Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Izrael nagykövete az egyik legszegényebb magyar faluban
Izrael nagykövete az egyik legszegényebb magyar faluban
szerzõ
Stemler Miklós
publikálva2013. ápr. 12., 11:30
Egyszerû oktatási módszertannak indult, nagyköveti látogatás és diákcsereprogram lett belõle. A magyarmecskei és gilvánfai holokauszt történetét feldolgozó hátrányos helyzetû iskolásokat tegnap meglátogatta Ilan Mor izraeli nagykövet.
ValószÃnûleg álmában sem gondolta volna Heindl Péter történelemtanár, hogy munkamódszere, vagyis hogy a diákok a helyi idõsekkel beszélgetve ismerjék meg a közelmúlt történelmét, nemzetközi hullámokat kelt, és egy nagykövetet hoz majd el a néhány éve még Magyarország legszegényebb településének számÃtó Gilvánfára. Márpedig ez történt: Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete április 10-én látogatást tett az ország egyik legelmaradottabb régiójának számÃtó Ormánságban, és szándékai szerint ez csak az elsõ fázisa egy hosszú távú együttmûködésnek. (Interjúnkat az izraeli nagykövettel lásd keretes Ãrásunkban.)
Egy zsidó lány arcképe
Az egész történet egy régi fotóval kezdõdött. A kép egy fiatal magyarmecskei lányt, Ney Lilit ábrázolja, aki családjával együtt 1944-ben tûnt el a faluból. Az õ sorsuk felkutatásába vágtak bele 2008-ban a magyarmecskei általános iskola diákjai Heindl vezetésével, és a korszak még élõ szemtanúi (egyikük Ney Lili gyerekkori barátnõje) segÃtségével sikerült feltérképezniük az egykori zsidó közösséget, akiket mind egy szálig elhurcoltak 1944. április 26-án a faluból. A tizenhárom deportált közül ketten élték túl a koncentrációs tábort, egyikük – mint a kutatás során kiderült – Steiner László (ma már Szántó László), a falusi mészáros fia, ma is él. Az idõs férfi magyarmecskei látogatása alkalmával magával hozta megmaradt fotóit is a brutális módon véget ért békeidõkrõl: az egyiken a Steiner család néz ünneplõruhában a kamerába a házuk udvarán, a másikon a Steiner és a Ney család fiataljai mosolyognak helyi cigányok társaságában. Az elhurcoltak emlékét 2008 augusztusa óta emléktábla õrzi a magyarmecskei általános iskola falán, a helyi zsidók életérõl és haláláról szóló mikrotörténeti kutatást pedig újabb követte, ezúttal az 1950-es években elhurcolt kulák családokról. A magyarmecskei és gilvánfai gyerekek (a gilvánfaiak a szomszédos Magyarmecske iskolájába járnak) felfedezésérõl egy évvel ezelõtt Izrael egyik legnagyobb napilapja, a Haaretz számolt be, és ez keltette fel Ilan Mor nagykövet érdeklõdését, aki elõször Heindl Péterrel találkozott, majd maga is ellátogatott az Ormánságba.
Elhurcoltak még
2013. április 10-én már kora délután nagy a készülõdés Gilvánfán. Tán a legmagasabb rangú vendég érkezik, akit a helyiek valaha is fogadhattak, bár a közeli Magyarmecskét néhány évvel ezelõtt meglátogatta Sólyom László köztársasági elnök. Heindl Péter az érdeklõdõ falubelieknek magyarázza, hogy mi is az a nagykövet, miközben a helyi közösségi házban és tanodában gõzerõvel folyik a csinosÃtás. Bár Gilvánfa néhány évvel ezelõtt Magyarország legszegényebb települése kétes hÃrnevének örvendett, az utóbbi évek fejleményei óvatos optimizmusra adnak okot: a munka nélküli falusiak értelmes közmunkaprogramban vehetnek részt a mocsarasodásra hajlamos Ormánság elhanyagolt vÃzelvezetõ árkainak kiásása révén, a tanodának köszönhetõen pedig egyre több helyi diák jut el az érettségiig – ha minden Ãgy megy tovább, jövõre megduplázódik a falu érettségizettjeinek a száma. Négy óra után pár perccel begördül a borzalmas ormánsági utakon zötykölõdõ diplomáciai konvoj a magyarmecskei általános iskola udvarára, aminek egy része annak idején a falu prominens zsidó családjának, a Léderer famÃliának a birtokában volt. Ilan Mor megnézi az iskola dÃsztermét, amely a helyi zsidó közösség imahelyeként szolgált, majd röviden beszél látogatása céljáról.
Elmondja, hogy bár a magyarmecskei zsidók sorsa egy kis szelete csupán a több százezernyi lemészárolt magyar zsidó történetének, mégis fontos, hiszen bemutatja, hogyan éltek a zsidók a falusi közösségek szerves részeként. Az pedig – állapÃtja meg a nagykövet –, hogy mindezt általános iskolások kutatták fel tanáruk vezetésével, a jövõre nézve is reményt ad, hiszen ezek a gyerekek már a kulturális és etnikai másság ismeretével és elfogadásával nõnek fel. Balatoni Tamásné, az iskola igazgatója ehhez azt teszi hozzá, hogy ez kiemelten fontos abban az iskolában, ahol a diákok 60 százaléka cigány származású. Az itteni képzés alapvetése a multikulturalitás, amelynek részeként 2012 óta fesztivált is szerveznek Kavalkád néven, ahol más országok és népek kultúráival ismertetik meg a gyerekeket. Magyarmecskének a holokauszton kÃvül is kijutott a történelembõl, idézi fel Balogh Imre polgármester az 1950-es évek elején kitelepÃtett 17 kulákcsalád történetét – külön emlÃtve egyet, a saját családjáét. Az emlékezet úgy tartja, hogy az egyik családnak sikerült megszöknie a kitelepÃtés elõl és a környéken húzták meg magukat, ahol a téli hónapok során egy holokauszt-túlélõ látta el õket élelemmel.
Közös kincs
Az emléktábla megtekintése után irány Gilvánfa az egyre rosszabb utakon. A falu egész népe kicsõdül az út mellé megnézni a diplomáciai konvojt, és a tanoda is megtelik gyerekekkel, szülõkkel. Ilan Mor arról beszél, hogy az itteni gyerekek szerencsések, hogy olyan oktatójuk van, mint Heindl Péter, és hogy már gyerekkorukban a másság elfogadására tanÃtják õket. A látogatás több mint udvariassági vizit, a nagykövet hosszú távú együttmûködést tervez. Mond konkrétumot is: beszél a tanoda támogatásáról – láthatóan nagy szükség van például modern számÃtástechnikai eszközökre –, másrészt pedig izraeli és helyi gyerekek csereprogramjáról. A nagykövet frissen készült cigánykenyeret, azaz punyát kap ajándékba, majd a helyi zenekar népdalokat énekel: beást, lovárit, magyart, majd felcsendül egy erdélyi zsidó népdal is, a Szól a kakas már. A nagykövet is beszáll a múlt rekonstruálásába, és megfejti a dal héber nyelvû sorát: a lerombolt templom újra felépÃtésérõl, vagyis a messiás eljövetele utáni vágyról van benne szó.
„Ez minden kormány felelõssége” – interjú Ilan Morral
Magyar Narancs: Ez volt az Ön elsõ látogatása ezen a vidéken, Magyarország egyik legelmaradottabb régiójában. Milyen benyomások érték?
Ilan Mor: Valami teljesen új, teljesen más élmény ért, mintha egy nagyvárost, Budapestet, Debrecent vagy mondjuk Szegedet látogattam volna meg. Nagyon izgatott, nem boldog, de izgatott vagyok, hiszen ez a vidék, noha szerves része Magyarországnak, mégis egy másik aspektusa a magyarok életének. Nekem Magyarországon két dolgom van. Az egyik, hogy megismerjem az ittenieket, a másik, hogy saját országomat ismertessem meg velük. Ma fõleg az elsõvel foglalkoztam: ettem a kenyerükbõl, hallgattam a zenéjüket. Számomra ez fontos dolog.
MN: Méltatta a helyi diákok által végzett „detektÃvmunkát”, amellyel felderÃtették a magyarmecskei zsidók sorsát, és rekonstruálták életüket. Találkozott már hasonló mikrotörténeti kutatásokkal?
IM: Nem. Nagyon szimbolikus ez két nappal az izraeli holokauszt megemlékezések után, és hat nappal a magyarországiak elõtt – Isten tényleg rejtélyes módokon dolgozik. Amit itt Péter (Heindl Péter – S. M.) csinált, az teljesen egyedi. Egy évvel ezelõtt olvastam errõl egy izraeli napilapban, és azóta végig a fejemben volt. Jó ideig szorgalmaztam a vele való találkozást, majd miután ez megtörtént, arra kértem, hogy szervezze meg az itteni látogatásomat, mert számomra, Izraelben született zsidó számára nagyon fontos volt ennek az emléktáblának a megtekintése. Bár nem ismertem ezt a 11 meggyilkolt embert, õk az én testvéreim voltak. Brutális módon végeztek velük, és én tartozom nekik azzal, hogy megemlékezzem róluk.
MN: A kutatómunkában részt vevõ legtöbb diák cigány származású, az õ népük szintén szenvedett a második világháború idején.
IM: A zsidóellenességhez hasonló a cigányellenesség. Amit nem ismerünk, attól félünk, és ha félünk, akkor vagy támadunk, vagy elmenekülünk. Németországi szolgálatom idején mindig részt vettem a roma holokauszt áldozataira való megemlékezéseken is, ahogy Budapesten is. Mindez a kötelességem – nem nagykövetként, hanem emberi lényként és zsidóként.
MN: Az egyik legnagyobb társadalmi probléma ma Magyarországon a cigányság helyzete, és az ebbõl fakadó, egyre inkább élezõdõ feszültségek. Mi a helyzet Izraelben ezen a téren?
IM: Izraelben nagyszámú muszlim vallású arab él, akik ugyan kisebbséget alkotnak, de emellett egyenlõ jogokkal is rendelkeznek. Nem állÃtom, hogy a helyzet tökéletes vagy hogy elégedettek lehetnénk a dolgok állásával, mert ez nem igaz. Rengeteg teendõnk van még ezen a téren, de összességében az arab kisebbség élete Izraelben lényegesen jobb, mint rengeteg más országbeli kisebbségé. Hosszú út áll még elõttünk, de végig kell mennünk rajta, hiszen õk Izrael egyenlõ jogú állampolgárai, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy diszkrimináljuk õket. Már az Ószövetségben le van Ãrva, hogy a zsidóknak gondját kell viselniük azoknak, akik közöttük élnek, de nem zsidók. Ez minden kormány felelõssége, legyen az akár bal-, akár jobboldali: gondját kell viselnie a kisebbségeknek.
MN: Szóba került egy diákcsereprogram az itt élõ cigány és az izraeli gyerekek között. Mit gondol, mit nyerhetnek ezzel a két nép fiataljai?
IM: Elõször is láthatják, hogy sem a cigányok, sem a zsidók nem viselnek szarvakat. Ugyanúgy használják a Facebookot, ugyanolyan az arcuk – bár talán a bõrszÃnük kicsit eltér –, épp olyanok, mint bárki más. Ez pedig a legjobb kezdet az elõÃtéletek elleni küzdelemhez. Nem lesz egyszerû ennek a megszervezése, de megoldjuk; nem másnak Ãgérem ezt, hanem magamnak. Jövõre lesz a holokauszt hetvenedik évfordulója, és ez kiváló apropó arra, hogy a pécsi Gandhi gimnázium diákjai (ez az iskola szÃvja fel a gilvánfai és a magyarmecskei tovább tanulók jó részét – S. M.) és izraeli fiatalok között megvalósuljon ez a program.
http://magyarnara...map=%5B%5D
szerzõ
Stemler Miklós
publikálva2013. ápr. 12., 11:30
Egyszerû oktatási módszertannak indult, nagyköveti látogatás és diákcsereprogram lett belõle. A magyarmecskei és gilvánfai holokauszt történetét feldolgozó hátrányos helyzetû iskolásokat tegnap meglátogatta Ilan Mor izraeli nagykövet.
ValószÃnûleg álmában sem gondolta volna Heindl Péter történelemtanár, hogy munkamódszere, vagyis hogy a diákok a helyi idõsekkel beszélgetve ismerjék meg a közelmúlt történelmét, nemzetközi hullámokat kelt, és egy nagykövetet hoz majd el a néhány éve még Magyarország legszegényebb településének számÃtó Gilvánfára. Márpedig ez történt: Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete április 10-én látogatást tett az ország egyik legelmaradottabb régiójának számÃtó Ormánságban, és szándékai szerint ez csak az elsõ fázisa egy hosszú távú együttmûködésnek. (Interjúnkat az izraeli nagykövettel lásd keretes Ãrásunkban.)
Egy zsidó lány arcképe
Az egész történet egy régi fotóval kezdõdött. A kép egy fiatal magyarmecskei lányt, Ney Lilit ábrázolja, aki családjával együtt 1944-ben tûnt el a faluból. Az õ sorsuk felkutatásába vágtak bele 2008-ban a magyarmecskei általános iskola diákjai Heindl vezetésével, és a korszak még élõ szemtanúi (egyikük Ney Lili gyerekkori barátnõje) segÃtségével sikerült feltérképezniük az egykori zsidó közösséget, akiket mind egy szálig elhurcoltak 1944. április 26-án a faluból. A tizenhárom deportált közül ketten élték túl a koncentrációs tábort, egyikük – mint a kutatás során kiderült – Steiner László (ma már Szántó László), a falusi mészáros fia, ma is él. Az idõs férfi magyarmecskei látogatása alkalmával magával hozta megmaradt fotóit is a brutális módon véget ért békeidõkrõl: az egyiken a Steiner család néz ünneplõruhában a kamerába a házuk udvarán, a másikon a Steiner és a Ney család fiataljai mosolyognak helyi cigányok társaságában. Az elhurcoltak emlékét 2008 augusztusa óta emléktábla õrzi a magyarmecskei általános iskola falán, a helyi zsidók életérõl és haláláról szóló mikrotörténeti kutatást pedig újabb követte, ezúttal az 1950-es években elhurcolt kulák családokról. A magyarmecskei és gilvánfai gyerekek (a gilvánfaiak a szomszédos Magyarmecske iskolájába járnak) felfedezésérõl egy évvel ezelõtt Izrael egyik legnagyobb napilapja, a Haaretz számolt be, és ez keltette fel Ilan Mor nagykövet érdeklõdését, aki elõször Heindl Péterrel találkozott, majd maga is ellátogatott az Ormánságba.
Elhurcoltak még
2013. április 10-én már kora délután nagy a készülõdés Gilvánfán. Tán a legmagasabb rangú vendég érkezik, akit a helyiek valaha is fogadhattak, bár a közeli Magyarmecskét néhány évvel ezelõtt meglátogatta Sólyom László köztársasági elnök. Heindl Péter az érdeklõdõ falubelieknek magyarázza, hogy mi is az a nagykövet, miközben a helyi közösségi házban és tanodában gõzerõvel folyik a csinosÃtás. Bár Gilvánfa néhány évvel ezelõtt Magyarország legszegényebb települése kétes hÃrnevének örvendett, az utóbbi évek fejleményei óvatos optimizmusra adnak okot: a munka nélküli falusiak értelmes közmunkaprogramban vehetnek részt a mocsarasodásra hajlamos Ormánság elhanyagolt vÃzelvezetõ árkainak kiásása révén, a tanodának köszönhetõen pedig egyre több helyi diák jut el az érettségiig – ha minden Ãgy megy tovább, jövõre megduplázódik a falu érettségizettjeinek a száma. Négy óra után pár perccel begördül a borzalmas ormánsági utakon zötykölõdõ diplomáciai konvoj a magyarmecskei általános iskola udvarára, aminek egy része annak idején a falu prominens zsidó családjának, a Léderer famÃliának a birtokában volt. Ilan Mor megnézi az iskola dÃsztermét, amely a helyi zsidó közösség imahelyeként szolgált, majd röviden beszél látogatása céljáról.
Elmondja, hogy bár a magyarmecskei zsidók sorsa egy kis szelete csupán a több százezernyi lemészárolt magyar zsidó történetének, mégis fontos, hiszen bemutatja, hogyan éltek a zsidók a falusi közösségek szerves részeként. Az pedig – állapÃtja meg a nagykövet –, hogy mindezt általános iskolások kutatták fel tanáruk vezetésével, a jövõre nézve is reményt ad, hiszen ezek a gyerekek már a kulturális és etnikai másság ismeretével és elfogadásával nõnek fel. Balatoni Tamásné, az iskola igazgatója ehhez azt teszi hozzá, hogy ez kiemelten fontos abban az iskolában, ahol a diákok 60 százaléka cigány származású. Az itteni képzés alapvetése a multikulturalitás, amelynek részeként 2012 óta fesztivált is szerveznek Kavalkád néven, ahol más országok és népek kultúráival ismertetik meg a gyerekeket. Magyarmecskének a holokauszton kÃvül is kijutott a történelembõl, idézi fel Balogh Imre polgármester az 1950-es évek elején kitelepÃtett 17 kulákcsalád történetét – külön emlÃtve egyet, a saját családjáét. Az emlékezet úgy tartja, hogy az egyik családnak sikerült megszöknie a kitelepÃtés elõl és a környéken húzták meg magukat, ahol a téli hónapok során egy holokauszt-túlélõ látta el õket élelemmel.
Közös kincs
Az emléktábla megtekintése után irány Gilvánfa az egyre rosszabb utakon. A falu egész népe kicsõdül az út mellé megnézni a diplomáciai konvojt, és a tanoda is megtelik gyerekekkel, szülõkkel. Ilan Mor arról beszél, hogy az itteni gyerekek szerencsések, hogy olyan oktatójuk van, mint Heindl Péter, és hogy már gyerekkorukban a másság elfogadására tanÃtják õket. A látogatás több mint udvariassági vizit, a nagykövet hosszú távú együttmûködést tervez. Mond konkrétumot is: beszél a tanoda támogatásáról – láthatóan nagy szükség van például modern számÃtástechnikai eszközökre –, másrészt pedig izraeli és helyi gyerekek csereprogramjáról. A nagykövet frissen készült cigánykenyeret, azaz punyát kap ajándékba, majd a helyi zenekar népdalokat énekel: beást, lovárit, magyart, majd felcsendül egy erdélyi zsidó népdal is, a Szól a kakas már. A nagykövet is beszáll a múlt rekonstruálásába, és megfejti a dal héber nyelvû sorát: a lerombolt templom újra felépÃtésérõl, vagyis a messiás eljövetele utáni vágyról van benne szó.
„Ez minden kormány felelõssége” – interjú Ilan Morral
Magyar Narancs: Ez volt az Ön elsõ látogatása ezen a vidéken, Magyarország egyik legelmaradottabb régiójában. Milyen benyomások érték?
Ilan Mor: Valami teljesen új, teljesen más élmény ért, mintha egy nagyvárost, Budapestet, Debrecent vagy mondjuk Szegedet látogattam volna meg. Nagyon izgatott, nem boldog, de izgatott vagyok, hiszen ez a vidék, noha szerves része Magyarországnak, mégis egy másik aspektusa a magyarok életének. Nekem Magyarországon két dolgom van. Az egyik, hogy megismerjem az ittenieket, a másik, hogy saját országomat ismertessem meg velük. Ma fõleg az elsõvel foglalkoztam: ettem a kenyerükbõl, hallgattam a zenéjüket. Számomra ez fontos dolog.
MN: Méltatta a helyi diákok által végzett „detektÃvmunkát”, amellyel felderÃtették a magyarmecskei zsidók sorsát, és rekonstruálták életüket. Találkozott már hasonló mikrotörténeti kutatásokkal?
IM: Nem. Nagyon szimbolikus ez két nappal az izraeli holokauszt megemlékezések után, és hat nappal a magyarországiak elõtt – Isten tényleg rejtélyes módokon dolgozik. Amit itt Péter (Heindl Péter – S. M.) csinált, az teljesen egyedi. Egy évvel ezelõtt olvastam errõl egy izraeli napilapban, és azóta végig a fejemben volt. Jó ideig szorgalmaztam a vele való találkozást, majd miután ez megtörtént, arra kértem, hogy szervezze meg az itteni látogatásomat, mert számomra, Izraelben született zsidó számára nagyon fontos volt ennek az emléktáblának a megtekintése. Bár nem ismertem ezt a 11 meggyilkolt embert, õk az én testvéreim voltak. Brutális módon végeztek velük, és én tartozom nekik azzal, hogy megemlékezzem róluk.
MN: A kutatómunkában részt vevõ legtöbb diák cigány származású, az õ népük szintén szenvedett a második világháború idején.
IM: A zsidóellenességhez hasonló a cigányellenesség. Amit nem ismerünk, attól félünk, és ha félünk, akkor vagy támadunk, vagy elmenekülünk. Németországi szolgálatom idején mindig részt vettem a roma holokauszt áldozataira való megemlékezéseken is, ahogy Budapesten is. Mindez a kötelességem – nem nagykövetként, hanem emberi lényként és zsidóként.
MN: Az egyik legnagyobb társadalmi probléma ma Magyarországon a cigányság helyzete, és az ebbõl fakadó, egyre inkább élezõdõ feszültségek. Mi a helyzet Izraelben ezen a téren?
IM: Izraelben nagyszámú muszlim vallású arab él, akik ugyan kisebbséget alkotnak, de emellett egyenlõ jogokkal is rendelkeznek. Nem állÃtom, hogy a helyzet tökéletes vagy hogy elégedettek lehetnénk a dolgok állásával, mert ez nem igaz. Rengeteg teendõnk van még ezen a téren, de összességében az arab kisebbség élete Izraelben lényegesen jobb, mint rengeteg más országbeli kisebbségé. Hosszú út áll még elõttünk, de végig kell mennünk rajta, hiszen õk Izrael egyenlõ jogú állampolgárai, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy diszkrimináljuk õket. Már az Ószövetségben le van Ãrva, hogy a zsidóknak gondját kell viselniük azoknak, akik közöttük élnek, de nem zsidók. Ez minden kormány felelõssége, legyen az akár bal-, akár jobboldali: gondját kell viselnie a kisebbségeknek.
MN: Szóba került egy diákcsereprogram az itt élõ cigány és az izraeli gyerekek között. Mit gondol, mit nyerhetnek ezzel a két nép fiataljai?
IM: Elõször is láthatják, hogy sem a cigányok, sem a zsidók nem viselnek szarvakat. Ugyanúgy használják a Facebookot, ugyanolyan az arcuk – bár talán a bõrszÃnük kicsit eltér –, épp olyanok, mint bárki más. Ez pedig a legjobb kezdet az elõÃtéletek elleni küzdelemhez. Nem lesz egyszerû ennek a megszervezése, de megoldjuk; nem másnak Ãgérem ezt, hanem magamnak. Jövõre lesz a holokauszt hetvenedik évfordulója, és ez kiváló apropó arra, hogy a pécsi Gandhi gimnázium diákjai (ez az iskola szÃvja fel a gilvánfai és a magyarmecskei tovább tanulók jó részét – S. M.) és izraeli fiatalok között megvalósuljon ez a program.
http://magyarnara...map=%5B%5D
Hozzaszolasok
#1 |
Holdas
- 2013. April 19. 09:11:13
#2 |
Bulcsu
- 2013. April 19. 09:11:29
#3 |
Perje
- 2013. April 19. 10:55:33
#4 |
Holdas
- 2013. April 19. 12:59:43
#5 |
keepfargo
- 2013. April 19. 17:14:21
#6 |
mindannyiunknak
- 2013. April 19. 18:15:13
#7 |
9323
- 2013. April 20. 04:30:11
#8 |
Bulcsu
- 2013. April 20. 06:26:37
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték