Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Rendkívüli támogatás az államtól - Erre fordítanak több milliárdot
Még ma is jár apanázs a polgárháborúért!
Ha a történelem igazságos bíró, akkor az Egyesült Államok még a következõ évszázadban is fizet majd az iraki és az afganisztáni háború áldozatainak és leszármazottainak. Legalábbis az AP hírügynökség elmés kommentátora szerint. Mike Baker ugyanis kikurkászta, hogy csaknem másfélszáz esztendõvel az amerikai polgárháború lezárulása után, a polgárháborús veteránok leszármazottai még mindig szép kis apanázst kapnak a szövetségi kormánytól. Ki havonta, ki évente.
Az iraki invázió megindításának tizedik évfordulójára csinos kis összeállítás készült a háborús veteránok juttatásairól. (Az Egyesült Államokban egyébként szövetségi veteránügyi minisztérium is van.) E szerint a szövetségi kormányzat évente több mint negyvenmilliárd dolláros kompenzációt utal nem „csak" a polgárháború, hanem a spanyol-amerikai háború (igen, az 1898-as spanyol-amerikai háború!), az elsõ világháború, a második világégés, a koreai és a vietnami háború veteránjainak, illetve túlélõ rokonaiknak. És a summa viszonylag gyorsan növekszik. Az iraki és az afganisztáni veteránok mintegy negyvenöt százaléka ugyanis az elmúlt években nyújtotta be igényét, és várhatóan újabb igénylések is készülnek.
A vietnami háború veteránjai és rokonaik évente több mint huszonkétmilliárd dollárt kapnak, amely összeg kétszer akkora, mint az FBI éves költségvetése, a második világháborús veteránokra évi ötmilliárd dollárt „áldoznak", és még az elsõ világháború - egyébként már régen elhunyt - túlélõinek özvegyei is részesülnek havi rendszeres járadékból. Érdekes módon negyvenheten közülük nyolcvan év alattiak, ami azt jelenti, hogy még meg sem születtek, amikor az elsõ világháború véget ért. Húszas éveik elején jártak, amikor jóval idõsebb férjük, a hatvanas és a hetvenes években elhunyt, s õk, özvegyként, azóta kapják a havi járadékot...
Kétségtelen azonban, hogy a legmeghökkentõbb járadékosok azok, akik a spanyol-amerikai háború, illetve az amerikai polgárháború okán kapnak kompenzációt. Tízen a spanyol-amerikai háborúhoz köthetõen, és ketten pedig az amerikai polgárháború veteránjainak rokonaiként, leszármazottaiként kapnak évi apanázst.
Adatvédelmi szabályokra hivatkozva nem hozzák nyilvánosságra a járadékosok neveit, de az tudható, hogy a polgárháborús veteránok leszármazottainak járó évi nyolcszázhetvenhat dollárt egy észak-karolinai, és egy Tennessee államban élõ ember kapja. Életkorukból kikövetkeztethetõ, hogy 1920 és 1930 körül születtek, s az a polgárháborús veterán, aki Észak és Dél csatái idején fiatal volt, az 1920-as-1930-as években durván hetven-nyolcvan éves lehetett. Tehát a két járadékos a gyermeke, vagy az unokája lehet a (nyilvánvalóan) déli konföderációs veteránnak...
Ez egyébként nem teljesen újdonság. A nyolcvanhat esztendõs Juanita Tudor Lowrey közismert személyiség az Egyesült Államokban: õ a polgárháború egyik veteránjának leánya. Édesapja, Hugh Tudor, az unionisták (az északiak) seregében harcolt. Miután az elsõ felesége meghalt, Tudor - hetvenhárom évesen! - újra megházasodott, s 1920-ban elvette Juanita akkor harminchárom éves édesanyját. Juanita 1926-ban született meg. Ma Missouri államban él, és azt mondja, általában szkepticizmussal fogadják, õt is és történetét is, amikor arról beszél, hogy õ, bizony, tényleg a polgárháború egyik veteránjának a leánya, vagyis jogosult a járadékra...
E járadékoknak a háborúk hosszú távú financiális következményeire kell figyelmeztetniük a nemzetet - fogalmazott az összeállítás nyilvánosságra hozatala után, pár nappal ezelõtt, Patty Murray, az északnyugati Washington állam szenátora. „Amikor háborút indítunk, vagy háborúba megyünk, akkor bizony gondolnunk kell a jövõbeni költségekre is - mondta a demokrata párti szenátor. Alan Simpson, volt republikánus szenátor - maga is háborús veterán - ugyanakkor hozzátette: a washingtoni kormányzat vezetõinek, miközben az óriási államadósság lefaragásán dolgoznak, okvetlenül ügyelniük kell arra is, hogy a veteránok és hozzátartozóik továbbra is és változatlan összegben megkapják eddigi járadékaikat.
Link
Ha a történelem igazságos bíró, akkor az Egyesült Államok még a következõ évszázadban is fizet majd az iraki és az afganisztáni háború áldozatainak és leszármazottainak. Legalábbis az AP hírügynökség elmés kommentátora szerint. Mike Baker ugyanis kikurkászta, hogy csaknem másfélszáz esztendõvel az amerikai polgárháború lezárulása után, a polgárháborús veteránok leszármazottai még mindig szép kis apanázst kapnak a szövetségi kormánytól. Ki havonta, ki évente.
Az iraki invázió megindításának tizedik évfordulójára csinos kis összeállítás készült a háborús veteránok juttatásairól. (Az Egyesült Államokban egyébként szövetségi veteránügyi minisztérium is van.) E szerint a szövetségi kormányzat évente több mint negyvenmilliárd dolláros kompenzációt utal nem „csak" a polgárháború, hanem a spanyol-amerikai háború (igen, az 1898-as spanyol-amerikai háború!), az elsõ világháború, a második világégés, a koreai és a vietnami háború veteránjainak, illetve túlélõ rokonaiknak. És a summa viszonylag gyorsan növekszik. Az iraki és az afganisztáni veteránok mintegy negyvenöt százaléka ugyanis az elmúlt években nyújtotta be igényét, és várhatóan újabb igénylések is készülnek.
A vietnami háború veteránjai és rokonaik évente több mint huszonkétmilliárd dollárt kapnak, amely összeg kétszer akkora, mint az FBI éves költségvetése, a második világháborús veteránokra évi ötmilliárd dollárt „áldoznak", és még az elsõ világháború - egyébként már régen elhunyt - túlélõinek özvegyei is részesülnek havi rendszeres járadékból. Érdekes módon negyvenheten közülük nyolcvan év alattiak, ami azt jelenti, hogy még meg sem születtek, amikor az elsõ világháború véget ért. Húszas éveik elején jártak, amikor jóval idõsebb férjük, a hatvanas és a hetvenes években elhunyt, s õk, özvegyként, azóta kapják a havi járadékot...
Kétségtelen azonban, hogy a legmeghökkentõbb járadékosok azok, akik a spanyol-amerikai háború, illetve az amerikai polgárháború okán kapnak kompenzációt. Tízen a spanyol-amerikai háborúhoz köthetõen, és ketten pedig az amerikai polgárháború veteránjainak rokonaiként, leszármazottaiként kapnak évi apanázst.
Adatvédelmi szabályokra hivatkozva nem hozzák nyilvánosságra a járadékosok neveit, de az tudható, hogy a polgárháborús veteránok leszármazottainak járó évi nyolcszázhetvenhat dollárt egy észak-karolinai, és egy Tennessee államban élõ ember kapja. Életkorukból kikövetkeztethetõ, hogy 1920 és 1930 körül születtek, s az a polgárháborús veterán, aki Észak és Dél csatái idején fiatal volt, az 1920-as-1930-as években durván hetven-nyolcvan éves lehetett. Tehát a két járadékos a gyermeke, vagy az unokája lehet a (nyilvánvalóan) déli konföderációs veteránnak...
Ez egyébként nem teljesen újdonság. A nyolcvanhat esztendõs Juanita Tudor Lowrey közismert személyiség az Egyesült Államokban: õ a polgárháború egyik veteránjának leánya. Édesapja, Hugh Tudor, az unionisták (az északiak) seregében harcolt. Miután az elsõ felesége meghalt, Tudor - hetvenhárom évesen! - újra megházasodott, s 1920-ban elvette Juanita akkor harminchárom éves édesanyját. Juanita 1926-ban született meg. Ma Missouri államban él, és azt mondja, általában szkepticizmussal fogadják, õt is és történetét is, amikor arról beszél, hogy õ, bizony, tényleg a polgárháború egyik veteránjának a leánya, vagyis jogosult a járadékra...
E járadékoknak a háborúk hosszú távú financiális következményeire kell figyelmeztetniük a nemzetet - fogalmazott az összeállítás nyilvánosságra hozatala után, pár nappal ezelõtt, Patty Murray, az északnyugati Washington állam szenátora. „Amikor háborút indítunk, vagy háborúba megyünk, akkor bizony gondolnunk kell a jövõbeni költségekre is - mondta a demokrata párti szenátor. Alan Simpson, volt republikánus szenátor - maga is háborús veterán - ugyanakkor hozzátette: a washingtoni kormányzat vezetõinek, miközben az óriási államadósság lefaragásán dolgoznak, okvetlenül ügyelniük kell arra is, hogy a veteránok és hozzátartozóik továbbra is és változatlan összegben megkapják eddigi járadékaikat.
Link
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.