Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
"Jöttek az üzenetek, hogy dögöljünk meg az autópályán" egy rendõr a hókatasztrófa kezelésérõl
Mivel végre valaki nem „a katasztrófahelyzet kihirdetésre került”-féle rendõrségi magyart beszélte, egy az egyben idézzük forrásunk helyenként sarkosan megfogalmazott állításait. Más megkeresett rendõrségi informátoraink állásukat féltve (érthetõ módon) elzárkóztak a háttérbeszélgetéstõl is, nem csoda, hogy forrásunk szintén név nélkül vállalta a nyilatkozatot. (Az ORFK a megyei hatóságoktól is elvette a tájékoztatás jogát, és központosította a kommunikációt, ám Pintér megszólalásai ellentmondtak a megyei rendõrségi honlapokon közölt információknak. Errõl szóló cikkünket lásd itt.)
Nem a szalagkorlátokon múlt
„Az osztrák hegyekben használt hómarók kellettek volna, de valaki rosszul kommunikálta le, erre elsõre hóekéket küldtek. Hat ezek közül ide is ért, csak ekkor esett le, hogy hát ilyenek vannak a közútkezelõknél is. Akkor kezdõdött újra a telefonálgatás, meg a diplomácia, hogy inkább hómaró kellene” – kezdi rendõrségi forrásunk, aki szerint az „autópályásoknál is a szokásos pénzhiány” miatt nincsen elegendõ saját gép, pedig ilyenekre nemcsak a hasonló, váratlan ítéletidõkben, hanem egy sima, nagyobb havazásnál is szükség lenne. Tévedés, hogy a szalagkorlát korábbi, illetve több helyen történõ átvágása megoldotta volna a helyzetet, ahogy azt sokan számon kérték – állítja a rendõr. „Csak a mi pályaszakaszunkon több helyen át lett vágva a szalagkorlát. Odaálltak a rendõrök, áthúztak 30 autót. Aztán újra és újra leállt az egész, mert a soron következõ autós és persze a kamionosok többsége nem akart visszafordulni. Szó szerint kijelentették, hogy nem jönnek át, hiszen ha megindulhat a forgalom, õk mennek tovább. Mire fentrõl megkaptuk, hogy »hát rendõrök vagytok, adjátok utasításba«. De egy úti célja felé tartó román vagy bolgár kamionossal nem könnyû megértetni, hogy tíz autóval hátrébb mások visszafordulnának, ezért te menj vissza, ahonnan eredetileg jöttél. Ráadásul még csak félre sem tudtak állni, hogy az átvágáshoz jussanak azok, akik meg visszamentek volna.”
Fotó: MTI
A rendõr szerint az is szempont volt, hogy mennyibe fog kerülni a szalagkorlátok visszahegesztése, „És addig nem is biztonságos a közlekedés ezeken a pontokon” – de erre a szempontra a benn rekedtek mielõbbi kiszabadítását követelõk akkor kevésbé voltak érzékenyek.
Nyomás felülrõl
Egy idõ után az országosan elharapózó közelégedetlenség nyomására a rendõrségi szervezeten belül is elindult a türelmetlenkedés: fentrõl lefelé – általában a havas utaktól messze esõ vezetõi íróasztalok mögül – sürgették a megyei rendõrségeket. „Amikor nagy nehezen tisztulni kezdett a pálya, már azzal jöttek, hogy legalább egy sávon miért nem indítjuk meg már valahogy az autókat. Pedig ha az egy napja benn álló kocsikat túl korán elengedjük, pillanatok alatt újabb balesetek és torlódások lettek volna, és még tovább kell majd várni” – ezt próbálták megértetni a helyszínen koordináló rendõrök a felettesekkel, de nem volt könnyû dolguk
Forrásunk az M1-es autópályát hozta példaként, ahol közel 80 százalékban nemzetközi forgalom bonyolódik. „Volt olyan kamionos, akivel a hosszú hétvége alatt háromszor találkoztunk, mert amikor letereltük valahol, akkor nekivágott egy másik útvonalnak, hogy mindenáron továbbjusson. Így feltûnt Gyõrben, Veszprém felé, majd Székesfehérvárnál. Magam láttam, hogy olyan is volt, aki a lehetõ legbalesetveszélyesebb módon nekiállt tolatgatni a pályán, aztán »basszam meg« volt a válasza, mikor kérdõre vontuk.”
Ugyanakkor az sem véletlen, hogy senki nem mert korábban kamionstopot hirdetni. „Ha elõbb elrendelik, hogy nem mehetnek, ott rekednek Ausztriában és Szlovákiában, és egy csomó áru megromlik. Több mint ezer cég akkor meg ezzel jött volna, velük szemben ki vállalja a felelõsséget?” – tette fel a kérdést a rendõr, hozzátéve, hogy a kamionosokat átkozóktól azt is megkérdezné, „mégis kiknek viszi a kamionos azt az árut?”. A péntektõl beálló tilalom miatt csütörtökön volt a legtöbb szállítójármû az utakon.
Az autópályáknál gyakran szolgálatot teljesítõ forrásunk állította, hogy a szélsõséges idõjárás miatt eleve reménytelen volt a helyzetük. „Ha lefagy az aszfalt, egy megrakott kamion teljesen tehetetlen súllyá válik, még ha csak 3 centi hó esik is.”
Szitok és hógolyó
„Volt, hogy hógolyóval dobálták az elhaladó rendõrautókat, a segélyhívó vonalakon meg jöttek az üzenetek, hogy dögöljünk meg az autópályán. Ezeket nem érdekli, hogy volt olyan kolléga, aki az autópályán helyszínelt reggel 6 órától este 6-ig, aztán másnap reggelig irányította a forgalmat az egyik lehajtónál, mert nem tudtunk váltást küldeni” – jegyezte meg.
Hasonló helyzetekben az a gyakorlat, hogy a különféle szakágak képviselõibõl operatív, koordináló törzseket állítanak fel, de állítólag ez sem zökkenõmentes. „Másképp gondolkodik, más beidegzõdései vannak egy katasztrófavédelmisnek, egy tûzoltónak, egy katonának vagy egy rendõrnek. Ezek nagyon kijönnek az ilyen helyzetekben. Amúgy meg a katasztrófavédelem még mindig szenvedi a megújulási folyamat nehézségeit.”
Hiába tudták elõre, hogy hó, valamint 80-90 kilométer per órás szél várható, beszélgetõtársunk szerint ilyen idõjárásra senki nem számított. „Aki nem volt ott, nem tudhatja, de ilyen hófúvás, ilyen porhóval hideggel nem szokott lenni. Ez a szél valahogy érdekesen tekerte a havat, brutális volt, szó szerint építette.” Elmondása szerint volt, ahol ezért homokrakodóval próbálták a legszorosabb értelemben „elrakni a havat, mert tolni sem lehetett”.
És szerinte egy „vészjóslóbb” elõzetes figyelmeztetést sem szívesen vállal be senki, hiszen annyira nem lehet bízni a meteorológiában, „ha nem jön be”, akkor abból lesz baj, és „még kevésbé adnának a szavunkra”.
A hezitálás azért más pontokon is érezhetõ volt, így forrásunk szerint a honvédség páncélozott jármûveit is elõbb kellett volna bevetni. „Ezeket elõbb beleküldhették volna a hóba, hogy törjék át a hófalakat, így utána könnyebben lehetett volna elpucolni. De az a szervezet is eléggé szét van verve, valószínûleg egy ideig senki nem mert dönteni. Mert azt is kevesen tudják, hogy ha a hó nem egyenletesen oszlik el, akkor az lesz a baj, hogy a lánctalpasok tönkreteszik az aszfaltot. De az nem megoldás, hogy állunk, várunk, és bízunk benne, hogy arrébb fújja a szél.”
Fotó: MTI/Krizsán Csaba
Közlekedési (im)morál
„Az autópályán naponta csak az egyik oldalon több tízezer jármû megy el, ennyi autós elképzelése, vezetési morálja azért erõsen eltérõ” – fogalmazott a rendõr. „Ott voltam szombaton, mikor szabályosan felvezettük a forgalmat 20-30-as sebességgel. Muszáj volt, mert a nagyjából letakarított pálya még azért nem volt tökéletes, így lassan, fokozatosan az autósáv ezt is lejárta, ráadásul nem engedhettük, hogy nekiálljanak nyomni a gázt, csak mert kiszabadultak. Erre állat módjára szinte elkezdték letolni a rendõrautókat.”
Ugyanakkor állítja, lehetetlen volt elkerülni az újabb összetorlódásokat, lezárásokat. „Ezt nagyon nehéz eltalálni, még ha oda is figyeltünk a forgalom szabályozására. Kimentek a mi szakaszunkról, de utána valahol belógott a hófal, erre persze újra összetorlódtak még szombaton is.” Ha Ausztriában vagy Németországban közúti baleset történik, vagy egy kamion kicsúszik, árokba borul vagy hasonló forgalmi akadály képzõdik, akkor az útkezelõk egyszerûen odaküldik a saját gépparkjukban alapból megtalálható, megfelelõ jármûvet, ami azonnal elvontatja a legközelebbi pihenõbe vagy parkolóba – mondta a külföldi gyakorlatot is jól ismerõ rendõr. Szerinte ezekben az országokban csak a gyorsaság számít, hogy ne alakulhasson ki torlódás, dugó. „Aztán utána egyszerûen kiszámlázzák neki a vontatást. Nálunk mi van? Piaci alapon dõl el, honnan, mikor, mennyiért hív autómentõt, vagy azok mennek oda és harcolnak a megbízásért.” Állítólag többször javasolták az országos rendõrségi egyeztetéseken a vidéki szakágazatok, hogy nálunk is legyenek „hivatásos” vontatók, akik rögtön leszedik az útról az elakadt közlekedõket, de addig jutottak, hogy „mindig ígérik”. „Ékes példája volt annak, hogy nincs lehetõség, eszköz a megoldásra, nagy a visszhang, de túléljük. Árvíz idején is ugyanilyen fejetlenség volt: elvittek bennünket az ország másik végébe, egy váltóruha nélkül egyetlen napra, aztán a legnagyobb szervezetlenség miatt napokig értelmetlenül telt az idõ.” Forrásunk arra tippelt, hogy most is elül majd a megoldást sürgetõ aktivitás, és várhatóan a jövõben sem lesz elég pénz, gép és szakmai hozzáértés a feleilyen helyzetek megoldására sem.
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
cico
- 2013. March 24. 20:14:28
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.