Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Terroristák, oligarchák, Svájc és Ciprus: mi lesz a bûnözõk pénzével?
És a többi és a többi, csak ma még "pltikusnak" nevezett zsidó mocsok, mert ugye iprus azért fél úton van zsidókia felé és biza nem véletlen lett ott pénzmosoda sem. Kajmán szigetekkel nem lesz ennyi gond. Hogyan lett Ciprus az offshore cégek menedéke? Hol tart a terrorista pénzek utáni hajsza a nemzetközi pénzpiacokon? Ki a rossz terrorista és ki a jó szabadságharcos? Miért elõrelátóbb gyakran a maffia, mint maga az államhatalom? Szeretni fog minket Brüsszel, ha az oroszok húznak ki bennünket az adósságból? Interjú Nógrádi György biztonságpolitikai szakértõvel.
Hol tart Európa harca a pénzmosás, az adóelkerülés miatt anonim számlákon tartott vagyonok ellen? Mit tudnak kezdeni a nemzetközi bûnözõi csoportok a náluk felhalmozódott nagy mennyiségû pénzzel?
A történelem folyamán a bûnszervezetek gyakorta ügyesebbek voltak, mint maga az államhatalom. Elõrelátásból jó példa az itáliai maffia II. világháborús tevékenysége. Az amerikai hadsereg szicíliai partraszállását a maffia készítette elõ, még hajókat is rendelkezésre bocsátott. A maffia elég jól látta, hogy a Mussolini-rendszernek vége van, új világ jön és a bûnszövetkezetnek hosszú távra kellett gondolkodnia. A világ bankjaiban egyébként jelenleg mintegy 500 milliárd dollár van, amirõl nem lehet pontosan tudni, hogy kié. Feltételezhetõen ez a pénz, amely bankok között mozog, részint terrorszervezeteké. Onnan tudunk a létezésérõl, hogy a bankoknál nincs gazdája ezeknek az összegeknek.
Ott van még a svájci banktitok ügye. Az 1815-ös bécsi szerzõdésben rögzítették Svájc örökös semlegességét. Ugyanakkor az alpesi ország az észak-déli és kelet-nyugati csomópont közepén fekszik, gazdasága stabil és így nyugodtan megtehette azt amit megtett, vagyis elhelyezte, befogadta egykori diktátorok és a maffia pénzeit.
Ma már komoly nyomás nehezedik rá az Egyesült Államok és Németország részérõl. Részsikerek vannak, tehát a fekete pénzek egy részét elviszik Svájcból, de egyre inkább az a kérdés, hova. Ázsia mutatkozik erre alkalmasnak, nem véletlen kapott bírálatokat a Bank of China, amiért befogadott nem tisztázott eredetû pénzeket.
Az illegális pénzek nagy része ennek ellenére is bankokban van, hiszen másként nem lehet ezeket a pénzintézetek között mozgatni. Viszont például az USA-ban már minden 10 ezer dollár fölötti átutalást figyelnek és néhány német tartomány kilopatott Svájcból olyan listákat, amelyekrõl kiderült, hogy melyik német állampolgárnak volt ott pénze. Nem arattak osztatlan sikert ezzel a lépésükkel és azzal, hogy ezeket a pénzeket meg is adóztatták. Mindezek ellenére megmaradt a svájci banktitok. De ha lehet trükközni az átutalásoknál, akkor a készpénzforgalomban ez még inkább így van.
Névjegy
Nógrádi György kül- és biztonságpolitikai szakértõ. 1975 óta tanít a felsõoktatásban. 1997 óta tanszékvezetõ egyetemi tanár a Budapesti Corvinus Egyetemen. Több európai intézmény vezetõje, például a bécsi Európa Akadémia elnöke és a 2011-tõl mûködõ osztrák Európa Egyetem rektor-helyettese. Az osztrák honvédelmi miniszter tanácsadó testületének tagja. Eddig 15 könyvet írt és több mint 500 publikációja jelent meg.
Nézzük csak azt az esetet, amikor nemrégiben a brit hadsereg repülõn és bõröndökben küldött készpénzt a Cipruson állomásozó egységek napi költségeinek fedezésére, hiszen félõ, hogy nem jutnak majd hozzá cash-hez. Mindez ellentétes a létezõ összes pénzmozgást szabályozó jogszabállyal.
Súlyos euróválságot idézne elõ az, ha a szigetország bankjaiban lévõ pénzt a tulajdonosok megrohamozzák és kiveszik. A megoldásokat keresik, hogy miként kaphatná meg Ciprus a trojka által ígért 10 milliárd eurós kölcsönt, amely mellé önerõbõl még mintegy hatmilliárd eurót kell felmutatnia. A dolog súlyosságát mutatja, hogy az 1,1 millió lakosú Ciprus most 10 milliárdot kap a bankrendszere megmentésére, tehát hasonló helyzetben mi magyarok akkor egy 100 milliárd eurós segélycsomagért ácsingózhatnánk - persze erre esélyünk sem lenne.
Lehetséges még terroristacselekményeket európai bankokon keresztül finanszírozni? És vajon ilyen szigorú banki ellenõrzés mellett a terrorista miért viszi mégis a bankba a pénzét?
Hosszú évtizedek óta nem sikerült definiálni, hogy ki is pontosan a terrorista, vagyis hol végzõdik a szabadságharcos és hol kezdõdik a terrorista. A hidegháború idején persze ez is könnyebb volt, mert akit én fizettem az szabadságharcos volt, akit a másik oldal meg terrorista. Tudjuk azonban, hogy a világ jó néhány országa nyíltan, vagy burkoltan, de támogatja a nemzetközi terrorizmus különbözõ csoportjait. Persze emellett vallási kötõdések éppúgy szerepet játszanak, mint gazdasági, geopolitikai tényezõk.
A szeptember 11-i merénylet kitervelõi és végrehajtói valamennyien szunniták voltak. Éppúgy, mint az Al-Kaida csoport vezérkara. Viszont a szunnita szaudiak az Egyesült Államok szövetségesei, tehát csínján kell velük bánni, még akkor is, ha minden amerikai-szaudi tárgyaláson elhangzik, hogy Washingtonnak le kell csapni a síita többségû Iránra.
Ebbõl a szempontból egyébként érdekes Irak esete. Az USA pont 10 éve vonult be, azzal az ürüggyel, hogy az irakiaknak nukleáris fegyverük van és támogatja az Al-Kaidát. Késõbb kiderült: egyik sem igaz, viszont egyszemélyi vezetés volt és Szaddam Husszeinnek nem volt szüksége az Al-Kaidára, tehát nem is állt kapcsolatban velük. Viszont a háborút kísérõ nyugati propaganda unos-untalan elmondja, hogy az Al-Kaida és vele a terrorizmus visszaszorult. Hát, ez nem igaz, mert az Al-Kaida megváltozott. Oszama bin-Láden halálával már nem egy központja van, hanem regionális szervezetekbe tömörül (Al-Kaida Maghrebben, vagy az Al-Kaida Jemenben).
A válság egyébként átstrukturálta a világgazdaságot és ebben benne van a terrorszervezetek finanszírozása is. Az Egyesült Államoknak is kevesebb forrás áll rendelkezésére már, tehát Barack Obama nem véletlenül jelezte: az USA kiemelt területként tekint Dél-Kelet Ázsiára - ez gyakorlatilag Kínát jelenti, ugyanakkor fontos neki még a Közel-Kelet és nagyjából ennyi.
Hogyan lett egyáltalán Ciprus az offshore pénzek befogadója?
Ciprus - kiváló klímájával - 1960-ig brit gyarmat volt, ahol kitûnõen mûködött a pénzrendszer és ezt meg is tartották. A ciprusi ingatlanok jelentõs részét az oroszok vásárolták föl. A ciprusi bankok mérlegfõösszege nyolcszorosa a megtermelt ciprusi nemzeti jövedelemnek. Magyar cégeknek körülbelül 600 millió eurója van Cipruson. Érdemes persze azt is megvizsgálni, hogy miért gyorsult fel az utóbbi idõben az offshore pénzek átirányítása a szigetországba. Elsõsorban azért, mert kedvezõ volt a befektetések kamata - hiszen míg az ügyfél a kontinensen 1-2 százalékos kamatot kapott az eurójára, addig Cipruson négy és fél százalékot. Ugyanakkor tagja az Európai Uniónak, és gyorsan hozzájuthatok a pénzemhez.
Miért ilyen különleges Ciprus és Oroszország viszonya? Milyen érdekei lehetnek az oroszoknak a térségben? Tényleg orosz pénzmosodaként mûködnek a ciprusi pénzintézetek?
A világ belátható idõn belül megint kétpólusú lesz, ahol az egyik oldalon Kína, a másikon pedig az USA áll. A kérdés az, hogy Oroszország vajon kit fog támogatni? Washington egyik fontos stratégiai célja, hogy ne kerüljön élesen szembe Moszkvával. És mi Oroszország hosszabb távú érdeke? A cél az egykori Szovjetunió idejében megvolt, késõbb elvesztett pozíciók egy részének visszaszerzése. Ilyen például a szíriai haditengerészeti bázis megtartása, Ciprus megtartása és ha lehet valamilyen módon ott is létrehozni egy orosz katonai bázist. Moszkva számára tehát nemcsak gazdasági szempontból értékelõdik föl Ciprus. És az sem véletlen, hogy a ciprusi-uniós vitába az Egyesült Államok nyíltan nem akar belefolyni, mert nem akarja orosz pozícióit veszélyeztetni. Közben megjelenik az orosz gazdasági nyomás a Gazprom révén. Azt mondják: kifizetik az adósságot, ha hozzáférhetek a sziget talpazatánál lévõ földgázmezõkhöz. A dolog szépséghibája, hogy erre a földgázlelõhelyre nem csak Ciprus tart igényt, hanem Törökország, Görögország, Szíria, Líbia, Egyiptom és Izrael is.
Az orosz betétek ügye is érdekes. Egyelõre csak találgatások vannak arról, hogy pontosan mennyi orosz pénz van ciprusi bankokban. Az viszont biztos, hogy ezeknek a pénzeknek egy része orosz állami pénz, egy része banki hitel, de van bõven betétje az oligarcháknak és a kis embereknek is. A dolog érzékenységét jól mutatja, hogy amikor felmerült a nagyobb betétek keményebb megadóztatása, azonnal megszólalt Putyin elnök és Medvegyev kormányfõ. Mindketten azt állították, hogy ha lecsippentenek a ciprusi betétekbõl, akkor hasonló megoldással orvosolják az Unió többi államát is. Egyébként meg az sem szabad elfelejteni, hogy Brüsszel nem szereti a kis országok különalkuját, tehát ezért nem lelkes amikor Ciprus meg akar állapodni Oroszországgal.
Milyen most Oroszország és az Unió viszonya?
Az egyik fõ probléma, hogy az Európai Unió alapkérdésekre nem tud válaszolni, például arra, hogy milyen legyen Európa jövõje. Ebben a kérdésben a német és a francia elképzelés köszönõviszonyban nincs. Míg a németek négylépcsõs kontinenst szeretnének, addig a franciák a nemzetek Európája koncepciót támogatják. Azt állítják, hogy van közös kül- és biztonságpolitika, ez papíron valóban így van, de a gyakorlatban nem mûködik. Oroszország viszont kulcspozícióban van, hiszen bevételei zömét a kõolaj- és földgázbevételek teszik ki. Moszkva látja el Európa jelentõs részét energiával. Ciprus esetében igazán nem a szigetország megmentése a cél, hanem az euróövezet biztonságának a fenntartása, míg a másik oldal körömszakadtáig küzd az orosz pozíciók fenntartásáért.
Hogyan jön a képbe Magyarország, különösen a keleti nyitás?
A volt szocialista országok jelentõs része a rendszerváltás óta nagyon nehéz helyzetben van. Közülük a legsikeresebbeknek is kellett 10-12 év, hogy elérjék az 1989-es GDP szintet. Ilyen államok voltak Szlovénia, Lengyelország, Csehország, Magyarország, esetleg Szlovákia. Lassú volt a gazdasági fölzárkózás mellett a megfelelés az Európai Uniónak is. Ebben a helyzetben a magyar reagálás három irányú volt. Egyfelõl megpróbálta felvenni a kapcsolatot az oroszokkal, stratégiai kapcsolatot építeni Kínával és hasonló stratégia mentén építkezni kiemelt arab országokkal. Jelenleg ez a gondolkodás határozza meg a magyar külgazdasági lépéseket, hogy milyen sikerrel, az a következõ években eldõl.
Mi lehet a magyar gazdaságstratégiai cél az oroszokkal?
Egyfelõl óriási különbség van a magyar export és import között, hiszen a kõolaj- és gázimport miatt egyoldalúan az oroszok javára billen a mérleg. A mi célunk, hogy csökkentsük ezt a különbséget, illetve valahogyan tõkét hozzunk be. Tegyük hozzá: az Európai Unióban a stratégiai területeken nem rajonganak az orosz tõkéért. És közben mi Oroszország célja? Az, hogy megkerülhetetlen legyen és nélküle ne lehessen gázt és olajat behozni a Közép-Keletrõl. Irán esetében például Moszkvának nem érdeke, hogy végletes konfliktusba keveredjen az USA-val, mert ha veszít, akkor elvész Moszkva számára. De az sem jó, ha Irán a mostani konfliktusból gyõztesként jön ki, hiszen ebben az esetben Oroszország nélkül fog kõolajat exportálni Európába. Úgy tûnik, hogy Moszkva érdeke az évtizedek óta meglévõ iráni konfliktus fönntartása, hiszen egy válságban az orosz pozíciók stabilak a Közép-Keleten.
Azért azt se felejtsük el, hogy kölcsönt önmagában senki sem kap. Aki ilyesmiért folyamodik, annak tisztában kell lennie azzal, hogy valamit majd elvárnak ezért a pénzért. Arra azért nem számítok, hogy Moszkva egyszer csak fogja magát és a magyar államadósság egy jelentõs részét átvállalja, vagy meghitelezi. De ha ez így is történne, annak nagyon komoly politikai ára lenne.
Link
Hol tart Európa harca a pénzmosás, az adóelkerülés miatt anonim számlákon tartott vagyonok ellen? Mit tudnak kezdeni a nemzetközi bûnözõi csoportok a náluk felhalmozódott nagy mennyiségû pénzzel?
A történelem folyamán a bûnszervezetek gyakorta ügyesebbek voltak, mint maga az államhatalom. Elõrelátásból jó példa az itáliai maffia II. világháborús tevékenysége. Az amerikai hadsereg szicíliai partraszállását a maffia készítette elõ, még hajókat is rendelkezésre bocsátott. A maffia elég jól látta, hogy a Mussolini-rendszernek vége van, új világ jön és a bûnszövetkezetnek hosszú távra kellett gondolkodnia. A világ bankjaiban egyébként jelenleg mintegy 500 milliárd dollár van, amirõl nem lehet pontosan tudni, hogy kié. Feltételezhetõen ez a pénz, amely bankok között mozog, részint terrorszervezeteké. Onnan tudunk a létezésérõl, hogy a bankoknál nincs gazdája ezeknek az összegeknek.
Ott van még a svájci banktitok ügye. Az 1815-ös bécsi szerzõdésben rögzítették Svájc örökös semlegességét. Ugyanakkor az alpesi ország az észak-déli és kelet-nyugati csomópont közepén fekszik, gazdasága stabil és így nyugodtan megtehette azt amit megtett, vagyis elhelyezte, befogadta egykori diktátorok és a maffia pénzeit.
Ma már komoly nyomás nehezedik rá az Egyesült Államok és Németország részérõl. Részsikerek vannak, tehát a fekete pénzek egy részét elviszik Svájcból, de egyre inkább az a kérdés, hova. Ázsia mutatkozik erre alkalmasnak, nem véletlen kapott bírálatokat a Bank of China, amiért befogadott nem tisztázott eredetû pénzeket.
Az illegális pénzek nagy része ennek ellenére is bankokban van, hiszen másként nem lehet ezeket a pénzintézetek között mozgatni. Viszont például az USA-ban már minden 10 ezer dollár fölötti átutalást figyelnek és néhány német tartomány kilopatott Svájcból olyan listákat, amelyekrõl kiderült, hogy melyik német állampolgárnak volt ott pénze. Nem arattak osztatlan sikert ezzel a lépésükkel és azzal, hogy ezeket a pénzeket meg is adóztatták. Mindezek ellenére megmaradt a svájci banktitok. De ha lehet trükközni az átutalásoknál, akkor a készpénzforgalomban ez még inkább így van.
Névjegy
Nógrádi György kül- és biztonságpolitikai szakértõ. 1975 óta tanít a felsõoktatásban. 1997 óta tanszékvezetõ egyetemi tanár a Budapesti Corvinus Egyetemen. Több európai intézmény vezetõje, például a bécsi Európa Akadémia elnöke és a 2011-tõl mûködõ osztrák Európa Egyetem rektor-helyettese. Az osztrák honvédelmi miniszter tanácsadó testületének tagja. Eddig 15 könyvet írt és több mint 500 publikációja jelent meg.
Nézzük csak azt az esetet, amikor nemrégiben a brit hadsereg repülõn és bõröndökben küldött készpénzt a Cipruson állomásozó egységek napi költségeinek fedezésére, hiszen félõ, hogy nem jutnak majd hozzá cash-hez. Mindez ellentétes a létezõ összes pénzmozgást szabályozó jogszabállyal.
Súlyos euróválságot idézne elõ az, ha a szigetország bankjaiban lévõ pénzt a tulajdonosok megrohamozzák és kiveszik. A megoldásokat keresik, hogy miként kaphatná meg Ciprus a trojka által ígért 10 milliárd eurós kölcsönt, amely mellé önerõbõl még mintegy hatmilliárd eurót kell felmutatnia. A dolog súlyosságát mutatja, hogy az 1,1 millió lakosú Ciprus most 10 milliárdot kap a bankrendszere megmentésére, tehát hasonló helyzetben mi magyarok akkor egy 100 milliárd eurós segélycsomagért ácsingózhatnánk - persze erre esélyünk sem lenne.
Lehetséges még terroristacselekményeket európai bankokon keresztül finanszírozni? És vajon ilyen szigorú banki ellenõrzés mellett a terrorista miért viszi mégis a bankba a pénzét?
Hosszú évtizedek óta nem sikerült definiálni, hogy ki is pontosan a terrorista, vagyis hol végzõdik a szabadságharcos és hol kezdõdik a terrorista. A hidegháború idején persze ez is könnyebb volt, mert akit én fizettem az szabadságharcos volt, akit a másik oldal meg terrorista. Tudjuk azonban, hogy a világ jó néhány országa nyíltan, vagy burkoltan, de támogatja a nemzetközi terrorizmus különbözõ csoportjait. Persze emellett vallási kötõdések éppúgy szerepet játszanak, mint gazdasági, geopolitikai tényezõk.
A szeptember 11-i merénylet kitervelõi és végrehajtói valamennyien szunniták voltak. Éppúgy, mint az Al-Kaida csoport vezérkara. Viszont a szunnita szaudiak az Egyesült Államok szövetségesei, tehát csínján kell velük bánni, még akkor is, ha minden amerikai-szaudi tárgyaláson elhangzik, hogy Washingtonnak le kell csapni a síita többségû Iránra.
Ebbõl a szempontból egyébként érdekes Irak esete. Az USA pont 10 éve vonult be, azzal az ürüggyel, hogy az irakiaknak nukleáris fegyverük van és támogatja az Al-Kaidát. Késõbb kiderült: egyik sem igaz, viszont egyszemélyi vezetés volt és Szaddam Husszeinnek nem volt szüksége az Al-Kaidára, tehát nem is állt kapcsolatban velük. Viszont a háborút kísérõ nyugati propaganda unos-untalan elmondja, hogy az Al-Kaida és vele a terrorizmus visszaszorult. Hát, ez nem igaz, mert az Al-Kaida megváltozott. Oszama bin-Láden halálával már nem egy központja van, hanem regionális szervezetekbe tömörül (Al-Kaida Maghrebben, vagy az Al-Kaida Jemenben).
A válság egyébként átstrukturálta a világgazdaságot és ebben benne van a terrorszervezetek finanszírozása is. Az Egyesült Államoknak is kevesebb forrás áll rendelkezésére már, tehát Barack Obama nem véletlenül jelezte: az USA kiemelt területként tekint Dél-Kelet Ázsiára - ez gyakorlatilag Kínát jelenti, ugyanakkor fontos neki még a Közel-Kelet és nagyjából ennyi.
Hogyan lett egyáltalán Ciprus az offshore pénzek befogadója?
Ciprus - kiváló klímájával - 1960-ig brit gyarmat volt, ahol kitûnõen mûködött a pénzrendszer és ezt meg is tartották. A ciprusi ingatlanok jelentõs részét az oroszok vásárolták föl. A ciprusi bankok mérlegfõösszege nyolcszorosa a megtermelt ciprusi nemzeti jövedelemnek. Magyar cégeknek körülbelül 600 millió eurója van Cipruson. Érdemes persze azt is megvizsgálni, hogy miért gyorsult fel az utóbbi idõben az offshore pénzek átirányítása a szigetországba. Elsõsorban azért, mert kedvezõ volt a befektetések kamata - hiszen míg az ügyfél a kontinensen 1-2 százalékos kamatot kapott az eurójára, addig Cipruson négy és fél százalékot. Ugyanakkor tagja az Európai Uniónak, és gyorsan hozzájuthatok a pénzemhez.
Miért ilyen különleges Ciprus és Oroszország viszonya? Milyen érdekei lehetnek az oroszoknak a térségben? Tényleg orosz pénzmosodaként mûködnek a ciprusi pénzintézetek?
A világ belátható idõn belül megint kétpólusú lesz, ahol az egyik oldalon Kína, a másikon pedig az USA áll. A kérdés az, hogy Oroszország vajon kit fog támogatni? Washington egyik fontos stratégiai célja, hogy ne kerüljön élesen szembe Moszkvával. És mi Oroszország hosszabb távú érdeke? A cél az egykori Szovjetunió idejében megvolt, késõbb elvesztett pozíciók egy részének visszaszerzése. Ilyen például a szíriai haditengerészeti bázis megtartása, Ciprus megtartása és ha lehet valamilyen módon ott is létrehozni egy orosz katonai bázist. Moszkva számára tehát nemcsak gazdasági szempontból értékelõdik föl Ciprus. És az sem véletlen, hogy a ciprusi-uniós vitába az Egyesült Államok nyíltan nem akar belefolyni, mert nem akarja orosz pozícióit veszélyeztetni. Közben megjelenik az orosz gazdasági nyomás a Gazprom révén. Azt mondják: kifizetik az adósságot, ha hozzáférhetek a sziget talpazatánál lévõ földgázmezõkhöz. A dolog szépséghibája, hogy erre a földgázlelõhelyre nem csak Ciprus tart igényt, hanem Törökország, Görögország, Szíria, Líbia, Egyiptom és Izrael is.
Az orosz betétek ügye is érdekes. Egyelõre csak találgatások vannak arról, hogy pontosan mennyi orosz pénz van ciprusi bankokban. Az viszont biztos, hogy ezeknek a pénzeknek egy része orosz állami pénz, egy része banki hitel, de van bõven betétje az oligarcháknak és a kis embereknek is. A dolog érzékenységét jól mutatja, hogy amikor felmerült a nagyobb betétek keményebb megadóztatása, azonnal megszólalt Putyin elnök és Medvegyev kormányfõ. Mindketten azt állították, hogy ha lecsippentenek a ciprusi betétekbõl, akkor hasonló megoldással orvosolják az Unió többi államát is. Egyébként meg az sem szabad elfelejteni, hogy Brüsszel nem szereti a kis országok különalkuját, tehát ezért nem lelkes amikor Ciprus meg akar állapodni Oroszországgal.
Milyen most Oroszország és az Unió viszonya?
Az egyik fõ probléma, hogy az Európai Unió alapkérdésekre nem tud válaszolni, például arra, hogy milyen legyen Európa jövõje. Ebben a kérdésben a német és a francia elképzelés köszönõviszonyban nincs. Míg a németek négylépcsõs kontinenst szeretnének, addig a franciák a nemzetek Európája koncepciót támogatják. Azt állítják, hogy van közös kül- és biztonságpolitika, ez papíron valóban így van, de a gyakorlatban nem mûködik. Oroszország viszont kulcspozícióban van, hiszen bevételei zömét a kõolaj- és földgázbevételek teszik ki. Moszkva látja el Európa jelentõs részét energiával. Ciprus esetében igazán nem a szigetország megmentése a cél, hanem az euróövezet biztonságának a fenntartása, míg a másik oldal körömszakadtáig küzd az orosz pozíciók fenntartásáért.
Hogyan jön a képbe Magyarország, különösen a keleti nyitás?
A volt szocialista országok jelentõs része a rendszerváltás óta nagyon nehéz helyzetben van. Közülük a legsikeresebbeknek is kellett 10-12 év, hogy elérjék az 1989-es GDP szintet. Ilyen államok voltak Szlovénia, Lengyelország, Csehország, Magyarország, esetleg Szlovákia. Lassú volt a gazdasági fölzárkózás mellett a megfelelés az Európai Uniónak is. Ebben a helyzetben a magyar reagálás három irányú volt. Egyfelõl megpróbálta felvenni a kapcsolatot az oroszokkal, stratégiai kapcsolatot építeni Kínával és hasonló stratégia mentén építkezni kiemelt arab országokkal. Jelenleg ez a gondolkodás határozza meg a magyar külgazdasági lépéseket, hogy milyen sikerrel, az a következõ években eldõl.
Mi lehet a magyar gazdaságstratégiai cél az oroszokkal?
Egyfelõl óriási különbség van a magyar export és import között, hiszen a kõolaj- és gázimport miatt egyoldalúan az oroszok javára billen a mérleg. A mi célunk, hogy csökkentsük ezt a különbséget, illetve valahogyan tõkét hozzunk be. Tegyük hozzá: az Európai Unióban a stratégiai területeken nem rajonganak az orosz tõkéért. És közben mi Oroszország célja? Az, hogy megkerülhetetlen legyen és nélküle ne lehessen gázt és olajat behozni a Közép-Keletrõl. Irán esetében például Moszkvának nem érdeke, hogy végletes konfliktusba keveredjen az USA-val, mert ha veszít, akkor elvész Moszkva számára. De az sem jó, ha Irán a mostani konfliktusból gyõztesként jön ki, hiszen ebben az esetben Oroszország nélkül fog kõolajat exportálni Európába. Úgy tûnik, hogy Moszkva érdeke az évtizedek óta meglévõ iráni konfliktus fönntartása, hiszen egy válságban az orosz pozíciók stabilak a Közép-Keleten.
Azért azt se felejtsük el, hogy kölcsönt önmagában senki sem kap. Aki ilyesmiért folyamodik, annak tisztában kell lennie azzal, hogy valamit majd elvárnak ezért a pénzért. Arra azért nem számítok, hogy Moszkva egyszer csak fogja magát és a magyar államadósság egy jelentõs részét átvállalja, vagy meghitelezi. De ha ez így is történne, annak nagyon komoly politikai ára lenne.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
postaimre
- 2013. March 27. 09:22:47
#2 |
Perje
- 2013. March 27. 10:28:51
#3 |
tour
- 2013. March 27. 17:23:52
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.