Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
TÓTH ILONKA ÉS A KONCEPCIÓS PEREK - TUDOMÁNYOS KONFERENCIA
Hû, gyerekek lecserélik az eddigi mcskos hazug bandát egy nem mocskos és nem hazug bandára? Nem a jog, hanem az Igazság lesz fontos? Eddig az oralitás volt az elsõ BEN-cike! Ha már Kóhn-rád! FONTOS A MORALITÁS A POLITIKÁBAN
Fontos a moralitás a politikában, a döntéshozatalban pedig nemcsak a jog, hanem az erkölcs alapvetõ szabályait is be kell tartani – hangsúlyozta Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára a Tóth Ilonka és a koncepciós perek címû tudományos konferencián. Az államtitkár a Konrad Adenauer Alapítvány és a KDNP kommunizmus bûnei munkacsoportja rendezvényén kiemelte: ha a politika elveszíti erkölcsiségét, akkor bárki ellen felhasználhat törvénytelen eszközöket.
--
Rétvári Bence szólt arról is, hogy május 1-je óta új tényállás alapján büntetendõ a vörös csillag viselése, és reményét fejezte ki, hogy hamarosan megindul a rendõrségi nyomozás azok ellen, akik szándékosan, elõkészületeket téve akarták megsérteni a kommunizmus áldozatainak méltóságát azzal, hogy már május 1-jén kitûzték ruhájukra ezt a kommunista szimbólumot.
--
Megjegyezte: a koncepciós perekre akkor van szükség, amikor az állam fél a nép igazságérzetétõl, a természetjog alapján ugyanakkor az emberekben megvan a természetes igazságigény, s hosszú távon nem lehet elhitetni velük a valótlanságot. A koncepciós perek kapcsán még „a legvadabb kommunisták” is érezték, hogy messze állnak a nép igazságérzetétõl.
--
Wittner Mária fideszes országgyûlési képviselõ, 1956-os halálraítélt úgy fogalmazott: „mi a véres kommunizmusban éltünk, ahol kõkeményen mûködött a szocialista halálgyár”.
Beszélt arról, hogy az 1956-os forradalom utáni megtorlás során 1957-ben kivégzett Tóth Ilonáról szóló film pályázatát korábban több alkalommal visszautasították, emiatt pedig „érezték a gyalázatot, amit Tóth Ilonával tettek”. Ezután gyûjtést rendeztek, és 1998-ban, majd 1999-ben bemutatták a róla szóló filmet a Duna Televízióban.
Felhívta a figyelmet arra, hogy Tóth Ilonával elvállaltatták azt a tettet, amit nem követett el, amit az is bizonyít, hogy az általa a hamis vád szerint elkövetett gyilkosság kórbonctani jegyzõkönyvének adatai egyáltalán nem hasonlítanak a vádiratban szereplõ adatokra. Úgy fogalmazott: egy védtelen nõbõl ki lehetett verni a vallomást, ugyanakkor annak a meggyõzõdésének is hangot adott, hogy Tóth Ilonát a per alatt megzsarolták.
Utalt arra, hogy „a bekábított Tóth Ilona” akaratlanul önmaga ellen vallott, azt mondta, amit a hatalom bírósága hallani akart. Ezzel a külföldi közvéleménynek azt akarták demonstrálni, hogy ha egy orvosnõ el tudott követni egy gyilkosságot, „milyenek lehettek az utcán a pesti srácok”.
Wittner Mária közölte: Tóth Ilonát „meggyalázták emberségében, hitében, hivatástudatában”, az õ becsülete pedig „a mi becsületünk is, és azoké, akiket ötösével-hatosával összedrótozva, arccal lefelé temettek el”, és még most is ugyanott és ugyanúgy nyugszanak. Reményét fejezte ki, hogy ezek a kivégzett forradalmárok „talán egyszer megkapják a végtisztességet”.
--
Iván László fideszes országgyûlési képviselõ, Tóth Ilona orvosi egyetemi évfolyamtársa elmondta: Tóth Ilonának kisugárzása volt, „a magyar Jeanne d'Arcnak” hívták. Mint mondta, huszonöt évvel az ítélet végrehajtása után beszélt valakivel, aki kiskatonaként jelen volt Tóth Ilona kivégzésén. Tõle tudta meg, hogy amikor Tóth Ilonát a vesztõhelyre vitték, azt kérte rabtartóitól, hogy vegyék le róla a bilincset, mert úgysem szökik meg, de kérését nem teljesítették. Mielõtt nyakára rakták a kötélhurkot, a szemtanú szerint Tóth Ilona felkiáltott: „ártatlan vagyok!” – idézte fel.
--
Kahler Frigyes történész kiemelte, hogy a koncepciós perekben a bíróságok a politikai akarat végrehajtói voltak. Ezek az eljárások nemcsak a politikai ellenfelek megsemmisítésére voltak alkalmasak, hanem a kommunizmus propagandájának célját is szolgálták. Ha a politikai hatalom valakit reakciósnak minõsített a kommunizmusban, akkor az illetõ életveszélybe is kerülhetett.
Mint mondta: a Tóth Ilona-per koncepciós volta nem vonható kétségbe, mert „az ítélet köszönõ viszonyban sincs a nyomozati anyaggal”, s ez az eljárás egy „perszövevény központi darabja”, amelyben a legelképesztõbb történeteket ötvözik.
--
Jobbágyi Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem polgári jogi tanszékvezetõje arról beszélt, hogy elõször csak izgatással, majd egy ÁVH-s katona megölésével is megvádolták Tóth Ilonát, akinek két vádlott-társa azonban a nyomozás elején még meg sem említette Tóth Ilona nevét, mint tettestársét, s õk ketten vállalták magukra a gyilkosságot. Az ítélet végül három beismerõ vallomáson alapult, tanúja az esetnek nem volt, a vádlottak száma pedig idõközben tízre emelkedett.
--
Frank Spengler, a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi irodájának vezetõje kiemelte, hogy a koncepciós perek során „a jogot kiürítették, megsértették és lábbal tiporták”. A vádlottak a politikai hatalom játékszereivé váltak, ezáltal pedig sérült az emberi méltóságuk - jegyezte meg.
--
Eötvös Péter, a KDNP kommunizmus bûnei munkacsoportjának elnöke elmondta, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után sokakat internáltak, ennek a büntetéstípusnak az idõtartamát pedig kétszer is meg lehetett hosszabbítani, hat-hat hónappal. A Tóth Ilona-per segítségével a Kádár-rendszer megpróbálta bebizonyítani, hogy köztörvényes bûnözõk gyilkoltak ártatlan kommunistákat. Miklós Péter történész, a Szegedi Tudományegyetem oktatója a kommunizmus fiatal áldozatainak történetei közül két szegedi esettanulmányt ismertetett.
Link
Fontos a moralitás a politikában, a döntéshozatalban pedig nemcsak a jog, hanem az erkölcs alapvetõ szabályait is be kell tartani – hangsúlyozta Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára a Tóth Ilonka és a koncepciós perek címû tudományos konferencián. Az államtitkár a Konrad Adenauer Alapítvány és a KDNP kommunizmus bûnei munkacsoportja rendezvényén kiemelte: ha a politika elveszíti erkölcsiségét, akkor bárki ellen felhasználhat törvénytelen eszközöket.
--
Rétvári Bence szólt arról is, hogy május 1-je óta új tényállás alapján büntetendõ a vörös csillag viselése, és reményét fejezte ki, hogy hamarosan megindul a rendõrségi nyomozás azok ellen, akik szándékosan, elõkészületeket téve akarták megsérteni a kommunizmus áldozatainak méltóságát azzal, hogy már május 1-jén kitûzték ruhájukra ezt a kommunista szimbólumot.
--
Megjegyezte: a koncepciós perekre akkor van szükség, amikor az állam fél a nép igazságérzetétõl, a természetjog alapján ugyanakkor az emberekben megvan a természetes igazságigény, s hosszú távon nem lehet elhitetni velük a valótlanságot. A koncepciós perek kapcsán még „a legvadabb kommunisták” is érezték, hogy messze állnak a nép igazságérzetétõl.
--
Wittner Mária fideszes országgyûlési képviselõ, 1956-os halálraítélt úgy fogalmazott: „mi a véres kommunizmusban éltünk, ahol kõkeményen mûködött a szocialista halálgyár”.
Beszélt arról, hogy az 1956-os forradalom utáni megtorlás során 1957-ben kivégzett Tóth Ilonáról szóló film pályázatát korábban több alkalommal visszautasították, emiatt pedig „érezték a gyalázatot, amit Tóth Ilonával tettek”. Ezután gyûjtést rendeztek, és 1998-ban, majd 1999-ben bemutatták a róla szóló filmet a Duna Televízióban.
Felhívta a figyelmet arra, hogy Tóth Ilonával elvállaltatták azt a tettet, amit nem követett el, amit az is bizonyít, hogy az általa a hamis vád szerint elkövetett gyilkosság kórbonctani jegyzõkönyvének adatai egyáltalán nem hasonlítanak a vádiratban szereplõ adatokra. Úgy fogalmazott: egy védtelen nõbõl ki lehetett verni a vallomást, ugyanakkor annak a meggyõzõdésének is hangot adott, hogy Tóth Ilonát a per alatt megzsarolták.
Utalt arra, hogy „a bekábított Tóth Ilona” akaratlanul önmaga ellen vallott, azt mondta, amit a hatalom bírósága hallani akart. Ezzel a külföldi közvéleménynek azt akarták demonstrálni, hogy ha egy orvosnõ el tudott követni egy gyilkosságot, „milyenek lehettek az utcán a pesti srácok”.
Wittner Mária közölte: Tóth Ilonát „meggyalázták emberségében, hitében, hivatástudatában”, az õ becsülete pedig „a mi becsületünk is, és azoké, akiket ötösével-hatosával összedrótozva, arccal lefelé temettek el”, és még most is ugyanott és ugyanúgy nyugszanak. Reményét fejezte ki, hogy ezek a kivégzett forradalmárok „talán egyszer megkapják a végtisztességet”.
--
Iván László fideszes országgyûlési képviselõ, Tóth Ilona orvosi egyetemi évfolyamtársa elmondta: Tóth Ilonának kisugárzása volt, „a magyar Jeanne d'Arcnak” hívták. Mint mondta, huszonöt évvel az ítélet végrehajtása után beszélt valakivel, aki kiskatonaként jelen volt Tóth Ilona kivégzésén. Tõle tudta meg, hogy amikor Tóth Ilonát a vesztõhelyre vitték, azt kérte rabtartóitól, hogy vegyék le róla a bilincset, mert úgysem szökik meg, de kérését nem teljesítették. Mielõtt nyakára rakták a kötélhurkot, a szemtanú szerint Tóth Ilona felkiáltott: „ártatlan vagyok!” – idézte fel.
--
Kahler Frigyes történész kiemelte, hogy a koncepciós perekben a bíróságok a politikai akarat végrehajtói voltak. Ezek az eljárások nemcsak a politikai ellenfelek megsemmisítésére voltak alkalmasak, hanem a kommunizmus propagandájának célját is szolgálták. Ha a politikai hatalom valakit reakciósnak minõsített a kommunizmusban, akkor az illetõ életveszélybe is kerülhetett.
Mint mondta: a Tóth Ilona-per koncepciós volta nem vonható kétségbe, mert „az ítélet köszönõ viszonyban sincs a nyomozati anyaggal”, s ez az eljárás egy „perszövevény központi darabja”, amelyben a legelképesztõbb történeteket ötvözik.
--
Jobbágyi Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem polgári jogi tanszékvezetõje arról beszélt, hogy elõször csak izgatással, majd egy ÁVH-s katona megölésével is megvádolták Tóth Ilonát, akinek két vádlott-társa azonban a nyomozás elején még meg sem említette Tóth Ilona nevét, mint tettestársét, s õk ketten vállalták magukra a gyilkosságot. Az ítélet végül három beismerõ vallomáson alapult, tanúja az esetnek nem volt, a vádlottak száma pedig idõközben tízre emelkedett.
--
Frank Spengler, a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi irodájának vezetõje kiemelte, hogy a koncepciós perek során „a jogot kiürítették, megsértették és lábbal tiporták”. A vádlottak a politikai hatalom játékszereivé váltak, ezáltal pedig sérült az emberi méltóságuk - jegyezte meg.
--
Eötvös Péter, a KDNP kommunizmus bûnei munkacsoportjának elnöke elmondta, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után sokakat internáltak, ennek a büntetéstípusnak az idõtartamát pedig kétszer is meg lehetett hosszabbítani, hat-hat hónappal. A Tóth Ilona-per segítségével a Kádár-rendszer megpróbálta bebizonyítani, hogy köztörvényes bûnözõk gyilkoltak ártatlan kommunistákat. Miklós Péter történész, a Szegedi Tudományegyetem oktatója a kommunizmus fiatal áldozatainak történetei közül két szegedi esettanulmányt ismertetett.
Link
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.