Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Fasizálódás miatt emigrál Gerendás Péter
Sirály, de tényleg ne menjetek sebbel-lobbal, mert akkor hogy lesz itt valódi holokoszt? Meg azért is, mert nincsen pénze. Azt még nem tudja, hogy hova megy, merre és mit fog csinálni, de egy hosszú Facebook-posztban kifejtette, hogy miért is teszi. Egy kalap alatt a zsidózás, az iPhone-költség, a telekadó, a parkolási büntetés és a nácik szerecsenmozdatása. A teljes poszt itt:
Búcsúlevél kicsit másképp…….
Nagyon fájnak nekem azok a mondatok amelyeket le fogok Ãrni, de nem dughatom tovább a fejemet a homokba. 15 lemez, számtalan rangos dÃj után úgy döntöttem, hogy befejezem itthoni tevékenységemet. Ennek számos oka van.
Az egyik ok a hazánkban tapasztalható fasizálódás.
Néhány éve történt , hogy az utcán egy negyven körüli hölgy amikor meglátott azt mondta “te szemét patkány” Úgy éreztem, a szÃvembõl egy darab, kitépve ott gurult el az aszfalton. Azon gondolkodtam miféle gyûlölet bujkál ma az emberekben, amikor én, aki nem vagyok politikus (náluk szakmai ártalom az ilyesmi), televÃzió interjúim során a gyermekeimrõl beszéltem, zenémmel, vagy szövegeimmel, viselkedésemmel senkit nem bántottam , ilyet váltottam ki valakibõl, aki feltehetõen anya, vagy az lesz egyszer. Pedig engem legtöbben arról ismernek, hogy sok gyermekem van. Még ma is ott állok az utcán, megdermedve.
A mocskos zsidózás, a nácik szerecsenmosdatása, a politika kufárkodása az emberek létezõ elõitéleteivel, a már szinte természetes hétköznapi terminológiává lett
bizonyos “zsidó háttéruralomról, zsidó bankárokról “ szóló hazugságok, összeesküvéselméletek és ezzel egyidejüleg a jól bevált bûnbakképzés általánossá válása , a folyamatos cigányozás, buzizás miatt régóta fontolgattam a távozást. De van egy “gulyás feelingem”, mint ahogy egy Klauzál téri sólet életérzésem is. Az anyanyelv, a hazám iránti forró szeretetem, a költészet, az irodalom, Bartók, Kodály, József Attila, Kosztolányi, és a többiek, idekötnek. Szakmailag soha nem volt szerencsém. Más hÃres elõadókat kÃsértem, egy méterrel a hátuk mögött, és ennek szimbolikus jelentõsége is volt.
A második vonalban születtem, és ott is maradtam. Késõbb a saját lábamra álltam. De a Rádiók nagyon keveset játszották a dalaimat, emiatt nem lehettek slágerek azok. Az elenyészõ számú koncertek helyét átvették a vendéglátó helyek és a céges, sonkatekercs mellé játszott aláfestõ zenék. Utáltam, ahogyan hátat fordÃtva zabáltak jólöltözött hölgyek, urak, akik felettébb leszarták a produkciót. Ma már ezeket visszasÃrom, mert játék közben a számlakönyvemre koncentráltam, a családomat tartottam el abból, hogy a mûvészetemet a kaszinótojás mellé felszolgálták. De ma már nincsenek ilyenek. A cégek csõdbe mentek, de addig még gyorsan, a helyemet átvették a napi rendszerességgel jelentkezõ tehetségkutatónak álcázott valóságshowk hõsei, akik három percig tündökölnek, de utánuk folyamatosan jön az utánpótlás, és mivel tehetségekben rendkÃvül gazdag ország vagyunk, kilátás sincs arra, hogy az elkövetkezõ 30 évben ne takarja ki valaki néhány percre a napot. Koncertek nincsenek. Felkérnek, aztán lemondják.
Öt évente csinálok baráti segÃtséggel, saját szervezésben egy-egy nagyobb produkciót, de két hónap próba, felkészülés ,az életmûvem bemutatása után kicsit zsebbe kell nyúlnom a végén, miután mindent kifizettem. Maradnak a vendéglátó helyek, ahol mikroszkopikus összegeket fizetnek, és néha még abból is alkudnak. Volt egy nagyon jó szÃnházi ötletem is , de senkit nem érdekelt, de mégcsak vissza se hÃvtak, hogy ezt elmondják nekem.
Az életem során összegyûjtött javaimat eladtam, amit mind feléltünk. Zongora, ami sokat jelentett nekem, gitárok, amelyeket a spórolt pénzembõl vettem. Néhány hete egy 30 éve dédelgetett 66-os Stratocaster gitártól váltam meg, amelynek eladása(nagy érték) pont egy hónapi megélhetésünket bitosÃtotta. Pedig nem élünk nagy lábon. Ez nem normális dolog. Ez az ország élhetetlenné vált . Értéktelenné vált az érték. Felment az ára a selejtnek. A gyermekeim az iskolában akkor vannak megdicsérve, ha mozdulatlanul ülnek a padban, mint a robotok. Az ablak akkor nyÃlik ki automatikusan, ha a mûszer oxigénhiányt jelez . Igazgatói intõt kapnak jelentéktelen csÃnyekért. A zeneiskolában (ahol zenével elenyészõen keveset foglalkoznak) lelkipásztori jellemzést kérnek, és választanunk kell ,hogy hittanra járunk, vagy etikára, amivel alaposan körül tudják rajzolni, mindenki identitását. Folyamatos Apeh szorongatásban vagyunk , 3 havonta inkasszóznak ,mert a Bt. Költségeit ha van bevételem, ha nincs, fizetnem kell. De idõnként jön 20 ezres parkolási bÃrság, eladhatatlan zártkerti ingatlanon lévõ használhatatlan sufni utáni 40 ezres épÃtményadó, elviselhetetlen telefonszámlák, 3 Ft 50 fillérért vett I phone –ok amik a hûségnyilatkozat lejárta után (pont amikorra szétesnek) 300 000 Ft-ba kerülnek. Büntetések , 71 ezres gázszámla, 30 ezres villanyszámla és kocsira felvett 5 éve fizetett frankhitel (amibõl még 1 év hátravan) pedig amikor megvettem már 200 000 km volt benne. A ház ugyan tehermentes, de bármikor ráterhelik a tulajdonlapra, esetleg valamilyen kifizetetlen számla miatt, Ãgy akár mi is hajléktalanok lehetünk. 6 kiskorú gyermekem van, de igazából a jövõképem kb egy hétre elegendõ és az is eléggé lesújtó. Nemcsak a jövõtõl félek már, hanem a jelentõl.
Ezért úgy döntöttem, hogy elindulok valamerre. Még nem tudom igazán merre. Dél felé, vagy inkább északra? Sikerül-e, vagy nem? 57 éves vagyok. Ennyi idõs korában apám már vágta a centiket a nyugdÃjhoz. Nekem se nyugdÃjam nem lesz, se centim.
Nem vagyok hajlandó korrumpálni, vagy pártokhoz, politikusokhoz dörgölõdzni. Nem vagyok képes könyvet Ãrni “hogyan veszÃtettem el a szüzességemet” .Nem tudok tanÃtani ,nincs türelmem hozzá,mert folyamatosan arra gondolok,miért kell ezzel kÃnlódnom, vannak nálam sokkal képzettebbek, akik nálam ezt jobban csinálnák, amihez meg én értek,, azt meg nem csinálhatom.
Egy másik országban kell valahol meghúznom magam egy ideig, és bÃzni abban , hogy van olyan hely a Világon, ahol értékelik amit én tudok. Mert itt nem, ezzel jobb szembesülni. A gitáromba kapaszkodok, mint egy hajótörött. De nem azért Ãrom ezeket, mert sajnáltatni akarom magam, Isten õrizz! Megoldottam mindig, és most is meg fogom. BÃzom a tehetségemben. Idáig mindig én tartottam a lelket a barátaimban, bizonyos “napsütésrõl, meg madárfüttyrõl” beszéltem,de már nem tudok ilyen okosakat mondani. Muszáj visszakapnom a reményt, a jövõképet, a mosolyt, hogy gyermekeimre úgy nézhessek, ahogy néhány éve.
És miközben ezt Ãrom, kislányom Róza idehozott egy papÃrt “Boldog Húsvétot apu”…
Link
Búcsúlevél kicsit másképp…….
Nagyon fájnak nekem azok a mondatok amelyeket le fogok Ãrni, de nem dughatom tovább a fejemet a homokba. 15 lemez, számtalan rangos dÃj után úgy döntöttem, hogy befejezem itthoni tevékenységemet. Ennek számos oka van.
Az egyik ok a hazánkban tapasztalható fasizálódás.
Néhány éve történt , hogy az utcán egy negyven körüli hölgy amikor meglátott azt mondta “te szemét patkány” Úgy éreztem, a szÃvembõl egy darab, kitépve ott gurult el az aszfalton. Azon gondolkodtam miféle gyûlölet bujkál ma az emberekben, amikor én, aki nem vagyok politikus (náluk szakmai ártalom az ilyesmi), televÃzió interjúim során a gyermekeimrõl beszéltem, zenémmel, vagy szövegeimmel, viselkedésemmel senkit nem bántottam , ilyet váltottam ki valakibõl, aki feltehetõen anya, vagy az lesz egyszer. Pedig engem legtöbben arról ismernek, hogy sok gyermekem van. Még ma is ott állok az utcán, megdermedve.
A mocskos zsidózás, a nácik szerecsenmosdatása, a politika kufárkodása az emberek létezõ elõitéleteivel, a már szinte természetes hétköznapi terminológiává lett
bizonyos “zsidó háttéruralomról, zsidó bankárokról “ szóló hazugságok, összeesküvéselméletek és ezzel egyidejüleg a jól bevált bûnbakképzés általánossá válása , a folyamatos cigányozás, buzizás miatt régóta fontolgattam a távozást. De van egy “gulyás feelingem”, mint ahogy egy Klauzál téri sólet életérzésem is. Az anyanyelv, a hazám iránti forró szeretetem, a költészet, az irodalom, Bartók, Kodály, József Attila, Kosztolányi, és a többiek, idekötnek. Szakmailag soha nem volt szerencsém. Más hÃres elõadókat kÃsértem, egy méterrel a hátuk mögött, és ennek szimbolikus jelentõsége is volt.
A második vonalban születtem, és ott is maradtam. Késõbb a saját lábamra álltam. De a Rádiók nagyon keveset játszották a dalaimat, emiatt nem lehettek slágerek azok. Az elenyészõ számú koncertek helyét átvették a vendéglátó helyek és a céges, sonkatekercs mellé játszott aláfestõ zenék. Utáltam, ahogyan hátat fordÃtva zabáltak jólöltözött hölgyek, urak, akik felettébb leszarták a produkciót. Ma már ezeket visszasÃrom, mert játék közben a számlakönyvemre koncentráltam, a családomat tartottam el abból, hogy a mûvészetemet a kaszinótojás mellé felszolgálták. De ma már nincsenek ilyenek. A cégek csõdbe mentek, de addig még gyorsan, a helyemet átvették a napi rendszerességgel jelentkezõ tehetségkutatónak álcázott valóságshowk hõsei, akik három percig tündökölnek, de utánuk folyamatosan jön az utánpótlás, és mivel tehetségekben rendkÃvül gazdag ország vagyunk, kilátás sincs arra, hogy az elkövetkezõ 30 évben ne takarja ki valaki néhány percre a napot. Koncertek nincsenek. Felkérnek, aztán lemondják.
Öt évente csinálok baráti segÃtséggel, saját szervezésben egy-egy nagyobb produkciót, de két hónap próba, felkészülés ,az életmûvem bemutatása után kicsit zsebbe kell nyúlnom a végén, miután mindent kifizettem. Maradnak a vendéglátó helyek, ahol mikroszkopikus összegeket fizetnek, és néha még abból is alkudnak. Volt egy nagyon jó szÃnházi ötletem is , de senkit nem érdekelt, de mégcsak vissza se hÃvtak, hogy ezt elmondják nekem.
Az életem során összegyûjtött javaimat eladtam, amit mind feléltünk. Zongora, ami sokat jelentett nekem, gitárok, amelyeket a spórolt pénzembõl vettem. Néhány hete egy 30 éve dédelgetett 66-os Stratocaster gitártól váltam meg, amelynek eladása(nagy érték) pont egy hónapi megélhetésünket bitosÃtotta. Pedig nem élünk nagy lábon. Ez nem normális dolog. Ez az ország élhetetlenné vált . Értéktelenné vált az érték. Felment az ára a selejtnek. A gyermekeim az iskolában akkor vannak megdicsérve, ha mozdulatlanul ülnek a padban, mint a robotok. Az ablak akkor nyÃlik ki automatikusan, ha a mûszer oxigénhiányt jelez . Igazgatói intõt kapnak jelentéktelen csÃnyekért. A zeneiskolában (ahol zenével elenyészõen keveset foglalkoznak) lelkipásztori jellemzést kérnek, és választanunk kell ,hogy hittanra járunk, vagy etikára, amivel alaposan körül tudják rajzolni, mindenki identitását. Folyamatos Apeh szorongatásban vagyunk , 3 havonta inkasszóznak ,mert a Bt. Költségeit ha van bevételem, ha nincs, fizetnem kell. De idõnként jön 20 ezres parkolási bÃrság, eladhatatlan zártkerti ingatlanon lévõ használhatatlan sufni utáni 40 ezres épÃtményadó, elviselhetetlen telefonszámlák, 3 Ft 50 fillérért vett I phone –ok amik a hûségnyilatkozat lejárta után (pont amikorra szétesnek) 300 000 Ft-ba kerülnek. Büntetések , 71 ezres gázszámla, 30 ezres villanyszámla és kocsira felvett 5 éve fizetett frankhitel (amibõl még 1 év hátravan) pedig amikor megvettem már 200 000 km volt benne. A ház ugyan tehermentes, de bármikor ráterhelik a tulajdonlapra, esetleg valamilyen kifizetetlen számla miatt, Ãgy akár mi is hajléktalanok lehetünk. 6 kiskorú gyermekem van, de igazából a jövõképem kb egy hétre elegendõ és az is eléggé lesújtó. Nemcsak a jövõtõl félek már, hanem a jelentõl.
Ezért úgy döntöttem, hogy elindulok valamerre. Még nem tudom igazán merre. Dél felé, vagy inkább északra? Sikerül-e, vagy nem? 57 éves vagyok. Ennyi idõs korában apám már vágta a centiket a nyugdÃjhoz. Nekem se nyugdÃjam nem lesz, se centim.
Nem vagyok hajlandó korrumpálni, vagy pártokhoz, politikusokhoz dörgölõdzni. Nem vagyok képes könyvet Ãrni “hogyan veszÃtettem el a szüzességemet” .Nem tudok tanÃtani ,nincs türelmem hozzá,mert folyamatosan arra gondolok,miért kell ezzel kÃnlódnom, vannak nálam sokkal képzettebbek, akik nálam ezt jobban csinálnák, amihez meg én értek,, azt meg nem csinálhatom.
Egy másik országban kell valahol meghúznom magam egy ideig, és bÃzni abban , hogy van olyan hely a Világon, ahol értékelik amit én tudok. Mert itt nem, ezzel jobb szembesülni. A gitáromba kapaszkodok, mint egy hajótörött. De nem azért Ãrom ezeket, mert sajnáltatni akarom magam, Isten õrizz! Megoldottam mindig, és most is meg fogom. BÃzom a tehetségemben. Idáig mindig én tartottam a lelket a barátaimban, bizonyos “napsütésrõl, meg madárfüttyrõl” beszéltem,de már nem tudok ilyen okosakat mondani. Muszáj visszakapnom a reményt, a jövõképet, a mosolyt, hogy gyermekeimre úgy nézhessek, ahogy néhány éve.
És miközben ezt Ãrom, kislányom Róza idehozott egy papÃrt “Boldog Húsvétot apu”…
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 3 / 3: 123
#21 |
dodopapa
- 2013. April 01. 19:22:17
#22 |
hirtelenke
- 2013. April 02. 09:35:11
#23 |
GERRY
- 2013. April 02. 10:41:14
#24 |
hirtelenke
- 2013. April 03. 12:22:33
Oldal: 3 / 3: 123
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték