Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Csányi Sándor: Nem kell tõlem féltenie a demokráciát senkinek
Csányi magyarázkodik? Tökszorítón már csavartak? Demján már kifeküdt, most rajtad az offshore! Magyarországot kiszámíthatatlan helynek könyvelték el, és a bizalmat csak lassan tudjuk újra felépíteni - mondta az [origo]-nak adott interjújában Csányi Sándor. Az OTP elnök-vezérigazgatója szerint a kormány teljesen független tõle, még akkor is, ha barátja és korábbi kollégája, Pintér Sándor a belügyminiszter. Az pedig természetes, hogy az évek során kialakult egy kapcsolatrendszer körülötte. Simicska Lajossal nincs konfliktusa, mert más pályán mozognak. Az MNB hitelprogramján akkor is az OTP nyer, ha a jegybank elsõsorban a kisebb bankokat segítené. Bánja, hogy a kormány felrúgta a bankokkal kötött megállapodását, de igazán a stílus fájt. A bankelnök leginkább a magyar élelmiszeriparért és az állattenyésztésért aggódik, amelyben maga is érdekelt.
"Nekem Simicska Lajossal semmiféle összeütközésem nem volt, az érdekeink nem keresztezik egymást"
Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Az elmúlt 10 év kormányai mind tartottak öntõl. Gyurcsány Ferencnek volt egyszer egy olyan mondata szûk körben, hogy nem Orbán Viktortól, hanem Csányi Sándortól kell a demokráciát félteni. Nemrég Lázár János beszélt az országot polip módjára behálózó, magyarnak tûnõ bank vezetõjérõl. Igazuk van?
Nyilván minden másképp látszik kívülrõl meg belülrõl. Én az elmúlt 22 évet úgy éltem meg az OTP-ben, hogy rendkívül sokat dolgoztunk egy, a térségben is sikeres bank létrehozásáért, amely a költségvetés rendezéséhez adófizetéssel is hozzájárul, illetve hitelezéssel és betétgyûjtéssel segíti a gazdaság növekedését is. Nem volt soha más célunk, semmilyen hatalmat nem akartunk megszerezni, ennek érdekében semmilyen struktúrát nem építettünk fel. Akik így nyilatkoznak, azok ezeket a sikereket irigylik tõlünk, és azt, hogy ezt az utat viszonylag következetesen végigjártuk. Nem kell tõlem féltenie a demokráciát senkinek, azt én magam féltem inkább az ilyen emberektõl.
Arra azért mindig nagyon ügyelt, hogy mindenkivel jóban legyen. Az elsõ Orbán-kormány bukása után az OTP-ben talált munkahelyet Pintér Sándor, Földi László egykori titkosszolga, sõt rövid ideig Simicska Lajos is. A legutóbbi kormányváltás idején aztán ide került Oszkó Péter és Benedek Fülöp volt agrárállamtitkár. Kicsit tágabban értelmezve az ön által befolyásolt teret, ide vehetjük Szollár Domokost, a Bajnai-kormány szóvivõjét is, aki a Molnál csinálja most ugyanazt.
Tévedés, hogy mindez azért történt volna, mert jóban akarunk lenni valakivel. Nagyon rossz gyakorlat alakult ki, a kormányváltások idején sok szakember kerül utcára, keres munkahelyet. Ezek közül a szakemberek közül válogatunk, természetesen figyelembe véve, hogy azokban az idõkben, amikor pozícióban volt, ki mennyiben segítette a szektor munkáját.
Mit ért az alatt, hogy segítette a szektor munkáját?
Nyilván fontos nekünk, hogy aki a kollégánk, az elkötelezett legyen a magyar gazdaság fejlõdése, a GDP növekedése és az ennek megfelelõ banki tevékenység iránt. Túl kerek volt a válaszom, nem elég sarkos?
Nem gond, van más kérdésünk is. A belügyminiszter újra Pintér Sándor lett, aki az OTP-nél is dolgozott, és az ön barátja. A fejlesztési minisztérium élére olyan személy került, aki Simicska Lajos környezetébe tartozik. Ebbõl az a kép rajzolódik ki - ahogy erre a Figyelõ egy régebbi cikke is rámutatott -, hogy a miniszterelnök egyensúlyozni próbál a két fontos gazdasági erõközpont között. Ezt hogy látja?
Miért kellene a miniszterelnöknek közöttem és Simicska Lajos között egyensúlyoznia? A kormányalakítás során - nagyon helyesen - Orbán Viktor engem nem kérdezett meg. Nem javasoltam sem Pintér Sándort, sem mást semmilyen pozícióba.
Pintér Sándor ráadásul volt már korábban belügyminiszter. Ahogy én a miniszterelnök értékelését olvastam, akkor is elégedett volt vele. Inkább ennek köszönheti miniszterségét, mint annak, hogy korábban az OTP igazgatóságának tagja volt. Ilyen alapon bármelyik igazgatósági tagunk lehetett volna belügyminiszter.
Ez igaz, de valószínûleg nem ugyanazt a célt érte volna el vele a miniszterelnök. Ez nagyon fontos kérdés, ami alapvetõen meghatározza az ország, de legalábbis a gazdasági elit mûködését. Lát ilyen törekvést az egyensúlyozásra a miniszterelnök részérõl?
Nem látok, de nem is nagyon értem a kérdést. Egyensúlyozni egymással szemben álló felek között kellene. Nekem Simicska Lajossal semmiféle összeütközésem nem volt, az érdekeink nem keresztezik egymást. Én nem mozgok az õ piacán, építõipari területen nem vagyok aktív befektetõ, sem mint magánember, sem mint OTP. Nincs felület, ahol szembekerülhetnénk egymással. Németh Lászlóné fejlesztési miniszter egyébként közel 10 évet dolgozott az OTP-nél. Akkor ez most hogy van? Megbomlott az egyensúly? Nem így érzem.
Akkor mégiscsak van egyensúly?
Nincs ellentét köztünk.
Ellentétrõl nem is beszélt senki, de ha egy pályán két erõs ember van, természetes, hogy a közönség elkezdi méregetni, ki az erõsebb. Nem tudok felidézni olyan helyzetet a rendszerváltás óta, hogy két miniszter ennyire fixen kötõdött volna egy érdekcsoporthoz, és ennyire látványos lett volna a párhuzamosság. Ez egyrészt taktikus a kormány részérõl, mert stabilitást ad a mûködéséhez, másrészt felveti a kérdést, hogy mennyire független ezektõl a gazdasági erõktõl.
Amit én biztosan tudok, hogy tõlem független a kormány.
Milyen a viszonya Orbán Viktorral? Kívülrõl úgy tûnik, önök egyszerre szövetségesek és versengõ felek. A miniszterelnök a nyertes választások éjszakáján úgy fogalmazott, az oligarchák ideje lejárt. Ehhez képest az önhöz közel álló Pintér Sándor lett a belügyminiszter. Emellett talán egyik kormány sem vett ki annyi pénzt adókon keresztül az OTP zsebébõl, és egyik kormány sem támadja annyi oldalról a bank piacait, mint a mostani.
Nagyon nehéz egy pozícióban lévõ miniszterelnökkel meglévõ kapcsolatról nyilatkozni. Inkább azt szoktam emlegetni, hogy az ellenzékbõl kikkel vagyok jóban, azt elegánsabbnak tartom. Sok dolog van, amiben Orbán Viktorral azonos véleményt vallok, de van néhány, amiben nem értünk egyet. Elfogadom, hogy van egy szereposztás, amiben születnek nekünk nem kedvezõ döntések. Ha lehetõséget adnak arra, hogy ezek elõtt elmondjam a véleményem, akkor a viszony már jónak nevezhetõ.
"Gazdasági vonatkozásban történt néhány lépés, ami szokatlan. Nem tudom, hogy más kormányok azért nem lépték meg, mert nem merték, vagy nem jutott eszükbe"
Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Kap ilyen lehetõséget?
Van, amikor igen, van, amikor nem. Tipikus példa a devizahitelek végtörlesztése, amikor én is a hírekbõl tudtam meg, hogy mi történik.
Ha választani kéne, inkább szövetségként vagy inkább versengésként írná le kettejük viszonyát?
Ha most azt mondanám, hogy szövetség, az olyan lenne, mint az a történet, amikor a kisegér meg az elefánt megy a hídon. Az egér egyszer csak megszólal: hallod, hogy dübörög alattunk a híd? Hogy minõsíteném én, mint egy egyszerû bankelnök a miniszterelnök szövetségeseként magamat? Szövetségek azonos rangú felek között köttetnek, a miniszterelnök viszont olyan hatalmi eszközökkel rendelkezik, amelyeket az én lehetõségeim meg sem közelítenek. Ilyen értelemben nem lehet szövetségrõl beszélni, de ellenséges viszonyról sem.
Meglep, hogy ennyire szerényen fogalmaz. Sokan egyetértenének abban, hogy ön hasonló súlycsoportban van Orbán Viktorral.
Komolyan gondolom, amit mondtam. Ez olyan, mintha a körtét almával hasonlítanánk össze. Nem lehet egy gazdasági szervezet vezetõjét, a rendelkezésére álló eszközrendszerrel egy kétharmados parlamenti többség élén álló miniszterelnökkel összehasonlítani. Nem is azonos a pálya. Nyilván vannak, akik hajlamosak ilyen párhuzamok felállítására, de az szenzációhajhászás.
Az ön hatalmát soha nem az OTP-vel mérik igazán. Sokkal inkább a kapcsolatrendszerével, és azzal, hogy 10 év múlva is itt lesz, míg lehet, hogy Orbán Viktor akkor már nem lesz miniszterelnök.
Ha nem lesz kormányfõ, akkor egy erõs ellenzéknek lesz a vezetõje, az sem elhanyagolható. Ha valaki sokáig van a gazdaságban egy jelentõsnek mondható pozícióban, és igyekszik korrekt módon viselkedni a kollégáival, vezetõtársaival, partnereivel, a társadalom többi szereplõjével, beleértve hatalmon lévõ és ellenzéki politikusokat is, akkor óhatatlanul kialakul egy kapcsolatrendszere. Ezen keresztül nyilvánvalóan lehet befolyásolni döntéseket, de azért ez korlátozott lehetõség.
Visszatekintve, az ön sikerének mekkora része származik abból, hogy idejekorán felismerte, hogy így kell viselkedni?
Nem akarok nagyképû lenni, de ez nem felismerés, hanem egyszerûen hoztam otthonról. A génjeimben van az apám jász makacssága, anyukám viszont mindig megértõ volt, segíteni próbált. Szegény, amíg élt, nem tudtam úgy hazamenni, hogy ne legyen ott 4-5 ügy, amelyet a helyiek érdekében el akart intézni.
"Valakinek az önéletrajzában fekete folt, hogy a kormány felrúgta a bankokkal kötött megállapodást"
Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A Heti Válasznak adott interjújában két éve a Fidesszel kapcsolatban úgy fogalmazott: a túlzott hatalom pont azokra veszélyes, akik gyakorolják. Így látja ma is?
Igen, ma is így gondolom. Sok szereplõt ismerek, akik - gyorsan vagy lassan - magasra jutottak, és azt hitték, hogy azt kizárólag a saját képességeiknek köszönhetik. Elszálltak, nem tudták feldolgozni a sikert. Én inkább a munkának és a szerencsének tulajdonítom, amit elértem, így a fontosságtudatomat is kordában tudom tartani.
Amikor minden nagyon jól megy, akkor kell nagyon figyelni, hogy az ember ne hibázzon. Ez igaz a bankokra is. Világszerte a szektor több szereplõje beleesett abba a hibába, hogy amikor jók voltak az eredmények, könnyebben adtak hitelt, könnyebben költekeztek, aztán amikor beütött a baj, nem voltak megfelelõ tartalékaik. Ugyanez igaz a hatalomra is. Mindenkire veszélyes, ha nem érez belül korlátokat, hogy meddig mehet el, függetlenül attól, hogy az eszközei alapján akár többet is megtehetne.
A Fidesz beleesett ebbe a csapdába?
Gazdasági vonatkozásban történt néhány lépés, ami szokatlan. Nem tudom, hogy más kormányok azért nem lépték meg ezeket, mert nem merték, vagy nem jutott eszükbe. Ugyanakkor azt is láttam, hogy az a helyzet, amelyben a Fidesz átvette a kormányzást, igencsak "hagyományos" volt: nagy volt a költségvetési hiány. Ez találkozott egy nagyon rigorózus EU-magatartással - nem járultak hozzá, hogy bõvíthetõ legyen a kormány mozgástere. Vagy azért, mert már több éve tartott a túlzottdeficit-eljárás, vagy mert a 2008-as válság új reflexeket váltott ki belõlük. Nem volt elképzelhetõ más komoly esély arra, hogy a költségvetést fél éven belül szanálják, mint a különadók.
A kormány az elmúlt három évben valóban sok kockázatos és meglepõ döntés hozott a gazdaságpolitika terén, ezt szokták unortodoxiának hívni. Mennyire váltak be ezek?
Ahogy mondtam, volt egy rendkívüli helyzet. A bajokat én visszaszármaztatom a 2004/2005-ös idõkre, meg a 2005-ös tízszázalékos deficitre. Bajnai Gordon kormányzása alatt már lehetett látni a számokból, hogy a GDP-arányos állami kiadások jelentõsen csökkentek. Ez a tendencia folytatódott az Orbán-kormány alatt is. Komolyan gondoltam 2010-ben, amikor azt mondtam, hogy egyetértek a bankadóval, annak ellenére, hogy egy-két bankár kollégám neheztelt rám ezért. Vannak helyzetek, amikor akik megtehetik, azoknak hozzá kell járulniuk a költségvetési egyensúly helyreállításához. Akkor is mondtam, most is mondom, hogy ha ez hosszú távon fennmarad, akkor már negatív a hatása. A bankszektor ugyanis jelentõsen meggyengül - és lassan itt tartunk. A bankadó és a tranzakciós adó megteszi hatását, utóbbi miatt a cégek egy része kitelepíti Magyarországról a pénzforgalmát. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy az európai elõírások szigorodása miatt sokkal nagyobb tõkekövetelménynek kell megfelelni, akkor a bankok helyzete elõbb-utóbb gátja lehet a gazdasági növekedésnek.
A többi szektor helyzetéhez kevésbé tudok hozzászólni, de hasonló lehet a probléma, mint nálunk, ott a beruházások elmaradása lehet visszafogó tényezõ. Összességében ezeket az adókat hosszú távon nem lehet fenntartani. Ezért ezt a költségvetési problémát valahogy ki kellene nõni. A gazdasági növekedés és az állami kiadások további csökkentése az egyetlen út.
Valójában a bankadó már hosszú távon fennmaradt.
Igen, azt gondoltuk, hogy idén már felezõdik. De ez még azért nem hosszú, hanem középtáv. Még a régi szocialista terminológia is úgy szólt, hogy az ötéves terv az középtávú.
Mire számít, mikorra tudja a magyar gazdaság kinõni a problémáit?
Idén már enyhe növekedést várunk. Az export jól áll, a struktúrája inkább a probléma. Ez ugyanis félrevezetõ volt eddig is. A multik adják az export zömét, míg a kis- középvállalkozások fejlõdése lelassult, sok tönkre is ment, pedig ezek adhatnák a növekedés gerincét, még a nehéz idõkben is. Fogyasztásnövekedésre is számítunk, reméljük, hogy az alacsony infláció miatt ez be is következik. A legnagyobb veszély a beruházások terén van, ahol nem látszik pozitív változás, pedig ez alapozná meg a fenntartható gazdasági növekedést.
"A gazdasági növekedés és az állami kiadások további csökkentése az egyetlen út"
Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A beruházásokhoz bizalom kell, és úgy néz ki, hogy nagyon kevesen bíznak Magyarországban.
Kétségtelen, hogy nagyon sok váratlan intézkedés következett be, ami gyakran érzékenyen érintette a befektetõket. Kialakult egyfajta bizalmatlanság. A bizalmat ezért újra kell építeni.
Mennyire találkozik ezzel? Tud példát mondani arra, hogy megtapasztalta, mennyire nem bíznak az országban?
Sok külföldi cégvezetõvel tartok napi szinten kapcsolatot. Most kicsit kiszámíthatatlan helynek van elkönyvelve Magyarország, ahol az adó duplázódhat, vagy meglévõ szerzõdésekbe bele lehet nyúlni. Lásd a devizahitelesek ügyét. Ezek fontos dolgok, és a kormány talán nem számolt vele, hogy a bizalmat nagyon könnyû elveszíteni, és hosszú idõ kell ahhoz, hogy visszaépítsük.
Lát arra igényt a kormányon belül, hogy ez az építkezés elinduljon? Mintha mindig elindulnának ebbe az irányba, aztán valahol visszafordulnának.
Az gondolom, hogy az az idõszak következik, vagy már azt is éljük, amikor ez az építkezés elkezdõdött. Legalábbis én így látom.
Nem csak az állandó optimista beszél önbõl?
Mondtam egy véleményt, egy-két év múlva meglátjuk, igazam volt-e.
2009-ben úgy fogalmazott, hogy a válságnak 2011-ben vége lehet.
Vége lehetett volna (nevet). Mennyivel jobban járunk, ha megtörténik!
A rámondásos stratégiát alkalmazza? Ha mondja, akkor nagyobb az esélye, hogy megtörténjen?
Hát nagyobb az esélye, hogy jóra fordulnak a dolgok, ha bízunk benne, mintha nem, mert akkor nem is teszünk érte semmit. Hozzáteszem, mi tettünk is valamit azért. Messze stabilabb most az OTP, mint 2008-ban volt. Tanultunk a válságból.
Az OTP múlt heti közgyûlése után lelkesen beszélt a növekedési hitelprogramról, amit a Magyar Nemzeti Bank indított. Aztán az MNB jelezte, hogy a bankok kiválasztásakor egyáltalán nem az a céljuk, hogy a jelenlegi piaci helyzetet stabilizálják. Megint egy olyan terület, ahol az látszik, hogy a hatalmon lévõk nem az OTP-t akarják segíteni.
Valóban azt gondolom, hogy ez a program tud segíteni, különösen a kisebb magyar cégeken. Természetesen alapjaiban határozza meg a program intenzitását a jegybankkal kötendõ refinanszírozási szerzõdés, aminek a szövegtervezetét most kezdtük el tanulmányozni. Az OTP nélkül a vállalati hitelállomány tavaly 10 százalékkal csökkent, az OTP-nél pedig 5 százalékkal nõtt, de van szegmens, például az agrárium, ahol 13 százalékkal lett nagyobb a hitelállományunk. Ezek alapján mondhatom, a hitelprogram nélkül is nõni fog az OTP, amit csak segít a program.
Az teljesen természetes, hogy vannak preferenciái az MNB-nek, és nem az OTP-méretû nagybankokat akarja jobban ellátni forrással, hanem a kisebbeket és a takarékszövetkezeteket. Ezzel együtt ennek a programnak a nyertese a kkv-k mellett az OTP lesz.
"Az OTP hálózata, szakembereinek felkészültsége a többiekhez képest versenyelõnyt biztosít"
Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Miért gondolja ezt?
Most még csak az elején tartunk, mi pedig aktívak leszünk. Nemcsak arra van szükség, hogy valakinek forrást biztosítsanak, hanem az is kell, hogy ki tudja helyezni, legyen megfelelõ szellemi, infrastrukturális kapacitása, ügyfélkapcsolata. Az OTP hálózata, szakembereinek felkészültsége a többiekhez képest versenyelõnyt biztosít.
A növekedést azért egy ilyen program még nem tudja beindítani.
Igen, ez a kétszer 250 milliárd még kevés ahhoz, hogy növekedési boomot csináljon, de lehet ennek még folytatása is, ahogy errõl a jegybank vezetése korábban beszélt is.
Mennyi bizalma van Matolcsy Györgyben akár önnek, akár a bankárelitnek? Egyszer már aláírt egy megállapodást önökkel, amit aztán felrúgott.
Ez egy fekete folt az életrajzában. Vagy máséban, attól függ, hogy ki döntött.
Orbán Viktor döntött volna?
Nem tudom, azért fogalmaztam így. Az is baj volt, hogy felrúgták a megállapodást, de még nagyobb baj volt az én szememben, ahogy ezt tálalták. Majdnem nekünk kellett szégyellni magunkat, hogy a kormány felrúgott egy megállapodást. Voltak olyan kommentek, hogy a bankok hozzászoktak az egyoldalú szerzõdésmódosításokhoz.
A stílus jobban fájt, mint maga a döntés?
A stílus mindig mutat valamit elõre, és remélem, hogy ezt most rosszul mutatta.
Az OTP továbbra is jó eredményeket hoz. Tavaly 150 milliárd profitot termelt, igaz, ebbõl közel 30 milliárd forintot be is fizetett az államnak különadóként. Ön is jelezte, hogy vannak terjeszkedési terveik. Úgy tudom, az MKB lakossági üzletágát jelenleg is átvilágítják, de logikus lenne egy szlovén bankvásárlás is, ahol most vannak eladó pénzintézetek. Hol akarnak befektetni?
Nem tudom megerõsíteni az MKB átvilágítását, hacsak valamelyik kollégám nem ment át, és nem kezdte el titokban nézni az adatokat. De valóban érdeklõdünk eladó bankok iránt Magyarországon és külföldön, különösen ott, ahol kicsik vagyunk.
Ha követtünk el hibákat az elmúlt évtizedekben, akkor az egyik az volt, hogy vásároltunk kis piaci részesedésekkel rendelkezõ bankokat. Ezeknek a menedzselése több idõt vesz igénybe, mint a nagyoké, és kevesebb eredménnyel vagy éppen eredménytelenséggel párosul. Most talán eljutunk lassan oda, hogy ezek is rendben lesznek. Mindenképp szeretnénk növelni a piaci részesedésünket ott, ahol jelen vagyunk. Szívesebben vennék egy 5-6 százalékos piaci részesedésû bankot a szerb cégünk mellé, mint egy kisbankot bárhol máshol. És ez igaz Horvátországra, Romániára és Szlovákiára is. Keresünk új piacokat is. Szlovéniában is van eladó bank,azt is meg fogjuk vizsgálni. Igazából szeretnénk egy nagyobb piacon, nagyobb piaci részesedéssel rendelkezõ bankot venni. Messzebbre is nézünk, mint a régió.
Ez teljesen új lépés lenne az OTP növekedésében.
A külföldi bankok hozzájárulása már most 51 százalék az OTP nyereségéhez. Bajban lennénk, ha csak itthon terjeszkedtünk volna. Ezen bankok között az orosz bank produkálta messze a legjobb eredményt, a piac mérete és a jól eltalált termékportfolió miatt is. Az lenne jó, ha több olyan bankunk lenne külföldön, ami 40-50-60 milliárd forintot hoz.
Kockázatosabb piacokat keresnek, ahol magasabb lehet a profitjuk is?
Nagyobbakat keresünk, nem kockázatosabbat. Az orosz piacot nem tekintjük kockázatosabbnak, ha megfelelõ üzletpolitikát tudunk folytatni. Amíg az orosz bank olcsóbban tudott kötvényeket kibocsátani Oroszországban, mint az OTP itt, valahol Európában, addig azt gondolom, hogy joggal tekintettük kevésbé kockázatosnak.
Mi a baj az árfolyamgáttal? Azok közül, aki tehették volna, alig minden harmadik OTP-s vette igénybe. Pedig nem látni, hogy mi szólna ellenne.
Mi is keressük ennek az okát. Az látszik, hogy a konstrukciót nehéz egyszerûen bemutatni, ezért sokan nem értik. A másik probléma a 90 napnál hosszabb késedelemben lévõkre vonatkozó korlát, ezen is próbálunk segíteni. Ahol egy-két éves elmaradások vannak, ott nem tudunk mit tenni, de ahol csak pár hónapos, ott igen. Az emberek félnek a jövõtõl, nem tudják, hogy nem lesz-e nehezebb késõbb visszafizetni a felhalmozódott törlesztõrészleteket.
Ezenkívül káros volt az a kormányzati kommunikáció, ami azt sugallta, hogy jöhet még további segítség. Ez hamis reményt adott az adósoknak. Ma már világosan kimondja a kormány, hogy nem lesz további ilyen lépés, de a lebegtetés hatása sokáig kitartott.
Mi a helyzet az önkormányzati adósságokkal? Mikor zárulnak le a tárgyalások a kormánnyal?
Folyamatban lévõ tárgyalásokról nem szeretnék nyilatkozni, van egy-két vitás pont. De azt gondolom, összességében ebbõl az adósságkonszolidációból az önkormányzatok jönnek ki a legjobban. Egy hónapon belül lezárhatjuk az egyeztetéseket.
A cégek vajon számíthatnak valamire? Lesz céges végtörlesztés?
Céges végtörlesztés biztosan nem lesz. Na jó, a mai világban semmi sem biztos, de én azt gondolom, hogy ez nem jön számításba.
"Nincs olyan tervem, hogy befejezem"
Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Ön az ország egyik jelentõs élelmiszeripari, mezõgazdasági vállalkozója is. A most lehetõséget kapó kisgazdaságok mennyire tudják majd megállni a helyüket a piacon?
Azzal kezdem, hogy az új földbérletek kiosztásában nem vagyok érdekelt. Az én haszonbérleteim késõbb járnak le, a 2020-as évek végén, vagy még annál is késõbb. A magyar mezõgazdaság a rendszerváltás elõtt valóban világszínvonalú volt. Én ennek csak a végét láttam, amikor 1983-tól három évet a mezõgazdasági minisztériumban dolgoztam. Most éppen Váncsa Jenõ Öt évtized a magyar mezõgazdaság szolgálatában címû könyvét olvasom arról, hogyan fejlesztették akkoriban az agráriumot. Az a szemlélet még ma is modernnek tekinthetõ, a mai elképzelések viszont az idõben mintha az ellenkezõ irányba mutatnának.
A kizárólag növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságok földbirtokméretének korlátozása indokolt. Ez közép- és hosszú távon kockázatmentes tevékenység, és semmi nem indokolja, hogy egy falu körül csak néhány családnak legyenek földjei, mások ne jussanak lehetõséghez. Amiért én nagyon aggódom, az az állattenyésztés. Ennek az elmúlt években, évtizedben folyamatosan romlott a jövedelmezõsége, és ezzel együtt az élelmiszeripar alapanyag-ellátása is csökkent. A következmény az, hogy a magyar élelmiszeripar veszélybe kerül, ha nem sikerül fenntartani és továbbfejleszteni a meglévõ termelõkapacitásokat. A tejelõ szarvasmarhák 90 százaléka nagyüzemekben van, a sertéseknél ez 70 százalék. Csak ezek a gazdaságok versenyképesek, és ezeknek a szükséges földmennyiséget biztosítani kellene.
Azért amikor a nagyüzemi állattartók mellett szólal fel, akkor a saját érdekében is beszél.
A magam nevében is beszélek, de mondhatom ennek a banki oldalát is. Egy állattenyésztési beruházás megtérülési ideje 11 év körül van. Hogyan tudnának a bankok állattenyésztõ telepeket finanszírozni, anélkül, hogy biztosak lehetnének benne, hogy rendelkezésükre áll a gazdaságos mûködéshez szükséges földterület? Nem vagyok kisgazdaság-ellenes. A saját cégem is több mint 100 integrált gazdával áll kapcsolatban. Õk is tudnak hatékonyan mûködni, ha áll mögöttük egy nagygazdaság, amelyik ellátja õket genetikával, megfelelõ takarmánnyal, orvosi felügyelttel és gyógyszerekkel. Aki felvásárolja a sertést, és aki mögött ott áll egy élelmiszer-ipari cég. Így van egy hosszú távon kiszámítható, kölcsönös együttmûködésre alapozott vertikálisan integrált lánc.
Az viszont nem jó út, hogy az elmúlt években létrehozott nagy állattartó telepek földterület nélkül maradnak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy halálra lesznek ítélve az állattenyészõk. A többi lépést nem tartom katasztrófának a magyar mezõgazdaság szempontjából, de ezt igen. Nem lehet gazdaságosan állatokat tartani földek nélkül. A takarmányellátás távolról nagyon költséges, környezetvédelmi elõírások miatt egy számos állat (500 kg) mellé két hektár földre van szükség, ahova a hígtrágyát ki lehet helyezni. Ha van egy istállóm, ami körül a föld más tulajdonában vagy haszonbérletében van, olyan árat mond, amilyet akar. Gyakorlatilag elviheti a jövedelmet a földtulajdonos az állattenyésztõtõl. Úgy látom, hogy ebben a kérdésben több politikai szempont került elõtérbe, mint gazdasági.
A Magyar Labdarúgó Szövetségnél, aminek ön az elnöke, van egy két éve elfogadott stratégiai terv. 2018-ra szeretnék 8 ezerre növelni az átlagos nézõszámot az NB I-ben, ami most 2000 körül áll. Továbbra is reálisnak tartja ezt a célt?
Elérhetõ célnak érzem, különösen, ha a mérkõzések színvonalát nézem, és azokat a lépéseket, amelyeket a nézõk visszatérése érdekében tettünk. Év végére elkészülünk a központi jegyértékesítési rendszerrel, ami lehetõvé teszi, hogy a nemkívánatos szurkolókat minden stadiontól távol tartsuk. Elkészülnek a biztonságtechnikai felszerelések is, amivel majd be lehet azonosítani a nem megfelelõen szurkolókat. Van egy tervünk az összes stadion átépítésére, ami az elemi szükségleteket (szék, vécé, valamennyire fedett nézõtér) biztosítja. Megteremtünk egy olyan légkört, hogy mindenki merjen gyereket, feleséget is kivinni egy meccsre. A rasszizmussal kapcsolatban zéró toleranciát hirdetünk. Saját elhatározásunkból, de azonosulva az UEFA és a FIFA elvárásaival is. Ebben nagyon erõs az elhatározásunk. Fontos eredménynek érzem, hogy az elmúlt években jelentõs összeg áramlott a futballba a társasági adón keresztül. Ezeknek a pénzeknek a 95 százaléka az utánpótlásra és az infrastruktúra javítására ment el. Van egy olyan képzet, hogy ezeket a profi labdarugókra költötték, de ez nem igaz.
Link
"Nekem Simicska Lajossal semmiféle összeütközésem nem volt, az érdekeink nem keresztezik egymást"
Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Az elmúlt 10 év kormányai mind tartottak öntõl. Gyurcsány Ferencnek volt egyszer egy olyan mondata szûk körben, hogy nem Orbán Viktortól, hanem Csányi Sándortól kell a demokráciát félteni. Nemrég Lázár János beszélt az országot polip módjára behálózó, magyarnak tûnõ bank vezetõjérõl. Igazuk van?
Nyilván minden másképp látszik kívülrõl meg belülrõl. Én az elmúlt 22 évet úgy éltem meg az OTP-ben, hogy rendkívül sokat dolgoztunk egy, a térségben is sikeres bank létrehozásáért, amely a költségvetés rendezéséhez adófizetéssel is hozzájárul, illetve hitelezéssel és betétgyûjtéssel segíti a gazdaság növekedését is. Nem volt soha más célunk, semmilyen hatalmat nem akartunk megszerezni, ennek érdekében semmilyen struktúrát nem építettünk fel. Akik így nyilatkoznak, azok ezeket a sikereket irigylik tõlünk, és azt, hogy ezt az utat viszonylag következetesen végigjártuk. Nem kell tõlem féltenie a demokráciát senkinek, azt én magam féltem inkább az ilyen emberektõl.
Arra azért mindig nagyon ügyelt, hogy mindenkivel jóban legyen. Az elsõ Orbán-kormány bukása után az OTP-ben talált munkahelyet Pintér Sándor, Földi László egykori titkosszolga, sõt rövid ideig Simicska Lajos is. A legutóbbi kormányváltás idején aztán ide került Oszkó Péter és Benedek Fülöp volt agrárállamtitkár. Kicsit tágabban értelmezve az ön által befolyásolt teret, ide vehetjük Szollár Domokost, a Bajnai-kormány szóvivõjét is, aki a Molnál csinálja most ugyanazt.
Tévedés, hogy mindez azért történt volna, mert jóban akarunk lenni valakivel. Nagyon rossz gyakorlat alakult ki, a kormányváltások idején sok szakember kerül utcára, keres munkahelyet. Ezek közül a szakemberek közül válogatunk, természetesen figyelembe véve, hogy azokban az idõkben, amikor pozícióban volt, ki mennyiben segítette a szektor munkáját.
Mit ért az alatt, hogy segítette a szektor munkáját?
Nyilván fontos nekünk, hogy aki a kollégánk, az elkötelezett legyen a magyar gazdaság fejlõdése, a GDP növekedése és az ennek megfelelõ banki tevékenység iránt. Túl kerek volt a válaszom, nem elég sarkos?
Nem gond, van más kérdésünk is. A belügyminiszter újra Pintér Sándor lett, aki az OTP-nél is dolgozott, és az ön barátja. A fejlesztési minisztérium élére olyan személy került, aki Simicska Lajos környezetébe tartozik. Ebbõl az a kép rajzolódik ki - ahogy erre a Figyelõ egy régebbi cikke is rámutatott -, hogy a miniszterelnök egyensúlyozni próbál a két fontos gazdasági erõközpont között. Ezt hogy látja?
Miért kellene a miniszterelnöknek közöttem és Simicska Lajos között egyensúlyoznia? A kormányalakítás során - nagyon helyesen - Orbán Viktor engem nem kérdezett meg. Nem javasoltam sem Pintér Sándort, sem mást semmilyen pozícióba.
Pintér Sándor ráadásul volt már korábban belügyminiszter. Ahogy én a miniszterelnök értékelését olvastam, akkor is elégedett volt vele. Inkább ennek köszönheti miniszterségét, mint annak, hogy korábban az OTP igazgatóságának tagja volt. Ilyen alapon bármelyik igazgatósági tagunk lehetett volna belügyminiszter.
Ez igaz, de valószínûleg nem ugyanazt a célt érte volna el vele a miniszterelnök. Ez nagyon fontos kérdés, ami alapvetõen meghatározza az ország, de legalábbis a gazdasági elit mûködését. Lát ilyen törekvést az egyensúlyozásra a miniszterelnök részérõl?
Nem látok, de nem is nagyon értem a kérdést. Egyensúlyozni egymással szemben álló felek között kellene. Nekem Simicska Lajossal semmiféle összeütközésem nem volt, az érdekeink nem keresztezik egymást. Én nem mozgok az õ piacán, építõipari területen nem vagyok aktív befektetõ, sem mint magánember, sem mint OTP. Nincs felület, ahol szembekerülhetnénk egymással. Németh Lászlóné fejlesztési miniszter egyébként közel 10 évet dolgozott az OTP-nél. Akkor ez most hogy van? Megbomlott az egyensúly? Nem így érzem.
Akkor mégiscsak van egyensúly?
Nincs ellentét köztünk.
Ellentétrõl nem is beszélt senki, de ha egy pályán két erõs ember van, természetes, hogy a közönség elkezdi méregetni, ki az erõsebb. Nem tudok felidézni olyan helyzetet a rendszerváltás óta, hogy két miniszter ennyire fixen kötõdött volna egy érdekcsoporthoz, és ennyire látványos lett volna a párhuzamosság. Ez egyrészt taktikus a kormány részérõl, mert stabilitást ad a mûködéséhez, másrészt felveti a kérdést, hogy mennyire független ezektõl a gazdasági erõktõl.
Amit én biztosan tudok, hogy tõlem független a kormány.
Milyen a viszonya Orbán Viktorral? Kívülrõl úgy tûnik, önök egyszerre szövetségesek és versengõ felek. A miniszterelnök a nyertes választások éjszakáján úgy fogalmazott, az oligarchák ideje lejárt. Ehhez képest az önhöz közel álló Pintér Sándor lett a belügyminiszter. Emellett talán egyik kormány sem vett ki annyi pénzt adókon keresztül az OTP zsebébõl, és egyik kormány sem támadja annyi oldalról a bank piacait, mint a mostani.
Nagyon nehéz egy pozícióban lévõ miniszterelnökkel meglévõ kapcsolatról nyilatkozni. Inkább azt szoktam emlegetni, hogy az ellenzékbõl kikkel vagyok jóban, azt elegánsabbnak tartom. Sok dolog van, amiben Orbán Viktorral azonos véleményt vallok, de van néhány, amiben nem értünk egyet. Elfogadom, hogy van egy szereposztás, amiben születnek nekünk nem kedvezõ döntések. Ha lehetõséget adnak arra, hogy ezek elõtt elmondjam a véleményem, akkor a viszony már jónak nevezhetõ.
"Gazdasági vonatkozásban történt néhány lépés, ami szokatlan. Nem tudom, hogy más kormányok azért nem lépték meg, mert nem merték, vagy nem jutott eszükbe"
Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Kap ilyen lehetõséget?
Van, amikor igen, van, amikor nem. Tipikus példa a devizahitelek végtörlesztése, amikor én is a hírekbõl tudtam meg, hogy mi történik.
Ha választani kéne, inkább szövetségként vagy inkább versengésként írná le kettejük viszonyát?
Ha most azt mondanám, hogy szövetség, az olyan lenne, mint az a történet, amikor a kisegér meg az elefánt megy a hídon. Az egér egyszer csak megszólal: hallod, hogy dübörög alattunk a híd? Hogy minõsíteném én, mint egy egyszerû bankelnök a miniszterelnök szövetségeseként magamat? Szövetségek azonos rangú felek között köttetnek, a miniszterelnök viszont olyan hatalmi eszközökkel rendelkezik, amelyeket az én lehetõségeim meg sem közelítenek. Ilyen értelemben nem lehet szövetségrõl beszélni, de ellenséges viszonyról sem.
Meglep, hogy ennyire szerényen fogalmaz. Sokan egyetértenének abban, hogy ön hasonló súlycsoportban van Orbán Viktorral.
Komolyan gondolom, amit mondtam. Ez olyan, mintha a körtét almával hasonlítanánk össze. Nem lehet egy gazdasági szervezet vezetõjét, a rendelkezésére álló eszközrendszerrel egy kétharmados parlamenti többség élén álló miniszterelnökkel összehasonlítani. Nem is azonos a pálya. Nyilván vannak, akik hajlamosak ilyen párhuzamok felállítására, de az szenzációhajhászás.
Az ön hatalmát soha nem az OTP-vel mérik igazán. Sokkal inkább a kapcsolatrendszerével, és azzal, hogy 10 év múlva is itt lesz, míg lehet, hogy Orbán Viktor akkor már nem lesz miniszterelnök.
Ha nem lesz kormányfõ, akkor egy erõs ellenzéknek lesz a vezetõje, az sem elhanyagolható. Ha valaki sokáig van a gazdaságban egy jelentõsnek mondható pozícióban, és igyekszik korrekt módon viselkedni a kollégáival, vezetõtársaival, partnereivel, a társadalom többi szereplõjével, beleértve hatalmon lévõ és ellenzéki politikusokat is, akkor óhatatlanul kialakul egy kapcsolatrendszere. Ezen keresztül nyilvánvalóan lehet befolyásolni döntéseket, de azért ez korlátozott lehetõség.
Visszatekintve, az ön sikerének mekkora része származik abból, hogy idejekorán felismerte, hogy így kell viselkedni?
Nem akarok nagyképû lenni, de ez nem felismerés, hanem egyszerûen hoztam otthonról. A génjeimben van az apám jász makacssága, anyukám viszont mindig megértõ volt, segíteni próbált. Szegény, amíg élt, nem tudtam úgy hazamenni, hogy ne legyen ott 4-5 ügy, amelyet a helyiek érdekében el akart intézni.
"Valakinek az önéletrajzában fekete folt, hogy a kormány felrúgta a bankokkal kötött megállapodást"
Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A Heti Válasznak adott interjújában két éve a Fidesszel kapcsolatban úgy fogalmazott: a túlzott hatalom pont azokra veszélyes, akik gyakorolják. Így látja ma is?
Igen, ma is így gondolom. Sok szereplõt ismerek, akik - gyorsan vagy lassan - magasra jutottak, és azt hitték, hogy azt kizárólag a saját képességeiknek köszönhetik. Elszálltak, nem tudták feldolgozni a sikert. Én inkább a munkának és a szerencsének tulajdonítom, amit elértem, így a fontosságtudatomat is kordában tudom tartani.
Amikor minden nagyon jól megy, akkor kell nagyon figyelni, hogy az ember ne hibázzon. Ez igaz a bankokra is. Világszerte a szektor több szereplõje beleesett abba a hibába, hogy amikor jók voltak az eredmények, könnyebben adtak hitelt, könnyebben költekeztek, aztán amikor beütött a baj, nem voltak megfelelõ tartalékaik. Ugyanez igaz a hatalomra is. Mindenkire veszélyes, ha nem érez belül korlátokat, hogy meddig mehet el, függetlenül attól, hogy az eszközei alapján akár többet is megtehetne.
A Fidesz beleesett ebbe a csapdába?
Gazdasági vonatkozásban történt néhány lépés, ami szokatlan. Nem tudom, hogy más kormányok azért nem lépték meg ezeket, mert nem merték, vagy nem jutott eszükbe. Ugyanakkor azt is láttam, hogy az a helyzet, amelyben a Fidesz átvette a kormányzást, igencsak "hagyományos" volt: nagy volt a költségvetési hiány. Ez találkozott egy nagyon rigorózus EU-magatartással - nem járultak hozzá, hogy bõvíthetõ legyen a kormány mozgástere. Vagy azért, mert már több éve tartott a túlzottdeficit-eljárás, vagy mert a 2008-as válság új reflexeket váltott ki belõlük. Nem volt elképzelhetõ más komoly esély arra, hogy a költségvetést fél éven belül szanálják, mint a különadók.
A kormány az elmúlt három évben valóban sok kockázatos és meglepõ döntés hozott a gazdaságpolitika terén, ezt szokták unortodoxiának hívni. Mennyire váltak be ezek?
Ahogy mondtam, volt egy rendkívüli helyzet. A bajokat én visszaszármaztatom a 2004/2005-ös idõkre, meg a 2005-ös tízszázalékos deficitre. Bajnai Gordon kormányzása alatt már lehetett látni a számokból, hogy a GDP-arányos állami kiadások jelentõsen csökkentek. Ez a tendencia folytatódott az Orbán-kormány alatt is. Komolyan gondoltam 2010-ben, amikor azt mondtam, hogy egyetértek a bankadóval, annak ellenére, hogy egy-két bankár kollégám neheztelt rám ezért. Vannak helyzetek, amikor akik megtehetik, azoknak hozzá kell járulniuk a költségvetési egyensúly helyreállításához. Akkor is mondtam, most is mondom, hogy ha ez hosszú távon fennmarad, akkor már negatív a hatása. A bankszektor ugyanis jelentõsen meggyengül - és lassan itt tartunk. A bankadó és a tranzakciós adó megteszi hatását, utóbbi miatt a cégek egy része kitelepíti Magyarországról a pénzforgalmát. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy az európai elõírások szigorodása miatt sokkal nagyobb tõkekövetelménynek kell megfelelni, akkor a bankok helyzete elõbb-utóbb gátja lehet a gazdasági növekedésnek.
A többi szektor helyzetéhez kevésbé tudok hozzászólni, de hasonló lehet a probléma, mint nálunk, ott a beruházások elmaradása lehet visszafogó tényezõ. Összességében ezeket az adókat hosszú távon nem lehet fenntartani. Ezért ezt a költségvetési problémát valahogy ki kellene nõni. A gazdasági növekedés és az állami kiadások további csökkentése az egyetlen út.
Valójában a bankadó már hosszú távon fennmaradt.
Igen, azt gondoltuk, hogy idén már felezõdik. De ez még azért nem hosszú, hanem középtáv. Még a régi szocialista terminológia is úgy szólt, hogy az ötéves terv az középtávú.
Mire számít, mikorra tudja a magyar gazdaság kinõni a problémáit?
Idén már enyhe növekedést várunk. Az export jól áll, a struktúrája inkább a probléma. Ez ugyanis félrevezetõ volt eddig is. A multik adják az export zömét, míg a kis- középvállalkozások fejlõdése lelassult, sok tönkre is ment, pedig ezek adhatnák a növekedés gerincét, még a nehéz idõkben is. Fogyasztásnövekedésre is számítunk, reméljük, hogy az alacsony infláció miatt ez be is következik. A legnagyobb veszély a beruházások terén van, ahol nem látszik pozitív változás, pedig ez alapozná meg a fenntartható gazdasági növekedést.
"A gazdasági növekedés és az állami kiadások további csökkentése az egyetlen út"
Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A beruházásokhoz bizalom kell, és úgy néz ki, hogy nagyon kevesen bíznak Magyarországban.
Kétségtelen, hogy nagyon sok váratlan intézkedés következett be, ami gyakran érzékenyen érintette a befektetõket. Kialakult egyfajta bizalmatlanság. A bizalmat ezért újra kell építeni.
Mennyire találkozik ezzel? Tud példát mondani arra, hogy megtapasztalta, mennyire nem bíznak az országban?
Sok külföldi cégvezetõvel tartok napi szinten kapcsolatot. Most kicsit kiszámíthatatlan helynek van elkönyvelve Magyarország, ahol az adó duplázódhat, vagy meglévõ szerzõdésekbe bele lehet nyúlni. Lásd a devizahitelesek ügyét. Ezek fontos dolgok, és a kormány talán nem számolt vele, hogy a bizalmat nagyon könnyû elveszíteni, és hosszú idõ kell ahhoz, hogy visszaépítsük.
Lát arra igényt a kormányon belül, hogy ez az építkezés elinduljon? Mintha mindig elindulnának ebbe az irányba, aztán valahol visszafordulnának.
Az gondolom, hogy az az idõszak következik, vagy már azt is éljük, amikor ez az építkezés elkezdõdött. Legalábbis én így látom.
Nem csak az állandó optimista beszél önbõl?
Mondtam egy véleményt, egy-két év múlva meglátjuk, igazam volt-e.
2009-ben úgy fogalmazott, hogy a válságnak 2011-ben vége lehet.
Vége lehetett volna (nevet). Mennyivel jobban járunk, ha megtörténik!
A rámondásos stratégiát alkalmazza? Ha mondja, akkor nagyobb az esélye, hogy megtörténjen?
Hát nagyobb az esélye, hogy jóra fordulnak a dolgok, ha bízunk benne, mintha nem, mert akkor nem is teszünk érte semmit. Hozzáteszem, mi tettünk is valamit azért. Messze stabilabb most az OTP, mint 2008-ban volt. Tanultunk a válságból.
Az OTP múlt heti közgyûlése után lelkesen beszélt a növekedési hitelprogramról, amit a Magyar Nemzeti Bank indított. Aztán az MNB jelezte, hogy a bankok kiválasztásakor egyáltalán nem az a céljuk, hogy a jelenlegi piaci helyzetet stabilizálják. Megint egy olyan terület, ahol az látszik, hogy a hatalmon lévõk nem az OTP-t akarják segíteni.
Valóban azt gondolom, hogy ez a program tud segíteni, különösen a kisebb magyar cégeken. Természetesen alapjaiban határozza meg a program intenzitását a jegybankkal kötendõ refinanszírozási szerzõdés, aminek a szövegtervezetét most kezdtük el tanulmányozni. Az OTP nélkül a vállalati hitelállomány tavaly 10 százalékkal csökkent, az OTP-nél pedig 5 százalékkal nõtt, de van szegmens, például az agrárium, ahol 13 százalékkal lett nagyobb a hitelállományunk. Ezek alapján mondhatom, a hitelprogram nélkül is nõni fog az OTP, amit csak segít a program.
Az teljesen természetes, hogy vannak preferenciái az MNB-nek, és nem az OTP-méretû nagybankokat akarja jobban ellátni forrással, hanem a kisebbeket és a takarékszövetkezeteket. Ezzel együtt ennek a programnak a nyertese a kkv-k mellett az OTP lesz.
"Az OTP hálózata, szakembereinek felkészültsége a többiekhez képest versenyelõnyt biztosít"
Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Miért gondolja ezt?
Most még csak az elején tartunk, mi pedig aktívak leszünk. Nemcsak arra van szükség, hogy valakinek forrást biztosítsanak, hanem az is kell, hogy ki tudja helyezni, legyen megfelelõ szellemi, infrastrukturális kapacitása, ügyfélkapcsolata. Az OTP hálózata, szakembereinek felkészültsége a többiekhez képest versenyelõnyt biztosít.
A növekedést azért egy ilyen program még nem tudja beindítani.
Igen, ez a kétszer 250 milliárd még kevés ahhoz, hogy növekedési boomot csináljon, de lehet ennek még folytatása is, ahogy errõl a jegybank vezetése korábban beszélt is.
Mennyi bizalma van Matolcsy Györgyben akár önnek, akár a bankárelitnek? Egyszer már aláírt egy megállapodást önökkel, amit aztán felrúgott.
Ez egy fekete folt az életrajzában. Vagy máséban, attól függ, hogy ki döntött.
Orbán Viktor döntött volna?
Nem tudom, azért fogalmaztam így. Az is baj volt, hogy felrúgták a megállapodást, de még nagyobb baj volt az én szememben, ahogy ezt tálalták. Majdnem nekünk kellett szégyellni magunkat, hogy a kormány felrúgott egy megállapodást. Voltak olyan kommentek, hogy a bankok hozzászoktak az egyoldalú szerzõdésmódosításokhoz.
A stílus jobban fájt, mint maga a döntés?
A stílus mindig mutat valamit elõre, és remélem, hogy ezt most rosszul mutatta.
Az OTP továbbra is jó eredményeket hoz. Tavaly 150 milliárd profitot termelt, igaz, ebbõl közel 30 milliárd forintot be is fizetett az államnak különadóként. Ön is jelezte, hogy vannak terjeszkedési terveik. Úgy tudom, az MKB lakossági üzletágát jelenleg is átvilágítják, de logikus lenne egy szlovén bankvásárlás is, ahol most vannak eladó pénzintézetek. Hol akarnak befektetni?
Nem tudom megerõsíteni az MKB átvilágítását, hacsak valamelyik kollégám nem ment át, és nem kezdte el titokban nézni az adatokat. De valóban érdeklõdünk eladó bankok iránt Magyarországon és külföldön, különösen ott, ahol kicsik vagyunk.
Ha követtünk el hibákat az elmúlt évtizedekben, akkor az egyik az volt, hogy vásároltunk kis piaci részesedésekkel rendelkezõ bankokat. Ezeknek a menedzselése több idõt vesz igénybe, mint a nagyoké, és kevesebb eredménnyel vagy éppen eredménytelenséggel párosul. Most talán eljutunk lassan oda, hogy ezek is rendben lesznek. Mindenképp szeretnénk növelni a piaci részesedésünket ott, ahol jelen vagyunk. Szívesebben vennék egy 5-6 százalékos piaci részesedésû bankot a szerb cégünk mellé, mint egy kisbankot bárhol máshol. És ez igaz Horvátországra, Romániára és Szlovákiára is. Keresünk új piacokat is. Szlovéniában is van eladó bank,azt is meg fogjuk vizsgálni. Igazából szeretnénk egy nagyobb piacon, nagyobb piaci részesedéssel rendelkezõ bankot venni. Messzebbre is nézünk, mint a régió.
Ez teljesen új lépés lenne az OTP növekedésében.
A külföldi bankok hozzájárulása már most 51 százalék az OTP nyereségéhez. Bajban lennénk, ha csak itthon terjeszkedtünk volna. Ezen bankok között az orosz bank produkálta messze a legjobb eredményt, a piac mérete és a jól eltalált termékportfolió miatt is. Az lenne jó, ha több olyan bankunk lenne külföldön, ami 40-50-60 milliárd forintot hoz.
Kockázatosabb piacokat keresnek, ahol magasabb lehet a profitjuk is?
Nagyobbakat keresünk, nem kockázatosabbat. Az orosz piacot nem tekintjük kockázatosabbnak, ha megfelelõ üzletpolitikát tudunk folytatni. Amíg az orosz bank olcsóbban tudott kötvényeket kibocsátani Oroszországban, mint az OTP itt, valahol Európában, addig azt gondolom, hogy joggal tekintettük kevésbé kockázatosnak.
Mi a baj az árfolyamgáttal? Azok közül, aki tehették volna, alig minden harmadik OTP-s vette igénybe. Pedig nem látni, hogy mi szólna ellenne.
Mi is keressük ennek az okát. Az látszik, hogy a konstrukciót nehéz egyszerûen bemutatni, ezért sokan nem értik. A másik probléma a 90 napnál hosszabb késedelemben lévõkre vonatkozó korlát, ezen is próbálunk segíteni. Ahol egy-két éves elmaradások vannak, ott nem tudunk mit tenni, de ahol csak pár hónapos, ott igen. Az emberek félnek a jövõtõl, nem tudják, hogy nem lesz-e nehezebb késõbb visszafizetni a felhalmozódott törlesztõrészleteket.
Ezenkívül káros volt az a kormányzati kommunikáció, ami azt sugallta, hogy jöhet még további segítség. Ez hamis reményt adott az adósoknak. Ma már világosan kimondja a kormány, hogy nem lesz további ilyen lépés, de a lebegtetés hatása sokáig kitartott.
Mi a helyzet az önkormányzati adósságokkal? Mikor zárulnak le a tárgyalások a kormánnyal?
Folyamatban lévõ tárgyalásokról nem szeretnék nyilatkozni, van egy-két vitás pont. De azt gondolom, összességében ebbõl az adósságkonszolidációból az önkormányzatok jönnek ki a legjobban. Egy hónapon belül lezárhatjuk az egyeztetéseket.
A cégek vajon számíthatnak valamire? Lesz céges végtörlesztés?
Céges végtörlesztés biztosan nem lesz. Na jó, a mai világban semmi sem biztos, de én azt gondolom, hogy ez nem jön számításba.
"Nincs olyan tervem, hogy befejezem"
Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Ön az ország egyik jelentõs élelmiszeripari, mezõgazdasági vállalkozója is. A most lehetõséget kapó kisgazdaságok mennyire tudják majd megállni a helyüket a piacon?
Azzal kezdem, hogy az új földbérletek kiosztásában nem vagyok érdekelt. Az én haszonbérleteim késõbb járnak le, a 2020-as évek végén, vagy még annál is késõbb. A magyar mezõgazdaság a rendszerváltás elõtt valóban világszínvonalú volt. Én ennek csak a végét láttam, amikor 1983-tól három évet a mezõgazdasági minisztériumban dolgoztam. Most éppen Váncsa Jenõ Öt évtized a magyar mezõgazdaság szolgálatában címû könyvét olvasom arról, hogyan fejlesztették akkoriban az agráriumot. Az a szemlélet még ma is modernnek tekinthetõ, a mai elképzelések viszont az idõben mintha az ellenkezõ irányba mutatnának.
A kizárólag növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságok földbirtokméretének korlátozása indokolt. Ez közép- és hosszú távon kockázatmentes tevékenység, és semmi nem indokolja, hogy egy falu körül csak néhány családnak legyenek földjei, mások ne jussanak lehetõséghez. Amiért én nagyon aggódom, az az állattenyésztés. Ennek az elmúlt években, évtizedben folyamatosan romlott a jövedelmezõsége, és ezzel együtt az élelmiszeripar alapanyag-ellátása is csökkent. A következmény az, hogy a magyar élelmiszeripar veszélybe kerül, ha nem sikerül fenntartani és továbbfejleszteni a meglévõ termelõkapacitásokat. A tejelõ szarvasmarhák 90 százaléka nagyüzemekben van, a sertéseknél ez 70 százalék. Csak ezek a gazdaságok versenyképesek, és ezeknek a szükséges földmennyiséget biztosítani kellene.
Azért amikor a nagyüzemi állattartók mellett szólal fel, akkor a saját érdekében is beszél.
A magam nevében is beszélek, de mondhatom ennek a banki oldalát is. Egy állattenyésztési beruházás megtérülési ideje 11 év körül van. Hogyan tudnának a bankok állattenyésztõ telepeket finanszírozni, anélkül, hogy biztosak lehetnének benne, hogy rendelkezésükre áll a gazdaságos mûködéshez szükséges földterület? Nem vagyok kisgazdaság-ellenes. A saját cégem is több mint 100 integrált gazdával áll kapcsolatban. Õk is tudnak hatékonyan mûködni, ha áll mögöttük egy nagygazdaság, amelyik ellátja õket genetikával, megfelelõ takarmánnyal, orvosi felügyelttel és gyógyszerekkel. Aki felvásárolja a sertést, és aki mögött ott áll egy élelmiszer-ipari cég. Így van egy hosszú távon kiszámítható, kölcsönös együttmûködésre alapozott vertikálisan integrált lánc.
Az viszont nem jó út, hogy az elmúlt években létrehozott nagy állattartó telepek földterület nélkül maradnak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy halálra lesznek ítélve az állattenyészõk. A többi lépést nem tartom katasztrófának a magyar mezõgazdaság szempontjából, de ezt igen. Nem lehet gazdaságosan állatokat tartani földek nélkül. A takarmányellátás távolról nagyon költséges, környezetvédelmi elõírások miatt egy számos állat (500 kg) mellé két hektár földre van szükség, ahova a hígtrágyát ki lehet helyezni. Ha van egy istállóm, ami körül a föld más tulajdonában vagy haszonbérletében van, olyan árat mond, amilyet akar. Gyakorlatilag elviheti a jövedelmet a földtulajdonos az állattenyésztõtõl. Úgy látom, hogy ebben a kérdésben több politikai szempont került elõtérbe, mint gazdasági.
A Magyar Labdarúgó Szövetségnél, aminek ön az elnöke, van egy két éve elfogadott stratégiai terv. 2018-ra szeretnék 8 ezerre növelni az átlagos nézõszámot az NB I-ben, ami most 2000 körül áll. Továbbra is reálisnak tartja ezt a célt?
Elérhetõ célnak érzem, különösen, ha a mérkõzések színvonalát nézem, és azokat a lépéseket, amelyeket a nézõk visszatérése érdekében tettünk. Év végére elkészülünk a központi jegyértékesítési rendszerrel, ami lehetõvé teszi, hogy a nemkívánatos szurkolókat minden stadiontól távol tartsuk. Elkészülnek a biztonságtechnikai felszerelések is, amivel majd be lehet azonosítani a nem megfelelõen szurkolókat. Van egy tervünk az összes stadion átépítésére, ami az elemi szükségleteket (szék, vécé, valamennyire fedett nézõtér) biztosítja. Megteremtünk egy olyan légkört, hogy mindenki merjen gyereket, feleséget is kivinni egy meccsre. A rasszizmussal kapcsolatban zéró toleranciát hirdetünk. Saját elhatározásunkból, de azonosulva az UEFA és a FIFA elvárásaival is. Ebben nagyon erõs az elhatározásunk. Fontos eredménynek érzem, hogy az elmúlt években jelentõs összeg áramlott a futballba a társasági adón keresztül. Ezeknek a pénzeknek a 95 százaléka az utánpótlásra és az infrastruktúra javítására ment el. Van egy olyan képzet, hogy ezeket a profi labdarugókra költötték, de ez nem igaz.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
kukackac
- 2013. May 11. 08:44:08
#2 |
torokgyik
- 2013. May 11. 18:03:48
#3 |
fefe
- 2013. May 12. 05:06:12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.