõ feltétel. A Natio Hungarica (Magyar nemzet) jog szerinti tagja (Hungarus) volt például több itáliai, német (stb.) származású lovag, de szlávok, románok is akadtak közöttük. Másfelõl a nemzet fogalma nem foglalta magába a parasztságot és a városi polgárságot. (De ez alól is volt kivétel, Erdélyben például a középkorban elismert három nemzet egyike volt a szász városok polgársága. A másik kettõ a magyar és a székely volt: jellemzõ, hogy a magyar ajkú, de kollektív elõjogokkal rendelkezõ székelységet önálló nemzetnek tekintették.)
Nyugati és nem nyugati típusú nacionalizmus [szerkesztés]
Hans Kohn keleti és nyugati típusra osztotta a nemzetfogalmakat, illetve nacionalizmusokat. A nyugati nacionalizmus – Elbától nyugatra fekvõ nemzetek esetében – a felvilágosodás és racionalizmus talaján áll. Fõ letéteményese a burzsoázia. A pluralizmus, az emberi jogok és a demokrácia iránti törekvés e típus alapvetõ tulajdonsága, csakúgy mint a realizmus. A fõ célt az integráció és a racionalizáció jelenti. A nem nyugati nacionalizmus a tömegekre támaszkodó arisztokrácia irányítása alatt áll. A nacionalizmus nem jelent szabadságot, a fõ kötelesség az állam szolgálata. Az egykori dicsõ múlt mítosza és a távoli jövõbe vetett hit jelenti a fõ tematikát, nem a gyakorlati problémák. Éppen ezért hajlamos a keleti nacionalizmus a túlzott önbizalomra és agresszivitásra.[3]
Link
Nemzet
és nemzetiség. Mindkét fogalom népet jelent, de mindegyik a népet más-más szempontból tekintve. Nemzetiség a nép fajbeli jelleme szerint, melynek lényeges ismérve a nyelv. N. az államot alkotó, az államnak személyi és alanyi tényezõjét, szubjektiv erejét képezõ nép. Nemzeitség a nép természetrajzi, N. a nép politikai tekintetben. Ebbõl látható, hogy a N. több nemzetiségbõl állhat, hogy a N. egységének egyáltalán nem feltétele a nemzetiség egysége. Politikai tekintetben ez az egység igen kivánatos mozzant ugyan, mert az egységes államérdek mellett kizárja külön faji érdekek keletkezésének lehetõségét. A világtörténelem azonban az államokat a maga módja szerint s nem az elmélet kivánalmai alapján alkotta és rendezte, ugy hogy a menzetegység és a nemzetiségegység fogalmai egymást teljesen nem fedik. Viszonylag kedvezõ helyzetben vannak azok az államok és politikai népek (N.-ek), amelyekben a N.-et alkotó nemzetiségek egyikének fizikai v. pszichikai v. mindkét szempontból tulsúlyánál fogva sikerült a vezérszerepet magához ragadni, s az államra, állami intézményeire, politikai szervezetére reá sütni kiváló, hatalmas egyéniségének bélyegét. Az ily államot nevezzük nemzeti államnak, ellentéte a nemzetiségi állam, melyben a politikai N.-et alkotó különbözõ nemzetiségek az anyagi és szellemi erõegyenlõség viszonyában állanak egymáshoz. A nemzetiségi állam gyengéje az, hogy a külön faji érdekek tulsúlyra vergõdhetnek s a közös államérdeket veszélyeztetõ módon fejlõdhetnek: de e nélkül is az öntudatra ébredt faji érdekek oly koncessziókat igényelhetnek, amelyek csak a közös érdek, az államegység érdekének csorbításával nyerhetnek kielégítést; mig a nemzeti államban minden oly velleitások, amelyek a vezérnemzetiségtõl nyert államjelleg csorbítására v. elhalványulására vezethetnének, jogilag és tényleg a priori kizárvák. Jogilag kizárvák pedig azért, mert a nyelv önmagában még nem jogcím önálló államalkotásra, a világtörténelem pedig a különbözõ nyelveket beszélõ nemzetiségeket államilag ugy összekeverte, hogy nyelvhatárok alapján, vagyis akként államokat alkotni akarni, hogy a N.-egység s nemzetiségi egység azonos fogalmakká váljanak, egyenes képtelenség, nem tekintve a történelmi jogot, a befejezett tényeket, amelyeknek jogalkotó erejét kétségbe vonni nem lehet, amely abban áll, hogy a történet által szentesített tényleges állapot jogállapottá lesz. Tényleg kizárvák pedig a közös államérdeket veszélyezetethetõ velleitások azért, mert a vezérnemzetiség elég erõs és hatalmas arra, hogy azokat csirájukban elfojtsa. Kitünik az elmondottakból az is, hogy az állás, melyet a politikai N. körén belül az egyes nemzetiségek igényelhetnek, egészen más a nemzetiségi és egészen más a nemzeti államban. Csak a nemzetiségi államban lehet szó külön állásról, testületi jogokról, az egyes nemzetiségeknek mint ilyeneknek elismerésérõl s azoknak az államérdeknek természetesen alárendelt autonomiájáról és annál inkább, minél nagyobb mérvben igaz lesz az, hogy a N. az egyes nemzetiségek szövetkezésében áll. A nemzeti államban a nemzetiségek mint ilyenek önálló elismerést nem igényelhetnek, mert itt nem a nemzetiségek szövetkezése alkotja a N.-et, hanem N. a bár különbözõ nemzetiségekhez tartozó egyéneknek összessége, amely összesség nem az egyes nemzetiségeknek mozaikszerü, hanem a vezérnemzetiség egységes jellegével bir. Más szóval, a nemzetiségi államban a politikai N. testén belül többé-kevésbbé egyenjogu nemzetiségek állanak szemben egymással, mig a nemzeti államban csak különbözõ nemzetiségü állampolgárokról lehet szó. Erõs nemzeti állam: Magyarország. Az itt kifejtett elméleti álláspont valamint természetesen nem jelenti a vezérnemzetiséghez nem tartozó nemzetiségeknek elnyomását, hanem csak azt, hogy a nemzetiség, a nyelv az egyéni, inidvidualis jogokhoz tartozik, s mint ilyen a jogállamban feltétlenül tiszteletben tartandó, ugy másrészt nem zárja ki azt, hogy az egyes nemzetiségek viszonyai nem kizárólag az egyéni jogok alapján rendeztessenek, vagyis nemcsak az egyes nemzetiségekhez tartozó polgárok nemzetiségi jogai tiszteletben tartassanak, hanem magok a nemzetiségek mint ilyenek bizonyos jogokkal felruháztassanak. A viszony rendezése politikai kérdés. Vezéreszméje csak egy lehet: az államérdek (salus reipublicae) határain belül a teljes szabadság. L. még Nemzetiségi törvény.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Link
Nemzet
A nemzet szó eredete a középkorra tekint vissza, amikor a – többnyire a latin natio, nationes – kifejezéssel körülbelül az egy uralkodó alá tartozó, földbirtokkal rendelkezõ, fegyverfogásra jogosult, kollektív jogokkal rendelkezõ nemesemberek összességét jelentette. A szó azonban jelentett céhet és egyetemi közösséget is! Sajátos összetartozás-tudattal, többnyire közös eredetmítosszal stb. is rendelkeztek, egy etnikumhoz tartoztak, és azonos nyelvet beszéltek. Mindez alapvetõ feltétel. A Natio Hungarica (Magyar nemzet) jog szerinti tagja (Hungarus) volt például több itáliai, német (stb.) származású lovag, de szlávok, románok is akadtak közöttük. Másfelõl a nemzet fogalma nem foglalta magába a parasztságot és a városi polgárságot. (De ez alól is volt kivétel, Erdélyben például a középkorban elismert három nemzet egyike volt a szász városok polgársága. A másik kettõ a magyar és a székely volt: jellemzõ, hogy a magyar ajkú, de kollektív elõjogokkal rendelkezõ székelységet önálló nemzetnek tekintették.)
Nyugati és nem nyugati típusú nacionalizmus [szerkesztés]
Hans Kohn keleti és nyugati típusra osztotta a nemzetfogalmakat, illetve nacionalizmusokat. A nyugati nacionalizmus – Elbától nyugatra fekvõ nemzetek esetében – a felvilágosodás és racionalizmus talaján áll. Fõ letéteményese a burzsoázia. A pluralizmus, az emberi jogok és a demokrácia iránti törekvés e típus alapvetõ tulajdonsága, csakúgy mint a realizmus. A fõ célt az integráció és a racionalizáció jelenti. A nem nyugati nacionalizmus a tömegekre támaszkodó arisztokrácia irányítása alatt áll. A nacionalizmus nem jelent szabadságot, a fõ kötelesség az állam szolgálata. Az egykori dicsõ múlt mítosza és a távoli jövõbe vetett hit jelenti a fõ tematikát, nem a gyakorlati problémák. Éppen ezért hajlamos a keleti nacionalizmus a túlzott önbizalomra és agresszivitásra.[3]
Link
Nemzet
és nemzetiség. Mindkét fogalom népet jelent, de mindegyik a népet más-más szempontból tekintve. Nemzetiség a nép fajbeli jelleme szerint, melynek lényeges ismérve a nyelv. N. az államot alkotó, az államnak személyi és alanyi tényezõjét, szubjektiv erejét képezõ nép. Nemzeitség a nép természetrajzi, N. a nép politikai tekintetben. Ebbõl látható, hogy a N. több nemzetiségbõl állhat, hogy a N. egységének egyáltalán nem feltétele a nemzetiség egysége. Politikai tekintetben ez az egység igen kivánatos mozzant ugyan, mert az egységes államérdek mellett kizárja külön faji érdekek keletkezésének lehetõségét. A világtörténelem azonban az államokat a maga módja szerint s nem az elmélet kivánalmai alapján alkotta és rendezte, ugy hogy a menzetegység és a nemzetiségegység fogalmai egymást teljesen nem fedik. Viszonylag kedvezõ helyzetben vannak azok az államok és politikai népek (N.-ek), amelyekben a N.-et alkotó nemzetiségek egyikének fizikai v. pszichikai v. mindkét szempontból tulsúlyánál fogva sikerült a vezérszerepet magához ragadni, s az államra, állami intézményeire, politikai szervezetére reá sütni kiváló, hatalmas egyéniségének bélyegét. Az ily államot nevezzük nemzeti államnak, ellentéte a nemzetiségi állam, melyben a politikai N.-et alkotó különbözõ nemzetiségek az anyagi és szellemi erõegyenlõség viszonyában állanak egymáshoz. A nemzetiségi állam gyengéje az, hogy a külön faji érdekek tulsúlyra vergõdhetnek s a közös államérdeket veszélyeztetõ módon fejlõdhetnek: de e nélkül is az öntudatra ébredt faji érdekek oly koncessziókat igényelhetnek, amelyek csak a közös érdek, az államegység érdekének csorbításával nyerhetnek kielégítést; mig a nemzeti államban minden oly velleitások, amelyek a vezérnemzetiségtõl nyert államjelleg csorbítására v. elhalványulására vezethetnének, jogilag és tényleg a priori kizárvák. Jogilag kizárvák pedig azért, mert a nyelv önmagában még nem jogcím önálló államalkotásra, a világtörténelem pedig a különbözõ nyelveket beszélõ nemzetiségeket államilag ugy összekeverte, hogy nyelvhatárok alapján, vagyis akként államokat alkotni akarni, hogy a N.-egység s nemzetiségi egység azonos fogalmakká váljanak, egyenes képtelenség, nem tekintve a történelmi jogot, a befejezett tényeket, amelyeknek jogalkotó erejét kétségbe vonni nem lehet, amely abban áll, hogy a történet által szentesített tényleges állapot jogállapottá lesz. Tényleg kizárvák pedig a közös államérdeket veszélyezetethetõ velleitások azért, mert a vezérnemzetiség elég erõs és hatalmas arra, hogy azokat csirájukban elfojtsa. Kitünik az elmondottakból az is, hogy az állás, melyet a politikai N. körén belül az egyes nemzetiségek igényelhetnek, egészen más a nemzetiségi és egészen más a nemzeti államban. Csak a nemzetiségi államban lehet szó külön állásról, testületi jogokról, az egyes nemzetiségeknek mint ilyeneknek elismerésérõl s azoknak az államérdeknek természetesen alárendelt autonomiájáról és annál inkább, minél nagyobb mérvben igaz lesz az, hogy a N. az egyes nemzetiségek szövetkezésében áll. A nemzeti államban a nemzetiségek mint ilyenek önálló elismerést nem igényelhetnek, mert itt nem a nemzetiségek szövetkezése alkotja a N.-et, hanem N. a bár különbözõ nemzetiségekhez tartozó egyéneknek összessége, amely összesség nem az egyes nemzetiségeknek mozaikszerü, hanem a vezérnemzetiség egységes jellegével bir. Más szóval, a nemzetiségi államban a politikai N. testén belül többé-kevésbbé egyenjogu nemzetiségek állanak szemben egymással, mig a nemzeti államban csak különbözõ nemzetiségü állampolgárokról lehet szó. Erõs nemzeti állam: Magyarország. Az itt kifejtett elméleti álláspont valamint természetesen nem jelenti a vezérnemzetiséghez nem tartozó nemzetiségeknek elnyomását, hanem csak azt, hogy a nemzetiség, a nyelv az egyéni, inidvidualis jogokhoz tartozik, s mint ilyen a jogállamban feltétlenül tiszteletben tartandó, ugy másrészt nem zárja ki azt, hogy az egyes nemzetiségek viszonyai nem kizárólag az egyéni jogok alapján rendeztessenek, vagyis nemcsak az egyes nemzetiségekhez tartozó polgárok nemzetiségi jogai tiszteletben tartassanak, hanem magok a nemzetiségek mint ilyenek bizonyos jogokkal felruháztassanak. A viszony rendezése politikai kérdés. Vezéreszméje csak egy lehet: az államérdek (salus reipublicae) határain belül a teljes szabadság. L. még Nemzetiségi törvény.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Link
Hozzaszolasok
#1 |
ssman
- 2013. March 22. 08:06:01
#2 |
postaimre
- 2013. March 22. 08:32:12
#3 |
Alexandros
- 2013. March 22. 10:21:52
#4 |
fsavanyu
- 2013. March 22. 11:51:20
#5 |
Tuzroka
- 2013. March 22. 14:01:11
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.