Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Aquinói Szent Tamás: A zsidók kormányzásáról (Latin eredetivel!)
Levél Margitnak, Brabantia hercegnõjének (1271.)
Elõszó
Megkaptam Excellenciád levelét, amelybõl teljes mértékig megértettem alattvalói kormányzásával kapcsolatos kegyes gondoskodását és Rendünk testvérei iránti odaadó szeretetét. Hála legyen ezért Istennek, aki beleadta az Ön szÃvébe e nagy erények magvait. De amit ugyanebben a levélben tõlem kért, hogy néhány kérdésére válaszoljak, számomra igen nehéz feladatnak bizonyult, egyrészt a tanÃtással együtt járó elfoglaltságom miatt, másrészt mivel nekem az tetszene, ha ezekkel kapcsolatban jártasabb személyek tanácsát kérné ki. De mivel úgy véltem, nem lenne illõ, hogy az Ön gondoskodását semmibe véve háttérbe vonuljak, vagy a szeretetét hálátlansággal viszonozzam, az Ön által feltett kérdésekre most válaszolni iparkodom, helyet adva az esetleges jobb véleménynek.
1. szakasz
Elsõként tehát Excellenciád azt kérdezte, hogy szabad-e Önnek a zsidóktól bizonyos idõpontban — és ha igen, mikor szabad — behajtást eszközölni.
Erre az abszolút értelemben feltett kérdésre azt lehet válaszolni, hogy a zsidók bûnük miatt méltán lesznek vagy lettek örökös rabszolgává téve, ahogy a törvények mondják, Ãgy az õ dolgaikat a különbözõ országok uralkodói elvehetik, mint sajátjukat, de azzal a megszorÃtással, hogy az életszükségleteik semmiképpen se legyenek tõlük elvonva. Minthogy azonban tisztességesen kell eljárnunk azokkal szemben is, akik kÃvülállók, nehogy az uralkodó neve kárhoztatva legyen, és az Apostol a saját példájára utalva arra figyelmeztet, hogy ne okozzunk megütközést se a zsidóknak, se a pogányoknak, se az Isten egyházának, úgy látszik, arra kell ügyelni, hogy tõlük olyan kényszerszolgáltatásokat ne követeljenek, amiket õk a múltban nem szoktak teljesÃteni, mivel a szokatlan dolgok szokták inkább az emberek lelkét megzavarni. Tehát az ilyen jellegû megszorÃtást figyelembe véve Excellenciád elõdeinek szokása szerint eszközölhet behajtást a zsidóktól, ha semmi más nem áll ennek útjában.
Úgy látszik azonban, amennyire ki lehet következtetni azokból, amiket ezt követõen kérdez, hogy azzal kapcsolatban támadhat kételye, hogy a jelek szerint a Brabantia területén élõ zsidóknak semmijük sincs azon kÃvül, amit gonosz uzsora által szereztek, ezért a következõ kérdése az, hogy szabad-e tõlük valamit követelni, mivel vissza kell térÃteniük az Ãgy kicsikart értékeket a tulajdonosoknak.
Úgy látszik tehát, azt a választ kell adnunk, hogy mivel a zsidók másoktól uzsorával kicsikart értékeket nem tarthatnak meg, ebbõl az következik, hogy ha Ön kapta meg ezen összegeket, ezeket nem tarthatja meg, kivéve, ha a zsidók azt esetleg Öntõl vagy elõdeitõl csikarták ki.
Ha pedig a zsidók másoktól csikartak ki uzsorával értékeket, és ezek be lettek hajtva tõlük, akkor vissza kell juttatni az értékeket azoknak, akik felé a zsidók kártérÃtésre kötelezettek, s ha ez nem lehetséges, kegyes célra kell fordÃtani a megyéspüspök vagy más komoly emberek tanácsai szerint, vagy pedig ezen értékeknek Brabantia közhasznát kell szolgálniuk, ha a szükség vagy a közösség érdeke úgy követeli.
A zsidóktól jelenleg is vissza lehet követelni az uzsorával szerzett, vissza nem térÃtett értékeket, elõdeinek szokása szerint, azzal a szándékkal, hogy azok az emlÃtett módon lesznek felhasználva.
2. szakasz
Másodszor azt kérdezte Excellenciád, hogy ha vétkezett a zsidó, lehet-e büntetni pénzbüntetéssel, mivel semmivel sem rendelkezik az uzsorával szerzett javakon kÃvül.
A mondottak értelmében úgy látszik, azt kell válaszolnunk, hogy célszerû a zsidót pénzbüntetéssel sújtani, nehogy az elkövetett bûnébõl haszonra tegyen szert. Sõt úgy látom, hogy a zsidó vagy bármely más uzsorás nagyobb büntetéssel büntetendõ, mint bárki más, amennyiben úgy Ãtélhetõ, hogy a tõle elvett pénz nem az õ tulajdona. A pénzbüntetéshez más büntetés is járulhat, nehogy úgy tûnjék, hogy csak abban áll a büntetés, hogy a zsidó a másoknak járó pénzt megszûnik birtokolni.
Az uzsorásoktól büntetés cÃmén elvett pénz pedig nem tartható meg, hanem azt az emlÃtett célokra kell fordÃtani, akkor is, ha a zsidók semmi mással nem rendelkeznek, mint az uzsorákkal.
Ha pedig azt mondaná valaki, hogy emiatt a fejedelmek megkárosodnak, ez a kár a saját hibájukból származik, mivel hanyagságukból ered. Jobb lett volna ugyanis, ha a zsidókat munkára kényszerÃtették volna a saját megélhetésük biztosÃtására, ahogyan ezt Itália különbözõ részeiben teszik, mint hogy tétlenül élnek és csupán uzsorából gazdagodnak, s Ãgy a fejedelmeik a maguk bevételeitõl meg vannak fosztva. Mert ugyanÃgy a saját hibájukból lennének a fejedelmek a maguk bevételeitõl megfosztva, ha megengednék, hogy az alattvalóik egyedül rablásból vagy lopásból éljenek. Ezek az alattvalók ugyanis a jogos tulajdonosoknak visszatérÃteni tartoznának mindazt, amit tõlük követelnek.
3. szakasz
Harmadszor az volt a kérdés, hogy ha a zsidók a büntetésen túl felkÃnálnak pénzt vagy valamilyen értéktárgyat, el lehet-e fogadni azt.
Úgy tûnik, erre azt kell válaszolni, hogy az Ãgy elfogadott pénzt vagy értéktárgyat vissza kell adni azoknak, akiknek a zsidók tartoznak, vagy más módon kell hasznosÃtani, amint fentebb mondottuk, akkor is, ha a zsidók semmi mással nem rendelkeznek, mint az uzsorákkal.
4. szakasz
Negyedszer az volt a kérdés, hogy ha Excellenciád többet kap a zsidóktól, mint amit a keresztények követelnek tõle, mit kell tenni a maradékkal.
Erre a válasz a már mondottak alapján nyilvánvaló.
Az ugyanis, hogy a keresztények kevesebbet követelnek, két ok miatt fordulhat elõ. Vagy azért esetleg, mert a zsidóknak van valamilyen az uzsorából szerzett nyereségen kÃvül, és ebben az esetben a fent emlÃtett megszorÃtással Excellenciád megtarthatja a szóban forgó maradékot, de a jelek szerint ugyanezt kell mondanunk, ha a zsidók olyanoktól csikarták ki az uzsorát, akik késõbb jóakaratúan azt nekik ajándékozták, de a zsidók mégis önként vállalkoztak az uzsora visszaadására. Vagy elõfordulhat, hogy azok, akiktõl az uzsorát kapták, eltûntek a nyilvánosság elõl, vagy azért mert meghaltak, vagy mert külföldön tartózkodnak, és akkor a zsidók kártérÃtésre vannak kötelezve. Ha azonban nem mutatkoznak meghatározott személyek, akiket a zsidók kártérÃteni kötelesek, úgy kell eljárni, ahogy fentebb mondottuk.
Amit pedig a zsidókról mondottunk, értelemszerûen vonatkozik mindenki másra is, akik az uzsora gonoszságát követik.
5. szakasz
Ötödször Excellenciád a hivatalnokairól kérdezte: szabad-e a zsidóknak tisztségeket eladni vagy tõlük kölcsönképpen valami olyat elfogadni, amihez a hivataluk folytán jutnak hozzá.
Úgy tûnik, erre azt kell válaszolni, hogy ez a kérdés két nehézséggel kapcsolatos, amelyek közül az elsõ a tisztségek eladásával függ össze.
Úgy látszik, ezzel kapcsolatban azt kell megfontolni, amit az Apostol mond: sok minden szabad, ami nem hasznos. Amikor Excellenciád a hivatalnokaira semmi mást nem bÃz, mint idõleges hatalommal járó tisztséget, nem látom, miért ne adhatná el az ilyen tisztségeket, ha olyan személyeknek adja el, akikrõl feltételezhetõ, hogy hasznosak az ilyen tisztségek gyakorlására, és nem olyan nagy áron adja el a tisztségeket, hogy azokat Excellenciád alattvalói megterhelés nélkül ne vásárolhatnák vissza.
De az ilyen eladás mégsem látszik hasznosnak. Elõször azért, mert gyakran elõfordul, hogy akik alkalmasabbak lennének az ilyen tisztségek gyakorlására, szegények ahhoz, hogy azokat képesek lennének megvásárolni, és még ha gazdagok is, akik jobbak, az ilyen tisztségek után nem járnak, és nem is áhÃtoznak a tisztségbõl származó nyereség után. Az következik tehát, hogy azokat a tisztségeket Excellenciád földjén többnyire olyanok vállalják el, akik rosszabbak, nagyravágyók és pénzéhesek, és valószÃnû, hogy az Ön alattvalóit elnyomják és az Ön érdekeit sem hûségesen szolgálják.
Ezért hasznosabbnak tûnik, hogy Excellenciád jó és alkalmas embereket válasszon a tisztségei betöltésére, akiket, ha vonakodnak is, szükség esetén vegyen rá arra, hogy vállalják el a feladatukat, mivel az õ jóságuk és szorgalmuk nagyobb gyarapodást fog eredményezni Önnek és alattvalóinak, mint amit Excellenciád a tisztségek eladásával elérni képes lenn. És ezt a tanácsot adta Mózes a rokonának: „Válassz ki a népbõl bölcs és istenfélõ férfiakat, akikben szeretet lakozik, és akik gyûlölik a fösvénységet, és nevezz ki közülük törzsi elöljárókat, századosokat, ötven fõbõl álló csoportok elöljáróit és tizedeseket, akik megÃtélik a népet minden idõben.”
Az e szakaszhoz tartozó második kétely pedig a kölcsönnel lehet kapcsolatos.
Úgy látszik, hogy errõl azt kell mondanunk, hogy ha azzal a feltétellel adnak kölcsönt, hogy tisztséghez jussanak, akkor ez kétségtelenül uzsora-jellegû megállapodás, mivel kölcsön fejében kapják meg a tisztséggel járó hatalmat. Ezért ezzel Excellenciád bûnre vezetõ alkalmat adna nekik, és õk maguk akkor kötelesek lennének lemondani az ily módon szerzett tisztségrõl. Ha azonban Excellenciád ingyen ad tisztségeket nekik, és ezt követõen kap tõlük kölcsönt, amit a tisztségük folytán visszakaphatnak, akkor ez minden bûn nélkül létrejöhet.
6. szakasz
Hatodszor az volt a kérdés, hogy szabad-e Önnek behajtásokat eszközölni a keresztény alattvalóin.
Ezzel kapcsolatban azt kell Excellenciádnak megfontolni, hogy a különbözõ földterületek fejedelmeit nem azért helyezi tisztségükbe Isten, hogy a maguk hasznát keressék, hanem azért, hogy a nép közös hasznát szolgálják.
Egyes fejedelmeket korholva ugyanis Ezékiel ezt mondja: „Fejedelmei olyanok, mint a prédát ragadozó farkasok. Vért ontanak, romlásba döntenek embereket és kapzsiságból nyereséget hajhásznak.” És máshelyütt ezt mondja egy bizonyos próféta: „Jaj Izrael pásztorainak, akik önmagukat legeltették. Nemde a pásztorok legeltetik a nyájat? Tejet ittatok, gyapjúval ruházkodtatok, minden hizlalt állatot leöltetek, de a nyájamat nem legeltettétek.” Ezért szabályozva lett a különbözõ fejedelmek jövedelme, hogy abból élvén tartózkodjanak alattvalóik kifosztásától. Ezért ugyanez a próféta Isten parancsára azt mondja: „A fejedelemnek birtoka lesz Izraelben, és a fejedelmek ezentúl ne pusztÃtsák a népemet.”
Elõfordul azonban némelykor, hogy a fejedelmeknek nincs elég jövedelmük a föld megõrzésére és azok elhárÃtására, akik azzal fenyegetik a fejedelmeket, hogy megakadályozzák azt, amire a fejedelmek ésszerûen törekednek. Ilyen esetekben jogos, hogy az alattvalók teremtsék elõ azt, amibõl a közös javuk biztosÃtható. Ezért van az, hogy bizonyos országokban õsi szokás alapján a fejedelmek bizonyos pénzhozzájárulásokat rónak ki, amelyek, ha nem mértéktelenül nagyok, bûn nélkül behajthatók, mivel az Apostol mondja: „Senki se katonáskodjék a maga költségén.” Ezért a fejedelem, aki a közjó érdekében katonáskodik, élhet a közösség pénzébõl, és a közfeladatokat intézheti az erre szánt jövedelmébõl; vagy ha ez nem áll rendelkezésre elegendõ mennyiségben, akkor abból, amit az egyes alattvalók összegyûjtenek.
Hasonló oknak tûnik, ha újonnan olyan eset merül fel, hogy nagyobb összeget kell fordÃtani a közjóra, vagy a fejedelem tisztes helyzetének fenntartására, mint amire saját jövedelme vagy a szokásos behajtások elegendõek lennének. Ha például ellenség támadja meg a fejedelem földjét, vagy valami hasonló eset merül fel. Ilyenkor ugyanis a szokásos behajtásokon kÃvül a fejedelmek az alattvalóiktól követelhetnek valamelyes többlet-hozzájárulást a közjó érdekében.
Ha azonban a megállapÃtott összegeken felül pusztán birtoklási vágyból avagy a rendetlen és mértéktelen kiadásaik fedezésére akarnának a fejedelmek követelni valamit, akkor ez teljességgel helytelen, meg nem engedett lenne. Ezért mondta Keresztelõ János a seregnek [katonáknak], akik hozzá jöttek: „Senkit se bántalmazzatok, ne rágalmazzatok, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.” A fejedelmek jövedelme ugyanis olyan, mintha a zsoldjuk lenne, amellyel meg kell elégedniük, és azon felül ne követeljenek semmit, kivéve az emlÃtett ok miatt, és ha a közös szükség megkÃvánja.
7. szakasz
Hetedszer az volt a kérdés, hogy ha az Ön hivatalnokai a jog rendjén kÃvül kicsikartak valamit az alattvalóitól, és az akár Excellenciád kezéhez jutott, akár nem, mi az Ön teendõje.
Ezzel kapcsolatban a válasz világos, mivel, ha az ilyen pénz az Ön kezéhez jutott, vissza kell térÃteni, vagy meghatározott személyeknek, ha lehetséges, vagy közhasznú célra kell fordÃtani, ha meghatározott személyek nem fellelhetõk. Ha pedig az ilyen pénz nem jutott el az Ön kezéhez, akkor Excellenciád köteles a hivatalnokait hasonló kártérÃtésre kényszerÃteni, még ha nem is ismertek bizonyos meghatározott személyek, akiktõl õk a pénzt beszedték, nehogy a maguk igazságtalanságából hasznot húzzanak; sõt Önnek õket emiatt súlyosabban kell megbüntetnie, hogy a többiek a hasonló tettektõl tartózkodjanak a jövõben, mivel „az ártalmas megbüntetéstõl az ostoba bölcsebbé válik”, ahogy Salamon mondja.
8. szakasz
Utoljára azt kérdezi Excellenciád, hogy jó-e, ha az Ön tartományában a zsidók a keresztényektõl megkülönbözetõ jelet viselni kényszerülnek.
Erre a válasz világos, mégpedig az egyetemes Zsinat határozata alapján: mindkét nemhez tartozó zsidókat minden keresztény tartományban, minden idõben más emberektõl valamilyen ruhadarabbal meg kell különböztetni. Ez számukra a saját Törvényükben is meg lett parancsolva, tudniillik az, hogy varrjanak rojtokat a köpenyük négy sarkára, amelyek által másoktól megkülönböztethetõk.
Kiváló vallásos Úrnõ!
Kérdéseire jelenleg ezek a válaszok jutnak eszembe. Ezek által nem akarom a magam véleményét Önre erõszakolni, hanem azt tanácsolom, hogy a jártasabbak véleményét kell követnie.
Éljen sokáig és virágozzék hosszú idõn át az Ön uralkodása!
Forrás: Opera Omnia Sancti Thomae Aquinatis.
Opuscula IV., Romae, 1998.
FordÃtotta: Tudós-Takács János.
Megjelent: Szittyakürt. 47. évfolyam 1. szám. (2008. január 15.)
Link
Elõszó
Megkaptam Excellenciád levelét, amelybõl teljes mértékig megértettem alattvalói kormányzásával kapcsolatos kegyes gondoskodását és Rendünk testvérei iránti odaadó szeretetét. Hála legyen ezért Istennek, aki beleadta az Ön szÃvébe e nagy erények magvait. De amit ugyanebben a levélben tõlem kért, hogy néhány kérdésére válaszoljak, számomra igen nehéz feladatnak bizonyult, egyrészt a tanÃtással együtt járó elfoglaltságom miatt, másrészt mivel nekem az tetszene, ha ezekkel kapcsolatban jártasabb személyek tanácsát kérné ki. De mivel úgy véltem, nem lenne illõ, hogy az Ön gondoskodását semmibe véve háttérbe vonuljak, vagy a szeretetét hálátlansággal viszonozzam, az Ön által feltett kérdésekre most válaszolni iparkodom, helyet adva az esetleges jobb véleménynek.
1. szakasz
Elsõként tehát Excellenciád azt kérdezte, hogy szabad-e Önnek a zsidóktól bizonyos idõpontban — és ha igen, mikor szabad — behajtást eszközölni.
Erre az abszolút értelemben feltett kérdésre azt lehet válaszolni, hogy a zsidók bûnük miatt méltán lesznek vagy lettek örökös rabszolgává téve, ahogy a törvények mondják, Ãgy az õ dolgaikat a különbözõ országok uralkodói elvehetik, mint sajátjukat, de azzal a megszorÃtással, hogy az életszükségleteik semmiképpen se legyenek tõlük elvonva. Minthogy azonban tisztességesen kell eljárnunk azokkal szemben is, akik kÃvülállók, nehogy az uralkodó neve kárhoztatva legyen, és az Apostol a saját példájára utalva arra figyelmeztet, hogy ne okozzunk megütközést se a zsidóknak, se a pogányoknak, se az Isten egyházának, úgy látszik, arra kell ügyelni, hogy tõlük olyan kényszerszolgáltatásokat ne követeljenek, amiket õk a múltban nem szoktak teljesÃteni, mivel a szokatlan dolgok szokták inkább az emberek lelkét megzavarni. Tehát az ilyen jellegû megszorÃtást figyelembe véve Excellenciád elõdeinek szokása szerint eszközölhet behajtást a zsidóktól, ha semmi más nem áll ennek útjában.
Úgy látszik azonban, amennyire ki lehet következtetni azokból, amiket ezt követõen kérdez, hogy azzal kapcsolatban támadhat kételye, hogy a jelek szerint a Brabantia területén élõ zsidóknak semmijük sincs azon kÃvül, amit gonosz uzsora által szereztek, ezért a következõ kérdése az, hogy szabad-e tõlük valamit követelni, mivel vissza kell térÃteniük az Ãgy kicsikart értékeket a tulajdonosoknak.
Úgy látszik tehát, azt a választ kell adnunk, hogy mivel a zsidók másoktól uzsorával kicsikart értékeket nem tarthatnak meg, ebbõl az következik, hogy ha Ön kapta meg ezen összegeket, ezeket nem tarthatja meg, kivéve, ha a zsidók azt esetleg Öntõl vagy elõdeitõl csikarták ki.
Ha pedig a zsidók másoktól csikartak ki uzsorával értékeket, és ezek be lettek hajtva tõlük, akkor vissza kell juttatni az értékeket azoknak, akik felé a zsidók kártérÃtésre kötelezettek, s ha ez nem lehetséges, kegyes célra kell fordÃtani a megyéspüspök vagy más komoly emberek tanácsai szerint, vagy pedig ezen értékeknek Brabantia közhasznát kell szolgálniuk, ha a szükség vagy a közösség érdeke úgy követeli.
A zsidóktól jelenleg is vissza lehet követelni az uzsorával szerzett, vissza nem térÃtett értékeket, elõdeinek szokása szerint, azzal a szándékkal, hogy azok az emlÃtett módon lesznek felhasználva.
2. szakasz
Másodszor azt kérdezte Excellenciád, hogy ha vétkezett a zsidó, lehet-e büntetni pénzbüntetéssel, mivel semmivel sem rendelkezik az uzsorával szerzett javakon kÃvül.
A mondottak értelmében úgy látszik, azt kell válaszolnunk, hogy célszerû a zsidót pénzbüntetéssel sújtani, nehogy az elkövetett bûnébõl haszonra tegyen szert. Sõt úgy látom, hogy a zsidó vagy bármely más uzsorás nagyobb büntetéssel büntetendõ, mint bárki más, amennyiben úgy Ãtélhetõ, hogy a tõle elvett pénz nem az õ tulajdona. A pénzbüntetéshez más büntetés is járulhat, nehogy úgy tûnjék, hogy csak abban áll a büntetés, hogy a zsidó a másoknak járó pénzt megszûnik birtokolni.
Az uzsorásoktól büntetés cÃmén elvett pénz pedig nem tartható meg, hanem azt az emlÃtett célokra kell fordÃtani, akkor is, ha a zsidók semmi mással nem rendelkeznek, mint az uzsorákkal.
Ha pedig azt mondaná valaki, hogy emiatt a fejedelmek megkárosodnak, ez a kár a saját hibájukból származik, mivel hanyagságukból ered. Jobb lett volna ugyanis, ha a zsidókat munkára kényszerÃtették volna a saját megélhetésük biztosÃtására, ahogyan ezt Itália különbözõ részeiben teszik, mint hogy tétlenül élnek és csupán uzsorából gazdagodnak, s Ãgy a fejedelmeik a maguk bevételeitõl meg vannak fosztva. Mert ugyanÃgy a saját hibájukból lennének a fejedelmek a maguk bevételeitõl megfosztva, ha megengednék, hogy az alattvalóik egyedül rablásból vagy lopásból éljenek. Ezek az alattvalók ugyanis a jogos tulajdonosoknak visszatérÃteni tartoznának mindazt, amit tõlük követelnek.
3. szakasz
Harmadszor az volt a kérdés, hogy ha a zsidók a büntetésen túl felkÃnálnak pénzt vagy valamilyen értéktárgyat, el lehet-e fogadni azt.
Úgy tûnik, erre azt kell válaszolni, hogy az Ãgy elfogadott pénzt vagy értéktárgyat vissza kell adni azoknak, akiknek a zsidók tartoznak, vagy más módon kell hasznosÃtani, amint fentebb mondottuk, akkor is, ha a zsidók semmi mással nem rendelkeznek, mint az uzsorákkal.
4. szakasz
Negyedszer az volt a kérdés, hogy ha Excellenciád többet kap a zsidóktól, mint amit a keresztények követelnek tõle, mit kell tenni a maradékkal.
Erre a válasz a már mondottak alapján nyilvánvaló.
Az ugyanis, hogy a keresztények kevesebbet követelnek, két ok miatt fordulhat elõ. Vagy azért esetleg, mert a zsidóknak van valamilyen az uzsorából szerzett nyereségen kÃvül, és ebben az esetben a fent emlÃtett megszorÃtással Excellenciád megtarthatja a szóban forgó maradékot, de a jelek szerint ugyanezt kell mondanunk, ha a zsidók olyanoktól csikarták ki az uzsorát, akik késõbb jóakaratúan azt nekik ajándékozták, de a zsidók mégis önként vállalkoztak az uzsora visszaadására. Vagy elõfordulhat, hogy azok, akiktõl az uzsorát kapták, eltûntek a nyilvánosság elõl, vagy azért mert meghaltak, vagy mert külföldön tartózkodnak, és akkor a zsidók kártérÃtésre vannak kötelezve. Ha azonban nem mutatkoznak meghatározott személyek, akiket a zsidók kártérÃteni kötelesek, úgy kell eljárni, ahogy fentebb mondottuk.
Amit pedig a zsidókról mondottunk, értelemszerûen vonatkozik mindenki másra is, akik az uzsora gonoszságát követik.
5. szakasz
Ötödször Excellenciád a hivatalnokairól kérdezte: szabad-e a zsidóknak tisztségeket eladni vagy tõlük kölcsönképpen valami olyat elfogadni, amihez a hivataluk folytán jutnak hozzá.
Úgy tûnik, erre azt kell válaszolni, hogy ez a kérdés két nehézséggel kapcsolatos, amelyek közül az elsõ a tisztségek eladásával függ össze.
Úgy látszik, ezzel kapcsolatban azt kell megfontolni, amit az Apostol mond: sok minden szabad, ami nem hasznos. Amikor Excellenciád a hivatalnokaira semmi mást nem bÃz, mint idõleges hatalommal járó tisztséget, nem látom, miért ne adhatná el az ilyen tisztségeket, ha olyan személyeknek adja el, akikrõl feltételezhetõ, hogy hasznosak az ilyen tisztségek gyakorlására, és nem olyan nagy áron adja el a tisztségeket, hogy azokat Excellenciád alattvalói megterhelés nélkül ne vásárolhatnák vissza.
De az ilyen eladás mégsem látszik hasznosnak. Elõször azért, mert gyakran elõfordul, hogy akik alkalmasabbak lennének az ilyen tisztségek gyakorlására, szegények ahhoz, hogy azokat képesek lennének megvásárolni, és még ha gazdagok is, akik jobbak, az ilyen tisztségek után nem járnak, és nem is áhÃtoznak a tisztségbõl származó nyereség után. Az következik tehát, hogy azokat a tisztségeket Excellenciád földjén többnyire olyanok vállalják el, akik rosszabbak, nagyravágyók és pénzéhesek, és valószÃnû, hogy az Ön alattvalóit elnyomják és az Ön érdekeit sem hûségesen szolgálják.
Ezért hasznosabbnak tûnik, hogy Excellenciád jó és alkalmas embereket válasszon a tisztségei betöltésére, akiket, ha vonakodnak is, szükség esetén vegyen rá arra, hogy vállalják el a feladatukat, mivel az õ jóságuk és szorgalmuk nagyobb gyarapodást fog eredményezni Önnek és alattvalóinak, mint amit Excellenciád a tisztségek eladásával elérni képes lenn. És ezt a tanácsot adta Mózes a rokonának: „Válassz ki a népbõl bölcs és istenfélõ férfiakat, akikben szeretet lakozik, és akik gyûlölik a fösvénységet, és nevezz ki közülük törzsi elöljárókat, századosokat, ötven fõbõl álló csoportok elöljáróit és tizedeseket, akik megÃtélik a népet minden idõben.”
Az e szakaszhoz tartozó második kétely pedig a kölcsönnel lehet kapcsolatos.
Úgy látszik, hogy errõl azt kell mondanunk, hogy ha azzal a feltétellel adnak kölcsönt, hogy tisztséghez jussanak, akkor ez kétségtelenül uzsora-jellegû megállapodás, mivel kölcsön fejében kapják meg a tisztséggel járó hatalmat. Ezért ezzel Excellenciád bûnre vezetõ alkalmat adna nekik, és õk maguk akkor kötelesek lennének lemondani az ily módon szerzett tisztségrõl. Ha azonban Excellenciád ingyen ad tisztségeket nekik, és ezt követõen kap tõlük kölcsönt, amit a tisztségük folytán visszakaphatnak, akkor ez minden bûn nélkül létrejöhet.
6. szakasz
Hatodszor az volt a kérdés, hogy szabad-e Önnek behajtásokat eszközölni a keresztény alattvalóin.
Ezzel kapcsolatban azt kell Excellenciádnak megfontolni, hogy a különbözõ földterületek fejedelmeit nem azért helyezi tisztségükbe Isten, hogy a maguk hasznát keressék, hanem azért, hogy a nép közös hasznát szolgálják.
Egyes fejedelmeket korholva ugyanis Ezékiel ezt mondja: „Fejedelmei olyanok, mint a prédát ragadozó farkasok. Vért ontanak, romlásba döntenek embereket és kapzsiságból nyereséget hajhásznak.” És máshelyütt ezt mondja egy bizonyos próféta: „Jaj Izrael pásztorainak, akik önmagukat legeltették. Nemde a pásztorok legeltetik a nyájat? Tejet ittatok, gyapjúval ruházkodtatok, minden hizlalt állatot leöltetek, de a nyájamat nem legeltettétek.” Ezért szabályozva lett a különbözõ fejedelmek jövedelme, hogy abból élvén tartózkodjanak alattvalóik kifosztásától. Ezért ugyanez a próféta Isten parancsára azt mondja: „A fejedelemnek birtoka lesz Izraelben, és a fejedelmek ezentúl ne pusztÃtsák a népemet.”
Elõfordul azonban némelykor, hogy a fejedelmeknek nincs elég jövedelmük a föld megõrzésére és azok elhárÃtására, akik azzal fenyegetik a fejedelmeket, hogy megakadályozzák azt, amire a fejedelmek ésszerûen törekednek. Ilyen esetekben jogos, hogy az alattvalók teremtsék elõ azt, amibõl a közös javuk biztosÃtható. Ezért van az, hogy bizonyos országokban õsi szokás alapján a fejedelmek bizonyos pénzhozzájárulásokat rónak ki, amelyek, ha nem mértéktelenül nagyok, bûn nélkül behajthatók, mivel az Apostol mondja: „Senki se katonáskodjék a maga költségén.” Ezért a fejedelem, aki a közjó érdekében katonáskodik, élhet a közösség pénzébõl, és a közfeladatokat intézheti az erre szánt jövedelmébõl; vagy ha ez nem áll rendelkezésre elegendõ mennyiségben, akkor abból, amit az egyes alattvalók összegyûjtenek.
Hasonló oknak tûnik, ha újonnan olyan eset merül fel, hogy nagyobb összeget kell fordÃtani a közjóra, vagy a fejedelem tisztes helyzetének fenntartására, mint amire saját jövedelme vagy a szokásos behajtások elegendõek lennének. Ha például ellenség támadja meg a fejedelem földjét, vagy valami hasonló eset merül fel. Ilyenkor ugyanis a szokásos behajtásokon kÃvül a fejedelmek az alattvalóiktól követelhetnek valamelyes többlet-hozzájárulást a közjó érdekében.
Ha azonban a megállapÃtott összegeken felül pusztán birtoklási vágyból avagy a rendetlen és mértéktelen kiadásaik fedezésére akarnának a fejedelmek követelni valamit, akkor ez teljességgel helytelen, meg nem engedett lenne. Ezért mondta Keresztelõ János a seregnek [katonáknak], akik hozzá jöttek: „Senkit se bántalmazzatok, ne rágalmazzatok, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.” A fejedelmek jövedelme ugyanis olyan, mintha a zsoldjuk lenne, amellyel meg kell elégedniük, és azon felül ne követeljenek semmit, kivéve az emlÃtett ok miatt, és ha a közös szükség megkÃvánja.
7. szakasz
Hetedszer az volt a kérdés, hogy ha az Ön hivatalnokai a jog rendjén kÃvül kicsikartak valamit az alattvalóitól, és az akár Excellenciád kezéhez jutott, akár nem, mi az Ön teendõje.
Ezzel kapcsolatban a válasz világos, mivel, ha az ilyen pénz az Ön kezéhez jutott, vissza kell térÃteni, vagy meghatározott személyeknek, ha lehetséges, vagy közhasznú célra kell fordÃtani, ha meghatározott személyek nem fellelhetõk. Ha pedig az ilyen pénz nem jutott el az Ön kezéhez, akkor Excellenciád köteles a hivatalnokait hasonló kártérÃtésre kényszerÃteni, még ha nem is ismertek bizonyos meghatározott személyek, akiktõl õk a pénzt beszedték, nehogy a maguk igazságtalanságából hasznot húzzanak; sõt Önnek õket emiatt súlyosabban kell megbüntetnie, hogy a többiek a hasonló tettektõl tartózkodjanak a jövõben, mivel „az ártalmas megbüntetéstõl az ostoba bölcsebbé válik”, ahogy Salamon mondja.
8. szakasz
Utoljára azt kérdezi Excellenciád, hogy jó-e, ha az Ön tartományában a zsidók a keresztényektõl megkülönbözetõ jelet viselni kényszerülnek.
Erre a válasz világos, mégpedig az egyetemes Zsinat határozata alapján: mindkét nemhez tartozó zsidókat minden keresztény tartományban, minden idõben más emberektõl valamilyen ruhadarabbal meg kell különböztetni. Ez számukra a saját Törvényükben is meg lett parancsolva, tudniillik az, hogy varrjanak rojtokat a köpenyük négy sarkára, amelyek által másoktól megkülönböztethetõk.
Kiváló vallásos Úrnõ!
Kérdéseire jelenleg ezek a válaszok jutnak eszembe. Ezek által nem akarom a magam véleményét Önre erõszakolni, hanem azt tanácsolom, hogy a jártasabbak véleményét kell követnie.
Éljen sokáig és virágozzék hosszú idõn át az Ön uralkodása!
Forrás: Opera Omnia Sancti Thomae Aquinatis.
Opuscula IV., Romae, 1998.
FordÃtotta: Tudós-Takács János.
Megjelent: Szittyakürt. 47. évfolyam 1. szám. (2008. január 15.)
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Alexandros
- 2013. April 06. 05:58:36
#2 |
kincses
- 2013. April 06. 08:29:23
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték