Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
'A választások jelenleg semmit nem oldanak meg'
Ugye világos, hogy békés átmenetet akarnak, alkotmányozó "nemzetgyûléssel", sok rohadt zsidóval és Kásler pont kapora jön nekik..., figyeljétek csak a szélirány és a témaváltozást és a forradalomra serkentést..., de tudjátok mit? Világ hülyéi Judapesten gyülekezõ! „Orbánt megmérgezte a hatalom”
Tamás Gáspár Miklós, Orbán egykori bizalmasa nem tartja mindig járhatónak a parlamenti utat, és „erõszakmentes forradalmat” akar. A baloldali filozófussal Kathrin Lauer készített interjút.
„Wiener Zeitung”: Magyarország diktatúra felé halad?
Tamás G. M.: Már abban élünk. Ez semmi esetre sem egy sztálinista diktatúra. Azonban teljes egészében mindent a jobboldal ural. Nincs semmiféle polgári társadalom, semmiféle korlátozott, kritikus ellenzéki közvélemény, mint volt a késõi 1980-as években. Az újságokban és a tüntetések alkalmával bírálható a kormány, ennek azonban semmiféle hatása sincs. A politikai folyamatokról a lakosság többségének nincs megbízható információja. Az emberek csak az olyan nagyvárosokban tájékozottak, mint Budapest. A nagyvárosi ifjúság olvassa az újságokat és a weboldalakat, hallgatja az ellenzéki rádióadót. Vidéken azonban csak két információforrás létezik: az állami Kossuth-rádió és a helyi lapok – ezek lényegében Springer-újságok. Ezekben szó sincs a nemzeti politikáról, kizárólag helyi témákkal foglalkoznak, a budapesti tömegmegmozdulásokról csak humoros formában esik szó. Ezek a lapok nem védelmezik a kormányt, csupán hallgatnak róla. Így fordulhat elõ, hogy kilencmillió magyarnak fogalma sincs arról, hogy mi történik – de tényleg semmi fogalma nincs. Ez volt Orbán médiatörvényének a célja – és ez meg is valósult. Idõközben Orbán pártja, a Fidesz, még népszerûbbé is vált – méghozzá a jelentéktelen szociális intézkedések révén. Ezek az intézkedések gazdaságilag teljesen jelentéktelenek voltak, de szimpatikus gesztusként jelentek meg a közvélemény elõtt. Véleményem szerint ehhez még az is hozzáadódik, hogy kudarcot vallott az ellenzék stratégiája.
Tamás Gáspár Miklós filozófus és publicista egyike volt a kommunista rezsim legkiemelkedõbb ellenzéki bírálóinak, és ma egy kritikus hangvételû értelmiségi Magyarországon. 1948-ban született Kolozsváron (Cluj/Klausenburg), és 1978-ban Ceausescu Romániájából Magyarországra menekült, ahol késõbb a marxizmus nyílt bírálata miatt eltiltották a foglalkozásától. Idõközönként az USA-ban, Nagy-Britanniában és Franciaországban oktatott. Manapság gyakran bírálóan lép fel egykori politikai harcostársával, Magyarország miniszterelnökével, Orbán Viktorral szemben.
„Wiener Zeitung”: Mi az ellenzék stratégiájának a lényege?
Tamás G. M.: Ez egy teljesen hagyományos, parlamentáris ellenzék volt, amely bírálóhangú sajtóközleményeket adott ki. Úgy tett, mintha minden normálisan mûködött volna. A bírálatuk ilyen halk és barátságos formájában nem volt semmiféle logika. Az ellenzék nem volt képes arra, hogy stratégiáját az ellenfél stratégiájának a természetéhez igazítsa. Én már nem reménykedem abban, hogy még mindig járható lenne a normális parlamentáris út. Még az a figyelmeztetés sem ér semmit, hogy a Fidesz politikája árt Magyarország nemzetközi tekintélyének. Ez senkit nem érdekel.
„Wiener Zeitung”: Akkor megoldásként csak egy forradalom jöhet szóba?
Tamás G. M.: Ez nem lehet a cél, de valóban lehet ez a végeredmény. A Fidesz a következõ választáson is kétharmados többséget fog kapni. Az új választási törvényt úgy alkották meg, hogy teljesen kizárt bármely más párt gyõzelme. Továbbá, a kormány már régen megmondta, hogy a szomszédos országokban élõ, választásra jogosult kettõs állampolgárok névsorát nem fogják nyilvánosságra hozni. Ez jelentõs, ellenõrizhetetlen tényezõvé fog válni. Meg lehet hamísítani a választásokat. Nincs kétségem afelõl, hogy meg is fogják tenni, mihelyt szükségesnek tartják. De erre nem lesz szükségük, még akkor sem, hogyha a lakosság 85%-nak az a véleménye, hogy rossz irányba mennek a dolgok. Az ellenzék túlságosan gyenge, az emberek nem tekintik alternatívának. Ezért is mondtam a legutóbbi tömegtüntetésen, hogy bojkottálni kellene a választásokat, és a képviselõknek le kellene mondaniuk a mandátumukról. A pártoknak követniük kellene a civil társadalmat, anélkül, hogy azt vezetni akarnák. Egy pártvezetés nélküli új, demokratikus mozgalmat kellene létrehozni, és meg kellene szervezni az ellenállást. Meg kell érteni, hogy normális eszközökkel, parlamentáris úton és választásokkal, semmi lényegi változtatást nem lehet elérni. Egy békés, erõszakmentes forradalmat kell létrehozni – úgy, ahogyan azt korábban Koszovóban tették a párhuzamos intézmények létrehozásával. A történelemben számos példa van arra, hogy békésen, sok energiával és fantáziával mi mindent lehet végbevinni. Természetesen van olyan helyzet is, amelyben választások révén lehet a változtatást elérni. De Magyarországon ma nem ilyen a helyzet.
„Wiener Zeitung”: Mit szól ehhez a, Bajnai Gordon ex- miniszterelnök által létrehozott ellenzéki mozgalom?
Tamás G. M.: Bajnai már kijelentette, hogy nem ért egyet velem, és a választásokban bízik. Mi egyebet is mondhatna? Én azonban azt gondolom, hogy ezzel nem lenne szabad idõt vesztegetni.
„Wiener Zeitung”: A Milla, a facebook-on megszervezõdött tiltakozómozgalom jó kiindulási alap lehet ?
Tamás G. M.: Nem, a Milla félig már választási kezdeményezés. Nem, én jobban hiszek a diákmozgalomban részvevõ, baloldali fiatal emberek tömegében. Õk végtelenül intelligens módon és szimpatikusan szervezték meg az ellenállásukat. Nagyon büszke vagyok arra, hogy egyetlen öregemberként engem kértek fel arra, hogy beszédet mondjak. Nem elvileg állnak szemben a parlamenti úttal, de azt gondolják, hogy jelenleg ez semmire sem alkalmas. És én azt gondolom, hogy igazuk is van. Fenn kell tartani ezt a mobilizálhatóságot, és nyomást kell gyakorolni. Bizottságok, klubok és mozgalmak révén ezt mi már 1989 elõtt sikeresen alkalmaztuk Magyarországon. Ez vezetett el akkoriban a demokratikus társadalomba való békés átmenethez.
„Wiener Zeitung”: Akkoriban, a késõi 1980-as években ismerkedett meg Orbán Viktorral is...
Tamás G. M.: Igen, akkoriban mi együtt ebédeltünk ebben a konyhában. Jó barátok voltunk.
„Wiener Zeitung”: Hogyan történt ez?
Tamás G. M.: Mindketten liberálisak voltunk. Ma már egyikünk sem az. Õ jobbra, én pedig balra mentem.
„Wiener Zeitung”: Mivel magyarázza Orbán átváltozását?
Tamás G. M.: Az õ fejlõdése tényleg teljesen banális. Nagyon jól ismerem õt, el kell ismerni, hogy rendkívül intelligens ember. Sokat olvas, sokkal képzettebb, mint ahogyan azt az ember gondolja, és magánemberként jó humora van. De mint sok más politikust, õt is megmérgezte a hatalom. Felismerte, hogy az autoriter hagyományok felélesztésével – amelyeket, azt gondolom, hogy magánemberként õ sem sokra becsül – sikeres lehet a magyar politikai életben. Ezt lelkiismeretfurdalás nélkül és felelõtlenül ki is használta. Ebben a Machiavelliéhez hasonló rendszerben õ a Herceg.
„Wiener Zeitung”: De milyen volt korábban, még 1989 elõtt, Orbán?
Tamás G. M.: A testével óvott meg engem az ütlegelõ rendõröktõl. Ez 1988 júniusában történt egy tüntetés alkalmával. Akkor is egy tömegtûntetés szónoka voltam, éppen úgy, mint most.
„Wiener Zeitung”: Most Orbán új kultúrpolitikájának következményeként elvesztette a Filozófiai Intézetben levõ állását.
Tamás G. M.: Igen, kiérdemesült oktató lettem. De még semmiféle nyugdíjat nem kapok – és ha majd kapni fogok, az nagyon kevés lesz, mert kevés munkában töltött idõm van. Disszidensként 1989 elõtt foglalkoztatási tilalom vonatkozott rám. Kb. 16 000 Ft. (kb. 53 euró) lesz a nyugdíjam, ami talán csak a fûtési költségekre lesz elegendõ.
„Wiener Zeitung”: Mibõl él most?
Tamás G. M.: Változó! Honoráriumokból és idõnként ösztöndíjakból. Túl fogom élni. Végül is Nicolae Ceausescu és Kádár János idejében is túléltem.
Információk Tamás Gáspár Miklósról: A demokratikus átalakulás idõszakában, 1989-ben, részt vett a baloldali liberális párt, az SZDSZ megalakításában, majd parlamenti képviselõ lett. A kilencvenes évek végén kilépett az SZDSZ-bõl, marxista lett, és a kapitalizmus radikális bírálójává vált.
„Wiener Zeitung”: Miért van szüksége Orbánnak a szélsõjobboldal közelségére? Barátja, Bayer Zsolt publicista „állatoknak” nevezte a romákat.
Tamás G. M.: Orbánnak szüksége van a törzsszavazóira, mert ezek kétely esetén is rá fognak szavazni. Mindenekelõtt azonban a jobboldali értelmiségiekre van szüksége. A jobboldali értelmiségiek pedig jórészt radikálisak. Orbánnak szüksége van ezekre a kigyúrt figurákra. Száz számra vannak olyan emberek, mint Bayer Zsolt. Ezek erõszakos hangoskodók, nem tudom õket másképpen nevezni. Ezek az emberek soha többé nem támogatnák Orbánt, ha nem lenne ennyire nacionalista.
„Wiener Zeitung”: Nincs semmiféle remény arra, hogy valamikor majd saját emberei lázadnak fel Orbán ellen?
Tamás G. M.: Az sokkal rosszabb lenne, mert ezek az emberek, ezek a fiatal karrieristák, akik körülveszik õt, nem olyan intelligensek, mint õ. Emellett nincsenek beoltva a szélsõséges radikalizmus ellen. Orbán kihasználja ugyan a jobboldali szélsõségesekkel való szövetséget, de õ maga nem fasiszta. És az ilyen Orbán ellenes palotaforradalmakkal foglalkozó spekulációk nem érdekelnek engem. Igazi demokrataként azt hiszem, hogy a magyar népnek magának kell megváltoztatnia a fennálló viszonyokat.
„Wiener Zeitung”: Az EU-politika frusztrálja magyarokat?
Tamás G. M.: Magyarországon nem téma Európa, és soha nem is volt az.
Wiener Zeitung, 2013.03.27.
Link
Tamás Gáspár Miklós, Orbán egykori bizalmasa nem tartja mindig járhatónak a parlamenti utat, és „erõszakmentes forradalmat” akar. A baloldali filozófussal Kathrin Lauer készített interjút.
„Wiener Zeitung”: Magyarország diktatúra felé halad?
Tamás G. M.: Már abban élünk. Ez semmi esetre sem egy sztálinista diktatúra. Azonban teljes egészében mindent a jobboldal ural. Nincs semmiféle polgári társadalom, semmiféle korlátozott, kritikus ellenzéki közvélemény, mint volt a késõi 1980-as években. Az újságokban és a tüntetések alkalmával bírálható a kormány, ennek azonban semmiféle hatása sincs. A politikai folyamatokról a lakosság többségének nincs megbízható információja. Az emberek csak az olyan nagyvárosokban tájékozottak, mint Budapest. A nagyvárosi ifjúság olvassa az újságokat és a weboldalakat, hallgatja az ellenzéki rádióadót. Vidéken azonban csak két információforrás létezik: az állami Kossuth-rádió és a helyi lapok – ezek lényegében Springer-újságok. Ezekben szó sincs a nemzeti politikáról, kizárólag helyi témákkal foglalkoznak, a budapesti tömegmegmozdulásokról csak humoros formában esik szó. Ezek a lapok nem védelmezik a kormányt, csupán hallgatnak róla. Így fordulhat elõ, hogy kilencmillió magyarnak fogalma sincs arról, hogy mi történik – de tényleg semmi fogalma nincs. Ez volt Orbán médiatörvényének a célja – és ez meg is valósult. Idõközben Orbán pártja, a Fidesz, még népszerûbbé is vált – méghozzá a jelentéktelen szociális intézkedések révén. Ezek az intézkedések gazdaságilag teljesen jelentéktelenek voltak, de szimpatikus gesztusként jelentek meg a közvélemény elõtt. Véleményem szerint ehhez még az is hozzáadódik, hogy kudarcot vallott az ellenzék stratégiája.
Tamás Gáspár Miklós filozófus és publicista egyike volt a kommunista rezsim legkiemelkedõbb ellenzéki bírálóinak, és ma egy kritikus hangvételû értelmiségi Magyarországon. 1948-ban született Kolozsváron (Cluj/Klausenburg), és 1978-ban Ceausescu Romániájából Magyarországra menekült, ahol késõbb a marxizmus nyílt bírálata miatt eltiltották a foglalkozásától. Idõközönként az USA-ban, Nagy-Britanniában és Franciaországban oktatott. Manapság gyakran bírálóan lép fel egykori politikai harcostársával, Magyarország miniszterelnökével, Orbán Viktorral szemben.
„Wiener Zeitung”: Mi az ellenzék stratégiájának a lényege?
Tamás G. M.: Ez egy teljesen hagyományos, parlamentáris ellenzék volt, amely bírálóhangú sajtóközleményeket adott ki. Úgy tett, mintha minden normálisan mûködött volna. A bírálatuk ilyen halk és barátságos formájában nem volt semmiféle logika. Az ellenzék nem volt képes arra, hogy stratégiáját az ellenfél stratégiájának a természetéhez igazítsa. Én már nem reménykedem abban, hogy még mindig járható lenne a normális parlamentáris út. Még az a figyelmeztetés sem ér semmit, hogy a Fidesz politikája árt Magyarország nemzetközi tekintélyének. Ez senkit nem érdekel.
„Wiener Zeitung”: Akkor megoldásként csak egy forradalom jöhet szóba?
Tamás G. M.: Ez nem lehet a cél, de valóban lehet ez a végeredmény. A Fidesz a következõ választáson is kétharmados többséget fog kapni. Az új választási törvényt úgy alkották meg, hogy teljesen kizárt bármely más párt gyõzelme. Továbbá, a kormány már régen megmondta, hogy a szomszédos országokban élõ, választásra jogosult kettõs állampolgárok névsorát nem fogják nyilvánosságra hozni. Ez jelentõs, ellenõrizhetetlen tényezõvé fog válni. Meg lehet hamísítani a választásokat. Nincs kétségem afelõl, hogy meg is fogják tenni, mihelyt szükségesnek tartják. De erre nem lesz szükségük, még akkor sem, hogyha a lakosság 85%-nak az a véleménye, hogy rossz irányba mennek a dolgok. Az ellenzék túlságosan gyenge, az emberek nem tekintik alternatívának. Ezért is mondtam a legutóbbi tömegtüntetésen, hogy bojkottálni kellene a választásokat, és a képviselõknek le kellene mondaniuk a mandátumukról. A pártoknak követniük kellene a civil társadalmat, anélkül, hogy azt vezetni akarnák. Egy pártvezetés nélküli új, demokratikus mozgalmat kellene létrehozni, és meg kellene szervezni az ellenállást. Meg kell érteni, hogy normális eszközökkel, parlamentáris úton és választásokkal, semmi lényegi változtatást nem lehet elérni. Egy békés, erõszakmentes forradalmat kell létrehozni – úgy, ahogyan azt korábban Koszovóban tették a párhuzamos intézmények létrehozásával. A történelemben számos példa van arra, hogy békésen, sok energiával és fantáziával mi mindent lehet végbevinni. Természetesen van olyan helyzet is, amelyben választások révén lehet a változtatást elérni. De Magyarországon ma nem ilyen a helyzet.
„Wiener Zeitung”: Mit szól ehhez a, Bajnai Gordon ex- miniszterelnök által létrehozott ellenzéki mozgalom?
Tamás G. M.: Bajnai már kijelentette, hogy nem ért egyet velem, és a választásokban bízik. Mi egyebet is mondhatna? Én azonban azt gondolom, hogy ezzel nem lenne szabad idõt vesztegetni.
„Wiener Zeitung”: A Milla, a facebook-on megszervezõdött tiltakozómozgalom jó kiindulási alap lehet ?
Tamás G. M.: Nem, a Milla félig már választási kezdeményezés. Nem, én jobban hiszek a diákmozgalomban részvevõ, baloldali fiatal emberek tömegében. Õk végtelenül intelligens módon és szimpatikusan szervezték meg az ellenállásukat. Nagyon büszke vagyok arra, hogy egyetlen öregemberként engem kértek fel arra, hogy beszédet mondjak. Nem elvileg állnak szemben a parlamenti úttal, de azt gondolják, hogy jelenleg ez semmire sem alkalmas. És én azt gondolom, hogy igazuk is van. Fenn kell tartani ezt a mobilizálhatóságot, és nyomást kell gyakorolni. Bizottságok, klubok és mozgalmak révén ezt mi már 1989 elõtt sikeresen alkalmaztuk Magyarországon. Ez vezetett el akkoriban a demokratikus társadalomba való békés átmenethez.
„Wiener Zeitung”: Akkoriban, a késõi 1980-as években ismerkedett meg Orbán Viktorral is...
Tamás G. M.: Igen, akkoriban mi együtt ebédeltünk ebben a konyhában. Jó barátok voltunk.
„Wiener Zeitung”: Hogyan történt ez?
Tamás G. M.: Mindketten liberálisak voltunk. Ma már egyikünk sem az. Õ jobbra, én pedig balra mentem.
„Wiener Zeitung”: Mivel magyarázza Orbán átváltozását?
Tamás G. M.: Az õ fejlõdése tényleg teljesen banális. Nagyon jól ismerem õt, el kell ismerni, hogy rendkívül intelligens ember. Sokat olvas, sokkal képzettebb, mint ahogyan azt az ember gondolja, és magánemberként jó humora van. De mint sok más politikust, õt is megmérgezte a hatalom. Felismerte, hogy az autoriter hagyományok felélesztésével – amelyeket, azt gondolom, hogy magánemberként õ sem sokra becsül – sikeres lehet a magyar politikai életben. Ezt lelkiismeretfurdalás nélkül és felelõtlenül ki is használta. Ebben a Machiavelliéhez hasonló rendszerben õ a Herceg.
„Wiener Zeitung”: De milyen volt korábban, még 1989 elõtt, Orbán?
Tamás G. M.: A testével óvott meg engem az ütlegelõ rendõröktõl. Ez 1988 júniusában történt egy tüntetés alkalmával. Akkor is egy tömegtûntetés szónoka voltam, éppen úgy, mint most.
„Wiener Zeitung”: Most Orbán új kultúrpolitikájának következményeként elvesztette a Filozófiai Intézetben levõ állását.
Tamás G. M.: Igen, kiérdemesült oktató lettem. De még semmiféle nyugdíjat nem kapok – és ha majd kapni fogok, az nagyon kevés lesz, mert kevés munkában töltött idõm van. Disszidensként 1989 elõtt foglalkoztatási tilalom vonatkozott rám. Kb. 16 000 Ft. (kb. 53 euró) lesz a nyugdíjam, ami talán csak a fûtési költségekre lesz elegendõ.
„Wiener Zeitung”: Mibõl él most?
Tamás G. M.: Változó! Honoráriumokból és idõnként ösztöndíjakból. Túl fogom élni. Végül is Nicolae Ceausescu és Kádár János idejében is túléltem.
Információk Tamás Gáspár Miklósról: A demokratikus átalakulás idõszakában, 1989-ben, részt vett a baloldali liberális párt, az SZDSZ megalakításában, majd parlamenti képviselõ lett. A kilencvenes évek végén kilépett az SZDSZ-bõl, marxista lett, és a kapitalizmus radikális bírálójává vált.
„Wiener Zeitung”: Miért van szüksége Orbánnak a szélsõjobboldal közelségére? Barátja, Bayer Zsolt publicista „állatoknak” nevezte a romákat.
Tamás G. M.: Orbánnak szüksége van a törzsszavazóira, mert ezek kétely esetén is rá fognak szavazni. Mindenekelõtt azonban a jobboldali értelmiségiekre van szüksége. A jobboldali értelmiségiek pedig jórészt radikálisak. Orbánnak szüksége van ezekre a kigyúrt figurákra. Száz számra vannak olyan emberek, mint Bayer Zsolt. Ezek erõszakos hangoskodók, nem tudom õket másképpen nevezni. Ezek az emberek soha többé nem támogatnák Orbánt, ha nem lenne ennyire nacionalista.
„Wiener Zeitung”: Nincs semmiféle remény arra, hogy valamikor majd saját emberei lázadnak fel Orbán ellen?
Tamás G. M.: Az sokkal rosszabb lenne, mert ezek az emberek, ezek a fiatal karrieristák, akik körülveszik õt, nem olyan intelligensek, mint õ. Emellett nincsenek beoltva a szélsõséges radikalizmus ellen. Orbán kihasználja ugyan a jobboldali szélsõségesekkel való szövetséget, de õ maga nem fasiszta. És az ilyen Orbán ellenes palotaforradalmakkal foglalkozó spekulációk nem érdekelnek engem. Igazi demokrataként azt hiszem, hogy a magyar népnek magának kell megváltoztatnia a fennálló viszonyokat.
„Wiener Zeitung”: Az EU-politika frusztrálja magyarokat?
Tamás G. M.: Magyarországon nem téma Európa, és soha nem is volt az.
Wiener Zeitung, 2013.03.27.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
postaimre
- 2013. March 30. 08:21:16
#2 |
9323
- 2013. March 30. 08:56:28
#3 |
postaimre
- 2013. March 30. 09:05:20
#4 |
9323
- 2013. March 30. 12:30:03
#5 |
postaimre
- 2013. March 30. 12:34:42
#6 |
vesterhagen
- 2013. March 30. 13:29:40
#7 |
Vizilo
- 2013. March 30. 15:16:56
#8 |
tour
- 2013. March 30. 19:12:56
#9 |
kukackac
- 2013. March 30. 19:51:35
#10 |
keepfargo
- 2013. March 31. 11:15:00
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.