Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A fekete humor is humor.
Önkiszolgáló temetés, avagy ásson Józsibá’
Ez jutott az eszembe a temetkezést érintõ mai új kormányrendeletrõl... mert nem a temetések árát vitték lejjebb, hanem a kegyeletet sértették meg, az érzéseket tették „kissé spártaivá”…
Józsi bácsi a kórház folyosóján üldögélt, karba tett kézzel. Nézte a nõvérkék szép kerek seggét és álmodozott, vagy inkább nosztalgiázott. Hej, amikor még fiatal voltam… hej, amikor még rácsaptam az ilyen szép kis ülepekre, és nem pofont kaptam érte, hanem egy mosolyt… de ma már…
- Nem üldögélünk öreg! Húzzon ásni. – állt meg elõtte egy marcona ember, és keze helyett nyújtott egy kopott ásót.
- Hülye maga? Én itt a beteg vagyok, nem a kertész. Ásson a rosseb.
- Nem! Maga fog ásni, mert az elkényeztetett túlképzett kölykei azt mondták, hogy õk bizony nem ásnak. Inkább kifizetik, de csak kétszázat kaptam, abba meg nem fér bele az ásás.
- Mit kellene ásni – csodálkozott el Józsi bácsi.
- Na, ne csináljon úgy vén marha, mintha nem tudná. Meg fog dögleni, és elõtte ki kell ásnia a saját sírját… Másképpen nem megy. Ez kormányrendelet, és ha nem tetszik, mehet panaszra a Parlamentbe.
- De én tettem félre a temetésemre pénzt.
- Mire gondol? Arra a kétszázezerre, amit azért adtak oda a gyerekei, hogy beszéljek magával… vén szaros! Hát engem akar meglopni?
- Nem, nem volt szándékomban… de meghalni sem akarok még! Minek ássak sírt magamnak?
- Nem akar, nem akar… azt majd megbeszélem az illetékesekkel. Illetve már a maga ügyére pontot tettünk. Nehogy már maga döntse el, mikor viszi el az érszûkülete meg a tüdõrákja? Egy életen keresztül százezreket költött a cigire, de most tõlem és szegény családomtól sajnálja a pénzt mi? …
- Várjon csak. Hol kellene ásnom azt a gödröt?
- Háááát… nem messze innen… Rákoskeresztúron.
- És mi van, ha megástam? Visszahoznak a kórházba?
- Te vén kretén. El se viszünk. Most kapsz egy TB-s negyedosztályú vonatjegyet, meg egy BKK napijegyet, egy ásót, és kétnapi hideg élelmet – mert többre nem lesz szükséged.
- Negyedosztályút? Az hova szól?
- Ne ez legyen a gondod te kriptaszökevény, te halálraítélt, szegényházi nyomorult, akinek még temetésre sem telik! Egyébként az a tehervonat õrfülkéjébe szól. Jól meglesztek, mert a sebészetrõl megy veletek még egy ember, meg a tüdõgondozóból. El fogtok férni hidd el.
- Na, neeeem… én ezt nem vállalom.
- Rohadék! Nem rajtad múlik… Bocsánat! Kicsit ideges vagyok, mert sok dolgom volna a hülye beszélgetés helyett… Ha nem tetszik ez az ajánlatom, akkor van egy másik megoldás is. Lemegy szépen Kemencefokra, és jelentkezik hamvasztásra. - Megjegyzem, akkor öltöztetési költség sincsen. Nem kell sokat várni. Rám hivatkozik, és akkor a kazános – ha ad neki egy ötszázast, de ez maradjon köztünk, mert abból három az enyém - saját kezûleg szét is szórja a hamvait… Ha akarja a Balatonba… De könyörgöm, ne dumáljunk már ennyit. Itt a papír, írja meg a gyászbeszédet és induljon a vonathoz. Kemencefok, vagy Rákoskeresztúr?
- És ha azt választanám, mint amit az indiánok, hogy kimegyek például Makkosmáriára egy elhagyatott helyre és megvárom a kaszást…
- Maga tényleg nagyon hülye! Ha ott döglik meg kint a hegyen, akkor mehetek maga után közpénzen, amit az önkormányzat nagyon sokára fizet ki nekem… a kölykei pedig akkor sem ásnak, mert õk is szegények… nem jól taníttatta õket. Az egyik ahogy hallottam tõlük tanító, a másik meg külvárosi gyerek háziorvos. Egyikbõl sem nevelt politikust, országgyûlési képviselõt, amelyik hol az inzulint venné vissza a cukros gyerekektõl, hol meg magával ásatja a sírját, amit nekem kifizet… ha-ha-ha. Vessen magára. A vénasszony se tud már ásni, annyira rozzant. Jut eszembe: lehetne olyan lovagias, hogy megássa neki is… Õ koporsósat akar, és most vannak olcsó négyszázezer forintos koporsóink, bélelve, paplannal a tetején, hogy a föld… tudja, hogy ne zörögjön a vénlányon, amikor leengedi saját magát… mert az nekem drága…
- Mármint az Irmuskán? Miért? Hiszen Irmuska nem is beteg…
- De bele fog pusztulni abba, hogy magát elveszíti pár napon belül, ha a fõorvosnak hinni lehet és nem csak a jattért ajánlotta végtisztességre magát is…
- Hadd menjek inkább Makkosmáriára!
- Nem lehet, mert akkor fizetés szempontjából maradna minden a régiben. Én vállalkozó vagyok, értse meg! A maga családja kiszúrta a szememet szaros kétszázezer forinttal, és maga még mindig gyõzködni akar engem… Ha maga kimegy Makkosmáriára, vagy a debreceni Nagyerdõbe, vagy a mohácsi csatamezõre - nekem mindegy -, akkor az államnak kellene állnia a maga eltakarítását. Mert maga kétszázért akart a földbe kerülni… nem is értem hol él?… - élt?… Hallgasson rám, és ne húzzon ujjat az állammal meg velem se! A fõorvos úr megmondta, hogy magának van még egy hete… akkor mi a fenéért kéne még azt az egy hetet itt az osztályon bevárni a TB pénzén? Maga az államot is megrabolja. Egy hét a maga szaros nyavalyáival fél millió – legalább, az adófizetõk pénzén. Én is hamarabb hozzájutnék a pénzemhez… Legyen már egy kicsit belátóbb! Már az áfát is befizettem maga után. Itt a jegy és induljon, de ne kéresse magát, mert itt ütöm agyon… ha kifizeti nekem azt a hatvan ezret, amiért itt jópofizom magával túlórában…
- Az lesz a legjobb, ha itt agyonüt… akkor ki fizeti az… eltakarításomat?
- Vén trotli! Mondtam, hogy elõször hatvan rugót passzolja ide a zsebembe, utána beszélhetünk az agyonütésrõl… egyébként, ha agyonütöm, akkor az állam fizeti meg a költségeket… elvégre mégis csak én vagyok a mindenható temetkezési vállalkozó… maga meg csak egy önkiszolgáló hullajelölt…
- És ha mégis jelentkeznék hamvasztásra, akkor az Irmuska hazavihetné a hamvaimat?
- Haza hát, ha az ENSZ, az EU és a NATO megengedik, és ha a maga Irmuskája kifizeti a hullaotthontartási illetéket. És persze ki kell fizetni a közjegyzõt is, aki elmegy magával a krematóriumba és mielõtt alágyújtanak magának, kikiabál, hogy haza akar menni. Ezt a közjegyzõ hitelesíti, az Irmuska meg már viheti is… De a kazánosnak akkor is jár az ötszázas… mert három az enyém belõle…
Stoffán György
Forrás: E-Mailben kaptam
Ez jutott az eszembe a temetkezést érintõ mai új kormányrendeletrõl... mert nem a temetések árát vitték lejjebb, hanem a kegyeletet sértették meg, az érzéseket tették „kissé spártaivá”…
Józsi bácsi a kórház folyosóján üldögélt, karba tett kézzel. Nézte a nõvérkék szép kerek seggét és álmodozott, vagy inkább nosztalgiázott. Hej, amikor még fiatal voltam… hej, amikor még rácsaptam az ilyen szép kis ülepekre, és nem pofont kaptam érte, hanem egy mosolyt… de ma már…
- Nem üldögélünk öreg! Húzzon ásni. – állt meg elõtte egy marcona ember, és keze helyett nyújtott egy kopott ásót.
- Hülye maga? Én itt a beteg vagyok, nem a kertész. Ásson a rosseb.
- Nem! Maga fog ásni, mert az elkényeztetett túlképzett kölykei azt mondták, hogy õk bizony nem ásnak. Inkább kifizetik, de csak kétszázat kaptam, abba meg nem fér bele az ásás.
- Mit kellene ásni – csodálkozott el Józsi bácsi.
- Na, ne csináljon úgy vén marha, mintha nem tudná. Meg fog dögleni, és elõtte ki kell ásnia a saját sírját… Másképpen nem megy. Ez kormányrendelet, és ha nem tetszik, mehet panaszra a Parlamentbe.
- De én tettem félre a temetésemre pénzt.
- Mire gondol? Arra a kétszázezerre, amit azért adtak oda a gyerekei, hogy beszéljek magával… vén szaros! Hát engem akar meglopni?
- Nem, nem volt szándékomban… de meghalni sem akarok még! Minek ássak sírt magamnak?
- Nem akar, nem akar… azt majd megbeszélem az illetékesekkel. Illetve már a maga ügyére pontot tettünk. Nehogy már maga döntse el, mikor viszi el az érszûkülete meg a tüdõrákja? Egy életen keresztül százezreket költött a cigire, de most tõlem és szegény családomtól sajnálja a pénzt mi? …
- Várjon csak. Hol kellene ásnom azt a gödröt?
- Háááát… nem messze innen… Rákoskeresztúron.
- És mi van, ha megástam? Visszahoznak a kórházba?
- Te vén kretén. El se viszünk. Most kapsz egy TB-s negyedosztályú vonatjegyet, meg egy BKK napijegyet, egy ásót, és kétnapi hideg élelmet – mert többre nem lesz szükséged.
- Negyedosztályút? Az hova szól?
- Ne ez legyen a gondod te kriptaszökevény, te halálraítélt, szegényházi nyomorult, akinek még temetésre sem telik! Egyébként az a tehervonat õrfülkéjébe szól. Jól meglesztek, mert a sebészetrõl megy veletek még egy ember, meg a tüdõgondozóból. El fogtok férni hidd el.
- Na, neeeem… én ezt nem vállalom.
- Rohadék! Nem rajtad múlik… Bocsánat! Kicsit ideges vagyok, mert sok dolgom volna a hülye beszélgetés helyett… Ha nem tetszik ez az ajánlatom, akkor van egy másik megoldás is. Lemegy szépen Kemencefokra, és jelentkezik hamvasztásra. - Megjegyzem, akkor öltöztetési költség sincsen. Nem kell sokat várni. Rám hivatkozik, és akkor a kazános – ha ad neki egy ötszázast, de ez maradjon köztünk, mert abból három az enyém - saját kezûleg szét is szórja a hamvait… Ha akarja a Balatonba… De könyörgöm, ne dumáljunk már ennyit. Itt a papír, írja meg a gyászbeszédet és induljon a vonathoz. Kemencefok, vagy Rákoskeresztúr?
- És ha azt választanám, mint amit az indiánok, hogy kimegyek például Makkosmáriára egy elhagyatott helyre és megvárom a kaszást…
- Maga tényleg nagyon hülye! Ha ott döglik meg kint a hegyen, akkor mehetek maga után közpénzen, amit az önkormányzat nagyon sokára fizet ki nekem… a kölykei pedig akkor sem ásnak, mert õk is szegények… nem jól taníttatta õket. Az egyik ahogy hallottam tõlük tanító, a másik meg külvárosi gyerek háziorvos. Egyikbõl sem nevelt politikust, országgyûlési képviselõt, amelyik hol az inzulint venné vissza a cukros gyerekektõl, hol meg magával ásatja a sírját, amit nekem kifizet… ha-ha-ha. Vessen magára. A vénasszony se tud már ásni, annyira rozzant. Jut eszembe: lehetne olyan lovagias, hogy megássa neki is… Õ koporsósat akar, és most vannak olcsó négyszázezer forintos koporsóink, bélelve, paplannal a tetején, hogy a föld… tudja, hogy ne zörögjön a vénlányon, amikor leengedi saját magát… mert az nekem drága…
- Mármint az Irmuskán? Miért? Hiszen Irmuska nem is beteg…
- De bele fog pusztulni abba, hogy magát elveszíti pár napon belül, ha a fõorvosnak hinni lehet és nem csak a jattért ajánlotta végtisztességre magát is…
- Hadd menjek inkább Makkosmáriára!
- Nem lehet, mert akkor fizetés szempontjából maradna minden a régiben. Én vállalkozó vagyok, értse meg! A maga családja kiszúrta a szememet szaros kétszázezer forinttal, és maga még mindig gyõzködni akar engem… Ha maga kimegy Makkosmáriára, vagy a debreceni Nagyerdõbe, vagy a mohácsi csatamezõre - nekem mindegy -, akkor az államnak kellene állnia a maga eltakarítását. Mert maga kétszázért akart a földbe kerülni… nem is értem hol él?… - élt?… Hallgasson rám, és ne húzzon ujjat az állammal meg velem se! A fõorvos úr megmondta, hogy magának van még egy hete… akkor mi a fenéért kéne még azt az egy hetet itt az osztályon bevárni a TB pénzén? Maga az államot is megrabolja. Egy hét a maga szaros nyavalyáival fél millió – legalább, az adófizetõk pénzén. Én is hamarabb hozzájutnék a pénzemhez… Legyen már egy kicsit belátóbb! Már az áfát is befizettem maga után. Itt a jegy és induljon, de ne kéresse magát, mert itt ütöm agyon… ha kifizeti nekem azt a hatvan ezret, amiért itt jópofizom magával túlórában…
- Az lesz a legjobb, ha itt agyonüt… akkor ki fizeti az… eltakarításomat?
- Vén trotli! Mondtam, hogy elõször hatvan rugót passzolja ide a zsebembe, utána beszélhetünk az agyonütésrõl… egyébként, ha agyonütöm, akkor az állam fizeti meg a költségeket… elvégre mégis csak én vagyok a mindenható temetkezési vállalkozó… maga meg csak egy önkiszolgáló hullajelölt…
- És ha mégis jelentkeznék hamvasztásra, akkor az Irmuska hazavihetné a hamvaimat?
- Haza hát, ha az ENSZ, az EU és a NATO megengedik, és ha a maga Irmuskája kifizeti a hullaotthontartási illetéket. És persze ki kell fizetni a közjegyzõt is, aki elmegy magával a krematóriumba és mielõtt alágyújtanak magának, kikiabál, hogy haza akar menni. Ezt a közjegyzõ hitelesíti, az Irmuska meg már viheti is… De a kazánosnak akkor is jár az ötszázas… mert három az enyém belõle…
Stoffán György
Forrás: E-Mailben kaptam
Hozzaszolasok
#1 |
fapipa
- 2013. May 17. 13:12:20
#2 |
GERRY
- 2013. May 17. 14:38:40
#3 |
jano
- 2013. May 17. 16:02:07
#4 |
1 hazafele
- 2013. May 18. 03:59:48
#5 |
gabi
- 2013. May 18. 09:37:27
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.