Buda megvan, csak tele lett megent júdával, no azokat kell elveszejteni egy kis oszmán együttmûködéssel. Baxátok agyon õket kebabbal! A török-magyar közös történelem legfontosabb állomásai egy török kutató szemszögébõl. Két évszázad Magyarországon címmel tartott elõadást Sadik Müfit Bilge az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.

A magyar-török kapcsolatok története 1500 évre tekint vissza, a honfoglalás elõtt, a vándorlásaik során is több helyen keresztezte egymást a két nép. Az Oszmán Birodalom alakulását az 1300-as évekre datálják, ehhez képest Magyarország ekkor már 300 éve létezett, Európában meghatározó államisággal rendelkezett.

A két állam közötti elsõ összecsapás 1396-ban történt Nikápolynál, ahol is a magyar seregek gyõzedelmeskedtek. A diadalt követõen a Vatikán a kereszténység védõbástyájának, Európa páncéljának próbálta beállítani Magyarországot, amely megvédi a keresztény öreg kontinens az Oszmán Birodalom képében rá leselkedõ iszlám fenyegetéstõl. Bár az elképzelés jónak tûnt, a megvalósításban voltak problémák, ennek ellenére Magyarország az elfoglalásáig betöltötte a védvonal funkcióját. A Vatikán akkori befolyását Magyarországra mi sem jelzi jobban, mint hogy a pápa nem ismerte el törökökkel 1444-ben kötött békét, mivel hitetlenekkel kötötték, így rávette Ulászlót egy újabb hadjáratra az oszmánok ellen.

A nándorfehérvári csata jelentõsége nemcsak a magyar történelemben, de a törökben is fontos szerepet tölt be: ez volt ugyanis Hódító Mehmed (II. Mehmed szultán) elsõ vesztes háborúja. A magyar seregek mind a szárazföldön, mind a folyón érkezõ támadást visszaverték, ezért az Oszmán Birodalom – a szultán bosszújaként – direkt hadjáratot folyatott az ország ellen 60-65 éven át. A sorozatos támadások és az ezzel járó fosztogatások és öldöklések miatt a délvidék gyakorlatilag elnéptelenedett. Bilge szerint Mohács minden idõk legnagyobb harca, mivel Magyarország, egy erõs és meghatározó állam politikailag és történelmileg letûnt a térképrõl. A törökök ekkor az országot a Havasalföldhöz és Moldovához hasonlóan vazallus államként akarták megtartani, nem volt szándékok kirabolni. Magyarország bevétele ugyanakkor csak egy állomásnak tûnt a török hódítás folyamán, a cél Bécs elfoglalása volt, amely ellen 1529-ben és 1532-ben is sikertelen csatát vívtak. Ezen kudarcok folyományaként foglalták el és fosztották ki Budát 1541-ben, amely késõbb Egyiptom után a második legfontosabb várossá nõtte ki magát az Oszmán Birodalomban. Budai központtal szervezték meg a törökök az elsõ közigazgatási egységüket, az úgynevezett vilajetet is, amely élén a pasa állt és ahonnan a meghódított magyar területeket irányították. Késõbb temesvári központtal jött létre a második magyar vilajet.

1566-ban, Szulejmán halála után a három részre szakadt országban évtizedeken át béke honolt. A tizenöt éves háborúig a magyar területek a mezõgazdaság és az állattenyésztés szempontjából töltöttek be fontos szerepet a birodalom gazdaságában. A hosszú háború folyományaként azonban elpusztultak az értékes javak, járvány és éhínség ütötte fel a fejét. Olyan iratok is fennmaradtak, amelyek arról írnak, hogy az emberek a szíjakat, lószerszámokat fõzték meg élelem hiányában – mondta Bilge. Ezzel párhuzamosan az Oszmán Birodalom keleti felén is háborúk dúltak és az anatóliai parasztok között is éhínség pusztított.
Az oszmán közigazgatás irányítására és a területek feltöltésére immár nem muszlimokat telepítettek be, hanem ortodoxokat és keresztényeket a Balkánról.
Kattintson és nézegessen képeket is Bécsrõl!

Az 1606-os zsitvatöröki béke után egy ideig megint nem történt komolyabb háborús esemény, ebben az idõben sokat fejlõdött a Belgrád-Buda-Bécs kereskedelmi útvonal. A kereskedelmi és adószedési jogot ekkor a zsidók kezébe adták, akik rendszeresen lefölözték a bevételt. Egyszerûen kevesebb bevételt vallottak be a központi kormány felé, emiatt pedig meglehetõsen feszült a viszony közöttük.

A közigazgatásban hármas felosztás érvényesült: a bég a hadászatért, a defterdár a közigazgatásért és a kádi a bíráskodásért felelt. Utóbbi a nagyobb településeken magyarul is beszélt, mivel a helyi lakosok is hozzá fordultak és késõbb a Habsburgokkal való tárgyalásokban is részt vettek. A hivatalos okiratokat immár oszmánul és magyarul állították ki.

A városokban (fõleg Visegrád, Esztergom, Buda területén) éles határ húzódott a különbözõ vallási felekezetek között. A muszlimok és ortodoxok a váron belül éltek, a katolikusok, protestánsok a váron kívül, és külön városnegyedben, úgynevezett kahalban pedig a zsidók. A napi kereskedelem vagy pénzváltás során ezek a csoportok azonban keveredtek egymással. Ebben az idõben a lakosságnak mintegy 15 százaléka idegen volt.

Az utolsó idõkben a törökök körülbelül tizenkétezer katonát állomásoztattak magyar területen a birodalom védelme érdekében. Az Isztambulból irányított sereg soraiban nemcsak muszlimok, de ortodox szlávok (ún. martalócok) és zsoldos magyar katonák is szolgáltak. A szárazföldi mellett a vízi (dunai, tiszai) védelmet is ortodox szlávokkal töltötték fel.

Az Oszmán Birodalom gyengülése Bécs 1683-ban kezdõdõ török ostromakor kezdett megmutatkozni és Európában ekkor már formálódik egy szövetség ellenük, amely 1699-ben a kiszorította a törököket a magyar területekrõl. Ezzel együtt egyébként a muszlim lakosság nagy része is visszatért az oszmán területekre. Még Anatóliában is Buda elvesztésérõl beszéltek évtizedekig – állítja Bilge. A konfliktusos idõk után azonban az Osztrák-Magyar Monarchia és az Oszmán Birodalom egy oldalon, együtt lépnek be az elsõ világháborúba, amely végére mindkét birodalom megszûnt létezni.

Budapest egyik híres török zarándokhelyét, Gül baba türbéjét Abdul-aziz szultán is meglátogatta 1867-ben és úgy döntött, hogy hazaviszi a földi maradványokat. A legenda szerint aznap éjjel Gül baba megjelent álmában, és arra kérte, hogy ne tegye, mert akkor összeomlanak a birodalom határai. A tervet végül elvetették. Kérdésre felelve Bilge elmondta, hogy a revizionizmus gondolata ma Törökország számára nem reális, bár kulturálisan szeretnének terjeszkedni. A török népben ugyanakkor van egy tudat, hogy ahol egyszer elhangzik az ima, az török föld marad – felelte Sadik Müfit Bilge.

Készült az Európai Unió Integrációs Alapjának támogatásával.
Cikkünk a „Bevándorlók – közöttünk” címû, Európai Integrációs Alap által támogatott kampányunk keretében született azzal a céllal, hogy tájékoztatást nyújtson a öt kiemelt Magyarországon élõ bevándorló csoportról. 2010. december 31-én 14 345 kínai, 5489 orosz, 3469 amerikai, 1900 török és 1293 izraeli állampolgár tartózkodott legálisan Magyarországon. A többezres lélekszámú bevándorló közösség figyelmet érdemel, ezért célunk, hogy a vitaindítóként szolgáló írásokkal hozzászólásra ösztönözzük a Kitekintõ olvasóit, hozzájárulva ezzel a migrációval és integrációval kapcsolatos társadalmi tudatosság növeléséhez.
Link