Míg a régi bak-elit karcosan zörög, a gramofon rekedtes hangon hörög, a karaván tovább döccen egy rubrikát. Új lemez már nincs, a régit kár nyüst-ölni, mert a tû is elkopott és a szim is inkább kakafoniára emlékeztet. Szagos káosz, és a klezmert 100+X tagú cigányvonós húzza, mint a döglött lóról a bõrt. A Föld moraját közben senki sem hallja, pedig már én sem kiáltok, miközben a Föld sem dübörög.

Ma nem leszek lĂŠnyegre tĂśrĂľ, hisz lefoglalnak a csipp-csupp Ăźgyek, a virĂĄgbimbĂłk ĂŠs vĂŠgre a farĂźgyek! A borsĂł mĂĄr bĂşvik, a gerle sem kuvik, de mind kĂŠszĂźl a fĂŠszekre ĂŠs tojik a zenĂŠszekre!

KĂśzben Ăşjabb behĂ­vĂłm ĂŠrkezett, mert Ă­gy jĂĄrhat mindenki, ki nem vĂŠtkezett! Most mit tegyek? Menjek, vagy ne menjek? Hisz ha megyek, mĂĄr nem hatolnom,hetelnem, hanem nĂŠgyelnem ĂŠs Ăśt-ĂślnĂśm kĂŠne, mert beszĂŠdnek mĂĄr helye nincs, hogy ĂŠrtelemnek nem volt hona. Hogy nem ĂŠrdekel mĂĄr ez! Mily kĂśzĂśnyĂśs az Ă­j, ha a tollas vesszĂľt eleresztĂŠ ĂŠs a cĂŠlban rezegve ĂĄll meg a surranĂł vĂŠgzet. Izguljon mĂĄs mĂĄr avĂŠgett!



De nem is ez indĂ­ttatta meg bennem a FĂśl-det, ami ĂŠppen lent van a talpunk alatt, hanem a zĂĄpor, ami elverte idĂŠn is mĂĄr szĂĄzszor.

MĂ­g a Selyemutat feltĂĄmasztjĂĄk KeletrĂľl Nyugatra, mĂĄs is zajlik, csak NyugatrĂłl Keletre. Nyomul a feszĂźltsĂŠg ĂŠs ugyan nem kĂ­vĂĄntam beleĂĄrtani magam, de Ăşjra sajog a kiment bokĂĄm, a tĂśrĂśtt karom, vĂĄllam, lĂĄbaim ĂŠs a sok heg rajtam fehĂŠrlik, mit a hĂł.

Kiszaladt a FĂśld a talpunk alĂłl ĂŠs fĂśldrengĂŠs-szagot ĂŠrzek, mert lennie kell, de nem Nyugaton, hol ilyenkor „szokott” aprĂłkat mocorogni, hanem Keleten egy zĂłnĂĄt ĂĄtlĂŠpve ĂĄll egy hullĂĄm kitĂśrni kĂŠszen. ElĂľjelek vannak ĂŠs az idĂľpont „kedvezĂľ”, a helyszĂ­n bizonytalan, de a feszĂźltsĂŠg tapinthatĂł.

Bennem is.