Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Vásárhelyi: a Kádár-korból ered a mai cigánygyûlölet
A Kádár-korban is voltak közvéleménykutatások, amelyek eredményei többnyire hitelesek. A társadalmi hangulat romlása elõrejelezte a rendszerváltást is. Villáminterjú Vásárhelyi Máriával.
Vásárhelyi: a Kádár-korból ered a mai cigánygyûlölet
A héten jelentették be, hogy kutathatóvá tette az 1969-ben alakult, a Kádár-rendszerben pártállami irányÃtás alatt mûködött, majd 1991-ben jogutód nélkül megszûnt Tömegkommunikációs Kutatóközpont (TK) iratanyagát a NyÃlt Társadalom ArchÃvum (OSA). A TK egykori munkatársa, Vásárhelyi Mária – akinek döntõ szerepe volt, hogy az OSA-hoz kerülhetett az anyag - felbecsülhetetlen történeti értéknek nevezte az egykori kutatási adatokat, mert szerinte a mai társadalmi reflexiókat is jobban meg lehet érteni a hetvenes-nyolcvanas évek kutatási eredményeibõl kiindulva. A TK szerepérõl, az adatok hitelességérõl kérdeztük a szociológust.
Mennyire megbÃzhatóak a Kádár-korban készült közvélemény-kutatások? Mennyire kozmetikázta a pártállam az eredményeket?
Voltak tabutémák, amikrõl egyáltalán nem készültek közvélemény-kutatások. Ilyen volt például az antiszemitizmus, amirõl 1989 elõtt egyáltalán nem készült kutatás. De ilyen tabu volt az ország politikai és katonai szövetségeinek kérdése, a proletárdiktatúra, az egypártrendszer megÃtélése. Minél inkább autoriter egy társadalom, annál több a tabutéma. Mi kutatók is tisztában voltunk, melyek azok a kérdések, amelyekrõl az emberek õszintén elmondják a véleményüket – ilyen volt, mondjuk, a személyes gazdasági helyzetükre irányuló kérdés -, és melyek azok, amikrõl, bár végezhetünk kutatásokat, de erõsen kétséges, hogy valós eredményeket kapunk. 1956-ról például volt néhány kutatás, de nyilvánvaló, hogy nem az õszinte véleményüket mondták el ezekben az emberek, hanem azt, amirõl azt gondolták, nyilvánosan vállalható.
1956 is tabu volt a rendszerváltásig. Ennek ellenére készült közvélemény-kutatás e kérdésben?
Igen, ha nem is önálló kutatás, de más vizsgálatokba - például a történelemi tudattal összefüggõ kutatásba - „be-becsúszott” 56-ról egy-két kérdés. Világos volt számunkra, hogy ezekbõl nem sokat lehetett megtudni az emberek valódi véleményérõl. A TK által vizsgált témák 80-85 százaléka olyan volt, amirõl azt gondoltuk, az emberek nem érzik úgy, hogy rejtõzködniük kellene. Azaz nem mondható el az, amit a TK szerepérõl szóló konferencia cÃme sugall, hogy az emberek – ilyen értelemben - hazudtak volna a Kádár-korban. A vizsgálatok jórészt hiteles képet adtak a társadalom attitûdjeirõl, gondolatairól.
A vizsgálatok eredményei megjelentek a televÃzióban, a napilapokban?
Nem. Ezeknek a kutatásoknak egy belsõ nyilvánossága volt csupán. A TK-nak voltak mindenféle kiadványai, ezekben jelentek meg az eredmények. Könyvárusi, újságárusi forgalomba nem kerültek soha. Egy szûk szakmai nyilvánosság számára voltak hozzáférhetõk a jelentések. De voltak olyanok is – különösen a 70-es években – amiket még ennél is szûkebb csoport, 10-12 ember kapott csak meg.
Gondolom, az MSZMP legfelsõbb körei…
Igen, a párt legfelsõ vezetése, illetve a rádió és televÃzió irányÃtói.
Emlékszik valamilyen botrányt okozó jelentésre?
Mi kutatók egyfajta búrában dolgoztunk. Biztos volt sok botrányos ügy, de ezeket a vezetõink nem közvetÃtették nekünk, hozzánk nem jutott le ezekbõl semmi. Nekünk megadták a témákat, mi onnantól fogva szabad kezet kaptunk módszertanilag is és tartalmilag is. Hogy aztán az elvtársak mit olvastak, mit értettek meg az anyagainkból, azt nem tudom.
A TK-ról szóló konferencián bemutatott, korabeli közvéleménykutatásokból az derült ki, hogy a Kádár-kori társadalom attitûdjei több témában is nagyon hasonlóak a mai társadalom attitûdjeihez. Nem változott semmi a rendszerváltással?
A rendszerváltással meg lehetett változtatni a gazdasági és a politikai berendezkedést, de az emberek fejét nem lehetett kicserélni. A magatartásminták, értékrendek nagyon mélyen beÃvódtak az emberekbe, ezek nem tudtak megváltozni, vagy ellentétes irányba fordulni. Ez egyébként a mai társadalmi viszonyainkra is kivetülõ probléma. A „legvidámabb barakkban” az emberek nem érezték olyan rosszul magukat, legalábbis a 80-as évek közepéig. Az emberek sokasága a rendszerváltást úgy élte meg, hogy nagyon sokat vesztett, elvesztette a biztonságát, perspektÃváit, miközben nagyon keveset nyert. Ennek ellenkezõjérõl nem fogja õket senki meggyõzni. Egyébként a felmérések azt mutatják, hogy 1985-tõl folyamatosan gyorsuló ütemben romlott az ország gazdasági helyzetének társadalmi megÃtélése. Ebben nyilván közrejátszott az is, hogy akkor az információ már szabadabban áramolhatott az országba és a magyar állampolgárok is szabadabban mondhattak véleményt. Tény, hogy 1988-ra a politikai változást követelõk aránya már majdnem elérte a 70 százalékot.
A cigányellenességrõl eddig azt hallottuk, hogy kevésbé jelent meg a mindennapokban, hiszen akkor mindenkinek volt munkája, kisebb volt az egyenlõtlenség, a cigány emberekkel együtt jártak a gyárba a többségi társdalom tagjai. Az adataik viszont azt mutatták be, hogy igenis létezett, és nem sokkal volt kisebb a romák általi ellenszenv, mint ma. Mi ennek az oka?
A mai cigánygyûlölet gyökerei ott vannak a Kádár-rendszerben, ez nem a rendszerváltás terméke. Akkor is, ha látszólag nem voltak ilyen súlyos konfliktusok. A rendszerváltás környékén megszûnõ másfél millió munkahely a legsúlyosabban a képzetlen romákat érintette, s ez kiélezte, felszÃnre hozta a problémákat, a cigánygyûlöletet is. A roma emberekkel kapcsolatos elõÃtéletek már egy 1989-es kutatásban is nagyjából ugyanolyan mértékben léteztek, mint manapság.
Az is kiderült, hogy nagyjából hasonlóan Ãtélték meg a magyar történelmi személyiségeket – köztük Kádár Jánost, Horthy Miklóst, Rákosi Mátyást - a 70-80-as években, mint ma, amikor azért sokkal több információ áll rendelkezésre arról, miket tettek az emlÃtett országvezetõk.
Talán most érzékelni egy generációváltást ez ügyben, a rendszerváltás után születettek véleménye mintha megváltozna Kádárról. De alapvetõen a fiatalok a szüleik elbeszélése alapján alakÃtják ki véleményüket az elmúlt rendszerrõl. Ezekben a pozitÃvumokat egyre jobban felnagyÃtják szülõk, a negatÃvumok pedig egyre inkább elhomályosodnak. „Akkor bezzeg volt munkám”, ”akkor bezzeg jutottunk 5-rõl a 6-ra” – hallják. A történelem nem fontos a közbeszédben. Az oktatással is komoly probléma van e tekintetben. Több hiteles információval kellene ellátni a fiatalokat, hogy megértsék, milyen is volt a Kádár-rendszer.
A Horthy-korról alkotott képet viszont most felülrõl, állami szintrõl próbálják átalakÃtani. Sikerülhet ez?
Én úgy látom, és a kutatások azt mutatják, hogy nincs olyan átütõ hatása a Horthy-kultusz mesterséges újraélesztésének, mint gondolják. Egyrészt még sokan élnek a Horthy-rendszer tanúi közül, és õk még emlékeznek arra, hogy az emberek többsége óriási nyomorúságban élt akkoriban. Ezt sokan hallják még akár elsõ kézbõl, vagy a szüleiktõl, akik a saját szüleiktõl hallották. Ez a hatás mindig fontosabb, mint az ideológiai agymosás. Az a véleményem, hogy bár nagyon erõsen folyik a Horthy-kultusz újraélesztése, de igazából nagyon nehéz konkrét pozitÃvumot felhozni errõl a korról, mÃg az ország sorsára gyakorolt negatÃvumokról bizony sokat hallani. Reménytelen vállalkozásnak tartom, hogy Horthyból pozitÃv személyiséget lehessen kreálni. A Kossuth teret is visszaalakÃthatják a 1944 elõtti állapotára, de ettõl nem fognak az emberek gyökeresen mást gondolni a világháború elõtti idõkrõl.
Az embereket mennyire érdekli egyáltalán a demokrácia, az alkotmány, vagy a történelem? Nem csak az árak, a rezsicsökkentés érdekli õket?
A megélhetés, boldogulás, biztonság érdekli az embereket, ez természetes. Különösen mert nagyon nyomorúságos helyzetben vannak nagyon sokan. 4 millióan élnek a létminimum alatt! Ezeket a rétegeket az ideológiai agymosás nem éri el. A mindennapi gondok felemésztik az energiájukat.
Link
Vásárhelyi: a Kádár-korból ered a mai cigánygyûlölet
A héten jelentették be, hogy kutathatóvá tette az 1969-ben alakult, a Kádár-rendszerben pártállami irányÃtás alatt mûködött, majd 1991-ben jogutód nélkül megszûnt Tömegkommunikációs Kutatóközpont (TK) iratanyagát a NyÃlt Társadalom ArchÃvum (OSA). A TK egykori munkatársa, Vásárhelyi Mária – akinek döntõ szerepe volt, hogy az OSA-hoz kerülhetett az anyag - felbecsülhetetlen történeti értéknek nevezte az egykori kutatási adatokat, mert szerinte a mai társadalmi reflexiókat is jobban meg lehet érteni a hetvenes-nyolcvanas évek kutatási eredményeibõl kiindulva. A TK szerepérõl, az adatok hitelességérõl kérdeztük a szociológust.
Mennyire megbÃzhatóak a Kádár-korban készült közvélemény-kutatások? Mennyire kozmetikázta a pártállam az eredményeket?
Voltak tabutémák, amikrõl egyáltalán nem készültek közvélemény-kutatások. Ilyen volt például az antiszemitizmus, amirõl 1989 elõtt egyáltalán nem készült kutatás. De ilyen tabu volt az ország politikai és katonai szövetségeinek kérdése, a proletárdiktatúra, az egypártrendszer megÃtélése. Minél inkább autoriter egy társadalom, annál több a tabutéma. Mi kutatók is tisztában voltunk, melyek azok a kérdések, amelyekrõl az emberek õszintén elmondják a véleményüket – ilyen volt, mondjuk, a személyes gazdasági helyzetükre irányuló kérdés -, és melyek azok, amikrõl, bár végezhetünk kutatásokat, de erõsen kétséges, hogy valós eredményeket kapunk. 1956-ról például volt néhány kutatás, de nyilvánvaló, hogy nem az õszinte véleményüket mondták el ezekben az emberek, hanem azt, amirõl azt gondolták, nyilvánosan vállalható.
1956 is tabu volt a rendszerváltásig. Ennek ellenére készült közvélemény-kutatás e kérdésben?
Igen, ha nem is önálló kutatás, de más vizsgálatokba - például a történelemi tudattal összefüggõ kutatásba - „be-becsúszott” 56-ról egy-két kérdés. Világos volt számunkra, hogy ezekbõl nem sokat lehetett megtudni az emberek valódi véleményérõl. A TK által vizsgált témák 80-85 százaléka olyan volt, amirõl azt gondoltuk, az emberek nem érzik úgy, hogy rejtõzködniük kellene. Azaz nem mondható el az, amit a TK szerepérõl szóló konferencia cÃme sugall, hogy az emberek – ilyen értelemben - hazudtak volna a Kádár-korban. A vizsgálatok jórészt hiteles képet adtak a társadalom attitûdjeirõl, gondolatairól.
A vizsgálatok eredményei megjelentek a televÃzióban, a napilapokban?
Nem. Ezeknek a kutatásoknak egy belsõ nyilvánossága volt csupán. A TK-nak voltak mindenféle kiadványai, ezekben jelentek meg az eredmények. Könyvárusi, újságárusi forgalomba nem kerültek soha. Egy szûk szakmai nyilvánosság számára voltak hozzáférhetõk a jelentések. De voltak olyanok is – különösen a 70-es években – amiket még ennél is szûkebb csoport, 10-12 ember kapott csak meg.
Gondolom, az MSZMP legfelsõbb körei…
Igen, a párt legfelsõ vezetése, illetve a rádió és televÃzió irányÃtói.
Emlékszik valamilyen botrányt okozó jelentésre?
Mi kutatók egyfajta búrában dolgoztunk. Biztos volt sok botrányos ügy, de ezeket a vezetõink nem közvetÃtették nekünk, hozzánk nem jutott le ezekbõl semmi. Nekünk megadták a témákat, mi onnantól fogva szabad kezet kaptunk módszertanilag is és tartalmilag is. Hogy aztán az elvtársak mit olvastak, mit értettek meg az anyagainkból, azt nem tudom.
A TK-ról szóló konferencián bemutatott, korabeli közvéleménykutatásokból az derült ki, hogy a Kádár-kori társadalom attitûdjei több témában is nagyon hasonlóak a mai társadalom attitûdjeihez. Nem változott semmi a rendszerváltással?
A rendszerváltással meg lehetett változtatni a gazdasági és a politikai berendezkedést, de az emberek fejét nem lehetett kicserélni. A magatartásminták, értékrendek nagyon mélyen beÃvódtak az emberekbe, ezek nem tudtak megváltozni, vagy ellentétes irányba fordulni. Ez egyébként a mai társadalmi viszonyainkra is kivetülõ probléma. A „legvidámabb barakkban” az emberek nem érezték olyan rosszul magukat, legalábbis a 80-as évek közepéig. Az emberek sokasága a rendszerváltást úgy élte meg, hogy nagyon sokat vesztett, elvesztette a biztonságát, perspektÃváit, miközben nagyon keveset nyert. Ennek ellenkezõjérõl nem fogja õket senki meggyõzni. Egyébként a felmérések azt mutatják, hogy 1985-tõl folyamatosan gyorsuló ütemben romlott az ország gazdasági helyzetének társadalmi megÃtélése. Ebben nyilván közrejátszott az is, hogy akkor az információ már szabadabban áramolhatott az országba és a magyar állampolgárok is szabadabban mondhattak véleményt. Tény, hogy 1988-ra a politikai változást követelõk aránya már majdnem elérte a 70 százalékot.
A cigányellenességrõl eddig azt hallottuk, hogy kevésbé jelent meg a mindennapokban, hiszen akkor mindenkinek volt munkája, kisebb volt az egyenlõtlenség, a cigány emberekkel együtt jártak a gyárba a többségi társdalom tagjai. Az adataik viszont azt mutatták be, hogy igenis létezett, és nem sokkal volt kisebb a romák általi ellenszenv, mint ma. Mi ennek az oka?
A mai cigánygyûlölet gyökerei ott vannak a Kádár-rendszerben, ez nem a rendszerváltás terméke. Akkor is, ha látszólag nem voltak ilyen súlyos konfliktusok. A rendszerváltás környékén megszûnõ másfél millió munkahely a legsúlyosabban a képzetlen romákat érintette, s ez kiélezte, felszÃnre hozta a problémákat, a cigánygyûlöletet is. A roma emberekkel kapcsolatos elõÃtéletek már egy 1989-es kutatásban is nagyjából ugyanolyan mértékben léteztek, mint manapság.
Az is kiderült, hogy nagyjából hasonlóan Ãtélték meg a magyar történelmi személyiségeket – köztük Kádár Jánost, Horthy Miklóst, Rákosi Mátyást - a 70-80-as években, mint ma, amikor azért sokkal több információ áll rendelkezésre arról, miket tettek az emlÃtett országvezetõk.
Talán most érzékelni egy generációváltást ez ügyben, a rendszerváltás után születettek véleménye mintha megváltozna Kádárról. De alapvetõen a fiatalok a szüleik elbeszélése alapján alakÃtják ki véleményüket az elmúlt rendszerrõl. Ezekben a pozitÃvumokat egyre jobban felnagyÃtják szülõk, a negatÃvumok pedig egyre inkább elhomályosodnak. „Akkor bezzeg volt munkám”, ”akkor bezzeg jutottunk 5-rõl a 6-ra” – hallják. A történelem nem fontos a közbeszédben. Az oktatással is komoly probléma van e tekintetben. Több hiteles információval kellene ellátni a fiatalokat, hogy megértsék, milyen is volt a Kádár-rendszer.
A Horthy-korról alkotott képet viszont most felülrõl, állami szintrõl próbálják átalakÃtani. Sikerülhet ez?
Én úgy látom, és a kutatások azt mutatják, hogy nincs olyan átütõ hatása a Horthy-kultusz mesterséges újraélesztésének, mint gondolják. Egyrészt még sokan élnek a Horthy-rendszer tanúi közül, és õk még emlékeznek arra, hogy az emberek többsége óriási nyomorúságban élt akkoriban. Ezt sokan hallják még akár elsõ kézbõl, vagy a szüleiktõl, akik a saját szüleiktõl hallották. Ez a hatás mindig fontosabb, mint az ideológiai agymosás. Az a véleményem, hogy bár nagyon erõsen folyik a Horthy-kultusz újraélesztése, de igazából nagyon nehéz konkrét pozitÃvumot felhozni errõl a korról, mÃg az ország sorsára gyakorolt negatÃvumokról bizony sokat hallani. Reménytelen vállalkozásnak tartom, hogy Horthyból pozitÃv személyiséget lehessen kreálni. A Kossuth teret is visszaalakÃthatják a 1944 elõtti állapotára, de ettõl nem fognak az emberek gyökeresen mást gondolni a világháború elõtti idõkrõl.
Az embereket mennyire érdekli egyáltalán a demokrácia, az alkotmány, vagy a történelem? Nem csak az árak, a rezsicsökkentés érdekli õket?
A megélhetés, boldogulás, biztonság érdekli az embereket, ez természetes. Különösen mert nagyon nyomorúságos helyzetben vannak nagyon sokan. 4 millióan élnek a létminimum alatt! Ezeket a rétegeket az ideológiai agymosás nem éri el. A mindennapi gondok felemésztik az energiájukat.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
keepfargo
- 2013. May 05. 08:08:37
#2 |
gabi
- 2013. May 05. 09:18:24
#3 |
Perje
- 2013. May 05. 09:57:17
#4 |
Perje
- 2013. May 05. 11:17:47
#5 |
postaimre
- 2013. May 05. 12:02:36
#6 |
tour
- 2013. May 05. 16:38:17
#7 |
9323
- 2013. May 05. 19:09:18
#8 |
cebora
- 2013. May 05. 21:08:47
#9 |
postaimre
- 2013. May 06. 05:32:31
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték