Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Európai földbirtoklás: kolumbiai szintû az egyenlõtlenség
Földszerzés: meghökkentõ adatok derültek ki
Eddig úgy tartották, hogy csak a szegény országokban és a volt szocialista tömbben vannak súlyos aránytalanságok a földszerzést illetõen, de egy új tanulmány sokkal megdöbbentõbb adatokat tár fel.
A Parasztság Nemzetközi Napján megjelent tanulmány szerzõi többek közt a Via Campina és a Transnational Institute, ez utóbbi honlapján, a tni.org-on tették közzé a 194 oldalt számláló részletes dokumentumot. Eredeti, angol címe Land concentration, land grabbing and people’s struggles in Europe, azaz nagyjából Földkoncentráció, földeltulajdonítás és az emberek küzdelmei Európában. A földkoncentráció arra vonatkozik, hogy mennyire koncentrálódik a föld birtoklása kisszámú tulajdonos kezében. A kulcsszó pedig, az angol land grabbing, ami akár földlenyúlásnak, földrablásnak is fordítható, egy olyan jelenséget takar, amelyet eddig csak a Föld szegény, kiszolgáltatott lakosságú országaiban tartottak lehetségesnek, mint Kolumbia, Brazília és a Fülöp-szigetek. A globális dél mellett a volt szovjet tagállamokban és a volt szocialista tömbben is tapasztalható volt a jelenség, mint Magyarország, Ukrajna és Románia, ahol a gazdák hamar csõdöt jelentettek, és az élelmiszerpiacot elárasztották az importált mezõgazdasági termékek.
Az igazi meglepetést az jelentette, hogy még a leggazdagabb államokban is hasonló arányok uralkodnak, például Németországban a mezõgazdasági vállakozások 11,7 százaléka 100 ha vagy nagyobb területtel rendelkezik, és ezek birtokolják az összes mezõgazdasági területek 55,9 százalékát. Olaszországban 33 000 farm 11 millió hektárt foglal el, Franciaországban pedig több, mint 60 000 ha termõföld tûnik el évente, hogy helyüket utak, bevásárlóközpontok és a terjeszkedõ városk vegyék át. Andalúziában 2010-ben a földek felét a tulajdonosok 2 százaléka birtokolta.
Kattintson és nézegessen képeket a kakaógazdálkodásról Elefántcsontparton!
A tanulmány részben abból az összegbõl is készült, amelyet a Hands Off the Land (Le a kezeket a földekrõl) projekt kapott az Európai Bizottságtól. Tizenegy ország huszonöt szerzõje mûködött közre, tíz országból közöltek elemzéseket, esettanulmányokat nem csak a ,,lenyúlt" földekrõl, hanem arról is, hogy hogyan igyekeznek a helyiek ellenállni a folyamatnak. A tíz ország: Franciaország, Spanyolországon belül Andalúzia autonóm közösség, Németország, Olaszország, Ausztria, Románia, Ukrajna, Bulgária, Románia és Magyarország.
Maga a jelenség nem új, már a mezõgazdaságban dolgozók számának visszaszorulásával kezdõdött. Az utóbbi pár évtizedben erõteljesen felgyorsult, ennek legfõbb okaként az európai Közös Agrárpolitikát (KAP) nevezik meg a szerzõk, mivel elõnyben részesíti a nagytermelõket, míg a kistermelõk sokszor még a támogatásra jelentkezéshez sem jogosultak. Ez ahhoz vezetett, hogy a kisebb gazdaságok életképtelenné váltak, a tulajdonosaik kénytelenek voltak eladni a földjeiket, meleyeket aztán a nagytermelõk vettek át.
Emellett új szereplõk jelentek meg. Például Bugáriában kínai, Romániában közel-keleti cégek és befektetõk vásároltak fel rengeteg területet. A tanulmányt elkészítõ szervezetek egy része eddig a világ többi részén harcolt az igazságtalan földbirtoklás ellen, így a tanulmány többször utal a szegényebb országokban uralkodó helyzetre. A szerzõk kiemelik, ezek a nagyméretû adás-vételek olyan átláthatatlan és titkolózó módon folynak, mint az Etiópiában, Kambodzsában és Paraguayban történõ üzletek. Illetve Európában is ugyanúgy jellemzõ, hogy a ,,földrablók" hazaiak és külföldiek, és nagyobb pénzintézetek is beszállnak, spekulálásra használva a termõföldeket.
A Magyar Alföld színkompozit képe az ûrbõl, a baloldali világos folt Budapest. Még az ûrbõl is vizsgálják az európai talaj és növényzet minõségét, a csapadék mennyiségét, de a tulajdonosok kiléte eddig elkerülte a figyelmet. Kép: ESA, 2003
Nem csak a mezõgazdasági szektor vásárol fel nagy területeket, a városok terjeszkedése, az ingatlanokba fektetés, infrastrukturális fejlesztések, turizmusra vagy más kereskedelmi célokra felvásárolt föld, és talán kissé ellentmondásos módon a zöldenergia is gyorsítja ezt a folyamatot. Ez utóbbi különösen Németország keleti felében jellemzõ. Becslések szerint ilyen zöld befektetésként a földek 15-30 százalékát is felvásárolhatták, napelemek felállítására vagy biogáz hasznosítására. Ez a nagy kereslet az árak gyors növekedéséhez vezetett: 2005 és 2011 közt egy hektár föld ára 55 százalékkal nõtt, 8 692 euróról 13 493 euróra.
Ez az egyenlõtlen eloszlás komoly társadalmi következményekkel jár. Ha a folyamat így folytatódik, a fenntartható rurális közösségek Európa-szerte veszélybe sodródnak. A helyi élelmiszerek elõállítása néhány mágnás kezébe kerül, ez pedig közel sem demokratikus helyzetet eredményez, amely fenntartja magát: sok helyen már most nehéz a mezõgazdaságba belépni, fõleg a fiataloknak. Föld nélkül ez gyakorlatiag lehetetlenné válik. A szerzõk szerint Európa élelmiszer-függetlenségének alapfeltétele a földhöz való hozzáférés - tehát ez a trend végsõ soron Európa élelmiszerbiztonságát veszélyeztetheti.
A nagybirtokosok földmûvelési módszerei a környezetre és a társadalomra sokkal nagyobb megterhelést jelentenek, mitn a kistermelõké. A szerzõk szerint, a kialakult képpel ellentétben, igenis van igény a fiatalok részérõl a mezõgazdaságban dolgozni, vállalkozni. Ezt az igényt jórészt az egészséges, helyi termékek és a fenntartható termelés iránti érdeklõdés fûti. Csakhogy ez már a jelenlegi rendszerben nagyon nehéz, ráadásul a szükséges lépések megtétele nélkül a helyzet csak romlani fog.
A bécsi SoLiLa!
A SoLiLa!, azaz Solidarisch Landwirtschaften!, Szolidáris Mezõgazdaságot! pontosan egy évvel a tanulmány megjelenése elõtt alakult egy területfoglalási eseményen. Céljaik közé tartozik az önellátás, egy diszkriminációmentes tér kialakítása, erõs kapcsolatok felépítése különbözõ csoportok és emberek közt, ötletek, készségek, források megosztása és a termékeny városi földek megõrzése, karbantartása. Leginkább zöldségek termesztésével foglalkoznak, a mûvelt földeket nem tartják meg kizárólag maguknak.
A tanulmány kitér arra is, hogy a marginalizált rétegek - de nem csak - egyre inkább ellenállnak a földrablóknak. Ezek a mozgalmak gyakran nem csak rurálisak, ahnem városiak is, és a társadalmi osztályok, foglalkozások tekintetében is heterogének. Nem szorítkoznak pusztán védekezõ álláspontra, gyakran aktívan cselekszenek: elfoglalják a területeket, alternatívákat követelnek és projekteket állítanak le. Az esettanulmányok bemutatják például a szardíniai Narbolia esetét, ahol a lakosok összefogtak egy nagyméretû napelemes üvegház projekt kivitelezése ellen, mely elsõ osztályú termõföldre épülne, vagy a franciaországi Notre-Dame-des-Nantesben tervezett reptér erõteljes ellenzését. Még jobb példa az andalúziai SOC esete, ahol földtelen mezõgazdászok elfoglaltak és környezetbarát módszerekkel mûvelnek földet, és a bécsi SoLiLa!. Ebben a közösségben a fiatalok termékeny városi területeket mûvelnek meg közösségileg, megakadályozva, hogy kereskedelmi egységek kezébe jussanak.
Magyarország és földjei
Magyarország jellemzését a fehér ló mondájával nyitja a szerzõ, azzal folytatva, hogy most a szerepek felcserélõdtek: a honfoglaló törzsek helyett most a nyugati befektetõk hallották jó hírét a földnek, és igyekeznek megszerezni azt.
Az állam és a földszabályozás eléggé bonyolult: míg a legnagyobb túlkapásokat törvényekkel igyekszik megállítani az állam, az üzletekbõl, a ,,zsebszerzõdésekbõl", mégis jól profitál. Ez a kettõség nehezíti a kisgazdák és a civil szervezetek munkáját, ugyanakkor lehetõségekkel is szolgál.
Mezõgazdálkodás Amszterdam városában
A földhasználat a szerzõ szerint egy idõben nagyon feldarabolt és koncentrált is: sok kis gazdaság versenyzik kevés naggyal. A magyar földmoratórium amely nem kompatibilis az EU szabadpiacával, elviekben tiltja a külfödiek földvásárlását, azonban fõleg bérléssel könnyen kikerülhetõ ez az akadály. Eddig az európai átlagnál alacsonyabb födárak (akár 10-20-szor olcsóbb) miatt hét éves haladék volt érvényben, ezt két éve, mikor lejárt volna, 2014-ig meghosszabbították.
A tanulmány zsebszerzõdéses esettanulmányokat is bemutat, mint a Benetton család földszerzési üzleteit, az õrségi ,,adományozási lázat" vagy a ,,spanyol módszert".
Miután bemutatásra kerül néhány ellenállási mozgalom, mint a kajászói földfoglalás, a tanulmány tanácsokkal zár: a zsebszerzõdéseket lehetõvé tevõ kiskapukat le kell zárni, a zsebszerzõdéseket kivizsgálni és érvényteleníteni kell, a lízingeket átláthatóvá kell tenni, és elõnyben részesíteni a helyi közösséget - és nem azokat, akik közeli kapcsolatokat ápolnak magas beosztást betöltõ politikusokkal. Az EU-s támogatásokat úgy kell elosztani, hogy az ne a nagygazdáknak kedvezzen, a közpénzeket többé ne irányítsák olyan mezõgazdasági rendszerek felé, melyeknek negatív a társadalmi hozamuk. Javasolják továbbá, hogy azt a megkötést, hogy a földipart szabaddá kelljen tenni kifelé teljesen töröljék el, illetve a teljes bioüzemanyag-támogást át kell gondolni úgy, hogy az ne kedvezzen a földlenyúlásnak.
Általánosabban azt javasolják még, hogy a földet ne tekintsék egyszerû árunak, az Alkotmányba foglaltakat léptessék érvénybe, a földeket pedig kezeljék a helyi közösségek, és így õk legyenek azok, akik a hasznot learatják.
Franciaországi búzamezõ. Az országban évi 60 000 ha termõföldet
nyelnek el az építkezések. A szerzõk szerint az élelmiszertermelés kell legyen a prioritás
A szerzõk javaslatai
Az European Coordination Via Campesina (ECVC) nevében Jeanne Verlinden azt nyilatkozta: ,,A földet újból közvagyonként kell kezelni. A földek áruvá válását csökkenteni kell és ehelyett elõ kell segíteni a nyilvános kezelését ennek a forrásnak, melytõl mindannyian függünk. Elsõbbséget kellene élveznie a kistermelõi gazdálkodásnak és az élelmiszertermelésnek, ahelyett, hogy egyszerûen átadnánk a termõföldeket azoknak a magántulajdonosoknak, akik csak azért vesznek földet, hogy spekulálhassanak vele és gyarapítsák vagyonukat. A földhöz való hozzáférést azoknak kellene megadni, akik megmûvelik azt."
Bõvebben: földreformokat, vagy más földelosztási megoldásokat tartanak szükségesnek ott, ahol a föld kevesek kezében koncentrálódik, illetve az ipari méretû gazdaságokat a kisebb gazdaságok méretére kell csökkenteni. Itt megemlítik a városi kezdeményezéseket is, ahol hasonlóan el kell kerülni a túlzott méreteket és támogatni kell a létezõ csoportokat. Ugyancsak javasolják a történelmi közterületi rendszereket, a lakosság földhasználati kiváltságainak helyreállítását.
A spekulátorok és a földlenyúló befektetõk mûködésének határozott betiltását szorgalmazzák Európában és szerte a világon, illetve publikus adatbankok felállítását a földek adás-vételének átláthatóságának és követhetõségének megteremtéséhez. Fontosnak tartanák, hogy könnyítsék meg a nõk és földnélküli fiatalok földhöz jutását, a kisgazdálkodások támogatását, és segítsék elõ, vagy szükség esetén indítsák el a helyi közösségek döntéshozatali lehetõségeit a földhasználatot illetõen. A vízhez, legelõkhöz, és más, a földhöz és mezõgazdálkodáshoz kapcsolódó forrásokhoz is szükségesnek tartják megkönnyíteni és demokratikusabbá tenni a hozzáférést, akárcsak az öntözõrendszerek, tûzvédelem és biodiverzitás hatékonyabb kezelését.
Link
Eddig úgy tartották, hogy csak a szegény országokban és a volt szocialista tömbben vannak súlyos aránytalanságok a földszerzést illetõen, de egy új tanulmány sokkal megdöbbentõbb adatokat tár fel.
A Parasztság Nemzetközi Napján megjelent tanulmány szerzõi többek közt a Via Campina és a Transnational Institute, ez utóbbi honlapján, a tni.org-on tették közzé a 194 oldalt számláló részletes dokumentumot. Eredeti, angol címe Land concentration, land grabbing and people’s struggles in Europe, azaz nagyjából Földkoncentráció, földeltulajdonítás és az emberek küzdelmei Európában. A földkoncentráció arra vonatkozik, hogy mennyire koncentrálódik a föld birtoklása kisszámú tulajdonos kezében. A kulcsszó pedig, az angol land grabbing, ami akár földlenyúlásnak, földrablásnak is fordítható, egy olyan jelenséget takar, amelyet eddig csak a Föld szegény, kiszolgáltatott lakosságú országaiban tartottak lehetségesnek, mint Kolumbia, Brazília és a Fülöp-szigetek. A globális dél mellett a volt szovjet tagállamokban és a volt szocialista tömbben is tapasztalható volt a jelenség, mint Magyarország, Ukrajna és Románia, ahol a gazdák hamar csõdöt jelentettek, és az élelmiszerpiacot elárasztották az importált mezõgazdasági termékek.
Az igazi meglepetést az jelentette, hogy még a leggazdagabb államokban is hasonló arányok uralkodnak, például Németországban a mezõgazdasági vállakozások 11,7 százaléka 100 ha vagy nagyobb területtel rendelkezik, és ezek birtokolják az összes mezõgazdasági területek 55,9 százalékát. Olaszországban 33 000 farm 11 millió hektárt foglal el, Franciaországban pedig több, mint 60 000 ha termõföld tûnik el évente, hogy helyüket utak, bevásárlóközpontok és a terjeszkedõ városk vegyék át. Andalúziában 2010-ben a földek felét a tulajdonosok 2 százaléka birtokolta.
Kattintson és nézegessen képeket a kakaógazdálkodásról Elefántcsontparton!
A tanulmány részben abból az összegbõl is készült, amelyet a Hands Off the Land (Le a kezeket a földekrõl) projekt kapott az Európai Bizottságtól. Tizenegy ország huszonöt szerzõje mûködött közre, tíz országból közöltek elemzéseket, esettanulmányokat nem csak a ,,lenyúlt" földekrõl, hanem arról is, hogy hogyan igyekeznek a helyiek ellenállni a folyamatnak. A tíz ország: Franciaország, Spanyolországon belül Andalúzia autonóm közösség, Németország, Olaszország, Ausztria, Románia, Ukrajna, Bulgária, Románia és Magyarország.
Maga a jelenség nem új, már a mezõgazdaságban dolgozók számának visszaszorulásával kezdõdött. Az utóbbi pár évtizedben erõteljesen felgyorsult, ennek legfõbb okaként az európai Közös Agrárpolitikát (KAP) nevezik meg a szerzõk, mivel elõnyben részesíti a nagytermelõket, míg a kistermelõk sokszor még a támogatásra jelentkezéshez sem jogosultak. Ez ahhoz vezetett, hogy a kisebb gazdaságok életképtelenné váltak, a tulajdonosaik kénytelenek voltak eladni a földjeiket, meleyeket aztán a nagytermelõk vettek át.
Emellett új szereplõk jelentek meg. Például Bugáriában kínai, Romániában közel-keleti cégek és befektetõk vásároltak fel rengeteg területet. A tanulmányt elkészítõ szervezetek egy része eddig a világ többi részén harcolt az igazságtalan földbirtoklás ellen, így a tanulmány többször utal a szegényebb országokban uralkodó helyzetre. A szerzõk kiemelik, ezek a nagyméretû adás-vételek olyan átláthatatlan és titkolózó módon folynak, mint az Etiópiában, Kambodzsában és Paraguayban történõ üzletek. Illetve Európában is ugyanúgy jellemzõ, hogy a ,,földrablók" hazaiak és külföldiek, és nagyobb pénzintézetek is beszállnak, spekulálásra használva a termõföldeket.
A Magyar Alföld színkompozit képe az ûrbõl, a baloldali világos folt Budapest. Még az ûrbõl is vizsgálják az európai talaj és növényzet minõségét, a csapadék mennyiségét, de a tulajdonosok kiléte eddig elkerülte a figyelmet. Kép: ESA, 2003
Nem csak a mezõgazdasági szektor vásárol fel nagy területeket, a városok terjeszkedése, az ingatlanokba fektetés, infrastrukturális fejlesztések, turizmusra vagy más kereskedelmi célokra felvásárolt föld, és talán kissé ellentmondásos módon a zöldenergia is gyorsítja ezt a folyamatot. Ez utóbbi különösen Németország keleti felében jellemzõ. Becslések szerint ilyen zöld befektetésként a földek 15-30 százalékát is felvásárolhatták, napelemek felállítására vagy biogáz hasznosítására. Ez a nagy kereslet az árak gyors növekedéséhez vezetett: 2005 és 2011 közt egy hektár föld ára 55 százalékkal nõtt, 8 692 euróról 13 493 euróra.
Ez az egyenlõtlen eloszlás komoly társadalmi következményekkel jár. Ha a folyamat így folytatódik, a fenntartható rurális közösségek Európa-szerte veszélybe sodródnak. A helyi élelmiszerek elõállítása néhány mágnás kezébe kerül, ez pedig közel sem demokratikus helyzetet eredményez, amely fenntartja magát: sok helyen már most nehéz a mezõgazdaságba belépni, fõleg a fiataloknak. Föld nélkül ez gyakorlatiag lehetetlenné válik. A szerzõk szerint Európa élelmiszer-függetlenségének alapfeltétele a földhöz való hozzáférés - tehát ez a trend végsõ soron Európa élelmiszerbiztonságát veszélyeztetheti.
A nagybirtokosok földmûvelési módszerei a környezetre és a társadalomra sokkal nagyobb megterhelést jelentenek, mitn a kistermelõké. A szerzõk szerint, a kialakult képpel ellentétben, igenis van igény a fiatalok részérõl a mezõgazdaságban dolgozni, vállalkozni. Ezt az igényt jórészt az egészséges, helyi termékek és a fenntartható termelés iránti érdeklõdés fûti. Csakhogy ez már a jelenlegi rendszerben nagyon nehéz, ráadásul a szükséges lépések megtétele nélkül a helyzet csak romlani fog.
A bécsi SoLiLa!
A SoLiLa!, azaz Solidarisch Landwirtschaften!, Szolidáris Mezõgazdaságot! pontosan egy évvel a tanulmány megjelenése elõtt alakult egy területfoglalási eseményen. Céljaik közé tartozik az önellátás, egy diszkriminációmentes tér kialakítása, erõs kapcsolatok felépítése különbözõ csoportok és emberek közt, ötletek, készségek, források megosztása és a termékeny városi földek megõrzése, karbantartása. Leginkább zöldségek termesztésével foglalkoznak, a mûvelt földeket nem tartják meg kizárólag maguknak.
A tanulmány kitér arra is, hogy a marginalizált rétegek - de nem csak - egyre inkább ellenállnak a földrablóknak. Ezek a mozgalmak gyakran nem csak rurálisak, ahnem városiak is, és a társadalmi osztályok, foglalkozások tekintetében is heterogének. Nem szorítkoznak pusztán védekezõ álláspontra, gyakran aktívan cselekszenek: elfoglalják a területeket, alternatívákat követelnek és projekteket állítanak le. Az esettanulmányok bemutatják például a szardíniai Narbolia esetét, ahol a lakosok összefogtak egy nagyméretû napelemes üvegház projekt kivitelezése ellen, mely elsõ osztályú termõföldre épülne, vagy a franciaországi Notre-Dame-des-Nantesben tervezett reptér erõteljes ellenzését. Még jobb példa az andalúziai SOC esete, ahol földtelen mezõgazdászok elfoglaltak és környezetbarát módszerekkel mûvelnek földet, és a bécsi SoLiLa!. Ebben a közösségben a fiatalok termékeny városi területeket mûvelnek meg közösségileg, megakadályozva, hogy kereskedelmi egységek kezébe jussanak.
Magyarország és földjei
Magyarország jellemzését a fehér ló mondájával nyitja a szerzõ, azzal folytatva, hogy most a szerepek felcserélõdtek: a honfoglaló törzsek helyett most a nyugati befektetõk hallották jó hírét a földnek, és igyekeznek megszerezni azt.
Az állam és a földszabályozás eléggé bonyolult: míg a legnagyobb túlkapásokat törvényekkel igyekszik megállítani az állam, az üzletekbõl, a ,,zsebszerzõdésekbõl", mégis jól profitál. Ez a kettõség nehezíti a kisgazdák és a civil szervezetek munkáját, ugyanakkor lehetõségekkel is szolgál.
Mezõgazdálkodás Amszterdam városában
A földhasználat a szerzõ szerint egy idõben nagyon feldarabolt és koncentrált is: sok kis gazdaság versenyzik kevés naggyal. A magyar földmoratórium amely nem kompatibilis az EU szabadpiacával, elviekben tiltja a külfödiek földvásárlását, azonban fõleg bérléssel könnyen kikerülhetõ ez az akadály. Eddig az európai átlagnál alacsonyabb födárak (akár 10-20-szor olcsóbb) miatt hét éves haladék volt érvényben, ezt két éve, mikor lejárt volna, 2014-ig meghosszabbították.
A tanulmány zsebszerzõdéses esettanulmányokat is bemutat, mint a Benetton család földszerzési üzleteit, az õrségi ,,adományozási lázat" vagy a ,,spanyol módszert".
Miután bemutatásra kerül néhány ellenállási mozgalom, mint a kajászói földfoglalás, a tanulmány tanácsokkal zár: a zsebszerzõdéseket lehetõvé tevõ kiskapukat le kell zárni, a zsebszerzõdéseket kivizsgálni és érvényteleníteni kell, a lízingeket átláthatóvá kell tenni, és elõnyben részesíteni a helyi közösséget - és nem azokat, akik közeli kapcsolatokat ápolnak magas beosztást betöltõ politikusokkal. Az EU-s támogatásokat úgy kell elosztani, hogy az ne a nagygazdáknak kedvezzen, a közpénzeket többé ne irányítsák olyan mezõgazdasági rendszerek felé, melyeknek negatív a társadalmi hozamuk. Javasolják továbbá, hogy azt a megkötést, hogy a földipart szabaddá kelljen tenni kifelé teljesen töröljék el, illetve a teljes bioüzemanyag-támogást át kell gondolni úgy, hogy az ne kedvezzen a földlenyúlásnak.
Általánosabban azt javasolják még, hogy a földet ne tekintsék egyszerû árunak, az Alkotmányba foglaltakat léptessék érvénybe, a földeket pedig kezeljék a helyi közösségek, és így õk legyenek azok, akik a hasznot learatják.
Franciaországi búzamezõ. Az országban évi 60 000 ha termõföldet
nyelnek el az építkezések. A szerzõk szerint az élelmiszertermelés kell legyen a prioritás
A szerzõk javaslatai
Az European Coordination Via Campesina (ECVC) nevében Jeanne Verlinden azt nyilatkozta: ,,A földet újból közvagyonként kell kezelni. A földek áruvá válását csökkenteni kell és ehelyett elõ kell segíteni a nyilvános kezelését ennek a forrásnak, melytõl mindannyian függünk. Elsõbbséget kellene élveznie a kistermelõi gazdálkodásnak és az élelmiszertermelésnek, ahelyett, hogy egyszerûen átadnánk a termõföldeket azoknak a magántulajdonosoknak, akik csak azért vesznek földet, hogy spekulálhassanak vele és gyarapítsák vagyonukat. A földhöz való hozzáférést azoknak kellene megadni, akik megmûvelik azt."
Bõvebben: földreformokat, vagy más földelosztási megoldásokat tartanak szükségesnek ott, ahol a föld kevesek kezében koncentrálódik, illetve az ipari méretû gazdaságokat a kisebb gazdaságok méretére kell csökkenteni. Itt megemlítik a városi kezdeményezéseket is, ahol hasonlóan el kell kerülni a túlzott méreteket és támogatni kell a létezõ csoportokat. Ugyancsak javasolják a történelmi közterületi rendszereket, a lakosság földhasználati kiváltságainak helyreállítását.
A spekulátorok és a földlenyúló befektetõk mûködésének határozott betiltását szorgalmazzák Európában és szerte a világon, illetve publikus adatbankok felállítását a földek adás-vételének átláthatóságának és követhetõségének megteremtéséhez. Fontosnak tartanák, hogy könnyítsék meg a nõk és földnélküli fiatalok földhöz jutását, a kisgazdálkodások támogatását, és segítsék elõ, vagy szükség esetén indítsák el a helyi közösségek döntéshozatali lehetõségeit a földhasználatot illetõen. A vízhez, legelõkhöz, és más, a földhöz és mezõgazdálkodáshoz kapcsolódó forrásokhoz is szükségesnek tartják megkönnyíteni és demokratikusabbá tenni a hozzáférést, akárcsak az öntözõrendszerek, tûzvédelem és biodiverzitás hatékonyabb kezelését.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
nyaki
- 2013. April 25. 13:48:21
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.