Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Jégkorszak elnapolva?
De bátran nyúlnak a témához! Lengyelek most mit szólnak ehhez? Nem a következõ jégkorszak elõhÃrnöke a hosszú tél. Mások szerint már régóta jégkorszak van. A megszokottnál hosszabb tél nem a következõ jégkorszak elõhÃrnöke. Bár jelenleg a Nap viszonylag gyenge aktivitása figyelhetõ meg, ám az idõjárás nem ennek következménye, hanem csupán egy kis „kihágás" – mondta Werner Curdt napkutató.
A Katlenburg-Lindauban lévõ Max Planck Intézet munkatársa szerint az északi félteke más régióiban, mint például Szibériában jelenleg melegebb van, mint ahogy ebben az évszakban megszokott. „Alapvetõen van összefüggés a Nap aktivitása és a Föld klÃmája között, ebben semmi kétség nincs. Ha a Nap aktÃv, sok a látható napfolt. Ezeknek a napfoltoknak a hiánya a gyenge vagy hiányzó aktivitás jele" – mondta a szakértõ.
Jó példa erre a 17. század második felében tapasztalt úgynevezett kis jégkorszak. 1650 és 1700 között szinte egyáltalán nem voltak napfoltok, ezzel egyidejûleg pedig nagyon hideg volt a Földön. A pontos összefüggés egyelõre nem tisztázott. A jelenlegi elméletek vitatottak. Werner Curdt abból indul ki, hogy a nagyobb Nap-aktivitással jellemzett idõkben a Földre több röntgen- és ultraibolya fény jut, ami csökkenti az atmoszféra áteresztõ képességét. Ennek következtében van melegebb. Jelenleg viszonylag kisebb a Nap aktivitása. „Nem gondolom azonban, hogy ez a klÃmára is hatással van. Csak akkor hat ki rá, ha a csökkent aktivitás kitart évtizedekig" – hangsúlyozta a napkutató.
Vulkáni eredetû lehet a középkori jégkorszak
Tavaly egy nemzetközi kutatócsoport közölte, hogy masszÃv vulkánkitörések okozták a kis jégkorszakot, a lehûlést pedig a növekvõ sarki jégtakaró tartósÃtotta. Gifford H. Miller, a boulderi Colorado Egyetem professzorának irányÃtásával egy nemzetközi kutatócsoport fosszÃlizálódott növényi maradványokat, valamint a gleccserek által szállÃtott üledékeket vizsgált Izlandon és Kanada északkeleti részein. Amikor a lehûlés miatt a jégtakaró terjedni kezdett, maga alá gyûrte, majd foglyul ejtette a növényeket – fosszÃlizálódott maradványaik radiokarbonos kormeghatározása elárulhatja, hogy mikor játszódtak ezek az események. Ily módon koronként megismerhetõ e „jégsapkák" mérete, s következtetni lehet a hõmérsékletre is.
Izlandon a kutatók azt kutatták, hogy a gleccserek különbözõ idõszakokban mennyi üledéket szállÃtottak. Abból következtetni lehet a jégréteg vastagságára. Az Ãgy összegyûjtött adatokból a kutatók arra jutottak, hogy a lehûlés hirtelen köszöntött be, valamikor 1250 és 1300 között, majd további hõmérsékletcsökkenés következett be 1430 és 1455 között. Az elsõ lehûlést négy hatalmas trópusi vulkán kitörése okozta, ezek közül az elsõ 1256-ban tört ki.
A késõbbi szakaszt az 1452-ben bekövetkezett vanuatu-i vulkánkitörés válthatta ki. A tûzhányók hatalmas mennyiségû kénrészecskéket lövelltek a légkör felsõ rétegeibe, ezek az aeroszolok visszaverték a napfényt, lehûlést okozva, ám hatásuk csupán néhány évig tartott. Amikor a kutatók az adatokat számÃtógépes klÃmamodellbe épÃtették be, kiderÃtették, hogy ez a rövid, ám intenzÃv lehûlés elegendõ volt, hogy megnövelje a gleccserek kiterjedését. A növekvõ jégtakaró pedig több napenergiát vert vissza, s gyengÃtette a Golf-áramot az Atlanti-óceánban, ami szintén visszahatott az éghajlatra.
Mint korábban Ãrtuk, egy tudóscsoport szerint jégkorszak felé haladunk, amit azonban „semlegesÃt” majd az emberi üvegházgáz-kibocsátás. Brit, amerikai és norvég kutatók számoltak be arról, hogy a szén-dioxid-kibocsátás miatt késõbb köszönt be a következõ jégkorszak. Az elõzõ eljegesedés körülbelül 11,5 ezer éve ért véget. Azt nem tudni, mikor számÃthatunk a következõre. A nemzetközi kutatócsoport becslése szerint 1500 éven belül kezdõdne az új jégkorszak, ha nem tolódik ki a globális felmelegedés miatt. Ha azonnal megszûnne minden üvegházgáz-kibocsátás, a szén-dioxid szintje akkor is emelkedett maradna legalább 1000 évig. Ez azt jelenti, hogy a jégkorszakba való átmenet késõbb kezdõdhet el a számÃtottnál.
A jég nem „alapállapot”
Mindez teljesen logikusnak tûnik, ámde az igazság az, hogy jégkorszak nem lesz, hanem van. Immár mintegy 32 millió éve, és még sokáig nem is lesz vége. DefinÃció szerint ugyanis akkor beszélünk jégkorszakról, ha a Föld legalább egy pólusa tartósan eljegesedik. Manapság pedig ugye mindkét sarkot tartós jég borÃtja – mondta korábban az FN24 megkeresésére Török Kálmán geológus, az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI) tudományos fõmunkatársa. Ettõl függetlenül a légkörbe jutó úgynevezett üvegházgázok valóban az eljegesedés ellen hatnak.
A jégkorszakok periodikusan követik egymást. Az eljegesedés mértéke, ideje nagyon változó volt, még egy-egy perióduson belül is voltak/vannak hidegebb és melegebb idõszakok, ez utóbbit interglaciálisnak nevezzük. Manapság és az elmúlt néhány ezer évben épp ilyen, jégkorszakon „belüli” interglaciálist élünk – magyarázta a geológus. Érthetõ emberi tulajdonság, hogy mindig jelen korunk viszonyaihoz mérten szemléljük a világot, ezért nem is meglepõ, hogy a legtöbbünk szemében a „mamutok kora” jelenti a jégkorszakot, a jelen pedig az átlagos, „normál” állapotot. Ez azonban nem több mint rossz szóhasználat. Földünk történetében ugyanis az az idõ dominál, amikor még a sarkokon sem volt eljegesedés.
Az EgyenlÃtõig „befagyott”…
A jégkorszakok beköszöntét fõként csillagászati periodikák „összejátszása” okozza. A teljesség igénye nélkül: ilyen galaxisunk forgása, a Föld forgástengelyének dõlésszöge vagy éves Nap körüli pályájának módosulásai. Fontos, hogy a légkör vÃzgõz-, metán- és szén-dioxid tartalma is nagyban befolyásolja az átlaghõmérsékletet. Akár csillagászati okok, akár a gázkoncentráció, akár ezek összeadódása okozza a lehûlést, a folyamat egy idõ után önmagát gerjeszti. A fehéren csillogó jég ugyanis visszaveri a napsugarak túlnyomó többségét, Ãgy minél nagyobb területet borÃt hó és jég, csillagunk annál kevésbé képes felmelegÃteni a bolygó felszÃnét – magyarázta Török Kálmán. Ez egész extrém helyzetet is okozhat: 750-580 millió évvel ezelõtt a Föld szinte teljes területét jég borÃtotta, a sarkoktól kiindulva egyes helyeken egészen az EgyenlÃtõig. A világ több tÃzmillió évig fagyos álomba merült.
Délen könnyebben fagy
A jegesedést elõsegÃtõ harmadik fontos tényezõ a lemeztektonika. A jég értelemszerûen a sarkokon alakul ki elõször, és ha a sarkvidéken éppen szárazföld fekszik, a hó formájában lehullott csapadék összeáll, jéggé préselõdik, majd a lehûlés arányában halad az EgyenlÃtõ felé. Ha a viszont a pólus környezetét tenger borÃtja, és történetesen meleg tengeráramlatok tartják „ostrom alatt”, a jég csak jóval nehezebben, sokkal kisebb területen tud kialakulni és terjeszkedni.
A Golf-áramlat az EgyenlÃtõn felmelegedett vÃztömeget észak felé hajtja, hatására például a sarkkörön túl fekvõ Murmanszk kikötõje egész évben jégmentes, mÃg Arhangelszké évrõl évre befagy. Ez a jelenség az Antarktisz környékén teljesen ismeretlen. Jelen jégkorszakunk is a déli féltekén, a Déli-sark környékén kezdõdött, amikor az oligocénben, ezelõtt 30-32 millió évvel a Föld déli pólusán lassan kialakult az állandó jégtakaró. Az Északi-sarkot ekkor még nyaranta nyÃlt tenger borÃtotta. Az eljegesedés annyira lassan vált világszintûvé, hogy például a Kárpát-medence éghajlata 10 millió éve még szubtrópusi volt. Erre következtethetünk az alacsonyabb tájakat borÃtó tenger mészkövekben fennmaradt élõvilágából.
Link
A Katlenburg-Lindauban lévõ Max Planck Intézet munkatársa szerint az északi félteke más régióiban, mint például Szibériában jelenleg melegebb van, mint ahogy ebben az évszakban megszokott. „Alapvetõen van összefüggés a Nap aktivitása és a Föld klÃmája között, ebben semmi kétség nincs. Ha a Nap aktÃv, sok a látható napfolt. Ezeknek a napfoltoknak a hiánya a gyenge vagy hiányzó aktivitás jele" – mondta a szakértõ.
Jó példa erre a 17. század második felében tapasztalt úgynevezett kis jégkorszak. 1650 és 1700 között szinte egyáltalán nem voltak napfoltok, ezzel egyidejûleg pedig nagyon hideg volt a Földön. A pontos összefüggés egyelõre nem tisztázott. A jelenlegi elméletek vitatottak. Werner Curdt abból indul ki, hogy a nagyobb Nap-aktivitással jellemzett idõkben a Földre több röntgen- és ultraibolya fény jut, ami csökkenti az atmoszféra áteresztõ képességét. Ennek következtében van melegebb. Jelenleg viszonylag kisebb a Nap aktivitása. „Nem gondolom azonban, hogy ez a klÃmára is hatással van. Csak akkor hat ki rá, ha a csökkent aktivitás kitart évtizedekig" – hangsúlyozta a napkutató.
Vulkáni eredetû lehet a középkori jégkorszak
Tavaly egy nemzetközi kutatócsoport közölte, hogy masszÃv vulkánkitörések okozták a kis jégkorszakot, a lehûlést pedig a növekvõ sarki jégtakaró tartósÃtotta. Gifford H. Miller, a boulderi Colorado Egyetem professzorának irányÃtásával egy nemzetközi kutatócsoport fosszÃlizálódott növényi maradványokat, valamint a gleccserek által szállÃtott üledékeket vizsgált Izlandon és Kanada északkeleti részein. Amikor a lehûlés miatt a jégtakaró terjedni kezdett, maga alá gyûrte, majd foglyul ejtette a növényeket – fosszÃlizálódott maradványaik radiokarbonos kormeghatározása elárulhatja, hogy mikor játszódtak ezek az események. Ily módon koronként megismerhetõ e „jégsapkák" mérete, s következtetni lehet a hõmérsékletre is.
Izlandon a kutatók azt kutatták, hogy a gleccserek különbözõ idõszakokban mennyi üledéket szállÃtottak. Abból következtetni lehet a jégréteg vastagságára. Az Ãgy összegyûjtött adatokból a kutatók arra jutottak, hogy a lehûlés hirtelen köszöntött be, valamikor 1250 és 1300 között, majd további hõmérsékletcsökkenés következett be 1430 és 1455 között. Az elsõ lehûlést négy hatalmas trópusi vulkán kitörése okozta, ezek közül az elsõ 1256-ban tört ki.
A késõbbi szakaszt az 1452-ben bekövetkezett vanuatu-i vulkánkitörés válthatta ki. A tûzhányók hatalmas mennyiségû kénrészecskéket lövelltek a légkör felsõ rétegeibe, ezek az aeroszolok visszaverték a napfényt, lehûlést okozva, ám hatásuk csupán néhány évig tartott. Amikor a kutatók az adatokat számÃtógépes klÃmamodellbe épÃtették be, kiderÃtették, hogy ez a rövid, ám intenzÃv lehûlés elegendõ volt, hogy megnövelje a gleccserek kiterjedését. A növekvõ jégtakaró pedig több napenergiát vert vissza, s gyengÃtette a Golf-áramot az Atlanti-óceánban, ami szintén visszahatott az éghajlatra.
Mint korábban Ãrtuk, egy tudóscsoport szerint jégkorszak felé haladunk, amit azonban „semlegesÃt” majd az emberi üvegházgáz-kibocsátás. Brit, amerikai és norvég kutatók számoltak be arról, hogy a szén-dioxid-kibocsátás miatt késõbb köszönt be a következõ jégkorszak. Az elõzõ eljegesedés körülbelül 11,5 ezer éve ért véget. Azt nem tudni, mikor számÃthatunk a következõre. A nemzetközi kutatócsoport becslése szerint 1500 éven belül kezdõdne az új jégkorszak, ha nem tolódik ki a globális felmelegedés miatt. Ha azonnal megszûnne minden üvegházgáz-kibocsátás, a szén-dioxid szintje akkor is emelkedett maradna legalább 1000 évig. Ez azt jelenti, hogy a jégkorszakba való átmenet késõbb kezdõdhet el a számÃtottnál.
A jég nem „alapállapot”
Mindez teljesen logikusnak tûnik, ámde az igazság az, hogy jégkorszak nem lesz, hanem van. Immár mintegy 32 millió éve, és még sokáig nem is lesz vége. DefinÃció szerint ugyanis akkor beszélünk jégkorszakról, ha a Föld legalább egy pólusa tartósan eljegesedik. Manapság pedig ugye mindkét sarkot tartós jég borÃtja – mondta korábban az FN24 megkeresésére Török Kálmán geológus, az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI) tudományos fõmunkatársa. Ettõl függetlenül a légkörbe jutó úgynevezett üvegházgázok valóban az eljegesedés ellen hatnak.
A jégkorszakok periodikusan követik egymást. Az eljegesedés mértéke, ideje nagyon változó volt, még egy-egy perióduson belül is voltak/vannak hidegebb és melegebb idõszakok, ez utóbbit interglaciálisnak nevezzük. Manapság és az elmúlt néhány ezer évben épp ilyen, jégkorszakon „belüli” interglaciálist élünk – magyarázta a geológus. Érthetõ emberi tulajdonság, hogy mindig jelen korunk viszonyaihoz mérten szemléljük a világot, ezért nem is meglepõ, hogy a legtöbbünk szemében a „mamutok kora” jelenti a jégkorszakot, a jelen pedig az átlagos, „normál” állapotot. Ez azonban nem több mint rossz szóhasználat. Földünk történetében ugyanis az az idõ dominál, amikor még a sarkokon sem volt eljegesedés.
Az EgyenlÃtõig „befagyott”…
A jégkorszakok beköszöntét fõként csillagászati periodikák „összejátszása” okozza. A teljesség igénye nélkül: ilyen galaxisunk forgása, a Föld forgástengelyének dõlésszöge vagy éves Nap körüli pályájának módosulásai. Fontos, hogy a légkör vÃzgõz-, metán- és szén-dioxid tartalma is nagyban befolyásolja az átlaghõmérsékletet. Akár csillagászati okok, akár a gázkoncentráció, akár ezek összeadódása okozza a lehûlést, a folyamat egy idõ után önmagát gerjeszti. A fehéren csillogó jég ugyanis visszaveri a napsugarak túlnyomó többségét, Ãgy minél nagyobb területet borÃt hó és jég, csillagunk annál kevésbé képes felmelegÃteni a bolygó felszÃnét – magyarázta Török Kálmán. Ez egész extrém helyzetet is okozhat: 750-580 millió évvel ezelõtt a Föld szinte teljes területét jég borÃtotta, a sarkoktól kiindulva egyes helyeken egészen az EgyenlÃtõig. A világ több tÃzmillió évig fagyos álomba merült.
Délen könnyebben fagy
A jegesedést elõsegÃtõ harmadik fontos tényezõ a lemeztektonika. A jég értelemszerûen a sarkokon alakul ki elõször, és ha a sarkvidéken éppen szárazföld fekszik, a hó formájában lehullott csapadék összeáll, jéggé préselõdik, majd a lehûlés arányában halad az EgyenlÃtõ felé. Ha a viszont a pólus környezetét tenger borÃtja, és történetesen meleg tengeráramlatok tartják „ostrom alatt”, a jég csak jóval nehezebben, sokkal kisebb területen tud kialakulni és terjeszkedni.
A Golf-áramlat az EgyenlÃtõn felmelegedett vÃztömeget észak felé hajtja, hatására például a sarkkörön túl fekvõ Murmanszk kikötõje egész évben jégmentes, mÃg Arhangelszké évrõl évre befagy. Ez a jelenség az Antarktisz környékén teljesen ismeretlen. Jelen jégkorszakunk is a déli féltekén, a Déli-sark környékén kezdõdött, amikor az oligocénben, ezelõtt 30-32 millió évvel a Föld déli pólusán lassan kialakult az állandó jégtakaró. Az Északi-sarkot ekkor még nyaranta nyÃlt tenger borÃtotta. Az eljegesedés annyira lassan vált világszintûvé, hogy például a Kárpát-medence éghajlata 10 millió éve még szubtrópusi volt. Erre következtethetünk az alacsonyabb tájakat borÃtó tenger mészkövekben fennmaradt élõvilágából.
Link
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték