Becslések szerint palagázzal legalább száz évig kihúznánk, ha elfogy a hagyományos gáz. Sokan ebben látják a gyógyírt az energiafüggõségre. De mi is az a palagáz? Vannak-e Magyarországnak készletei? Mikor lehet kitermelni? Mit ér a Makón talált mezõ?


Elõször is azt kell tisztázni, hogy mi is az a palagáz - Holoda Attila, a Mol Kutatás-Teremelés Divízió egyik korábbi termelési igazgatója szerint már önmagában az elnevezés is hibás.

Palagáz, ami nem palagáz

Az érthetõség miatt egy kicsit vissza kell ülnünk az iskolapadba. A földgáz és a kõolaj - alaposan leegyszerûsítve - a szerves anyagok bomlásából keletkezik. Az elhalt növényekbõl álló üledék az évezredek alatt egyre mélyebbre kerül a talajrétegekben. A nagy nyomás és a hõ hatására végbemegy az átalakulás. A képzõdött olaj azután vándorolni kezd a talajban, míg össze nem gyûlik egy olyan helyen, amely felett úgynevezett vízzáró réteg található és már nem tud hová „vándorolni”. Az ilyen képzõdményeket kõolajcsapdának nevezik. Az olaj felett általában gázt tartalmazó réteg van. A nagy nyomás miatt mindkettõ kitermelése viszonylag egyszerû, hiszen a talaj megfúrása után „magától” a felszínre jön.
Forrás: U.S Energy Information Administration
Forrás: U.S Energy Information Administration

A bal oldalon lévõ fúrótorony alatt látható a márgagáz (palagáz) elhelyezkedése

A palagáz ugyanolyan gáz, mint amit földgáznak hívunk. A különbség mindössze annyi, hogy a palagáz rögtön a keletkezésekor beszorult az agyagmárga-kõzetekbe. Az ilyen kõzetekre jellemzõ, hogy nagyon rossz az áteresztõ képessége, ezért a gáz, vagy az olaj felhalmozódik benne. Ezt nagyon leegyszerûsítve úgy kell elképzelni, mint egy szivacsot, nem pedig, mint egy nagy barlangot. És itt értünk vissza Holoda Attila felvetéséhez az elnevezésrõl. Szerinte inkább kellene márgagáznak hívni - a csapdába ejtõ talajréteg miatt - ezt az egyébként nem-hagyományos földgázt.

Melyik a jobb?

Felhasználás szempontjából semmi különbség nincs a kettõ között. Holoda Attila szerint ugyanazokból az alkotókból áll mindkét gáz. Vagyis ez is jó, meg amaz is. A lényeges különbség a kitermelésben van. A márgagáz (palagáz), ahogy korábban már írtuk, egy olyan rétegben van, amelybõl nem lehet csak úgy kitermelni. Sokáig nem is volt hozzá megfelelõ technológia, ami jelentõsen drágította a kitermelést.
Forrás: U.S Energy Information Administration
Forrás: U.S Energy Information Administration

Az eljárás a következõ. Lefúrnak abba a rétegbe, ahol a gáz van. Ezután úgynevezett rétegrepesztést csinálnak. Ez olyan, mintha – maradva a szivacsos példánál – apró darabjaira zúznánk a szivacs belsejét, vagyis mesterségesen alakítanak ki olyan csatornákat, amelyekben a gáz jobban tud áramlani. Ezt egy vízbázisú folyadékkal végzik, amit késõbb kiszivattyúznak és megtisztítanak. Mivel a talaj sajátosságai miatt csak 100-150 méteres járatokat tudnak kialakítani, ezért legkevesebb dupla annyi kutat kell fúrni, mint a hagyományos lelõhelyeken.

Még az unokák is ezt égetik?

Egyes becslések szerint legalább 15-ször annyi márgagáz (palagáz) van a világon, mint amennyit a hagyományos földgázból találtak. Valójában azonban még nem sikerült egzakt módon felmérni a készleteket, így csak annyi jelenthetõ ki, hogy sokszorosa lehet a hagyományos készleteknek. Persze az is egy nagy kérdés, hogy ebbõl mennyit tudnak majd kitermelni.
Forrás: U.S Energy Information Administration
Forrás: U.S Energy Information Administration

Bordóval jelölték azokat a területeket, amire készült mennyiségi becslés. Sárgával azt, ahol biztosan van, de nem tudni, mennyi. Fehérrel jelölték azokat az országokat, amiket már vizsgáltak, de nincsenek adatok és szürkével azokat az országokat jelölik, ahol nem is vizsgálódtak.

Az egyik legnagyobb kitermelõ és felhasználó az Egyesült Államok. Egyes becslések szerint akkora készlete van, ami legalább 100 évre elegendõ. Elõrejelzések szerint 2020-ra Amerikában már a nem-hagyományos gázból használnak fel többet. Barta Judit, a GKI Energiakutató ügyvezetõ igazgatója szerint nem kizárt, hogy teljesen önellátók lesznek az Államokban, ugyanakkor még problémát okoz, hogy nincs elegendõ tárolókapacitás, miközben sok kis cég foglalkozik a kitermeléssel. Így a gázt tulajdonképpen azonnal felhasználják.

Azt egyelõre nem tudni, hogy például Kína hogyan áll a készletekkel. Barta Judit szerint ott inkább a szénkitermelésre fókuszálnak, ehhez kapcsolódóan pedig a szénbányákból próbálják meg kitermelni a metánt, ami a sújtólégrobbanásokért felelõs. Majd azt a gázt használják fel.

Európában már kicsit összetettebb a helyzet. Mert miközben több országban is találtak márgagáz-készleteket, aközben sokan fenntartással kezelik az „új” gáz kérdését. Egyrészt jól jönne, mert lényegesen csökkenhetne Európa függõsége az orosz gáztól. Másrészt viszont attól tartanak, hogy jelentõs környezetkárosítással jár a kitermelése.

Barta Judit, ügyvezetõ igazgató, GKI Energiakutató
Barta Judit, ügyvezetõ igazgató, GKI Energiakutató

Mennyire káros?

A GKI Energiakutató ügyvezetõ igazgatója szerint leginkább azért támadják a kitermelést, mert nem tudni, hogy milyen anyaggal végzik a rétegrepesztést. Környezetvédõk ugyanis attól tartanak, hogy a repesztéshez használt folyadék, illetve annak összetevõi bejuthatnak a vízkészletekbe. A násik ok, ami miatt bírálják a kitermelést, az szintén a repesztés, vagyis, okozhat-e „talaj-összeomlást”, illetve kiválthat-e földrengést az eljárás.

Ugyanakkor Holoda Attila elemzésében azzal érvel a biztonság mellett, hogy az a folyadék, amit a repesztéshez használnak, az nem más mint víz és - mindössze fél százalékban – olyan vegyi anyagok, amiket a hétköznapokban is használunk. Ráadásul a folyadékot kiszivattyúzzák, majd megtisztítják. A mérnök szerint a talajvízbe azért sem kerülhet be, mert a vízréteg több ezer méterrel van a márgagáz-réteg felett, a repesztéssel pedig legfeljebb néhány száz métert tudnak áttörni. Aki részletesebben is olvasna a témáról, itt megteheti >>

Makó ment meg az energiafüggõségtõl?

Makón szintén nem-hagyományos gázt találtak, de csak hasonló, mint a márgagáz: hivatalos nevén medence-közepi gáz. Barta Judit szerint azonban ezzel több probléma is van. Az egyik az, hogy túlságosan mélyen van, ahol nagy a hõség. Emiatt a kitermelése sem olyan egyszerû. Ráadásul az átlagosnál sokkal savasabb, vagyis elégetésekor a kénes esõk kialakulását segítheti elõ. Persze meg lehet tisztítani, ez azonban a költségek emelkedésével járna. Vagyis jelen pillanatban úgy tûnik, hogy nem ez lesz a megoldás az energiafüggõségünk csökkentésére.
Link