Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

Az atomfenyegetés nem játék


Meddig mehet el az egyre komolyabb fenyegetéseket emlegetõ Észak-Korea? Nyitott-e a párbeszédre az Egyesült Államok, vagy változtat-e álláspontján Kína? Csak egy biztos, a totális háború a sorozatos, egymásra licitáló fenyegetések ellenére egyik félnek sem érdeke. A valószínûbb és a szinte lehetetlen forgatókönyveket Csoma Mózessel, az ELTE Koreai Tanszékének vezetõ-helyettesével vettük sorra.

„Az atomfenyegetés nem játék” – figyelmeztetett kedden Ban Kimun ENSZ-fõtitkár, aki úgy vélte, hogy az észak-koreai válság túlságosan is elmélyült, és sürgõsen tárgyalásokra van szükség. Az Egyesült Államok és Dél-Korea nagyszabású közös hadgyakorlatával párhuzamosan hetek óta egymást érik Észak-Korea fenyegetései, a forródrótot és a megnemtámadási egyezményt is felmondó rezsim Kim Dzsongun vezetésével elõzõ hét végén hadiállapotot is elrendelt déli szomszédjával szemben, miután jóváhagyta az amerikai és dél-koreai célpontok elleni csapások terveit.


Ban Kimun ENSZ-fõtitkár
Fotó: Pascal Pavani
Kim Dzsongun észak-koreai vezetõ az ország atomarzenáljának „minõségi és mennyiségi” gyarapítását és újabb mûholdfelbocsátásokat ígért a Koreai Munkapárt (KNDK) központi bizottságának ülésén, kedden pedig bejelentették, hogy újraindítják a 2007-ben a kommunista ország atomprogramjáról folyó hatoldalú tárgyalások eredményeként bezárt jongbjoni atomreaktort. Az Egyesült Államok folyamatosan erõsíti jelenlétét a térségben, a Koreai-félszigethez küldte a tengerészet egyik hajóját, amellyel elfoghatók a vízi célpontok ellen küldött ellenséges rakéták, és B-52 lopakodók után néhány F22-es Raptor gépet küldtek át Dél-Koreába.

Szakértõk egyetértenek abban, hogy egy háború egyik oldalnak sem érdeke, azonban egy ennyire felfokozott helyzetben, egy ennyire militarizált térségben nem lehet kizárni a fegyveres villongás lehetõségét, ami pedig adott esetben lavinát is elindíthat maga után. Nagy segély, tengeri lövöldözés, totális háború? – felvázoltunk öt lehetséges forgatókönyvet a koreai konfliktus további sorsáról.

1. Révbe ért zsarolás
Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének vezetõ-helyettese szerint Észak-Korea minden eszközzel felszínen akarja tartani a konfliktus lehetõségét, hogy valamilyen fejleményt érjen el a koreai háborút lezáró tûzszünet júliusi, 60. évfordulójára, ebbe a kvázi zsarolásba pedig beleillik a feszültség állandó fokozása, és az 1953-as fegyverszünet egyoldalú felmondásának hangoztatása is. Az más kérdés, hogy a KNDK egyoldalúan nem mondhatja fel a fegyverszünetet, hisz azt a Kínai Népköztársasággal közösen írták alá.

A szakértõ szerint volt már hasonlóan feszült a helyzet korábban is, hisz tulajdonképpen 1950. június 25. óta hadiállapot van a félszigeten. Továbbá az Egyesült Államok is rendszeresen hajtott már végre flottaerõsítéseket a térségben. Kim Dzsongun az Észak-Koreában járó Dennis Rodman NBA-kosarassal még a fenyegetésáradat elõtt megüzente, hogy nem akar háborút, közvetlen tárgyalásokat a washingtoni vezetéssel viszont igen.


Jimmy Carter Észak-Koreában1994. június 18-án
Fotó: Choo Youn-Kong
Ha békeegyezményt nem is, de a rezsimnek leginkább kedvezõ forgatókönyv szerint valamilyen részalkut talán ki tudnak zsarolni az évfordulóhoz közeledve. Ez lehet például valamilyen komolyabb segélyszállítmány az atomtárgyalások beindításáért cserébe, de akár az is lehet a vége, hogy egyfajta békeközvetítõ látogat el Észak-Koreába. 1994-ben, a mostaninál is kiélezettebb helyzetben Jimmy Carter amerikai elnök felhatalmazás nélküli békeközvetítõi minõségében tárgyalt Kim Ir Szennel. Ugyanakkor erõsen kérdéses, hogy az Egyesült Államok mennyire nyitott egy ehhez hasonló megoldásra.

2. Folytatódó fenyegetések
Megelõzõ atomcsapás, rakétacsapások, újabb mûholdfellövés – csak néhány a forródrót felmondása és a hadiállapot bejelentése mellett kilátásba helyezett észak-koreai fenyegetések közül. 1993 tele és 1994 késõ tavasza között elhúzódott már hasonlóan feszült idõszak több hónapon át, és egy másik forgatókönyv szerint ez megismétlõdne. Az északi rezsim az Egyesült Államok és Dél-Korea hadgyakorlata, és a háborút lezáró fegyverszünet 60. évfordulója után is folytatná a fenyegetéseit, hiszen ezek tárháza lényegében korlátlan, azonban a konfliktus megmaradna a retorikai ütésváltások szintjén.

Ennek Csoma szerint azért kicsi a valószínûsége, mert az észak-koreai rezsim hosszú távú érdekeit nem szolgálja, hogy a feszültség hosszú hónapokig fennmaradjon. Ez ugyanis megnehezíteni azoknak a részben külföldi támogatással megvalósuló gazdasági projekteknek a fennmaradását, amik hozzájárulnak a rezsim túléléséhez. Idõvel drámaian csökkenne a nyugati katasztrófaturisták száma is, akik viszont a keszongi, északi területen közösen mûködtetett déli-északi ipari park mellett a valutabevétel meghatározó részét adja.


Fotó: North Korean Tv
3. Tengeri konfrontációk
A feszültség további eszkalálódásával, és a minden bizonnyal zajló különbözõ háttértárgyalások kudarcával nem lehetne kizárni, hogy az északi rezsim figyelemfelkeltõ provokációkat hajtson végre, és 2002-höz, 2009-hez, legutóbb pedig 2010-hez hasonlóan újból lövöldözések, összecsapások történjenek a Sárga-tengeren, a vitatott tengeri határvonal környékén. Ezek, például a Cshonan déli fregatt elsüllyesztése és a Jonpjong-sziget elleni északi tüzérségi támadás korábban nem vontak maguk után kiterjedt harcokat, de egyértelmûen újabb lépcsõfokot jelentettek a retorikai fenyegetésekhez és hadgyakorlatokhoz képest.

A mostani felfokozott helyzetben azonban egy ilyen jellegû ütésváltás Csoma szerint már elvezethetne akár a keszongi ipari park bezárásához – ez egyébként a konfliktus súlyosságának egyik fokmérõjének is tekinthetõ –, ami viszont már visszavonhatatlan károkat okozhatna a két Korea kapcsolataiban. A CNN szerint sokan attól is tartanak, hogy egy kezdetben behatárolt északi támadás olyan spirált indítana el, ami már komolyabb harcokat eredményezne.

4. Kínai beavatkozás
A phenjani rezsim legfontosabb támogatója, Kína ugyan kétszer is támogatta a keményebb ENSZ-szankciókat Észak-Korea ellen a Biztonsági Tanácsban az elmúlt hónapokban, de jelezték, hogy nincs alapvetõ változás a hozzáállásukban. A 2000-es évek végén több szöuli elemzõ már felvetette egy olyan forgatókönyv lehetõségét, hogy Észak-Korea rövidesen Kína szatellitországává válik, nagyjából akkora függetlenséggel, mint ami a Szovjetunió és a kelet-európai szocialista országok viszonyát jellemezte. Ez a folyamat gazdasági téren kétségkívül elkezdõdött: a phenjani rezsim elsõszámú külkereskedelmi parnere Kína, számos különleges koncesszióval rendelkeznek az észak-koreai stratégiai kikötõk használatára, valamint a szinesfémbányák kiaknázására vonatkozóan.

A kínai szatellitországgá válás azzal válna végérvényessé, ha bármely váratlan fejlemény (a központi hatalom hirtelen meggyengülése, egy esetleges katonai puccs, vagy tényleges háborús veszély) miatt kínai csapatok érkeznének az ország területére. Erre elvileg Kína és Észak-Korea 1961-ben kötött barátsági egyezménye lehetõséget is biztosít. Eszerint a forgatókönyv szerint a kínai csapatok biztonságba helyeznék a nukleáris fegyvereket, és humanitárius feladatokat is ellátnának. Dél-Korea ugyanakkor nagyon tart ettõl a lehetõségtõl, mert a kínai szatellit országgá válással teljesen elhalványulna annak lehetõsége, hogy a Koreai-félsziget két állama belátható idõn belül egyesüljön.

Kína ehhez hasonló beavatkozásának esélye elsõsorban a 2000-es évek végén merült fel, ennek azonban Csoma szerint nincs reális lehetõsége, ráadásul egy ilyen forgatókönyvnek mindenképpen nagyhatalmi alkuktól kellene függenie. Ugyanakkor az sem várható, hogy Kína keményebben lépjen fel az észak-koreai rezsimmel szemben.

5. Totális háború
A totális háború a sorozatos, egymásra licitáló fenyegetések ellenére egyik félnek sem érdeke, és szinte kizárható. Az északi rezsim meggyengülésével Kínába és Dél-Koreába is megindulna a menekültek áradata, amit egyik ország sem tudna jól kezelni. 1950-ben Kína és a Szovjetunió is teljes mellszélességgel kiállt Észak-Korea mellett, most azonban Phenjanban is tisztában vannak a nemzetközi erõviszonyokkal. Az Egyesült Államokat szerzõdések kötik, de Csoma szinte kizártnak tartja, hogy Kína nagyhatalmi konfrontációba is belemenne Észak-Korea miatt, és dél-koreai szakértõk is csak azt tartják elképzelhetõnek, hogy a kínaiak északi területen bekapcsolódjanak a harcokba.


Az amerikai légierõ egyik F-22-es Raptor lopakodó vadászgépe az Egyesült Államok dél-koreai légibázisán Oszanban 2013. március 31-én.
A puszta számokat nézve Észak-Korea 1,1 millió fõs hadseregével szemben Dél-Koreának 640 ezer fõs serege van, míg 28 ezer amerikai katona állomásozik a Koreai-félszigeten. Habár az északi hadsereg egyes elemei elavultak, hagyományos fegyverzetben meglehetõsen erõs, a 60 ezer fõs különleges erõk és a tüzérség pedig az élvonalba tartozik. Közel tizenháromezer löveg célozza az alig 60 kilométerre lévõ Szöult, ahol percek alatt iszonyatos károkat, milliók halálát okozhatná egy átfogó északi támadás. Az északi rakéták ráadásul nemcsak dél-koreai, hanem japán célpontokat is elérhetnek.

Dél-Korea 2010-ben elfogadott intézkedéseknek köszönhetõen gyors ellencsapásra képes: a lövegek egy részét pillanatok alatt megsemmisíthetnék, és az Egyesült Államok precíziós bombázásai a felszíni rakétaállások nagy részét kiiktathatnák, miközben a tengerrõl is lõhetnék az északi célpontokat. Ugyanakkor az északiak az 1950-53-as háború után teljes gyárakat, iskolákat, hadiüzemeket telepítettek hegyek mélyébe. Dél-Korea és az Egyesült Államok esetleges szárazföldi offenzívája várhatóan azért is hosszan elhúzódna, mivel Észak-Koreában a domborzat adott a partizánháborúhoz.

Szakértõk szerint a néhány hete újabb kísérleti atomrobbantást végrehajtó Észak-Korea egyelõre nem tud atomtöltetet célba juttatni rakétáival, de egy esetleges atomháború következményei beláthatatlanok lennének úgy a Koreai-félszigetre, mint a világra nézve. Februárban a dél-koreai vezérkari fõnök arról beszélt, hogy megelõzõ támadást sem zár ki, ha megbízható hírszerzési információik lennének arról, hogy Phenjan atomcsapásra készül, ugyanakkor a CNN szerint még a legborulátóbb forgatókönyvekben sem atomháborúval, hanem azzal számolnak az amerikai stratégák, hogy az északi rezsim sarokba szorítva esetleg biológiai fegyvert, például pestist vethetne be.

Link

Hozzaszolasok


#1 | Perje - 2013. April 03. 10:27:03
Nem tudom elhinni, bárhogy is erõlködöm, hogy az észak-koreaiak fenyegetõznek az atomtámadással. Legfeljebb a megelõzó csapás visszavágásával, mint az irániak. Kizárt, hogy egy éhhalál szélén lévõ állam ilyen lépésre szánná el magát. Az a véleményem errõl, hogy a cion hatalom most nagyobb fenyegetésnek tartja Kínát, mint Iránt, ezért távol keleten akarnak kirobbantani háborút, hogy Kínát lefoglalják.
Ugyanaz a retorikát alkalmazzák, mint néhány hónapja Irán ellen. Most ismét szándékosan tévesztik az iránt.
Közben déli irányból befurakodnak ( magyar közremõködéssel is) Oroszország alá. Ezért megyünk most Kazahsztánba, az üzbégekhet, tadzsiikokhoz, Vietnamba. Valakik nagyon kevergetik a mocskos kártyalapjaikat.
Én már nagy keservesen megtanultam, hogy ha a zsidó média azt kürtöli az egész világon, hogy valamelyik állam megtámadná a másikat, annak fele sem igaz. Az igazság mindíg odaát van, a rémhír másik oldalán.
#2 | Perje - 2013. April 03. 10:51:28
A fenyegetést komolyan vevõ Amerika Kennedy lányát küldte nagykövetnek abba az országba, ahová elõször dobta le atombombáit minden különösebb elõzetes atomfenyegetés nélkül. Úgy látszik, a csapás nem gátja a barátságnak.
http://www.washingtonpost.com/blogs/w...ith-japan/
#3 | Kedvesi - 2013. April 03. 11:27:58
A bábok barátkoznak, az a dolguk.
Perje, Irán tele van ásványi kincsekkel, "fenyegetésnek" számít nekik, az is.
Perje, azt gondolod hogy az orosz olyan hülye hogy nem tudja hogy a zsidó innen is bepróbálkozik? Aztán fordítva sül el, mert kitüntetik a gasprom egyik vezíralakját, majd kínától vesznek fel pénzt a vasúti beruházásra.
#4 | Nergal - 2013. April 03. 11:31:17
De szép neve van a szakértõ úrnak!
#5 | kukackac - 2013. April 03. 13:53:32
Tudtad-e?

Izrael és Észak-Korea, annak ellenére, hogy átellenes végén az ázsiai kontinensen keserû ellenségei? Észak-Korea nem ismeri el Izraelt, és elítélte a kezelés a lakóhelyüket elhagyni kényszerült palesztinok.

http://translate.googleusercontent.co...-Db8oYEEdA
#6 | Geza - 2013. April 03. 20:12:21
Gyerekek, egy pár dolgot elfelejtettek közölni a mélyen tisztelt hírszerkesztõk.....

Az amcsik nemrég B2-es bombázókat telepítettek Dél-Koreába, amelyek ugye képesek nukleáris töltetet is cipelni. Ezen kívül Alaszkába támadó rakétákat raknának, Japánba pedig radarokat. Erre válaszolt Észak-Korea, nem arról van szó hogy mennyire õrültek és háborúrakészülõdõk lennének hanem elegük van hogy folyamatosan szorítják a hurkot a nyakuk körül...
#7 | Perje - 2013. April 04. 13:57:06
Így készül a" békés" Szöul és Washington az észak koreaiak megtámadásához. Természetesen a válaszcsapáshoz. A nagy hatótávolságú é-koreai rakéták miatt egyre kisebb távolságból figyelik az ellenség minden megmozdulását.
Talán õk sem hiszik, hogy Amerika nyugati partjára esetleg rakéta eshetne.
Nem is értem, hogy a fociban a kapus miért a kapuban áll, amikor a félpályáról is visszarúghatná a labdát.
http://www.mignews.com/news/photo/wor...77117.html

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték