Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Birodalmi bukfencre készülünk
Nemcsak Budapesten, hanem Brüsszelben is olyan szinten köti le az energiákat a politikai rendfenntartás, hogy nem jut elég muníció a nemzetközi fellépésre. Nincs meg sem a szükséges összefogás a háttérben, sem a politikai lendület, hogy megjelenjünk kezdeményezõ módon a világ porondján. Így viszont boldogan robognak el mellettünk a BRICS-országokkal, kínaiakkal és néha még amerikaiakkal tömött vonatok.
A birodalmi bukások hagyományos oka a belsõ rend fenntartásának egyre energiaigényesebb természete. Ez pedig egy ördögi kör: a belsõ egység megteremtésére elvileg azért törekszik az adott régió, hogy kifelé hatékonyabban tudjon fellépni. A befelé fordulás viszont könnyen végzetessé válhat, mert hacsak rövid idõn belül nem rendezhetõek a sorok, úgy hamar porba hullhat akár egy birodalom is, nemhogy az Európai Unió. Márpedig mi is, Brüsszeltõl Budapestig, Németországtól Ciprusig, kénytelenek vagyunk mérhetetlen mennyiségû figyelmet befelé fordítani a máról holnapra való túlélés érdekében.
Az elmúlt hétvége nagyon jól mutatja, hogy mely vonatok robognak el mellettünk, miközben mi az állomás egyre szegényebb restijében egymást gyõzködjük. A ciprusiak nem akarják elfogadni, hogy nem lehetnek végtelenségig adóparadicsom – fõleg, ha nem európai adózók paradicsomait locsolgatják. Görög barátaink küzdenek egyfolytában, az olasz kormányalakítás is kellõen nagy kihívásnak bizonyult, Spanyolországban (is) tombol a munkanélküliség, Cameron az unióból való kilépés gondolatával játszik a szavazatokért, Guy Verhofstadt a magyar alkotmány miatt aggódik – és sokáig folytathatnánk a sort. Az a baj, hogy minden uniós résztvevõ úgy érzi, hogy õ már alig-alig illeszkedik az egységbe. Még nagyobb baj, hogy külön-külön még kevésbé lesznek az egykori európai államok életképesek a világban, a globalizáció nyomása alatt.
De mi történik mindeközben nélkülünk?
Putyin orosz elnök interjút adott a Hindustan Timesnak, India második legolvasottabb angolnyelvû napilapjának, amely 1.4 millió példányt jelent. Nem is a szokásos "orosz atomerõmûvet Indiába" kérdésben vagy az orosz fegyverexport ügyében szólalt meg, hanem a BRICS összefogásról kérdezték Delhi nevében. A Brazília-Oroszország-India-Kína és Dél-Afrikai Köztársaság jegyezte informális szövetség néhány éve kitartóan dolgozik súlyának erõsítésén a világpolitikában. A legtöbb nemzetközi találkozón, ahol jelen vannak ezek az államok, elõzetesen törekednek a külön egyeztetésre. Putyin elnök az interjúban elmeséli, hogy nem tartja versenytársnak a nyugati országokat és szervezeteiket, éppen ellenkezõleg, jó “partnerek lehetnek a multipoláris világrend” további alakításában.
Azért érezhetõ a hangsúly: Moszkva most is a több pólust tekinti evidenciának; nem lát természetes kapcsolatot Európával, és emellett értésünkre adta azt is, hogy Szíria, Afrganisztán és a közel-keleti békefolyamat tekintetében közös álláspontot szeretnének a BRICS országok… A világpolitika tehát zajlik, míg a ciprusi államfõ Brüsszelben köti le az energiáinkat; amíg a magyar miniszterelnök német rajzfilm-hiradókra válaszol...
A BRICS még nem behozhatatlan szuperszervezet. A hétvégén azonban más is történt. Hszi Csin-ping kínai államfõ Moszkvába látogatott, ahol meghívták az orosz fegyveres erõk mûveleti központjába is. Ez volt az új kínai vezetõ elsõ külföldi útja. Nem Európába, nem az amerikai kontinensre ment, és végképp nem korlátozta magát a saját kontinensére, Ázsiára. Ehelyett mondhatni hagyományosan, Moszkvába látogatott.
Orosz díszõrség.
És onnan vajon hova repül tovább a kínai delegáció, majd egy hétre? Afrikába! A világpolitika forgószínpada nem áll meg, sõt. Az afrikai kontinens legnagyobb kereskedelmi partnerévé lépett elõ Peking az elmúlt évben, leszorítva az egykori gyarmattartó Európát és az egykori egyedüli világhatalom USA-t is. Milliárdos tõkekihelyezés célpontja Afrika a kínai vállalatoknál és politikai döntéshozóknál. A ritka földfémektõl más ásványi és nyersanyagforrásokig óriási a verseny a hozzáférésért, amelyet elveszíteni látszunk. Hszi a látogatást a dél-afrikai Durbanban fejezi be, ahol BRICS csúcsra kerül a sor.
A héten emellett lezajlik az Arab Liga dohai találkozója, az IMF megkezdi az Ukrajnának folyósított kölcsönrõl szóló tárgyalásokat és nem utolsó sorban Kairóban a legfelsõbb közigazgatási bíróság hozhat döntést a Muszlim Testvériség sorsáról…
Flavius Julius Nepos, mint (majdnem) utolsó nyugat-római császár sem tudott anno úrrá lenni a helyzeten, régen szétesett az államgépezet, mire õ hatalomra jutott. Ezt nem kéne megvárnunk, az elrettentõ példa után közel 1500 évvel. Sosem volt törvényszerû az európai hegemónia, amely már az utóbbi száz évben is csak az USA szárnyai (és atomernyõje) alatt maradhatott fenn. Az sem biztos, hogy az USA súlya nem csökkenhet gyorsabban a pénzügyi válság hatására, mint azt most gondoljuk. Éppen ezért csak a józan ésszel élhetünk: idõben felismerni, hogy a belsõ rendcsinálás nem mehet a külsõ túlélés kárára. Lehet, hogy kettõs erõfeszítés, de nem lehet hátramaradni a nemzetközi versenyfutásban sem, csak azért, mert a politikai rendszerünket nem bírjuk megolajozni. Utóbbi típust ugyanis kihalás veszélyezteti.
Link
A birodalmi bukások hagyományos oka a belsõ rend fenntartásának egyre energiaigényesebb természete. Ez pedig egy ördögi kör: a belsõ egység megteremtésére elvileg azért törekszik az adott régió, hogy kifelé hatékonyabban tudjon fellépni. A befelé fordulás viszont könnyen végzetessé válhat, mert hacsak rövid idõn belül nem rendezhetõek a sorok, úgy hamar porba hullhat akár egy birodalom is, nemhogy az Európai Unió. Márpedig mi is, Brüsszeltõl Budapestig, Németországtól Ciprusig, kénytelenek vagyunk mérhetetlen mennyiségû figyelmet befelé fordítani a máról holnapra való túlélés érdekében.
Az elmúlt hétvége nagyon jól mutatja, hogy mely vonatok robognak el mellettünk, miközben mi az állomás egyre szegényebb restijében egymást gyõzködjük. A ciprusiak nem akarják elfogadni, hogy nem lehetnek végtelenségig adóparadicsom – fõleg, ha nem európai adózók paradicsomait locsolgatják. Görög barátaink küzdenek egyfolytában, az olasz kormányalakítás is kellõen nagy kihívásnak bizonyult, Spanyolországban (is) tombol a munkanélküliség, Cameron az unióból való kilépés gondolatával játszik a szavazatokért, Guy Verhofstadt a magyar alkotmány miatt aggódik – és sokáig folytathatnánk a sort. Az a baj, hogy minden uniós résztvevõ úgy érzi, hogy õ már alig-alig illeszkedik az egységbe. Még nagyobb baj, hogy külön-külön még kevésbé lesznek az egykori európai államok életképesek a világban, a globalizáció nyomása alatt.
De mi történik mindeközben nélkülünk?
Putyin orosz elnök interjút adott a Hindustan Timesnak, India második legolvasottabb angolnyelvû napilapjának, amely 1.4 millió példányt jelent. Nem is a szokásos "orosz atomerõmûvet Indiába" kérdésben vagy az orosz fegyverexport ügyében szólalt meg, hanem a BRICS összefogásról kérdezték Delhi nevében. A Brazília-Oroszország-India-Kína és Dél-Afrikai Köztársaság jegyezte informális szövetség néhány éve kitartóan dolgozik súlyának erõsítésén a világpolitikában. A legtöbb nemzetközi találkozón, ahol jelen vannak ezek az államok, elõzetesen törekednek a külön egyeztetésre. Putyin elnök az interjúban elmeséli, hogy nem tartja versenytársnak a nyugati országokat és szervezeteiket, éppen ellenkezõleg, jó “partnerek lehetnek a multipoláris világrend” további alakításában.
Azért érezhetõ a hangsúly: Moszkva most is a több pólust tekinti evidenciának; nem lát természetes kapcsolatot Európával, és emellett értésünkre adta azt is, hogy Szíria, Afrganisztán és a közel-keleti békefolyamat tekintetében közös álláspontot szeretnének a BRICS országok… A világpolitika tehát zajlik, míg a ciprusi államfõ Brüsszelben köti le az energiáinkat; amíg a magyar miniszterelnök német rajzfilm-hiradókra válaszol...
A BRICS még nem behozhatatlan szuperszervezet. A hétvégén azonban más is történt. Hszi Csin-ping kínai államfõ Moszkvába látogatott, ahol meghívták az orosz fegyveres erõk mûveleti központjába is. Ez volt az új kínai vezetõ elsõ külföldi útja. Nem Európába, nem az amerikai kontinensre ment, és végképp nem korlátozta magát a saját kontinensére, Ázsiára. Ehelyett mondhatni hagyományosan, Moszkvába látogatott.
Orosz díszõrség.
És onnan vajon hova repül tovább a kínai delegáció, majd egy hétre? Afrikába! A világpolitika forgószínpada nem áll meg, sõt. Az afrikai kontinens legnagyobb kereskedelmi partnerévé lépett elõ Peking az elmúlt évben, leszorítva az egykori gyarmattartó Európát és az egykori egyedüli világhatalom USA-t is. Milliárdos tõkekihelyezés célpontja Afrika a kínai vállalatoknál és politikai döntéshozóknál. A ritka földfémektõl más ásványi és nyersanyagforrásokig óriási a verseny a hozzáférésért, amelyet elveszíteni látszunk. Hszi a látogatást a dél-afrikai Durbanban fejezi be, ahol BRICS csúcsra kerül a sor.
A héten emellett lezajlik az Arab Liga dohai találkozója, az IMF megkezdi az Ukrajnának folyósított kölcsönrõl szóló tárgyalásokat és nem utolsó sorban Kairóban a legfelsõbb közigazgatási bíróság hozhat döntést a Muszlim Testvériség sorsáról…
Flavius Julius Nepos, mint (majdnem) utolsó nyugat-római császár sem tudott anno úrrá lenni a helyzeten, régen szétesett az államgépezet, mire õ hatalomra jutott. Ezt nem kéne megvárnunk, az elrettentõ példa után közel 1500 évvel. Sosem volt törvényszerû az európai hegemónia, amely már az utóbbi száz évben is csak az USA szárnyai (és atomernyõje) alatt maradhatott fenn. Az sem biztos, hogy az USA súlya nem csökkenhet gyorsabban a pénzügyi válság hatására, mint azt most gondoljuk. Éppen ezért csak a józan ésszel élhetünk: idõben felismerni, hogy a belsõ rendcsinálás nem mehet a külsõ túlélés kárára. Lehet, hogy kettõs erõfeszítés, de nem lehet hátramaradni a nemzetközi versenyfutásban sem, csak azért, mert a politikai rendszerünket nem bírjuk megolajozni. Utóbbi típust ugyanis kihalás veszélyezteti.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Kameleon
- 2013. March 28. 13:09:05
#2 |
postaimre
- 2013. March 28. 14:42:46
#3 |
Perje
- 2013. March 28. 17:28:31
#4 |
Alexandros
- 2013. March 28. 18:12:42
#5 |
skhyta
- 2013. March 29. 13:47:33
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.