Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Egy végsõkig elkeseredett, rokkantnyugdíjas pécsi bányász üzenete
Szia Imre! Küldök egy levelet ami a neten felbukkangat! Ha gondolod használd fel.
üdv.
Az alábbi olvasói levelet az elkeseredettség szülte: írója egy rehabilitációs felülvizsgálaton nemrég átesett bányász, akit egy infarktus után és számos betegséggel terhelten is munkára alkalmasnak ítéltek, s ha nem tud elhelyezkedni, ezután összesen 28 ezer forint havi ellátásra lesz jogosult. Alábbi levele (melynek az "Egy komplex felülvizsgálat margójára" címet adta) az elmúlt két évtized gazdaságpolitikájának kritikája is egyben - az úgynevezett "kisember" üzenete.
"Hát megjött, nincs tovább.
Kikerültem a szociális háló óvó ölébõl, mint Ádám és Éva a paradicsomból. Pedig reménykedtem, mert ugye a remény hal meg utoljára. Reménykedtem, hogy lesz egy titkos összekacsintás, egy hallgatólagos megállapodás, hogy aki a bányában rokkant azt mégsem. De most itt áll a kezemben fogott papíron: 40%, rehabilitálható, 28 000 ft/hó, 3 évig.
Legszívesebben összegyûrném és a kukába hajítanám az egész paksamétát, de nem teszem, kell még. Bányász énem nem engedi, hogy harc nélkül feladjam, fellebbezek a végtelenségig, nem adom olcsón a bõrömet. Igaz értelme nincsen, de megcsúfolnám az Apámat, akivel a szilikózis végzett, és azok emlékét, akik a föld alatt adták az életüket ezért az országért, ha ilyen könnyen feladnám.
Pedig ebben bíztatok, hogy sokan feladják!
Mert piszkos munka a bányászkodás, meg az is, amit most mûveltek velünk, csak az egyik azért, mert a föld gyomrában, koszban, mocsokban, örök életveszélyben végezzük, a másikat pedig egy napfényes tiszta irodában, fehér asztal mögött, mások életével szórakozva. Nekünk hõseink vannak, akik neve örökre bele van vésve a bányászat emlékköveibe, nektek meg csak áldozataitok lesznek, akikrõl senki nem fog tudni, csak az a fejfa, ahova utoljára lesz a szerencsétlen neve felírva ebben az életben.
Mertétek volna ezt megcsinálni a 90-es években? Azért akkor még nem voltatok ekkora legények, mert még túl sokan voltunk.
A magyarországi ellenállás méregfogát kellett kihúzni, felszámolni, hogy nyugodtan tudjátok az országot oda juttatni, ahova juttattátok.
Most, amikor bányásszal már csak az orvosi rendelõben, kórházban vagy a nyugdíjas klubokban lehet találkozni, most már mertek keménykedni. Most már vissza lehet tapsolni, amit akkor bõkezûen osztogattatok. Mit számít, hogy emberek ezreit sodorjátok a létbizonytalanság felé?
Mert ezek az emberek e szerint rendezték be az életüket. Belekalkulálták a mindennapjaikba, terveikbe, úgy tudták, biztonságban vannak, és akkor most egy tollvonással áthúztok mindent. Tényleg nem hagytok senkit az út szélén, egyszerûen belerugdaljátok Õket az árokba, azt hiszitek, ott nem látszanak.
Csak szólok, az árok megtelt a senkikkel.
Mondjátok, sok az eltartott, nincs pénz a nyugdíjkasszában és rendet kell csinálni, hogy a sok ingyenélõ, aki valamikor megvette a %-át, kikerüljön a rendszerbõl. Na, de egy kalap alá venni tisztességes, munkában megrokkant embereket a csalókkal, az mégis csak nonszensz és fõleg sértõ. Sértõ olyan emberekkel szemben, akik amíg még tudtak dolgozni, fizették a járulékaikat, nem is keveset, bízva abban, ha majd nekik lesz szükségük az ellátásra, majd õk is megkapják alanyi jogon. Erre most nekik ugrasztottátok a társadalmat, elhitettétek az emberekkel, hogy a rokkant az eleve csaló és csak élõsködik az ország nyakán.
Nézzetek meg csak egy fórumot az interneten, hogy ócsárolja, szidja mindenki azt a szerencsétlent, aki rokkantnak meri magát mondani. A kommunikáció jól sikerült, egy nemzet utálja a nyugdíjasait.
Elõször kezdtétek a 800 000 rokkantnyugdíjassal, akik csak visznek a rendszerbõl és hogy ez mekkora teher az aktív dolgozóknak, mert felélik a jövõ generáció nyugdíját is, aztán nekik már nem lesz mibõl nyugdíjat fizetni. Csak azt felejtettétek el közölni, hogy a rokkantnyugdíjas az rokkantnyugdíjat kapott élete végéig és soha nem került át az öregségi nyugdíjasok közé statisztikai szempontból. A 800 000 rokkantnak a 70%-a már régen az öregségi korhatár feletti volt, aki így is, úgy is nyugdíjat kap vagy kint nyugodott már a temetõben.
Ezt a csúsztatást ékesen bizonyítja az, hogy mire eljutottunk a komplex felülvizsgálatokhoz, már csak 300 000 vizsgálatot kell elvégezni. Hát a többi hova lett? Mindegy, érzelmeket korbácsolni jó volt.
Aztán kezdtétek démonizálni az egész rendszert a korrupt orvosokkal, csaló egészséges emberekkel, akik pénzért ennyit meg annyit. Ez is jó irányba terelte a közhangulatot, a magot elvetettétek, kikelt és most lehet aratni. Társadalmi támogatottsággal a felheccelt emberek anyázása közepette már meg lehetett lépni, amit kiterveltetek.
Lóhalálában, a karácsonyi ünnepek elõtt átnyomva a törvényt a parlamenten, félig kidolgozva, átgondolatlanul. Ja, és komolytalanul.
Mert az egész vizsgálat egy vicc. Aki volt, tudja.
Az orvosi vizsgálat, amit egy szakorvos az évek során összeállított, a beteget folyamatosan figyelõ szakértõ leletei alapján javasol, na azt a szakvéleményt a vetkõzéssel, öltözéssel, egy törzshajlítással és némi végtag feszegetéssel cirka 15 perc alatt a földbe döngölik. Mindezt kellõ felsõbbrendûségi arroganciával, éreztetve, hogy itt csak szépek lehetünk, de okosak nem.
A foglalkoztatási szakértõ vizsgálata is rövidebb volt annál, mint amennyit várni kellett, hogy bekerüljön hozzá az ember. A bent töltött 10 percbõl 5-öt elvett az adataim ellenõrzése, iskolai végzettségem felsorolása, az eddigi munkaköreim bejegyzése. Aztán jött a szakértõi kérdés, milyen munkát bírnék elvégezni?
Miután közöltem, hogy igazából semmilyet, a szakértõi vizsgálat véget is ért.
Pedig a Magyar Közlöny 2012/16. számában a 842.oldaltól megtalálható a Komplex Felülvizsgálatról szóló rendeletben, a fogalalkoztatási szakértõi vizsgálati lap szerint voltak még érdekes kérdések, amikrõl folytattam volna eszmecserét a hölggyel, de nem volt kíváncsi rám.
Például a régió helyzete a munkaerõpiacon, vagy a régió helyzete a támogatott munkahelyek szempontjából érdekelt volna, hány pontot mert erre adni a 3-ból?Aztán, Õ, valószínû nagy tekintélye lehet a szakmájának és ráolvasással is el bírja dönteni mire vagyok alkalmas, mert sehol egy fizikai teszt, hogy na fiam, itt van 2 vödör víz, a 2. emeletig 1 pont, a 4. -ig 2, a 6. emelet pedig maximális 3 pontot ér és alkalmas vagy bármire, de semmi, menjek tovább a szociális szakértõhöz.
Az egész vizsgálat alatt itt éreztem magam elõször embernek, a szakmájából adódóan legalább ezzel a hölggyel kellemesen elbeszélgettünk, nem nézett úgy rám, mint egy csalóra, érdekelte, amit mondok, feltette a kérdéseit, amik szintén nem szóltak semmirõl és ezt tudtuk mind a ketten.
Ezek alapján kaptam meg most a fent leírt határozatomat. A nagy rehabilitációs vizsgálat szerint, egy infarktussal, egy stent beültetéssel, krónikus magas vérnyomással, angina pectorisszal, inzulinos cukorbetegként, neurológiai tünetekkel 11 féle gyógyszer szedése mellett alkalmas vagyok: nehéz fizikai megterhelésre, többmûszakos munkarendre, fokozottan balesetveszélyes munkára, tartós álló és azonos kényszertesthelyzetben végzendõ munkára, gyakori hajolással, gyaloglással, tárgyak emelésével járó munkára, egyensúlyt igénylõ munkavégzésre, vegyi vagy allergizáló anyagokkal történõ munkára, hidegben, melegben, zajban, porban, füstben, nyirkos, párás környezetben végzendõ munkára.
A jó színlátást igénylõ munkán is elcsodálkoztam, mert kölyökkorom óta színtévesztõ vagyok, bár erre senki nem kérdezett rá konkrétan.
Ez van, amikor egy rosszul elõkészített döntés és a kidolgozatlan szakmai szempontok miatt a megfelelési kényszer, a megadott kvóták betartása dominál az emberek valódi kivizsgálása helyett, és egy kalap alá veszünk csalót, féllábút, beteget és tizedelésszerûen döntünk emberi sorsok felett. És akkor hol van még a szerzett jogok visszamenõleges eltörlése, ami hab a tortán? Nektek. Mert nekünk ez keserû pirula, amit nem érdemeltünk meg. Mi az egészségünket adtuk oda, ami a legdrágább kincse egy embernek.
Most itt ülök, kezemben a papírral, ami meg fogja változtatni az életem.
2012 a nagy változások éve lesz, na ez legalább bejött. Tényleg az. Rokkantnyugdíjas bányászból munkanélküli leszek. Számolgatok, mire lesz elég a 28000.
A gyógyszereim 15000 havonta, rezsi. Kaja? Na arra már nem fog jutni. El kell mennem dolgozni. De hova, amikor az ép, fiatal embereknek sincs munkája? Hiszen ezért tartunk itt, ennek a levét isszuk.
.Ez az igazi baj, nem a nyugdíjasok vannak sokan, az aktív dolgozók vannak kevesen, és ehhez nem kell ám egyetem, hogy bárki belássa. Persze könnyebb ráfogni bármire a bajt, mint beismerni a hibákat. Könnyebb a szerzett jogokat eltörölni, a beteg embereket munkára bírni, mint azt mondani, hogy elég és mostantól új alapokra helyezzük a gazdaságot, építünk gyárat, munkát adunk az embereknek. Mert az túl macerás és a gazdáitok sem biztos, hogy ezt akarják.
Talán lesz még egy orvos ebben a rendszerben, akiben megszólal a lelkiismeret és felsejlik benne valami a hippokratészi eskü szövegébõl és a meghatározott kvóták közül kitekintve meglátja bennem az embert, a beteg embert, akit neki gyógyítani kellene és nem egy államilag finanszírozott, jól fizetõ orvosi státuszból, istenként pálcát törni felettem. Mert a gyógyítást bízzuk a doktorokra, a csalók kiszûrését meg a bírókra. Mindenkit a maga megfelelõ munkakörébe és ott végezzen felelõsségteljes munkát úgy, ahogy mi végeztük a munkánkat a bányában, mindennap életveszélyben.
Csak ennyit kérek.
Tõletek olvasók meg empátiát, mert ma mi, de holnaptól lehet, hogy Ti lesztek megfeszítve a Golgotán és más dobálja rátok a sarat. A szerencse forgandó, egyszer fenn, egyszer lenn.
Egy rokkant bányász"
üdv.
Az alábbi olvasói levelet az elkeseredettség szülte: írója egy rehabilitációs felülvizsgálaton nemrég átesett bányász, akit egy infarktus után és számos betegséggel terhelten is munkára alkalmasnak ítéltek, s ha nem tud elhelyezkedni, ezután összesen 28 ezer forint havi ellátásra lesz jogosult. Alábbi levele (melynek az "Egy komplex felülvizsgálat margójára" címet adta) az elmúlt két évtized gazdaságpolitikájának kritikája is egyben - az úgynevezett "kisember" üzenete.
"Hát megjött, nincs tovább.
Kikerültem a szociális háló óvó ölébõl, mint Ádám és Éva a paradicsomból. Pedig reménykedtem, mert ugye a remény hal meg utoljára. Reménykedtem, hogy lesz egy titkos összekacsintás, egy hallgatólagos megállapodás, hogy aki a bányában rokkant azt mégsem. De most itt áll a kezemben fogott papíron: 40%, rehabilitálható, 28 000 ft/hó, 3 évig.
Legszívesebben összegyûrném és a kukába hajítanám az egész paksamétát, de nem teszem, kell még. Bányász énem nem engedi, hogy harc nélkül feladjam, fellebbezek a végtelenségig, nem adom olcsón a bõrömet. Igaz értelme nincsen, de megcsúfolnám az Apámat, akivel a szilikózis végzett, és azok emlékét, akik a föld alatt adták az életüket ezért az országért, ha ilyen könnyen feladnám.
Pedig ebben bíztatok, hogy sokan feladják!
Mert piszkos munka a bányászkodás, meg az is, amit most mûveltek velünk, csak az egyik azért, mert a föld gyomrában, koszban, mocsokban, örök életveszélyben végezzük, a másikat pedig egy napfényes tiszta irodában, fehér asztal mögött, mások életével szórakozva. Nekünk hõseink vannak, akik neve örökre bele van vésve a bányászat emlékköveibe, nektek meg csak áldozataitok lesznek, akikrõl senki nem fog tudni, csak az a fejfa, ahova utoljára lesz a szerencsétlen neve felírva ebben az életben.
Mertétek volna ezt megcsinálni a 90-es években? Azért akkor még nem voltatok ekkora legények, mert még túl sokan voltunk.
A magyarországi ellenállás méregfogát kellett kihúzni, felszámolni, hogy nyugodtan tudjátok az országot oda juttatni, ahova juttattátok.
Most, amikor bányásszal már csak az orvosi rendelõben, kórházban vagy a nyugdíjas klubokban lehet találkozni, most már mertek keménykedni. Most már vissza lehet tapsolni, amit akkor bõkezûen osztogattatok. Mit számít, hogy emberek ezreit sodorjátok a létbizonytalanság felé?
Mert ezek az emberek e szerint rendezték be az életüket. Belekalkulálták a mindennapjaikba, terveikbe, úgy tudták, biztonságban vannak, és akkor most egy tollvonással áthúztok mindent. Tényleg nem hagytok senkit az út szélén, egyszerûen belerugdaljátok Õket az árokba, azt hiszitek, ott nem látszanak.
Csak szólok, az árok megtelt a senkikkel.
Mondjátok, sok az eltartott, nincs pénz a nyugdíjkasszában és rendet kell csinálni, hogy a sok ingyenélõ, aki valamikor megvette a %-át, kikerüljön a rendszerbõl. Na, de egy kalap alá venni tisztességes, munkában megrokkant embereket a csalókkal, az mégis csak nonszensz és fõleg sértõ. Sértõ olyan emberekkel szemben, akik amíg még tudtak dolgozni, fizették a járulékaikat, nem is keveset, bízva abban, ha majd nekik lesz szükségük az ellátásra, majd õk is megkapják alanyi jogon. Erre most nekik ugrasztottátok a társadalmat, elhitettétek az emberekkel, hogy a rokkant az eleve csaló és csak élõsködik az ország nyakán.
Nézzetek meg csak egy fórumot az interneten, hogy ócsárolja, szidja mindenki azt a szerencsétlent, aki rokkantnak meri magát mondani. A kommunikáció jól sikerült, egy nemzet utálja a nyugdíjasait.
Elõször kezdtétek a 800 000 rokkantnyugdíjassal, akik csak visznek a rendszerbõl és hogy ez mekkora teher az aktív dolgozóknak, mert felélik a jövõ generáció nyugdíját is, aztán nekik már nem lesz mibõl nyugdíjat fizetni. Csak azt felejtettétek el közölni, hogy a rokkantnyugdíjas az rokkantnyugdíjat kapott élete végéig és soha nem került át az öregségi nyugdíjasok közé statisztikai szempontból. A 800 000 rokkantnak a 70%-a már régen az öregségi korhatár feletti volt, aki így is, úgy is nyugdíjat kap vagy kint nyugodott már a temetõben.
Ezt a csúsztatást ékesen bizonyítja az, hogy mire eljutottunk a komplex felülvizsgálatokhoz, már csak 300 000 vizsgálatot kell elvégezni. Hát a többi hova lett? Mindegy, érzelmeket korbácsolni jó volt.
Aztán kezdtétek démonizálni az egész rendszert a korrupt orvosokkal, csaló egészséges emberekkel, akik pénzért ennyit meg annyit. Ez is jó irányba terelte a közhangulatot, a magot elvetettétek, kikelt és most lehet aratni. Társadalmi támogatottsággal a felheccelt emberek anyázása közepette már meg lehetett lépni, amit kiterveltetek.
Lóhalálában, a karácsonyi ünnepek elõtt átnyomva a törvényt a parlamenten, félig kidolgozva, átgondolatlanul. Ja, és komolytalanul.
Mert az egész vizsgálat egy vicc. Aki volt, tudja.
Az orvosi vizsgálat, amit egy szakorvos az évek során összeállított, a beteget folyamatosan figyelõ szakértõ leletei alapján javasol, na azt a szakvéleményt a vetkõzéssel, öltözéssel, egy törzshajlítással és némi végtag feszegetéssel cirka 15 perc alatt a földbe döngölik. Mindezt kellõ felsõbbrendûségi arroganciával, éreztetve, hogy itt csak szépek lehetünk, de okosak nem.
A foglalkoztatási szakértõ vizsgálata is rövidebb volt annál, mint amennyit várni kellett, hogy bekerüljön hozzá az ember. A bent töltött 10 percbõl 5-öt elvett az adataim ellenõrzése, iskolai végzettségem felsorolása, az eddigi munkaköreim bejegyzése. Aztán jött a szakértõi kérdés, milyen munkát bírnék elvégezni?
Miután közöltem, hogy igazából semmilyet, a szakértõi vizsgálat véget is ért.
Pedig a Magyar Közlöny 2012/16. számában a 842.oldaltól megtalálható a Komplex Felülvizsgálatról szóló rendeletben, a fogalalkoztatási szakértõi vizsgálati lap szerint voltak még érdekes kérdések, amikrõl folytattam volna eszmecserét a hölggyel, de nem volt kíváncsi rám.
Például a régió helyzete a munkaerõpiacon, vagy a régió helyzete a támogatott munkahelyek szempontjából érdekelt volna, hány pontot mert erre adni a 3-ból?Aztán, Õ, valószínû nagy tekintélye lehet a szakmájának és ráolvasással is el bírja dönteni mire vagyok alkalmas, mert sehol egy fizikai teszt, hogy na fiam, itt van 2 vödör víz, a 2. emeletig 1 pont, a 4. -ig 2, a 6. emelet pedig maximális 3 pontot ér és alkalmas vagy bármire, de semmi, menjek tovább a szociális szakértõhöz.
Az egész vizsgálat alatt itt éreztem magam elõször embernek, a szakmájából adódóan legalább ezzel a hölggyel kellemesen elbeszélgettünk, nem nézett úgy rám, mint egy csalóra, érdekelte, amit mondok, feltette a kérdéseit, amik szintén nem szóltak semmirõl és ezt tudtuk mind a ketten.
Ezek alapján kaptam meg most a fent leírt határozatomat. A nagy rehabilitációs vizsgálat szerint, egy infarktussal, egy stent beültetéssel, krónikus magas vérnyomással, angina pectorisszal, inzulinos cukorbetegként, neurológiai tünetekkel 11 féle gyógyszer szedése mellett alkalmas vagyok: nehéz fizikai megterhelésre, többmûszakos munkarendre, fokozottan balesetveszélyes munkára, tartós álló és azonos kényszertesthelyzetben végzendõ munkára, gyakori hajolással, gyaloglással, tárgyak emelésével járó munkára, egyensúlyt igénylõ munkavégzésre, vegyi vagy allergizáló anyagokkal történõ munkára, hidegben, melegben, zajban, porban, füstben, nyirkos, párás környezetben végzendõ munkára.
A jó színlátást igénylõ munkán is elcsodálkoztam, mert kölyökkorom óta színtévesztõ vagyok, bár erre senki nem kérdezett rá konkrétan.
Ez van, amikor egy rosszul elõkészített döntés és a kidolgozatlan szakmai szempontok miatt a megfelelési kényszer, a megadott kvóták betartása dominál az emberek valódi kivizsgálása helyett, és egy kalap alá veszünk csalót, féllábút, beteget és tizedelésszerûen döntünk emberi sorsok felett. És akkor hol van még a szerzett jogok visszamenõleges eltörlése, ami hab a tortán? Nektek. Mert nekünk ez keserû pirula, amit nem érdemeltünk meg. Mi az egészségünket adtuk oda, ami a legdrágább kincse egy embernek.
Most itt ülök, kezemben a papírral, ami meg fogja változtatni az életem.
2012 a nagy változások éve lesz, na ez legalább bejött. Tényleg az. Rokkantnyugdíjas bányászból munkanélküli leszek. Számolgatok, mire lesz elég a 28000.
A gyógyszereim 15000 havonta, rezsi. Kaja? Na arra már nem fog jutni. El kell mennem dolgozni. De hova, amikor az ép, fiatal embereknek sincs munkája? Hiszen ezért tartunk itt, ennek a levét isszuk.
.Ez az igazi baj, nem a nyugdíjasok vannak sokan, az aktív dolgozók vannak kevesen, és ehhez nem kell ám egyetem, hogy bárki belássa. Persze könnyebb ráfogni bármire a bajt, mint beismerni a hibákat. Könnyebb a szerzett jogokat eltörölni, a beteg embereket munkára bírni, mint azt mondani, hogy elég és mostantól új alapokra helyezzük a gazdaságot, építünk gyárat, munkát adunk az embereknek. Mert az túl macerás és a gazdáitok sem biztos, hogy ezt akarják.
Talán lesz még egy orvos ebben a rendszerben, akiben megszólal a lelkiismeret és felsejlik benne valami a hippokratészi eskü szövegébõl és a meghatározott kvóták közül kitekintve meglátja bennem az embert, a beteg embert, akit neki gyógyítani kellene és nem egy államilag finanszírozott, jól fizetõ orvosi státuszból, istenként pálcát törni felettem. Mert a gyógyítást bízzuk a doktorokra, a csalók kiszûrését meg a bírókra. Mindenkit a maga megfelelõ munkakörébe és ott végezzen felelõsségteljes munkát úgy, ahogy mi végeztük a munkánkat a bányában, mindennap életveszélyben.
Csak ennyit kérek.
Tõletek olvasók meg empátiát, mert ma mi, de holnaptól lehet, hogy Ti lesztek megfeszítve a Golgotán és más dobálja rátok a sarat. A szerencse forgandó, egyszer fenn, egyszer lenn.
Egy rokkant bányász"
Hozzaszolasok
#1 |
monguzking
- 2012. May 25. 07:04:06
#2 |
tudatlanka
- 2012. May 25. 18:04:43
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.