Szia Imi! Nem Ă­gĂŠrem hogy rĂśvid lesz az, amit Ă­rva, mondani szeretnĂŠk neked. Az sem biztos hogy olyan szintet kĂŠpviselek, mint te kĂśnyvek ĂŠs versek Ă­rĂłjakĂŠnt. KevĂŠs olyan embert ismerek, akik intelligenciĂĄban egyenrangĂşak volnĂĄnak veled.
A szívem még is azt súgja, "Írd meg ezt a levelet!"
De: mĂŠg mielĂľtt azt hinnĂŠd nyalĂĄsnak szĂĄnom ezt az egĂŠszet, NEM ezĂŠrt Ă­rok!
Annak idején, amikor úgymond beléptem az Életedbe a "PI" klubon, lángolt bennem a szkíta vér. Elég bárgyú, bár hangzatos címet adtam a levélnek, amit ki is raktál mindenki látására. Minden Igaz volt, minden sora és a cím is.
Amikor nyĂĄron talĂĄlkoztunk, sajnos valahogy Ăşgy alakult, nem tudtam elmondani egy nagyon fontos dolgot.
A GondviselĂŠs engem is megĂĄldott jĂłszĂ­vĂťsĂŠggel, ĂŠsszel, ĂŠs azzal hogy jĂłl bĂĄnjak a szavakkal. Gyerekkoromban is hallgattak rĂĄm, hĂźlyĂŠn hangzik, de felnĂŠztek rĂĄm ĂŠs tiszteltek a tĂśbbiek. A faluban ahol felnĂľttem, RajkĂĄn, mĂŠg pici koromban egy Tisztelt ĂŠs BĂślcs Ăśregember mondta ApĂĄmĂŠknak hogy nagy ember leszek majd egyszer...
Mindig éreztem magamban valamit, ami azt sugallta többre vagyok hivatott, de az Élet és a rossz döntések sora más utakra terelt.
Viszont ĂŠn most visszaterelem iromĂĄnyom menetĂŠt a cĂ­mre valĂł utalĂĄsra:
A szemedbe szerettem volna elmondani, mert Ă­gy helyes ĂŠs mert Ăľszinte fĂŠrfiember vagyok, de ĂŠn nem csinĂĄlhatom a nagy tĂśmegek elĂľtt, fĂľleg nem jutubra felkerĂźlĂľ videĂłkon nĂŠpĂźnk ĂŠbresztgetĂŠsĂŠt ĂŠs elgondolkodtatĂĄsĂĄt, mert nem vagyok rĂĄ mĂŠltĂł. Ezzel ĂĄrtanĂŠk az "Ăźgynek" ami nem csak egy Ăźgy, hanem a legnemesebb feladatok egyike Szerelmes HazĂĄnkban.
2000-ben elkövettem egy nagy hibát, amely bár az én téves döntésem következménye volt, s talán "Így is kellett lennie?" mégis megtörtént és megmásíthatatlan. Belekeveredtem valamibe, ami miatt 1,5 évet börtönben töltöttem. Isten Áldásával ha lesz módom találkozni veled, elmesélem részletesen is, de most nem fogom. Már régen nem szerepel sehol, az erkölcsi bizonyítványban sem, de megtörtént. Ha én mint szkíta erkölcsrõl szónokoló megjelennék ahogy te teszed, nem nehéz kitalálni, hamar akadna egy, aztán sok "jó" akaró, aki harsogná ország világ elõtt azt, amit tettem és amiért bár bõven megbûnhõdtem és megtanított egy s másra, mégis megtörtént.
Imi, Tisztellek ĂŠs BecsĂźllek! FelnĂŠzek rĂĄd ĂŠs tĂśbbet tanultam tĂľled, mint azt iskolĂĄban tanulhatna egy diĂĄk.
Nem voltam katona, de voltam máshol, ami sokkal keményebb hely annál. Tanultam rangjelzést, engedélykérést, stokizást, pakoltam sokszor újra és újra a szanaszét dobált ágynemût és a szekrényben lévõ dolgaimat. Hangszóró keltett, s be volt táblázva minden napom. Nem tettem esküt a Hazára, nem tanultam lõni, harcászkodni, de megtanultam használni azt, amivel megáldottak az Égiek, az eszemet. Megtanultam hogy egy a másfél év alatt 2-3-szor mondott "Köszönöm." szó mekkora Erõ, s hogy egy Otthonról kapott levél maga az Élet.
Nem alĂĄztak meg, mindvĂŠgig Ember maradtam, tudod mire cĂŠlzok ezzel. Amikor bekerĂźltem 60 kilĂł voltam, tiszta szĂĄlka, de vĂŠkony. Amikor kijĂśttem 90. Nem is ez a lĂŠnyeg, ĂŠs nem szĂŠpĂ­teni akarom azt, amit ma is ĂŠpp Ăşgy szĂŠgyellek.
Mår a gimiben túl voltam Adolf Mein Kamf-jån, s Mónus Áron íråsa a vÊgÊn úgy szorította a szívemet, hogy csak Êvekkel kÊsþbb Marschalkó Lajos kÜnyvei keltettÊk bennem ugyanazt a fåjdalmat Ês keserÝ tehetetlen gyomorfåjdító haragot, amit magyar ember Êrezhet. Túl voltam ciónÊk jegyzþkÜnyvÊn Ês tÜbb tiltott kÜnyvÜn.
MĂŠgsem tudtam semmit. Csak magĂĄval ragadott a sok hazafias ĂŠrzelmekre hajazĂł tĂśrtĂŠnĂŠs, mely filmeket, ĂşjsĂĄgokat, pĂĄrtot, vagy embert foglal magĂĄba.
Ma mĂĄr mosolygok azon, ahogy anno a nagy lelkesedĂŠs kĂśzepette eszembe sem jutott legalĂĄbb a fizimiskĂĄjĂĄt megnĂŠzni egy-egy "nagy magyar" megmondĂłnak...
Nem tudom nincs-e bennem zsidĂł, vagy cigĂĄny vĂŠr. Nem tudom bĂźszkĂŠlkedhetek-e olyan ĂľsĂśkkel, akik mĂŠltĂłak voltak magyarsĂĄgukra. MĂŠg annyi minden van, amit nem tudok...
Amikor gyerek voltam ĂŠs megkĂŠrdeztĂŠk, ha kĂ­vĂĄnhatnĂŠk valamit ami teljesĂźlne, mi lenne az? Ahogy most is sokan, akkor is volt aki hĂźlyĂŠnek nĂŠzett ezĂŠrt, de ĂŠn bĂślcs szerettem volna lenni. Nem gazdag, vagy akĂĄrmi, hanem bĂślcs. TalĂĄn most felnevetsz ezen te is, mekkora baromsĂĄg ez, persze, ha egyĂĄltalĂĄn elolvastad idĂĄig e levelet.
Minden videĂłdat lĂĄttam. S lĂĄttam ahogy ĂşriemberbĂľl hadvezĂŠrrĂŠ leszel. KĂśzben ĂŠszrevettem hogy "tĂźkrĂśt" nĂŠzek. Magamat nĂŠzem ĂŠs magamat hallgatom. TĂśbbet adtĂĄl nekem Ăşgy hogy mellettem sem voltĂĄl.
Büszke férfiember vagyok Imi, s nem egy nyikhaj gyáva kis "pasi". Amit írok, õszintén teszem és tiszta szívbõl! A Legmagasztosabb "ügyet" szolgálod, s ez emel magasra, mint Címerünket az Angyalok. Ha mentort kérnék a Gondviseléstõl, õ nem lenne más mint Posta Imre. Édesapa, férj, diplomás tanult ember, büszke és bátor férfi. Magyarok lámpása és tanítója. Példakép, Barát, Testvér

....