Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Izrael nemzeti emléknapjai
Ajaj, baj van a sok zsidózás közepette. Izrael nem nemzet, nem is állam, nem is nép, ahogy a zsidó sem szinonímája, de ezek jól hazudják még az elnevezéseiket is, így nem tûnik fel, hogy vallásuk sincs.
Budapesten is ünneplik a zsidóságot
Izrael Állam amellett, hogy megünnepli a zsidó vallási ünnepeket, nemzeti ünnepekkel és emléknapokkal is rendelkezik. A Holokauszt Napja és az Emlékezés Napja, olyan emléknapok, amelyek tradíciója az államalapítás után alakult ki, és amelyek fontos szimbólumaivá váltak a fiatal országnak. Cikkünkben ezt a két emléknapot fogjuk bemutatni a hozzájuk kötõdõ szokásokkal, tradíciókkal együtt.
Emlékezzünk azokra a fivéreinkre és nõvéreinkre, akiknek áldozata árán megszületett Izrael Állama. Legyen az õ bátorságuk a mi inspirációnk és erõnk. Hogy életük rövid volt, álmaik pedig beteljesületlenek: erre emlékezünk. (Részlet az Emlékezés Napján elhangzó imádságból)
A zsidó történelem és a zsidó vallás ünnepei szorosan összekapcsolódnak: pészah megemlékezés a szabadulásról Egyiptom földjérõl, sávuot a tóraadás ünnepe, míg purim és hanuka napjai egy-egy csodás gyõzelem megtörténtére hívják fel a hívõk figyelmét. A zsidó vallásban a történelem folyamán a bibliai ünnepek mellett (pészah, sávuot, szukkot, jom kippur stb.) mindig is voltak különbözõ helyi ünnepek és emléknapok, amelyek a közösség tragédiájára vagy éppen megmenekülésére emlékeztek. Ezeknek az egyik jellegzetes példája az ún. budai purim, melyet az 1684-ben Budáról Páduába menekült zsidók tartottak megemlékezésül arra, hogy túlélték a városban zajló pogromot. Az ünnepek mellett a zsidóság mindig is rendelkezett hagyományos gyász- és emléknapokkal, ezek közül a legnagyobb jelentõséggel a tisá beáv bír, mivel a hagyomány ehhez a naphoz köti a zsidó nép legtöbb tragédiáját: ezen a napon rombolták le az elsõ és második jeruzsálemi Szentélyt, ez volt az a nap, amikor kiûzték a zsidókat Angliából, Spanyolországból és Portugáliából is.
Kattintson és nézegessen képeket Izraelrõl!
A XX. század a zsidó nép történelmében hatalmas veszteségeket okozott. A holokausztra való emlékezést Izrael Állam kötelességének tekintette, ezért 1953-ban a zsidó naptár niszán hónapjának 27-ik napját kinevezték a holokauszt napjává. Az állam vezetõi ugyanígy fontosnak tartották azt is, hogy a holokauszt áldozati mellett az 1948-1949-es függetlenségi háború emberveszteségeirõl is megemlékezzenek, ezért 1951-tõl az izraeli Függetlenség Napját egy nappal megelõzõ ijár hónap 4-ét kinevezték az Emlékezés Napjává. Milyen világi és vallásos szokások alakultak ki az elmúlt több mint hat évtizedben a fent említett napokhoz kötõdõen?
A Holokauszt Napja (jom ha-soa, niszán 27.)
1953-ban David Ben Gurion és Jichák Ben Cvi, Izrael Állam akkori elnöke, javaslatára niszán hónap 27-ét a holokauszt emléknapjává nyilvánították. Az emléknap Izraelben naplementekor kezdõdik (a zsidó vallás szerint az új nap este kezdõdik) a központi megemlékezéssel, amely során a jeruzsálemi Jad Vasem múzeumban félárbocra engedik az izraeli zászlót, beszédet mond az állam elnöke és miniszterelnöke, valamint holokauszt túlélõk hat lángot gyújtanak meg emlékezve a vészkorszak alatt elpusztított hatmillió zsidóra. Az emléknap egyik jellegzetes aktusára másnap délelõtt tíz órakor kerül sor, ekkor Izrael szerte megszólalnak a szirénák és két percre megáll az egész ország.
Az izraeli holokauszt emléknapra a diaszpórában, így Magyarországon is szokás megemlékezni. Itt a zsidó közösségek megemlékezéseket tartanak, valamint ekkor zajlik a hagyományos, nemzetközi Élet Menete Auschwitzban, ahova ilyenkor izraeli és diaszpórabeli zsidók és nem-zsidók tízezrei szoktak elzarándokolni, hogy emlékezzenek. Az ünnep megtartásával kapcsolatban eltérõ vélemények vannak a zsidóságon belül is. Míg vannak olyan ortodox irányzatok, amelyek más idõpontban (tisá beávkor, a Szentély pusztulásának idõpontja) emlékeznek a soá áldozataira, addig a konzervatív és progresszív közösségek egyedi liturgiát alakítottak ki az ünnep számára, amelyhez kapcsolódóan modern zeneszerzõk és írok is alkottak új vallásos szerzeményeket.
Az Emlékezés Napja (jom ha-zikaron, ijár 4.)
Az Emlékezés Napját hivatalosan 1963-ban foglalták törvénybe, azonban ijár 4-i megünneplésére 1951-tõl került sor minden évben. A jom ha-zikaron-t egy nappal Izrael Állam függetlenségi ünnepe tartják meg, pontos elnevezése: az emlékezés napja Izrael elesett katonáira és a terror áldozataira. Ezen a napon az ország jelentõs része az 1860 óta elesett 23 085 elesett katonára és terrortámadásokban elhunyt civilre emlékezik. A központi ünnepségek helyszíne a jeruzsálemi Herzl-hegyen található temetõ, ahol az ország civil és katonai vezetõi mondanak beszédeket. Az emlékezés naplementekor kezdõdik, amikor megszólal országszerte a sziréna és egy percre megáll az élet. Az este folyamán vallásos zsidók a Siratófalnál szoktak imádkozni, ott külön erre a napra alkotott imákat és bibliai zsoltárokat mondanak, A következõ nap folyamán az emberek saját elhunyt hozzátartozóik sírját szokták meglátogatni, az állam pedig több kisebb megemlékezést tart, így például megemlékeznek a háborúk beduin halottjairól, a brit mandátum idején kivégzett zsidó földalatti szervezetek tagjairól és 2013 óta az elesett tûzoltókról. Az emléknap este hét és nyolc óra között ér véget, amikor a Herzl-hegyi katonai temetõben ismét felhúzzák az izraeli lobogókat és kezdetét veszi a Függetlenség Napja.
Emlékezés napi megemlékezés 2007-ben (forrás)
Bár sokaknak meglepõ lehet, hogy az ország egyik legfontosabb gyásznapja, majd ünnepnapja között egy napnyi kihagyás sincs, ennek legfõbb oka az, hogy így emlékeztetik az embereket arra, hogy mekkora árat fizettek az állampolgárok azért, hogy létrehozzák az államot és fenntartsák annak biztonságát. A gyors váltás csak erõsíti az emberekben azt, hogy mindkét nap megfelelõ fontossággal legyen jelen az életükben. Míg a fentebb bemutatott holokauszt emléknap kapcsán nem jellemzõ az ellentét az izraeli társadalmon belül, ezzel szemben az Emlékezés Napjával kapcsolatban eltérnek a vélemények fõképp az Izraelben élõ palesztinok és a többségi zsidó társadalom között. Ennek kapcsán így ír az egyik legsikeresebb izraeli palesztin író Szajed Kasua Táncoló arabok címû könyvében.
A holokauszt emléknapján Naomi fehér blúzt viselt és egy fekete dossziéból olvasott fel egy kislányról, aki látta édesapját élve elégni az erdõben. A szertartás végén elmondtam, hogy szeretem õt és õ mosolygott. Az Emlékezés Napján mérges volt, hogy nem álltam fel, mikor megszólalt a sziréna. Együtt ültünk biológia órán. Mindenki más felállt, de én ülve maradtam. Elvégre a háborúban elvesztettem egy nagyapát és egy nagybácsit. A sziréna után nem ült vissza. Fogta a táskáját és elment. (Sayed Kashua: Dancing Arabs, New York: Grove Press, 2004, p. 113.)
Magyarországon a jom ha-zikaron-ról fõképp az itt élõ izraeliek szoktak megemlékezni, valamint az Izraeli Kulturális Intézetben is volt már példa arra, hogy ebbõl az alkalomból speciális programmal várták a látogatókat.
Izrael Állam két legfontosabb emléknapja a Holokauszt Napja és az Emlékezés Napja, ezeken a napokon izraeliek szerte a világban a zsidó nép és az izraeli nemzet emberveszteségeire emlékeznek. Az évek során mindkét emléknapnak hagyományos rendje alakult ki, amelyhez a vallás által liturgikus elemek is kapcsolódtak, fõképp igaz ez a holokauszt emléknapjára. Ennek az emléknapnak a megtartása az izraeli zsidó közösségen kívül is elterjedt, fõképp a progresszív zsidó irányzathoz kötõdõ zsinagógákra jellemzõ és komoly vallási irodalom kötõdik hozzá, versektõl kezdve egészen a holokauszt történetét elmesélõ vallásos stílusban íródott tekercsekig. Magyarországon mindkét alkalomról meg szoktak emlékezni bizonyos zsinagógákban és közösségekben. A témához kapcsolódó következõ cikkünkben Izrael Állam nemzeti ünnepeit fogjuk bemutatni, azok vallási és világi rituáléit.
Készült az Európai Unió Integrációs Alapjának támogatásával.
Link
Budapesten is ünneplik a zsidóságot
Izrael Állam amellett, hogy megünnepli a zsidó vallási ünnepeket, nemzeti ünnepekkel és emléknapokkal is rendelkezik. A Holokauszt Napja és az Emlékezés Napja, olyan emléknapok, amelyek tradíciója az államalapítás után alakult ki, és amelyek fontos szimbólumaivá váltak a fiatal országnak. Cikkünkben ezt a két emléknapot fogjuk bemutatni a hozzájuk kötõdõ szokásokkal, tradíciókkal együtt.
Emlékezzünk azokra a fivéreinkre és nõvéreinkre, akiknek áldozata árán megszületett Izrael Állama. Legyen az õ bátorságuk a mi inspirációnk és erõnk. Hogy életük rövid volt, álmaik pedig beteljesületlenek: erre emlékezünk. (Részlet az Emlékezés Napján elhangzó imádságból)
A zsidó történelem és a zsidó vallás ünnepei szorosan összekapcsolódnak: pészah megemlékezés a szabadulásról Egyiptom földjérõl, sávuot a tóraadás ünnepe, míg purim és hanuka napjai egy-egy csodás gyõzelem megtörténtére hívják fel a hívõk figyelmét. A zsidó vallásban a történelem folyamán a bibliai ünnepek mellett (pészah, sávuot, szukkot, jom kippur stb.) mindig is voltak különbözõ helyi ünnepek és emléknapok, amelyek a közösség tragédiájára vagy éppen megmenekülésére emlékeztek. Ezeknek az egyik jellegzetes példája az ún. budai purim, melyet az 1684-ben Budáról Páduába menekült zsidók tartottak megemlékezésül arra, hogy túlélték a városban zajló pogromot. Az ünnepek mellett a zsidóság mindig is rendelkezett hagyományos gyász- és emléknapokkal, ezek közül a legnagyobb jelentõséggel a tisá beáv bír, mivel a hagyomány ehhez a naphoz köti a zsidó nép legtöbb tragédiáját: ezen a napon rombolták le az elsõ és második jeruzsálemi Szentélyt, ez volt az a nap, amikor kiûzték a zsidókat Angliából, Spanyolországból és Portugáliából is.
Kattintson és nézegessen képeket Izraelrõl!
A XX. század a zsidó nép történelmében hatalmas veszteségeket okozott. A holokausztra való emlékezést Izrael Állam kötelességének tekintette, ezért 1953-ban a zsidó naptár niszán hónapjának 27-ik napját kinevezték a holokauszt napjává. Az állam vezetõi ugyanígy fontosnak tartották azt is, hogy a holokauszt áldozati mellett az 1948-1949-es függetlenségi háború emberveszteségeirõl is megemlékezzenek, ezért 1951-tõl az izraeli Függetlenség Napját egy nappal megelõzõ ijár hónap 4-ét kinevezték az Emlékezés Napjává. Milyen világi és vallásos szokások alakultak ki az elmúlt több mint hat évtizedben a fent említett napokhoz kötõdõen?
A Holokauszt Napja (jom ha-soa, niszán 27.)
1953-ban David Ben Gurion és Jichák Ben Cvi, Izrael Állam akkori elnöke, javaslatára niszán hónap 27-ét a holokauszt emléknapjává nyilvánították. Az emléknap Izraelben naplementekor kezdõdik (a zsidó vallás szerint az új nap este kezdõdik) a központi megemlékezéssel, amely során a jeruzsálemi Jad Vasem múzeumban félárbocra engedik az izraeli zászlót, beszédet mond az állam elnöke és miniszterelnöke, valamint holokauszt túlélõk hat lángot gyújtanak meg emlékezve a vészkorszak alatt elpusztított hatmillió zsidóra. Az emléknap egyik jellegzetes aktusára másnap délelõtt tíz órakor kerül sor, ekkor Izrael szerte megszólalnak a szirénák és két percre megáll az egész ország.
Az izraeli holokauszt emléknapra a diaszpórában, így Magyarországon is szokás megemlékezni. Itt a zsidó közösségek megemlékezéseket tartanak, valamint ekkor zajlik a hagyományos, nemzetközi Élet Menete Auschwitzban, ahova ilyenkor izraeli és diaszpórabeli zsidók és nem-zsidók tízezrei szoktak elzarándokolni, hogy emlékezzenek. Az ünnep megtartásával kapcsolatban eltérõ vélemények vannak a zsidóságon belül is. Míg vannak olyan ortodox irányzatok, amelyek más idõpontban (tisá beávkor, a Szentély pusztulásának idõpontja) emlékeznek a soá áldozataira, addig a konzervatív és progresszív közösségek egyedi liturgiát alakítottak ki az ünnep számára, amelyhez kapcsolódóan modern zeneszerzõk és írok is alkottak új vallásos szerzeményeket.
Az Emlékezés Napja (jom ha-zikaron, ijár 4.)
Az Emlékezés Napját hivatalosan 1963-ban foglalták törvénybe, azonban ijár 4-i megünneplésére 1951-tõl került sor minden évben. A jom ha-zikaron-t egy nappal Izrael Állam függetlenségi ünnepe tartják meg, pontos elnevezése: az emlékezés napja Izrael elesett katonáira és a terror áldozataira. Ezen a napon az ország jelentõs része az 1860 óta elesett 23 085 elesett katonára és terrortámadásokban elhunyt civilre emlékezik. A központi ünnepségek helyszíne a jeruzsálemi Herzl-hegyen található temetõ, ahol az ország civil és katonai vezetõi mondanak beszédeket. Az emlékezés naplementekor kezdõdik, amikor megszólal országszerte a sziréna és egy percre megáll az élet. Az este folyamán vallásos zsidók a Siratófalnál szoktak imádkozni, ott külön erre a napra alkotott imákat és bibliai zsoltárokat mondanak, A következõ nap folyamán az emberek saját elhunyt hozzátartozóik sírját szokták meglátogatni, az állam pedig több kisebb megemlékezést tart, így például megemlékeznek a háborúk beduin halottjairól, a brit mandátum idején kivégzett zsidó földalatti szervezetek tagjairól és 2013 óta az elesett tûzoltókról. Az emléknap este hét és nyolc óra között ér véget, amikor a Herzl-hegyi katonai temetõben ismét felhúzzák az izraeli lobogókat és kezdetét veszi a Függetlenség Napja.
Emlékezés napi megemlékezés 2007-ben (forrás)
Bár sokaknak meglepõ lehet, hogy az ország egyik legfontosabb gyásznapja, majd ünnepnapja között egy napnyi kihagyás sincs, ennek legfõbb oka az, hogy így emlékeztetik az embereket arra, hogy mekkora árat fizettek az állampolgárok azért, hogy létrehozzák az államot és fenntartsák annak biztonságát. A gyors váltás csak erõsíti az emberekben azt, hogy mindkét nap megfelelõ fontossággal legyen jelen az életükben. Míg a fentebb bemutatott holokauszt emléknap kapcsán nem jellemzõ az ellentét az izraeli társadalmon belül, ezzel szemben az Emlékezés Napjával kapcsolatban eltérnek a vélemények fõképp az Izraelben élõ palesztinok és a többségi zsidó társadalom között. Ennek kapcsán így ír az egyik legsikeresebb izraeli palesztin író Szajed Kasua Táncoló arabok címû könyvében.
A holokauszt emléknapján Naomi fehér blúzt viselt és egy fekete dossziéból olvasott fel egy kislányról, aki látta édesapját élve elégni az erdõben. A szertartás végén elmondtam, hogy szeretem õt és õ mosolygott. Az Emlékezés Napján mérges volt, hogy nem álltam fel, mikor megszólalt a sziréna. Együtt ültünk biológia órán. Mindenki más felállt, de én ülve maradtam. Elvégre a háborúban elvesztettem egy nagyapát és egy nagybácsit. A sziréna után nem ült vissza. Fogta a táskáját és elment. (Sayed Kashua: Dancing Arabs, New York: Grove Press, 2004, p. 113.)
Magyarországon a jom ha-zikaron-ról fõképp az itt élõ izraeliek szoktak megemlékezni, valamint az Izraeli Kulturális Intézetben is volt már példa arra, hogy ebbõl az alkalomból speciális programmal várták a látogatókat.
Izrael Állam két legfontosabb emléknapja a Holokauszt Napja és az Emlékezés Napja, ezeken a napokon izraeliek szerte a világban a zsidó nép és az izraeli nemzet emberveszteségeire emlékeznek. Az évek során mindkét emléknapnak hagyományos rendje alakult ki, amelyhez a vallás által liturgikus elemek is kapcsolódtak, fõképp igaz ez a holokauszt emléknapjára. Ennek az emléknapnak a megtartása az izraeli zsidó közösségen kívül is elterjedt, fõképp a progresszív zsidó irányzathoz kötõdõ zsinagógákra jellemzõ és komoly vallási irodalom kötõdik hozzá, versektõl kezdve egészen a holokauszt történetét elmesélõ vallásos stílusban íródott tekercsekig. Magyarországon mindkét alkalomról meg szoktak emlékezni bizonyos zsinagógákban és közösségekben. A témához kapcsolódó következõ cikkünkben Izrael Állam nemzeti ünnepeit fogjuk bemutatni, azok vallási és világi rituáléit.
Készült az Európai Unió Integrációs Alapjának támogatásával.
Link
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.