Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A "büdös zsidó" témához egy magyar irodalmi megjegyzés
Szép reggelt Imre!
Mottó: " Az emberek egymásért születtek. Vagy tanítsd, vagy tûrd hát õket." Marcus Aurelius
Megfontolásra, belátásodra bízom, jusson eszedbe, ha arra gondolsz, nem írsz, nem beszélsz igaz dolgokról!
Te is tudod, mekkora "vákuum" van!
Gyorsovasol, így hátha nem tartalak fel túlzottan.
Ha valamiben nem mondok Számodra újat, nézd el nekem, ugord át. De 1-2 percet talán megér!
A felvételen elhangzó "büdös zsidó" kifejezéshez még tartozik más is. Hangulat javító, streszoldó lehet elõadás közben ennél a mondókarésznél.
Kétségtelen, hogy az európai Emberekhez képest a talmud eltérõ tisztálkodási szokást ír elõ.
Sopronban voltunk nászúton. 83-ban ott már felújítottak egy rituális fürdõt. Idegenvezetõ bácsi beszélt errõl.
A férfiaknak hetente, pénteken, vagyis a készület napján kell rituális tisztálkodást végezniük. (Közte meg a rituális gatyaszag!)
De most jön a poén! A nõknek (és mint tudjuk a talmud szerint a nõnek nincs lelke) csak 28 naponként teszi kötelezõvé ez a fércmunka a tisztálkodást.
Magyar Embernek ez kissé stingli, ahogy a Bécsi út túlvégén mondják.
Van még egy dolog, ami miatt igazán kialakult az említett kifejezés, vagy 200 éve.
Boldogult Édesapám keresztapjának Zenta fõterén fodrász üzlete volt a háború elõtt.
Õ mesélt errõl.
Az ortodox zsidó bõrét fémbõl készült kés nem érheti. Amelyik közülük nem viselt szakállat, eltérõ borotválkozási szokáshoz igazodott. A fodrász keményfából készült kést használt borotválásnál. Jellemzõ a mentalitásmentességükre ezeknek a lényeknek, hogy ugggyanolyan fakést használnak a liba gégéjének elroppantásához, hiszen szerintük, az elõírás azt mondja, az állat halálakor fémbõl készült kés nem érheti a jószágot. Állítólag ettõl is kóser.
De hogy igazán mitõl lesz a liba hitsorsos pecsenye, szerintem õk sem képesek megmagyarázni!
Ehhez kellett egy vegyszer, ami biztosította a tükörfényes bõrfelületet. Ez a 'Rasol'. Ennek a lének, vagy krémnek záptojás szaga van, mivel kénes összetételû. Szinte semmivel nem lehet eltüntetni ezt a szagot, nagyjából egy hét alatt Embernek nem érzékelhetõ szintre csökken a bûz. A Rasol elmarja a szõrszálakat tõben, és annyira meglágyítja, hogy a fakéssel simán lekaparható.
Ezért nem is szerették ezeket a vidéki kutyák, mert szegény okos állatoknak irritálta az orrát. De még mennyire!
Még egy kevés adalék a fodrászattal kapcsolatos szokásaikhoz.
Kevesen tudják, a kóser nõk parókát viselnek.
A mesteremberek rendszeresen foglalkoztattak inasokat, így ebben a fodrászüzletben is így volt. Károly bácsi 1-2 inast fogadott mindig, és tisztességgel kitanította õket.
Történt egy pészach alkalmával, az egyik nemgoj (saját nyelvi fejlesztés) hordától (családtól) szalajtották a cselédlányt, hogy a nemgoj asszony fejét rendbe kéne tenni. Károly bácsi nem tudott a segédek közül egyet sem küldeni, hiszen ott ültek sorban a nagygazdák a környezõ tanyákról borotválásra, meg körmenetre hajvágáshoz. Egyszóval villámgyorsan csattogott az olló mindenki kezében, és villogott a borotva. Így azután odaszólt az egyik inasnak, menjen a cselédlánnyal, és lással el "nas.assz". fejét, ahogy kéri.
Az inas összeszedett minden általa elképzelhetõ eszközt, ami egy akkoriban divatos nõi frizurához szerinte kell, és elmentek a nemgoj házhoz.
Amikor megérkeztek, a nappaliban várta a nõ, és leült az ebédlõasztalhoz. Volt egy fából készült fej az asztalon. Szegény inast már ettõl kirázta a hideg! No, de azután amikor kiteregette az eszközöket, mint az üzletben, akkor jött a meglepetés. A zsizsik asszony akkurátusan levette a parókát, és a mûfejre tette. Ott volt az inas elõtt egy nõ, aki tar kopasz volt. Neki is Rasol kellett volna.
Az inasunk összekapta a szerszámokat, csak úgy csörrent. Futott ám vissza a boltba, és az átélt ijedelemtõl dadogva mondta a mesternek: "Mester úr, kérem, én... én... én oda nem... nem... nem megyek vissza!".
Szegény Károly bácsi reflexén múlott, hogy az éppen a székben ülõ vendéget nem vágta meg borotválás közben.
Dõlt a röhögéstõl Zenta Fõtere, nem csak az üzletben ülõk. Azok leginkább az árnyékszékre rohantak csapolni, vagy a térdüket verték könnyektõl fröcsögõ szemmel.
Így esett, hogy a kilincsorrú nõket azon a tájon azután kopasz nõnek nevezték, és minden zentai tudta, mirõl-kirõl szól a történet. Az inas, amikor "felszabadult", segéddé vált, elment más városba. Zenta akkor is kb 50e lakosú város volt, mégsem akadt annyi kuncsaft, amennyi a dadogós borbélynak jutott volna.
Az a hír járta, ha meglát egy zsidót az utcán borotválás közben kipillantva az üzletbõl, még a borotva is dadogott a kezében. Ezért veszélyes hozzá leülni. Szegény gyerek! Ki tudja merre bujdosott a nemgojok embertelen szokása miatt?!
Ha a piacon találkoztak a zentai nõk egy nemember nõvel, nem mulasztották el széles mosollyal saját fejüket megsimítani, jelezvén, nekik még megvan a hajuk. Ezért hát inkább a zsidó családoknál szolgáló cselédlányokat küldték a piacra.
Édesapám keresztapja Belgrádban tanulta a fodrászatot. Ma is tartjuk a családi kapcsolatot az öreg szerb akkori segédtársának, kenyeres pajtásának még meglévõ családtagjaival, akivel egyszerre szabadultak. Akkoriban szokás volt, hogy a mester úr a segéddé avanzsált beosztottjának valami ajándékkal jutalmazta a szorgalmát, tehetségét. Károly bácsi és a barátja egy-egy míves spicc-ollót kaptak útravalónak. Máig õrzöm épségben, mûködõképesen. Olyannyira jó, hogy ma is azt használom családi hajvágáshoz. (Gedeon bácsi vagyok itthon- a mai hajvágások pofátlan ára okán). Fiaink rövid hajat viselnek, úgymond letúrják a hajat, de ha alkalmi frizurát szeretnének, ma nálam ülnek le a fürdõszobában.
Ne haragudj a billentyûmenésért! Ezt úgy ünnep elõtti búfelejtõnek szántam.
Áldás!
Karcsi
Ránk vár a Golgota
Álmainkat álmodják -
nélkülünk és helyettünk.
Cinikus céda bábok
köröttünk és közöttünk.
Ágyunk, vágyunk, ágyékunk
mind egy-egy reklám-célpont.
Már hitünk is mûanyag,
meg a vetített égbolt.
Bûzölgõ, kapzsi létben
mind-mind áruvá váltunk.
Lépünk polcról kosárba -
végsõ célpont a szemétdomb.
Hamvakból tégla készül,
Emlékekbõl új falak.
Láncra vert jövõnk szerint
kimérve minden falat.
Az új Savonarola,
ha egyszer megszületik,
õrjöngve menekül majd,
ha lesz hova, és engedik.
Az Ács farag és hallgat.
Nincsen kikért, nincsen hova -
nincs készen az új kereszt.
Most ránk vár a Golgota.
Budapest, 2004. 03. 20.
Lengyel Károly
Mottó: " Az emberek egymásért születtek. Vagy tanítsd, vagy tûrd hát õket." Marcus Aurelius
Megfontolásra, belátásodra bízom, jusson eszedbe, ha arra gondolsz, nem írsz, nem beszélsz igaz dolgokról!
Te is tudod, mekkora "vákuum" van!
Gyorsovasol, így hátha nem tartalak fel túlzottan.
Ha valamiben nem mondok Számodra újat, nézd el nekem, ugord át. De 1-2 percet talán megér!
A felvételen elhangzó "büdös zsidó" kifejezéshez még tartozik más is. Hangulat javító, streszoldó lehet elõadás közben ennél a mondókarésznél.
Kétségtelen, hogy az európai Emberekhez képest a talmud eltérõ tisztálkodási szokást ír elõ.
Sopronban voltunk nászúton. 83-ban ott már felújítottak egy rituális fürdõt. Idegenvezetõ bácsi beszélt errõl.
A férfiaknak hetente, pénteken, vagyis a készület napján kell rituális tisztálkodást végezniük. (Közte meg a rituális gatyaszag!)
De most jön a poén! A nõknek (és mint tudjuk a talmud szerint a nõnek nincs lelke) csak 28 naponként teszi kötelezõvé ez a fércmunka a tisztálkodást.
Magyar Embernek ez kissé stingli, ahogy a Bécsi út túlvégén mondják.
Van még egy dolog, ami miatt igazán kialakult az említett kifejezés, vagy 200 éve.
Boldogult Édesapám keresztapjának Zenta fõterén fodrász üzlete volt a háború elõtt.
Õ mesélt errõl.
Az ortodox zsidó bõrét fémbõl készült kés nem érheti. Amelyik közülük nem viselt szakállat, eltérõ borotválkozási szokáshoz igazodott. A fodrász keményfából készült kést használt borotválásnál. Jellemzõ a mentalitásmentességükre ezeknek a lényeknek, hogy ugggyanolyan fakést használnak a liba gégéjének elroppantásához, hiszen szerintük, az elõírás azt mondja, az állat halálakor fémbõl készült kés nem érheti a jószágot. Állítólag ettõl is kóser.
De hogy igazán mitõl lesz a liba hitsorsos pecsenye, szerintem õk sem képesek megmagyarázni!
Ehhez kellett egy vegyszer, ami biztosította a tükörfényes bõrfelületet. Ez a 'Rasol'. Ennek a lének, vagy krémnek záptojás szaga van, mivel kénes összetételû. Szinte semmivel nem lehet eltüntetni ezt a szagot, nagyjából egy hét alatt Embernek nem érzékelhetõ szintre csökken a bûz. A Rasol elmarja a szõrszálakat tõben, és annyira meglágyítja, hogy a fakéssel simán lekaparható.
Ezért nem is szerették ezeket a vidéki kutyák, mert szegény okos állatoknak irritálta az orrát. De még mennyire!
Még egy kevés adalék a fodrászattal kapcsolatos szokásaikhoz.
Kevesen tudják, a kóser nõk parókát viselnek.
A mesteremberek rendszeresen foglalkoztattak inasokat, így ebben a fodrászüzletben is így volt. Károly bácsi 1-2 inast fogadott mindig, és tisztességgel kitanította õket.
Történt egy pészach alkalmával, az egyik nemgoj (saját nyelvi fejlesztés) hordától (családtól) szalajtották a cselédlányt, hogy a nemgoj asszony fejét rendbe kéne tenni. Károly bácsi nem tudott a segédek közül egyet sem küldeni, hiszen ott ültek sorban a nagygazdák a környezõ tanyákról borotválásra, meg körmenetre hajvágáshoz. Egyszóval villámgyorsan csattogott az olló mindenki kezében, és villogott a borotva. Így azután odaszólt az egyik inasnak, menjen a cselédlánnyal, és lással el "nas.assz". fejét, ahogy kéri.
Az inas összeszedett minden általa elképzelhetõ eszközt, ami egy akkoriban divatos nõi frizurához szerinte kell, és elmentek a nemgoj házhoz.
Amikor megérkeztek, a nappaliban várta a nõ, és leült az ebédlõasztalhoz. Volt egy fából készült fej az asztalon. Szegény inast már ettõl kirázta a hideg! No, de azután amikor kiteregette az eszközöket, mint az üzletben, akkor jött a meglepetés. A zsizsik asszony akkurátusan levette a parókát, és a mûfejre tette. Ott volt az inas elõtt egy nõ, aki tar kopasz volt. Neki is Rasol kellett volna.
Az inasunk összekapta a szerszámokat, csak úgy csörrent. Futott ám vissza a boltba, és az átélt ijedelemtõl dadogva mondta a mesternek: "Mester úr, kérem, én... én... én oda nem... nem... nem megyek vissza!".
Szegény Károly bácsi reflexén múlott, hogy az éppen a székben ülõ vendéget nem vágta meg borotválás közben.
Dõlt a röhögéstõl Zenta Fõtere, nem csak az üzletben ülõk. Azok leginkább az árnyékszékre rohantak csapolni, vagy a térdüket verték könnyektõl fröcsögõ szemmel.
Így esett, hogy a kilincsorrú nõket azon a tájon azután kopasz nõnek nevezték, és minden zentai tudta, mirõl-kirõl szól a történet. Az inas, amikor "felszabadult", segéddé vált, elment más városba. Zenta akkor is kb 50e lakosú város volt, mégsem akadt annyi kuncsaft, amennyi a dadogós borbélynak jutott volna.
Az a hír járta, ha meglát egy zsidót az utcán borotválás közben kipillantva az üzletbõl, még a borotva is dadogott a kezében. Ezért veszélyes hozzá leülni. Szegény gyerek! Ki tudja merre bujdosott a nemgojok embertelen szokása miatt?!
Ha a piacon találkoztak a zentai nõk egy nemember nõvel, nem mulasztották el széles mosollyal saját fejüket megsimítani, jelezvén, nekik még megvan a hajuk. Ezért hát inkább a zsidó családoknál szolgáló cselédlányokat küldték a piacra.
Édesapám keresztapja Belgrádban tanulta a fodrászatot. Ma is tartjuk a családi kapcsolatot az öreg szerb akkori segédtársának, kenyeres pajtásának még meglévõ családtagjaival, akivel egyszerre szabadultak. Akkoriban szokás volt, hogy a mester úr a segéddé avanzsált beosztottjának valami ajándékkal jutalmazta a szorgalmát, tehetségét. Károly bácsi és a barátja egy-egy míves spicc-ollót kaptak útravalónak. Máig õrzöm épségben, mûködõképesen. Olyannyira jó, hogy ma is azt használom családi hajvágáshoz. (Gedeon bácsi vagyok itthon- a mai hajvágások pofátlan ára okán). Fiaink rövid hajat viselnek, úgymond letúrják a hajat, de ha alkalmi frizurát szeretnének, ma nálam ülnek le a fürdõszobában.
Ne haragudj a billentyûmenésért! Ezt úgy ünnep elõtti búfelejtõnek szántam.
Áldás!
Karcsi
Ránk vár a Golgota
Álmainkat álmodják -
nélkülünk és helyettünk.
Cinikus céda bábok
köröttünk és közöttünk.
Ágyunk, vágyunk, ágyékunk
mind egy-egy reklám-célpont.
Már hitünk is mûanyag,
meg a vetített égbolt.
Bûzölgõ, kapzsi létben
mind-mind áruvá váltunk.
Lépünk polcról kosárba -
végsõ célpont a szemétdomb.
Hamvakból tégla készül,
Emlékekbõl új falak.
Láncra vert jövõnk szerint
kimérve minden falat.
Az új Savonarola,
ha egyszer megszületik,
õrjöngve menekül majd,
ha lesz hova, és engedik.
Az Ács farag és hallgat.
Nincsen kikért, nincsen hova -
nincs készen az új kereszt.
Most ránk vár a Golgota.
Budapest, 2004. 03. 20.
Lengyel Károly
Hozzaszolasok
#1 |
postaimre
- 2013. March 28. 10:12:51
#2 |
kissferenc
- 2013. March 28. 13:49:07
#3 |
Perje
- 2013. March 28. 17:38:19
#4 |
Gutai Zub
- 2013. March 28. 18:24:33
#5 |
mormota1968
- 2013. March 29. 20:18:56
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.