NĂŠpszĂĄmlĂĄlĂĄs volt Betlehemben, -
Ă­gy szĂłl a KarĂĄcsony tĂśrtĂŠnete, -
s akkor szĂźletett meg egy istĂĄllĂłban
az Úr egy Fia, - Mária Gyermeke.
Nem volt, ki szĂĄllĂĄst adjon nĂŠkik.
Barmok leheltĂŠk rĂĄ a meleget.
Nem volt egy pĂłlyĂĄja, egyetlen takarĂłja,
MesĂŠli a monda. Mert ott szĂźletett!
De CeglĂŠden, vagy KecskemĂŠten,
a HortobĂĄgyon ha szĂźletett volna,
az elsĂľ KarĂĄcsony igaz tĂśrtĂŠnetĂŠrĂľl
Ă­gy szĂłlna ma a bibliai monda:
RozĂĄl ĂŠpp az udvart seperte.
JĂĄnos meg a jĂłszĂĄgnak almozott.
A kis PĂŠterke az Ăśreg kandĂşrral jĂĄtszott.
A Puli, az meg hĂĄtul kalandozott.
Akkor ĂŠrt a hĂĄz elĂŠ JĂłzsef.
JĂł tejszagot lehelt a mĂŠla csĂśnd.
MĂĄria, fĂĄradtan, alig vonszolta magĂĄt
S a kerĂ­tĂŠsen ĂĄt JĂłzsef bekĂśszĂśnt.
RozĂĄl fogadta hangos szĂłval:
- Mi szĂŠl sodorta erre kendteket? -
- TĂśrvĂŠnybe mennĂŠnk. De beteg lett az asszony
s pihenni kĂŠne, mert - rĂĄnk esteledett.
KerestĂźnk fĂśdĂŠlt a korcsmĂĄban.
De szĂĄllĂĄst a bĂŠrlĂľje nem adott.
Hej pedig az asszony az utolsĂłban van mĂĄr,
de hiĂĄba - nincs pĂŠnz, mert szegĂŠny vagyok.
MĂĄr istĂĄllĂł is elĂŠg lenne,
Csak tetĂľ legyen mĂĄr fejĂźnk felett. -
RozĂĄl a seprĂťjĂŠt a falnak tĂĄmasztotta,
Bodri a kiskapuig settenkedett.
- Takarodsz vissza, beste lelke!
KerĂźljenek csak kietek bentĂŠbb!
TalĂĄn egy ĂĄgy, az csak akad majd mĂŠg a hĂĄznĂĄl.
Hogy elfĂĄradt, szegĂŠny!. Eszem a lelkĂŠt!.-
SzĂŠlesre tĂĄrta a kiskaput.
MĂĄria arca, mint viasz: sĂĄpadt.
- Ne ugass mĂĄr, Bodri!. HĂĄt nem lĂĄtod, hogy vendĂŠg?!
Eredj csak, PĂŠterke s szĂłlj az apĂĄdnak!
JĂśjjĂśn csak, lelkem, segĂ­tek ĂŠn.
Támaszkodjék rám!. Óvatost lépjen!.
Úgy-úgy, lelkem!. Kend meg csukja be csak a kaput,
de siessen, oszt maga is segĂŠljen!.-
JĂĄnos is sebten elĂľkerĂźlt.
KemĂŠny keze mĂŠg a villĂĄt fogta.
- Utasok. Nincsen szĂĄllĂĄsuk. S beteg az asszony.
BehĂ­vtam Ăľket.- MĂŠrt ne tettek volna?
- Az asszonynak vess tiszta ĂĄgyat!
Az ember meg a lĂłcĂĄn elalhat.
És valami enni is akad tán a háznál.
PĂŠter, egy kis borĂŠrt, fiam, szaladj csak!.-
A Bodri is odasĂźndĂśrgĂśtt.
PĂŠter a butykossal mĂĄris kocog.
S ameddig az asszony megvetette az ĂĄgyat,
JĂĄnos kolbĂĄszt s egy kĂścsĂśg tejet hozott.
MĂĄriĂĄt mĂĄr a fĂĄjdalom rĂĄzta.
A pĂĄrnĂĄk kĂśzĂśtt csĂśndesen fekĂźdt.
S amĂ­g az asszony terĂ­t, megnyugodva lĂĄtja,
Hogy JĂĄnos a szobĂĄba ĂŠpen befĂťt.

A kemencĂŠben lĂĄngolt a tĂťz.
RozĂĄl az ĂĄgynĂĄl csendesen ĂĄllt ott
És lelkükre a tiszta ágy friss párna-szaga,
Mint bĂŠkessĂŠg, csendesen leszĂĄllott.
Kint az ĂŠgen holdfĂŠny ragyogott.
HĂĄzra, tĂĄjra ezĂźstszĂ­n-port hintett.
S mĂŠg nem volt ĂŠjfĂŠl, mikor a meleg szobĂĄban,
Ă­m, megszĂźletett a rĂŠgenvĂĄrt Kisded.
A szomszĂŠdsĂĄgbĂłl akadt bĂślcsĂľ.
Nagy AndrĂĄsĂŠktĂłl csipkĂŠs kis paplan.
S nĂŠgy-Ăśt asszony zsibongott a szomszĂŠd szobĂĄban,
a kis teknĂľ kĂśrĂźl szĂŠp kĂśr-alakban.
Jaj de szĂŠp. s fiĂş!. NĂŠzd csak, apjuk!.
Ujjongott RozĂĄl, mĂ­g Ăłva mosta.
És ígyen született meg az Isten Gyermek.
MĂĄr. hogyha nĂĄlunk szĂźlethetett volna!.

1948. december 24.