Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Pintérnek mennie kell
A kényszervallatás és fõként a bántalmazás hivatalos eljárásban mindennapos a rendõrség gyakorlatában. A leginkább azonban a hazudozás a mindennapos. Kõszeg Ferenc Ãrása.
Ugyanaz a bûz
Bara József Orgoványban lakott, ott fogta el, ott bilincselte meg a két rendõr, akiknek a kezei között hamarosan a halálát lelte. Orgoványról nemcsak Bayer Zsoltnak jut eszébe az orgoványi erdõ, ahol Héjjas Iván, Francia Kis Mihály és társaik ismeretlen számú – egyes történészek szerint „mindössze” 16, mások szerint több mint 60 embert – gyilkoltak le. Úgy jártak el, mint Marat hÃvei 1792 szeptemberében: a börtönbõl hozták ki áldozataikat, hogy legyen kit megölniük. Bayer Zsolt ugyanazt a bûzt érzi a Magyarországgal szemben megfogalmazott mai kritikákban, mint abban, ahogy a bécsi emigráció és nyomában a világsajtó 1919-1920-ban a magyarországi fehérterrort ábrázolta.
Bizony Ãgy támadták Magyarországot 1957-ben is, amikor az ENSZ a napirendjére tûzte a magyar kérdést, ahelyett, hogy békén és tisztelettel fogadták volna a forradalom sok száz résztvevõjének a kivégzését. Kádárék szemében mindenki nyilas és fasiszta volt, aki elmenekült Magyarországról, ahogy Horthyék és Bayer Zsolt szemében mindenki kommunista, holott a bécsi emigrációban voltak szociáldemokraták, polgári radikálisok, polgári demokraták meg egyszerû polgárok, akik féltek a tiszti különÃtményektõl. Mert a hatalom felé törõ Horthy-rendszer éppúgy nem válogatott, ahogy a Kádár-rendszer sem. Bayer Zsoltnak jó orra van: az orgoványi bûzt én is érzem. Az 1919-es Orgovány bûze kavarog abban, ahogy a rendõrök elbántak az erdélyi Bara Józseffel, aki húsz éve élt Magyarországon, de rejtélyes módon nem használta ki a kedvezményes honosÃtás lehetõségét. Ez a bûz száll fel a kényszervallató rendõrök sumákolásából és az izsáki polgármester szavaiból, aki most is dicséri az izsáki õrs pörgõs csapatát. A terror bûze ez, amely lehet vörös és fehér. Meg a terror szószólóinak a bûze, azoké, akik ma is igazságtételt látnak az orgoványi erdõben történt gyilkosságokban.
Halál a fogdán
Angliában és Walesben 1998/1999 és 2008/2009 között 333 ember halt meg rendõri õrizetben. Nem arról van szó, hogy az angol rendõrök ennyi embert vertek agyon, gyilkoltak meg. Az elhunytak többsége szÃvelégtelenség, alkoholmérgezés, kábÃtószer-túladagolás következtében halt meg, vagy öngyilkos lett. Fizikai kényszert (gumibot, földre szorÃtás, bilincs) a rendõrök 87 esetben alkalmaztak. Az elhunytak 76 százaléka fehér ember volt, 7 százaléka fekete, 5 százaléka ázsiai. Sorsukban annyi a közös, hogy valamennyien rendõri eljárás közben, rendõrségi épületben, vagy rövid idõvel a rendõri intézkedés után haltak meg – ennyi elég ahhoz, hogy haláluk rendkÃvülinek minõsüljön, és egy, a rendõrségtõl elkülönült testület vizsgálja ki minden egyes haláleset körülményeit, a rendõrök esetleges felelõsségét. A vizsgálat a Független Rendõrségi Panasztestület (Independent Police Complaints Commission) feladata, a statisztikai adatok az õ – az interneten is olvasható - összefoglaló jelentésükbõl valók. A statisztikák azt is jelzik, hogy a rendõrségen bekövetkezett halálesetek száma 1998 és 2009 között jelentõsen, évi 49-rõl 15-re csökkent. A Panasztestület a jelenlegi jogkörével 2004 óta mûködik.
1993-ban a rendõrségi törvény hatpárti elõkészÃtése során Pintér Sándor országos rendõrfõkapitányként még felháborodva utasÃtott vissza, hogy a Belügyminisztériumon és az ügyészségen kÃvül bármilyen nem egyenruhás szerv vizsgálódhasson a rendõrség ügyeiben. Ezt az álláspontot 2007-ben már csak Boross Péter képviselte. A 2006-os események sokkja alatt a Független Rendészeti Panasztestület létrehozását a Fidesz is támogatta. Bár a magyar testület jogköre sokkal szûkebb, mint angol mintájáé, felállÃtása félfordulatot jelentett a rendészet hierarchikus-katonai rendszeréhez képest. Mégis a kérdésre, hány ember halt meg rendõri intézkedés közben vagy közvetlenül utána, rendõrségi fogdában vagy a büntetõeljárás idõtartama alatt börtönben, aligha tudna bárki is válaszolni. Magyarországon statisztikák helyett történetek vannak, olykor sokat mondó történetek, amelyek azonban mégsem bÃrnak az értelmezett statisztikák objektivitásával.
Az 1990-es évek elején, amikor a rasszista bõrfejûek politikai mozgalommá kezdtek formálódni, egy skinhead Ózdon agyonvert egy cigány férfit. Boross Péter belügyminiszter az Országgyûlés Nemzetbiztonsági Bizottságában azt találta mondani, nagyon sajnálja azt a tizenhét éves legényt, aki ezzel a tettével tönkretette az életét. Erre Kövér László közbevágott: – Tudja, miniszter úr, én inkább azt a negyvenéves cigányembert sajnálom, akit megöltek. Micsoda történelem elõtti idõk voltak azok: Kövér László beszélt Ãgy! A tizenhét éves legénynek nem volt módja sokáig töprengenie a tettén. Felhozták Budapestre, az Országos Rendõr-fõkaptányság vizsgálati osztályán hallgatták ki, a Gyorskocsi utcában. A kihallgatás után holtan találták a zárkájában: felakasztotta magát a fûtõtestre. A rendõri vizsgálat megállapÃtotta, hogy a rendõrség az ügyben minden tekintetben jogszerûen és szakszerûen járt el.
2007. július 13-án Nagy László, a móri rablógyilkosság feltételezett tettese akasztotta fel magát a zárkájában. Köztudott, hogy 2005-ben ugyanezért Kaiser Edét Ãtélték el tényleges életfogytiglanira. Nagy László nem ismerte be, hogy õ követte el a nyolcszoros gyilkosságot: állÃtása szerint a halálos lövéseket egy Radován nevû szerb férfi adta le. Olyan Ãtélet, amely a bizonyÃtékok alapján kimondja Nagy bûnösségét, már sosem születhet. A saját ügyetlenkedéséért a magyar igazságszolgáltatás Nagy László balek bûntársát, Weiszdorn Róbertet büntette meg: leghamarabb 2047-ben szabadulhat, pedig vélhetõen egyetlen halálos lövést sem adott le. 2011-ben a magyar büntetés-végrehajtási intézetekben kilenc fogvatartott vetett véget az életének. Persze ez a szám a szabadlábon elkövetett, évi átlagosan 2500 öngyilkossághoz viszonyÃtva akár alacsonynak is mondható. Csakhogy a börtönökben a fogvatartó felel a fogvatartott életéért. A vizsgálatok azonban rendre megállapÃtják, hogy személy szerint senki sem felelõs az elÃtélt vagy a gyanúsÃtott öngyilkosságáért.
Két afrikai
ElhárÃtani a felelõsséget sokkal nehezebb, ha a fogvatartott a szó szoros értelmében a rendõrök kezei közt hal meg. De korántsem lehetetlen: az elhunyt vagy maga okozta a halálát, vagy kiderült, hogy régóta súlyos betegségben szenvedett. 2004-ben például három ilyen eset is történt. Március 12-én az Origo arról adott hÃrt, hogy egy 43 éves férfi, akit hajnalban a VI-VII. kerületi rendõrkapitányságról szállÃtottak kórházba, a mentõautóban meghalt. Elõzõ este állÃtották elõ a kapitányságra, Nagy-Juhák István a kerületi kapitány a halál bekövetkezte után elmondta, hogy a férfi elõállÃtása során „agresszÃv módon viselkedett, a saját fejét verte az útpadkába”. Az igazságügyi orvos-szakértõi boncolás megállapÃtotta, hogy a férfi természetes módon, korábbi betegsége következtében halt meg. (2006. október 23-án Nagy-Juhák István volt az Astoriánál a Fidesz-nagygyûlés biztosÃtásának a parancsnoka, majd a budapesti rendõrfõkapitány közbiztonsági helyettesévé nevezték ki.)
Június 11-én az MTI közlése szerint, egy bolgár férfi halt meg a rendõri intézkedés során. A külföldi, akit garázdaság miatt vettek õrizetbe, a rendõrautóban verekedni kezdett a rendõrökkel. A Fõvárosi Fõügyészség szóvivõje elismerte, hogy a halál közvetlen oka a rendõri kényszerintézkedés volt, fulladás, ami akkor következett be, amikor a "férfi nyakát átfogták egy könyökmozdulattal, és a földre vitték.” Júliusban, Kecskeméten egy szolgálaton kÃvüli rendõr zászlós felismerte Jakab Richárdot, aki ellen korábban körözést adtak ki. A rendõr utána futott, utolérte és a földre teperte. Akkorra már más rendõrök is jelen voltak. Az egyik szemtanú szerint a 19 éves roma fiú azt mondta: „Engedjenek föl, mert megfulladok, most már nem szökök meg." A rendõr azonban továbbra is a földre szorÃtotta. A boncolási jegyzõkönyv szerint ’”a roma fiú halálát ismeretlen eredetû szÃvbetegség és stressz okozta”. A zászlós továbbra is az állományban maradt.
2000 decemberében a Ferihegyi repülõtéren meghalt egy harmincéves afrikai férfi, Christian Ecole Ebune. Történetesen akkor is Pintér Sándor volt a belügyminiszter. Az eset elõzményéhez tartozik, hogy 1999. május 1-jén, kitoloncolása közben, a Bécsbõl Szófiába tartó repülõgépen egy nigériai állampolgár vesztette az életét: Marcus Omofuma. A Bulgáriában elvégzett boncolás szerint a halálát fulladás okozta, minthogy ellenállásának a megtörésére a testét ragasztószalaggal tekerték körbe, és leragasztották a száját is. Az osztrák nemzetgyûlésben keményen bÃrálták Karl Schlögl szociáldemokrata belügyminisztert. A vitát különösen élessé tette, hogy a miniszter elõdje, az ugyancsak szociáldemokrata Kaspar Einem is a bÃrálókhoz csatlakozott. Schlögl végül nem mondott le, de az Omofuma-ügy felgyorsÃtotta a Belügyminisztérium mellett mûködõ emberi jogi tanács (Menschenrechtsbeirat) felállÃtását. A tanács országos szervezete arra kapott felhatalmazást, hogy helyszÃni megfigyelésekkel és az iratok tanulmányozása révén emberi jogi szempontból véleményezze az egyes rendõri szervek mûködését. A három rendõrt, akik a nigériait Bécsbõl Szófiába kÃsérték, a bÃróság felfüggesztett börtönbüntetésre Ãtélte.
Az Omofuma-ügy hullámverésének is része lehetett benne, hogy Pintér Sándor belügyminiszter, amikor 2000. december 18-án, hétfõn korán reggel jelentést kapott arról, hogy Christian Ecole Ebune a Ferihegyi repülõtéren meghalt, elrendelte, azonnal végezzék el a boncolást, méghozzá két igazságügyi orvos-szakértõ jelenlétében. Ez meg is történt, és hamarosan elkészült a jelentés, miszerint a boncolás megállapÃtotta, hogy bûncselekmény nem történt, az afrikai természetes halállal halt meg, a vele született szervi szÃvbaj következtében.
A Magyar Helsinki Bizottság, amelynek akkor az elnöke voltam, feljelentést tett, és egyúttal felkért egy igazságügyi orvos-szakértõt a történtek véleményezésére. Az ügyészségi nyomozó hivatal azonban nem rendelte el a nyomozást; a felkért szakértõnek is csak azt engedték meg, hogy megszemlélje a holttestet, és a boncolás során kiemelt szerveket. Jelentése eltért a miniszter által megbÃzott orvosokétól; a halál oka „keringési légzési elégtelenség” volt. A laikus számára homályos kifejezést késõbb az orvos megmagyarázta. Egy konferencián félrehÃvott: Ebune megfulladt, amikor lenyomták a földre – mondta. – De ezt nem Ãrhattam le, hiszen a boncoláson nem vehettem részt. A rendõri jegyzõkönyv szerint, amelyet a Helsinki Bizottság is megkapott, az afrikait heten teperték le a repülõtér egy, az utasok elõl elzárt helyiségben. A rendõri jelentés megnevezi azokat is, akik a halál beálltakor a haldoklón ültek, térdeltek. Az Ebune halálát követõ napokban szinte folyamatosan hÃvtak külföldi hÃrügynökségek, újságÃrók. A magyar sajtót nem foglakoztatta az ügy, egyetlen érdemi, elemzõ cikk jelent meg róla, Rácz Johanna Ãrása a Magyar Narancsban. Bécsben három méter magas oszlopot állÃtottak fel Omofuma és „a rasszista rendõri erõszak áldozatai” emlékére. Budapesten Turul-szobor dicsõÃti a Horthy-korszak fajvédõ szervezetét.
Ütnek és hazudnak
A kényszervallatás és fõként a bántalmazás hivatalos eljárásban mindennapos a rendõrség gyakorlatában. A leginkább azonban a hazudozás a mindennapos. A rendõr tanúk hazudtak a bÃróság elõtt – mondta Cserni János bÃró. A rendõri vezetõk hörögve tiltakoztak. A vétkesség vélelme cÃmmel a Magyar Helsinki Bizottság 2004-ben könyvet adott ki az elõzetesesen letartóztatottak helyzetérõl. A felmérés során 489 megkérdezett közül 82-en (16,77%) állÃtották, hogy az eljárás során bántalmazták õket. Hatala József, akkor az országos rendõrfõkapitány közbiztonsági helyettese felháborodottan cáfolt. Pedig elõzõleg az ORFK megkapta a kiadvány kéziratát: akkor nem fûztek megjegyzést az adathoz.
Pintér Sándor ravaszabb volt: úgy tagadta le a kényszervallatások tényét, hogy látszólag igazat mondott. Az Európa Tanács KÃnzás elleni bizottsága (CPT) az 1999. december 5-16-iki magyarországi látogatásáról készült jelentésében leÃrta, hogy hivatalos adatok szerint 1998-ban 2995-en tettek panaszt vagy feljelentést a rendõrség állománya által elkövetett bántalmazás, testi sértés, kényszervallatás vagy jogellenes fogvatartás miatt. Válaszában a belügyminiszter kifejtette, a rendõrség az adott idõszakban 224 367 személy szabadságát korlátozta, ezeknek csupán 1 százaléka tett panaszt, elhanyagolható mennyiség. Ráadásul a panaszok alapján mindössze 80 esetben indult fegyelmi vagy büntetõ eljárás, tehát a magyar rendõrség bÃrálata teljes egészében alaptalan. Korábban az Országgyûlés Önkormányzati és Rendészeti Bizottsága elõtt Pintér Sándor még országos rendõrfõkapitányként kifejtette, egy utcai intézkedés során sokszor nehéz eldönteni, hogy a rendõr által alkalmazott erõszak arányos volt-e. De ha bebizonyosodik, hogy egy rendõr a rendõrségi épületben bántalmazta a fogvatartottat, annak a számára nincs kegyelem. Boross ex-belügyminiszter meghatottan pillantott legjobb magyar tanÃtványára. Mindketten tudták, hogy a bántalmazás nem fog bebizonyosodni,
1994-ben, tekintettel a nyomozás-megszüntetések magas arányszámára a Legfõbb Ãœgyészség vizsgálatot folytatott a kényszervallatások nyomozása ügyében. 1993 második félévében kényszervallatás miatt 119 feljelentésre került sor. A nyomozó ügyészség 48 esetben megtagadta, további 62 esetben megszüntette a nyomozást. Vádat mindössze két alkalommal emeltek a rendõrök ellen. A pintéri számÃtás szerint tehát ebben a fél évben Magyarországon mindössze két kényszervallatás fordult elõ. Ezt azért még a vizsgálatot vezetõ Vitéz Mikós sem hitte el, jelentésében (Belügyi Szemle, 1995. 6. szám) arra hivatkozik, hogy a kényszervallatás tényállását nehéz bizonyÃtani. Pedig már õ kimondhatta volna, hogy a bizonyÃtás azért nehéz, mert a rendõrtanúk hazudnak, és emiatt soha nem vonják felelõsségre õket, a rendõri szervek pedig fedezik a vétkes rendõröket.
A három jellegzetes rendõr-bûncselekmény (bántalmazás hivatalos eljárásban, kényszervallatás, jogellenes fogvatartás) száma és az eredményes nyomozások aránya évtizedeken át meglepõen állandó. A feljelentések száma 1994-ben, 1995-ben és 2010-ben: 1223, 1269 és 1369 volt. A bûncselekmény elkövetésének megállapÃtásával záruló nyomozások aránya ezekben az években: 5,3, 7 és 6,5 százalék.(V. ö: Kõszeg Ferenc: A rendõr és a polgár, Belügyi Szemle, 1997. 2. szám). ÖsszehasonlÃtásul: a nyomozáseredményesség az õszbûnözés tekintetében 50 százalék körül mozog. Azért nem magasabb, mert a tetteseknek mintegy felét nem sikerül azonosÃtani. Az, hogy az ismertté vált tettesre nem sikerül rábizonyÃtani a cselekményt, viszonylag ritkán fordul elõ. A három rendõr-bûncselekmény esetén a tettes szinte mindig ismert. Az áldozat viszont az esetek nagy részében gyanúsÃtott, ráadásul sokszor cigány. Ha nem hivatalosan nyilatkoznak, rendõr és nyomozó ügyész egyetért abban, nehogy már a derék rendõr bûnhõdjön azért, mert „megdádázta” – ezt az ovis szót szeretik használni rendõri körökben – a zsiványt. Hiszen Mondok József izsáki polgármester Bara József halála után is „pörgõs, fiatal csapatnak” nevezte az örs huszonnégy rendõrét, akik sokat tettek a település közbiztonságáért. Pedig a Réti és Fizli kontra Magyarország ügyben, 2012. szeptember 25-én az Emberi Jogok Európai BÃrósága nemcsak magáért a rendõri bántalmazásért, marasztalta el Magyarországot, és kötelezte összesen 13 350 Euro kifizetésére, hanem azért is, mert az ügyben folytatott vizsgálatot Ãtélte elégtelennek. Ez az ügy egyébként, amelyben egy utcai igazoltatás torkollott súlyos bántalmazásba, azt is mutatja, hogy a rendõri erõszak áldozatai nemcsak gyanúsÃtottak és nemcsak cigányok.
Pesty László meghÃvott a 2006. október 23-i eseményekrõl készÃtett dokumentumfilmje, a Megsebzett ünnep sajtóbemutatójára. A megjelent, fõképp jobboldali újságÃrók teli szájjal szidalmazták a gyurcsányi rendõrséget. Pesty, tekintettel sok éves ismeretségünkre, megkérdezte, mint jogvédõ mit gondolok a látottakról. Nem a gyurcsányi rendõrségrõl van szó, feleltem, hanem arról, hogy a rendõrség a rendszerváltozás óta sem változott meg. Na, erre elszabadult a pokol. – Menjen a kommunista taggyûlésére – süvöltötte mögöttem egy újságÃrónõ, aki hajdan a KISZ lapja, a Magyar Ifjúság munkatársa volt, és emlékezetes cikket Ãrt arról, hogy a szocialista Magyarországon teljes a vallásszabadság.
Rovott múltú rendõrök
Mindenekelõtt a nyomozások eredménytelensége teszi a rendõröket elbizakodottá: üthetik az embereket, akár gyanúsÃtott, akár járókelõ, akár cigány, akár nem az, következménye úgysem lesz, hisz a sértettek túlnyomó többsége feljelentést sem tesz. De ha netán tesz feljelentést, és ha vádemelésre is sor kerül, a rendõr még mindig számÃthat rá, hogy pénzbüntetésre vagy felfüggesztett szabadságvesztésre Ãtélik, a bÃróság pedig elõzetesen mentesÃti a büntetett elõélet hátrányos következményei alól, és megmaradhat rendõrnek.
A rendõrség morális válságához, Ãrta Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, az is hozzájárult, hogy az elõzetes mentesÃtés következtében „több, szándékos bûncselekményért jogerõsen elÃtélt rendõr az állománynál maradhat.” A kritikára a bÃróságok azzal szoktak válaszolni, hogy a mentesÃtés elmaradása a kenyerétõl fosztaná meg a rendõrt. Ezzel a logikával az ittas vezetésért elÃtélt taxisofõrtõl se volna szabad elvenni a jogosÃtványát. És ha már itt tartunk: az izsáki rendõrök felettesei közül Arató Károly megyei fõkapitány-helyettest közokirat-hamisÃtásért pénzbüntetésre, Andriska Tibort, a megyei rendõr-fõkapitányság vizsgálati osztályának a vezetõjét önbÃráskodásért és hivatali visszaélésért felfüggesztett szabadságvesztésre Ãtélték korábban.
Pintér Sándor ettõl a dilemmától is megszabadÃtotta a bÃróságokat. A bûnügyi nyilvántartásról szóló törvény (2009. évi XLVII. tv.) értelmében a nyilvántartás azoknak a nevét is tartalmazza, akik egyébként már mentesültek a büntetett elõélet hátrányos következményei alól. A bûnüldözésnek nyilván szüksége van erre a nyilvántartásra. Egyes közszolgálati állások betöltéséhez azonban nem elegendõ a büntetlen elõélet, a nyilvántartásban való szereplés meghatározott számú évig azt is kizárja a közszolgálatból, aki valaha büntetett elõéletû volt. A törvény a pártállam feddhetetlenségi kategóriáját állÃtja vissza. Az e törvény alapján módosÃtott szolgálati törvény kimondja, hogy, akit szándékos bûncselekmény miatt felfüggesztett szabadságvesztésre Ãtéltek, a mentesÃtéstõl számÃtott nyolc évig nem vehetõ fel a rendõrség kötelékébe [1996. évi XLIII. tv.37/A § (1) bekezdés cc, pont]. Nem Ãgy, aki már rendõr. Pintér Sándor nem bÃzza a bÃróságokra, hogy ki maradhat rendõr, és kinek kell távoznia az állományból. A 2011. évi CLXXXIV. tv. (elõterjesztõ: Pintér Sándor) új 6a bekezdést illesztett a hivatásos állomány szolgálati viszonyáról szóló törvény 56. §-ába. A miniszter eltekinthet az alkalmatlanság megállapÃtásától, „ha a bÃróság a büntetõjogi felelõsséget megállapÃtó jogerõs Ãtéletében a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztette és az elmarasztalás alapjául szolgáló magatartás a további szolgálatellátást feltehetõen hátrányosan nem befolyásolja.”
Vagyis 2011 óta nemcsak az maradhat rendõr, akit a bÃróság mentesÃtett a büntetett elõélet hátrányos következményei alól, hanem az is, aki ténylegesen büntetett elõéletû, de a miniszter alkalmasnak találja a további szolgálatra. A belügyminiszter olyan törvényt fogalmazott magának, amellyel felülÃrhatja a bÃróság jogerõs Ãtéletét. Ilyen hatalma utoljára Biszku Bélának volt.
AmÃg Pintér Sándor irányÃtja a rendõrséget, addig nem lesz Magyarországon mélyre ható rendõrségi reform, nem lesz jogtisztelõ, korszerû és hatékony rendõrség. Bara József halála tragikus alkalom arra, hogy a parlamenti és parlamenten kÃvüli demokratikus erõk Pintér távozását követeljék.
Persze Orbán nem fogja meneszteni Pintér Sándort. A belügyminiszter magabiztos viselkedése alapján a külsõ szemlélõnek az a benyomása, hogy Pintér az egyetlen tagja a kormánynak, akitõl Orbán – tart.
A megoldás egyszerû: Pintér távozzon, és vigye magával Orbán Viktort is.
http://hvg.hu/vel...ennie_kell
Ugyanaz a bûz
Bara József Orgoványban lakott, ott fogta el, ott bilincselte meg a két rendõr, akiknek a kezei között hamarosan a halálát lelte. Orgoványról nemcsak Bayer Zsoltnak jut eszébe az orgoványi erdõ, ahol Héjjas Iván, Francia Kis Mihály és társaik ismeretlen számú – egyes történészek szerint „mindössze” 16, mások szerint több mint 60 embert – gyilkoltak le. Úgy jártak el, mint Marat hÃvei 1792 szeptemberében: a börtönbõl hozták ki áldozataikat, hogy legyen kit megölniük. Bayer Zsolt ugyanazt a bûzt érzi a Magyarországgal szemben megfogalmazott mai kritikákban, mint abban, ahogy a bécsi emigráció és nyomában a világsajtó 1919-1920-ban a magyarországi fehérterrort ábrázolta.
Bizony Ãgy támadták Magyarországot 1957-ben is, amikor az ENSZ a napirendjére tûzte a magyar kérdést, ahelyett, hogy békén és tisztelettel fogadták volna a forradalom sok száz résztvevõjének a kivégzését. Kádárék szemében mindenki nyilas és fasiszta volt, aki elmenekült Magyarországról, ahogy Horthyék és Bayer Zsolt szemében mindenki kommunista, holott a bécsi emigrációban voltak szociáldemokraták, polgári radikálisok, polgári demokraták meg egyszerû polgárok, akik féltek a tiszti különÃtményektõl. Mert a hatalom felé törõ Horthy-rendszer éppúgy nem válogatott, ahogy a Kádár-rendszer sem. Bayer Zsoltnak jó orra van: az orgoványi bûzt én is érzem. Az 1919-es Orgovány bûze kavarog abban, ahogy a rendõrök elbántak az erdélyi Bara Józseffel, aki húsz éve élt Magyarországon, de rejtélyes módon nem használta ki a kedvezményes honosÃtás lehetõségét. Ez a bûz száll fel a kényszervallató rendõrök sumákolásából és az izsáki polgármester szavaiból, aki most is dicséri az izsáki õrs pörgõs csapatát. A terror bûze ez, amely lehet vörös és fehér. Meg a terror szószólóinak a bûze, azoké, akik ma is igazságtételt látnak az orgoványi erdõben történt gyilkosságokban.
Halál a fogdán
Angliában és Walesben 1998/1999 és 2008/2009 között 333 ember halt meg rendõri õrizetben. Nem arról van szó, hogy az angol rendõrök ennyi embert vertek agyon, gyilkoltak meg. Az elhunytak többsége szÃvelégtelenség, alkoholmérgezés, kábÃtószer-túladagolás következtében halt meg, vagy öngyilkos lett. Fizikai kényszert (gumibot, földre szorÃtás, bilincs) a rendõrök 87 esetben alkalmaztak. Az elhunytak 76 százaléka fehér ember volt, 7 százaléka fekete, 5 százaléka ázsiai. Sorsukban annyi a közös, hogy valamennyien rendõri eljárás közben, rendõrségi épületben, vagy rövid idõvel a rendõri intézkedés után haltak meg – ennyi elég ahhoz, hogy haláluk rendkÃvülinek minõsüljön, és egy, a rendõrségtõl elkülönült testület vizsgálja ki minden egyes haláleset körülményeit, a rendõrök esetleges felelõsségét. A vizsgálat a Független Rendõrségi Panasztestület (Independent Police Complaints Commission) feladata, a statisztikai adatok az õ – az interneten is olvasható - összefoglaló jelentésükbõl valók. A statisztikák azt is jelzik, hogy a rendõrségen bekövetkezett halálesetek száma 1998 és 2009 között jelentõsen, évi 49-rõl 15-re csökkent. A Panasztestület a jelenlegi jogkörével 2004 óta mûködik.
1993-ban a rendõrségi törvény hatpárti elõkészÃtése során Pintér Sándor országos rendõrfõkapitányként még felháborodva utasÃtott vissza, hogy a Belügyminisztériumon és az ügyészségen kÃvül bármilyen nem egyenruhás szerv vizsgálódhasson a rendõrség ügyeiben. Ezt az álláspontot 2007-ben már csak Boross Péter képviselte. A 2006-os események sokkja alatt a Független Rendészeti Panasztestület létrehozását a Fidesz is támogatta. Bár a magyar testület jogköre sokkal szûkebb, mint angol mintájáé, felállÃtása félfordulatot jelentett a rendészet hierarchikus-katonai rendszeréhez képest. Mégis a kérdésre, hány ember halt meg rendõri intézkedés közben vagy közvetlenül utána, rendõrségi fogdában vagy a büntetõeljárás idõtartama alatt börtönben, aligha tudna bárki is válaszolni. Magyarországon statisztikák helyett történetek vannak, olykor sokat mondó történetek, amelyek azonban mégsem bÃrnak az értelmezett statisztikák objektivitásával.
Az 1990-es évek elején, amikor a rasszista bõrfejûek politikai mozgalommá kezdtek formálódni, egy skinhead Ózdon agyonvert egy cigány férfit. Boross Péter belügyminiszter az Országgyûlés Nemzetbiztonsági Bizottságában azt találta mondani, nagyon sajnálja azt a tizenhét éves legényt, aki ezzel a tettével tönkretette az életét. Erre Kövér László közbevágott: – Tudja, miniszter úr, én inkább azt a negyvenéves cigányembert sajnálom, akit megöltek. Micsoda történelem elõtti idõk voltak azok: Kövér László beszélt Ãgy! A tizenhét éves legénynek nem volt módja sokáig töprengenie a tettén. Felhozták Budapestre, az Országos Rendõr-fõkaptányság vizsgálati osztályán hallgatták ki, a Gyorskocsi utcában. A kihallgatás után holtan találták a zárkájában: felakasztotta magát a fûtõtestre. A rendõri vizsgálat megállapÃtotta, hogy a rendõrség az ügyben minden tekintetben jogszerûen és szakszerûen járt el.
2007. július 13-án Nagy László, a móri rablógyilkosság feltételezett tettese akasztotta fel magát a zárkájában. Köztudott, hogy 2005-ben ugyanezért Kaiser Edét Ãtélték el tényleges életfogytiglanira. Nagy László nem ismerte be, hogy õ követte el a nyolcszoros gyilkosságot: állÃtása szerint a halálos lövéseket egy Radován nevû szerb férfi adta le. Olyan Ãtélet, amely a bizonyÃtékok alapján kimondja Nagy bûnösségét, már sosem születhet. A saját ügyetlenkedéséért a magyar igazságszolgáltatás Nagy László balek bûntársát, Weiszdorn Róbertet büntette meg: leghamarabb 2047-ben szabadulhat, pedig vélhetõen egyetlen halálos lövést sem adott le. 2011-ben a magyar büntetés-végrehajtási intézetekben kilenc fogvatartott vetett véget az életének. Persze ez a szám a szabadlábon elkövetett, évi átlagosan 2500 öngyilkossághoz viszonyÃtva akár alacsonynak is mondható. Csakhogy a börtönökben a fogvatartó felel a fogvatartott életéért. A vizsgálatok azonban rendre megállapÃtják, hogy személy szerint senki sem felelõs az elÃtélt vagy a gyanúsÃtott öngyilkosságáért.
Két afrikai
ElhárÃtani a felelõsséget sokkal nehezebb, ha a fogvatartott a szó szoros értelmében a rendõrök kezei közt hal meg. De korántsem lehetetlen: az elhunyt vagy maga okozta a halálát, vagy kiderült, hogy régóta súlyos betegségben szenvedett. 2004-ben például három ilyen eset is történt. Március 12-én az Origo arról adott hÃrt, hogy egy 43 éves férfi, akit hajnalban a VI-VII. kerületi rendõrkapitányságról szállÃtottak kórházba, a mentõautóban meghalt. Elõzõ este állÃtották elõ a kapitányságra, Nagy-Juhák István a kerületi kapitány a halál bekövetkezte után elmondta, hogy a férfi elõállÃtása során „agresszÃv módon viselkedett, a saját fejét verte az útpadkába”. Az igazságügyi orvos-szakértõi boncolás megállapÃtotta, hogy a férfi természetes módon, korábbi betegsége következtében halt meg. (2006. október 23-án Nagy-Juhák István volt az Astoriánál a Fidesz-nagygyûlés biztosÃtásának a parancsnoka, majd a budapesti rendõrfõkapitány közbiztonsági helyettesévé nevezték ki.)
Június 11-én az MTI közlése szerint, egy bolgár férfi halt meg a rendõri intézkedés során. A külföldi, akit garázdaság miatt vettek õrizetbe, a rendõrautóban verekedni kezdett a rendõrökkel. A Fõvárosi Fõügyészség szóvivõje elismerte, hogy a halál közvetlen oka a rendõri kényszerintézkedés volt, fulladás, ami akkor következett be, amikor a "férfi nyakát átfogták egy könyökmozdulattal, és a földre vitték.” Júliusban, Kecskeméten egy szolgálaton kÃvüli rendõr zászlós felismerte Jakab Richárdot, aki ellen korábban körözést adtak ki. A rendõr utána futott, utolérte és a földre teperte. Akkorra már más rendõrök is jelen voltak. Az egyik szemtanú szerint a 19 éves roma fiú azt mondta: „Engedjenek föl, mert megfulladok, most már nem szökök meg." A rendõr azonban továbbra is a földre szorÃtotta. A boncolási jegyzõkönyv szerint ’”a roma fiú halálát ismeretlen eredetû szÃvbetegség és stressz okozta”. A zászlós továbbra is az állományban maradt.
2000 decemberében a Ferihegyi repülõtéren meghalt egy harmincéves afrikai férfi, Christian Ecole Ebune. Történetesen akkor is Pintér Sándor volt a belügyminiszter. Az eset elõzményéhez tartozik, hogy 1999. május 1-jén, kitoloncolása közben, a Bécsbõl Szófiába tartó repülõgépen egy nigériai állampolgár vesztette az életét: Marcus Omofuma. A Bulgáriában elvégzett boncolás szerint a halálát fulladás okozta, minthogy ellenállásának a megtörésére a testét ragasztószalaggal tekerték körbe, és leragasztották a száját is. Az osztrák nemzetgyûlésben keményen bÃrálták Karl Schlögl szociáldemokrata belügyminisztert. A vitát különösen élessé tette, hogy a miniszter elõdje, az ugyancsak szociáldemokrata Kaspar Einem is a bÃrálókhoz csatlakozott. Schlögl végül nem mondott le, de az Omofuma-ügy felgyorsÃtotta a Belügyminisztérium mellett mûködõ emberi jogi tanács (Menschenrechtsbeirat) felállÃtását. A tanács országos szervezete arra kapott felhatalmazást, hogy helyszÃni megfigyelésekkel és az iratok tanulmányozása révén emberi jogi szempontból véleményezze az egyes rendõri szervek mûködését. A három rendõrt, akik a nigériait Bécsbõl Szófiába kÃsérték, a bÃróság felfüggesztett börtönbüntetésre Ãtélte.
Az Omofuma-ügy hullámverésének is része lehetett benne, hogy Pintér Sándor belügyminiszter, amikor 2000. december 18-án, hétfõn korán reggel jelentést kapott arról, hogy Christian Ecole Ebune a Ferihegyi repülõtéren meghalt, elrendelte, azonnal végezzék el a boncolást, méghozzá két igazságügyi orvos-szakértõ jelenlétében. Ez meg is történt, és hamarosan elkészült a jelentés, miszerint a boncolás megállapÃtotta, hogy bûncselekmény nem történt, az afrikai természetes halállal halt meg, a vele született szervi szÃvbaj következtében.
A Magyar Helsinki Bizottság, amelynek akkor az elnöke voltam, feljelentést tett, és egyúttal felkért egy igazságügyi orvos-szakértõt a történtek véleményezésére. Az ügyészségi nyomozó hivatal azonban nem rendelte el a nyomozást; a felkért szakértõnek is csak azt engedték meg, hogy megszemlélje a holttestet, és a boncolás során kiemelt szerveket. Jelentése eltért a miniszter által megbÃzott orvosokétól; a halál oka „keringési légzési elégtelenség” volt. A laikus számára homályos kifejezést késõbb az orvos megmagyarázta. Egy konferencián félrehÃvott: Ebune megfulladt, amikor lenyomták a földre – mondta. – De ezt nem Ãrhattam le, hiszen a boncoláson nem vehettem részt. A rendõri jegyzõkönyv szerint, amelyet a Helsinki Bizottság is megkapott, az afrikait heten teperték le a repülõtér egy, az utasok elõl elzárt helyiségben. A rendõri jelentés megnevezi azokat is, akik a halál beálltakor a haldoklón ültek, térdeltek. Az Ebune halálát követõ napokban szinte folyamatosan hÃvtak külföldi hÃrügynökségek, újságÃrók. A magyar sajtót nem foglakoztatta az ügy, egyetlen érdemi, elemzõ cikk jelent meg róla, Rácz Johanna Ãrása a Magyar Narancsban. Bécsben három méter magas oszlopot állÃtottak fel Omofuma és „a rasszista rendõri erõszak áldozatai” emlékére. Budapesten Turul-szobor dicsõÃti a Horthy-korszak fajvédõ szervezetét.
Ütnek és hazudnak
A kényszervallatás és fõként a bántalmazás hivatalos eljárásban mindennapos a rendõrség gyakorlatában. A leginkább azonban a hazudozás a mindennapos. A rendõr tanúk hazudtak a bÃróság elõtt – mondta Cserni János bÃró. A rendõri vezetõk hörögve tiltakoztak. A vétkesség vélelme cÃmmel a Magyar Helsinki Bizottság 2004-ben könyvet adott ki az elõzetesesen letartóztatottak helyzetérõl. A felmérés során 489 megkérdezett közül 82-en (16,77%) állÃtották, hogy az eljárás során bántalmazták õket. Hatala József, akkor az országos rendõrfõkapitány közbiztonsági helyettese felháborodottan cáfolt. Pedig elõzõleg az ORFK megkapta a kiadvány kéziratát: akkor nem fûztek megjegyzést az adathoz.
Pintér Sándor ravaszabb volt: úgy tagadta le a kényszervallatások tényét, hogy látszólag igazat mondott. Az Európa Tanács KÃnzás elleni bizottsága (CPT) az 1999. december 5-16-iki magyarországi látogatásáról készült jelentésében leÃrta, hogy hivatalos adatok szerint 1998-ban 2995-en tettek panaszt vagy feljelentést a rendõrség állománya által elkövetett bántalmazás, testi sértés, kényszervallatás vagy jogellenes fogvatartás miatt. Válaszában a belügyminiszter kifejtette, a rendõrség az adott idõszakban 224 367 személy szabadságát korlátozta, ezeknek csupán 1 százaléka tett panaszt, elhanyagolható mennyiség. Ráadásul a panaszok alapján mindössze 80 esetben indult fegyelmi vagy büntetõ eljárás, tehát a magyar rendõrség bÃrálata teljes egészében alaptalan. Korábban az Országgyûlés Önkormányzati és Rendészeti Bizottsága elõtt Pintér Sándor még országos rendõrfõkapitányként kifejtette, egy utcai intézkedés során sokszor nehéz eldönteni, hogy a rendõr által alkalmazott erõszak arányos volt-e. De ha bebizonyosodik, hogy egy rendõr a rendõrségi épületben bántalmazta a fogvatartottat, annak a számára nincs kegyelem. Boross ex-belügyminiszter meghatottan pillantott legjobb magyar tanÃtványára. Mindketten tudták, hogy a bántalmazás nem fog bebizonyosodni,
1994-ben, tekintettel a nyomozás-megszüntetések magas arányszámára a Legfõbb Ãœgyészség vizsgálatot folytatott a kényszervallatások nyomozása ügyében. 1993 második félévében kényszervallatás miatt 119 feljelentésre került sor. A nyomozó ügyészség 48 esetben megtagadta, további 62 esetben megszüntette a nyomozást. Vádat mindössze két alkalommal emeltek a rendõrök ellen. A pintéri számÃtás szerint tehát ebben a fél évben Magyarországon mindössze két kényszervallatás fordult elõ. Ezt azért még a vizsgálatot vezetõ Vitéz Mikós sem hitte el, jelentésében (Belügyi Szemle, 1995. 6. szám) arra hivatkozik, hogy a kényszervallatás tényállását nehéz bizonyÃtani. Pedig már õ kimondhatta volna, hogy a bizonyÃtás azért nehéz, mert a rendõrtanúk hazudnak, és emiatt soha nem vonják felelõsségre õket, a rendõri szervek pedig fedezik a vétkes rendõröket.
A három jellegzetes rendõr-bûncselekmény (bántalmazás hivatalos eljárásban, kényszervallatás, jogellenes fogvatartás) száma és az eredményes nyomozások aránya évtizedeken át meglepõen állandó. A feljelentések száma 1994-ben, 1995-ben és 2010-ben: 1223, 1269 és 1369 volt. A bûncselekmény elkövetésének megállapÃtásával záruló nyomozások aránya ezekben az években: 5,3, 7 és 6,5 százalék.(V. ö: Kõszeg Ferenc: A rendõr és a polgár, Belügyi Szemle, 1997. 2. szám). ÖsszehasonlÃtásul: a nyomozáseredményesség az õszbûnözés tekintetében 50 százalék körül mozog. Azért nem magasabb, mert a tetteseknek mintegy felét nem sikerül azonosÃtani. Az, hogy az ismertté vált tettesre nem sikerül rábizonyÃtani a cselekményt, viszonylag ritkán fordul elõ. A három rendõr-bûncselekmény esetén a tettes szinte mindig ismert. Az áldozat viszont az esetek nagy részében gyanúsÃtott, ráadásul sokszor cigány. Ha nem hivatalosan nyilatkoznak, rendõr és nyomozó ügyész egyetért abban, nehogy már a derék rendõr bûnhõdjön azért, mert „megdádázta” – ezt az ovis szót szeretik használni rendõri körökben – a zsiványt. Hiszen Mondok József izsáki polgármester Bara József halála után is „pörgõs, fiatal csapatnak” nevezte az örs huszonnégy rendõrét, akik sokat tettek a település közbiztonságáért. Pedig a Réti és Fizli kontra Magyarország ügyben, 2012. szeptember 25-én az Emberi Jogok Európai BÃrósága nemcsak magáért a rendõri bántalmazásért, marasztalta el Magyarországot, és kötelezte összesen 13 350 Euro kifizetésére, hanem azért is, mert az ügyben folytatott vizsgálatot Ãtélte elégtelennek. Ez az ügy egyébként, amelyben egy utcai igazoltatás torkollott súlyos bántalmazásba, azt is mutatja, hogy a rendõri erõszak áldozatai nemcsak gyanúsÃtottak és nemcsak cigányok.
Pesty László meghÃvott a 2006. október 23-i eseményekrõl készÃtett dokumentumfilmje, a Megsebzett ünnep sajtóbemutatójára. A megjelent, fõképp jobboldali újságÃrók teli szájjal szidalmazták a gyurcsányi rendõrséget. Pesty, tekintettel sok éves ismeretségünkre, megkérdezte, mint jogvédõ mit gondolok a látottakról. Nem a gyurcsányi rendõrségrõl van szó, feleltem, hanem arról, hogy a rendõrség a rendszerváltozás óta sem változott meg. Na, erre elszabadult a pokol. – Menjen a kommunista taggyûlésére – süvöltötte mögöttem egy újságÃrónõ, aki hajdan a KISZ lapja, a Magyar Ifjúság munkatársa volt, és emlékezetes cikket Ãrt arról, hogy a szocialista Magyarországon teljes a vallásszabadság.
Rovott múltú rendõrök
Mindenekelõtt a nyomozások eredménytelensége teszi a rendõröket elbizakodottá: üthetik az embereket, akár gyanúsÃtott, akár járókelõ, akár cigány, akár nem az, következménye úgysem lesz, hisz a sértettek túlnyomó többsége feljelentést sem tesz. De ha netán tesz feljelentést, és ha vádemelésre is sor kerül, a rendõr még mindig számÃthat rá, hogy pénzbüntetésre vagy felfüggesztett szabadságvesztésre Ãtélik, a bÃróság pedig elõzetesen mentesÃti a büntetett elõélet hátrányos következményei alól, és megmaradhat rendõrnek.
A rendõrség morális válságához, Ãrta Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, az is hozzájárult, hogy az elõzetes mentesÃtés következtében „több, szándékos bûncselekményért jogerõsen elÃtélt rendõr az állománynál maradhat.” A kritikára a bÃróságok azzal szoktak válaszolni, hogy a mentesÃtés elmaradása a kenyerétõl fosztaná meg a rendõrt. Ezzel a logikával az ittas vezetésért elÃtélt taxisofõrtõl se volna szabad elvenni a jogosÃtványát. És ha már itt tartunk: az izsáki rendõrök felettesei közül Arató Károly megyei fõkapitány-helyettest közokirat-hamisÃtásért pénzbüntetésre, Andriska Tibort, a megyei rendõr-fõkapitányság vizsgálati osztályának a vezetõjét önbÃráskodásért és hivatali visszaélésért felfüggesztett szabadságvesztésre Ãtélték korábban.
Pintér Sándor ettõl a dilemmától is megszabadÃtotta a bÃróságokat. A bûnügyi nyilvántartásról szóló törvény (2009. évi XLVII. tv.) értelmében a nyilvántartás azoknak a nevét is tartalmazza, akik egyébként már mentesültek a büntetett elõélet hátrányos következményei alól. A bûnüldözésnek nyilván szüksége van erre a nyilvántartásra. Egyes közszolgálati állások betöltéséhez azonban nem elegendõ a büntetlen elõélet, a nyilvántartásban való szereplés meghatározott számú évig azt is kizárja a közszolgálatból, aki valaha büntetett elõéletû volt. A törvény a pártállam feddhetetlenségi kategóriáját állÃtja vissza. Az e törvény alapján módosÃtott szolgálati törvény kimondja, hogy, akit szándékos bûncselekmény miatt felfüggesztett szabadságvesztésre Ãtéltek, a mentesÃtéstõl számÃtott nyolc évig nem vehetõ fel a rendõrség kötelékébe [1996. évi XLIII. tv.37/A § (1) bekezdés cc, pont]. Nem Ãgy, aki már rendõr. Pintér Sándor nem bÃzza a bÃróságokra, hogy ki maradhat rendõr, és kinek kell távoznia az állományból. A 2011. évi CLXXXIV. tv. (elõterjesztõ: Pintér Sándor) új 6a bekezdést illesztett a hivatásos állomány szolgálati viszonyáról szóló törvény 56. §-ába. A miniszter eltekinthet az alkalmatlanság megállapÃtásától, „ha a bÃróság a büntetõjogi felelõsséget megállapÃtó jogerõs Ãtéletében a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztette és az elmarasztalás alapjául szolgáló magatartás a további szolgálatellátást feltehetõen hátrányosan nem befolyásolja.”
Vagyis 2011 óta nemcsak az maradhat rendõr, akit a bÃróság mentesÃtett a büntetett elõélet hátrányos következményei alól, hanem az is, aki ténylegesen büntetett elõéletû, de a miniszter alkalmasnak találja a további szolgálatra. A belügyminiszter olyan törvényt fogalmazott magának, amellyel felülÃrhatja a bÃróság jogerõs Ãtéletét. Ilyen hatalma utoljára Biszku Bélának volt.
AmÃg Pintér Sándor irányÃtja a rendõrséget, addig nem lesz Magyarországon mélyre ható rendõrségi reform, nem lesz jogtisztelõ, korszerû és hatékony rendõrség. Bara József halála tragikus alkalom arra, hogy a parlamenti és parlamenten kÃvüli demokratikus erõk Pintér távozását követeljék.
Persze Orbán nem fogja meneszteni Pintér Sándort. A belügyminiszter magabiztos viselkedése alapján a külsõ szemlélõnek az a benyomása, hogy Pintér az egyetlen tagja a kormánynak, akitõl Orbán – tart.
A megoldás egyszerû: Pintér távozzon, és vigye magával Orbán Viktort is.
http://hvg.hu/vel...ennie_kell
Hozzaszolasok
#1 |
Vizilo
- 2013. April 24. 08:16:06
#2 |
postaimre
- 2013. April 24. 11:49:18
#3 |
csillagosvenyen
- 2013. April 24. 16:26:05
#4 |
mattila
- 2013. April 24. 19:29:13
#5 |
kaponya jozsef
- 2013. April 25. 12:01:08
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték