Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Az IMF már elvesztette a kapcsolatát a valósággal?
Megváltozott a világ a Nemzetközi Valutaalap (IMF) létrehozása óta, a szervezet mostanra elveszítette minden kapcsolatát a valósággal, a dollár-rendszernek pedig leáldozott - írja Bengt Saelensminde, a MoneyWeek pénzügyi hírportál publicistája.
Hirdetés
A háborúk korából nõtt ki
Felidézi, hogy az IMF két hatalmas pusztítást hozó világháború után alakult meg abból a megfontolásból, hogy bár a háborúknak számtalan oka lehet, ebbõl az egyik biztosan az, hogy a nemzetközi kereskedelem - vagy annak hiánya - a nemzetek között ellenségeskedést tud szítani. Az elgondolás az volt, hogy csak egy globális szabály- és intézményrendszer képes fellendíteni a világkereskedelmet és garantálni a világbékét.
Mivel az Egyesült Államok gyõztesen és ereje teljében került ki a világháborúból, magától értetõdõ volt, hogy a dollár vette át a globális tartalékdeviza szerepét. Korábban több aranyfedezetû deviza is vetekedett egymással a kitüntetõ szerepért. Ez azonban a dollár elõtérbe kerülésével megváltozott, és az IMF vált a dollárban történt fizetések nemzetközi klíring-házává. A nemzetek mindent dollárban egyenlítettek ki - mégpedig aranyra váltható dollárban.
A rendszer nem a pénznyomtatásra lett kitalálva
A Kereskedelmi Világszervezet (WTO), a Világbank és az IMF egyaránt része volt a Bretton Woods-i egyezménynek, ami washingtoni központtal az idõk végezetéig mûködött volna. Az Egyesült Államok azonban menet közben megváltoztatta a játékszabályokat, és megszüntette a dollár aranyra válthatóságát. A 2008-as pénzügyi válságban pedig az Egyesült Államok már úgy látta jónak, hogy ha a pénzügyi rendszer életben tartásához pénz kell, hát akkor nyomtatni kell. A rendszer azonban eredetileg nem erre épült fel - mutat rá írásában Bengt Saelensminde. Eddig ha egy nemzetnek pénzre volt szüksége, akkor ki kellett járnia magának egy IMF-hitelt. Az IMF mára tehát feladat nélkül maradt - kivéve persze azon országok hitelezését, amelyeknek már nincs saját jegybankjuk.
Az eladósodott euróövezeti perifériális országok lehetetlen helyzetbe kerültek. Nem áll már módjukban leértékelni devizájukat, de még pénzt teremteni sem. Az egyetlen amit tehetnek az, hogy kérnek másoktól, például az IMF-tõl vagy az EU-tól.
Ezért nem értik a feltörekvõk a Valutaalapot
Ez a szerzõ szerint látszólag erõs pozícióba helyezi az IMF-et, mert kénye-kedve szerint regulázhatja meg a támogatására szoruló országokat. Valójában azonban már minden hatalmát elveszítette. A feltörekvõ és fejlõdõ országok például egyszerûen nem is értik, mi dolguk lenne nekik egy olyan szervezettel, ami semmi mást nem tesz azon kívül, hogy "pénzeli a régi világrend fennmaradását". Az IMF-re és a dollárra mint globális tartalékdevizára épülõ nemzetközi pénzügyi rendszernek leáldozott - véli Bengt Saelensminde.
Ezzel szemben viszont megindult az aranyfedezetû devizákra épülõ globális pénzügyi rendszer helyreállítása. Annak tudatában, hogy az IMF-re már nem lehet támaszkodni, a jegybankok megkezdték saját független rendszereik kiépítését - ami a gyakorlatban aranyvásárlást és -tartalékolást jelent - mutat rá.
Az arany árának legutóbbi zuhanásakor is megfigyelhetõ volt a fizikai arany iránt jelentkezõ kereslet robbanásszerû emelkedése. A fizikai arany fokozatosan tûnik el a pénzügyi rendszerbõl, és landol jegybankok vagy magánbefektetõk trezorjaiban.
Végsõ soron manapság már a legjobb figyelmen kívül hagyni amit az IMF mond, mert egy letûnt kort képvisel. Ehelyett mindenhol saját jegybank kell, saját szabályokkal - írja Bengt Saelensminde.
Hirdetés
A háborúk korából nõtt ki
Felidézi, hogy az IMF két hatalmas pusztítást hozó világháború után alakult meg abból a megfontolásból, hogy bár a háborúknak számtalan oka lehet, ebbõl az egyik biztosan az, hogy a nemzetközi kereskedelem - vagy annak hiánya - a nemzetek között ellenségeskedést tud szítani. Az elgondolás az volt, hogy csak egy globális szabály- és intézményrendszer képes fellendíteni a világkereskedelmet és garantálni a világbékét.
Mivel az Egyesült Államok gyõztesen és ereje teljében került ki a világháborúból, magától értetõdõ volt, hogy a dollár vette át a globális tartalékdeviza szerepét. Korábban több aranyfedezetû deviza is vetekedett egymással a kitüntetõ szerepért. Ez azonban a dollár elõtérbe kerülésével megváltozott, és az IMF vált a dollárban történt fizetések nemzetközi klíring-házává. A nemzetek mindent dollárban egyenlítettek ki - mégpedig aranyra váltható dollárban.
A rendszer nem a pénznyomtatásra lett kitalálva
A Kereskedelmi Világszervezet (WTO), a Világbank és az IMF egyaránt része volt a Bretton Woods-i egyezménynek, ami washingtoni központtal az idõk végezetéig mûködött volna. Az Egyesült Államok azonban menet közben megváltoztatta a játékszabályokat, és megszüntette a dollár aranyra válthatóságát. A 2008-as pénzügyi válságban pedig az Egyesült Államok már úgy látta jónak, hogy ha a pénzügyi rendszer életben tartásához pénz kell, hát akkor nyomtatni kell. A rendszer azonban eredetileg nem erre épült fel - mutat rá írásában Bengt Saelensminde. Eddig ha egy nemzetnek pénzre volt szüksége, akkor ki kellett járnia magának egy IMF-hitelt. Az IMF mára tehát feladat nélkül maradt - kivéve persze azon országok hitelezését, amelyeknek már nincs saját jegybankjuk.
Az eladósodott euróövezeti perifériális országok lehetetlen helyzetbe kerültek. Nem áll már módjukban leértékelni devizájukat, de még pénzt teremteni sem. Az egyetlen amit tehetnek az, hogy kérnek másoktól, például az IMF-tõl vagy az EU-tól.
Ezért nem értik a feltörekvõk a Valutaalapot
Ez a szerzõ szerint látszólag erõs pozícióba helyezi az IMF-et, mert kénye-kedve szerint regulázhatja meg a támogatására szoruló országokat. Valójában azonban már minden hatalmát elveszítette. A feltörekvõ és fejlõdõ országok például egyszerûen nem is értik, mi dolguk lenne nekik egy olyan szervezettel, ami semmi mást nem tesz azon kívül, hogy "pénzeli a régi világrend fennmaradását". Az IMF-re és a dollárra mint globális tartalékdevizára épülõ nemzetközi pénzügyi rendszernek leáldozott - véli Bengt Saelensminde.
Ezzel szemben viszont megindult az aranyfedezetû devizákra épülõ globális pénzügyi rendszer helyreállítása. Annak tudatában, hogy az IMF-re már nem lehet támaszkodni, a jegybankok megkezdték saját független rendszereik kiépítését - ami a gyakorlatban aranyvásárlást és -tartalékolást jelent - mutat rá.
Az arany árának legutóbbi zuhanásakor is megfigyelhetõ volt a fizikai arany iránt jelentkezõ kereslet robbanásszerû emelkedése. A fizikai arany fokozatosan tûnik el a pénzügyi rendszerbõl, és landol jegybankok vagy magánbefektetõk trezorjaiban.
Végsõ soron manapság már a legjobb figyelmen kívül hagyni amit az IMF mond, mert egy letûnt kort képvisel. Ehelyett mindenhol saját jegybank kell, saját szabályokkal - írja Bengt Saelensminde.
Hozzaszolasok
#1 |
postaimre
- 2013. April 21. 10:39:21
#2 |
postaimre
- 2013. April 21. 10:45:22
#3 |
torokgyik
- 2013. April 21. 18:11:57
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.